Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 57. SZÄM 1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Sértők és sértések Elsikkadnak a kisebb kisiklásul Közönyünk könnyíti a kártevést Főbenjáró és bocsánatos bű­nök egyaránt veszélyeztetik kiegyensúlyozott közérzetün­ket, Jogos felháborodást kelte­nek, és elkövetőiket a társa­dalom elítéli. Természetesen csak akkor és azokat, amikor és akiket sikerül elcsípni kár­tevő tevékenységük közepette. Szerencsére a nagy ügyeknél gyakoribbak a kis stiklik, ki­siklások, az apró ügyeskedé­sek, amelyek kisebb súllyal esnek a latba, midőn lustitia mérlegére kerülnek. A szabálysértési hatóság­nak vannak rokonvonásai a bekötött szemű istennővel, ugyanis csak azit látja és ar­ról tud, amit közvetlenül az orra elé tesznek. Ha van fel­jelentő, ha van tanú, ha érke­zik bejeleptés, ha ... stb. — akkor mozgásba lendül a gé­pezet, s alttól fogva már megy minden a paragrafusok pályá­ján. Akár az istennő Az esetek egy része örökre büntetlenül marad. Nem is mindig azért, mert nem tud­nak róla, hanem annak okán, hogy senki sem veszi a fá­radságot, hogy szóljon róla, pláne leírja a visszásságot, ne­tán tanúnak menjen. A min­dennapjainkat kísérő megany- nyi kisiklás; a szemünk láttá­ra elkövetett súlycsonkítás, a társasházi randalírozás, a par­kokban, utcákon, tereken ta­pasztalt kártevés, rongálás, szennyezés bizony a legtöbb esetben megtorlatlan marad. Ezek az apró bosszúságok per­sze lerakódnak és felhalmo­zódnak bennünk, és megkese­rítik az életünket. A városházán a hatósági osztályon két ügyintéző fog­lalkozik a szabálysértési fel­adatokkal. Mindkettő felvér­tezett szakember, az egyik jo­gász, a másik Államigazgatá­si Főiskolát végzett. A felje­lentések száma — nemcsak a magánszemélyektől, hanem a hivatalos szervektől is — egy­re kevesebb, idézzük ennek alátámasztására a városi ta­nács vb-ülésének előterjeszté­séből vett példát, amely sze­rint Cegléd Város Tanácsa ap­parátusában heten vannak, akik helyszíni bírságolási jog­gal rendelkeznek. Ök 1985-ben három (!) esetben jártak el és összesen (írd és mondd) há­romszáz forint bírságot róttak ki... Az pedig jogpolitikai alap­elvünk, hogy az elkövetett sza­bálysértések ne maradjanak büntetlenek. Persze a szak- igazgatási szervek, akár az építési hatóság, akár a keres­kedelmi, ipari, termelés-, el­látásfelügyeleti, a saját hatás­körében eljárhat. Felszólíthat, elrendelhet és érvényt szerez­het a jogszabályoknak. Végül is a cél az, hogy megszűnjön a rendellenesség'. Pancser módra A bírság sem bizonyul min­den esetben hatásos nevelő- eszköznek. Gyakori például a tankötelezettségi törvény meg­szegése. A lumpenszülők nem követelik meg gyerekeiktől a rendszeres iskolába járást, hagyják csavarogni őket. A bírságot vagy kifizetik vagy nem, de a gyerek igazolatlan mulasztása továbbra is fenn­áll. Most a legmakacsabb szü­lőket úgy próbálják jobb be­látásra bírni, hogy ifjúság el­leni bűntett miatt tesznek el­lenük feljelentést. A bíróság már többet tehet, nem éri be az „ejnye-ejnye” feddő sza­vaival, hanem börtönbe küld­heti a gyermekei ellen cse­lekvő szülőt. A kontárkodás ellen sem a KIOSZ, sem a kisiparosság, sem a lakosság nem lép fel. Kevés feljelentés érkezik ma­gánlaksértés, becsületsértés miatt. Környezetszennyezés, élelmiszerek minőségrontása egyetlen esetben sem szerepelt kihágásként. Vásárlók megká­rosítását tavaly egyetlen, ár­drágítást négy esetben hoztak a hatóság tudomására. A tulajdon ellen elkövetett szabálysértések száima volt ta­valy a legmagasabb. A bírsá­gok kétharmadát azokra sóz­ták. akik a társadalmi tulaj­dont károsították. A boltosok legendákat mesélhetnének e témakörben. Szintté már tud­ják, törzsvevőik között ki mi­re specializálta magát. Ráadá­sul annyira pancser módra csennek, hogy rendszerint pil­lanatok alatt lebuknak. Bűn­jellé lesz az üveg ital, drága cigaretta, nyalánkság. (Az már azért jelez valamit, hogy nem élelmet lopnak.) Miután ebben a műfajban sok a visszaeső és jogszabályi változás is volt, a tavaly fei­Csökkent a kedv Érdeklődjön, aki építkezik Szépül városunk. Épülnek az új házak. Az elmúlt évben 129 lakásra adtak ki lakhatási engedélyt. Csoportos családi ház 21 épült, OTP-beruházás- sal 60 lakás. Részben önszaná­lás miatt, részben teljesen új ház építése miatt 41 öreg há­zat bontottak le. A hatósági osztály csoportvezetőjével, Sai­led Miklóssal beszélgettünk. — Mennyire népszerű a ma­gánerős építkezés? — Az utóbbi évben csök­kent a kedv. Oka talán, hogy emelkedtek az építőanyag- árak, másrészt igen magas összeget kérnek a telkekért is. Egyre népszerűbbek a tí­pustervek. Jó az elrendezésük, és kihasználtságuk. Az egyéni tervezésnél a kezembe került már egy-két igen szép terv. Javaslom, hogy mielőtt a la­kóházat építők telket vásá­rolnának, kérjék ki a hatóság véleményét, mert igen sok jogszabályt kell figyelembe venni. — Építkeznek-e az embe­rek engedély nélkül? — Örömmel mondhatom, hogy nem nagyon — mondja Sallai Miklós. — Inkább a melléképületek és a különféle ólak épülnek fel a tudomá­sunk nélkül. Természetesen nagyon komolyan veszünk minden esetet, és nem marad el a büntetés sem. A város területére vonatkozó általános rendezési terv alapján sok családi házas beépítési terület van tilalom alatt, amelyeket az idén felülvizsgálnak. — Mi a teendő a közterület- foglalási engedéllyel? — Sokan csak utólag kérnek engedélyt. Természetesen mi­előtt tárolni akarnak valamit az utcán, közölni kell a ha­tósággal, mert sem az autós, sem a gyalogosforgalmat nem zavarhatják. G. Gy. szabott pénzbüntetések össze­ge fejenként 1800 forintra emelkedett. Sikerült előbbre lépni a kirótt bírságok behaj­tása terén is, több mint 76 ezer forintot kasszíroztak visz- szamenőleg. Kinek kínos? Miután a városban sokan foglalkoznak állattartással, ezen a téren is akadnak rend­ellenességek. Ilyenkor az a célszerű, ha az érintett szak- igazgatási szerv saját hatás­körében jár el, és az elkö­vetőt rákényszeríti az előírá­sok betartására', a megszabott feltételek megteremtésére. A Helyszíni bírságok mellő­zése semmiképpen sem enged­hető meg. Nevelő szerepét nem szabad lebecsülni. Jóllehet a tanács hivatalnokai és alkal­mazottai vonakodnak ettől a feladattól, mert sajnos annak kínos, aki kirója és nem an­nak, aki méltán rászolgált. Valójában csak abban re­ménykedhetünk, hogy előbb- utóbb megszerveződik a köz­területfelügyelők maroknyi csapata, és őfc hivatalos sze­mélyként keményebben és eredményesebben léphetnek fel ott és akkor, amikor a helyzet megkívánja. Tamasi Tamás Fogadóórák Március 12-én, szerdán dél­előtt 8-tól 12 óráig dr. Hor­váth Géza, a városi tanács vb- titkára fogadóórákat tart a vá­rosházán hivatali szobájában. «Jégre könnyű a kezein Fűből való pasztellereszt Budapesten, a Ilungarocoop ga­lériájában megnyílt Sárközy Er­zsébet ceglédi festő kiállítása. Március 14-ig látható. Meghűlt bennem a vér. El­képedve néztem, hogy leg­alább tíz képem van már fél­retéve, egymásra pakolva az asztalon. Hát ettől féltem, hogy két ilyen nehéz urat fo­gok ki. Akik ajtó nagyságú kompozíciókat szeretnének látni, erős sárga és piros szí­nekkel, vastagon felrakott olajfestékkel. Ez az, amit az én pasztelleimtől hiába vár­nak. Jézusom. Mennyit dob­nak vissza?! Három évet így lehet percek alatt megsemmi­síteni. Micsoda kiszolgálta­tottság! Végül is harmincegy­ből kettőt nem engedtek to­vább. Ritka jó arány. OLDÓDIK kíváncsiságom­ban. Képeket rak elém. A fotelból nézem Őket. Közben bekapcsolja a magnót, a kel­lemes zene mögül néha Sztan- kay István hangja bújik elő, verseket mond. Visszaül a re- k a mi éra, lábát maga alá von­ja. Elbűvöl a látvány; a ké­pen nő és férfi, fájdalmasan ölelik egymást, arcuk összeol­vad. — Figyelj, ezek a sorok inspirálták: „Hát ég veled Mariann, most már merészen nevethetünk és sírhatunk az egészen ..Volt, aki azt mondta: íme az igaz szere­lem. De nem. Én azt akar­tam megfogalmazni, hogy vé­ge. Ez még nem a búcsúzás. Hisz előbb születik meg ben­nünk az elhatározás, hogy szeretnénk valamit abbahagy­ni. Olyan csúnyán tudunk egy kapcsolatot, szerelmet befe­jezni. Talán azért, mert nincs tartásunk. Van egy csodála­tos székely nagyanyám, aki­nek lenyűgöző a méltósága, ami hiányzik belőlük. Nem tudom pontosan, mi­kor döntöttem el, hogy festő leszek. Mindenesetre egészen korán. Bár e műfajban 2—3 évesen szinte mindenki meg­teszi az első lépéseit. Ám a folytatás elmarad. Azt már az általános iskolában éreztem, hogy a rajzolás, festés nálam belső kényszer — a bennem vibráló feszültségek és az át­élt élmények feloldására. A középiskolában számomra egyértelmű volt, mi szeretnék lenni: grafikus. Ekkor kellett megvívni az első harcaimat. Matekból csúfosan álltam, szóval bukásra. Behívatták Bevetésre kész a vetögép Javában tart az erő- és munkagépek tavaszi gépszemlére tör­ténő felkészítése a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet Bür- geház dűlői gépműhelyében. A Petőfi szocialista brigád tagjai nyugatnémet gyártmányú cukorrépa-vetőgépet javítanak, hogy amint az idő megengedi, megkezdhesse a munkát a határban. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tanulmányfej. Sárközy Erzsé­bet pasztellje. édesanyámat, s kérték, ve­gyek különórákat, mert baj lesz. O gyanútlanul mondta, hogy már járok korrepetálás­ra, de a képzőművészetin úgy­sem olyan fontos a matek. Festőnek megy? Ahhoz ész is kellene — hangzott a meg­jegyzés. Ettől a pillanattól mindig azzal kezdődött az óra: „Művészkém, készültél?” NEM VETTEK FEL a fő­iskolára. Ez volt az első po­fon. Viszont 360 jelentkező­ből bekerültem a legjobb 100 közé. Megjött az önbizalmam. Először képesítés nélkül taní­tottam. Majd Szegeden rajz­földrajz szakon elvégeztem a tanárképzőt. Azt hitték, ezek az évek kivernek belőlem minden hóbortot. Merthogy lány létemre — végzett peda­gógusként — festő akarok len­ni, ezt mindenki annak talál­ta. 79-ben teljesült egy ál­mom: diplomát szereztem a Képzőművészeti Főiskolán. Eredetileg grafikus akartam lenni. Aztán egyszer csak el­jutottam a pasztellhez. Ahol rajzolok a festményen, rajzo­lok a színekkel is. Előre kell tudni, mit akarsz csánálni. Fontos az önuralom, akarat, rajztudás. Itt nem lehet imp- rovizálgatni... Bocsánat. Megfordítom a kazettát... Iszonyodom a konfliktusok­tól — nem kerülhetők el — és nehezen viselem őket. Vol­tak és vannak leszállóágaim. Az elsőt kisfiam, Bence szü­letésekor éltem át. Majdnem az életembe került. A másik nagy mélypont tavaly volt, amikor otthagytam az isko­lát. öndicséretnek hat, ám tényleg alázattal, hittel, s nem fél gőzzel tanítottam. Felpör­gettem magam. Tanítványaim megyei versenyeket nyertek. Mégis előbb olvasták fel an­nak a nevét, aki a legtöbb va­sat gyűjtötte ... Az eszem ezt a kiábrándító közönyt ne,m volt hajlandó felfogni. Aztán döntött helyettem a szerveze­tem. Valószínű nem fogok már iskolában tanítani. A kisfia bújik hozzá, fá­radt. Feküdj ide mellém — mondja. Betakarja. Félig nyílt mosollyal vigyázza álmát Te­kintetem ottíelejtem egy meg- ejtően szép kereszten, fűből van. „Elment” — olvasom. — Bencusnak volt egy né­met juhászkutyája. Két hóna­pos korában kínok közt pusz­tult el. Alig élt már, de leván- szorgott az öt lépcsőn, Eivon- szolta magát a falhoz, szinte belefúrta a fejét. Nem enged­te, hogy segítsek neki. Fájt, hogy nem menthetem meg. Lenyűgözött, ahogy a halálra készült. Annyira emberi volt. Mást szerettem volna rajzol­ni ebből az alkalomból, nem tudom, miért ez lett belőle. Képeimen olyan világot te­remtek, amit épp a konflik­tusok miatt a valóság soha nem tesz ilyen teljességgel le­hetővé: a béke, a nyugalom, a harmónia és kiegyensúlyo­zottság érzését. Bár csak lát­szólag van így, mert a felszín alatt ott a feszültség és az in­dulatok. FEBRUAR ÓTA a mozgó könyvtár a munkahelyem, könyvfeldolgozó vagyok. Fizi­kailag próbára tesz. S közben dolgozom, tehát festek. Ezt kell elfogadtatnom a környe­zetemmel. Hogy nekem a fes­tés nem hobbim. A kötés, a virágok gondozása, az olvasás igen. De a festés olyan komoly munka, mintha a katedrán állnék, és nem a festőállvány előtt. Végre könnyű a kezem. Az elmúlt hónapokban ment a munka. Csak festő vagyok. Mert ha valaki 3 év alatt el­készít 50 művet, amiből talán kettő az, amit képnek lehet nevezni, hát attól még nem lesz művész. Legfeljebb ügyes kezű ember. Fehér Ferenc Amikor érdemes Voltaképp ilyenkor érde­mes leginkább nőnek len­ni, március első hetében. Lenni szépnek, gondtalan­nak, és bevásárlószatyor nélkül lépkedni a kiöltö­zött férfiemberek sorfala közt, színes szegfűt szoron­gatni, ünnepenként ülni a terített asztalnál. Órára nem pillantani, még titok­ban sem. Benne ábrándoz­ni a versben, lebegni a dal­ban, megpihenni a hegedű hangjában. Ilyenkor, már­cius első hetében, A helyőrségi művelődési központban az állami és társadalmi szervek képvi­selői gyűltek össze, hogy virágokkal, jó hangulattal, vigalommal adózzanak a nemzetközi nőnapnak. A hölgyeket Bállá János, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte ünnepi beszéddel, majd Patkós Ir­ma érdemes művész költe­ménybe foglalt tiszteletét tolmácsolta, végül a ceglé­di zeneiskola művésztaná­rai hangszeres zenével szó­rakoztatták a jelenlevőket. ki őzeket lefoglalták Már több éve hagyomány, hogy Ceglédbercelen az ön­kéntes rendőrök évadzáró ér­tekezletet tartanak vacsorával egybekötve. Veres István rend­őr zászlós, körzeti megbízott értékelte az elmúlt évet és meghatározta az 19SS-os fel­adatokat. Örvendetes, hogy 1985-ben nem emelkedett a bűncselek­mények száma az elmúlt évek­hez képest. A rablás, gyilkos­ság és más erőszakos cselek­mény szinte ismeretlen a köz­ségben. A körzeti megbízott rendőr munkáját 21 önkéntes segíti. Havonta rendszeresen teljesítenek szolgálatot, hol éj­jel, hol nappal. Számottevő a társadalmi munkájuk is. Egy régi, elhanyagolt lakásból rendőrőrszobát alakítottak ki. A társadalmi munka értéke közel 40 ezer forint volt. — Meséljen, kérem, valami­lyen érdekes esetről! — 1985. január 10-re virra­dóra Kerezsi Gábor önkéntes rendőrrel nulla órakor kezd­tük a szolgálatot. Autóval jár­tuk a falut, mert nagyon hi­deg volt. Ellenőriztük a vasút­állomásokat, majd elindultunk az ABC-áruház felé. Rossz előérzetem volt. Az ABC ajta­ját nyitva találtuk, amikor odaérkeztünk, a betörő felpa­kolva várt bennünket. Előállí­tottuk, azóta már méltó bün­tetését tölti. Darázs László négy éve ön­kéntes rendőr. — Pesten dolgozom — mondja —, a Prizma Áruház­ban vagyok eladó. Azért vál­laltam ezt a társadalmi mun­kát, mert lényeges kérdés, hogy rend és nyugalom legyen községünkben. Az önkéntes rendőrök között nagyon jó a közösségi szellem, jó barátok vagyunk. Darázs László elmondta, hogy a négy év alatt több em­ber elfogásában segítkezett. A legutóbb egy orvvadászt csíp­tek el. Az elejtett három őzet lefoglalták, a puskát pedig el­kobozták. — Azért dolgozunk — mond­ta Veres István rendőr zászlós befejezésképpen —, hogy a bűncselekményeket megelőz­zük, a bűnözőket elfogjuk. Ar­ra törekszem, az önkéntesek­kel együtt, hogy nyugodt le­gyen Ceglédbercel lakosságá­nak élete. Gál György ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents