Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
1986. ÁPRILIS 22., KEDD Fiatalosan Több ízben adtunk hírt arról, 'milyen rendezvényekkel színesítik. mindennapjaikat a nyugdíjasklub tagjai. Legutóbb saját szervezésben kerekedtek útra. A Barátság Művelődési Központ és Könyvtár segítségével autóbuszra is sikerült szert tenni, s így nem kellett vonatozni Tolna megye központjába, Szekszárdra. Babits és a híres vörösbor városát tűzték ki Ugyanis célul legutóbbi kirándulásuk során a tagok. Külön öröm volt, hogy a Szekszárdi Húskombinát igazgatója engedélyezte az üzem megtekintését. Óriási izgalommal készültek a látogatásra a nyugdíjasok, hiszen nem mindennap lehet valaki szemtanúja annak, hogyan lesz egy disznóból vagy marhából felvágott A kombinátban Valentin Ferencné, a vállalat munkaverseny-felelőse várta a százhalombattaiakat, akiket tájékoztattak az üzem munkájáról, eredményeiről. Természetesen nem maradtak kóstoló nélkül sem az utasok. A közgazdasági főosztály , ..Alizka” szocialista brigádja terített asztala várta a nyugdíjasokat. A bőséges kóstolót rövid pihenő követte. majd megnézték Szekszárd városát. Bizony csodájára jártak a hangulatos település tisztaságának, a tulipánokkal teleültetett parkok, műemlékek nem viselték magukon vandál kezek nyomait. Sokuk fejében megfordult, hogy vajon otthon, az ő városukban miért nem tudnak, vigyázni azokra az értékekre, amit értük, a százihalpmbattaiakért teremtettek. Állatorvosi ügyelet Április 27-én dr.-Katái Péter tart állatorvosi, ügyeletet. Címe: Tárnok, Rákóczi u. 128. SZÁZHAUDMBATTAI *zߣiwi C»P A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Tanácstagi beszámolók Nemcsak jelenlétükkel Alig egy esztendeje választottak új tanácstagokat városunk lakói. Bizonyára sokakat érdekel, hogy azok a társadalmi tisztségviselők, akiknek egy évvel ezelőtt bizalmat szavaztak, mit tettek a köz érdekében 1935 júniusa óta. Márciusban adtak számot a tanácstagok az elmúlt időszakban végzett munkáról. Ez az időpont kedvezőbbnek bizonyult a korábbi, januári és februári találkozóknál, mivel o tanácstagok tavasz elején több és pontosabb információk birtokában állhatták választóik előtt. A 23 beszámolón 539 választópolgár vett részt, s ez a szám se több, se kevesebb , a korábbi években tapasztaltaknál. Elsősorban az a gond. hogy a magas beépítésű területeken kevésbé voltak kíváncsiak a tanácstagok mondanivalójára a lakók, annak ellenére, hogy a mozgósításban a népfront körzeti bizottságainak tagjai és aktivistái is bekapcsolódtak. Úgy tűnik, hogy az itt élők tekintélyes része meglehetősen érdektelen a közügyek iránt. S ez a közterületek állapotán is meglátszik, s a lakóházak nagy része is jóval idő előtt rongálódik el a környékeken. Ez elsősorban a Déli lakónegyedre jellemző. Mintha nem is egy városhoz tartozna a fent említett rész, valamint újtelep, Dunaior Sport a városban Áz idén már két alkalommal tartották meg a ‘Négyből hármat futóakció K A Iegköze- lebbire április 26-án kerül sor, melynek rajtja délelőtt 9 órakor lesz a Barátság emlékműnél. A résztvevők két csoportban és két kategóriában, valamint vendégekként állhatnak rajthoz a részvételi igazoló lap megvásárlása után. A lap ára 5 forint, kapható a szervezőknél, valamint a városi sport- központban, a KlSZ-bizottsá- gon és a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályán. füred és az Óváros. Az utóbbi három városrészben különösen nagy volt az érdeklődés a beszámolók iránt. Elég, ha egy számot mondunk: a 36. és 37. választókerület tanácstagjainak együttes beszámolójára csaknem százan mentek el. Mint kiderült, az állampolgárok nemcsak jelenlétükkel kívánták hangsúlyozni a tanácskozások jelentőségét, hanem számtalan közérdekű bejelentést, javaslatot, észrevételt tettek. Volt, aki nemtetszésének adott hangot. Meg kell jegyezni, hogy olykor igen kemény kritikával illették a tanácsi szervek tevékenységét. Bár nem lehet megalapozatlan az a bírálat, amely az évek óta visszatérő, megoldatlan problémákat teszi szóvá. Nyilvánvaló, hogy ez elégedetlenséget, sőt ellenszenvet szül. Itt van például a butiksor rendezetlensége, a parkok, játszóterek egy részének elhanyagoltsága, vagy a már annyiszor emle getett köztisztasági kérdések. A szemétgyűjtő autók műszaki állapota némi kívánniva lót hagy maga után, hiszen kiszóródik belőlük a hulladék. a konténerek környékéről ne is beszéljünk. Vagy itt van a közbiztonság! Ma sem elégedett a la kosság a rendőri jelenléttel, az ellenőrzések számával. Különben nem engedhetnék meg maguknak a járművezetőt hogy autóbuszok, tehergépkocsik álljanak meg a kis parkolókban; a sétányokon autók, a járdákon kismotoro- sok, kerékpárosok közlekedjenek. A beszámoló tapasztalatai szerint legfontosabb város- fejlesztési feladat lesz az elkövetkezendő időszakban az iparcikkellátás javítása, a közművesítés bővítése, s az öregek napközi otthonának létrehozása. Messze van az iskolától A szakember azonnal észreveszi Annyiszor zengtünk már dicshimnuszt Százhalombatta szépüléséről, épüléséről, gyarapodásáról, hogy azok, akik esetleg csak ennek alapján ismerik a várost, még azt hihetnék, hogy itt minden rendben van. Számtalanszor írtunk művelődési palotáról, az épülő lakásokról, az új tanács épületéről, Igaz, arról se feledkeztünk meg, hogy hiányzik a szakközépiskola, s elég szűkös körülmények között tanulnak az általános iskolások is. Mégis szomorú, hogy egy ilyen városban nincs két helyiség ahhoz, hogy tisztességes munkát végezhessenek a logopédusok. Korrekciós épület (Egy régi kép ugrott be emlékezetembe, miközben a két pedagógussal beszélgettem. Eger egyik .gyakorlóiskolájához tartozott egy, a központtól közel 100 méterre levő öreg, elhanyagolt épület. Az anyaiskolában minden felszerelés megvolt ahhoz, hogy a diákok megfelelő körülmények között tanulhassanak. Napfényes, modern bútorokkal, szemléltetőeszközökkel felszerelt tágas tanteremben végezték munkájukat az átlagos képességű tanulók. Azonban a vezető pedagógusok úgy vélték, hogy egy tanárnak készülő hallgatónak meg kell ismerni a gyengébb képességű diákok oktatásának nehézségeit is. így jutottunk el abba a bizonyos öreg épületbe, ahol a korrekciós osztályok tantermei voltak. Nemcsak kívül, belül is elhanyagolt volt a ház, ütött-kopott falak, régi, háború előtti padok, a tábláról lepergett a festék, ki tud ja, hány éve várt már az ab- ,la_k is javításra. Addigi peda gógiai tanulmányaim során lazt tökül máh'y'ó'ztam, hogy gyengébb képességű gyermekek fokozottabb törődést, in- gergazdagabb környezetet igényelnek. De úgy látszik, mindez csak elmélet maradt, mintha csak a paradicsomból taszították volna ki a korrekciós osztály tanulóit...) Dróthálós ablakok Bizonyára sokan tudják, hol van a Pataki sétányon a lakóklub. A komor lépcsőházból vasajtó nyílik, rajta felirat mintegy tájékoztatásul az arra tévedőnek. Valamikor gyerekkocsi- vagy biciklitárolónak készült ez a helyiség, ma itt van a klubterem és itt végzi munkáját a teiepülés két logopédusa, dr. Gáti Gyuláné és Páhokiné Arany Piroska. Fény alig-alig árad be, s ezért a munkához szükséges luxmeny- nyiséget neonégők biztosítják. Honnan *s jöhetne be fény. mikor a keskeny dróthálós ablakon kívül nemigen talál magának utat a vasbetonon át. Az építkezés technológiájára utaló zsaluzás nyomait éppen hogy csak lefestették, s a fehér réteg alatt szépen csíkozó- dik a falfelület. S micsoda hideget ont magából! A két apró helyiség berendezése jóformán teljesen kitölti az alapterületet: egy-egy íróasztal, tanulóasztal, pár szék. Falakon polcok, rajta könyvek, játékok sorakoznak. Mellettük tükör, a hangképzés hibáinak javításához elengedhetetlen segédeszköz. Délelőtt az óvodásoké a terep, majd egy óra után érkeznek meg az iskolások. A laikus füle tán meg sem hallja Laci rekedtségét vagy a 2-es iskolába járó János orrhangzóit. Bezzeg a szakember azonnal észreveszi a helytelenül képzett, hangot. — Minden évben szűrővizsgálaton vesznek részt a gyermekek — kezdi Páhokiné Arany Piroska. — Már az óvodásokat is meghallgatjuk, s utáng kerülnek a foglalkozásainkra a gyerekek. Csak beszélünk! — Elszomorító ez a kát apró helyiség. Hány gyereknek kell itt megtanulni a helyes hangképzést? — Jelenleg 140-en járnak egymást. Azonban lényegesen rosszabb lesz a helyzet jövőre, hiszen az idei felméréseink alapján 369-en várnak arra, hogy foglalkozásainkon szeptembertől részt vegyenek. Eredetileg a 2-es iskolában voltak beszédjavító órák, s egy időben a DHV adott otthont ezeknek a foglalkozásoknak. Nem is volt addig különösebb gond, most azonban van mit orvosolni. Lett volna lehetőség arra, hogy a régi tanács épületében legyenek a foglalkozások, azonban ez nagyon messze van az iskolától. Nem lett volna, aki minden órára elkísérje a gyerekeket. A szabálytalan fogsorzáródásnak, az ujjszopásnak, az embrionális korban szerzett károsodásoknak, az idegrendszeri elváltozásoknak számos következménye van, különféle betegségek, helytelen beszéd- technika kialakulásának okozói. S milyen gyakori a pösze- ség, a dadogás, az orrhangzós- ság. a diszfónia, a rekedtség, a nagvothaüás vagy a diszlexia! Ezt csak a pedagógusok tudják. mint azt is, hogy hány gyermeknél nem alakul ki a megfelelő beszéd- készség. Vagy azért, mert zárkózott, nem szól társaihoz, nem beszél velük, vagy azért, mert nincs, aki beszéljen velük, vagy az óvodákban, bölcsődékben éppen egymástól tanulják el a hibás hangképzőit. Annyit szólunk a nevelésről, annyit az egészséges generációról. a szépen beszélő magyarságról, hogy hajlamosak vagyunk elsiklani ilyen kérdések felett. Jövőre több mint 2700 gyerek fog tanulni az általános iskolákban, s 14 százalékuknak szüksége van logopédiai segítségre. Nem érdemelne meg ennyi gvermek ide, 45 percenként váltjá,k 2—3 tisztességes termet? Gazdára talált a vándorserleg Versmondók és táncosok Tavaly rendezték meg először a harmadikos és hetedikes általános iskolások szavalóversenyét a Barátság Művelődési Központ könyvtárának dolgozói. Az első díj egy vándorserleg volt, melynek Az életben legfontosabb a megújulás Szükség volt a keménységre Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz valakivel az életéről beszélgetni, mint dr. Sokorai Istvánnal, a Pro Űrbe kitüntetettjeinek egyikével. Annál is inkább, hiszen azok, akik vele dolgoztak, tudják, hogy a DKV volt műszaki vezérigazgató-helyettese rendkívül határozott, céltudatos ember, a gyengébbeknek talán túlságosan is az. Míg vártam rá óhatatlanul fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek. Egyetlen felesleges szó nem hangzott el, gyorsan folyt az eszmecsere. Ezért nem is lepett meg, hogy Sokorai Istvánból szinte harapófogóval kellett kihúzni minden szót, ha saját magáról faggattam. Lehetőleg a munkára terelte a beszélgetés>t, s amint elérkeztünk a kőolaj-feldolgozáshoz, már megint simán, akadálytalanul gördült a beszélgetés. Ismét minden egyértelmű volt. Pedig kíváncsi voltam, ő hogyan ítéli meg a kitüntetést, s kíváncsi voltam az előzményekre. — Már Veszprémben elköteleztem magam az olajiparral — kezdi pergetni életének fontosabb eseményeit. — A vegyipari egyetem hallgatójaként a komáromi kőolajfinomítóval kötöttem társadalmi szerződést, s a diploma megszerzése után Szörnybe kerültem. Három évet töltöttem ott, amikor még az akkor alig- alig létező Dunai Kőolajipari Vállalathoz hívtak. A 716-ik felvett dolgozóként az egymillió tonnás atmoszferikus és vákuumdesztillációs üzem vezetője lettem. Előtte csak a tartálypark volt -meg, az iparvágány és az irodaház egy része. Először egyedül érkeztem, s 1965 júniusában jött a családom is. Tíz épület állt ösz- szesen, az egész környék felvonulási terület volt, s egyetlen üzlet volt csupán a DKV munkásszállójának pincéjében, ahol a legalapvetőbb cikkeket lehetett csak -kapni. Később — 1967-ben lett egy élelmiszer- bolt és egy posta is. Ha akadt, is hiányosság, Sokorai Istvánnak nem nagyon volt ideje ezzel foglalkozni, hiszen nagyon sokat dolgozott akkoriban, mint mindenki Százhalombattán. Tíz-tizen- két órát naponta, s ami még növelte az üzemvezető felelősségét: a telepen lévő két telefon egyike nála csörgött, ha bármilyen gond adódott. No, nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Elég volt, ha beázott a konyha, ha nem volt víz valamelyik barakkban, ha a nagy hó miatt elakadt a busz, neki kellett intézkedni. Bár akkoriban nem volt nehéz, hiszen nagyszerű gárda jött össze. Valamikor, tán 1965-ben, egy vasárnap éppen ebéd közben kapta az üzenetet az üzemzavarról: benzineső hull az égből. Hét perc múlva érkezett meg az emberekért a busz, s addigra abszolút ütőképes stábot gyűjtött maga köré Sokorai István. Alig telt csodának érzek. Állítom, hogy szinte remegtek az emberek a feladatokért. Egy volt fontos csupán, hogy megmondjuk, mikor mit kell csinálni. S ez az én dolgom volt. Párhuzamosan folytak a különböző munkálatok, naponta kellett dönteni, naponta százszor, s egyszer sem szabadott tévedni. Nagy pénzekkel játszottunk, s időre elkészült az üzem. Hogy ez így legyen, valóban .szükség volt határozottságra s talán keménységre. Mint a vállalati művelődési bizottság elnöke, mondhatni, napi kapcsolatban állt Sokorai István a város kulturális és sportéletével. Vesszőparipája volt, hogy sportlétesítménye legyen a városnak, olyan, ahová munka után vagy a szabadnapokon el tudnak menni a dolgozók, vagy ahol a gyerekek sportolhatnak. Számos dolog a város életében másként alakult volna, ha Sokorai István nem ragaszkodik egy-egy döntéshez. — Milyen érzés volt átvenni a Pro Űrbe kitüntetést? — Munkám során annyi elismerést kaptam, amennyit talán meg sem érdemiek. Tavaly a Magyar Kémikusok Egyesületének legmagasabb kitüntetését, a Pfeifer Ignác- emlékérmet, s most ezt, amit mondanom se kell, igen nagy örömmel vettem át. — Január 1-től az Áfor vezérigazgatója, Budapesten dolgozik. Vagyis egyre távolabb kerül Százhalombattától, attól a helytől, ahol több mint 20 esztendőt töltött, s ami a keze alatt fejlődött, alakult. — Azt hiszem, a megújulásnál nincs fontosabb az életben. Ez a munka az elmúlt három hónap tapasztalata alapján olyasmi, amilyenre számítottam. Magasabb színvonalon gondoskodunk az ország ellátásáról. Százhalombattáról pedig csak annyit: nem szeretnék elszakadni ettől a várostól. elnyeréséért idén ismét versenyre keltek a költészetked- velá diákok. A már hagyományosnak számító szavalóversenyt idén április 16-án tartották meg. Korábban a nyolcvanhét jelentkező selejtezőn adta elő a kötelező verseket, a harmadik osztályosok József Attila: Mama, a hetedikesek József Attila: Anyám című versét. A legjobb tizennégy diák került be a döntőbe, akik ezúttal saját maguk által választott költeményt szavaltak. A versmondókon kívül közreműködtek a zeneiskola növendékei, az 1. iskola éneklő raj és tercettcsoportja. a 2-es iskola breaktáncosai és a 3-as iskola ötödik osztályos tanulóinak énekkara. Fellépett a Helyijárat együttes is, amely Nagy László, József Attila, Villon és Robert Burns megzenésített verseit adta elő. Ennyi bevezetés után már igazán illő azt is elárulni, kik nyerték el a vándorserleget. A harmadik osztályosok közül Kocsis Ádám a 3-as iskola tanulója bizonyult a legjobb szavaiénak, a hetedikesek közül pedig Bernát Henriett, a 2-es iskola diákja. Mint tavaly, az első helyezettek a vándorserlegen kívül tortát is kaptak, míg a többi résztvevő könyvjutalomban részesült, s egy-egy oklevél emlékezteti őket erre a szép eseményre. Ez alkalommal hirdették ki a városi könyvtár által megrendezett történelmi vetélkedő eredményét is. Az 1-es iskolából hárman, s a 3-asból heten kaptak könyvjutalmat az elért produkció alapján. A könyvtár legközelebbi rendezvényére április 28-án délután 2 órakor kerül sor, amikor a hatodik osztályosokat várják játékos vetélkedőre. Az oldalt írta: Fiedler Anna Mária Fotó: Veress Jenő el háromnegyed óra, újra normális rend szerint működött az üzem, s egy órával később folytathatták otthon az ebédet. — Azt mondják önről, hogy kemény ember. — Kemény? Amikor a krakküzem épült, 1984 elején, nagy volt a lemaradásunk, elég pesszimistán ítéltük meg a helyzetet: nem sikerült tartani a határidőt. Ez az üzem úgy, ahogy van, önmagában műszaki csúcs. Technológiájában, megvalósításában, komplikációjában. Hat és fél milliárd forint testesül meg számtalan berendezésben, objektumban. Ahhoz, hogy elkészüljön, több száz fázis megvalósítására volt szükség. Rendkívüli bonyolultsága miatt nem nagyon akadt ember, aki átlátta volna az egészet. Nemcsak magát az üzemet, hanem az üzem helyét is a vállalaton belül. Én az egész munkának csak egy része voltam, de helyzetemnél fogva jól ismertem a vállalatot, s nekem kellett megoldani a feladatokat. A vezérigazgató felmentett a műszaki igazgatói teendők ellátása alól, s egy dolgom volt csupán, a krakküzem. 1984 januárjában a lemaradások miatt az amerikai szerelésvezető véleménye szerint szeptember előtt nem lehetett volna befejezni az üzemet, nem tudtuk volna tartani a júliusi határidőt. Aztán megindult egy olyan munka, amit ma utólag egyszerűen
