Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

Szabják a sátorfóliát- ts*.#® iiMI A Mészáros János Termelőszövetkezet kertészetében, az idei tél végén 4500 négyzetméteres területen állítanak fel sátra­kat, ahol zömmel paradicsompalántákat fognak nevelni. Kiss Lászlóné és Gál Ferenc a duplafalú sátorhoz szükséges vé­kony fóliát szabják. (Hancsovszki János felvétele) Kell a jó szakmunkás Csak a valódi érdekeltség A munkahelyeken folytatott beszélgetések vagy gyűlések alkalmával mostanában gyak­ran szóba kerül a dolgozói gárda, azon belül is elsősor­ban a termelésben közvetle­nül részt vevő munkások szakképzettségének, politikai műveltségének színvonala. Nem mintha valaha is sokad- rangú kérdés lett volna, de úgy tűnik, manapság min­denütt jobban előtérbe került. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: a minőségi terme­lésnek alapvető feltétele, hogy minden tekintetben jól felké­szült emberekre bízzuk a tennivalókat. Azonban na­gyon kevés munkahelyet ta­lálunk — vagy nincs is ilyen —, ahol a kollektíva teljes egészében megfelel eme kö­vetelményeknek, ezért sokszor utólag kell behozni a vi­szonylagos elmaradást. Hetekkel korábban sorra jártunk néhány nagykőrösi üzemet, s szemügyre vettük a továbbképzés helyzetét. Elég kedvező tapasztalatokra tet­tünk szert, kivétel nélkül mindenütt nagy fontosságot tulajdonítanak az ügynek, s a lehetőségekhez mérten min­den segítséget megadnak a tanulni vágyó munkatársak­nak. A gyakorlatban ez mégsem kamatozik úgy, miként azt szeretnék, az erkölcsi támoga­tásnak, anyagi ösztönzésnek — lehet az bármilyen tekin­télyes is — a kelleténél ki­sebb a mozgósító ereje. A család gondja, de főleg a munkaidőn túli egyéb lekö­töttségek meggondolásra kész­tetik az embereket, hogy be­lefogjanak-e a tanulásba. Persze az az igazság, ha valaki igazán szükségét érzi a tudásnak, nem rest újra könyvet fogni kezébe, beülni az iskolapadba. A Trakis Szövetkezet nagykőrösi tele­pén mindkét végletre talá­lunk példát. Van, aki három- gyermekes családanya létére villamosenergiai szakközépis­kolába iratkozott, s ha dupla nehézségek árán is, mint mások, de szépen halad ta­nulmányaiban. Matuska Istvánná, a telep munkaügyi vezetője hozzátet­te, a telep 278 dolgozója kö­zött nem sokan vannak, akik követnék őt, pedig a szakmai felkészültség nívójának eme­lése itt is napirenden lévő feladat. Kevés a szakmunkás — a 194 betanított és 8 se­gédmunkással szemben mind­össze 84-en vannak — első­sorban a villamos- és gépipar vonalán képzett emberekre lenne szükség. Tavaly mindössze egy sze­mély végzett a gépészeti szakközépiskolában, aki egy­ben a technikus minősítőt is megszerezte, egy munkatársuk a gyártástechnológiai szakon kapott bizonyítványt, nyolcán pedig ív- és lánghegesztő tanfolyamon vettek részt. 'A szövetkezetben is elsősor­ban a szakirányú képzést patronálják, de annak sincs akadálya, hogy valaki merő­ben más területen képezze magát: A Toldi gimnázium­ban tanul most is egy-egy dolgozó, hárman a marxista— leninista esti egyetem hallga­tói, s szintén hárman a múlt évben a szakosítón szereztek oklevelet. A fenti adatok láttán olyan érzése támad az embernek, mintha biztatás, támogatás, segítség híján lennének az emberek, amiért — különösen szakmai vonalon — ilyen ke­vesen vállalják az iskolát. A munkaügyissel és Rácz Zoltán gyáregységvezetővel folytatott beszélgetésünk során azonban meggyőződhettünk, e tekintet­ben a Trakis sem lóg ki a sorból, s főleg nem jelenti a rossz példát. A sikeres vizsgákat követő jutalmazások, béremelések nem elhanyagolandó ténye­zők, de a legfontosabb, hogy perspektívát biztosítanak a nagyobb szaktudásnak. A gon­dot itt is a túlzott lekötele­zettség jelenti, amit csak te­téz a város ama hátránya is, hogy messzeesnek a fonto­sabb, profilba illő intézmé­nyek. Ezen pedig egyhamar nem lesz mód változtatni; csak a valódi érdekeltség és a szívós akarat lesz képes át­hidalni a távolságokat. My. J. ÖRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1986. MÁRCIUS ^.. PÉNTEK Föld alatti tudnivalók Térkép készül a közmüvekre! Nyoma lesz minden vezetéknek Két szoba 64 négyzetméter­nyi felségterülete áll a Buda­pesti Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat 7. számú felmé­rési osztálya ceglédi kiren­deltségének rendelkezésére. Kovács Gyula kirendeltségve­zetőt kérdeztük feladataikról. — Mióta dolgoznak a vá­rosban? — Már hatodik éve, és még jó néhány évet itt fogunk el­tölteni. Az első teendőnk a ceglédi EOTR (egységes or­szágos térképészeti rendszer) elkészítése volt. A munka utolsó részeként Cegléd zárt­kerti és a város külterületi részéről készült térképeket ez év tavaszán adjuk le a Föld­hivatalnak. A ceglédi EOTK tömb Ceglédre, Nagykörösre, Csemőre és Nyársapátra vo­natkozó felmérésével, a tér­képre való felszerkesztéssel a Földhivatal bízott meg ben­nünket. Légi fénykép — Milyen mozzanatokból áll a munkájuk? — A térképkészítés első fá­zisa 1981—82-ben a légi fény­képezéssel kezdődött. Máso­dik lépésben a ceglédi belte­rületi térkép átszerkesztését végeztük el, a régi sztereogra­fikus rendszerről az EOTR- be, 1:1000 léptékben. A váró­Szabad kezet ad a nézőnek Olexa József grafikáiról Valljuk be őszintén, szűkebb pátriánkban — valószínűleg másutt is így van ez — min­dig valami bizakodással ve­gyített aggodalommal invitál­ják a közönséget, amikor ko­runk modern képzőművészeté­ből kívánnak ízelítőt adni. Persze, mert a legjobb műértő sem látja előre, milyen lesz a fogadtatás, nem beszélve a rendszerint messziről jött mű­vészről, akinek sejtelme sincs a helyiek sajátos gondolkodá­sáról, attitűdjéről, ami végső soron meghatározza művei visszhangját. Napjaink grafikai tárlatait illetően meg különösen koc­kázatos a helyzet, a képzőmű­vészet ezen ágában általában ritkán értékel árnyaltan a kö­zönség; az egyik kiállítás si­kert arat, a másiknak fanya­logva fordítanak hátat a láto­gatók. Az utóbbi eset különösen akkor fordul elő, ha a művész a helybeliek által megközelít­hetetlen világba burkolózva próbál szót érteni közönségé­vel, amely persze ennél fogva sértettnek, mellőzöttnek érzi magát. Ügy tűnik, továbbra is azok aratják le a népszerűség javát, akik még mindig a régi, jól kitaposott utat járják, mind témaválasztásban, mind az al­kotások technikai kivitelezésé­ben. Olexa Józsefet például fiatal kora ellenére sem tudták elcsábítani a szupermodern irányzatok, hagyományos gra­fikai ábrázolásmóddal rögzíti rajzpapírra a valóság hétköz­napi mozzanatait. Meg kell hagyni, nagy bátor­ságra, erős hitre és kitartásra vall, hogy az egymást gyorsan váltó, olykor csak kérészéletű irányzatok mellett 8—10 éven át építeni tudta — miként szakértők jellemzik — ezt az „ódivatú” világot. S hogy ez idáig nem dőlt rommá, sőt na­gyon is életképesnek látszik, az az alkotó szerénységé­nek, közönségcentrikus szem­léletének tudható be. Olexa József nem akarja vadonatúj látvánnyal meghök­kenteni a látogatót, inkább azt tárja fel előtte, amit látni sze­retne, amitől hasonló tárlato­kon már elszokott. Pasztell, ceruza és tusrajzain a termé­szet, az ember tárul elénk a maga köznapi valóságában, ugyanakkor — és mégis! — valami különös fény árad be­lőlük. Restelkedve csodálko­zunk rá a póréhagymára, a fagyszaggatta erdőre, a me­zőre, az érdes arcú parasztok­ra: lám, felfedeztünk valamit, amit ismerünk, de amiről siet- tünkben eddig nem vettünk tudomást. A képek többsége alatt nincs cím, ezzel sem kívánja zavar­ni a nézőt, szabadságot enged, hogy ki-ki gondolkodhasson, érezhessen, emlékezzen, s maga döntse el, hol van a környe­zete s a mondanivaló közötti párhuzam. Lehet, hogy ez az önállósítás kicsit kényelmetlen, mert munkát ad a műélvező­nek, de így bizonyos, hogy nem áll fenn annak a veszélye, hogy a néző és alkotó össze­különbözzön. Persze, a fiatal rajzoló visel­kedésére az óvatosság is jel­lemző, végtére is ez az első jelentősebb kiállítása, s noha egyszer már bemutatkozott ná­lunk; a közönséggel való mos­tani találkozás sikere vagy si­kertelensége mindenképp ki­hat a folytatásra. Egy biztos, némely társada­lomkritikai müve után ítélve, nyitott szemmel járó, a reali­tásokból élő, s a kibontakozás előtt álló művészt üdvözölhet­tünk városunkban, s reméljük mihamarabb viszontláthatjuk újabb grafikáit. (Mostani kiál­lítását március 16-ig tekinthe­tik meg az érdeklődők, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig a művelődési központ kiállítótermében.) Miklay Jenő si tanács megrendelésére a belterületről 1:500 léptékű közműalaptérképet készítünk. Harmadik megbízatásunk a folyamatos szakági közműtér­képek pontos megrajzolása. — Milyen - szakágak igé­nyelnek külön térképeket? — Ebben az esetben a szennyvíz, a csapadékvíz, az ivóvíz, a gázvezeték, az elekt­romos és a távközlési térké­pekre gondoltam. A folyama­tosan épülő szakági vezetéke­ket a tényleges helyén bemér­jük. Erről mérési vázlatot ké­szítünk, felrajzoljuk, majd ezután bedolgozzuk a térkép­be. Ezek naponként ismétlő­dő folyamatos munkáink. — Hogyan végezte tavaly a kirendeltség a munkáját? — 1985-ben sok gázvezeték épült Cegléden. Ezek helyét kellett pontosan felmérni Feladatainknak többé-kevésbé eleget tettünk. Alapvető gon­dunk az volt, hogy a már felmért vezetékekről készített térképek leadási határidejét nem tudtuk betartani. Több volt a munkánk, mint a tel­jesítőképességünk. Betemették, kiásatták — Milyen a kapcsolatuk a megrendelőkkel? — Általában jónak értékel­hető, ám esetenként megké­sett bejelentésükkel, a beta­kart vezetékekkel hátráltatják a folyamatos munkánkat. Kérjük, hogy a nyílt árkos beméréseknél minden meg­rendelő időben adja le a szükséges fénymásolt terveket és az árkokat természetesen nem szabad a felmérésünk előtt betemetni, mert akkor kezdődhet a kiásás. — Volt erre már példa? — Sajnos nem is egyszer kellett már betöltött ivóvíz-, csapadékvíz-, elektromos veze­tékeket kiásni, mert előttünk befedték azokat. Jelenleg 6 hónapos átfutási idővel ké­szülnek a térképek, ám ha a kivitelezők megfelelően köz­reműködnek, akkor ezt hú­rom hónapra tudjuk csökken­teni majd. Az 1985-ös év nem hozott számunkra nyereséget, de az idei évben erősen re­ménykedünk. Komsjuteren a kertak — Mi élteti ezt a reményt? — Ennek az ad reális ala­pot, hogy a városi tanács megrendelte a szakági térké pékét. A következő évek fel adata lesz ezeket elkészíteni, a változásokat folyamatosan felvezetni és az adatszolgál­tatást kielégíteni. Földméré­si gyakorlattal rendelkezőket veszünk fel. ha ez évben el­készül az új munkahelyünk, ahol majd kényelmes körül mények között dolgozhatunk. — A fejlődés, a korszerű technika nem jelentkezik t munkájukban? — De igen. Van egy 48 ki lobytos ZX Spectrum számí­tógépünk, amire már külön­böző programokat terveztem. — Milyen műveletek, mun­karészek ellátásánál gondol a számítógép segítségére? — Most dolgozom az összes geodéziai számítások prog­ramján. A másik munkám a zártkertek területének a szá­mítógépes feldolgozása, amit már a gyakorlatban kipróbál tunk, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezek a cél­programok minden eddiginél jobbak, gyorsabbak. A szám tógéppel végzett munkák meg­bízhatóbb eredményt adnak, és így nő az élőmunka haté­konysága. — Mikor készülnek az em lített célprogramok? — Munkaidő után, amikor elcsendesül az iroda, én itt maradok, és olyankor kísérle­tezem, keresem az új, egy szerűbb megoldásokat. Kiss Sándor Az idei tervekről Arany Társaság Lassan hagyománnyá lesz, hogy az Arany János Társaság a nagy költő születésének év­fordulója körül tartja ülését, így volt ez az idén is: a veze­tőség dr. Novák László elnök­letével értékelte az elmúlt idő­szak munkáját, és körvonalaz­ta a jövő terveit. Az eltelt esztendőre vissza­tekintő beszámolót dr. Simon László titkár tartotta. A társa­ság programjából hat rendez­vény emelhető ki. Májusban a közgyűléssel egybekötve Sze­mere Pálról emlékeztek meg. Az előadást Farkas Péter tar­totta. Júniusban pedagógiai felolvasó ülést rendeztek: ezen dr. Bárdos József és dr. Szolga Sándor voltak az előadók. Az előbbi Madách Imréről emlé­kezett meg, az utóbbi különös témáról beszélt: a nem. nyelvi kommunikációról. Októberben, Arany János halálának évfor­dulóján került sor a költő szobrának megkoszorúzására. Az ünnepélyen Szilágyi Ferenc professzor mondott beszédet. A novemberi összejövetelen két megemlékezést tartottak: Rácz Lajos a 60 éves Arany János Társaságról, Seri András pedig az egykori nagykőrösi tanítóképzőről tartott szép előadást. A decemberi rendez­vény zenei műsor volt: Bach— Kodály emlékest. Ezen a váro­si zeneiskola művésztanárai és a ceglédi Vasutas Énekkar mű­ködött közre. Februárban ér­dekes program volt: dr. Ábra­hám Tibor a Nagykőrösi Kon­zervgyár újításairól beszélt. A tavalyi sikeren felbuzdul­va a társaság az idén is meg­rendezi a pedagógiai felolvasó ülést. A vezetőség meg kíván emlékezni Fáy Andrásról, s ennek keretében kirándulást szerveznek a híres „Fóti Ősz” rendezvényeire. A Liszt-évfor­dulóra való tekintettel lesz is­mét egy zenei program, és a szezon végén dr. Novák Lász­ló elnök fogja ismertetni kö­zeljövőben megjelenő könyvét, amelyben a három város: Nagykőrös, Kecskemét és Ceg­léd történetét dolgozta fel. A vezetőség tagjai a társu­lati ülések megrendezése mel­lett szorgalmazták egy város­monográfia megjelentetését, továbbá egy vendégeknek, tu­ristáknak szóló Nagykörös- kalauz kiadását. pi Nőnapi program Ma 18 órai kezdettel nőna- ünnepséget rendeznek a Tormási bisztróban. Az alka­lomra neves fővárosi művé­szeket is meghívtak, akik színvonalas, vidám műsorral fogják majd szórakoztatni kö­zönségüket. Ezután bál lesz. A MEDOSZ téli spartakiádja Nagykőrös adott helyet a mezőgazdasági dolgozók és a falun élő fiatalok városkörzeti téli spartakiádjának. Tollas- labdázásban jelentkező híján elmaradt a vetélkedő. Elgon­dolkoztató, hogy további két sportágban nem volt helyi in­duló. A legjobban a követke­ző dolgozók szerepeltek. Az asztaliteniszezők a sport­otthonban versenyeztek. E sportágban csak vidékiek in­dultak. Férfi egyéniben (10 in­duló közül): 1. Bíró József (Nyársapát). Férfi csapatver­senyben: 1. Nyársapát, 2. Ko- csér. Női egyéniben (8): 1. Bá­lint Éva (Nyársapát). A sakkozók — itt is csak vidékiek — az Arany János Művelődési Központban, 2X15 perces játszmákban mérték össze tudásukat. Egyéniben (8 fő, 5 fordulós svájci rendszer­ben): 1. dr. Gyárfás Sándor (Nyársapát) 3,5; 2. Labancz Árpád (Nyársapát) 3,5; 3. Deb- reczeni József (Kocsér) 3 pont­tal. Csapatversenyben a kocsé- riak (Kállai, Budai, Bojtos, Debreczeni) 2,5—1,5 arányban jobbnak bizonyultak a nyárs­apátiaknál. A sportköröknél légpuskával az ügyes nyársapátiak az ösz- szes elérhető helyezést megsze­rezték. Férfi egyéniben (13 in­duló): 1. Fodor Ferenc 10/82; 2. Tóth Tibor 10/81; 3. Mónusz József 10/77. Férfi csapatban: 1. Nyársapát, 2. Nk. Mészáros Tsz. Női egyéniben (9): 1. Fo­dor Zsuzsanna 10/85; 2. Bálint Éva 10/81; 3. Mészáros Erika 10/66. Női csapatban: 1. Nyárs­apát, 2. Nk. Mészáros Tsz. A tekézők a temetőhegyi te- kecsarhokban lelkesen verse­nyezve személyenként 40 ve­gyest gurítottak. Férfi egyéni­ben (12): 1. Szabó József (Ko­csér) 154; 2. Pesti Gerzson (Nk. Mészáros Tsz) 141; 3. Rapi László (Kocsér) 139 fával. Férfi párosban (6): 1. Szabó József és Tajti Dezső (Kocsér) 80/272; 2. Pesti Gerzson és Zatykó Gé­za (Nk. Mészáros Tsz) 40/272; 3. Rapi László és Szabó Sándor (Kocsér) 80/265. Férfi csapat­ban: 1. Kocsér (Tajti, Szabó S., Szabó J., Rapi) 160/537; 2. Nk. Mészáros Tsz (Pesti, Zatykó, Bálint Sándor, Szabó Károly) 160/484; 3. Nyársapát 160/390. Női egyéniben (6): 1. Flórián Sándorné (Nyársapát) 40/88; 2. Benőné Pataki Irén 40/70; 3. Üjszászi Anna (Nyársapát) 40/64. Női párosban: 1. Fló­riánná és Miczi Edina (Nyárs­apát) 80/148; 2. Benéné és Dra- bant Edit (Nk. Mészáros Tsz) 40/131; 3. Üjszászi és Kiss Pi­roska (Nyársapát) 40/118. Női csapatban: 1. Nyársapát (Fló­riánná, Üjszászi, Miczi) 120/232; 2. Nk. Mészáros Tsz (Benéné, Drabant) 80/131. Ve­gyes párosban (6): 1. Pesti és Benéné (Nk. Mészáros Tsz) 80/211; 2. Zatykó és Drabant (Nk. Mészáros Tsz) 80/192; 3. Kapás Mihály és Flóriánná (Nyársapát) 80/185. Férfi pá­rosban azonos összfa és tarolás után rádobásokkal döntötték el az első helyezést. PÉNTEKEN Kosárlabda. Gimnáziumi labdajátékterem, 17 óra: Nk. Gimnázium—Dunai Kőolaj (Százhalombatta) serdülő leány; 18.15: Nk. Gimnázium— Dunai Kőolaj serdülő fiú me­gyei bajnoki mérkőzés. Tekézés. Kecskemét: KTE B—Nk. Mészáros Tsz SK B és KTE ifi—Nk. Mészáros Tsz SK ifi, megyei csapatbajnoki mér­kőzés. SZOMBATON Kosárlabda. Kecskemét: Nk. Kgy. Kinizsi—KSC mini válo­gatott és Nk. Kgy. Kinizsi— KSC I. úttörő leány. Nk. Kgy. Kinizsi—KSC Hunyadi isk. út­törő fiú megyei bajnoki mér­kőzés. Labdarúgás. Tiszaalpár: T. Tsz SK—Nk. Kgy. Kinizsi, ba. rátságos mérkőzés. s. z. Köszönetét mondunk mindazon rokonoknak, ismerősöknek, bará­toknak, volt munkatársaknak, akik szeretett halottunk, Monos­tori József temetésén megjelentek, utolsó útjára elkísérték, részvé­tükkel, virágaikkal mély fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents