Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

t . • A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 75. SZÄM 1986. MÁRCIUS 29., SZÓ .BAT Örülnek a pékek, elégedettek a fogyasztók Régi kenyérgyár — új köntösben Voltak, akik eleinte megle­pődtek egy kicsit, s némi két­kedéssel vették szemügyre a vékony héjú, pirospozs­gás, puha cipókat, vekniket. Mások a minőség javulá­sában reménykedve öröm­mel üdvözölték a kenyér­fronton bekövetkezett vál­tozást. Aztán akadtak - olyan vásárlók is, akiket nem érdekelt különösebben a do­log, ám ők is elismerik, hogy őszinte kíváncsisággal szegték meg az első, szokásostól kissé eltérő küllemű mindennapit. S ahogy teltek a napok, he­tek, lassanként kialakult az általános fogyasztói véle­mény: ízletes, gusztusos az újsütetű kenyér. Arról jobbára csak olva­sóinknak volt tudomásuk, hogy'' mindez annak a mo­dern, lengyel gyártmányú, fo­lyamatos üzemű PTG-alagút- kemencének köszönhető, amit négy hónappal ezelőtt fog­tak munkára a Dél-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat nagy­kőrösi üzemében. A próba­idő tehát jócskán letelt, a ve­zetők, s a gép mellett dolgo­zó szakemberek mára elegen­dő tapasztalatokat szereztek ahhoz, hogy nyugodt szívvel kijelenthessék, amit korábban is sejtettek, a bonyolult fel­építésű monstrum maradék nélkül teljesíteni tudja azt, amit mindnyájan vártunk tő­le. A napokban az illetékes hatóságok képviselői megtar­tották a műszaki szemlét, s mivel mindent rendben levő­nek találtak, így nem volt több akadálya, hogy hivata­losan is átadják a kenyérgyár dolgozóinak. Az ünnepélyes gépavatón a sütőipari válla­lat képviselőin kívül részt vett Gotzián Lászlóné dr., a városi pártbizottság titkára, Bartos Lászlóné. a Pest Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. A beruházás 10 millió fo­rintot tett ki, emellett a vál­lalat s a helyi üzem dolgo­zóinak társadalmi munkája is szemmel láthatóan testet öltött itt, a szűkebb kollek­tívának is érdeme tehát, hogy határidő előtt, rendben megvalósulhatott e régóta dé­delgetett célkitűzés. Valószínűleg Kovács Ká­roly, a vállalat igazgatója is ebből a megfontolásból ele­mezte a körösi üzem rekonst­rukciójának jelentőségét, ami tulajdonképpen része annak az állandóan tartó megújho­dási folyamatnak, ami a vál­lalat üzemeit az utóbbi évti­zedekben jellemzi. Most a nagykőrösi kenyérgyár jött sorra, mi tagadás, ráfért már a korszerűsítés. A hajdanán is jó hírű, egykori Fleisch- mann-pékségben csupán az államosítást követően, az öt­venes évek elején, közepén történt komolyabb műszaki fejlesztés, majd 1975-ben, amikor az üzemépület el­nyerte jelenlegi formáját. A régi, elavult gépek, be­rendezések cseréje több té­nyező miatt is elodázhatat­lanná vált. A munka-, a szo­ciális és higiénés körülmé­nyek javítása, másrészt az energiatakarékosság, s a munkaerőhelyzet is sarkallta a vállalat vezetését. A mun­Hgrccfunk, harcctak... Járókelők a porfelhőben A minap egyik olvasónk sze­mélyesen kereste fel a szer­kesztőséget — panaszos levél­lel a kezében. Ez állt benne: Március 19-én délelőtt a Vá­rosgazdálkodási Vállalat utca­seprő gépe tavaszi nagytakarí­tásba fogott a Ceglédi úton. Munkájában nem sok köszö­net volt, amerre csak elhaladt, vastag porfelhőbe burkolta az úttestet, a járdát, a járókelő­ket. Tartályából ugyanis egyetlen csepp víz sem esett a burkolatra, ami valamicskét visszafogta volna az út po­rát ... Harcolunk a tiszta kör­nyezetért, a jó levegőért, ugyanakkor mások meg szán­dékosan ellenére tesznek vá­gyainknak ... Nos, röviden összefoglalva, ez az apró incidens háborította fel többedmagával olvasónkat. Nem eléggé körültekintő mun­kája miatt egyébként a söp- rűs kocsit érte máskor is bírá­lat, ami minden bizonnyal jo­gos volt, mert ugyanakkor lát­tuk már tisztán, precízen is dolgozni. Ám úgy véljük, igaz­ságtalan lenne emiatt az üze­meltetőkön azonmód elverni a port, hiszen a leggondosabb nagytakarítás alkalmával is elkerülhetetlen, hogy ne röp­penjen fel az úttestről a szür­ke felhő. Előfordul ez még akkor is, ha megfelelő tempó­ban, vizet permetezve halad a jármű. Némi jóindulattal talán még azt is mentségére írhatnánk, hogy végtére is nem a szupermodem konst­rukciójú közúti takarítógépek egyike. Kalocsa László, a VGV mű­szaki vezetője: —■ A bírálatok jogosságát mi sem vitatjuk. Sajnos, tavasszal mindig több kellemetlenséggel jár egy-egy útszakasz megtisz­títása a burkolaton s a padka tövében a tél folyamán össze­gyűlt sózóanyag és föld miatt. Persze a vastagabb lerakódá­sok eltávolítása nem a gép dolga, a burkolt utakat évente 5—6 alkalommal kézi erővel, lapáttal megtisztítják dolgo­zóink ... — Igen, de ebben az eset­ben gondatlanságról beszélnek az emberek ... — Az említett napon próba­járatot bonyolítottunk le a söprűs kocsival, s valóban víz nélkül indult útnak. Ennek oka, hogy akkor még erősen fagyveszélyes időjárás volt, a berendezés s az úttest érde­kében nem kockáztathattuk meg a víz használatát. Mint kiderült, sajnos ez elég nagy kellemetlenséget okozott a já­rókelőknek, amiért ezúttal is kérjük elnézésüket. A jövőben igyekszünk úgy üzemeltetni a járművet, hogy munkája ne okozzon semmi problémát. Igaz ugyan, hogy ez a gép technikailag s a munka minő­ségét tekintve elmarad, mond­juk, a Budapest utcáit járó Schörlingek ..tudása’’ mögött, de gonddal, figyelemmel szé­pen lehet vele dolgozni... Így hangzott tehát az olva­sói levélre kért megnyugtató válasz, s ezért úgy véljük, nincs is tovább értelme elidőzni a témánál. Bízunk benne, hogy ezentúl krákogás nélkül is megússzuk közútjaink takarí­tását, s nem éri több bírálat városunk egyetlen, jobb sorsra érdemes söprűs kocsiját... My. J. kálatok első ütemében — 1984-ben — megtörtént a ka­zánház bővítése, a földgáz bevezetése, tavaly év elején munkába állították az új gé­peket, szeptemberben már a PTC szerelésébe fogtak, amit rekordidő alatt, december kö­zepére be is fejeztek. Az új szociális és , elhelyezési kör­letek kialakítása is megtör­tént, mindezek együttesen egy korszerű üzem összképét vetítik a látogató elé. A két öreg, olajtüzelésű G2- es kemence helyén duru­zsoló alagútkemencében föld­gáz ontja a sülő kenyerekre a több száz fokos meleget. Egyébként alkalmas az olaj­tüzelésre is, a tervezők bölcs előrelátására vall, hogy nem számolták fel az olajtüzelés feltételeit. Megmaradt a 25 köbméteres olajtároló rend­szer, így akkor sem marad kenyér nélkül a város, ha netán a gázellátásban valami fennakadás történne. Mellette továbbra is dolgo­zik még a kis FMK-kemen- ce is — a számítások szerint 5—6 év múlva esedékes a cseréje —, ebben az apró töltelékes és egyéb péksüte­ményeket sütik, vagyis jobbá­ra olyan tételeket, amikkel már gazdaságtalan lenne az új masina üzemeltetése. Két berendezést váltott fel tehát a PTC, mégsem történt kapacitáscsökkenés, sőt, a korábbi 9,6 tonnás napi tel­jesítmény 10 tonnára emelke­dett. Ez bőven megfelel a vá­ros igényeinek, igaz, nyáron, a tanműhelyi sütést pótolan­dó, nagy feladatok hárulnak az itt dolgozókra, hogy perc-, órapontossággal megfelelő mennyiségű pékáruval lássák el a fogyasztókat. A sütőmesterek helyzete is egy csapásra megváltozott december óta, megszűnt a legnehezebb munka, a lapá­tolás. Közöttük is voltak, akik idegenkedve fogadták az újat, ám többségük rögtön tudta, hogy a korszerű tech­nikával csak nyerhetnek, ezért sem sajnálták erejüket, idejüket a felújítási munká­latoktól. A mostani ünnepsé­gen róluk sem feledkeztek el megemlékezni, Kovács Ká­roly igazgató elismerő szavak kíséretében jutalmakat adott át azon kollektíváknak, sze­mélyeknek, akik leginkább kivették részüket a felada­tokból, hogy mihamarabb pontot tehessenek e sok le­mondással járó, nagy munka végére. Miklay Jenő Teljes összhangot kellene teremteni A gazdák már a téeszt perelik A háztáji és a kisegítő gaz daságokban a sertéshús ter­melésének szerepéről és fon­tosságáról az utóbbi időben gyakran esett szó. Nyilván­valóan azért, mert részará­nyuk korábban már megkö­zelítette a 60 százalékot. Ám az elmúlt esztendőben a ház­tájiban tartott sertések száma jelentősen csökkent és így szerepük még inkább közép­pontba került. Mutatja ezt az intézkedé­sek sora is, amelyek a- kis- és a nagyüzem szerves kap­csolatát és az érdekeltségi rendszert igyekeztek megte­remteni. A tapasztalatok sze­rint azonban az időközbeni áremelés után sincs szó arról, hogy ezek az erőt csigázó, önként vállalt túlórák érde­men felül jutalmaznák meg anyagilag a háztájiban gaz­dálkodókat. A törteli Dózsa Termelőszövetkezetben a ház­tájit évek óta a nagyüzemi gazdálkodás részének tekintik. Mérlegelnek — Tavaly például az ágazat bevétele összesen hetvenmil- lió forint volt — tájékoztat Ecsedi Józsefné ágazatvezető. — Ennek kilencven százalé­kát a sertéshizlalás tette ki. A nagy hagyományok ellené­re a visszaesést követően mégsem a felfelé vezető úton indul el ismét a tenyésztés. A korábbinál valamivel kedve­zőbb szabályozók és az ár­emelés hatására is csökkent a tartási kedv a térségben. Ma már számolnak az embe­rek, mielőtt belefognak vala­mibe. Megdöbbentőnek tartom azt az összehasonlítást, amit leg­utóbb hallottam: ha valaki csak két órát dolgozik vgmk- ban, akkor is többet keres annál, mint ami egy hízott sertés haszna. Azt pedig 6—8 hónapig kell tartani, s a két munkát össze sem lehet ha­sonlítani. Azt a kényszer- helyzetet, hogy a falvakban ipari munkára nincs lehetőség, csak az állattenyésztéssel és a zöldségtermesztéssel egészíthe­tik ki fizetésüket az itt élők, nem lenne szabad ily módon kihasználni. Ez a szemlélet tükröződik a szerződött állatok számában is. 1984-ben például csaknem 16 ezer darab hízott sertést vettünk át a kistermelőktől, tavaly már háromezerrel volt kevesebb a sertés, ebben az esztendőben pedig összesen csak 7 ezerrel kötöttek szer­ződést. Sok gazda végképp leszámolt a sertéstartással. Angyal Imre 1971-től fog­lalkozik hizlalással, a három ólban hagyományos körülmé­nyek között neveli ma is az állatokat. — Ebben az évben 40 da­rab hizlalására vállalkoztam — mondja. — Korábban sok­kal többet fogtunk be, de most már félünk. Magam ve­szem a malacokat igen bor­sos áron. Gyakran van úgy, hogy nyolc hónap alatt sem érik el a kívánt súlyt, csak etetjük velük a drága tápot. Az utóbbi időben nagyon sokat romlott a takarmányok minősége. Nem vagyok kise­gítve azzal, hogy a község­ben hat üzletben is vásárol­hatok. Ha szinte minden boltban más-más minőségű tápot kapok, s ez érthetetlen, mivel mindegyikét ugyanaz Rendeletmódosítás A módszerek sokfélék Az alábbiakban folytatjuk a pénteki tanácsülésről teg­nap megjelent tudósításun­kat. Kovács Jánosáé tanácselnök szóbeli kiegészítőjében fel­hívta a figyelmet a fejlesztési célok eléréséhez alkalmazott módszerek sokféleségére is. Ezek mintegy megelőlegezték az idei esztendőtől alkalma­zandó formákat, ugyanis a ta­nácsok 1986-tól úgynevezett egységes pénzalapból gazdál­kodnak. Nagy szerepe lesz tehát — éppúgy, mint eddig — a takarékosságnak, vala­mint az átvett pénzeszközök­nek. A tanács munkájában Gö- möri Jánosné tanácstag véle­ménye szerint tükröződtek a kor követelményei, a felada­tok nagysága, s a megoldá­sokhoz igyekeztek optimális módokat találni. Ugyanezt a véleményt fejtette ki Papp István is, aki a számvizsgáló és pénzügyi bizottság nevében szólt hozzá. A tanácsülés az előterjesz­tést egyhangú szavazással hagyta jóvá. Ezt követően el­fogadta a saját rendeletének módosítását, így a Nagykőrös Városért kitüntető cím mel­lé ezentúl kilencezer forintos pénzjutalmat adhat. A kitün­tetettekről egyik későbbi szá­munkban részletesen írunk. A testület munkája inter­pellációkra adott válaszokkal fejeződött be. az üzem készíti. A minőség­beli változásokat az állatok megsímjlik. Ilyen nagy lét­számnál az elhullással is szá­molnom kell. Nagyüzemben Már döntött a család, mi sem csináljuk tovább. Hiszen nincs semmi hasznunk a hiz­laláson, csupán a munka van. Már most is inkább csak azért foglalkozunk velük, mert szeretjük az állatokat és egy összegben kapom meg a pénzt. — Sajnos a sertéstenyész­tés helyzete az utóbbi évek­ben a különböző közgazdasági szigorítások miatt egyre ne­hezebbé vált — mondja Mol­nár István, a helyi termelő- szövetkezet sertéstelepének hizlalásvezetője. — Tíz év alatt a felvásárlási árak nem kerültek szinkronba a takar­mányárak növekedésével. A hetvenes évek elején épített, jól dolgozó nagyüzemi sertés­telep ma már feltétlenül fel­újításra szorulna. Ám a kor­szerűsítés költségeit az ágazat nyereségéből nem tudjuk ki­gazdálkodni. Ezek a tények érzékenyen érintették a termelőszövetke­zetben is a sertéshizlalást. E?.ért két évvel ezelőtt a 400 anyakocás telep 6 és fél mil­lió forint veszteséggel zárt. Akkor úgy döntött a gazda­ság vezetősége, hogy felszá­molja az ágazatot. Ezt a dön­tést később megváltoztatták, s ma igyekszünk minél ki­sebb veszteséggel dolgozni. A helyzetünk azonban továbbra is kilátástalan, a jelenlegi körülmények között az ágazat szinte képtelen eltartani ön­magát. Nagyüzemi körülmé­nyek között egy darab hízott sertésen a haszon tavaly a 100 forintot sem érte el. — Milyen segítséget adnak a háztáji sertéstartóknak? — Korábban bérhizlalásra adtunk ki malacokat és táp­pal láttuk el a vállalkozókat. Tavaly ezt a formát is meg­szüntettük, elsősorban azért, mert több gazda is beperelte a szövetkezetei. A kiadott ta­karmányokkal etetett állatok csak 6—8 hetes túltartással érték el a leadási súlyt. Ezt a veszteséget a termelőszö­vetkezeten követelik a vállal­kozók. Van olyan eset, hogy 150 darabos állománynál 60 ezer forint ráfizetés megtérí­tését követeli a gazda. Időközben bekapcsolódik a beszélgetésünkbe Kónya Mi­hály, a tenyésztés vezetője, ám ő is csak kedvezőtlen ta­pasztalatokat sorol: Tápminőség — Nemcsak a kistermelők­nél. hanem a nagyüzemben is gond a tápok változó, kifogá­solható minősége. Pedig a szövetkezetnek saját keverő­üzeme van, de sajnos csgk abból az alapanyagból készül­het a takarmány, amit a ke­reskedelemben éppen kapni lehet. Tapasztalatom szerint a minőség iránti fokozott igény sem jelenik meg egyér­telműen. Elsősorban amiatt, hogy az úgynevezett objektív minősítés nem egészen igaz­ságos. Az egycsatornás érté­kesítés miatt monopolhelyzet­ben vannak a húsipari válla­latok. Véleményem szerint sem az újabb intézkedések sora, sem a felvásárlási ár emelése nem elegendő a kedvező irányú változáshoz. A jelenlegi kö­rülmények között azok a tö­rekvések és integrációs meg­oldások, amelyek a kisterme­lés felkarolása érdekében szü­lettek, nem tudnak teljes összhangot teremteni. Enélkül pedig sem létszámnövekedés­ben, sem a minőségjavítás területén nem lesz előrelépés. Nem lehet elvárni, hogy pusz­tán munkaszeretetből foglal­kozzanak sertéshizlalással az emberek. Esetleg még rá is fizessenek erre. Surányi János Asztalitenisz Csapafbajnoki mérkőzés Idegenben négy, körösi vo­natkozású megyei asztalite- nisz-csapatbajnoki mérkőzés zajlott le. A képzettebb és ma­gasabb osztályba feljutni szán­dékozó vendéglátók voltak az eredményesebbek. Férfiak Szentendrei Petőfi—Nk. Kgy. Kinizsi II. 15-1. A bajnokje­lölt otthonában sokkal jobb volt. A becsületpontot Pörge Gy. szerezte. Szentendrei Petőfi ifi—Nk. Kgy. ifi 7-2. Nem volt ilyen különbség a két csapat kö­zött. Nagy 2 egyéni játékot nyert. Nők Szentendrei Petőfi—Nk. Kgy. Kinizsi 9-0. A pályaválasztók sokkal jobbak voltaik a Dö­mötör, Cseténé, Nagy össze­állítású kinizsiteknél. Szentendrei Petőfi ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 6-3. Jól helyt­álltak a körösi kislányok. Győztesek: Nagy, Szorító és Győré (1—I). Teniszező ifjak A Nk. Kgy. Kinizsi tehetsé­ges fiatal teniszezői: Pintér Tamás és Benedek Zsolt (10 évesek) edzőjükkel, Pala! La­jossal, a fővárosban jártak. A BNV csarnokában a BSE-s gyerekekkel közös edzésen vettek részt. Bemutatkozó sze­replésük jól sikerült, dereka­san helytálltak. Vasárnap Birkózás. Túrkeve: országos serdülő szabadfogású Keve Kupa-viadal. Tatabánya: or­szágos úttörő B korcsoportos szabadfogású Mikrolin Kupa­verseny. Kosárlabda. Petőfi-iskolai tornacsarnok, 11 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Orvostudományegye­tem SC (Budapest), NB Il-es férfi bajnoki helyosztó mérkő­zés. Labdarúgás. Ifjúsági sport­telep, 9 óra: Nk. Kgy. Kinizsi serdülők—Mono rí SE serdü­lők, megyei bajnoki mérkőzés. Kedden Kosárlabda. Gödöllő: GEAC II.—Nk. Kgy.. Kinizsi, felnőtt női megyei bajnoki mérkőzés. S. Z. Áramszünet A DÉMASZ nagykőrösi üzem- igazgatósága értesíti a lakos­ságot, hogy április 1—2—3-án reggel 7 órától délután 4 óráig a kisfeszültségű hálózat fel­újításán dolgoznak, ezért eze­ken a napokon a Béke útján a 19. számtól a 65. számig és a 30. számtól a 64. számig, a Re­gős utcában a 32. számtól a 80. számig, a Tormás utcában az 53. számtól a 77. számig, valamint a Rózsa, a Gyöngy­virág, a Hóvirág, a Muskátli, a Fény, a Kilián Gy., a Nap­kelet, a Tavasz, a Hajnal, az Újvilág, és az Ifjúság utcában áramszünet lesz. Mozi SZOMBATON. A nagyte­remben: Azt mondják, baleset. Színes, szinkronizált francia krimi, 5 és 7 órakor. A stú­dióteremben: Mátyás, az igaz­ságos. Színes magyar rajzfilm, fél 4-kor. Visszaszámlálás. Ma­gyar film, fél 6-kor. VASÁRNAP. A nagyterem­ben: Azt mondják, baleset, 3, 5 és 7 órakor. A stúdióterem­ben: Mátyás, az igazságos, fél 4-kor, Visszaszámlálás, fél 8­kor. HÉTFŐN. A nagyteremben: Ágyúgolyó futam. Színes, szinkronizált amerikai film­vígjáték, 5 és 7 órakor. A stú­dióteremben: Anna Pavlova I—II. Színes szovjet film, fél 6-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents