Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

1986. ÁPRILIS 14., HÉTFŐ PEST « MEGYE/ 5 Ünnepi taggyűlés Vándor Sándor-kórus r Megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából ünnepi tag­gyűlést tartott a Vándor-kó­rus szombaton, az MSZMP budapesti oktatási igazgató­ságán. Az eseményen — amelyen megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Vágó Ernő, a kórus egyik alapítója, a kar elnöke emlékezett meg a fél évszáza­dos munkáról, a művészi sikerekről. A kórus múltját felidézve elmondta, hogy 1936- ban a Szalmás-kórusból ki­vált ifjúmunkásokból alakult meg az énekkar, amelynek el­ső vezetője Vándor Sándor lett. Ezekben az években a forradalmi munkásmozgalom jelentős fórumaként a kórus- mozgalom sajátos 'eszközeivel mozgósított az igaz ügyért folytatott harcra, legális és il­Türókök. Egyszer úgy tűnik,! hogy a műsorszerkesztés — amely besorolást egy ideje már elnökhelyettesi posztról irá­nyítják — körültekintőbbé vált, s kevesebb baklövésért lehet kárhoztatni, másszor vi­szont éppen az az érzése az előfizetőnek, hogy e testület jelszava az ahogy esik, úgy puffan. Már hogyne vélekedhetnénk így, amikor olyan egybeesése­ket lehet tapasztalni, mint a minap, két egymás utáni es­tén át azt hihettük ugyanis, hogy ismét nyakunkon a török világ, hiszen előbb Az ezer- kettedik éjszaka szultánja és díszes-népes udvara foglalta el a képernyőt tetemes időre, majd pedig Gül Babáék ter­mesztettek tengernyi Rózsát és virágoztattak tengernyi sze­relmet. S ráadásul mindkét mutatvány a Made in Hungary cégjelzést viselte, azaz két szomszédos dramaturgia en­gedte útjára emezt is, amazt is. Ami Heltai Jenő tündéri kedvességű mesejátékát illeti, nos, ez éppen a hamvát-báját hullatta el a kamerák előtt, s lett belőle holmi tucatvíg já­ték. Talán éppen azért, hogy olyan közreműködők — élü­kön a két főszereplő, az egy­aránt Jugoszláviából meghí­vott Ljubomir Draskic (Sah- riar szultán) és Ladik Katalin (Sarazád) — bújtak bele a kaftánokba és a bugyogókba, akik nem járták ki a Heltai- féle verses-rigmusos színház magasiskoláját. Ez az előadá­si stílus ugyanis olyan röppe­nő könnyedséget, már-már da­loló hajlékonyságot követel, amit csak hosszas gyakorlás után lehet elsajátítani. Ha mégis valami jobb emlékét akartunk elraktározni ebből a Sólyom András rendezte fel­újításból, hát akkor az legföl­jebb ha Töröcsik Mari Fatu- mahja lehet. Kiváló tragikánk ebben a mesemondásban ugyanis olyan alakváltási készségről tett tanúbizonysá­got. amihez foghatót igazán ritkán lát a nagyérdemű ... Ami pedig a másik török té­májú jelenetsort illeti, hát ez az operett még kevésbé érde­melte meg a közfigyelmet. Huszka Jenő muzsikája — há­la szép hangú operistáinknak — még csak-csak elandalított, de maga a Kardos G. György tollán fakadt átirat olyan se­te-suta lett, hogy a legkevés­bé sem élvezhettük. Sőt, alkal­masint bosszantót is erőlte­tett bemondásaival, amelyeket a fölkért színészek éppen nem tehetségük felső fokán inter­pretáltak. A máskor jó ízlésé­ről, mértéktartásáról felismer­hető Sztankay István ezúttal egy olyan rosszul mímelt Muj- kóvá alacsonyította le magát, hogy a jobb érzésű készülék­tulajdonosok nyilván bőven pironkodtak helyette; élete- párja, a Csongrádi Kata meg­formálta Mujkóné pedig egye­nesen önmaga paródiájaként kellemkedstt, pontosabban kel­lemetlenkedett. Csapda. Nagy csalódás volt tehát Gül Baba megidézése, s kénytelen-kelletlen azt kell legális rendezvényeken egy­aránt fellépett. A felszabadu­lást követően az énekkar ak­tívan vett részt az új életért vívott küzdelemben. Az együt­tes 1948-tól äz MKP, majd az MDP rendező gárdájának köz­ponti énekkara lett; 1950-től pedig a Magyar Szabadsághar­cos Szövetség ének- és tánc- együtteseként működött. Az énekkar 1957 óta szerepel ismét Vándor-kórus néven, s ma mintegy 70 tagot számlál. Eddig 15 nemzetközi fesztivá­lon és kórusversenyen vettek részt; Európa 11 országában jártak, s a versenyeken 25 díjat nyertek. A kórus fontos feladatának tartja az ifjúmun­kások zenei művelődését, ezért gyakori vendég a szakközép- iskolákban és szakmunkás­képző intézetekben, a kollé­giumokban és a munkásszál­lásokon. mondanunk, hogy a Csapda című tévéjáték sem hozott egyértelmű sikert. Mármint az a péntek esti — a második csatornára besorolt — mutat­vány, amelyet Egon Wolff Pa­pírvirágok című könyvéből dramatizáltatott Kenyeres Gá­bor rendező, s amely párbe­szédben Bodnár Erika és Eper­jes Károly olykor egészen megrendítő színészi pillanato­kat csiholt. Igen, ha magára erre a ma­gasfeszültségű átélésre figyelt a néző, sokszor azt hihette, a kitárulkozás, az egymásrata- lálás nagy csodáját látja, ám ha csak önmagukban ízlelget­te a mondatokat, máris gya­nússá vált az egész hajcihó. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a modernista drámák utánérzései kísértettek bennük, tehát az álmélységek, a fals filozófiák, a rágatlan gondo­latok riogattak. Bodnár és Eperjes viszont zseniálisan leplezték el mindezt... Akácz László EGY TETSZETŐS, szép kis könyvet jelentetett meg a Kossuth Kiadó. A mindössze nyolc ív terjedelmű, műbőr kötésű, finom papíron kiadott kötet Lenin aforizmáit tartal­mazza. A kiadó Lenin tömö­ren, frappánsan megfogalma­zott gondolatait 52 témakörbe csoportosította. Az egyes cím­szavakon belül az idézetek időrendi sorrendben követik egymást, A válogatás során a szerkesztő — Munkácsi Mária — arra törekedett, hogy álta­lános érvényűnek tekinthető megállapításokat tartalmazzon a könyv, olyanokat, amelyek­nek az eredeti szövegösszefüg­gésből kiragadva is van mon­danivalójuk. Természetesen csupán ízelítőt ad Lenin kime­ríthetetlen gondolati hagyaté­kából. A szándék az volt, hogy minél többen kézbe ve­gyék Lenin műveit, mégpedig elmélyültebb tanulmányozás céljából. A kiadó a kötet összeállítá­sakor felhasználta az NDK- beli Dietz Kiadó által 1984- ben, harmadik kiadásban és a bolgár Partizdat által 1974- ben közzétett aforizmagyűjte­ményeket. Egyben záradékban mindig feltünteti a mű címét, megírásának, illetve megjele­nésének dátumát, továbbá azt a forrást, ahol a szövegek ösz- szefüggésükben megtalálhatók. Tehát hiteles, ellenőrizhető szövegről van szó, olyan gon­dolati füzérről, amely nap­jainkban is időszerű, szinte örök érvényű. A könyv már csak a szép formájú kiadása miatt is al­kalmas ajándékozásra, könyv­gyűjtőnek is féltve őrzött kö­tete lehet, nem beszélve arról, hogy a lenini mondások bővít­hetik aforizmagyűjteményein­ket. Érdemes néhány aforizmát ismertetni ebben a recenzióban Társalgás tánclépésben Szépen magyarul A diszkó divatjának harsogó energiaforrásai lassan kime­rülnek. A lemezlovasok — hogy nyeregben maradjanak — szelídíteni próbálják a kö­zös szót, a beszélgetést eltapo­só zenét. Ezért csalogatnak az utcákon a poldiszkó és az irodalmi diszkó plakátjai. Az eddig egyeduralkodó gépi han­gok közé igyekeznek becsem­pészni a társalgást és a vitát politikáról, irodalomról. De kiderült, hogy azok a tizen­évesek, akik évek óta a fül- és nyelvbénító zene rabjai vol­tak, és közben egy 'szót sem szóltak-szólhattak, most alig tudnak, alig mernek megszó­lalni ugyanabban a közösség­ben. Eddig csak a szűkös ki- fejezésű mozgással „kommu­nikáltak”, elszoktak ezekben a klubokban a közösségi nyelv- használattól. Az egyik középiskolában — megoldást keresve — tánctan­folyamot szerveztek. A „disz- kólötyögésben” nevelkedett kamaszoknak nemcsak a lábuk botladozott, hanem a nyelvük is. Ugyanis szokatlan helyzet­be kerültek: tánc közben tár­salogni illik a partnerrel, le­hetőleg színesen, szellemesen. Kétségbeesve néztek a tánc­tanárra, hogy ne csak azt ve­zényelje: jobb sasszé, egy-két- há, hanem azt is: mit mond­jak, hogy szól-jak. • Az alaplépésekkel kezdjék a fiatalok — a táncot is, a társalgást is — a klubvezetők és a pedagógusok tanítsák meg őket arra, hogyan lehet szóval kellemes hangulatot és kap­csolatot teremteni. Ma már egyre több iskolában, klub­ban járják a „nosztalgiatán­cot” a fiatalok, s közben tár­salognak. S a tangó kitűnő alkalom a beszélgetésre is. Költői Ádám is, annál is inkább, mert nap­jainkban is időszerűek. Életbölcsességek. — Képmu­tatásra ... azoknak van szük­ségük, akik véka alá rejtik igazi céljaikat, és titokban cselekszenek. — Kevesebb po­litikai fecsegést, több figyel­met a kommunista építés egy­szerűbb, de eleven, az életből vett, az életben kipróbált té­nyeke — ezt a jelszót fárad­hatatlanul ismételni kell mindannyiunknak, íróinknak, agitátorainknak, propogandis- táinknak, szervezőinknek stb... — Nem az az okos, aki nem követ el hibát. Ilyen em­ber nincs és nem is lehet. Az az okos, aki nem követ el na­gyon lényeges hibákat és aki könnyen és gyorsan ki tudja javítani őket. Erkölcs. — A mai ifjúság egész nevelésének, képzésének és oktatásának arra kell irá­nyulnia, hogy ezt az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje. — ... a pohár-víz elmélet (sze­rint, amely) teljesen megbo­londította ifjúságunk egy ré­szét ..., a kommunista társa­dalomban a nemi ösztön, a szerelmi szükséglet kielégíté­se olyan egyszerű és jelen­téktelen, mint amikor az em­ber megiszik egy pohár vi­zet... (ezt) teljes mértékben antimarxista és ráadásul anti­szociális „elméletnek” tar­tom ... Persze, aki szomjas, az inni akar. De vajon a nor­mális ember normális körül­mények között az út sarába fog feküdni,- hogy a pocsolyá­ból igyék? Vagy akár olyan pohárból, amelynek széle zsí­ros a sok szájtól? A legfonto­sabb azonban a dolog társa­dalmi oldala. A vízivás való­ban egyéni. De a szerelem két ember dolga, és egv harmadik, egy új élet fakadhat belőle. Ez már társadalmi érdeket érint, kötelességet jelent a kö­aTv-FIGYELŐM * Évtizede nagy volt, ma kicsi Születésnapi hétvége Vácott Egyre nagyobb a sürgés­forgás, alig lehet már átver­gődni a jobb oldalra, pedig ott diákkorúak csoportosul­nak. — A Gábor József Általá­nos Iskola nyolcadikos tanulói vagyunk — mutatkoznak be. — Iskolánk műsoros estet rendez a közeljövőben — ve­szi át a szót Saffarik Ildikó magyartanár —, s szeretnénk kipróbálni a színpadot. Lépnék tovább, de majd összeütközöm Szalay Miklós­sal, a Váci Szimfonikus Ze­nekar karnagyával. — Éppen próbálunk mond­ja. — A Művelődési Központ dolgozóinak és csoportjainak ma esti vidám találkozóját előzi meg hangversenyünk. Szalay Miklós karnagy vezetésével próbál a Váci Szimfonikus Új művel fogunk bemutatkoz- Zenekar a Művelődési Központban. A közeljövőben itt és Gö- ni — tekintettel a Liszt-évre úöllőn lépnek fel sorozatban. (Erdősi Ágnes felvétele) — a Les Preludes-del. Barátságos meleg társul hozzánk a váci művelődési házban. Pálfalvi Béláné por­tás tíz éve őrzi a házat. — Ez a második otthonom! — nevet a szépen ősz asszony. — Ismerem, mint a tenyere­met ... Asztalán és körülötte a padlón gerbera-, jácint- és szegfűcsokrok halomban. Nem eladók! Szemet gyönyörköd­tetnek majd a vidám esti ta­lálkozón — a terítékek között. Ez lesz ugyanis a születésnapi rendezvénysorozat utolsó programja. Az első esztendők Városi üggyé - vált annak idején Vácott a Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődési Központ felépí­tése. összefogtak a helyi üze­mek, hogy kiegészítsék az ál­lami támogatást. Nagy ese­mény volt hát a város fönn­zösséggel szemben ... Kriti­kámmal nem kívánok aszké- zist produkálni.- Eszem ágában sincs! A kommunizmus nem aszkézist hoz, hanem életörö­möt, életerőt a beteljesült sze­relmi élet által is. Forradalmár. — Nem elég forradalmárnak, a szocializ­mus hívének vagy általában kommunistának lenni. Érteni kell ahhoz, hogy minden egyes pillanatban megtalálhatjuk azt a láncszemet, amelyet teljes erővel meg kell ragadnunk, hogy az egész láncot kezünk­ben tarthassuk és jól előké­szíthessük az átmenetet a kö­vetkező láncszemre, márpedig az események történelmi lán­colatában a láncszemek sor­rendje, alakja, egybekapcsolá­sa, egymástól való különböző­sége nem olyan egyszerű és nem olyan kezdetleges, mint közönséges, kovács készítette láncban. Nemzeti kérdés, nemzetkö­ziség. Ebből a fejezetből csak egyetlenegy aforizmát idézek: — Nem marxista, sőt. még csak nem is demokrata az, aki nem ismeri el és nem vé­delmezi a nemzetek és a nyelvek egyenjogúságát, aki nem harcol mindennemű nem­zeti elnyomás vagy jogegyen­lőség ellen. SOKÁIG citálhatnám még az idézeteket, hiszen az 52 címszó alatt több száz aforiz­ma található, amelyek külön és. együttvéve is nagyon ta­lálóan fejezik ki Lenin nagy­ságát, világtörténelmi jelentő­ségét, bölcsességét, emberségét, azt, hogy az egész emberiség­ben gondolkodott. Ezért is ajánlom olvasóink­nak ezt a tartalmas, gyönyörű kivitelű kötetet: érdemes la­pozgatni, idézni a lenini mon­dásokat. hiszen mi magunk is bölcsebbek leszünk tőle. Gáli Sándor állásának 900. évfordulóján az avatás, híre messzire ju­tott. Akadt egy-két csodálko­zó: mit kezdenek ekkora kul- túrh ázzál? Varga Zoltán igazgatónak fölszaladt a szemöldöke. — Ma már kicsi! — jelenti ki, majd így folytatja: — A kétkedőknek nem lett igazuk. Bár a felépítés utáni két-há- rom év nem volt könnyű, hi­szen a személyi-technikai fel­tételeket is biztosítani kellett. Most harmincnyolcán va­gyunk, a népművelők száma tíz. — Hogyan működik ez a kis szervezet? — Hároih igazgatóhelyettes irányításával — válaszolja. — A gazdaságihoz tartozik a pénzügyi és a technikai cso­port. Az általános helyettes az ifjúsági és felnőttnevelési, illetve a művészeti és isme­retterjesztési csoportokkal fog­lalkozik. A honvédségi igaz­gatóhelyettes a helyőrségi klub szerteágazó programjai­ról gondoskodik. Ugyanis a honvédség is nagyban hozzá­járult a központ fölépítéséhez! Mindezeken felül, mint kör­zetközpont, a volt járás igé­nyeit is ki kell elégíteni. — Mit jelent ez? — Módszertani feladatokat. Szervezzük a területen dolgo­zó népművelők továbbképzé­sét, a különböző műsorokhoz figyelemfelkeltő plakátokat, meghívókat készítünk házi­nyomdánk segítségével. Ren­dezvényekhez technikai fel­szereléseket adunk ki... Ringatózó léggömbök Hóhullató szombat reggel ez az április 12-i. De hiába a kinti zimankó, a bent lévők nem fáznak. Sőt! A hatalmas előcsarnok kel­lős közepén h őri horgas kétágú létra áll terpeszben. Verseny- szerű gyorsasággal lépdel le­felé két asszony. Az ember­nek kedve támad a biztatás­hoz. De már meg is van az eredmény: győztes Gáborné Hársfalvai Gabriella dekorá­ciós. — Még nem beszélhetünk végeredményről — mutat kör­be —., jó néhány lampion és színes kreppszalag-fonat vár még fölszerelésre! A léggömbök tarka sokasá­ga már mennyezethez erősítve ringatózik. Patócsné Vitéz Ildikó filig­rán barna asszony, a másik dekorációs, lelép az utolsó fokról. — Hány méter ez a létra? — Nem tudom! — nevet. — Lenézni sem mertem! Az előcsarnok bal oldalán takarítók és népművelők gyors tempóban rakják össze az asztalokat és a székeket. Közöttük ténykedik Kis Edit, aki ma ügyeletes. — Mi a feladata? — Az ügyeletes népművelő felelős aznap a házban folyó munkáért, a rendért, a fegye­lemért. Ha dönteni kell, akkor az igazgatót képviseli — ma­gyarázza. Hétköznapi kóstoló A kavarodásban feltűnő az üvegfalak mögött olvasgató nő. — Két gyerekem jár agya­gozni — kezdi Mladek Fe­rencié műszaki rajzoló. — Amíg hét- és kilencéves kis­lányaim foglalkozáson van­nak, tíztől tizenkettőig, addig éri olvasgatok. A két kiállí­tást is megnéztem, amiket a jubileum alkalmából rendez­tek. Kuczor Béláné, Stefi néni — aki nyugdíjas tanítóként a kultúrház folyóiratolvasójá­nak „gazdája” — szívesen kalauzol a Tízéves a művelő­dési központ fotó- és a nép­rajzi, népművészeti kiállításon is. — A hétnapos ünnepség- sorozat eseményei közel sem tükrözik a ház tevékenységét — figyelmeztet az igazgató —, csupán ízelítőnek szán­tuk. Érdekessége az, hogy a zenekari vagy kóruspróbákra, a szakköri foglalkozásokra, a szakmai módszertani napra és minden programra bejö­hetett bárki. A helybéliek jól tudják, hogy minden korosztály ta­lál magának itt naponta el­foglaltságot. A teljesség igé­nye nélkül megemlítek néhá­nyat, afféle „hétköznapi kós­tolót” kínálva, Az óvodások is tanulhatnak nyelvet, bá- bozhatnak. Az alsó tagozato­soknak külön színházbérletük van, számukra is rengeteg filmet vetítenek; manuális, kézügyesség-fejlesztő munká­kat _ gyakorolnak. Minden hétfőn más általános iskola napközisei varrást, gyöngy­fűzést tanulhatnak, játszhat­nak dramatikus játékot. Van színház, hangverseny, rajzpá­lyázat tízen túliaknak. A felnőttek programjai a leg­szélesebb skálán mozognak: az asztali labdarúgástól kezd­ve a számítógépes tanfolya­mig mindent megtalálhatnak. — Mennyiből gazdálkod­nak? — fordulok ismét Var­ga Zoltán igazgatóhoz. — Valamivel több, mint tízmillióból — válaszolja. — A tanácsi támogatás megha­ladja a hétmillió forintot, az üzemeké pedig közel egymil­lió. A fennmaradó részt sa­ját bevételünk képezi. — Az imént említette, hogy kicsi a ház. Lehet-e mégis bővíteni a tevékenysé­get? — Szeretnénk a város köz­életében aktívabban részt venni. Szervező, felvilágosító munkával segíteni, hogy a városlakók szebbé tegyék környezetüket. Másik célunk egy információs központ ki­alakítása házon belül, videó­val, zárt láncú tévével, amely a későbbiekben alap­ját képezheti majd egy váro­si kábeltelevíziós rendszer­nek. Tájékoztató jellegű fóru­mok, tapasztalatcserék segít­ségével is kívánjuk mozgósí­tani az embereket a város- politikai célokért — fejezi be az igazgató. Vennes Aranka Aforizmák Lenintől 1 Időszerűségét máig megőrizte

Next

/
Thumbnails
Contents