Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

1986. MÁRCIUS 7., PÉNTEK s Forma—1: miniszteri tájékoztató Néhány aggodalom eloszlott A megyei népfrentfeizottság ülése Feladatterv öt esztendőre Tegnap délután a Közleke­dési Minisztériumban Urban Lajos miniszter tartott saj­tótájékoztatót az augusztusi Forma—1 verseny előkészüle­teiről. A miniszter hangsúlyozta, hogy a Forma—1 futam meg­rendezése mindenekelőtt ide­genforgalmunk föllendítésé­nek fontos eszköze, s az ügyet ennek megfelelően kell kezel­ni. S azt semmiképpen nem lehet elvárni a versenytől, Ünnep van F iammal virágot ve­szünk. Némi megha­tottsággal szorongatjuk a csokrokat; édesanyáét, te- sóét, nagymamákét. Tán ki­eszelünk valami bohókás köszöntőt is, arról, hogy szeretjük, ha szeretnek bennünket, hogy jól teszik, ha ezt ki is mutatják, például szilvásgombóccal... Ünnep van. És mi ketten most éppen tudjuk, hogy mit ünnepelünk, mert jó egy hétig mi főztünk, mos­tunk, takarítottunk. Nem, senmi különös nem tör­tént, csak annyi, hogy jött az' influenza, s a gyulladt mandulájú fiúval — kivé­telesen, mert január óta le­het — apja ment betegál­lományba. Tesó az oviban, édesanya dolgozik Hurrá, miénk a világ? Hét nap elég volt — tanulságot kapni. Nem mintha beleszakadtunk vol­na, csak épp a monotónia, a kilátástalanság (hogy ugyanis kezdhetjük elölről az egészet holnap és hol­napután és azután) meg­győzött arról: ideje módo­sítani kis családunk belső munkamegosztását. Elvégre nem szégyen kiporszívózni, amíg nekünk (is) fő a szil­vásgombóc ... Történt volt 1908-ban, hogy sztrájkba lépett jo­gaiért 40 ezernyi amerikai varrónő. Két évvel később, Koppenhágában, a II. szo­cialista nőkonferencia úgy határozott, hogy az ese­mény napja legyen az em­lékezésé, s rá egy eszten­dőre, 1911. március 8-án megtartották az első nem­zetközi nőnapot. Most és itt: a szüfrazset­tek ideje lejárt, a világ nagy részén ma már nem a női emancipációért küzd a „második” nem. A szo- cilista országokban legfel­jebb a tényleges, teljes tár­sadalmi egyenlőség hiá­nyait stoppolgatja a nő­mozgalom. Más ma hazánkban a nők helyzete, mint volt nagy­anyáink lánykorában. A gyors társadalmi mozgások új lehetőségek kapuit nyi­tották meg a nők előtt, s régi, nyikorgó porták sorát zárták be. Tart is a vita az értékek körül, emlegetik, hogy a nő presztízse meg­nőtt, s a férfi lett a vesz­tese a változásoknak. Fel­említik a nők elférfiasodá- sát, s a férfiak elnőiesedé­sét, azt, hogy az utóbbiak korán halnak, hogy az előb­biek kevesebbet szülnek, s ha megtették, tartásdíjjal zsarolnak, hogy rengeteg a válás, hadd ne soroljam, mi mindent még, amiben ele­gyedik tény és előítélet. Fontos dolgok ezek, ki­vált az egyes emberek, családok életében. De a vi­ta közben sem árt megszív­lelnünk Karinthy Frigyes intését: egy csókhoz rend­szerint egy nő és egy férfi szükségeltetik. Igen, az em­ber — két különnemű lény. S ma, amikor mi fér­fiak köszöntjük a nő­ket, felünket, az ember másik felét ünnepeljük. A munka és/vagy a háztar­tás és/vagy a gyermekne­velés kötelmei között helyt­állókat, küszködőket. Tár­sainkat, akikkel csak együtt boldogulhatunk. Megilleti őket a virág. Vasvári G. Pál Az épülő pálya és környéke. A satírozott részeken fizető par­kolóhelyeket alakítanak ki. Kezdeményezzenek bátran a helyi testületek hogy ezzel egy csapásra meg­oldódjon a környék minden infrastrukturális gondja. Hogy a futam megrendezé­se mennyit jelenthet az or­szágnak, azt néhány adat ki­válóan érzékelteti: a televí­zióközvetítéseket 80—90 or­szágban mintegy egymilliárd ember látja majd, s kap egy egész sor információt ha­zánkról. Ilyen reklámot soha nem lennénk képesek megfi­zetni, az osztrák televízióban például 80 ezer schillingbe kerül egy félperces hirdetés. A sajtótájékoztatón néhány aggodalmat is sikerült szer- tefoszlatni, vagy legalábbis enyhíteni. Sokan félnek — nem egészen alaptalanul — a csak a „jó hecc” vagy a po­tyán való bejutás érdekében odasereglő jegynéküliektől. Jó tudni: a pálya közelébe csak érvényes belépőjeggyel lehet menni, a helyszínen már nem lesz jegyárusítás. Valószínűleg kijutni is nehéz lesz belépő nélkül, mert a tömegközlekedési eszközökre érvényes jegyeket a belépők­kel együtt fogják kínálni, s hasonlóan kívánnak eljárni a parkolócédulákkal is. Kijelölték már a parkoló­helyeket is, ezeken 40 ezer személygépkocsinak lesz hely, ebből 28 ezer fizető parkoló­hely, mégpedig nem is olcsó! A tömegközlekedési eszközök — autóbusz, HÉV, vasút — óránként 30 ezer embert lesz­nek képesek kiszállítani a pályára, illetve környékére. Az érkezés és a távozás tu­multusát elő- és utóműsorok­kal kívánják majd csökkente­ni. (Ezekről már hírt adtunk Forma—1 Fórum rovatunk­ban.) Még egyszer a jegyekről. Húszezer ülőhelyet értékesí­tenek nyugati országokban, ugyancsak húszezret a szom­szédos szocialista országokban és mintegy nyolcvanezer be­lépő talál gazdára itthon. A vasárnapi versenynapra egyéb­ként 120 ezer nézőt várnak, szombatra 68—70 ezret, míg péntekre 40—50 ezret. Az utóbbi két napon minden fel­nőtt ingyen vihet be magával egy tíz éven aluli gyermeket. M. N. P. Decemberben zajlott le a Hazafias Népfront Vili. kong­resszusa, s az ott elfogadott állásfoglalás alapján — továb­bá a megyei népfrontértekez­leten elhangzottak figyelembe­vételével — került kidolgozás­ra az a feladatterv, amelyet csütörtöki ülésén megvitatott és jóváhagyott a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­sága. A mozgalom megyei székházában tartott tanácsko­záson a testület — az elfoga­dott napirendnek megfelelően — a továbbiakban áttekintette a népfront ifjúságpolitikai munkájának helyzetét és fel­adatait, ajánlásokat fogadva el a jövőbeni teendőkre. (A témáról, a megyei népfrontel­nökség üléséről tudósítva, la­punk február 28-i számában részletesen beszámoltunk.) A bizottság végezetül jóváhagyta a maga és testületéi 1986. évi programját. Az alábbiakban a napirendnek az öt esztendőre terjedő feladattervvel foglal­kozó részéről adunk összefog­lalót. Tömegbefolyás Egybehangzóan a népfront VIII. kongresszusának állás- foglalásával. valamint a me­gyei népfrontértekezleten megfogalmazódott útmutatá­sokkal, a fél évtizedet felöle­lő feladatterv alapvetőnek tartja a mozgalom politikai tömegmozgalom jellegének erősítését és ezzel szoros kap­csolatban tömegbefolyásának növelését. Ez utóbbinál — amint az a véleményekből ki­derült — két irányban is le­hetséges és szükséges a hala­dás. Az egyik: fokozni a tes­tületek, az aktivisták vélemé­nyeket érzékelő, gyűjtő, fel­dolgozó, továbbító munkájá­nak hatásosságát. A másik irány: a rétegpolitikai tevé­kenység erősítése, különös te­kintettel a fiatalokra. Döntő szerep jut a követke­ző években — összhangban a települések önállósága, azon belül a tanácsi gazdálkodás új rendszere érvényesülésével — a helyi népfrontbizottságok rugalmasságának, kezdemé­nyezőkészségének, addig nem próbált formák, módszerek bátor alkalmazásának. Külö­nösen o községek egy részé­ben van szükség rá — hang­zott el a felszólalásokban —, hogy erősödjék az önállóság, a helyben legfontosabbnak bizo- nvuló témák, teendők meg- lelése. Amihez — egyebek kö­zött — annak is társulnia kell, hogy ne a tisztségvise­lőkkel legyen egyenlő a moz­galom, azaz ne az elnök, a titkár személye alkossa a na­gyon is idézőjelbe kívánkozó népfrontot, hanem a testüle­tek egésze és az aktívák háló­zata tegye megfoghatóvá a település lakossága • előtt a politikai tömegmozgalom tö­rekvéseit. Fő irányok öt olyan fő kérdéscsoportot jelöl meg a tegnapi tanácsko­záson elfogadott program, melyek a következő fél évti­zedben a munka gerincét ad­ják. Az első: az eddiginél hangsúlyosabban foglalkozni az ifjúság és az értelmiség helyzetével, közéleti szerepé­vel és részt vállalásával, kö­zülük mind többeket bevonni az önzetlenül cselékvők tábo­rába. A második: a települé­sek hetedik ötéves tervének megismertetése, az abban fog­lalt feladatok sikeres megva­lósítása, s a végrehajtáshoz a társadalmi munka, a helyi erőforrások felhasználásának elősegítése. A harmadik: a meglevő alapokra támaszkod­va nagyobb és szélesebb tere­peket átfogó figyelemmel kí­sérni a természet- és környe­zetvédelmi teendőket, min­den hasznos akcióban ott len­ni,' minél több állampolgárral megértetni a közös érdekeit az együttes cselekvésnek. Az öt esztendőre útmuta­tást adó programterv említett súlypontjai sorában a negye­dik a fogyasztói érdekvédelem erősítése, új lehetőségeinek feltárása, hiszen — ezt sem fedte a hallgatás csendje — bár tavaly 35,6 milliárd fo­rintot tett ki a megyében a lakosság kiskereskedelmi vá­sárlásainak értéke, ami 1984- hez mérten 8,5 százalékos emelkedés, a vásárlók jogos észrevételei, kifogásai nem csökkentek. Az ötödik kiemelt fontosságú teendőcsoport a feladattervben a népfront­mozgalom családvédelmi te­vékenységének fokozása. Sokféle lehetőség van a mai keretek között is ezek­nek a kiemelt — és más — teendőknek az értő kezelésé­re, ám nem kell félni attól, ha — erősítették egymást az elhangzó vélemények — va­lahol újat, szokatlant próbál­nak meg alkalmazni. Ami kü­lönösen igaz a fiatalok eseté­ben, hiszen ők koruknál fog­va is igénylik a frisset, a megszokottól eltérőt. Az ősz folyamán megválasztott helyi népfronttestületek majdnem minden második tagja új em­ber, azaz nem alaptalan a várakozás: nézőpontjaik eddig rejtett lehetőségek felismeré­séhez segíthetnek hozzá, s természetes, a felismert for­rásokat hasznosítani is kell. Ajánlások A megyei népfrontbizottság, elfogadva a fél évtizedre szóló feladattervet, ajánlásokat hagyott jóvá arra vonatko­zóan, milyen kérdéskörök át­fogó elemzését javasolja a he­lyi testületeknek a következő esztendőkre. Az ajánlások kö­zött olyasmik kaptak helyet, mint például az értelmiség helye, szerepe a népfrontmoz- galomban, a fogyasztók taná­csainak munkája, a tanács­tagok — és póttanácstagok — tevékenysége, az idősko­rúak körében és érdekében kifejtett népfrontmozgalmi munka eredményessége és to­vábbi teendői. Ezeket az aján­lásokat ismertetik a népfront társadalmi tisztségviselői szá­mára rendezett konzultáció­kon, s írásos formában azok eljutnak minden település népfrontbizottságához. M. O. Könnyűipar - nehéz munka Ahol csak a férfi hiánycikk Paróczi Józsefné orsót cserél. Hamar kiismerte a gép ter­mészetét Tudom, hogy milyen három műszakban dolgozni. Az éj­szakás hét a legnehezebb. Amikor elmentem otthonról, a férjem, a gyerekek még a tévét nézték. Mire hazaértem, üres volt a lakás. Ingerültebb és idegesebb voltam, mint más napokon. Ezt az időbeosztást nem lehet megszokni, csak el­fogadni és megérteni... Csodamasinák Szalóki Sándorné, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti bizottságának titkára nem fe­lejti el a termelésben töltött éveket. Tudja, hogy mit je­lent naponta odaállni a gépek mellé. Alapanyagból, sebesen dolgozó masinákból van ele­gendő, csupán egyetlen a hiánycikk: a férfi. A Váci Kö­töttárugyárban több mint 80 százalékos a nők aránya. A munka persze könnyebb, mint akár 10 évvel ezelőtt is volt. Ma már helyenként a csúcstechnika pótolja a két­kezi embert. A világszínvo­nalú berendezésekkel világ- színvonalú termékeket készí­tenek a kötőüzemben. Ilyen, furcsa formájú, de rendkívül gyors, precíz, számítógép-ve­zérlésű géppel dolgozik Paró­czi Józsefné is. A váltás ne­héz volt számára, hiszen a gyárban eltöltött 22 év alatt másra volt beprogramozva a keze, másra járt az agya. — Egy éve hozták ezeket a csodamasinákat. Eleinte ide­genkedtünk tőlük — mondja egy gyors orsócserélés közben. — Ha már kiismeri az ember a gép természetét, akkor könnyebb a munka. Hát eze­ket is megszoktuk. A százéves gyárat világban­ki kölcsönből korszerűsítik. Az idén a szociális helyisége­ket is rendbe hozzák. A gyár Ilyen intézkedésekkel is igyek­szik ellensúlyozni a könnyű­iparban ma is fellelhető ne­héz, fárasztó munkát. Az asz- szonyoknak nem lehet pana­szuk a gyári bölcsődére, óvo­dára sem. Mint ahogy az üdülni vágyók sem csak a SZOT-beutalókra számíthat­nak. A vállalat jóvoltából Boglárlellén, Hévízen és Mis­kolctapolcán is eltölthetik a szabadságukat. Hűségesebbek Az sem mellékes, hogy mi kerül a borítékba. A három műszakban dolgozó kötőnők 7—8 ezer forintot keresnek havonta. A tavalyi hajrában a túlórákkal együtt 12 ezer fo­rintot is összehoztak, persze nagyon keményen megdolgoz­tak érte. A két műszakos kon­fekció-varrónők, teljesítmény­től függően hatezret is haza­vihetnek. A gyár tavaly több mint 11 százalékos bérfejlesz­tést tudott adni. Az idén ennél kevesebbre van kilátás. Szalóki Sándorné szerint 1986-ban is nehéz asszonynak lenni. Gyakran nemigen fog­lalkozhatnak azzal, amivel szeretnének. Mert bizony ne­hezen tud időt szakítani egy nő arra, hogy képezze magát, társadalmi kötelezettséget vál­laljon. Ehhez sokszor még a biztos családi háttér is kevés. Hát még, ha az is hiányzik ... Pedig az igények egyre ma­gasabbak lesznek. Talán le­hetne könnyebb elfoglaltságot találni, s több jutna tanulásra és a családra. A gyári statisz­tikák azonban azt bizonyítják: a nők hűségesebbek a munka­helyükhöz, mint a férfiak. Ezt példázza Vörösmarty Béláné sorsa is. Amikor 18 esztendeje a gyárba került, még sokat kellett emelgetni, fárasztó volt a munka. Most már a minőséget ellenőrző futószalaggal, komputerrel dolgozik. Ha akkor vállalta, most miért menne el? Közben felnőttek a gyerekek is: a fiú megnősült, a lány férjhez ment. Nem kell már annyit pátyolgatni őket, mint koráb­ban. S a nyugdíj is egyre közeledik... A szabászaton is modern gépekkel dolgoznak. Az éles penge 150 réteget vág át egy­szerre, formálja ki a blúzokat. De azért mégiscsak nyolc órát kell állni mellette. Zászkalicz- ky Tiborné mégsem panasz­kodik. Talán életkora is teszi — a harmadik iksz felé jár­hat —, hogy szerinte azért csak jó asszonynak lenni ma Magyarországon. — Anyagi gondjaink ne­Ajándék — maguknak. Aki a kesztyűt viseli: Zászlcaliczky Tiborné. (Barcza Zsolt fel­vételei) künk is vannak, de már kez­dünk egyenesbe jönni — mondja a csinos fiatalasszony. — Nemrégiben felépült a há­zunk, be is költöztünk. A gye­rekben is sok örömünk van. Már nyolcéves. Maguk varrták A vállalat tavalyi 183 millió forintos eredménye, a világ­cégekkel kialakult eredményes kooperáció, az áruházak pol­cain sorakozó Senior márkájú szabadidőruhák széles válasz­téka egyértelműen dicséri az asszonyok munkáját. Ma, a nemzetközi nőnapon hulladék­anyagból készített edényfogó kesztyűt kapnak ajándékba. Amit — mivel kevés a férfi — ők szabtak, varrtak, nyom­tatták rá a mintát. Természe­tesen, egy férfi fogja átadni. Kövess László Így dolgozik a meós. A számítógépnél Horváth Imréné

Next

/
Thumbnails
Contents