Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-09 / 83. szám
198«. Április 9., szerda 3 Magas szintű állattenyésztés elsősorban a nagyüzemben Több mint hatezer liter tejet ad átlagban egy tehén (Fotó: Erdősi Ágnes) | A gödöllői tudományos agrárcentrum Megfelel a kor igényeinek (Folytatás az 1. oldalról) ahol a vita lényegét a gyakorlattal azonnal szembesíthetik. Választ adhatnak például arra a nagyon fontos kérdésre: az állattenyésztésben beállott gondoknak egyedül a kedvezőtlenül ható egy-egy közgazdasági szabályozó-e az oka, vagy más tényezőket is figyelembe kell venni? A jelentés, amely a vita alapját szolgáltatta, jól tárta fel mindazon tényezőt, amely a korábbi dinamikus állattenyésztést stagnálásra, majd visszaesésre kárhoztatta. Az okok között szerepel például a többi között az ipari eredetű termékek árának gyors ütemű növekedése, a hároméves aszály, amely a takarmánytermés visszaesését eredményezte, s növelte az önköltséget, romlott az ipari takarmány minősége, s így az állattenyésztés hatékonysága sem hozta a várt eredményt. Volt idő, amikor a világpiacon nehezebbé vált az értékesítés, de rossz hatást váltott ki — a kistermelők között is —, hogy a minőségi követelmények szigorítását váratlanul tervezték bevezetni, majd volt, amit elhalasztottak. Az okok között nem kis súly- lyal említették a tanácskozók az üzemek belső helyzetét sem. Éppen a látogatókat fogadó kísérleti gazdaság példája nyomán éleződött a kérdés (és ez jelenti a kihelyezett tanácskozás másik nagy jelentőségét): miért érnek el itt bizonyos termelési értékben, nyereségben, hozamban tízszeres eredményt a velük azonos adottságú termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal szemben? Miért, hogy itt ideális összhangját teremtették meg a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának ? Miért! hogy magas az üzem szervezettsége, rend, fegyelem jellemzi egész tevékenységüket? Nyolcvan mérnökük, negyven technikusuk, s a többi személyi feltételük mind a magasabb eredmény szolgálatában áll? Itt miért nem ké- nyelmesedtek el a szabályozókra hárítva a bajokat? Nem választhatók el egymástól az objektív és a szubjektív feltételek. Az 1970-es esztendőkre visszatekintve ez — hangsúlyozta Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára — fontos politikai tanulságul szolgál. Akkor az állat- tenyésztés nagyszerű fejlődésnek indult — tagadhatatlanul a közgazdasági szabályozók ösztönző hatására. Alkalmasak voltak ezek a szabályozók arra, hogy politikai eszközökkel élénkíteni lehetett az állattenyésztési kedvet. Kedvezőtlen adottságú területeken is vállalták az állattenyésztés, a takarmánytermesztés kockázatát, mert érdemes volt. Tájövezetek alakultak ki, szakosodott a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfitenyésztés. Ki ne emlékezne az akkori, te- henenkénti 2405 literes tejátlagra, amely mára megyei szinten 5200 literre emelkedett. Akkor is öröm ez, ha az önköltség sajnos elfogadhatatlanul magas lett. Az ipari tevékenységből, a melléküzemágak eredményéből azonban pótolni tudták az alaptevékenység esetleges ráfizetését. Hányszor fogalmaztuk meg a korábbi években az üzemek „több lábon” állásának hasznát. Amikor 1980—85 között éppen ez a „több lábon” gazdálkodás szenvedett kárt az ipari tevékenység súlyos megadóztatása, a magas kamatterhek révén, s még az aszály is három éven át sújtott — bizonytalanná vált az állattenyésztés. Az állattenyésztés mindenkor súlyos politikai kérdés — fogalmazták meg az érvelők —, az ma is, éppen ezért nem mondhatunk le a nagyüzemi állattenyésztésről, hozzátéve természetesen: a nagyüzemi tenyésztést jól kell integrálni a háztáji gazdaságokkal. Ez azonban nem cserélhető fel azzal a gyakorlattal, hogy a kisüzemekre építsék a nagyüzem helyett az állattenyésztést. Ügy kell összehangolni az objektív és szubjektív tényezőket, hogy gazdaságosabbá váljék az üzemek számára az állattenyésztés, és egységes, konstruktív szemlélet alakuljon ki. Mert meg kell hallani azok hangját is, akik a köz- gazdasági szabályozók nyere- ségcentrikusságára hivatkoznak, s azt mondják, ha nem kifizetődő a szarvasmarha-, a sertés-, a baromfi- vagy a juhtenyésztés, akkor fel kell számolni a telepet. Ez utóbbi nem járható út, de hogy ezt az utat senki se keresse, ahhoz az kell, amit a tanácskozásra meghívott dr. Magyar Gábor, a MÉM miniszterhelyettese mondott: sor intézkedés lát a közeljövőben napvilágot, amely ismét ösztönzőleg hat majd a gazdaságokban. Természetesen egyetlen gazdálkodó szervezet sem élhet meg ráfizetésből, s ezt a politika sem akarhatja. Támogatni kell a kezdeményező, a népgazdaság igényeit szem előtt tartó nagyüzemeket és kistermelőket is — a támogatásnál azonban differenciálni szükséges: csak áz kapjon a javakból,, amely arra érdemes, s ne csupán a kedvező adottságok között működőkre figyeljenek, hanem a kedvezőtlenebb körülmények között küzdőkre is. A kutatóintézetek működése — kutatásuk gyakorlat számára való alkalmazása sok bírálatot váltott ki, mondván: éppen a takarmány természetes stagnálása (hiszen ma is az 1970-es eredmények születnek csak) — vagy az állattenyésztés önköltségének visszaszorítása jelzi, a kutatóintézetek éppen a legfontosabb kérdésekben nem elég hatékony segítőtársak. Méltatták a gazdasági társulások, a kooperációk jelentőségét is. Takács József, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaság- politikai alosztályvezetője, aki szintén részt vett a programban, elemezte sokak gondolatát: milyen nagyszerű sikereket értünk el az 1970-es években, s milyen meglepetés volt 1985, a megtorpanással, kivált az állattenyésztésben. A levont tanulságok dacára, is több év szükséges ahhoz, hogy a fejlődés újra folyamatos legyen. Be kell látni — s ez minden szinten, fenn és lenn is tanulság —, a mezőgazdaság politikailag rendkívül érzékeny, Egy-egy intézkedés hosszú időre befolyásolja a haladás irányát. Valószínűleg megnyugtatólag hat majd az az intézkedés, amelyet a kormány hoz a közveljövőben: minden június-júliusban már előre kell jelezni a következő esztendőre várható mezőgazdasági szabályozókat, hogy arra időben készülhessenek a gazdaságok. A helyzet reális értékelése alap a további teendők megfogalmazásához. A VII. ötéves tervben az állattenyésztési ágazat stabilizálása a cél s egyben a minőség javítása Ez utóbbi hangsúlyozása nagyon lényeges, mert a piacon csak a kiváló állat és terméke helyzehető el. Számos gazdaságban a régi telepeken folytathatják a gazdálkodást, de a meglévők felújítására, korszerűsítésére sort kell keríteni. Ma még elfogadhatatlanul kevés üzem jelezte rekonstrukciós szándékát, anyagi okokra hivatkozva. A technológiai váltás kényszere váltja ki azonban a korszerűsítés elkerülhetetlenségét. A szarvasmarha-tenyésztésben 30 üzem 15 ezer férőhelye vár felújításra, korszerűsítésre, a sertéstenyésztésben 27 telepre vár hasonló feladat, fejleszteni szükséges a juhtenyész- tési ágazatot és elavultak a baromfitelepek is. Gondoskodni szükséges az állattenyésztésben dolgozó szakemberek nagyobb megbecsüléséről, az állattenyésztés jelentőségének tudatosításáról. Valamennyi közvetlenül és közvetve is nagy tartalékokat rejt minden üzem számára. Talán a gazdaságok valamennyijének jövőjébe pillanthat be az, aki megismerkedhet a herceghalmi gazdasággal. Gogh Mátyás igazgató mértéktartó eredményösszegezésével: biztosított piacaikkal, szépen gondozott állatállományukkal, az átgondoltan szerkesztett, elrendezett tehenészeti teleppel, az elletővel, a lejtősre épített, s ezáltal a szennyvizet magától elfolyató teleppel, az apró borjakkal, a számítógépes takarmányozási programmal, a takarmánykeverővel és a premix, valamint a gépgyártó üzemmel. Az illóolaj- és aromaüzem termékeivel. maguk gyártotta munkaruhákkal, a nyugati piacon is keresett gépeikkel, rakodójukkal, permetezőjükkel ... Mivel is? — 1985-ben 640 dolgozójukkal 600 millió forint termelési értéket állítottak elő, 70 millió volt a nyereségük. öt év alatt négyszer lettek kiválóak. A VII. ötéves tervben ezek a számok nagyot nőnek: 900—950 millió forint értéket kívánnak termelni, és ha ők elhatározzák, már ide is írható: 100 millió lesz a nyereségük. És még nem is szóltunk a dolgozóknak épülő házakról, a rendezett faluról, a régit az újjal gazdaságosan ötvöző millió tettről. A kínálkozó lehetőségek mindenkori megragadásáról. Jelezve, mások számára sem bejárhatatlan távlatok ezek. S. A. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen kétnapos tu- dományos ülésszak kezdődött tegnap, amelyen a VI. ötéves terv kutatási eredményeit mutatják be. A gödöllői agrárközpont intézményeinek ez az első ilyen jellegű tanácskozása. A tudományos ülésen részt vett Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter, dr. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, dr Borsos János, a MÉM főosztályvezető-helyettese, Herczenik Gyula, a gödöllői városi pártbizottság első titkára és Papp István, a tanács elnöke. Dr. Bíró Ferenc, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Agrártudományi Egyetem rektora megnyitójában kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaság széles körben elismert sikereiben visszatükröződnek a tudományos műhelyekben, köztük a gödöllői intézményekben elért eredmények. Ezért is döntött úgy a kormányzat, hogy Gödöllőn Pontos adat Tóthné Pacs Vera tanácselnök barátságosan fogadja a községházára látogatókat, de amikor meghallja, mi járatban vagyunk, zord lesz az arca. — Nézze, mi végigcsináltuk a teho szervezését, de csak a jóisten a megmondhatója, hogy ebben mennyi munkánk és keserűségünk volt. Ellenszélben nem lehet vitorlázni — de dolgozni sem! A televízióban és a rádióban másról sem beszéltek, csak arról, hogy hol, miért nem fogadták el a településfejlesztési hozzájárulást. Nálunk meg közben a tanácstagok estéről estére járták a körzeteket, s próbálták meggyőzni az embereket: áldozzanak valamennyit a közért. Csillapodik lassan az indulat, a hirtelen kifakadást tények követik. Isaszegen csaknem tízezren élnek, nem éppen szegény emberek. Mutatja ezt a falu képe is, á sok új és felújított ház. Meg egy számadat is: havonta 10 millió forint körüli forgalmat bonyolítanak le a községi büfék és kocsmák. — Ez nem körülbelüli szám, hanem pontos adat! Tanácsülésen mondta, nem kis büszkeséggel, az egyik kereskedelmi szakember — vilii? ingerültté ismét Tóthné hangja. Visszakanyarodunk a tehó- hoz... Martos Dezsöéket keressük az Alkotmány utcában. Csak alakítják ki az agrárközpontot. Dr. Láng István a mező- gazdaságban hasznosítható biológiai erőforrásokról szólt. Egyebek között arról, hogy háttérbe kell szorítani a vegyszerek alkalmazását. Dr. Borsos János a VI. ötéves tervben elért kutatási és fejlesztési eredményeket értékelte, és hangsúlyozta, hogy a VII. ötéves tervben kitűzendő célokat az ezredfordulón várható igények figyelembevételével fogalmazták meg. Váncsa Jenő elégedetten utalt arra, hogy ez a tanácskozás is bizonyítja, a gödöllői agrár- központ képes megfelelni a kor követelményeinek. A megtárgyalandó témák felölelik a mezőgazdaság és élelmiszerkutatás, valamint a fejlesztés valamennyi területét. A délelőtti plenáris ülés után délután megkezdték tanácskozásaikat a szekciók, amelyekben ma is folytatódik a munka. annyit tudunk róluk, hogy nyugdíjasok. — Jöjjenek, csak jöjjenek — invitál befelé a házigazda. Mutatom a levelet, amelyet Budapesten élő leánya írt a szerkesztőségnek. Ezret nem — Hát ez bizony így történt — hagyja helyben a leírtakat. — Nem panaszkodom, mert nem kevés a nyugdíjunk. Ketten együtt nyolcezer forintot kapunk. Amikor a tehót szervezték, nem zárkóztunk el, de az ezer forintot sokalltuk. Megmondtuk a tanácstagnak is, hatszázat szívesen áldozunk erre a célra, de az ezret nem írjuk alá. Nem baj, mondta, ennyi is nagyon jó — mi pedig aláírtuk az ívet. Ügy emlékszem, járdákat akarnak építeni meg óvodát. Szép célok ezek, bár mi már nemigen vesszük hasznát... Aztán, pár hete megjött a papír, meg a csekk — ezer forintról. Ügy gondoltuk, nem fizetjük be, hiszen nem ebben állapodtunk meg. Pár házzal odébb Ecseri Pálné sem rejti véka alá a véleményét. — Nekünk is azt mondták, annyit jegyezzünk, amennyit gondolunk, ötszáz forintot írtunk alá a férjemmel. Nem panaszkodom, hiszen kettőnk nyugdíja 6200 forint, de hát ezer helye van a pénznek. Segítjük a gyerekeket, támogatjuk az unokákat. Az egészségünk — különösen a férjemé — rég odalett, s a betegség bizony nem kétkrajcáros mulatság. Éppen ezért úgy okoskodtunk: kczségfejlesztésre eddig 250—300 forintot fizettünk, kibírjuk azt a pluszkiadást, ami az ötszázból még hiányzik. Láttuk az íven, sokan jegyeztek ötszáz forintot a szomszédok közül. Tíz százalék Isaszegen a lakosok 66,5 százaléka fogadta el a tehót. Nem egyformán természetesen, hiszen a 35 tanácstagi körzel közül volt olyan, ahol a ház- tulajdonosoknak alig 10 százaléka válaszolt igennel a ta nács javaslatára. Veress Mihály körzetében pedig, a 16-os- ban, ugyanennyien mondtak Országos konferencia Hőszolgáltatás Hőszolgáltatás ’86 címmel ki* állítással egybekötött országos konferencia kezdődött kedden Egerben. A tanácskozáson épületgépészeti termékeket gyártó vállalatok, kutatási és oktatási intézmények, tervezőintézetek, beruházó és építőipari kivitelező vállalatok, hőellátás- sal foglalkozó szervezetek képviselői vesznek részt —mintegy 250-en. A tanácskozáson Wiegand Győző, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület főtitkára tartott bevezető előadást. A tanácskozáson előadások hangzanak el a biztonságos és takarékos hőszolgáltatásról. Ennek jelentőségét jól érzékelteti, hogy országszerte több mint félmillió lakást szolgálnak ki távfűtéssel. A konferenciával egyidejűleg fűtéstechnikai eszközökből nyitottak kiállítást. Ezen a magyar gyártók mellett több külföldi cég is bemutatja energiatakarékos termékeit. A konferencia ma folytatódik. nemet. Az elnökasszony felmentési kérelmeket tartalmazó leveleket mutat. A sorok és a szikár számok — mert sokan bizony a családi költségvetést is mellékelték — sorsokról tudósítanak. — Eredendően nyolcszáz felmentési kérelemmel számoltunk — magyarázza Tóthné Pacs Vera —, de eddig mindössze 180 érkezett be. Pedig amennyire lehetett, igyekeztünk megkönnyíteni az adminisztratív munkát. — Ráadásul a hallgatólagos vonalat háromezer forintnál húztuk meg — szól közben a vb-titkár, dr. Papolczy Antal. — A tanácsülés döntött úgy, hogy akinek ezt az összeget sem éri el a havi jövedelme, szinte automatikusan felmentést kaphat. . — A felmentési kérelmeket végül is nem mi bíráljuk felül, magyarázza az elnökasz- szony. A szavazáskor minden lakó kapott egy formanyomtatványt, amelyen kérheti a teho fizetése alóli mentességét. Amennyiben ezt a tanácstag elfogadja és aláírja, nem kell fizetnie. Azért döntöttünk Így, mert a tanácstag ismeri közülünk a legjobban körzetének lakóit, életkörülményeit. Félreértés Az Alkotmány utca háborgó lakói a 21-es körzethez tartoznak, ahol Nagy István a tanácstag. Munkahelyén, a Szerszámgépipari Művek kőbányai gyárában beszélgetünk. Érti is, meg nem is, a lakók problémáját. — De hiszen én mindenki-1' nek odaadtam a felmentési kérelmet, Martoséknak is! Azóta sem hozták vissza. — Nem felmentést akarnak, Szívesen fizetnek, de csak hatszáz forintot, amennyit aláírtak. — Erre is van lehetőség, hiszen az utcában más is fizet kevesebbet, sőt részletekben is postázhatják a pénzt. De hát eddig nem jöttek... Furcsa ügy a Bartoséké, mert ami az ilyen kisebb viharoknál oly ritka, ez alkalommal mindenki jót akar. A lakók szívesen fizetnének, a tanács pedig elismeri, az idős kornak is megvannak azok a külön költségei, amelyek bizony alaposan megcsapolják az egyébként szép nyugdíjakat. Ezért látják szívesen a kevesebb pénzt is. Isaszegen tehát csak félreértés történt melynek jó szándékú korrigálása minden bizonnyal pár nap alatt megtörténik. Horváth Judit mm Tegnap történT mm Pártközi megbeszélések. LfiSÍ. “»« Bizottsága meghívására április 7—8-án látogatást tett hazánkban Sztaniszlav Sztojanovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének végrehajtó titkára. A vendéget fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára megbeszélést folytatott Sztaniszlav Sztojanoviccsal. Méltatták többek között a töretlenül fejlődő magyar—jugoszláv kapcsolatokat, egyeztették az MSZMP és a JKSZ 1986—1987. évekre szóló együttműködési munkatervét. A békentozgalom feladatai. tanács leszerelési bizottságának küldöttsége kedden Tolnay László elnök vezetésével a Szovjet Békevédelmi Bizottság meghívására Moszkvába utazott. A küldöttség a fegyverkezési verseny fokozása és kiterjesztése elleni küzdelemről, a békemozgalmak előtt álló feladatokról folytat megbeszélést. B. E. Aláírd: a tanácstag Isaszegen mindenki jót akar ^ — Az Alkotmány utca? Nem, sajnos nem tudom, ^ merre van — tárja szét bocsánatkérően karjait a mici- ^ sapkás fiatalember. — Látják — bök a háta mögött ál- ^ ló téglarakásra —, most kezdek építkezni. Nem nagyon ^ ismerem még a falut. — Az Alkotmány utcát kevesen 8 ismerik, sokadik próbálkozásunkra igazítanak útba. ^ A házakat járva derül csak ki: csendes, visszahúzódó ^ emberek lakják az út két oldalán sorakozó egyforma há- zakat — nyugdíjasok.
