Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
1986. ÁPRILIS 15., KEDD 5 A költemény segíthetné a korszerű életvitel formálását Kiállítás Szentendrén Miért kevés a versmondónk? Sokféle tanulság leszűrésével és változó érzelmekkel hallgattam végig a hiányérzetet oldó adást, hiszen ritka alkalom volt a szellemi izgalomra; a rádió és a televízió igencsak foghíjasán ütemezi ilyféle közvetítéseit. Hála a karácsony előtti takarékoskodásnak, olyan készüléket vásárolhattam, amelynek segítségével az URH-adásokat is figyelemmel kísérhetem. Ha nem bírnék ezzel a lehetőséggel, most szerényebb lennék egy élménnyel, hiszen a Tóth Árpád költészete jegyében rendezett fesztivált a III. műsorban adták, nyilván azért, mert a program nem volt hivatott felkelteni a szélesebb tömegek érdeklődését. Való igaz, a versmondómozgalom nem halódik már, mivel megszűnt. A vers állandó jelenléte nem fontos napjainkban, a jelek szerint. Ezért a győri színházban fellépett előadók igyekezete nem is oldott fel igazán. Inkább azon tűnődtem, mennyire sikerületlenül titkoljuk a mindegyre elevenebb, súlyosabb gondot, amelynek okai is tapinthatók, és semmi esetre sem a költők s korunk ellentéteiben keresendők. Berek Katalin textilgyári munkáslányból avanzsált a művet újraértelmező előadóvá annak idején. Olyan stílust teremtett, amelynek nem akadt követője máig, igaz — Latinovits mellett —, alig van művészünk, akinek versmon- dási stílusáról annyit vitáztak volna — egy évtizeddel ezelőtt. Ma már nem polemizálunk sem róluk, sem a versmondásról. Még az állítást cáfolni igyekvőknek is gondolkodniuk kell azon, hogy mikor volt utoljára verselőfesztivál a televízióban, és melyik intézmény mennyire tüsténkedik, ha hasonló rendezvény szervezése kerül napirendre? Nem véletlen, hogy egyre csökken az említettek utódainak — akár Gáti Oszkár, Major Tamás követőinek — a száma. Gyönyörű szemű színésznőnk nyilatkozott a rádióújságban: „... semmi pénzért nem tudnék kimenni egy pódiumra verset mondani. Hogy én ott egy szál magam álljak a közönséggel szemben? Nem, inkább a világból kifutnék!" Az őszinte vallomástévő mellett sorolhatnánk azokat a színészeket, akik viszont ki mernek állni, így kedvünkre szórakozhatunk értelmezési, prozódiai hibáikon. (A színész is ember, ne bántsuk minduntalan.) Jómagam 'feszülten figyelem egyik legismertebb műsorvezetőnk megszólalásait hónapok óta, hátha előfordul, hogy a „már” szavunkat nem „mu”’-nak ejti. Nem koronázta siker a kitartásomat, jóllehet elvárom tőle, hogy legalább egy alkalommal ejtse helyesen. Szerencsére, rendszeresen élvezhetjük a „Vers mindenkinek" hét végi ötperceit, bár a híradó és a fiiiji közé besuvasztott program alkalmat ad arra is, hogy kiszaladjunk a konyhába és megnézzük, a kávéfőző leégett-e időközben. A tudatot formáló lét szüntelenül módosul. Változik, de szól is, a költők nyelvén is. Meggyőződhetünk róla a rádió néhány perces, alkalmasint félórás műsoraiban, amelyek bemutatják az induló költőket vagy az éppen megjelent versesköteteknek jellemző alkotásait, máskor pedig ismert színészek mondják el kedves verseiket. Ha megszólal a mű, aligha marad hatástalan. A íigye- lemfelketés igen fontos szerepet tölt be a művészetek korszerű funkciói között. Helyénvaló a műsorvezetők igyekezete, hiszen egyre kevesebben vásárolnak versesköteteket. Azt pedig felsőoktatási intézmények felvételizte- tőitől tudom, hogy a magyar irodalmat tanulni szándékozóknak gondot jelent olykor, ha néhány verseimet, ne adj’ isten, idézetet is elvárnak tőlük egy költő említésekor. A vers nem műemlék. Sokkal inkább hétköznapi teremtmény, amely arra is hivatott, hogy a művészetek mindinkább „málladozó sánRádiófigyelő' CSALÁDI TÜKÖR. Nehéz eldönteni manapság, hogy ki a gazdag. Egy közepes nagyságú öröklakás tulajdonosa már milliomosnak mondhatja magát. Más kérdés persze, hogy ezért szinte egy életen át fizeti a részleteket az OTP- nek. Nagy a különbség aztán millió és millió között is: nem mindegy, hogy a már említett lakást vásárolja meg belőle valaki — kölcsönökkel megtámogatva —, vágj' pedig egy nyugati márkájú gépkocsiért ad ki ugyanennyit. Ha valaki épít egy hat-nyolc szobás családi házat, azt már o törvény betűje szerint is gazdagnak lehet tekinteni. Hat lakószobán felül ugyanis nem jár az építőnek a 25 éves házadókedvezmény. De kik építenek ilyen otthonokat? Kizárólag nagy jövedelmű vállalkozók? Amint a műsorban elhangzott Luxusadó nagycsaládosoknak? című riportból kiderült, korántsem csak ők. A szóban forgó család tíz gyermeket nevel — kilenc a sajátjuk, egyet örökbe fogadtak —, ezért volt szükségük a tágas lakásra. Hosszú évek keserves munkájával kupor- gatták össze az anyagrava- lót. Munkadíjra mindössze negyvenezer forintot költöttek a többit saját kezük munkájával pótolták. S ahogy az ilyenkor már lenni szokott, a családfő egészsége is ráment a megfeszített munkára, gyakran kényszerül táppénzre. Megélhetésük nem könnyű tehát. főleg, hogy fizetniük kell a házadót. mivel otthonuk több mint hatszobás. A tanács nem követett el szabálytalanságot, állítják is. hogy nem tehetnek semmit. Arra biztatják a családfőt kérvényezze — szociális okokra hivatkozva — az adó mérséklését, talán méltányolják indokait. A perdöntő a szobaszám. S nem az, hányán élnek benne, s mekkora jövedelemből. milyen módon épült föl az az otthon. A törvény, a rendelkezés nem válogat, a határt valahol meg kell húzni, ahonnan már nem jár a kedvezmény. De hogy a törvények alkalmazói se tudjanak különbséget tenni, az már kevésbé érthető. A HÉT EMBERE. Ügy tűnik. egyre inkább kezdünk ráébredni, milyen önpusztító módon élünk. A változtatásig még nem mindig jutunk el, de kezd tudatosodni bennünk. — feltehetően a mind intenzívebb propaganda hatására —. hogy egészségünket milyen könnyelműen áldozzuk föl káros szenvedélyek, rossz szokások oltárán. Versenyt futunk az életünkért, a jövőnkért — fogalmazta meg a műsorban dr. Bottá Ádám, az Országos Egészségnevelési Intézet igazgatója. S hozzátette még, hogy ebben korántsem csak az egyéné a kizárólagos felelősség. Társadalmi szinten sem tettünk meg mindent az egészséges életmódért. Az intézet igen széles körű program alapján dolgozik. Munkájuk nem merül ki a dohányzás és az alkoholizmus elleni küzdelemben, bármily fontos is mindkettő. Legalább ilyen lényegesnek tartják azt az átfogó fogászati megelőzési programot, amire 110 millió forintot költenek. A védett férfiakért — mondhatnánk arra az akciósorozatra, amellyel a 40—60 éves korosztályt célozták meg. Köztudott ugyanis, hogy az ilyen korú férfiak köréből szedik a legtöbb áldozatot a szív-, a keringési és a daganatos betegségek, de még az öngyilkosságok száma is köztük a legmagasabb. M. N. P. cain” értelmezzen, megmutasson, leleplezzen. Oktondi vállalkozás lenne azt bizony' gatni, hogy miért fontos a vers megszerettetése minden időben. Példák sokasága győz meg mindnyájunkat arról, hogy mennyire meghatározó volt egy-egy költő történél műnk valamennyi korszakában; József Attila szerepe létfontosságúvá nőtt a proletárok sorsíormáló harcában, Kassákék „felforgatták a világot” a századfordulón: új művészeti ágak születtek, illetve népszerűsödtek munkásságuk nyomán. Nagy Lászlónak, Kormos Istvánnak az égető hiányát máris érezzük ... A Népművelési Intézet amatőr színjátszással foglalkozó szakelőadója panaszkodott a minap, hogy nem eléggé ismertek — értsd: nem megfelelő szorgalommal és hozzáértéssel népszerűsítik — a ma élő költőknek, például Sárándi Józsefnek, Kiss Benedeknek, Gergely Ágnesnek, Szilágyi Ákosnak és másoknak a kötetei. Alig hallani sikerrel lezajlott író—olvasó találkozókról, pedig mennyire hasznos lenne az alkotás és a hozzá kötődő ember mélyebb, alaposabb megismerése! Gyorsan változó világban élünk. A vers is segítheti a korszerű életvitel kialakítását, az „igézet határainak a kitágításával”. Irányt mutathat a megváltozott közösségi viszonyok útvesztőiben. A költészet eleven jelenléte nélkülözhetetlen. A tömegkommunikációs eszközök önmagukban aligha hibáztathatok, hiszen többnyire lelkesen társulnak a különböző művészeti ágakat népszerűsítő kezdeményezésekhez. Valamennyien hibásak vagyunk, mert „megfosztjuk hivatásuktól a tündöklő találmányokat, szaporítva a fondorlatos intézményeket”? Mi vagyunk a felelősek, még akkor is, ha egy kortünet áldozatai vagyunk, mert csak érdekszférákban tudunk gondolkodni és élni? Kissé sarkítottan meditáltam talán, de úgy gondolom, hogy a vers „példa és megváltás” az önmagát és környezetét pusztító ember gyógyító eszköze, akár fegyvere lehet. Bízzunk benne, hogy a versmondó műfaj megbirkózik a hátráltató közállapotokkal, a közélet megalkuvásával. Higgyünk abban, hogy a méltó elkötelezettség, az áldozatvállalás meghozza az eredményt. A Művelődési Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség, a Győr-Sop- ron Megyei Tanács és a Magyar Rádió által rendezett fesztivál, amelynek felvételét a költészet hetén hallhattuk, önmagában is reményt keltő. Szilas Zoltán Modern kínai iparművészet Ha az emberi szemről egy közmondásunk azt tartja, hogy az a lélek tükre, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy e tükör csillogását sokban az alkotó művészet adja. Amit a szem meglát, azt az ember tudata befogadja. Amit a tudat befogad, az érzéseket vált ki, az érzés pedig a cselekedetek bölcsője. Nem nekem, hanem a Pest Megyei Művelődési Központban, Szentendrén látható kiállítás egyik kedves látogatójának jutott eszébe ez, a modern kínai iparművészeti kiállítás gazdag anyaga láttán. Kínai ajándék- és dísztárgyakat, igaz, néha láthatunk itthon és külföldön járva, ajándékboltokban, ékszereket, porcelánokat, textilfélét árusító üzletekben — de együtt ennyit és ilyen válogatott arzenált aligha. A szentendrei bemutatkozásra elrendezett tárgyak: pompás porcelánok, lakkfaragások, szőtt és fonott anyagok, zománcmíves alkotások és hímzések, kagylóberakások. Egy hatalmas ország tekintélyes múltra visszatekintő, annak lényeges vonásait őrző és napjaink emberéhez alakító képző- és iparművészeinek tervei, alkotásai. Nagy kis manufaktúrák, művésszé tanult vagy eredendően művésszé született személyek nevéhez fűződik a modern kínai iparművészet. A szentendrei kiállítás április 18-ig látható, naponta délelőtt 10 órától délután 18 óráig. A mellékelt képekkel egy kis ízelítőt szándékozunk adni a modern kínai iparművészeti alkotásokból olvasóinknak. e. k. A kínai mondavilág egy jellegzetes alakja, kézi festésű porcelánból A szocialista országokkal Színházi együttműködés A közelmúltban a Magyar Színházművészeti Szövetség újabb öt esztendőre szóló együttműködési megállapodást kötött Bulgária. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió színházművészeti szövetségeivel. A szerződésekben többek között a művészeti ág új eredményeinek kölcsönös megismertetését szolgáló látó ga t ás o k, ta p a s zta 1 a t cserék, közös szakmai tanácskozások és más rendezvények szervezése szerepel. A szocialista országok színházi szakembereivel kialakított eredményes kapcsolatok további elmélyítéséhez különösen kedvező lehetőséget nyújtanak a Magyarországra, illetve a külföldi partnerek színházi központjaiba szervezett tanulmányutak, a korábbinál több küldöttség kölcsönös látogatására kerül sor a következő években. A hazai színházi szakemberek főként a szocialista országok színházművészeti fesztiváljain vesznek részt, illetve nemzetközi találkozókon képviselik a művészeti ág különféle területeit. Így például a közeljövőben a Moszkvában megrendezendő drámaszemlén és elméleti szimpóziumon képviselik a hazai színházművészetet, részt vesznek a szocialista országok színházművészeti szövetségei vezetőinek találkozóján, amelyet előreláthatólag 1987-ben Lengyelországban rendeznek meg. A hazánkba érkező szakemberek, művészek — az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan — továbbra is főként az országos színházi találkozó idején tanulmányozzák a hazai színházak alkotó tevékenységét. Folytatódik az a hagyomány, hogy a nyári szabadtéri játékokra és a budapesti művészeti hetekre is meghívják a külföldi partnerszervezetek képviselőit. i Akárha lampionünnep is lehetne a bemutatóteremben Ízelítő lakkfaragásból: ékszer, dísztányér, díszdobozkák. Az apróbb dobozok érdekessége: mert kedvelték, ilyenekbe zártak „házi muzsikusként” tücsköket Zománcberakás díszíti a gyönyörű vázákat A falikép pillangója szinte rögtön elröpül Erdősi Ágnes felvételei
