Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

1986. Április 16., szerda A tervidőszak folyamán a megye lakónépessége az or­szágos csökkenéssel szemben tovább növekedett, bár a fo­lyamat lelassult. Az itt élők száma 1985 végén 985 ezer fő volt, 6 ezerrel több, mint öt évvel korábban. A leggyor­sabb ütemű növekedés a bu­dapesti agglomerációban volt, ahol a megyei 0,6 százalékkal szemben 1984-ig 3,1 százalék­kal gyarapodott a népesség. A népesség foglalkoztatott­sága szinte teljesnek mondha­tó. A megyében lakó aktív keresők továbbra is a főváros egyik fontos munkaerőbázisát képezték. A mirocenzus ada­tai alapján 1981 végén a me­gyében 463 ezer aktív kereső élt, közülük valamivel több, mint 300 ezer főnek a munka­helye a megyében volt, 35 százalékuk pedig megyén kí­vül, döntően Budapesten dol­gozott. Beruházások, ágazatok A megye VI. ötéves terület- fejlesztési terve a beruhá­zások szintentartását irá­nyozta elő, úgy, hogy kapja­nak elsőbbséget a termelés és b termékszerkezet korszerűsí­tését szolgáló, az exporttevé­kenységet javító és a haté­konyságot növelő célok, vala­mint a lakosság életkörülmé­nyeit alapvetően meghatározó kiemelt programok. Az elmúlt öt év folyamán a beruházási tevékenység a megyében is mérséklődött. A szocialista szervek összességé­ben 60 milliárd Ft-ot fordí­tottak fejlesztésekre, évente átlagosan ugyan 300 millió Ft-tal többet, mint az V. öt­éves tervidőszak éveiben, de ez az összeg a jelentős áremel­kedések következtében meny- nyiségében kevesebb beruhá­zást tett lehetővé. A népgaz­dasági ágakat tekintve szinte valamennyi területen mérsék­lődés következett be, a leg­több . pénzeszköz változatlanul az ipar, ezen belül is a vegy­ipar és a gépipar fejlesztését szolgálta. A megfigyelt be­ruházások fele az exporttevé­kenységet fokozó, illetve ener­A KSH Pest Megyei Igazgatóságának jelentése A településfejlesztés ötéves eredményei giaracionalizáló fejlesztések­hez kapcsolódott. A lakosság életkörülményei­nek javítását szolgáló fejlesz­tésekre kevesebb összeg állt rendelkezésre, mint a meg­előző tervidőszakban. Módo­sult a felhasználási célok szerinti összetétel is: jelentő­sen nőtt a kulturális és a szociális célokra felhasznált összeg részesedése és csök­ken a lakásra és az egészség­ügyre fordítotté. A megyében megvalósított beruházások döntő hányada a városok, illetve az agglomerációs öve­zet kiemelt fejlesztésére irá­nyult. Az ipar területi koncentrá­ciója tovább erősödött, mivel a fejlesztések döntő többsége a megye legiparosodottab tér­ségeiben valósult meg. így to­vább nőtt Vác és Százhalom­batta ipari szerepe. A megye iparának fejlődését ágazaton­ként erőteljes differenciáltság jellemezte. A vegyipar és a gépipar szerepe nőtt, e két ágazat foglalkoztatja az ipari aktív keresők 53 százalékát és itt található az állóeszkö­zök 57 százaléka. A termelés évente átlago­san 2,8 százalékkal emelke­dett, gyorsabban, mint orszá­gosan. A VI. ötéves terv fő célkitűzéseinek megfelelően a termelés bővítése a kivitel fo­kozását szolgálta: a belföldi eladások változatlan mennyi­ségével párhuzamosan a kül­kereskedelmi célú értékesítés több mint másfélszeresére nőtt. A legintenzívebben fej­lődő ágazat a vegyipar és a gépipar volt, s e két terüle­ten bővült a leggyorsabban a külkereskedelmi célú értéke­sítés is. A tervidőszak folyamán a megye iparában jelentősen javult az élőmunka termelé­kenysége. Az égy foglalkozta­tottra jutó termelés öt év alatt 26 százalékkal emelke­dett, s csak a villamosener- gia-iparban és az építőipar­Az alkalmazás még kevés (Folytatás az I. oldalról.) folyamatba pedig kívánatos bevonni a vállalatvezetőket is. így nem bizonyosodna be egyes rendelkezésekről, hogy azok nemhogy segítenék, ha­nem egyenesen gátolják a vállalatok műszaki fejleszté­sét. Pedig egyértelmű, hogy annak elsődleges letéteménye­sei éppen a gazdálkodó szer­vezetek. Elgondolkodtató to­vábbá az a tény, hogy a kö­telezően képezendő műszaki fejlesztési alapot legkésőbb 1989-ig tervezik megszüntetni, holott a demokrácia szélesí­tésével, vagyis a vállalati ta­nácsok megalakulásával egy időben nem biztos, hogy kel­lőképp fejlődik az innovatív érzék. A felkért hozzászólók közül dr. Sándory Mihály, a Mikro­elektronikai Vállalat vezér- igazgatója a műszaki értelmi­ségi pálya devalválódását bon­colgatta. Szólt arról is, hogy bár vállalata vadonatúj esz­közparkkal rendelkezik, azt négyévenként kellene cserélni ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani az élenjárókkal. Dr. Rátosi Ernő, a Dunai Kőolajipari Vállalat vezér- igazgatója arról beszélt, hogy az ország egyik meghatározó vállalatánál miként sáfárkod­nak a fejlesztésre fordítható összegekkel, hogyan válogat­nak — elsősorban a társa­dalmi hasznosságot figyelem­be véve — az elképzelések között. Gulyás István, a Ganz-MÁVAG műszaki ve­zérigazgató-helyettese a mű­szaki fejlesztést vizsgálta vállalati szemüvegen keresz­tül, majd dr. Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számí­tástechnikai és Automatizálá­si Kutató Intézetének igazga­tója a pénzügyi szabályozás és a műszaki fejlesztés össze­függéseit világította meg. Az egész napos tanácskozás ta­pasztalatait dr. Trethon Fe­renc, az SZVT elnöke foglalta össze. A tanácskozás teljes anyaga — tekintettel a téma fontosságára — rövidesen könyvalakban is megjelenik. Fazekas Eszter ssa ÍEGNAP TÖRTÉNI Havasi Ferenc Zalában ■ Politikai Bizottságának. tagja, a Központi Bizottság titkára Zala megyébe látogatott. Hétfőn a kora esti órákban érkezett Zalaegerszegre, ahol a megyei pártbizottság székházában Karvalits Ferenc első titkár és Üjvári Sándor, a megyei tanács elnöke fogadta. A Központi Bizottság titkára kedden a zalai kőolajbányá­szat központjait kereste fel. Gellénházán Németh Géza, a Kő­olaj- és Fölgázbányászati Vállalat vezérigazgató-helyettese a zalai kőolajbányászat helyzetéről tartott beszámolót. Havasi Ferenc ezt követően megtekintett egy olajkűtfúrást, majd a megye gázellátásának biztonságát szolgáló pusztaedericsi földalatti gáztároló működésével ismerkedett. A látogatás kö­vetkező állomása a hazai olajbányászat bölcsője, Bázakerettye volt. Havasi Ferenc megtekintett egy gyűjtőállomást, találko­zott a Táncsics Mihály szocialista brigád tagjaival, végül pedig tájékoztatót hallgatott meg a zalai kőolajfeldolgozásról és a megye energiagazdálkodásáról. Havasi Ferenc Zala megyei látogatása Nagykanizsán, a dunántúli Kőolajipari Gépgyár megtekintésével fejeződött be. ban volt alacsonyabb színvo­nalú, mint 1980-ban. Az építőipar termelése el­maradt az 1980. évitől, tavaly mintegy 30 százalékkal volt kevesebb, mint öt évvel ko­rábban. A munka termelékenysége a tervben előirányzott évi 2 százalékos növekedéssel szem­ben 1981—1985 között összes­ségében évente átlagosan ugyanilyen arányban romlott. Ez teljes egészében a minisz­tériumi kivitelezők hatására következett be, a többi terü­leten ugyanis emelkedés vagy szinten tartás volt tapasztalha­tó. Az építési kereslet csökke­nése az országosnál később, csak 1983-tól jelentkezett a megyében. Egyre inkább elő­térbe kerültek a fenntartási, felújítási munkák, melyek le­kötötték a felszabaduló kapa­citást. A mezőgazdaság alaptevé­kenységének bruttó termelési értéke — 1981. évi változat­lan árakon számolva — a tervidőszak első négy évének átlagában 9,3 százalékkal ha­ladta meg az előző ötéves terv éveinek átlagát. A fej­lődést nagymértékben hátrál­tatta a rendkívül szélsőséges időjárás, valamint egyes ága­zatokban a termelés jövedel­mezőségének romlása. Az alaptevékenységen kívüli te­vékenység intenzív fejlődése a tervidőszak második felé­ben megállt, sőt az utolsó év­ben csökkenés következett be. A termőföld védelme érde­kében hozott intézkedések eredményeként lelassult a ter­mőterület csökkenése. A VI. ötéves terv 2 százalékos fo­gyással számolt, ezzel szem­ben 1985-ben, május 31-én mindössze 0,9 százalékkal volt kevesebb az 1980. évinél. A tervidőszak kiemelkedő fel­adata >volt a gabonaprogram végrehajtása. A kalászosok területe 2,4 százalékkal ha­ladta meg az előző tervidő­szak átlagát, s évente átlago­san 58 ezer tonnával többet termeltek. A kukorica vetés- területének növelése nem valósult meg, átlagtermése ugyan összességében 12 száza­lékkal nőtt, de évente erősen ingadozott. Jó jövedelmezőségének ered­ményeként a napraforgó terü­lete a tervezett 16 ezer hektár helyett 1985-re meghaladta a 30 ezer hektárt. A zöldségter­melő ágazatot viszont a terv­időszakban a termelési kedv fokozatos visszaesése jelle­mezte. A megye zöldségfélék­kel hasznosított területe ta­valy 8842 hektár volt, ami az 1980. évinek alig több mint fele. Az állatállomány tervezett növekedése csak a tervidő­szak első két évében valósult meg. Az 1983-ban elkezdődött állománycsökkenés eredmé­nyeként 1985. év végén vala­mennyi fő állatfajból keve­sebb volt a megyében, mint öt évvel korábban. Az életkörülmények A VI. ötéves terv változat­lanul fontos feladatként hatá­rozta meg a lakosság életkö­rülményeinek további javítá­sát. A nehéz gazdasági hely­zet azonban nem tette lehető­vé valamennyi területen a gyors fejlesztést, ezért a kor­mány kiemelte azokat a leg­fontosabb tennivalókat, ame­lyek a társadalom minden rétegének életkörülményeit egyaránt jelentősen érintik, így az 1981—1985. évekre ki­emelt feladat volt az egész­ségügyi, az általános iskolai ellátás és a lakásgazdálkodás fejlesztése. Az egészségügy területén a tervidőszak első felére első­sorban az intézményhálózat bővítése volt a jellemző, 1983-tól a meglévő hálózat összehangoltabb működésével, korszerűsítésével javult a la­kosság egészségügyi ellátása. ' A megye fekvőbeteg-intézmé­nyeinek ágyszáma az 1985. év végén 4789 volt, az elmúlt öt évben a tervezettnél több, 553 ágyfejlesztés történt. A legjelentősebb beruházás Ke- repestarcsán valósult meg és tovább folytatódott a Sem­melweis Kórház rekonstruk­ciója is. A 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma — az érvényben lévő beutalási rend szerint Budapesten rendelke­zésre álló 3500-zal együtt — a kiemelt fejlesztések ellené­re, még mindig elmarad az országos átlagtól. Tovább bővült a járóbeteg­szakellátás intézményhálózata, a tervezett fejlesztések 84 százaléka realizálódott. Új rendelőintézetet adtak át Mo- noron, Dabason, Pilisvörösvá- ron, az érdi, a vecsési és a dunakeszi intézeteket pedig bővítették, így a járóbeteg­ellátás területi különbségei tovább mérséklődtek. Űj tü­dőgondozó létesült Dunake­szin és Érden, az ideg- és al­koholgondozói hálózat a da- basi, a dunakeszi és a tököli intézetekkel bővült. A beteg­ségek korai felismerése, a megelőző tevékenység javítá­sa érdekében bevezetésre ke­rült a komplex lakossági szű­rés. Az általános orvosi körzetek száma a tervezettet meghala­dóan, 24-gyel gyarapodott, így 1985-ben a lakosság alapellá­tását 389 orvos biztosította. Ennél intenzívebben, a terve­zettnek csaknem kétszeresével bővült a gyermekorvosi kör­zetek száma. Az egy általános és gyermekkörzeti orvosra ju­tó lakosok száma 2200-ról 1954-re csökkent, mely ked­vezőbb az országos átlagnál. A körzetfejlesztések jelentős része a budapesti agglomerá­ció településeinek ellátását ja­vította. A községi fogorvosi körze­tek száma 15-tel emelkedett, és 1985-ben elérte a 145-öt. Jelenleg a megye valamennyi 5 ezer főnél nagyobb lélek­számú településén helyben biztosított az ellátás. A bölcsődei férőhelyek szá­ma az 1985. év végén 4212 volt, közel 18 százalékkal több, mint 1980-ban. A terve­zett férőhelyfejlesztések mint­egy 5 százaléka ugyan nem valósult meg, de az átadott 950 férőhely és a beíratott gyermekek 10 százalékos csök­kenése lehetőséget adott több korszerűtlen bölcsőde meg­szüntetésére és az ellátási fe­szültségek mérséklésére. A bölcsődével rendelkező telepü­lések száma 4-gyel növeke­dett. Az új intézmények több mint felét a budapesti agglo­merációs övezetben adták át. Az idős korúak növekvő szá­ma miatt elhelyezésük és el­látásuk egyre nagyobb gon­dot jelent. A tervezett 250 szociális otthoni férőhellyel szemben 320 valósult meg, s ezzel a tanácsi férőhelyek száma 2317-re emelkedett. En­nek ellenére a felvételre vá­rakozók száma nem csökkent, jelenleg 600 fő elhelyezése nem megoldott. Az oktatás minőségi felté­teleinek javítása mellett a tervidőszakban különösen fon­tos volt a mennyiségi növeke­dés. Az óvodai 1 hálózatban a tervezett fejlesztések közel 80 százaléka valósult meg, mely az igények csökkenésével együtt már lehetővé tette mintegy 2 ezer korszerűtlen férőhely megszüntetését is. így összességében a férőhe­lyek száma 2675-tel gyarapo­dott, és a tervidőszak végén meghaladta a 38 ezret. Az óvodák jelentős részében csök­kent a zsúfoltság és az igé­nyek döntő többségét kielégí­tik. A még meglévő elhelye­zési nehézségek elsősorban a lakótelepi óvodákat és az agg­lomerációs övezet néhány te­lepülésének intézményét érin­tik. Az általános iskolai ta­nulók száma a megyében az országosnál jelentősebben nőtt, és 1985-re meghaladta a 123 ezret. A tanteremfej­lesztéseket az építőipari ár­emelkedések miatt nem sike­rült teljes egészében meg­valósítani. az osztálytermi célra használt helyiségek száma a tervidőszak végén 3682 volt,, a tervezettnél 3,5 százalékkal kevesebb. A szük­ségtermek aránya változatla­nul magas, de ezek igénybe­vételével, valamint iskolabő­vítésekkel jelentősen csökkent a váltakozó oktatásban része­sülő tanulók aránya. A tan­teremfejlesztések több mint felére a budapesti agglome­rációban került sor, de e te­rületen még így is kedvezőt­lenebb helyzetben van, mint a megyei átlag. A pedagógusok száma az elmúlt öt évben közel 16 szá­zalékkal emelkedet, de — döntően a kisebb települése­ken — még mindig jelentős a képesítés nélküliek aránya. A tanulók 38 százaléka jár nap­közibe, arányuk nem nőtt számottevően. A tervezettnél kevesebb napközis terem épült, s ezek túlnyomó több­sége is tantermi célokat szol­gál. A középfokú oktatási intéz­ményekben a tanulólétszám jelentősen nőtt, s jelenleg meghaladja a 20 ezer főt. Az iskolahálózat fejlesztése az anyagi eszközök átcsoportosí­tása miatt elmaradt a terve­zettől, csak a szentendrei 8 tantermes gimnázium épült fel, Érden és Ráckevén isko­labővítés valósult meg. A ta­nulólétszám növekedését át­meneti és szükségmegoldások­kal, váltakozó tanítás beveze­tésével igyekeztek áthidalni. Az ellátottsági mutatók alap­ján az oktatás tárgyi és sze­mélyi feltételei kedvezőtle­nebbé váltak, a tan- és szak- tantermek száma egyre job­ban elmarad a szükségletek­től, számottevő a pedagógus­hiány és egyes területeken kevés a kollégiumi férőhely. A demográfiai 'hullám közép­iskolába való áttevődése a közeljövőben tovább fokozza a feszültségeket. A tervidőszakban folytató­dott a művelődési otthoni hálózat kiépítése, de több nagy létszámú településen, elsősorban az agglomeráció­ban és néhány körzetközpont­ban változatlanul nincs kor­szerű művelődési ház. Szá­mottevően növekedett a könyvtárak alapterülete; a ta­nácsi és szakszervezeti könyv­tárak állománygyarapodása meghaladta a 20 százalékot. Központi támogatással új képzőművészeti gyűjtemények létesültek Szentendrén és Vácott, több településen táj­házat, nemzetiségi gyűjte­ményt hoztak létre. kások felújítása, korszerűsíté­se. öt év alatt közel 4 ezer tanácsi kezelésben lévő lakás felújítására és 1360 korszerű­sítésére került sor. A közműellátottság színvo­nala nagymértékben javult. A fejlesztések elsősorban a víz­vezeték-hálózat bővítésére irányultak, a tervezettnél 20 százalékkal több, összesen 742 km vezetéket építettek ki öt év alatt. A hálózatba to­vábbi 24 települést kapcsol­tak be, nagyrészt a megye északi részén. A fejlesztések nagyobb hányada a községek­ben valósult meg, az agglo­merációs településeken viszont elmaradt a megyei átlagtól A nagyarányú fejlesztések elle­nére egyes területeken nem tudták maradéktalanul bizto­sítani az ivóvízellátást, meny- nyiségi és minőségi gondok egyaránt tapasztalhatók. Bu­daörs, Gödöllő és Vác kör­nyékéhez tartozó települések közül 17 még mindig nem rendelkezik közegészségügyi­leg megfelelő ivóvízzel. A csa­tornahálózat fejlesztése dön­tően a már meglévő hálózat bővítésén alapult, őt év alatt 3-mal nőtt a csatornával ellá­tott települések száma. A hálózat hossza 133 km-rel bő­vült, ami a tervezettnél 24 százalékkal kevesebb. Jelen­tősebb fejlesztések a közsé­gekben valósultak meg, de az agglomeráció településein ^ a megyei átlagot meghaladóan bővült a hálózat. Ennek elle­nére a közműolló nem szű­kült számottevően, ami kör­nyezetvédelmi szempontból Is káros. Szolgáltatás Építkezések Az elmúlt öt évben lelas­sult a lakásépítkezések üteme, 1981—1985 között 34 ezer la­kás épült a megyében, évi át­lagban mintegy 1600-zal ke­vesebb, mint az V. ötéves terv éveiben. A népgazdasági cél­kitűzéseknek megfelelően csökkent a központi erőfor­rásból épített lakások száma. A magánerős építkezések rész­ben a költségek jelentős emelkedése, részben a nem kielégítő telek-, valamint a hiányos építőanyag-ellátás következtében mérséklődtek. A lakások több mint fele a budapesti agglomeráció tele­pülésein épült. A megyében a népességszámhoz viszonyított építkezések — Budaörs kivé­telével — a népességfelvevő te­rületeken a legszámottevőb­bek, különösen kiemelkedő Szigetszentmiklóson, Százha­lombattán és Dunakeszin. Az építkezések az előirány­zottnál lényegesen kevesebb lakás megszűnésével valósul­tak meg. A tervidőszakban 4099 lakást bontottak le, 80 százalékukat a községekben A lakásállomány öt év alatt 8,5 százalékkal nőtt, javult a laksűrűség, de az országos szinthez nem sikerült felzár­kózni. Az állami lakásépítke­zések mérséklődésével előtér­be került a már meglévő la­A kereskedelmi hálózatban a boltoknál megvalósult fej­lesztések a tervezettnek mind­össze 60 százalékát tették ki, míg a vendéglátóhelyeknél 7,4 százalékkal meghaladták azt. Egyre több elavult, kis alapterületű bolt, vendéglátó- hely helyett épült korszerű, jól felszerelt üzlet. Mind a boltoknál, mind a vendéglátó- helyeknél a községekben volt nagyobb a fejlesztések ará­nya, a terv teljesítése a buda­pesti agglomeráció települé­sein mindkét üzlettípusnál el­marad a megyei átlagtól 1985 végéh az 1000 lakosra jutó bolti alapterület 330 négyzetméter volt, 9.6 száza­iéval több, mint 1980-ban, a kereskedelmi vendéglátóhe­lyeknél ugyanez a mutató 159 négyzetméterről 168 négy­zetméterre nőtt. Az ellátott­ság változatlanul kedvezőtlen az agglomeráció településein. Az utóbbi években nagymér­tékben megnőtt a magánke­reskedelem jelentősége, a ma­gánkereskedők száma az 1980. év végi 1200-ról 2875-re emel­kedett. Kétharmad részük a bolti kereskedelemben fejtet­te ki tevékenységét. A megye idegenforgalmi szerepe az utóbbi években egyre fokozódott. Az 1985. év közepén 7319 volt a kereske­delmi szálláshelyek férőhe­lyeinek száma, ezen belül a szállodáké az eltelt öt év alatt 42 százalékkal, a fizetőven- dévellátásé pedig 29 száza­lékkal gyaranodott. Emellett 1358 szerződéses férőhely is várta a látogatókat. A fogyasztási szolgáltatást végző szocialista szervezetek a tervidőszak végén 977 szol­gáltatóhellyel rendelkeztek, a kisiparosok száma pedig meg­közelítette a 15 ezret. A két szektor lakossági szolgáltatá­sainak teljesítményértéke év­ről évre dinamikusan emelke­dett, 1984 végén meghaladta a 2 milliárd Ft-ot, amelynek 81 százalékát a kisiparosok tel­jesítették. A kisszervezetek száma 1982 óta erőteljesen fejlődött. A várakozással el­lentétben azonban igen mini­mális a szerepük a lakossági szolgáltatásokban. A fejlesztések ellenére nem csökkentek az ellátatlan terü­letek. Továbbra is gond a la­kótelepek, a kisebb települé­sek, az agglomeráció lakossá­ga szolgáltatási igényeinek ki­elégítése. Változatlanul jelen­tős az elmaradás az országos ellátottsági szinttől, a szolgál­tatások egy lakosra jutó érté­ke 20 százalékkal marad el at­tól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents