Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

mrvf < MKlifBt 1986. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK 5 Ismeretterjesztés széles körben A hallgatóság kérdez, hozzászól Pest megyében alapos, jó hagyományokra épül az isme­retterjesztés. Az érdeklődőket előadások, ankétok, találkozók vonzzák, és újabban az általános- és középiskolások is egyre többen járnak TIT-rendezvényekre. Számukra iskolájukban is tartanak előadásokat. ■ Heti filmtegyzetb Ágyúgolyó futam Dean Martin és Sammy Davis jr. az Ágyúgolyó futam című filmben Quilombo Ez a brazil filmlátomás Te már nagy kisfiú vagy nem díjra menő versengés, ez egyszerűen csak egy run. Egy futam, amelyben a mo­torimádó amerikaiak kiélhe­tik szenvedélyeiket, s tálán a régi telepesvér is felpezs­dül bennük, hiszen őseik is átszelték a kontinenst — ha nem is éppen Lamborghinik- kel és Ferrarikkal, hanem ekhós szekerekkel vagy lovon. Egy ilyen futamnak, ha időre megy, értelemszerűen át kell hágnia a közlekedési szabályokat. Mivel pedig Amerikában minden állam­ban (ha nem is alapjaiban, de egyes rendelkezéseiben) el­térő a KRESZ, az ágyúgo­lyó futam egyben a motormá­niások és a közlekedési rend­őrök nagy vetélkedője is. Needham erre a kibékíthe­tetlen ellentmondásra alapoz­za a filmet. És hát persze magára a futamra, s a benne részt vevő alakokra. Akik kö­zött van mindenféle, őrült olajsejktől álpapig, magát Ro­ger Moore-nak képzelő gazdag fickótól (akit természetesen Roger Moore játszik) vagány szexbomba lányokig, félnótás narkomán dokitól komputer­őrült japánig. A cselekmény nem más, mint a futam, ke­lettől nyugatig, s persze a fi. gurák is jól bevált klisék. mellőzhette a sajátos afro- és dél-amerikai folklór meg a ke­resztény miszticizmus, a sá­mánhit, a látomások, az eksz­tatikus táncok s a csodák bemutatását. Mindezek azon­ban elválaszthatatlanul össze­keverednek a realitásokkal — a ténnyel, hogy a portugál gyarmatosítók kegyetlen és kíméletlen küzdelmet folytat­nak Quilombo népe ellen. Ez a küzdelem sokáig tartott, s a fekete rabszolgák pusztulá­sával ért véget. A harc azon­ban átnőtt a legendák vilá­gába. A film ezt a mítoszt is igyekszik megragadni! Ponto­sabban: be akarja mutatni a mítosz születésének pillanatát. Nagyjából sikerül is neki. Vi­szont a film egész eszköztá­ra, a színészi játék stílusától a fényképezésig, a mozgástól a zenéig és a dialógusokig olyan furcsa és szokatlan egy európai néző számára, hogy csak nehezen élheti át a Quilombo alapvető szándékát, azt t. i., hogy emléket állít­son egy spontán szabadság­küzdelemnek és egy eltiport népcsoportnak Űj vonás volt a tavalyi is­meretterjesztésben a számí­tástechnikai tanfolyamok so­ra. A számítógépekkel és al­kalmazásukkal egyre többen szeretnének megismerkedni. Az érdeklődők közt szép szám­mal akadnak úttörő korú és középiskolás diákok, szakmun­kástanulók. Érdekes és sikeres szerve­zése volt a TIT Pest megyei szervezetének tavaly Sződli- geten a családpedagógiai tá­bor. Segítséget kaptak ehhez a megyei tanácstól, a pedagó­gusszakszervezettől, a KISZ- től, a Hazafias Népfronttól és a Vöröskereszttől. A TIT me­gyei szervezete tavaly első íz­ben szervezett országos tan­folyamot a gyógyszertári vál­lalatok vezetőinek időszerű kérdésekről, amelyeknek sike­re, jó visszhangja volt. Sokoldalú érdeklődés Frissesség jellemezte a szak­osztályok munkáját. Megerő­sítették a kapcsolatot a me­gyei társszervekkel és ez se­gítette a hatáskörök kitelje­sedését. Megyeszerte a köz­művelődés fontos része a TIT munkája. Színes, változatos programot jelölt valamennyi szakosztály­nál az idei munkaterv is. Kü­lön jelentőséget ad a munká­nak a felkészülés a TIT IX. küldöttgyűlésére. Mérleget kell készíteni az elmúlt öt esz­tendőről, tiszta képet nyújtani a következő időszak tenniva­lóihoz. A feladatok jó része a VII. ötéves terv népgazdasági érdekeit szem előtt tartva, a műszaki és technikai fejlesz­téseket lesz hivatva segíteni. A megyei programtervben nagy súllyal szerepel az értel­miség kapcsolattartásának se­gítése és ösztönzése, vagyis a különböző szakterületek, szak­mák egymás közti eszmecse­réjének szorgalmazása. Anké­tok, továbbképzések segíthet­nek a friss információcseré­A Szentendrén élő és alko­tó Kovács Éva keramikusmű­vész március 7. és 22. között a Bács-Kisikun megyei Kece- len mutatkozik be, a nevelési központban. Ezzel a kiállítás­sal Kovács Éva a nőnapot köszönti: bemutatva a fecse­gő lányokat, a sétáló barát­nőket, a szépséges menyasz- szonyokat vőlegényük karján, a vidáman táncoló párokat, a csemetéjüket babusgató anyá­kat, a népes családokat. A keramikusnő érdeklődése igen szerteágazó. Korábban inkább étkészleteket, dísztár­gyakat készített, de legutóbbi tárlatain már figurális kerá­miákkal mutatkozott be. Ezek osztatlan sikere eredménye­ként már hosszú ideje kis­plasztikákkal foglalkozik. Mű­vészete a magyar népi ha­gyományokból bontakozott ki, s ezt a hagyományt műveiben őrzi és továbbviszi. Figurái minden részletük­ben kedvesek. Az ártatlan, oly jellemző csillagszemek, a sűrű loknik, az apró kon- tyok. pörge bajuszok, dús szakállak, óriási kalapok, masnik, csipkés ingvállak, fodros ruhák az ötletek ki- fogyhatatlanságát mutatják. Játékos könnyedséggel for­mázza az anyagot, öltözteti figuráit. Ezek nemcsak ön­magukban élnek, hiszen egy­máshoz illeszkedve jegyespár­rá, násznéppé, kis családdá alakulva, beszéd nélküli je­leneteket, életképeket eleve­nítenek meg. A kiállított kerámiák — amelyek a helyszínen megvá­sárolhatók — bizonyítják, hogy a Kovács Éva által ki­alakított sajátos színű és for­májú kicsiny világ a maga nosztalgikus hangulatával a ben. Meghatározták: érvénye­síteni kell a megyei pártbi­zottságnak azt az elvárását, hogy a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat az ifjúság sokoldalú érdeklődését segítse kielégíteni. Mivel az érdeklődés és az igény láthatóan növekszik, eb­ben az esztendőben és a kö­vetkezőkben is megszervezik a családpedagógiai tábort; ala­posan felkészült előadókról itt is gondoskodnak. A lelki egészségért TIT-feladat marad számos olyan képző- és átképző tan­folyam szervezése, megtartása, amely szakmát ad a hallga­tóknak. Megfogalmazódott, hogy a számítástechnikai ok­tatást érdemes és ki is kell terjeszteni, hiszen az érdek­lődők száma rendkívül nagy. Az általános iskolásoktól kezd­ve a felnőtt korosztályig min­denkinek lehetővé lehetne tenni azt, hogy belekóstoljon ebbe az ismeretbe és eredmé­nyes vizsga után hasznosíthas­sa tudományát. Az ismeretterjesztésben — külön jelölték ezt is — a ká­ros szenvedélyek elleni küz­delemnek előtérbe kell kerül­ni; a Vöröskereszttel, a nép­fronttal egyetértésben szor­galmazni kell az alkoholiz­mus, a dohányzás és a kábí­tószerek terjesztésének vissza­fogását, s kiemelten foglal­kozni a lelki egészség megőr­zését — a mentálhigiénét — segítő kérdésekkel. A szervezés terén megye­szerte feladat marad a na­gyobb közösségekben, gazda­ságokban, valamint olyan te­lepüléseken, ahol ebben az ügyben még van mit tenni, a TIT helyi csoportjainak, szer­vezeteinek kialakítása. Az elő­adók sorában helyet kaphat a helyi értelmiség A szakosztályok külön-kü- lön időszerű programokkal egészítik ki esztendei munká­századforduló romantikáját idézi, örömteli perceket sze­rezve vele a közönségnek. jukat. Az egymás közti kap­csolat megerősítése az isme­retterjesztő munkában to­vábbra is lényeges szempont marad. Pest megyében a la­kosság egyötöde él városok­ban és ez értelmiség egy ré­sze épp úgy, mint a munká­sok bizonyos hányada, nap mint nap ingázik, utazik egyik településről a másikra, ottho­nából a munkahelyére. Meg kell találni a ipódját, hogy az ismeretterjesztés itt is, ott is segítse a szabadidő hasznos eltöltését. A TIT Pest megyei szerve­zete számos ötletet, lehetősé­get ad a szabadidős progra­mok kialakításához. Szervez­nek múzeumlátogatásokat, or­szágjáró autóbuszos és hajóki­rándulásokat. A kikapcsoló­dást történelmi, művészettör­téneti vagy más tudományos ismerettel gazdagítják. A cso­portokat idegenvezető kíséri, a múzeumlátogatások, művé­szeti séták, kiállítások alkal­mával pedig képzett szakem­berek tartanak előadást a lát­nivalókról. Ezek az események keresettek, sok érdeklődőt vonzanak, épp ezért a jövő­ben is szorgalmazzák. Aktív kiscsoportok A megyei elnökség még az év elején elkészítette és ta­nácskozásán jóváhagyta a tes­tületi ülések tervezett prog­ramjait. A városi és járási jo­gú szervezetek a megyei mun­katerv ismeretében rögzítették sajátjaikat. A szakosztály-ve­zetőségek és bizottságok — mint az feladatuk volt — az országos választmányi munka­tervet figyelembe véve szer­kesztettek éves munkatervet. Országos igény, hogy a TIT helyi szervezetei több kiscso­portos, klubszerű foglalkozást tartsanak, amelyeken a hall­gatóság is bekapcsolódhat az adott témakörbe kérdéseivel, észrevételeivel. Pest megyében ez nem alakul rosszul, számos jó példa adódik erre a mun­kahelyi — műszak utáni — ismeretterjesztő előadásokon. Észrevehetően nőtt a hall­gatóság gazdaságpolitikai, bél­és külpolitikai érdeklődése. A filmklubelőadások, termé­szettudományos ismeretter­jesztő — rendszerint diavetí­téses — előadások éppúgy ér­deklődést keltenek, mint a filmvetítésekkel színesített úti beszámolók Természetesen ezeknek is marad helye bő­ven az ismeretterjesztésben. Eszes Katalin TV-FIGYELŐ Rárz Aladár. Egészen ritka az olyan televíziós élmény, mint- amilyennel a Rácz Ala­dár cimbalomművészről vetí­tett — vasárnap műsorzárás előtt programba iktatott — portréfilm ajándékozta meg a nézőket. Noha a hozzá fel­használt hanganyag — Bónis Ferenc zenetörténész igyekvé- sének eredményeként — ere­detileg a rádió számára ké­szült, így, Sík Igor felvételei mellé igazítva valami olyan egyszeri csodává növekedett, ami tényleg ércnél maradan­dóbban hirdeti ennek a zse­niális embernek a kivételes értékeit. Hála Kóthy Judit ügyes szerkesztésének, Rácz Aladár egész karrierje, ez a Jászapá­tiból a világhírig vezető pá­lyaív belefért a rendelkezésre bocsátott negyven percbe. S úgy fért bele, hogy a ma­gas művészet egyáltalán nem szorította ki az apró emberi élményeket, kalandokat, való­ságosan népmeséi fordulato­kat. Mert nem regösök ajkára való — egyszerre keserű és édes — csattanó-e az, hogy a világgá ment cigánylegény aranyakkal szórja tele beteg édesanyja ágyát, amikor a messzi Kairóból az ittmara- dottak hívó szavára hazatér. Az pedig, hogy sem ez a most emlegetett bájos beszéd­hiba, sem pedig maga a gyermekien törékeny ünnepelt egyetlen pillanatra sem vált sajnálnivaló valakivé, Horváth Ádám rendezőnek tudható be. Esztrád. Hanem a jellegze­tesen anti-televízlós — többé- kevésbé a rögzítésre alkalmat­lan és méltatlan — műsorok is odakerültek a képernyőre a közelmúltban. Nem a pályafu­tásának negyedszázados jubi­leumát ünneplő Koós János ellen beszélünk akkor, amikor jelezzük: az ő operett szín­házbeli showja — hivatalo­san mondva, koncertje — igen rosszul festett a kamerák előtt. Egyszerűen azért, mert annyi volt benne a privát ki- és beszólás, kedélyeskedés, amennyi egy ilyen telekom­munikációs úton továbbított revüt teljesen szétráz, szinte az élvezhetetlenségig fölkavar. Csakígy feszélyezett Rátonyi Róbert Legyen a vendégem! című sorozatának legutóbbi, a hétfői rendkívüli adásnapot élénkíteni rendelt jelentkezése. Ebben egy Párizst megjárt — ott revüsztárként sokáig csil­logó — kedves színművé­szünk, Pataky Jenő igyekezett bizonyítani, hogy hiába szá­lad az idő, ő még mindig egy snájdig bonviván. Tulajdonképpen elegendő lenne erről a filmről csak annyit mondani, hogy leírjuk a szereplőlistát. Íme: Roger Moore, Burt Reynolds, Sam­my Davis jr., Dean Martin, Peter Fonda, Farrah Fawcett, Bianca Jagger. És ezek csak a legismertebb nevek. S ha ennyien összejönnek egyetlen filmben, a film maiga akár mellékes is lehet — mármint a cselekménye, a fényképezése, a figurák stb. És majdnem így is van. A rendező, bizonyos Hal Need­ham, meglehetősen ismert név ugyan az amerikai filmszak­mában, de nem rendezőként tartják (tartották) számon, hanem veszélyes trükkökre vállalkozó légi akrobataként. És autósként, ö maga is részt vett ugyanis az egyik ágyú­golyó futamon. Ez a Cannon­ball Run nevű — mi is? ver­seny, vagánykodás, nem is mindig szelíd őrület, sebes­ségmánia, motorimáda-t, vagy mi? — autós-motoros szágul­dozás nem szabályos időkö­zökben szerveződik meg az Egyesült Államokban, azzal a céllal, hogy parttól partig, azaz az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig átvágjon Amerikán. Természetesen az győz, aki elsőnek ér a célba. De jutalmat az sem kap. Ez nem egykönnyen fogyasztható a szélesebb moziközönség szá­mára. Nem, nem akar vala­miféle kísérleti vagy túlságo­san művészkedő alkotás lenni. Az író-rendező Carlos Diegues szándékai nem ilyenek. <3 a XVII. századi Dél-Amerika fekete rabszolgáiról, a spa­nyol vagy portugál ültetvé­nyeken dolgozó szerencsétlen páriákról akart filmet készí­teni. Vagy még közelebbről: e fekete rabszolgák egyik le­gendájából, a szökött rabok köztársaságának sok-sok év­tizeden át fennmaradt törté­netéről akart beszélni. Ez lát­szólag könnyű, egyszerű fel­adat — csakhogy ezek a rab­szolgák, akik létrehozták ezt a Quilombo dós Palmares ne­vű köztársaságot, valahol fél­úton álltak az Afrikából ma­gukkal hozott vad rítusok s a keresztény civilizáció kö­zött. Utóbbiból is főként an­nak miszticizmusát vették át, fogták fel. applikálták saját afromiszticizmusukba. így tehát, ha Diegues e rabszol­gákról kívánt szólni, nem A filmforgalmazás produkál néha meglepetéseket. Íme ez a film mint klasszikus példa. Tizenkilenc éve készült, s rendezője nem más, mint a méltán híres Francis Ford Coppola. Az a Coppola, aki azóta A keresztapa, a Ma­gánbeszélgetés és az Apoka­lipszis most révén beírta a nevét a filmtörténetbe. De ekkor, 1967-ben, még kezdő volt. Olyannyira, hogy tulaj­donképpen ez volt az első említhető filmje. Hogy ez miért csak most jut el hoz­zánk, azt nem tudjuk, de nem az első ilyen eset. Miért baj ez a késés? Azon túl, hogy ekkora késlekedés még a kétségtelen remekmű­veknek sem tesz jót, azért is baj, mert a film így most meglehetős utánérzésnek tű­nik. Olyan, mintha egy Woo­dy Allen-filmet látnánk, s nem is a legjobbak közül. A gátlásos, a nőkkel szemben félszeg. ám mégis a nőkért megvesző kamaszfiú alakja lehetne Woody-figura is. Szó­val úgy tűnik a tájékozatla­nabbaknak, hogy itt vissza- köszönésről van szó. Holott Coppola évekkel előzte meg Woody Allent, tehát épp for­dítva gyanakodhatnánk: Al­ien puskázott Coppolától. Takács István Énekel, amióta az eszét tudja Mint hegyhez a völgy K i hinné el Bosnyák An­ti bácsiról, hogy „ült"? Barna szeme csibészesen villan, ahogy a történetet elmeséli. — Fiatal voltam, mikor ez megesett. Kis kórusun­kat még arra is megkérték, hogy adjon szerenádot. Nem is volt addig semmi baj, míg egyszer egy kis­lány nem gyújtott gyertyát. A kikosarazott ifjú azt mondta, énekeljük el a Cir- cumdederuntot. Megtettük, de meghallották a csend­őrök! Hiába futottunk, el­kaptak és az egyház csú­folásáért négy napot ültem Ráckevén ... — Mióta énekel? — fag­gatom az idős embert. Értetlenül néz rám: — Amióta >’z eszemet tudom — vágja rá. — Úgy hozzátartozik az életemhez, mint hegyhez a völgy. Per­sze, volt is, aki biztasson: Mijó bácsi. Most meg én csodálko­zom. — Kár, hogy nem ismer­te! Eredetileg borbély volt, de készített hangszereket, tamburákat, bőgőket és ját­szott is rajtuk. Két évtize­dig vezette a délszláv kó­rust. Nyolcvanhárom éves korában halt meg. Olyan szeretettel beszél róla, hogy hirtelen az az érzésem támad: jelenség volt ez az ember, minde­nese a kultúrának, itt Tö­kölön. — Milkovics Mihály ... Azóta sem találtunk olyan jó vezetőt, akinek szíve-lel- ke volt a kórus. Nem volt istenfélő ember, de a pas­siókat megcsinálta szépen, még a papoknak sem lehe­tett ellene kifogásuk. Csak múlt időben be­szél. Gondolná az ember, hogy aki hetvenkét évet megélt, annál talán fez az igeidő természetes. Ebben azonban valami keserűség bujkál. Ki is mondja: — Nem maradnak meg a fiatalok. Pedig a vasárnapi próbát áttettük hétfőre, mert akkor tévé sincs. Mi annak idején mindent vál­laltunk ezért a kórusért... — Hol dolgozott? — A Csepel Vas- és Fémművekből mentem nyugdíjba, kohász voltam. — Szomorkásán hozzáte­szi: — a kályhák „kivet­ték” a szívemet... Ö, any- nyi mindent csináltam! Voltam önkéntes tűzoltó­Akácz László Bosnyák Antal tököli dél­szláv népénekes. (Veress Jenő felvétele) parancsnok, harminc évig tanácstag, most pedig a művelődési házban dolgo­zom. ha valamilyen prog­ram van, este hattól tízig. Énekelni változatlanul el­járok! — Milyen dalokat sze­ret? — Leginkább a délszlá- vokat, félig én is az va­, gyök. Unszolom, hogy énekel­jen. Nehezen áll rá. Hang­ját a sok gyakorlás teltre csiszolta, csak az érces fel­hangot koptatta meg az idő: Sztadesze cvetye rosznom kitite ... Most fogják a harmatos virá­got csokorba kötni ... Vennes Aranka A művészet nyelvén Csillagszemű lányok

Next

/
Thumbnails
Contents