Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
1986. MÁRCIUS 1.; SZOMBAT Lapunk első oldalán, a megyei tanács tegnapi ülésén történteket összefoglaló tudósításunkban megemlítettük: az elfogadott anyagok jó ideje tartó, sokrétű tervezőmunka eredményei, s ugyanakkor tükrözői azoknak az elemzéseknek, vitáknak is, amelyekkel a különböző megyei politikai vezető testületek — elsőként a megyei pártbizottság, valamint a megyei párt-végrehajtóbizottság — járultak hozzá a minél megalapozottabb programokhoz. Ezek az előzetes eszmecserék jótékonyan éreztették hatásukat a megyei tanács tegnapi ülésén, mind az előadó mondandójában, mind a hozzászólásokban. Az alábbiakban a tanácstagokhoz előzetesen eljuttatott terjedelmes írásbeli anyagok, a szóbeli kiegészítés," valamint a felszólalások alapján ismertetjük a három, hosszú távú feladatokat sűrítő koncepciót. A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE Hosszú távú koncepció kétezerig Rangsorolás, koncentráció A Minisztertanács 1982-ben hozott határozatot arról, hogy megjelölt körben, a tanácsoknak terület- és településfejlesztési koncepciót kell készíteniük. Valójában, tehát a tegnap a megyei tanács elé került első dokumentum — Pest megye hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciója — kidolgozásának kezdete is a jelzett időpont. A munkának — amint ez elhangzott az ülésen —, fontos alapköveit adta, hogy a megyei pártbizottság 1983-ban állást foglalt a terület- és település- fejlesztés fő irányait illetően. A tervezésben illetékesek az idén januárban már a megyei pártbizottság ..elé . terjeszthették a koncepciót ‘és lapunkban, a párttestület üléséről beszámolva, részletesen ismertettük is azt, valamint a vitában elhangzottakat —, majd további megméretése következett a tervezetnek, E megméretés egy-egy állomása volt a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága elnöksége, a Szakszervezetek. Pest Megyei Tanácsa elnöksége, a Kommunista ifjúsági Szövetség Pest Megyei Bizottsága, valamint a megyéi tanács "tervgazdasági, továbbá környezet- és természetvédelmi bizottsága, végezetül pedig ja megyei tanács végrehajtó bizottsága ülése. Ezek a testületi mérlegelések sokféle nézőponttal gyarapították a koncepció szövegének véglegesítését, az egyes fejlesztési irányok összehangolását. Az öt fő fejezetre tagolt koncepció felöleli a megye egészét, a termelőágazatokat éppúgy, mint a lakossági ellátás javítását, az időhorizontot, ameddig a kémlelő pillantások eljutnak, 2000-ben adva meg. Igaz, volt olyan vélemény is, vajon a mai, bonyolult nemzetközi, világgazdasági helyzetben lehet-e ennyire távolra tekinteni, ám a közös álláspont szerint: szükséges. Ilyen koncepció híján ugyanis a középtávú tervek esetlegessé válhatnak, nehéz elérni a fejlesztések ésszerű rangsorolását és koncentrálását, amire pedig a megyében, éppen az ellátási feszültségek okán, nélkülözhetetlenül szükség van. A koncepció vitája ugyanakkor arra is fényt vetett, nem könnyű új szemlélettel megközelíteni rész és egész kapcsolatát, azaz település és megye, körzetközpont és a vonzásában levő községek viszonyát, egymásra utaltságát, kölcsönös törekvéseit az érdekek egyeztetésére. Pia maguk , a megyei tanácstagok ilyen nehezen váltanak át új vágányokra gondolkodásmódjukban, akkor nem meglepő,, ha- helyben, a lakosság körében sem lesz gyors ez a folyamat — mondotta a felszólalók egyike. Véleménye jól jelzi a megyei tanács által jóváhagyott koncepció iránytűként való használatának tudati feltételeit, mert a sikeres megvalósításhoz ez éppúgy nélkülözhetetlen, mint a kellő anyagi fedezet előteremtése. feltételeinek folyamatos javítása. Sem a szóbeli kiegészítés, sem a tanácstagi megítélés nem csinált titkot abból, hogy a másfél évtizednyi időnek az első felében ugyan le nem becsülhető a fejlődés, de sokféle jogos igény kielégítésére nem nyílik lehetőség. A haladáshoz bőségesebb forrásokkal az időszak második felében számol a tervezet, például akkorra érnek meg a feltételek — amennyiben a termelőmunkában erre létrehozzuk a fedezetet — a . lakásellátás minőségi jellemzőinek érzékelhető javításához, a környezeti elemek lényeges jobbításához. Célként, mondja ki a koncepció — és mind az előzetes viták, mind a tegnap hallottak azt mutatták, az elvi helyesléstől nagyon nehéz eljutni a gyakorlati megvalósításig —, hogy a termelőágazatokban az alacsony hatékonyságú tevékenységeket, telephelyeket meg kell szüntetni. Ugyanakkor célszerűnek látszik az agglomerációs övezeten belül a kisebb, gyors igazodásra képes, háttéripari egységek létrehozása, fejlesztése. Sokféle olyan feladatcsoportot jelöl meg a testület által elfogadott program — amit egyébként a Fővárosi Tanács egy korábbi ülésén már jóváhagyott —, amelyeknél a megye és Budapest a kölcsönös előnyök, az ésszerű munkamegosztás alapján ösz- szehangolják a teendőket. Érvényes ez a többi között a tömegközlekedés feltételeinek javítására, a víznyerő helyek közös hasznosítására éppúgy, mint az egészségügyi ellátásra, az oktatásra. Indokolt igényként merül fel — és a tervezet feltételes módját a megyei tanács Szót kérő tagjai nagyon is kijelentő módra változtatták — egy új kórház építése a megyében, az idős korúaknái pedig elengedhetetlenül szükség van a szociális otthoni hálózat bővítésére. Másfél évtizedről lévén szó, teljesen kialakult, települések nevével jelezhető célok nem szerepelnek az agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciójában, azt azonban örömmel üdvözölték a testületi tagok, hogy differenciált településfejlesztéssel elérendő néhány, arra alkalmas körzetközpont várossá fejlesztése. Kt. is régi óhaj — és a megyei tanács ülésein is visz- sza-visszatérően hangot kapott —, amit most végre tartalmaz a terv: felül kell vizsgálni az agglomerációs övezet településeinek körét, a tényleges helyzetnek megfelelően szükséges kijelölni az agglomeráció határvonalait. program tizenhat középfokú ellátó központot jelöl meg az agglomerációs övezeten belül Lényeges jellemzője a tervnek a lépések összehangoltsága a fejlesztésben. A közlekedésben például úgy határozza meg új vasútvonalak építését, meglevők korszerűsítését, a HÉV-vonalak gyors- vasúttá fejlesztését, a metró és, az autóbusz-közlekedés hálózatának gyarapítását, hogy az egyszerre szolgálja a főváros és az ingázók mindennapjainak könnyebbé tételét. Hasonló a helyzet a vízellátás és a szennyvízelvezetés feladatainál is. Meghatározza a program a megye területéről kielégítendő fővárosi vízigényt, de ugyanakkor megjelöli azoknak a megyei településeknek a körét is, amelyek számára a fővárosi ellátó rendszer kell hogy szolgáltassa ezt a nékülözhetet- len folyadékot, mert más módon nem juthatnak hozzá. Az ilyen ésszerű feladatmegosztásnak is része van . abban, hogy a terv szerint az ezredfordulóig az agglomerációs övezetben az otthonok 98—100 százaléka vezetékes vízhez jut. A megyei tanács ülésén — mindhárom napirendi ponttal kapcsolatban — visszavisszatérő motívuma volt a véleményeknek, hogy a társadalmi összefogásnak találkoznia kell az országos irányító szervek mindennapos gyakorlatában érvényesülő felismeréssel: az agglomerációs övezetben jelentős feszültségek halmozódtak fel, szembeszökőek az indokolatlan különbségek az ellátottság színvonalában nem is a fővárost, hanem az országos átlagot nézve. A megyei tanács úgy határozott, hogy elfogadva a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervét, ilyen szellemben terjeszti a Minisztertanács elé azt végső jóváhagyásra. M. O. Regionális rendezési terv Javuló középfokú ellátás Fejlesztés az agglomerációban Kölcsönös előnyök alapján Szemben az előbbiekkel, amikor az olvá’sók már a korábbiakban megismerhették a megyét átfogó koncepció fő vonásait, a tanács tegnapi ülésének második napirendi pontjaként előterjesztett program — A budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciója címmel került a tagok kezébe — több újdonsággal szolgál. Már maga az a tény, hogy első ízben készült az ország központi térségére ilyen, egységes koncepció, érdekes is, új információ is, s tovább növeli az anyag súlyát, hogy az abban megfogalmazott célokkal a Minisztertanács egyetért. A tegnapi ülésen megtárgyalt anyag — amely az Országos Tervhivatal, Budapest Főváros Tanácsa, a Pest Megyei Tanács, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közös munkája — első fejezete elemzően áttekintést ad a budapesti agglomeráció társadalmi és gazdasági fejlődésének fő jellemzőiről a hetvenes évek eleje óta, s megállapítja: attól az időtől kezdve az agglomeráció döntően a kijelölt irányokban fejlődött. Az infrastruktúra nagymértékben bővült, ennek ellenére — és ez tükröződött a tanácstagi véleményekben is — jelentős ellátási feszültségek maradtak fenn, sőt bizonyos területeken újabbak alakultak ki. Részletes áttekintést nyújt a dokumentum az egyes területek — a termelőágazatoktól az egészségügyi ellátáson át a környezetvédelemig — helyzetéről, majd azt vázolja fel, milyen főbb tényezőkkel kell számolni a további haladásban az évezred végéig Ezeknek a tényezőknek egy része az. eddig megszokottakkal fonódik össze — így például a bevándorlás folytatódásával, a nagymértékű ingázás fennmaradásával —,. egy másik csoportja viszont lényeges változásokat jelez. A települések népességmegtartó képességének erősödése következtében a tervezők arra számítanak — a testületi ülésen azonban másféle vélemény is hangot kapott —, hogy mérséklődik a nagyobb távolságról a fővárosba történő ingázás. Szintén a változások között említendő, hogy az országos irányzattal ellenkezően, az agglomerációs övezetben az évezred végéig nem csökken, hanem növekszik — számítások szerint 22—23 százalékkal! — a munkaképes korú népesség. Olyan bonyolult feladatcsoportokat ölel fel a megyei tanács tegnapi ülésén jóváhagyott koncepció, mint a teljes és hatékony foglalkoztatás együttes megoldása, a termelőágazatok intenzív és szelektív fejlesztésének összehangolása, a lakossági infrastrukturális ellátás indokolatlan területi különbségeinek csökkentése. Olyan további teendők sorolódnak ide, mint a gyermekekről és az idős kordákról való fokozott gondoskodás, a tömegközlekedés Szoros egyégben az előbbiekkel, egyben^-logikailag is teljesen indokoltan került előterjesztésre ezt követően — a napirend harmadik pontjaként — a budapesti agglomeráció regionális rendezési terve. Ez a tervezet — kidolgozói a Budapest Főváros Tanácsa V. B. városrendéz.ési és építészeti főosztálya ‘és a* Pest Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztálya irányításával a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat kijelölt munkacsoportjai voltak —, szemben a fejlesztési koncepcióval, már megkísérli a válaszadást arra, hogy hogyan alakulhat a kétezredik évig — némely tekintetben azon is túl, mintegy három évtizednyi időhorizonton belül — a változás, a haladás elemei. Szűrők seregén jutott át a tervezők egy-egy részanyaga, majd összefoglaló javaslata, amíg kikerekedett belőle az a testes, majdnem másfél száz oldalas album, amely aj megyei tanács tegnapi ülésén a vélemények alapja volt a szóbeli kiegészítéssel egyetemben. A tervezés új, kétségtelenül a szakemberek számára nehezebb, de az állampolgár szemszögéből nézve demokratikus formája érvényesült a rendezési terv kidolgozásakor. Az előzetes tervanyagot megtárgyalta és véleményezte a megyei tanács tervgazdasági bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága, ezt követően pedig fórumok serege adott alkalmat a vélemények, nézetek ütköztetésére, a hogyan tovább meghatározásának elősegítésére. Ilyen eszmecserék alkotta szűrőkön ment át a tervezet a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságán, a budapesti népfrontbizottságon, az Urbanisztikai Társaságban, az Építőművészek Szövetségében, az Építéstudományi Egyesületben. Véleményt nyilvánított az elképzelésekről Pest megye, valamint a főváros területren- dezéi tervtanácsa, majd az. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium központi tervtanácsa. S érzékeltetendő, a társadalmi érdekek minél sokrétűbb érvényesíthetősége okán, azok védelme érdekében mi történt, folytathatjuk a további szűrök említését, hiszen a kiegészített tervjavaslatot ismételten megtárgyalta a megyei tanács terv- gazdasági bizottsága — és ilyenkor derül fény arra, milyen érdemi munkát fejthetnek ki a tanács munkabizottságai, mutatott rá az egyik felszólaló — és a környezet- védelmi bizottsága, valamint a végrehajtó bizottság. Egybecsengő volt a szóbeli kiegészítéssel a tanácstagi vélemény: a terv tükrözi a sokféle szűröt, alapos munka, beleépültek azok az észrevételek, javaslatok, amelyeket a tervezők kaptak a „laikus” fórumoktól. Az elfogadott testes dokumentumnak az a legfőbb szerepe, hogy a várható fejlődés területi rendszerét, területi és ágazati kapcsolatait hosszú távra, kétezerig meghatározza. Olyan szándék is testet ölt a tervben, hogy bizonyos területeken további másfél évtizeddel — azaz 2015-ig — nyújtsa meg a felmérés, előre pillantás sugarait, hiszen különböző mai döntések — elég itt az úthálózat kialakítására, fejlesztésére, a nagy értékű közművek telepítésére stb. utalni — valójában több évtizedre előre megszabják a mozgási kereteket, hiszen a létrejöttét súlyos vétek lenne csupán azért felszámolni, mert annak idején valami fontosat nem vettek figyelembe az érintettek. Ami megkülönböztetett hangsúlyt kapott a testületi ülésen: a tervezetet véglegesítés előtt megkapták a helyi tanácsok, azaz mód volt az első vonalban levők számára is véleményt alkotni arról, mi készül tágabb és szűkebb környezetükben a következő középtávú tervidőszakok feladatául. A regionális rendezési terv kimondja, hogy a település- rendszert a decentralizálás irányában kell és lehetséges továbbfejleszteni, csakis így érhető el az agglomerációs övezet középfokú ellátásának lényeges javítása — amire a felhalmozódott feszültségek égető szükséget teremtettek s ez egyben a fővárost is tehermentesíti. Ennek jegyében a tegnap elfogadott A HÉT HÍSEBHH UVIGCSUR @ Budapesten lezajlott az országos idegenforgalmi forum © Az építők szakszervezetének központi vezetősége az ágazat idei feladatait tekintette át. © Nemzetközi műszerkiállítás nyílt a fővárosi Petőfi- csarnokban. © Az MTESZ elnöksége a műszaki innováció helyzeterői tárgyalt. © A hét híre az is, hogy Orosháza volt a helyszíne az üvegipari vezetők országos tanácskozásának. Északról jártak le a megyébe, az Északi-középhegység hutáiból szerezték be árujukat a vándorüvégésék. Tevékenységük, bajaik, törvénynyel való horzsolódásuk nyoma már a 18. század elején kelt vármegyei hatósági iratokban felbukkan. Egyben annak is jeleként, ekkor kezdett bejutni az urak addigi kiváltsága, az üvegablak a paraszti portákra. Mai ismereteink szerint a legrégibb, hiteles, épségben fennmaradt üvegesmunka a valamikor Abaúj vármegyei Teresztenye templomában csodálható meg; 1797-ben készült. A köznapok közönséges holmija lett az, ami korábban — nehezen előteremthető ára okán — féltett értékként létezett az átlagos háztartásokban, főként faluhelyen. Értékét, különlegességét jól jelzi, milyen sok mesében bukkan fel az átlátszó, a világra szó szerint ablakot nyitó anyag, mert Iám, Mirká királyfinak is mit mond a lova?! Gazdájával azt közölte a különleges, beszélni tudó ló, azaz táltos, hogy a „végesvégtelen hosszú üvegösvényen” kell végigmenniük... S úgy látszik, némely tekintetben az üveg maga is végesvégtelen hosszú ösvényre kényszerült. Lapunk az elsők között tette szóvá azt a zavart, amelyet az üveghiány okozott Nagykörösön és Dunakeszin a konzervgyárakban, a folyamatos termelésben. Nem ez az egyetlen kacskaringós ösvény! Említhetjük az üvegvisszaváltások már nem is bosszantó, hanem nevetséges kálváriáját, a hol hiányzó, hol heggyé magasodó palackokat, mint jeleit annak, nemcsak az anyag maga törékeny, hanem termelésének, forgalmazásának, ismételt felhasználásának terepén is sok minden üvegből van; roppan, hasad, szilánkokra hull. Eleink, építési formájukra hagyatkozva, kezdetben üveg- csűrnek nevezték a hutákat, melyek gyomrából nagyobb mennyiségben a 18. század elején kezdett kikerülni a si/cüveg, akkor honosodott meg ugyanis az új technológia, az öntés. Napjainkban az üveggyártásban sok tucatnyi technológia ismert, ám amint kezdetben, úgy ma sem nélkülözhető az alapvető nyersanyag, a kvarchomok (békasó), igazolásaként annak, nem okvetlenül anyagaink hagyományossága az oka a gondnak, némely árunkért ritkán tülekednek a külföldi vevők . .., igaz, az üveg azért pénzel. Négyszázmillió forint feletti értékben adunk el külföldön finom díszműüveget esztendőnként. S azért, hogy közelebbi legyen az (üveg) kép, ide írjuk, akkora összeg ez, mint amekkorát a sertészsiradék kivitele hoz...! Persze az üvegkép hez — amit egyébként fordított sorrendben kell festeni, először a befejező vonásokat, majd a hátteret, végül az alapot — az is, elsőként hozzá tartozik, közönséges üvegből milyen az ellátás. A megyében most már évek óta ismétlődik a panasz, ún. háztartási idenyüvegből — ez a hivatalos neve a jó öreg befőttesnek — kevés van.' Síklapú formájából szerencsére mindig elegendőt találtak az építkezők, korszerűsítők, el is fogy belőle évenként a megyében 300—350 ezer négyzetméternyi. Laikusnak meghökkentő nagyságú számokkal találkozunk az üveghegyek között járva, hiszen esztendőnként csupán üvegampullából és -fiolából 800 millió darab készül, s akkor még hol van a negyedmillió tonnás palacktermelés, a konzervipari és háztartási idényüveg 100 ezer tonna feletti mennyisége, a hengerelt, húzott sík- és profilüvegek csillogó tengere...! A népgazdaságban csupán húzott síküvegből 16,5—17 millió négyzetméternyit használnak fel évente. Az üvegcsűr alá sok minden odafér tehát, az is, hogy mindennapossága ellenére ennek az anyagnak a megyében alig valamivel több mint másfél száz mestere van — ha mindenkit, az üvegezőt, az üvegművest, az üveg- és síküvegcsiszolót, a tükörkészítőt ösz- szeszámolunk —, akik a kisiparosok egy százalékát adják. Az esztendőnként! szaporodás mostanában tíz-húsz fő, azaz kevesen vélik úgy, szép pénz rejlik, az üvegcsűr alatt. A szép pénzek másfelé vannak. Mondjuk, ott, ahol a betérők üveges táncot járnak, s nem a lépésekre, sokkal inkább a flaska tartalmára ügyelnek... Mészáros Ottó