Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

Szigetszentmiklós és Csepel Egy sokat ígérő együttműködés ^ A Budapest környéki agglomeráció települései és a ■v fővárosi külső kerületek között sok helyen nagyon szo- ^ ros a kapcsolat, legalábbis ami a közmű- és úthálózatot, $ a közlekedést illeti. Hiszen a budai körzet Budapesttel $ határos települései vagy éppen Gyál, Halásztelek szinte § összeépült a külső kerületekkel. Az egymásrautaltság ^ azonban nemcsak a látható dolgokban nyilvánvaló, a ^ budapesti kerületek Pest megyétől kapják a munka- ^ erőt, a pestiek pedig a megyétől például a hobbikerte- ^ két. Az Erzsébeten dolgozó dunaharaszti lakos a műn- ^ kahelye szomszédságában levő közértben vásárol be, a i; békásmegyeri pedig kiutazik HÉV-vel Szentendrére, § ha szombaton helyben nem kap kenyeret. Már anyák A csepeli Duna Termelőszövet­kezet virágkerté­szetében készül­nek az anyák nap­jára. A 2,6 hektáros üvegház alól 15—20 ezer cserepes és 100- 150 ezer vágott vi­rágot szállítanak a fővárosi, illetve megyei boltháló­zatukba. A képen: előkészítik és cso­magolják a virá­gokat Irigylésre méltó helyzetben Nem mehet csődbe a tanács \ Ha a tanácselnököket újsághirdetés alapján toboroznák, a ^ megkívánt tulajdonságok között legújabban ilyenek állnának $ az első helyen: pénzügyekben való jártasság, vállalkozó szellem. S óvatos kockázatvállalás. Ezek a követelmények a januártól 5 életbe lépett új tanácsi gazdálkodási rendszerrel kerültek elő- ^ térbe, * bizony sok elnöknek okoztak fejtörést. Elsősorban V azért, mert sok volt még a bizonytalanság, a tisztázatlan kér- s dés. Zink Imrével, Zsámbék tanácselnökével tavaly november- x december táján váltottunk szót a kilátásokról. Akkor beszél- s tűk meg a mostani találkozót, hogy az első értékelhető ta- § pasztalatok alapján térjünk vissza a témára. napjára készülnek Papír nélkül is Ez a szoros egymásrautalt­ság mégsem tükröződik min­denhol a kerületi, illetve a községi, városi tanácsok kap­csolatában. Pedig az . efféle együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző lehetne, bizonyíték erre az az együtt­működési megállapodás, amely a közelmúltban jött létre a főváros XXI. kerülete és Szi- getszentmiklós párt- és taná­csi apparátusai között. — Bár csupán a közelmúlt­ban vetettük papírra, öntöt­tük hivatalos formába a kap­csolat alapelveit — mondja Pongrácz Gábor, a szigetszent- miklósi városi tanács elnöke —. a kapcsolat nem új keletű. Azelőtt is, akár közműproblé­máról, akár oktatásról, közle­kedésről volt szó, a csepeli ta­nács mindig készséges part­nernek mutatkozott. Csepel és Szigetszentmiklós vezetői, a két tanács elnöke, illetve a pártbizottsági titká­rok az év elején állapodtak meg abban, hogy a két szom­szédos település kapcsolat- rendszerét együttműködési megállapodásban is rögzítik. Tették ezt azért, mert egyet­értenek abban, hogy az elmúlt időszakban is eredményesen segítették egymást és a kap­csolatok szervezett keretek közötti bővítése mindkét tele­pülés érdekeit jól szolgálja. Óvodások Lakihegyen Közismert: a végzős általá­nos iskolások pályaválasztása idején mind a családoknak, mind a helyi tanácsok műve­lődési szakembereinek gondot okoz az, hogy nem felhőtlen a kapcsolat a középiskolai ügyekben a főváros és Pest megye között. Csepel és Szi­getszentmiklós ezen a gyakor­laton is változtatni szeretne. Ezért a művelődési osztályok vezetői ezután évenként egyez­tetik nemcsak a középiskolára, hanem az általános iskolai el­helyezésre is a felmerülő igé­nyeket. Külön fejezete az együttműködésnek a csepeli illetve a szigetszentmiklósi ze­neiskolák kapcsolatának erő­sítése. Szigetszentmiklós éven­te néhány csepeli művész — festő, grafikus, szobrász, ötvös — meghívását is tervezi a vá­ros közlemúltban átadott al­kot óházába. Egyúttal, gondos­kodni szeretnének arról, hogy a két munkástelepülés művé­szei megismerjék egymást és egymás alkotásait. Ennek ér­dekében több közös kiállítást is szeretnének rendezni. — Egyik fontos és nagy je­lentőségű pontja megállapo­dásunknak — folytatja a ta­nácselnök —, hogy Sziget­szentmiklós a lakihegyi óvo­dában 30 csepeli gyermek el­helyezését vállalja. Elsősorban olyan családok óvodás korú gyermekeinek elhelyézés, akik a külső Rákóczi Ferenc úton laknak. Kely a lakásokhoz Közismert, hogy Sziget- szentmiklóson jól szervezett, kitűnő szakembergárdával rendelkező tanácsi költségve­tési üzem dolgozik. Az együtt­A hét végén az Orosháza melletti Pusztaszőlősön száz­ezredik alkalommal emelke­dett a magasba repülőgépén Ménesi György, a MÉM Repü­lőgépes Szolgálatának pilótá­ja. A világviszonylatban is kiemelkedőnek számító rekord alkalmából Farkas László, a működési megállapodásban az üzem szabad kapacitását is felajánlották a csepeli Ingat­lankezelő Vállalatnak. A fia­tal város a csepeli vállalatok dolgozói önerős lakásépítésé­hez telkekkel is hozzá tud já­rulni. A tervek között szerepel az is, hogy a szigetszentmik­lósi tanács megvizsgálja, ho­gyan és milyen feltételekkel tudna a városhoz tartozó, úgynevezett Felsőtag területé­ből átengedni a csepeli tanács­nak lakótelep építésére alkal­mas helyet. — Az szinte természetes, hogy abban is megállapod­tunk: minden egyes, a térség­gel kapcsolatos területfejlesz­tési kérdésekkel foglalkozó testületi ülésünkre meghívjuk a csepelieket és ők is minket. Abban is megállapodtunk, hogy a térség többi települé­sével is hasonló kapcsolatokat épít ki a cseepli tanács, a vá­ros közreműködésével. Termé­szetesen minden együttműkö­dési megállapodás annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Ez a mi kapcsolatunkra is vonatkozik — mondta vé­gezetül Pongrácz Gábor. — Sokkal több tervünk van, mint amennyit ebbe az első meg­állapodásba belefoglaltunk. Nem akartunk viszont többet markolni, mint amennyit vég­re tudunk hajtani. Így is bizo­nyos, hogy mindkét település hasznát látja a közösségen alapuló együttműködésnek. Csepel és Szigetszentmiklós nem épült olyan szorosan ösz- sze. mint más főváros kör­nyéki település és kerület. A határt szántóföldek és bá­nyatavak jelentik. Ügy tűnik, a sokat ígérő együttműködés mégis közelebb hozza majd a két munkástelepülést. M. K. szolgálat főigazgatója, vala­mint pilótatársai köszöntötték Ménesi Györgyöt. A most 54 éves pilóta 1957- ben az első három magyar me­zőgazdasági repülő egyikeként — sportrepülőmúlttal — kezdte meg hivatását. Telekből pénz — Én legfeljebb attól tar­tottam, hogy az év első hó­napjaiban kerülhetünk pénz­zavarba, amennyiben szabá­lyozott bevételeink nem érkez­nének a megfelelő ütemben. Szerencsénk volt. Elsősorban azért, mert tavaly óvatosak voltunk, a fejlesztési alapból két és fél, a költségvetési alapból egymillió forintot si­került megtakarítanunk. Ha egyetlen fillért nem kaptunk volna az első időben, ez a pénz két és fél hónapra elég lett volna. De rendre befoly­tak számlánkra a bevételek is. Januárban még csak 800 ezer forint körüli összeg, de már­ciusban már másfél millió. Ennek ellenére nem szórjuk a pénzt. Intézményeinknek csak a normális működéshez szük­séges költségeket engedélyez­zük. új eszközök vásárlására, fejlesztésekre egyelőre nincs lehetőségünk. A legfontosabb, hogy mindig tudjunk bért fi­zetni. Igaz, erre vehetünk föl kölcsönt az OTP-től. 12 szá­J zalékos kamatra, de ha egy éven keresztül ilyen hitelből fizetnénk, akkor a kamatok két évi bérfejlesztést vinné­nek el. Az elnök szavai jól érzékel­tetik a helyzet változását. A tanácsok bevételeinek 80 szá­zalékát eddig az állami támo­gatás tette ki. Ezt mindenki kötelességének érezte elkölte­ni, a takarékosságra szinte nem ösztönzött semmi. Igaz, hogy a bevételek több mint 80 százaléka most is szabályozott forrásokból származik, de ezek fölhasználásában ténylegesen nőtt az önállóság, j ezzel a felelősség. A tanácsoknak a jelenlegi helyzetben az is alapvető ér­dekükké vált. hogy saját be­vételeiket növeljék. Kérdés, milyen lehetőségeik vannak erre. Zsámbékon például a telekgazdálkodás rejt inég ma­gában tartalékokat. — Zártkerti területeket ki-, vánunk művelés alá vonni, de' van még építési teleknek al­kalmas területünk is. Ezekből szeretnénk pluszbevételre szert tenni. A telekparcellá­zással egyébként is segíteni akarjuk a fiatalok és más rá­szorulók lakáshelyzetének megoldását. Az első időszak­ban kedvezményes áron ad­juk a telkeket, a tervidőszak második felében pedig egysze­ri vissza nem térítendő támo­gatást nyújtunk azoknak, aki­ket ez megillet. Az építkezési kedvre jellem­ző. hogy tavaly 56 telek talált gazdára. Idén tizenhat házhe­lyet parcelláznak és osztanak el 20 jelentkező között. A terv­időszak során összesen 116 építési telket kíván a tanács kialakítani. Ugyancsak a sa­ját bevételi források közé tar­tozik a tanácsi lakások érté­kesítése is. Kilenc utca Zsámbék irigylésre méltó pénzügyi helyzete persze ko­rántsem csak az óvatosság­nak, a takarékosságnak vagy az ésszerű telekgazdálkodás­nak köszönhető. Jelentős könnyebbség, hogy — sok más településsel ellentétben — o kasszát nem terhelik nagy ér­tékű áthúzódó beruházások. Mindössze egy pedagógusla­kást nem fejeztek be, erre saját erőből még másfél mil­lió forintot kell áldozni, de ezt éppen a tavalyi megtaka­rításból fedezni tudják. A gazdálkodás azonban nem pusztán azt jelenti, hogy szo­rosabbra húzott nadrágszijja! a legszükségesebb kiadásokat állni tudják. Hosszabb távon a gyarapodásra is gondolni kell. Igaz, Zsámbék ebből a szempontból is lényegesen jobb helyzetben van az átla­gosnál. A nagyközségnek nin­csenek alapellátási gondjai. A bölcsődében üres helyek van­nak. az óvodába mindenkit felvesznek, új vagy felújított a könyvtár, a művelődési ház. az iskola és az öregek nap­közi otthona. Még a kereske­delmi ellátásra sem panasz­kodhatnak. Igaz. a tervek kö­zött szerepelt egy élelmiszer- üzlet építése, de éppen azon a falurészen két maszek is nyitott boltot és az egyik vál­lalta, hogy az ezredfordulóig üzemelteti is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a zsám- békiaknak nincsenek terveik. — összesen 27 kilométer belső tanácsi utunk van. eb­ből az elmúlt 40 évben 2.9 kilométer épült ki szilárd bur­kolattal. A következő öt év alatt mi három és fél kilomé­tert — kilenc utcát — aka­runk megcsinálni a csapadék­víz elvezetésének megoldásá­val együtt. Ez egy 14 millió forintos program, de a la­kosság erre szavazta meg az évi 650 ezer forintos tehót és a megyétől is kapunk még tá­mogatást. s ha kell némi bankhitelt is megkockázta­tunk. És nem szabad elfelej­teni: a VÁ. ötéves tervre öt­millió forintos fejlesztési ala­punk volt' — igaz, 15 millió lett belől« •*-, a jelenlegi terv­időszakban viszont 35—39 millióval számolhatunk. Zsámbékon tehát valóban nem panaszkodhatnak. Kiéle­zett kérdésemet — hogy csőd­be mehét-e egy tanács? — Zink Imre magabiztos nem­mel válaszolja meg. Zsámbé­kon semmi esetre sem. bár készséggel elismeri, hogy a rosszabb körülmények között levő települések bizony szo­rult helyzetbe kerülhetnek. Kéthavi bér Zsámbék tehát kifejezetten jól járt az új gazdálkodási lehetőségekkel. Ennek ellené­re érdekel, mennyire változ­tatja ez meg az elnökkel és a testülettel szemben támasztott követelményeket. — Kétségtelen, hogy sokkal többet foglalkozom a pénz­ügyekkel. Én magam figyelem a bankpostát: ellenőrzőm, hogy érkeznek-e a bevételek, befutnak-e az adók és rend­ben van-e a Gamesz számlá­ja. Ha a pénzünket kezelő dolgozók érzik, hogy figyel­nék rájuk, akkor hatékonyabb a munkájuk, de ugyanezt pró­báljuk elérni prémiumrend­szerünkkel is. A tanács gaz­dasági csoportvezetője kétha­vi bérének megfelelő összeg­gel érdekelt abban, hogy ne kellien hitelt felvenni, hogv a Gamesznak mindig legyen nénze. Ha csak egyszer is az OTP-hez kell mennünk pén­zért. az a prémiumának 50 százalékába kerül, s ha emel­lett a Gamesz is fizetőkép­telen lenre, akkor nem kap semmit. Hasonló módon tesz- sziik érdekeltté a telekgaz- dálkodássa! foglalkozó mun­katársunkat. Kérdés persze hogy meddig „tudjuk ezt csi­nálni. Tavaly ugvanis némi bért is megtakarítottunk, ab­ból futja a prémiumra. — És a testület? őket nem lehet pénzzel ösztönözni a fe- lelősebb gondolkodásra. — Nem is kell. Fölélénkült a tanács munkája. Jobban ér­dekli a tanácstagokat, hogy mi történik, érzik, hogy sok minden múlik rajtuk, hogy nagyobb a döntési szabadsá­guk. M. Nagy Péter Coha nem értettél meg semmit, Karcsi! Amit szó szerint kellett volna megértened, te átvitt értelemben fogadtad elmédbe. Mit tegyünk? Ilyen vagy. A géneid... no, de hagyjuk. A lényeg az, hogy tegnap a feleségem ügyes-bajos dolgait kellett intéznem. Tízszer lediktáltam hol, mikor szüle­tett, milyen iskolai végzettsége van és mi a jelenlegi foglalkozása. Hát ezzel volt baj! Hogyhogy mivel! Hát azzal, hogy jelenleg mi a foglalkozása. Nem élted? Nem csodálkozom. Te a zöld héjú dinnyéről is csak akkor hiszed el, hogy piros bélű, amikor meglékelik vagy kettészelik. Szóval, mondom, hogy kedves elvtárs, higgye el, hogy a feleségem nyugdíjas, leszázalékolták, már tíz éve, és azóta cseléd. Hogy­hogy? Ugrott fel a tisztviselő úgy, hogy a széke a falig repült. Úgy, ahogy mondom. Lehetetlen? Persze, tette hozzá elég gyorsan, vannak, akik­nek olyan a beosztásuk, hogy feltét­lenül szükségük van szakácsnőre, eset­leg egy mindenesre. Mondjuk, aki be­vásárol, takarít, mosogat, szőnyeget pucol, ablakot tisztít, padlót vikszel vagy lakkoz. Erre céloz az elvtárs? Dehogy célzok. Ezekről nem is tudtam! Akkor meg ne komolytalankod jón! Vagy magyarázza meg, hogy mire gon­dol! Hát én megmagyaráztam. Hogy mit mondtam? A valóságot, az igazsá­got. Azt, hogy a feleségemnek _a nyugdíja a minimális, de képtelen még itt vagy ott dolgozni, mert nincs ideie. Rettenetesen elfoglalt. Hétfőn szalad a fiamékhoz, délig ott dolgozik, bevásá­rol, rendbe teszi a lakást, kedden a lányomékhoz rohan és ott vigyáz a ki­csire, amíg valamelyikőjük haza nem megy. Közben kitakarítja a szobát. Igaz, pazar porszívójuk van. A régit, ami szüntelenül akadozik, azt nekünk ajándékozták karácsonykor. Közben megfőz, elmosogatja a tegnapról ma­radt piszkos edényeket. Szerdán villa­mosra ül és hatra megy a másik fia­mékhoz. A három gyereknek elkészíti a reggelit, elindítja őket az iskolába, aztán elmegy bevásárolni és megfőzi azt, amit a menye a naptárba felír. Mindig kétfélét kell főznie, mert nincs olyan étel, amit mindnyájan szeretnek. No. de ott vannak még a macskák, a madarak meg a halak. És közben fu­tás le a pincébe, hogy a kazánban ki ne aludjon a tűz, mert akkor jéghi­deg szobák fogadják őket. Hat óra! Jaj, rohanni kell a vicinálishoz, hogy haza­érjen. Közben, útközben, bevásárol, mert hiába, nekünk is kell enni néha. Holtíáradtan dől az ágyba tizenegy után, amikor már nekem a másnapi ebédet is megfőzte. Csütörtökön a má­sik fiamékhoz fut. Lázas az egyik gyerek. Üljön ott és vigyázzon rá, míg a szülei meg nem jönnek a munká­ból. Közben nem ül tétlenül, a mosni- valót bedobja az automatába, kiveszi, kiteríti, de már kezdi is vasalni. Eszik valamit közben? Biztosan, mert a gye­reknek is enni kell adni. Este beszalad a lányom: mama, ne felejsd el. hogy nekem holnap elfoglaltságom van! Jaj, csakugyan. Hány órára menjek? Jaj, mama, mi van veled? Hát ahogy szoktál! Éreztem, hogy kezdesz fe­lejteni, azért rohantam el, apura meg nem lehet számítani, ö képes azért a pár forintért éjt-nappalt átdolgozni! Szóval várlak, de ne késs, mert ne­kem pontosan kell ott lennem a meg­beszélt helyen! Hol? Uram, teremtőm? A Bertalan utcában? A fodrásznál? A zsebszínház dirijénél? Mi a fene ez? Mondom a feleségemnek. Rám üvölt: ne gyötörj már te is! Ahelyett, hogy segítenél, csak gyötörsz, gyötörsz! Nincs benned szív, lélek! Annyi van, amennyi a gyermekeidben, hogy nem hagynak vénségedre békén, hogy néha­napján kipihenhesd magad! Szóval ez a bajod, hogy vén vagyok? Esett ne­kem az asszonytársam és nem is tudtam védekezni. Mert hiába mond­tam volna, hogy ne bolondozz, jó len­ne, ha magadra is vigyáznál! Na, erre azt mondja ez a tisztvi­selő, hogy: kérem, ez természetes! így legalább komoly nyugdíj-kiegészítésük van. Milyen nyugdíj-kiegészítés? Csak nem azt akarja nekem mondani, hogy ezért a hogyismondjam, cseléd mun­káért a felesége egy fillért sem kap! De igenis azt mondom! Néha kap annyit, mint egy kiscseléd! Enni, inni, meg a maradékból egy szatyorravalót. Például: ha már a füstölt oldalas pe­nészesedig akkor neki adják, hogy jó lesz apunak! Ha kimarad az ebéd: ak­kor: mama, vidd el apunak, legalább nem keil neki főznöd. Néha kap egy kötényt, egy darab szappant, egy ki- szuperált futószőnyeget, amit őriznünk kell, nehogy megharagudjon a vő. És persze hálásaknak kell lennünk. Kel­lene! Mert én nem vagyok hálás! Ha ott vagyok náluk, eszem, amennyi be­lém fér, és vedelem a finom konyak­jukat, borukat, pezsgőjüket, mert ná­luk az is gyakran van. De más nincs! Persze, Karcsi, te ezt nem hiszed. Pe­dig így van! Egyszer elmentem az egyikhez és kértem négyszáz forintot, mert másnap kora reggel ki kellett fi­zetnem valamit. Szégyenszemre el kel­lett kullognom, azt mondták, hogy nincs, meg hogj' mért nem igyekszünk, hogy legyen egy kis tartalékunk? Hogy igyekezzünk? Mikor? Amikor szünte­lenül nekik kell segítenünk, rájuk főz­ni, mosni, mosogatni, takarítani! Majd megfizeti az úristen alapon! É rted te ezt, Karcsi? Nem? Nem csodálkozom. Az a tisztviselő sem értette. Hogy értené meg, hogy a fe­leségem cseléd, és hogy meg ne sért­sék a szolgálataiért, amibe majd bele­rokkan, nem kap semmit. Persze, hogy is fogadna el valamit, amikor soha nem kínálnak fel neki semmit. Legalább egy külföldi utat! Ügy vá­gyik Ausztriába! Hát öten miért nem tudnának három, négy napra befizet­ni nekünk! Hogy pihenjünk egy ki­csit. És hogy jobban bírjuk a cseléd­kedést 1 Világrekordnak számít A százezredik felszállás Bába Mihály: nij útdíjas csendes napjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents