Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-09 / 83. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1986. ÁPRILIS 9., SZERDA Az önállóság örökölt terhei (I.) KóspaiSagon a vizet várják Szakemberek a reklámról Mibe kerül a vásárlónak? Meg-megszakad a tárgyalás Versényi Péter verőcemarosi tanácselnök szobájában. Rend­szerint csak egy percet kér­nek tőle a bejelentés nélkül érkezett ügyfelek, amiből persze öt vagy még több is lehet. Az idős lokálpatrióta mesz- sziről érkezett. Gömbjuhart akarnak ültetni a falujuk ut­cáira, s ide jött hajtásokért. Engedélyt kér, hogy tolvaj­nak ne nézzék. Pár perc múl­va már az ablakon át látjuk, hogy az öreg vagdalja a vesz- szőket. Pedig elfogadhatta volna az elnök tanácsait, mi­szerint a gömbjuhar túl nagy árnyékot ad, fű sem nő alat­ta. Versényi Péter szakember, a tavalyi választások előtt még Vác mezőgazdasági ügyeit irányította, mígnem a verőcemarosiak hazahívták a szavazataikkal. Községek föderációja A központi hivatal embere nagyon határozott. Hangosan beszél, írásbeli értesítést kér arról, hogy a vb leszavazott egy fejlesztési programot. Öt sem lehetett válasz nélkül hagyni. A legtöbb kérdés a pénz körül forog itt is. Ez elég bo­nyolult egy olyan, majdnem 8 ezer lakos ügyeit képviselő tanácsnál, melynek területén nem működnek jelentős for­rásokkal rendelkező, önálló gazdasági egységek. Körülte­kintő politizálásra, a vezetők jó diplomáciai érzékére van szükség. Mert azt például mindenki jól tudja, hogy a közös tanácsnak a sokféle elő­nyei közül is az első, hogy így gazdaságosabb. Ám a falvak ettől még önállónak tekintik magukat, sokat adva jellegük­re, hagyományaikra. Nemcsak a Börzsöny lankái között épült Szokolyán, a szlovákok lakta Kóspallagon, hanem Verőcemaros különál­ló településrészén, az egyko­ri Kismaroson is, ahol magya­rok és német nemzetiségű ál­lampolgárok élnek együtt, s ha a szülőhelyükről van szó. sohasem fukarkodnak az áldo- zathozatallal. Ezt a tíz évvel ezelőtti egyesülés után is rea­litásnak kell tekinteni min­denképpen, de azért is, mert a változás nem megy át gyor­san a köztudatba. Még a veröcemarosinak mondott Express-táborba ér­kező külföldiekkel is előfor­dul. hogy kiszállnak a verő­cemarosi vasútállomáson, az­tán a nehéz bőröndökkel kénytelenek gyalog nekivágni a volt Kismaros területén fekvő, üdülőhöz vezető két kilométeres úton. A községek föderációja at­tól még föderáció, hogy néha ellentmondások keletkeznek az érdekek között, csak az összhang megteremtése a ne­héz, mert nem lehet egyszer­re mindenütt fejleszteni. így aztán hol az egyik, hol a má­sik falu kénytelen várni, ál­dozatot hozni a másikért. A tanácsok új gazdálkodá­si rendszerének első évét azok a helyi testületek kezdhetik viszonylag könnyebb feltéte­lekkel — mondja Versényi Péter —, akiknek nem kell számolniuk a hatodik ötéves terv áthúzódó beruházásaival Itt sajnos ezek terhelik meg a tervidőszak első vagy talán a második évének a költség­vetését is. Szokolyán be kell fejezni a 600 adagos iskolai­óvodai konyha munkálatait mivel a jelenlegi állapotokat már most is alig tudják elfo­gadtatni a Köjállal, s ez a hely lenne a szociális ét­keztetés központja is. A nagyközség centrumában a régi Verőcén működő 1. sz klubkönyvtár már nem méltó a településhez. A Duna-par- ton évek óta épül az új mű­velődési ház, mindig annyit haladva a munkával, amennyi pénz éppen volt erre a kasz- szában. Az idén végre be kell már fejezni. Ügy látszik, hogy sikerül is, de utána még ott a másik gond. Be is kellene va­lamiből rendezni, hogy ne áll­jon kihasználatlanul, hanem beköltözhessenek a szakkörök, klubok, szakcsoportok, s ki­bon takozhass ék tevékenysé­gük. Ám erre csak egy pályázat elfogadásának reménye a fe­dezet, amit az Országos Köz- művelődési Tanácsihoz küld­tek be. Különben... A kér­dés egyelőre nyitva marad, mint a nagyon sürgős iskolai tanterembővítés is. Ezen a te­rületen gyarapodik a népes­ség, több a gyerek, szemben Kóspallaggal, ahol csökken, s ennek elsősorban a rossz ivó­víz az oka. Ezért kell a rang­sor elejére kerülriie ennek a kérdésnek, s eddig úgy lát­szott, hogy nem a többi ro­vására. Ámbár ki tudja? Még ez is előfordulhat. Drága a zacskós A kóspallagi ásott kutak nitrátos vize régi téma már lapunkban. A csecsemőknek palackozott vizet szállítanak, a gyermekélelmezéshez is más területről kerül ivóvíz a po­harakba. Mivel a felnőttek is tudják, hogy mennél fiatalabb az ember, annál ártalmasabb házi kutak vizével oltani a szomjúságot, keletje van a faluban mindenféle üdítő­italnak, de hát ez is drágítja az életet. Hát még azét, akinek az — Na, ugye, mégiscsak süt a nap?! — kérdőn mondja, de felszólító hangsúllyal a tár­saság legkisebb férfi tagja, miközben rohamléptekkel megindul a kamra felé, hogy a napokkal előbb kikészített csákányt, vontatókötelet és bukósisakokat elöhordja. A közelmúltban a tv-ben látott hegymászófilmekből fölké­szülve várta az ünnep két napját, hogy végre behajthas­sa a családon és a barátokon a könnyelmű ígéretet: meg­másszák a csővári várat. A többiek: négy negyven körüli felnőtt, s két tizenéves leányzó már korántsem eny- nyire lelkes. Szívesebben ma­radnának ücsörögve a tv előtt, vagy könyvüknél, kötésüknél, ám erről ezúttal szó sem le­het. A Nagy Alpinista — ne­vezzük a továbbiakban íay — ügyet sem vetve az idő­közben csepereoni kezdő esőre, úgyis eláll! felkiáltással, s in­dulásra buzdító csatakiáltás­sal terel mindenkit a családi járaányokba. S milyen igaza van! — Tavaly ilyenkor már nyílt az ibolya — emlékezik a nagylány. — Most nem lesz — csitítgatja a Nagy Virágszedőt az örömlohasztóan reális ma­ma. tudván tudva, hogy idén iócskán megkésett a termé­szet. — Nem baj. akkor sze­dünk köveket! — így a Nnny Viirágszedő, azzal a biztos ér­mékkel. hnny ilyesmin nem kell vitatkozni az Anyaőssel. Jobb a békesség. Rúdon ünnepi csönd a fa­luban, egy-két kapu előtt dél­ásott kútja is kiszárad, és a tisztálkodáshoz is lajttal kell felhozatni, drágán megfizetve a fuvart, mert bizony néha erről iá lehet hallani. De hát emiatt miért néptelenedne el egy régi település, mellyel szakítani érzelmi hatás nélkül nem lehet. Annak, aki itt született, s ősei is földjében nyugszanak. Jönnének a szerelők — Ügy tudjuk és azt re­méljük hogy még ebben az évben elér hozzánk a Király­rét felől húzódó vízvezeték — mondják a kóspallagi utcán, így tudja az elöljáróság. Azt várják, hogy ebben az évben már Lesznek a főutcán csápos kutak, s beköthetik a középü­letek vezetékeit. — így lesz-e? — kérdezem Versényi Pétertől és Nagy Ferencnétől, a nagyközségi pártbizottság titkárától. A vá­lasz előtt sok mindent végig kell gondolni. Kovács T. István (Folytatjuk.) Sportgimnasztika Országos bajnokság Kitűnően szerepeltek a na­pokban a Váci Izzó MTE rit­mikus sportgimnasztikai szak­osztály tagjai Debrecenben, az országos vidéki bajnokságon. Erős mezőnyben nyolc csapat versenyzői közül, serdülő egyé­niben Dózsa Ilona első helye­zést ért el, Lesták Mónika if­júsági kategóriában a máso­dik lett. Csapatban is reme­keltek a váciak, serdülő A csa­patuk második, B csapatuk pe­dig a harmadik helyen vég­zett. A versenyzőket Sárai Leila edző készítette fel. előtti híresére, s mindenütt kertet kapirgáló, szőlőt, gyü­mölcsfát metsző gazdák. Pen- cen turisták keresik a falu­múzeumot, vagyis hát ahogy ma már hivatalosan nevezik, a Cserháti Tájmúzeumot. A földek kint a határban még csendesek, egy-cgy kultivátor. dolgozik. A falu után megszű­nik a jól karbantartoti út, Csővár előtt akkora kátyúk tarkítják, hogy sofőr legyen az a talpán, aki itt egy autó­buszt nagyobb zökkenések nélkül keresztülvezet. Ünnepeken így dél felé a kocsma az egyedüli „közintéz­mény". ahol híreket lehet sze­rezni. Autók állnak előtte, emberek jönnek-mennek sö­rös- és üdítősüvegekkel. De ezt majd inkább visszafelé, dönt a csapat és elporzik. túl a málnásokon, hogy otthagy­va a négykerekűeket. gyalog vágjon neki a várhoz vezető útnak. Turistajelzés sehol, azt, hogy erre sokan járnak, mégis mit gondolnak, miből lehet észrevenni? Eltalálták: a mér­hetetlen mennyiségű szemét­ből. hulladékból. műanyag flakonból, amit valaki-valakik ideszállítottak. Nem egy-egy útközben eldobott „göngyöleg­ről" van most szó, hanem több teherautót is megtöl­tő szemétről. A környezetet romboló em­ber jeleivel később is talál­koznak, akkor is, amikor — Villanytűzhelyekből Javul az ellátás Az idén már valószínűleg nem lesz hiánycikk az üzle­tekben a korszerű villanytűz­hely. A pápai Elekthermax tervei szerint ugyanis az év végéig 31 ezret gyártanak a keresett elektromos készülék­ből. 6 ezerrel többet, mint ta­valy. Nemcsak a tűzhelyek mennyiségét növelik, hanem bővül a választék is. Jelenleg már háromféle villanytűzhe­lyet kínálnak a kereskedelem­nek, így kapható a háromla­pos hagyományos villanytűz­hely. valamint a négy főző­lapos grillsütővel vagy lég- keverős sütővel felszerelve. A jobb ellátás érdekében bizonyos munkaátcsoportosí­tások segítségével, a többlet nagy részét már az első fél­évben elkészítik. így a tervek szerint június végéig 18 ezer elektromos tűzhely kerül a hazai boltokba Pápáról. Lóverseny a konténergyárban A Ganz Danubius Váci Kon­ténergyár Klein Károly MHSZ honvédelmi klubja, hazánk felszabadulásának 41. évfor­dulója tiszteletére lóversenyt rendezett a gyáregység szo­cialista brigádjai között. Csak­nem száz versenyző állt rajt­hoz. A legjobb eredményt el­érő versenyzők és csapatok szép kerámiavázákat, külön­böző dísztárgyakat kaptak, melyeket a verseny értékelése után Bíró János klubtitkár adott át a győztesnek. Idén megalapították azt a vándorkupát, melyet a leg­jobban lövő szocialista brigád csapata nyer el és őrzi a kö­vetkező lóversenyig, amikor ismét meg kell védenie el­sőbbségét. A kupára először a Dózsa György szocialista bri­gád nevét vésik fel. A lóverseny eredményei: Női egyéni: 1. Szűcs Ferenc- né, 2. Kecskeméti Dénesné, 3. Burzi Istvánná. Férfi egyéni: 1. Pálinkás Bé­la. 2. Dénes János, 3. Gáspár László. Csapat: 1. Dózsa György szocialista brigád, 2. Széche­nyi István szocialista brigád. 3. Komócsin Zoltán szocialis­ta brigád. D. J. Rólunk írfák — A Magyar Nemzet meg­emlékezett a 33 évvel ezelőtt elhunyt Fári László vegyész- mérnökről, a Forte gyárban dolgozó neves fotókémiai és fotótechnikai tudósról. — A Film-Színbáz-Muzsika is méltatta a Fantasztikus nagynéni című, húsvétkor be­mutatott, fordulatos meséjű televíziós játékfilmet, mely­nek külső felvételeit részben Vácott forgatták. mint később kiderül — a he­gyet majdnem a legmerede­kebb oldaláról megmászva feljutnak a romokhoz. Nem sokkal a csúcs előtt eldobott sörösüvegek jelzik, előttük is jártak itt, nem is olyan rég, várostromlók. A kilátás páratlan, messze Ácsa, Püspökhatvan felé és vissza Pencre, Rúdra, s az el­lenkező oldalon Keszeg. Né- zsa a nógrádi táj szelíd lan­káival. Megszántott, bevetett, imitt-amott már zöldellő ha­talmas parcellák képe válta­kozik a szem objektívjében. a házak mögötti ágyások. fólia­sátrak képével. S csend min­denütt. De csak néhány per­cig, a faluból egy pöttöm, ámde igencsak harcias „utcai keverékkel" érkező három ti­nédzser korú fiatalember magnója elnyomja a hegy­csúcs csend lébe jól illeszkedő csaholást. Egyikük beugrik a vár régi kútjába, a kövek kö­zött — kincset? — keresgél. Barátai addig a kazamaták­hoz vezető utat mérik tel. va­jon meddig lehet bejutni. Eközben társalognak, teljes természetességgel nyomdafes­téket nehezen tűrő, s itt. eb­ben a környezetben különösen bántó szavakkal. A harmónia elillan ... — Na. menjünk! — szól valaki. Ámde a Nagy Alpi­nista még nem mászott meg semmit. Látni rajta, a lent­Szakemberek állítják, s ta­lán laikusok sem vitatják, hogy hazánkban a kereskedel­mi reklám területén vezető szerepet tölt be a Skála-Coop — elsősorban a televízió ré­vén, amely a leghatékonyabb reklámeszköznek is bizonyult. Ezek a szakemberele, akikre most hivatkozunk — s a to­vábbiakban meg is nevezzük őket — azon a véleményen vannak, hogy ma a magyar kereskedelemben a Skála tu­lajdonképpen diktálja a rek­lámot, de jól halad mögötte a Sugár, mint kereskedelmi bevásárlóközpont, valamint a Centrum Áruházak Vállalat. A többi nagy kereskedelmi vállalatok olyan reklámot csi­nálnak maguknak, amilyenre pénzeszközeik lehetőséget ad­nak, illetve a színvonal attól is függ, hogy mely társaság­nál. intézménynél rendelik meg a reklámot. A hazai és a külföldi reklám minőségének, jellegének kü­lönbözőségeiről beszélgettünk a Vác és Vidéke Áfész Skála- Naszály Áruházának igazga­tójával, Tóth Istvánnal és he­lyettesével, Marsalek Pállal. Tóth István igazgató szemé­lyes nemzetközi reklámügyi tapasztalatairól is szólt. Az árrés — Egy hónappal ezelőtt voltam tanulmányúton Bécs- ben a Skála jóvoltából. Az osztrák fővárosban olyan he­lyeken hallgattam szakmai előadásokat, mint a közgazda- sági egyetem, a vezetőképző akadémia, a bécsi szövetkeze­ti központi áruelosztó, a Phi­lips Művek. Amikor feltettük a kérdést egy kapitalista köz­gazdásznak, hogy mekkora ár­réssel dolgozik, visszakérdezett, mert nem tudta, hogy a foga­lom mit jelent. Ebből is lát­ÖRÖMMEL vesszük tudo­másul, hogy csökken az inf­luenzás megbetegedések szá­ma. Sok munkát, energiát követelt az orvosoktól. Sok­szor erejükön felül, de helyt­álltak, ők maguk is a lázzal, a kimerültséggel küzdve. Különösen nehéz olyan kö­rülmények között lebirkózni a betegséget, ahol nem meg­felelőek a körülmények. A deákvári V. számú gyermek­körzeti rendelőnél egyáltalán nem mondható szerencsés megoldásnak, hogy egy lakás­ból alakították ki a rendelőt. Ebben a várónak nevezett helyiségben több száz gyer­mek összezsúfolása még job­ban elősegítette a fertőzés ről számára oly kicsinynek tűnt várorom most félelme­tes, s ezért nyomban meg is jegyzi: — Ez biztosan omlik is. A Nagy Virágszedő, meg­éretve öccse riadalmát, ön­zetlenül. s a felnőttkorra saj­nos elvesző tapintattal siet se­gítségére: — S különben is, biztosan megbüntetnének, ha ebbe belevernéd a csákányo­dat. Marad tehát egy domb, a tetején egy a széllel legénye- sen dacoló kis fácskával. An­nak s a Nagy Alpinistának derekára kerül hát a kötél. S usgyi neki. már húzza is, s egészen bizonyosan a Kili­mandzsáróra képzeli magát. Lefelé már van idő a pat­tanó rügyeket, az itt-ott bim- bódzó kis erdei virágokat ke­resni, és felfedezni, hogy ni-ni már itt is nyílik a mocsári gó- lyahír, fent a hegyoldali tisz­táson. A száraz avar csúszik. Apróra qömbölyödött sündisz­nóként hamarabb leérnénk, állítja valaki. Az Anyaös kis­vártatva ki is próbálja, ha nem is önszántából. Lent kicsit remegnek a lá­bak. A Nagy Dohányos meg­állapítja. hogy most aztán már igazán le kellene szokni a bagózásról, s bevallja, majd’ kiköpte tüdejét fölfelé menet a fél úton. Valamennyien együtt: gyakrabban kellene kirándulni, hiszen egykoron, úgy húsz-huszonöt évvel ez­előtt meg se kottyant nem ilyen, de ötször ekkora túra sem. B. H. szik, hogy mennyire mások közgazdasági fogalmaink!... Szóval akkor elmagyaráz­tuk, hogy a beszerzés és az értékesítés közötti tömegei tekintjük árrésnek, amiből a költségeket fedezzük, és a nyereséget produkáljuk. Ak­kor mindjárt mondta Is a ka­pitalista közgazdász, hogy ná­luk, Ausztriában az árrést nem lehet meghatározni, mert az nincs ötven százalék alatt, de fölmehet több száz száza­lékra is! Ezért teheti meg a kapita­lista kereskedő, hogy egy ked­vezményes reklámakció kere­tében, mondjuk, harmadárért adjon el egy jó cipőt, és még­sem fizet rá a boltra! Termé­szetesen ez a hatalmas „ár­rés” a vásárlók pénztárcáját terheli. Nálunk ekkora árrést soha nem engedélyeznének, de nincs is rá szükség, csupán a jelenlegi ésszerű és célszerű emelését tartjuk kívánatos­nak. 8,5 százalék — Mekkora árrésssel gaz­dálkodik a Naszály? — Áruházunknak éves át­lagban 320 millió forint árbe­vétele van. Ebből 8,5 százalék az árrés, amely kell hogy fe­dezze az áruház teljes költsé­gét, a közterhektől az energia- ellátásig, a bérezéstől a válla­lat központjának általános költségeihez' való hozzájárulá­sig mindent beleértve. S mindemellett 2,5 százalék eredményt is fel kell mutat­nunk — magyarázta Tóth István igazgató, majd az úgy­nevezett negatív és a rosszul sikerült reklámról beszélget­tünk, s ő a saját tapasztala­tairól beszélt és a saját véle­ményét mondta el. A beszélgetésről a követke­ző alkalommal számolunk be. Aszódi László Antal terjedését. Azok a deákvári szülők, akik ide kénytelenek hordani gyermeküket, egy­öntetűen elítélik ezt a meg­oldást. Aki nem járt itt, el sem képzeli, milyen nehézsé­gek árán — egy szűk folyo­són keresztül — kell átvere­kednie magát, akár ki, akár be szeretne jutni. Ha egyálta­lán az ajtón belül van még hely és nem a lépcsőházban kell a lázas, nyűgös gyerek­kel várakoznia, ahol hónapok óta üresen árválkodik az ab­lakkeret. Természetesen csak akkor, ha ide is talál, ugyan­is a rendelőhöz a mai napig semmilyen tábla nem ad út­baigazítást. A Deákvári fő­úton lévő házsor mögé rej­tették el a bejáratát. A hír­lap hasábjain erről már át­adás után is szó volt, hogy hamarosan felkerül az épülőt falára egy tábla, amely jelzi a bejáratot. Ezt mind a mai nanig hiába keresik a szülők. Sok kismama elmondta, főleg aki először hozta el gyerme­két, bizony órákba telt. míg rátalált a körzeti rendelőre. Nem is beszélve arról, hogy fertőző gyermekkel akármi­lyen hideg van, csak a lép­csőn lehet várakozni, de be­menni a többi gyerek között kell, a már említett szűk fo­lyosón. Mennyivel praktiku­sabb lenne az Ernst Thälmann téri rendelő, ahol külön be­járat biztosítja, hogy ne fer­tőződjön egyszerre több gyer­mek. HAMAROSAN átadják a Gombási úti KISZ-lakásokat, és sorolhatnánk még mennyi épületet. Az ide költöző gyer­mekek száma egyre csak nő. Hol fognak várakozni? Egy­általán Huszágh doktornő és a mellette lévő aszisztensek még hány ezer gyermek gyó­gyítását bírják vállalni ilyen ■körülmények között? És ne­künk szülőknek meddig keil mérgelődnünk a zsúfoltság miatt, mert hiába a sorszám, sokan figyelembe sem veszik, be sem néznek az oldalt el­dugott helyiségbe, hányán vá­rakoznak ott. Az ajtóból egye­nesen a doktornőhöz mennek, meg is tehetik, emiatt a rosz- szu! kialakított helyiség miatt. Mudra Erzsébet ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Várostromlás tavasszal A beteg betegebb lesz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents