Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

KÜSZDNTJllK A SZOCIALISTA BRIGÁDOKAT, A MUNKÁBAN ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓKAT! Kedvező fordulat szükséges A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek megbeszélése Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak vezetésével a kormány és a szakszervezetek képviselői csütörtökön a Parlamentben megbeszélést tartottak. A tanácskozáson áttekintet­ték a szakszervezetek XXV. kongresszusán született azon javaslatokat, amelyeknek a megvalósítása állami intézke­dést igényel. A kormány kép­viselői vállalták, hogy prog­ramba veszik az ajánlások megvizsgálását és az érdek­egyeztető munka keretében — a VII. ötéves terv megvalósí­tása során — megteszik a szükséges és lehetséges intéz­kedéseket. Egyensúlyi követelmények A kormány képviselői nyo­matékkai szóltak arról, hogy az év első negyedében a gaz­daságban még a tavalyi ked­vezőtlen tendenciák voltak túlsúlyban. Az ipari termelés alig. a bérkifizetések ezzel szemben továbbra is a terve­zettet meghaladó mértékben emelkedtek. A konvertibilis elszámolású kivitel a tavalyi szinten maradt, a behozatal ezt meghaladóan nőtt, ezért a külkereskedelmi áruforgalom­ban hiány keletkezett. A helyzet ilyen alakulása nincs összhangban az ez, évre meg­határozott gazdaságpolitikai követelményekkel és veszé­lyezteti a tervben kitűzött cé­lok elérését. Ezért — a terv­ben előirányzott és végrehaj­tandó intézkedések mellett — további, a gazdasági folyama­tokat kedvező irányba befo­lyásoló lépések váltak szük­ségessé. Ezek egyik csoportja az egyensúlyi követelményekkel összhangban az exportteljesít­mények, ezen belül a kon­vertibilis elszámolású kivitel növelését szolgáló termelés fokozását, illetve az éssze­rűen megvalósítható import­megtakarítást ösztönözni. Igen nagy fontossága van annak, hogy a gazdálkodó szerveze­tek — különösen a gépipar­ban, a könnyűiparban és az élelmiszeriparban — jobban elégítsék ki a külpiaci keres­letet, az eddiginél gyorsabb ütemben tárják fel a termelés növelésének tartalékait. Gazdálkodási felelősség Az intézkedések másik cso­portja a gazdálkodási fele­lősség növelését, a vásárlóerő szigorú szabályozását, az álla­mi költségvetés helyzetének javítását szolgálja. Ennek ke­retében a kormányzat ki­emelten foglalkozik a gazda­ságtalan ágazatok, illetve vál­lalatok problémáival. A ked­vezőtlen jelenségek ismétlődé­sének elkerülésére olyan in­tézkedések is szükségessé váltak, amelyek az elmúlt évinél szigorúbban érvénye­sítik a teljesítmények és a keresetek összhangjának kö­vetelményét, azt, hogy a ke­resetek növelésének fedezete mindenütt a megtermelt jöve­delem legyen. A tervezett intézkedések végrehajtásában igen nagy szerepük van a gazdálkodó egységek vezetőinek, ezért köz­vetlen érdekeltségi, felelősségi rendszerükben is változtatásra volt szükség. A szakszervezetek képviselői támogatásukról biztosították a kormánynak azt a törekvését, hogy a nehézségeket elsősor­ban a népgazdasági forráskép­ződés gyorsításával, a kívána­tos irányú szerkezeti változá­sok elősegítésével oldja meg. Helyeslik és támogatják azokat a lépéseket is, amelyek a telje­sítmények és a keresetek kö­zötti összhang biztosítását, a vásárlóerő-kiáramlás szabályo­zását célozzák. Kifejtették: a szakszervezetek a jelenlegi kö­rülmények között is fontosnak tartják, hogy a lehetőségekkel összhangban intézkedések szü­lessenek néhány, a társadalom egyes, különösen rászoruló ré­tegeinek szociális helyzetét és közérzetét befolyásoló kérdés­ben. Szilárd munkafegyelmet A kormány és a SZOT kép­viselői egyetértettek abban, hogy a megtett intézkedések akkor vezetnek eredményre, ha azok a vállalati kollektívák részéről aktív támogatásra ta­lálnak. A SZOT képviselői ki­jelentették: a kormány, a gaz­dasági vezetők számíthatnak arra, hogy a szakszervezetek és tisztségviselőik minden munkahelyen támogatják a hatékony termelés bővítésére irányuló kezdeményezéseket, fellépnek a teljesítményköve­telmények fellazítása ellen, mert ez felel meg valameny- nyi dolgozó, a társadalom ér­dekeinek. Ugyanakkor ismétel­ten megerősítették: a szakszer­vezetek elengedhetetlennek tartják, hogy előrelépés tör­ténjen a fő munkaidőben vég­zett munka rangjának növelé­sében, igényelték, hogy a kor­mány gyorsítsa meg az ehhez szükséges bérezési formák és munkaszervezési feltételek megteremtését, valamint a munkafegyelem megszilárdítá­sát szolgáló intézkedések ki­dolgozását és bevezetését. A tanácskozás résztvevői abból kiindulva, hogy a vál­lalatok a helyi szakszerveze­tek részvételével jelenleg ké­szítik saját középtávú tervei­ket, fontosnak tartották hang­súlyozni, hogy a tervek kidol­gozásába és megvitatásába be kell vonni a vállalati kollektí­vákat annak érdekében, hogy a terv minél megalapozottabb legyen, a dolgozók azt saját­juknak érezzék és mindent megtegyenek sikeres megva­lósítása érdekében. Élenjárók elismerése A megbeszélés résztvevői megelégedéssel szóltak azok­nak a vállalatoknak és szö­vetkezeteknek a munkájáról, amelyek eredményesen gaz­dálkodnak. Kifejezték elisme­résüket e kollektíváknak, szo­cialista brigádoknak, mind­azoknak, akik a szocialista munkaverseny-mozgalom élenjáróiként a napokban ve­hetik át a párt, a kormány és a szakszervezetek magas ki­tüntetéseit. ★ A Magyar Hírlap és a Nép­szava szombaton közli Falu-\ végi Lajosnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének és Nagy Sándornak, a SZOT tit­kárának a tanácskozásról szó­ló nyilatkozatát. Gobelin a házasságkötőben Tegnap fölavatták Gödöllőn az új tanácsháza épületében Remsey Flóra nagy méretű gobelinjét, amely a házasságkötő termet díszíti. Fett Jolán iparművész (a képen) mondott ünnepi köszöntőt, (Barcza Zsolt felvétele) Továbbképzés A MÉM felügyelete alatt működő felsőoktatási intéz­ményekben az idén az őszi félévben hét nyelven indul szaküzemmérnöki tovább­képzés. Többek között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán a mezőgazdasági mun­ka- és üzemszervezési, a Ker­tészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán pedig a nö­vényvédelmi és a tápanyag­gazdálkodási szaküzemmér­nököket képezik. Az Állator­vostudományi Egyetem hód­mezővásárhelyi főiskolai ka­rán a vadgazdálkodás a téma. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola a szarvasmarha-te­nyésztés, a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola pedig a gépalkatrész-felújítás és az áruforgalmazás területén biz­tosítja az újabb ismeretek megszerzését. A jelentkezést május 31-ig az intézményekhez kell eljut­tatni. Átlendültek a holtponton a nagykátai építők A kis munkák is nagyon fontosak Nemigen érvényes gazdálko­dói körökben manapság a mondás: inkább tíz irigyem legyen, mint egy, aki sajnál. A panaszkodás dívik inkább, sokszor nem másért, mint hogy a partner, netán kon­kurens cégek ellenszenvét va­lahogy magukra ne vonják. Keményebb feltételek A panaszok egy része többé- kevésbé jogos. De éppoly bi­zonyos, hogy unos-untalan va­ló ismételgetésük önmagában nem vezet sehová. Talpon ma­radni, sőt, előrelépni az adott gazdasági környezetben kell, az energiákat tehát arra érde­mes összpontosítani, hógy mit ■lehet tenni a korábbiaknál ke­ményebb feltételeket diktáló helyzetben. így gondolkodtak a Nagykátai Építőipari Szö­vetkezetben is, amikor szem­besültek az 1984-es mérleggel, amely bizony jóval szerényebb nyereséget mutatott ki az elő­ző évekénél. A számok tükré­be pillantva világossá vált: halaszthatatlan változásokra van szükség, ha át akarnak lendülni a holtponton. Kovács János, a szövetkezet elnöke elődje nyugdíjba vo­nulása óta, 1984 novemberétől áll a közösség élén. Pártmun­kásként jól ismerte a céget, Egy tanácsi vállalat dilemmái (II.) Osztozkodás, marakodás nélkül eredményeivel, gondjaival együtt. Például, hogy a ha­szonból sokat elvittek a kri­tikus évben a maximált áras munkák, amelyek ugyanakkor a tágabb közösség gyarapo­dását hozták, hiszen óvoda, bölcsőde, iskola felépítése sze­repelt közöttük. De látta azt is, hogy az érdekeltségi rend­szer kevéssé töltötte be funk­cióját, hogy mást ne mond­junk, az építésvezetők prémiu­ma a kezük alatt dolgozók létszámától, nem pedig a tel­jesítménytől függött. Egyéb­ként is más szelek fújdogáltak már: az építőipar az ismert okok miatt jóval kevesebb megrendelést kapott, mint a virágkorként jegyzett hetve­nes években. A nagykátai épí­tők is, mint a térség legna­gyobb szövetkezete, mondhat­ni válogathattak a munkák között régebben, az elnök sza­vaival élve: körüludvarolták őket a megrendelők. Ez az időszak mára nosztalgikus emlék. Tekintélyt nem szerve­zeti nagyság, csakis minőségi és határidőre elvégzett munka adhat — ez vált vezérelvükké, amelynek sarkalatos pontja volt a belső érdekeltségi rend­szer megújítása, új működési formák kialakítása is. A „for­dulat” éve 1985, s a változta­tásokat egy olyan helyzetben kezdték meg, amikor a terve­zett 61 millió forintos árbevé­tel mindössze 20 százalékára volt megállapodásuk. — Felforgattuk az érdekelt­ségi rendszert — magyarázza az elnök. — A hét építésveze­tőség egy-egy önelszámoló egység lett, amelynek vezetőit szigorúan az eredményeik alapján javadalmazzuk. A dol­gozók bérezésében és premizá­lásában is a teljesítményelv dominál, de itt további fino­mításokra is szükség van. Mindenesetre bevezettük az úgynevezett egyösszegű utal­ványozást; meghatározott munkáért meghatározott bért kapnak az emberek akkor is, ha tíz. akkor is, ha öt nap alatt fejezik be. Természete­sen nem úgy, hogy összecsap­ják a dolgot, a minőséget szi­gorúan ellenőrizzük és mind­járt hozzáteszem, hogy a sztn- vonalat itt még növelni akar­juk. Ehhez kell tehát igazíta­ni az ösztönzést. Tartalékok az ösztönzésben A szövetkezet nevében ugyan építő, ettől eltekintve nem meghatározóan, de szol­gáltatással is foglalkozik. Ez az ágazat (fodrász, kozmetika) veszteséges volt, most azon­ban gebines (átalánydíjas) formában működnek egységei, s így ha nem is hoznak, de legalább nem viszik a hasz­not. Érzékeny pont volt az­után a kókai összeszerelő részleg, ahol tolató- és belső világítási lámpák készülnek. Mindenekelőtt szigorítani kel­lett itt a meglehetősen laza normákat, s búcsút, mondani a „vattaembereknek”. A kere- setszint-szabályozás adóterhei nem engedik meg a fölös lét­szám luxusát, amely ugyanak­kor a munkamorálra is rossz hatással van. Alaposan körülnézve a szö­vetkezet háza táján, mondhat­ni, kínálták magukat az ész- szerűsítés lehetőségei, ame­lyek mind forintokban kama­toznak. Így a szakcsoportok létrehozása, a kőműves-, laka­tos- és gépészszakmákban. Hatvan ember dolgozik — munkáján túl — ezekben a szövetkezet számára. Mint a vállalati gazdasági munkakö­zösségek, ez a mód is többlet- jövedelemhez juttatja a dolgo­zókat, és jól helyettesíti az al­vállalkozókat, akiknek tevé­kenységéért többet kellene fi­zetni. A Nagykátai Építőipari Szövetkezet létszáma csökkent valamelyest a nehezebb idők­ben. Volt, aki elment, máso­kat eltanácsoltak és akadt, aki az 1985-ös év kibontakozását látva ismét itt találta meg a helyét. A tagok is magukénak vallják a célokat, ahogyan ezt kifejezésre juttatták a szövet­kezeti demokrácia fórumain, a szocialista brigádok tanácsko­zásain. A közös akarat meg­hozta gyümölcsét: az elmúlt évre tervezett 61 milliós árbe­vételt 65 millióra növelték, a nyereségük is ennek megfe­lelően több lett. Az 1985-ös naptár lapjai azonban elfogy­tak, új évet írunk, ha úgy tet­szik, új versenynaptárt. Nem várnak a jobb időkre — Nem pihenhetünk a ba­bérjainkon, küzdeni kell min­den fillérért — fejtegeti Ko­vács János szövetkezeti elnök. — Erre az esztendőre 70 mil­liónyi árbevételt határoztunk meg. Azonban, hogy a pénz befolyjon a kasszába, ahhoz még erőteljesebb tempóra, szervezettebb, fegyelmezet­tebb tevékenységre van szük­ség. No meg a kritikát kiálló minőségre. Idén is szeretnénk elérni, ami tavaly sikerült, hogy felárat érjünk el határ­idő előtt befejezett munká­kért. Megjegyzem, az efféle szerződés kockázattal jár. ha késünk, mi engedünk az árból, mégpedig minden egyes nap után két százalékot. A meg­rendelések mostanság nem hullanak az ölünkbe, módsze­resen el kell juttatni hírünket az összes községbe, ajánlkozni a kis feladatokra is. A téli'hó­napok lanyha keresletét áren­gedményekkel élénkítjük, másfelől viszont szorosan fog­juk a pénzt: például azzal is, hogy valamennyi vállalkozá­sunkat utókalkulációval kiér­tékeljük. A közgazdasági szemlélet tényleges meghono­sítása szükségessé teszi köz­gazdász beállítását és alkal­mazni fogjuk a számítástech­nikát is. Nem túlságosan tágas a mozgástere jelenleg az építő­iparnak. Akadtak, akik bele- roopantak, hoev csak vártak a jobb időkre. Másokat ugyan­akkor — mint példánk is mu­tatja — aktivitásra, tettekre sarkallt a deknniunktúra. Szígethi Teréz / pékét szeretnék 5 könnyű kel­mék varrásához alkalmasab­bakkal felváltani. De miből? Szívesen fizetnének saját ter­mékeikkel a berendezéseket, de összességében az is a nye­reségből von el. Ha tovább fiaztatják Úgy tűnik, az új érdekelt­ségi rendszer valóban komp­romisszumos megoldás. A hú­zó iparághoz tartozó írószer­gyár szempontjait is csak rész­ben veszi figyelembe — hi­szen nemcsak a nyereség az egyetlen alap az osztozkodás­hoz. De a világpiacon általá­ban nehezebb helyzetben levő konfekciót ugyancsak kedve­zőtlenebbül érintette, mint a régi osztozkodási elv, amikor egyenlően kaptak a gyáregy­ségek. Megoldotta-e a PEVDI a Pest Megyei Tanács által megha­tározott feladatot, azt, hogy alakítson ki egy. a gyáregysé­geknek nagyobb önállóságot nyújtó érdekeltségi rendszert? A választ, talán egy év múlva megfogalmazhatjuk a tapasz­talatok birtokában. Akkor mérlegelni lehet, hogy tovább fiaztatták-e vajon a termelés hatékonyságának a növelésé­vel, költségeik csökkentésével, a gazdaságosabban gyártható termékek bevezetésével a kö zösből kapott forintokat. Eller Erzsébet [Vége.) majdnem a felét mi hozzuk, addig a fejlesztéshez csupán a felosztható pénz harmadrészét kapjuk vissza. Legyünk ennél pon'osabbak: A vállalat teljes nyeresége 165 millió forint. Ebből a szent­endreiek 75 milliót, azaz ke­vesebbet. mint a felét produ­kálták, s a képződő érdekelt­sági alapból a gyáregységek 38.5 millió forintot kapnak vissza. Szentendre 7,1 mil­lióval szabadon rendelkezhet. Például a ceglédi konfekció- gyár kisebb nyereséggel jóval többet exportál, s ez a tény le­hetővé teszi, hogy nyereségük­nél nagyobb arányban része­sülhessenek a közös kalapból; pontosan 2,9 millió forintot kapnak. — Ebbe az új üzemcsarnok­ba, az emeleten kialakított irodákba tavaly költöztünk be, három-négy helyről, a város különböző pontjairól — mu­tatja a vadonatúj, 25 millió forintos beruházás során elké­szült épületet Gergely Gábor- né, a ceglédi gyáregység igaz­gatója. Éttermet, orvosi ren­delőt, és nem utolsósorban a szakmai utánpótlást biztosító 20 személyes tanműhelyt ala­kítottak ki. De tennivaló, csak­úgy. mint Szén endrén, akad még bőven itt is. Az ír/szer- gyárnak a műanyag fröccsön­tő gépei mentek már ki a di­vatból. a konfekciógyárban pedig a t'zesztendöj vanógé­rak, mégpedig úgy, hogy a két ötöd részét a saját nyereségük arányában, a háromötödét pe­dig a kifizetett bér arányi­ban. A közös érdekeltségi alap­ból további forintokat pályá­zat útján nyerhetnek el. A pénzt felaprózni ugyanis mar nem lenne ésszerű; a fejlesz­tési célokat rangsorolni Veil. Fektessen be az — szól a2 elv —, aki a legtöbbet ígéri vi­szonzásul cserébe. — Azért döntöttünk végül is e variáció mellett — mondia Édes István, a PEVDI vezér- igazgatója —, mert ez ösztön­zi a nyereségesebb gyáregysé­geket a többletteljesítésre, de mivel közvetetten a létszámot is figyelembe vesszük, kedve­ző a többieknek is. Itt is, ott is keltene S vajon az érints'.'ok ezt szintén így gondoltak? Szent­endrén az ottani gy-,u egység­ben Kovács László törném ó* szívesen mutatta meg az idén munkába állt új Pax betét­töltő gépsort, amelyik jóval hatékonyabban termel, mint a párhuzamosan még ma is mű­ködő, csupán résztevékenység­re képes 10—15 éves berende­zések. De visszafogottabban nyilatkozott az új érdekeltségi rendszerükről: — Csak rövid távon oldja meg a problémát. Amíg ugyan­is a vállalat nyereségének Végy két gyáregységet. Az egyik kevesebb emberrel töb­bet és nyereségesebben ter­mel, a másik több emberrel még gazdaságosan ugyan, de kevesebbet termel. Kinek adjunk több pénzt a fejlődés­hez? Az elsőnek? No igen, csak elfelejtettem mondani, hogy míg az első főként tőkés importból készíti termékeit és elsősorban belföldön és a szo­cialista országokban adja el. addig a második konvertibilis valutáért exportál. Kapjon te­hát mind a kettő lehetőséget a bővülésre. Marad a kérdés: de milyen arányban? Nyereség és bér szerint Ezt az ellentmondást igye­kezett feloldani egy új érde­keltségi rendszer kialakításá­val a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat. S igaz­ságot nem kettő, hanem öt — a szentendrei írószer, a gyom­ról vegyi, a ceglédi konfekció, a solymári nyílászárókat ké­szítő és a pilisszentiváni bőr­díszmű — gyáregység között kell tenni. Az érdekeltségi rendszerüket az 1985. decem­ber 10-től dolgozó vállalati ta­nács hagyta jóvá, és jegyeztet­te fel a szervezeti-műkő lési szabályzatba. A kérdés, amire a feleletet keresték: milyen arányban részesedjenek az öt különböző tevékenységet foly­tató gyáregységek a vállalat egésze által megtermelt anya­gi javakból? S a válasz Í98S. január elseje óta: a felosztha­tó nyereség felét helyezik a vállalat érdekeltségi alapjába. A másik felét kapják meg az önálló gazdálkodáshoz a gyá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents