Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 93. SZÄM me. Április 21., hétfő Emberségből: jeles Három évtized az otthonban — Gyula nagyon szereti a kóiát — mondják jókedvűen a hölgyek. Gyula sem szomo­rú, összeszedi a szódásüvege­ket és elviharzik a boltba. — Nekem mindegy, milyen kó­la, én mindegyiket megiszom, gondozó néni — szól vissza búcsúzóul. Az útvonal rövid. Csak ki kell sétálná a Kazin­czy kúriából, átmenni a nagy parkon, a Körösi úton meg már ott van a lerakat. Mi azonban az irodában ma­radunk. A vezetőnő írógép fö­lé hajol, ki tudja, hányadik beszámolót keli így jegyeznie: Cegléd Városi Tanács V. B. Sza­kosított Szociális Otthon, Abony. Amíg Gajdos Istvánná gépei, Halász Sándorné köny­velővel és Sevcsik Endréné élelmezésvezetővel az ottlhon létrejöttéről beszélgetünk. ins UU9 — Működött itt Abonyiban egy szegényház az Űjszászi úton. Ott most egészségház van. Talán 1950-ig apácák vé­geztek ilyenfajta missziós te­vékenységet. A rendek felosz­latása után pár emberrel kezdte meg működését az in­tézmény. Az itt dolgozók kö­zül többen a hatvanas évek­ében érkeztünk ide. — 1976 óta vagyunk szako­sított otthon — veszi át a szót Gajdosné. — Ez annyit jelent, hogy azóta csak született ér­telmi fogyatékosokat gondo­zunk Aibonyban. — Honnan kerülnek ide a gondozottak? — Leginkább Pest megyé­ből, de van úgy, hogy mesz- szebbről is érkeznek, Szeged­ről, Debrecenből, Egerből. Je­lenleg hetvenhárom gondozot­tunk van. Az életkor nagyon változó, a huszonegynéhány éves fiatalembertől a kilenc­venéves néniig. Rövid körutat teszünk. Meg­lepő, hogy a több mint száz­éves lakrész sokkal jobb ál­lapotban van, mint a tavaly épült pavilon. Az új szárny­ban málló vakolat és csőrepe- désék jelzik: ebből nehezen lesz műemlék 'jellegű épület. A konyhán és a mosodában ténykedő dolgozók java része szintén a hatvanas években szegődött ide. S hogy a sajá­tos munkamegosztást szemlél­tessem: a főnővérek a kazán­házban szenet lapátolnak — természetesen nem fehér kö­penyben. Fajka Jánosné és a huszon­hét éve itt dolgozó Bata Já­nosné az egészségügyi minisz­ter kitüntetettjei. Egyre ba­rátságosabb ez a kis kollektí­va. Ahol a társadalmi elis­merés nem a munkahelyi ve­zető kizárólagos előjoga, ott már csak van valami a de­mokratizmusból is. A főnővé­rek, kormosán és szénporosan is nevetnek. Nem igaz! Itt mindenki jókedvűen végzi a (más) munkáját (is), hiszen a főnővér munkaköri leírásában nemigen találjuk meg a szén- rostálást. — Ezt a munkát csak így lehet végezni, kellő türelem­mel, odaadással. A gépkocsi- vezetőn és a kertészen kívül csak nők dolgoznak az inté­zetben, így aztán a nehezebb munkákat is ők végzik el. Persze nagy az összehangolt­ság az ápolók és a gondozot­tak között. Amit lehet, la­kóink is megcsinálják, nyilván állandó felügyelet mellett. A foglalkoztatóban pedig komo­lyabb muníkafeladatakat is el­végeztetünk. A gondozottak bőröveket fűznek, együtt old­juk meg a lomtalanítást, a kerti munkát. — Vannak-e konfliktusok a gondozottak ellátása közben? — Persze hogy vannak. Hol nincsenek? Ha valamit nem tudunk megoldani, segít raj­A szolnoki rádió műsora 21-től 27-ig Április Hétfő, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Hétfői hul­lámhossz. Falusi hétköznapok. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Kedd, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Liquid Gold együt­tes játszik. 17.15: Napjaink. Palatínus István jegyzete. 17.20: Új felvételeinkből. A szolnoki Szamuely Gépipari Szakközépiskola férfikara éne­kel. 17.30: Vízrendezés a Ti­szán. 17.45: Könnyű hang- szerszclók szintetizátorra. Ba­lázs Ferenc játszik. 18.00— 18.30: Alföldi krónika. Szerda, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: Frank Si­natra énekel. 17.20: Utak, hi­dak — a közúthálózat fejlesz­tése Szolnok megyében. 17.40: Beatparádé. 18.00—18.30: Al­földi krónika. Csütörtök, 17.00: Műsoris­mertetés. Hírek. 17.05: Kultu­rális figyelő. (A tartalomból: Színházi esték. Megújuló mű­S1RKÖ. Márvány-, gránit- és műkő síremlékek készítése, ré­giek felújítása. helyreállítása, mindenféle sírkőmunka (vidékre is), rövid határidővel, kedvező arakon megrendelhető a Ceglédi Városgazdálkodási vállalat Sírkő- üzemében : Cegléd, Külső-Körösi út — szemben az Újvárosi teme­tővel. — Ugyanitt MARVANYLA- POK világosszürke színben, a kívánt méretre vágva olcsó áron ikaphatók. Felhasználható: rep­rezentatív épületburkolatként és sírkőmunkákhoz is. velődési házaik. A rádió a ré­gióban. Folyóiratszemle. Vi- deomozi hetente kétszer.) 18.00—18.30: Alföldi krónika. Péntek, 17.00: Műsorismer­tetés/Hírek. 17.05: Roppanás­tól Roppanásig. Könnyűzenei lemezbemutató. 17.45: Az új­ságíró jegyzetfüzetéből. 17.55: Hétvégi programok. 18.00— 18.30: Alföldi krónika. Szombat, 7,00—7.30: Román nemzetiségi műsor. 7.30—9.30: Kellemes hétvégét! A műsor telefonszáma: 18—111. (A tar­talomból: Hírek, lapszemle. Piac, sport és programaján­lat.) 8.00: Szerkesztik a hall­gatók. Előadók ABC-ben. 8.40: A héten történt. 9.00: A nap hírei, eseményei. 9.30—10.00: Román nemzetiségi műsor. Vasárnap, 9.00—11.00: Va­sárnap délelőtt. Zenés hétvé­si riportműsof. Közben: Bács- kun napló. Vezeti: Halász Fe­renc. 11.00—11.30: Szlovák nemzetiségi műsor. 19.30— 20.00: Hangos újság. Az adások mindennap az 1350-es kilohertzcn hangzanak el. Szerdán panasznap A Ceglédi Városi Bíróságon május elsejétől megváltozik az ügyfélfogadás. Az eddigi úgy­nevezett panasznap pénteken volt. Ezentúl szerdán lesz. dél­előtt fél 9-től délután 6 óráig. tunk az intézet háziorvosa, Debreceni doktor. Ö 1960-tól foglalkozik a gondozottakkal, játszik velük, még focizik is, név szerint ismeri őket — mondja Gajdos Istvánná, majd kissé harapósán hozzá­teszi: — Hajaj, voltam én már olyan otthonban is, ahol még az ápoltak nevét sem tudták! A főépületben lévő foglal­koztató zsúfolásig megtelt. A lakók körül ülik a nagy asz­talt, papírral foglalatoskod­nak. A háttérben színes tv, zsivaj a teremben. Az egyik széken idős nénike, azt mond­ják, pár éve másik otthonba kellett volna mennie, de nem ment el. Szobája csinos, han­gulatos, a falon családi képek, az ágy mellett kávéfőző szu­szog. Az otthon dolgozói arra törekednek, 'hogy a hálószo­bák valóban az otthon mele­gét árasszák. És arra: az itt dolgozók fő jelszava a türe­lem legyen. Nem a hagyomá­nyos értelemben használt tü- remlességről van itt szó, hiszen ezekben az intézetekben jóval kevesebb az esély pedagógiai sikerekre, mint más területe­ken. m Nemegyszer előfordult már, hogy a -fiatal gondozónő két- napi munka után kijelentette: ő ezt nem bírja tovább. Hiába a szociális otthoni ápolói ok­levél, emberséget nem tudnak csatolni a ceglédi vagy a ke- repestarcsai tanfolyamok vég­zőseinek bizonyítványához. Ezt a végzettséget máshol szerzi az ember. Valahol ott, ahol Böcsödi Ferencné, duna- varsányi idős asszony szerez­te. ö a hároméves Jóskát vet­te gondozásba — tizenkilenc évvel ezelőtt. A ma huszonkét éves fiút rendszeresen magá­val viszi hétvégeken és ünne­peken. Pedig Jóska — vele született betegségénél fogva — nem tudja megédesíteni öreg napjait. Hálás lesz viszont neki azért, hogy megőrizte őt — az életnek. Böcsödinének már nem kell bizonyítvány ... Rab László Nehezen változik az életük (IV.) A felemelkedés esélyei A cigány lakosság’beillesz­kedésével kapcsolatban alap­vető szemléletváltoztatásra lesz szükség a jövőben, ám nem csupán a kisebbségi et­nikum, hanem a társadalom egészére vonatkozóan. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra bekövetkezni. Sok tü­relemre, megértésre és időre lesz szükség, annak ellenére, hogy a kezdő lépéseket már megtették az állami és társa­dalmi szervek a cigányság társadalmi egyenramgúsodásá- nak elősegítése érdekében. Csakhogy a másik félnek is lépnie kell, ha valóban igény­li, hogy egyenrangú állam­polgára legyen államunknak Ezúttal éppen azt a kérdést igyekszünk tisztázni, hogy valójában a cigány kisebbség megtette-e már az első lépé­seket ezen az úton, amelynek alapja a személyi jogok és kö­telességek egysége. Hogy hol tartumk ezen a területen, a megyei cigányügyi koordiná­ciós bizottság középtávú fej­lesztési tervéből vett alábbi idézetből kiderül: A beilleszkedés „Miközben örvendetes tanúi vagyunk a megyei cigányság társadalmi integrációja ered­ményeinek, . sajnálattal keli megállapítani, hogy az egyes rétegek nem élnek a szocia­lista társadalom által biztosí­tott jogegyenlőséggel, a fel­emelkedési esélyekkel, sőt visszaélnek azzal. Ezen réte­gek nem érzékelik kellőkép­pen a társadalmi félemelke­désben a saját erőfeszítéseik szükségességét: nem létesíte­nek állandó munkaviszonyt, inem végzik el legalább az ál­talános iskolát, nem ismerik el az ország gazdasági lehe­tőségeinek korlátáit társadal­mi segítésük mértékének meg­állapításában. Visszahat a helytelen csa­ládtervezés és az át nem gon­dolt betelepülés. Növekedett a szabálysértések és a bűnelkö­vetők száma, elsősorban a ci­gány fiatalok körében. Elter­jedt a követelödzés és a ta­nácsok ügyintézőinek sértege­tése. Akkor is károsak e je­lenségek, ha még sajnálato­san léteznek a cigánysággal kapcsolatos előítéletek és sommás vélemények is, ügyeik intézésének gyengesé­gei, vélt és valós sérelmeik felhalmozódása. Váradi Gézá­tól, a megyei cigányügyi koordinációs bizottság titká­rától származik az idézet. Úgy véljük, együtt, közös erő­feszítéssel, a jogok és köte­lességek egységes számbavé­telével és érvényesítésével valósítható meg. Ezért tovább kell fejleszteni a cigányság társ ada l mi beilleszked és ének folyamatát. A cigányság legjobbjait be kell vonni a közéletbe. így biztosítva az etnikum képvi­seletét a KISZ-ben. a nép­frontban. a koordinációs bi­zottságokban, a tanácstagok és tanácsi összekötők Között E munkatársak vállalják a cigány lakosság meggyőzését és nevelését is, miközben az igényeket közvetítik a helyi tanácsoknak ... ...Miután a VII. ötéves tervben növekedik a helyi ta­nácsi önállóság, jobban kell segíteni a társadalmi és tö­megszervezetek, tanácsaink ci­gányügyi tevékenységét A követelőzők A megjelölt feladatok hűen tükrözik, hogy e kisebbségi etnikum elmaradottabb réte­geinek állampolgári fegyel­mét tekintve milyen gondok vannak. Ezen a téren Cegléd sem kivétel, de példa a tör­teit eset is, amikor a helyi tanács családi házat vásárolt egy cigány családnak. Kívül­ről az otthon semmiben sem különbözött a többi falubeli­től, ám belül a hagyományos életforma jegyei lelhetők fel. S ez a család, mert időköz­ben a gyerekek létszáma ti­zenkettőre szaporodott, most azt követeli a tanácstól, hogy kilencszázezer forintért vásá­roljon nekik egy nagyobb há­zat, mert .sók a gyerek, és ke­vés a hely mostani otthonuk­ban. Jóllehet, ebben a cikksoro­zatban főleg a gondokról volt szó, szerencsére egyre többen vannak a példás életet élő családok, amelyek már meg­tették a kezdő lépést a tár­sadalmi egyenrangúsodás fe­lé. Aszódi László Antal (Vége) Az érem másik A tömegspor A Ceglédi Hírlap 1986. ápri­lis 14-i Nagyon nehéz vesztes­nek lenni című cikkében az interjú alanya elmarasztaló módon tett megjegyzést a Sty­lus Faipari Kisszövetkezetre, illetve személyemre. Az ügy- gyei kapcsolatban az alábbi tá­jékoztatást adom. Különösen furcsának tar­tom azt a megnyilatkozást, hogy „felmondásra késztet­tem” az egyik labdarúgót. Te­kintettel arra, hogy az illető szövetkezetünk tagja volt, a szövetkezeti törvény alapján „késztetni” nem lehet. Külö­nösképpen nem késztetés ez akkor, ha a megelőző időszak­ban a sportoló egy órára eső átlagjövedelme 29,64 forint. Szövetkezetünk tagjai miin, kaügyi és egyéb viták kapcsán 1985. évben nem fordultak döntőbizottsághoz, ami érzé­sem szerint azt bizonyltja, hogy intézkedéseink a gondok humánus megoldását célozták. A sportolóknak nyújtható ked­vezményeket jogszabályok tar­talmazzák, amelyeket mint ed­dig, a jövőben is maradékta­lanul érvényesíteni kívánunk. Gyermekszandál a meleg napokra Hazai, piacra kilencezer pár gyermckszandált gyártanak jelenleg a FEMÜ ceglédi cipőgyá­rában. A tavaszi—nyári viselet — képünkön — az aljazóüzemben készül. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Bukósisak Két dolog biztosan van! jogszabály és ígéret. Csak az a baj, hogy ígéretet nem húz­hatunk a motorosok fejére — magyarázza a pultnak támasz­kodó eladó. Igaza lehet. Bár ki tudja, a technika mai állá­sa mellett... Talán meg kéne próbálni. Persze akkor meg az ipar kerülne nagy bajba. Különböző méretű ígéreteket gyártani, csak úgy, egyik nap­ról a másikra... És semmi garancia, hogy a rendőrök méltányolnák. Marad tehát egy jogszabály, aminek 48. paragrafusa minden kétséget kizáróan rögzíti, hogy 1986 el­ső napjától fogva a segédmo­toros ember kizárólag bukósi­sakkal együtt merészkedhet lakott területen kívülre. Vilá­gos beszéd, nem!? Csupán az nem világos, hogy az 1984 óta létező jogszabály alkalmazásá­ra miért nem készült fel a kereskedelem. Bukósisakok­kal. Esetleg annak a kobakjá­ban is ködök gomolyoghatnak, aki két házzal (20 méterrel) a városhatárt jelző táblán túl lakik, például a Pesti úton. Az ilyen motoros kedve szerint káromkodhat, mert neki azért a napi 20 méternyi kerekezé­sért ezer forintot kell fizet­nie. Mivel ennyibe kerül egy bukósisak. Az ilyen segédmo­toros nem érti meg, hogy a szabály az szabály, és min­den bajok okozójának a táb­lát tekinti. Ha csak teheti, már amikor nem látják, jó nagyokat rúg bele, és egyéb módon is illetlenkedik. Egy gazdagabb segédmotoros per­sze másképp cselekszik. Be­költözik a lakott területre, pont a bolt mellé, ahol a bu­kósisakot lehet(ne) kapni. És lesi, várja a szállítmányt. t élvonalában Amikor a szakosztály mun­kaidő-kedvezményi kéréssel fordult szövetkezetünkhöz, az edzésnaponkénti egy órai ked­vezményt engedélyeztem, de sem akkor, sem a jövőben az el nem végzett munkáért nem kívánunk bért fizetni. Meg­győződésem, hogy egyetlen ve­zetőnek sincs joga a vezetésé­re bízott kollektíva többi tag­ját megkárosítani, márpedig a munka nélkül fizetett bér és annak összes vonzata ebbe a kategóriába tartozik. Nem se­gíti elő a fiatalok munkára nevelését sem az, ha egy me­gyei szintű — tehát nem extra klasszis — sportolót eb­ben a korban hozzászoktatunk ehhez az életmódhoz. Ugyanis így „termelünk ki” megkese­redett, szakmához nem értő, elégedetlen embereket. Úgy érzem, szövetkezetünk nagyságrendjéhez képest meg­felelően támogatja Cegléd sportéletét. Erre csak egyetlen példát: a súlyemelő kollégium 4 tagját 3 éven keresztül kép­zi és tanítja szakmára, tuda­tában annak, hogy ezek a fia­tal sportolók már csak lakó­helyük miatt sem valószínű, hogy aktív dolgozóinkká vál­nak. A szövetkezetünkben kiala­kult széles körű sportélet bi­zonyítására sorolom fel az 1985. évi eredményeinket. A Pest Megyei KISZÖV és az OKISZ által szervezett baj­nokságban sakkban megyei II. helyezés, kispályás labdarú­gásban megyei IV. helyezés, úszásban és tekében megyei I. helyezés. Tekecsapatunk az or­szágos bajnokság IV. helye­zettje lett, valamint a városi szakszervezeti bajnokságban II. helyezett. A szakmunkás- tanulók 3-tusa bajnokságát a megyében szövetkezetünk nyerte. A fenti részeredmé­nyek alapján a kisszövetke­zetek közötti versenyben me­gyei 1. helyezést ért el szövet­kezetünk. Igaz, hogy ezek nem „profi’’ sportolók által elárt eredmények, de egy gazdasá­gi egység sport iránti fogé­konyságát mindenféleképpen bizonyítják. A cikkben említett sportoló sorsát nem hagyta szövetkeze­tünk figyelmen kívül, így szo­morúan tapasztaltuk, hogy az elmúlt évben mi elveszítettük egy dolgozónkat, a labdarúgó- szakosztály egy labdarúgót, mivel ő már Nagykörösön ker­geti a labdát. Reich László elnök ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents