Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

19*6. MÁRCIUS 29., SZOMBAT EGYÜTT AZ UTAKON AZ ŰTINFORM JELENTI Anderlifc Ag-nes: most már javarészt száraz utakon, jó látási kö­rű hu ények között közlekedhetnek a megyében autózók. Köd csak foltokban várható a hajnali és éjszakai órákban. • A Balaton mellé utazóknak szóló jó hír: ismét közlekednek a kompok. Szántódról minden kerek órában, Tíliany-révböl minden óra SO perckor indulnak. Ezekben a napokban zajlik a megyénk körüli futóakció. Szom­baton, a 40»es úton Pilis és Cegléd között közlekedő autósokat kérjük, hogy lassabban, figyelmesebben, a futókra vigyázva közlekedjenek. Változatlanul tart a forgalomkorlátozás a 2-es főút 20-as és 26- os kilométere között, ahol autóbuszöblöt építenek. A 11-es főút 38 és 29-es km-e között padkát építenek, a 4a 441-es és 15-ös km-énél pedig útépítés miatt a fél útpályát zárták le. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti. pé'ldabaiesetünk színhelye Szentendre, s főszerep­lője ittasan vezetett. Ifj. K. J. volt ez az ember, aki figyel­metlent!' kormányozta személyautóját, mint már említettük, részegen és elütött egy gyalogost, aki a gázolás következté­ben súlyosan megsérült. Ifj. K. J. jogosítványát bevonták. A történethez tartozik még. hogy ifj. K. J foglalkozása gépkocsivezető. Volt. ■ Ez a baleset sincs tanulság nélkül, s az annyira kézenfekvő, hogy szinte le sem érdemes írni. Pedig sokszor megjelent ezeken a hasábokon is hogy hova vezeti a vezetőt a szesz. Nem e heti pél- dabalesefcünk főszereplője az első és — sajnos — nem is az utolsó, aki ebbe a nem bocsánatos bűnbe esett. Azt azonban jó tudni, hogy míg a közúti balesetek többi fajtája nem, addig az ittasan elkövetett cselekmények szándékosnak minő­sülnek. mert nem kényszer hatására ivott ifj. K, J. sem. Már csak annyi lenne a kérdésünk, hogy ezek után mihez kezd h gépkocsivezető jogosítvány nélkül? INGYEN JOGI TANÁCS A Magyar Autóklub Pest megyei szervezetének következő ingyenes jogi tanácsadásaira az alábbi időpontokban kerül sor: A Magyar Autóklub Pest megyei szervezetének központ­jában (Budapest XI., Fehér Lipót utca 63., félemelet) ápri­lis 2-án 16 és 18 óra között. Szigetszentmiklóson, a MÁK műszaki állomásán április 3- án 17 és 19 óra között. Százhalombattán a MÁK műszaki állomásán április 7-én, 17 és 18 óra között,. Minden klubtagot szeretettel várnak a közlekedési jog ki­váló szakemberei és ingyenes tanácsot adnak ügyes-bajos dolgaikban. NE FOGADJ EL IDEGENTŐL... • 11. színházjegyet! Ez lehetne a címe a kővetkező tanulságos történetinek amit barátaimtól hallottam, s most továbbadok. Íme: Egyszer vált, hol nem volt, élt Budapesten egy férfi, ak* élete során apró művészi mütyürkéket gyűjtögetett Ügy, hogy lakása telis-tele volt ilyenekkel. Értékük több százezer forintra rúgott, de valójában érzelmi értékük volt felbecsül­hetetlen gazdájuk számára. Hősünk egyik reggel hiába ke­reste Trabantját ott. ahol előző este hagyta, nem találta. Aztán rendőrség, biztosító és sok mérgelődés után. délután hazaérve ott látta a négykerekűt a ház előtt! Benne udva­rias levél, melyben egy ismeretlen igencsak pironkodva, elő­adta, hogy mivel nem talált taxit, s feleségét sürgősen kór­házba kellett szállítania, kölcsönvette a Trabit, amit most teletankolva, s elnézést kérve visszaad. S mivel nem tudja meg nem történtté tenni a dolgot, hogy csökkentse a bosz- szúságot, amit okozott, mellékel két jegyet a Macskák című sikerprodukcióhoz. Hősünk megenyhült, és elmerengett azon, hogy talán nem is olyan rosszak az emberek, ha nem is az a helyes eljárás, amit a kocsi kölcsönvevője követett. Aztán elérke­zett néhány hét múlva az addigra várva várt előadás. Be­ült feleségével előbb a Trabantba, majd a színházba. Élvez­ték a pazar előadást, s utána hazakocsikáztak. A lakásba érve a sok művészi mütyürnek csak hűlt helyét találták. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az előzékeny jegyajándé­kozóik) az előadás idejét használták ki. hogy betörjenek a lakásba, és kirabolják hősünket. Eddig a történet. S mi a tanulság? Talán az. hogy ma már veszélytelenebb édességet elfogadni idegentől, mint színházjegyet! AUTŐCENTENÁRIUM Aí elegáns vonalú karosszéria egy valódi, vérbeli sportkocsit akar. a Sunbeam-Talbot 1939. évi kiadását (képünkön). Ezen a ne­ts 1938 és 1954 között gyártottak autókat Angliában, előbb l.on- lonban, majd a Warwickshire grófságbeli Byton-on-Dunsmore-ban. A hütőmaszk a legendás Rolls-Boyce-leányvállalat. a Bentley őszére hasonlít, a krómozott fényszóróházak pedig csak tovább ia- ítottak az olcsónak nem mondható jármű eleganciáját. Angliában Sunbeam néven kerültek forgalomba 1935-tól kezdve a lytonban készült kocsik, Talbot néven pedig Franciaországban ;yártották tovább a kényelmes és gyors márkát. Balesetmentes közlekedési és kellemes hétvéget kivárt tyalogosoknak. és jár művezetőknek egyaránt: Roóz Péter Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 tőkehúsok A volt ráckevei járás tizen­két községének lakóit látja el a Ráckeve és Vidéke Áfész. A csaknem kilencezer tagot számláló szövetkezet küldöttgyűlésén ismertették a tagokkal a szövetkezet gaz­dálkodásának múlt évi ered­ményeit és a tereveket. A szövetkezet keretében ti­zenhat szakcsoport működött több mint ezer taggal. Az Áfész az elmúlt évben is nagy gondot fordított a kis­települések áruellátására, fő­leg az olcsóbb tőkehúsok és húskészítmények biztosításá­ra. A kiskunlacházi központ­tal működő szövetkezet tavaly 34 millió forint nyereséggel zárt., Ebben az évben terve­zik a kistelepülések boltjai­nak korszerűsítését Makádon, Lóréven, Apajon és Majos- házán. A küldöttközgyűlésen a ré­gi alapító tagok közül mint­egy 150-en emlékplakettet és oklevelet kaptak — munká­juk elismeréseként. Asztalos Imre Szigetújfalu úgy művelődik is. Eddig úgy gondoltam, a műveltséggel együtt jár az erkölcsi érnék fejlődése is — morfondírozik Helembainá. Reméljük, ki e sorokat ol­vassa, fizetett is érte! — kas — Kincsünk az erdő A heal nem {ár egyedül Ismerősöm, Csombor János­áé panaszolta, hogy 59 éves férjét március 17-én temet­te. A szomorú eseménynél bánatát még tetézte a duna­keszi Temetkezési Vállalat gondatlansága. A ravatalra nem azt a koporsót tették, amit megrendelt, hanem — a díszített szélű helyett — egy sima koporsóban nyugodott szeretett férje. Az 1200 forin­tosnak mondott szemfedélért pedig 1764 forintot számláz­tak. A vállalat emberei a te­metésen azt mondták, ők sor­ban temetnek, és nem fog­lalkoztak az özvegy, valamint a család panaszával. Másnap a Temetkezési Vál­lalat irodájában is elmondta gondjait Csomborné. de ott — tőle még csak elnézést sem kérve — azzal ’ védekeztek, — elcserélték. Félő, hogy hasonló eset máskor is előfordul, ezért nem lehet szó nélkül elmen­ni a dolog mellett. Itt a tavasz, a parlagterü­letek erdősítésének ideje. Be­mutatok önöknek egy parlag­területet: ha Gödről Vácra utazunk vonattal, a kocsi jobb oldalán, az ablak mel­letti ülésen helyezkedjünk el. Ha a vonat elhagyta a felső­gödi állomást, tekintsünk ki a tájra, láthatunk egy, futó­homokos területet, melyen 10—15 méterre egymástól 2—3 méter magas sarjakác, félszáraz nyárfa található, mintegy 23 hektárnyi terüle­ten. Én ezt a vidéket 1945 óta ismerem, figyelem, ezek a fák azóta sem fejlődtek so­kat. Ez a talaj az erdei- és a feketeíenyő talaja, és hogy ez mennyire így van, azt bi­zonyítja Mogyoródon a Csík­völgy nevű terület. Ez is né­hány évig parlagon volt, majd 1970 tavaszán beültették er- deifenyő-csemetékkel. Az egykori homokos domboldalt ma már 3—4 méter magassá­gú gyönyörű fenyőerdő borít­ja. Mindezt az összehasonlítást csupán azért írtam le, hogy az illetékesek figyelmét fel­hívjam a kihasználatlan terü­letek erdősítésére, hiszen ez­által nagyon sok köbméter ipari és tűzifához juthatna a népgazdaság, a természetvé­delemről nem is beszélve. Bogár Mihály Göd Soiymosi László Dunakeszi Ha elveszi, fizessen is! A veresegyházi állomáson Helembainé Roda Ilonka nyugdíjas újságárussal beszél­getünk. Ilonka néni napi 4 órán át kínálja lapunkat az olvasóknak. — Mi az oka annak, hogy reggel,, amikor a dolgozókat és diákokat szállító vonatok már elmentek, nem lehet Pest Megyei Hírlapot kapni? — délután aztán újból van. — Egyszerű a magyarázat — mondja Helembainé. — Amikor (megjönnek reggel a lapok, én kiteszem a pultra, s ha történetesen nem vagyok ott, működik a becsületkasz- sza, az emberek bedobják az újságot árát a csúszdán. Mi­kor visszajőve összeszámolom a pénzt, stimmel a bevétel az elvitt újságokkal. Napközbei) azonban más a helyzet. Az önmagukat kiszolgálók tekin­télyes része fizetés nélkül tá­vozik. Ezt onnan tudom, hogy a délutáni penzegvezte- tésnél a reggeli bevétel ráfi­zetésesre fordul. Hogy ezt megelőzzem, napközben nem működtetem — a máshol jól bevált — becsülelkasszát. Tu­dom, , ennek épp a becsületes emberek érzik á kárát, de hát... — Azt gondoltam, aki újságot vesz. nyilván azért te­szi, hogy el is olvassa. Már­pedig, aki olvas, így vagy nem célszerű Több hete csörög a telefon csütörtöki ügyeletiünkön. Eb­ben nincsen semmi különös, ilyenkor is ez a dolga. An­nál inkább meghökkentő a téma, amiért a kagylót ugyan­azon emberek hetek óta fel­emelik. Budaörs egyik utcájának különös lakója rettegésben tartja szomszédait. Hogy mit csinál? Éjjel-nappal ordítoz­va randalírozza végig az ut­cát, fenyegeti az ött élőket. Főleg fizetéskor ismétlődik a botrány, ilyenkor jut legin­kább italhoz. Amúgy — józa­nul — hallatlanul intelligens, amit a panaszosok is elismer­nek, de amikor rájön a bo­londóra ... Még a gyerekek se mernek kimenni az utcá­ra, iskolába menet is inkább kerülőt tesznek, hogy ne kell­jen eihaladniok a háza előtt. — Egy-egy éjszakai cirkusz alkalmával két kisgyermekem remegve bújik mellém az ágyba, férjemet pedig való­sággal le kell fogni, hogy agyon ne üsse az illetőt — me­séli az egyik telefonáló. A lakók, mint állítják, már minden lehetséges helyre fel­jelentést tettek a szocialista együttélés szabályait semmi­be vevő szomszéd ellen, de mindeddig hiába. Az ille­tékesektől azt a választ kap­ták: nem közveszélyes. Mit tegyünk? — kérdezik a telefonálók. Már a fél utca el akar költözni az önkívületben magáról gyakran megfeledke­ző ember miatt. Ez lenne a megoldás? Vagy várjuk meg, míg a fenyegetéstől a tettle- gességig fajul a dolog? A nyugalmukban és béké­jükben megzavart emberek tehát tehetetlenek. De mit szólnak mindehhez az illeté­kesek? A tanács vb-titkára, dr. Ug- róczky Mária: — Azt hiszem, az ügyben elsősorban az egészségügyiek­nek kellene lépniük. Ezt az embert ugyanis senki sem gondozza, és ez nemcsak la­kótársaira, hanem saját ma­gára nézve is veszélyes — az otthona is gondozatlan, ■ elha­nyagolt, a legelemibb higié­niai követelményeknek sem felel meg. Mi szeretnénk az illetőt gondnokság alá helyez­tetni, és akkor szociális elme­otthonba vitethetnénk. Eh­hez azonban az ideggyógyász szakvéleményére lenne szük­ség, amit hosszú ideje szor­galmazunk. Dr. Hárdi István, ideggyó­gyász főorvos: — Rendkívül nehéz esettel állunk szemben. Az illető már többször volt kórházban ahonnan mindannyiszor gyó­gyultan távozott. Üldözési mámája a kórházi környezet hatására megszűnik. Orvosi­lag a problémát nem lehet megoldani... Mi akkor a megoldás? Az nem, hogy minden marad a régiben! ' Ha orvosilag nem megoldható, következik a tör- .vényes eljárás. A. P. Jubileumi nótázás Az asszonykórus 10 éves ju­bileuma alkalmából Kiss Ist­ván, az állami zeneiskola igazgatója köszöntötte az Arany János Művelődési Központban megjelent lányo­kat, asszonyokat. Méltatta a népdal jelentőségét, mond­ván, ezek az egyszerű zenei dallamok emberi érzéseket, örömöket, fájdalmakat fejez­nek ki. A nép atkán szüle­tett kincsünket olyan nagy zenei apostolok gyűjtötték össze országjáró útjaikon, mint Kodály Zoltán, Ádám Jenő és a ma is élő Bárdos Lajos. De a városnak is meg­volt a maga híressége Már­ton Béla karnagy személyé­ben, aki Kodály műveit nép­szerűsítette, és a nagy mes­ter egy-egy művének ősbe­mutatóját dirigálta. Ezekkel a dallamokkal mi is gazdagab­bak lettünk, az elmúlt 10 év alatt az asszonykórus 300 si­keres előadáson népszerűsí­tette azokat. A jubileumi megemlékezés után felcsendültek az említett dallamok, megszólalt a cite- ramuzsika: két ifjú zenész, Szeleczki László és Zoltán a betyárvilágból származó nó­tákat játszott. A HNF nőbizottsága nevé­ben Klein Dezsőné gratulált a jubileumhoz, és további si­keres szerepléseket kívánt a kórus tagjainak. Hadas Éva Lenke Nagykőrös Cikkünk nyomán A kicsiből nem lett nagy pénz Az év elején megjelent la­punkban egy cikk a Dunake­szi Bőripari Szövetkezetről — Bélák Gyula, a szövetkezet elnöke beszélt az ott folyó munkáról. Ebben többek kö­zött dicsérte a labdavarrók nehéz munkáját is. Mint mondta: itt is a teljesítmény, határozza meg a jövedelmet. A labdavarrók darabonkint 80 forintot keresnek. örömmel olvastam a soro­kat — írja olvasónk Czakó János Érdről —, gondolván, hogy ezután majd többet ke­resek (magam is labdavarró bedolgozó vagyok), de csak nem lett vastagabb a borí­ték. Érdeklődésemre: mi van az újságban közölt 80 forin­tos darabonkinti árral? — azt a választ kaptam, hogy az önök újságja — bizonyá­ra tévedésből — helytelen forintösszeget közölt. Régi előfizetője vagyok lapjuknak, rendszeresen olvasom, de helyreigazítást a helytelen összegről nem olvastam. Fur­csa, hogy sem az újság, sem a szövetkezet elnöke nem vett annyi fáradságot, hogy utá­najárjon: a közölt cikk meg­felel-e a valóságnak. ★ Olvasónknak igíaza van, ha té­ves adatot közlünk, helyre kell igazítani. Am a.tévedésre a fenti esetben csak az olvasói levélből vagy a szövetkezet reklamálásá­ból következtelhettünk volna, ön­től kaptuk az első visszajelzést, s nyomban utána is jártunk a do­lognak. Bélák Gyula, a szövet­kezet elnöke — mint azt önnek is elmondta — elismeri, hogy az rtlságban hibás összeg jelent meg. Ö azonban nem tartotta fontosnak helyreigazítani, mert hozzá sem érkezett reklamálás. A dolgozók elsődlegesen nem az újságból tájékozódnak bérük ala­kulásáról — mondta az elnök. A labdavarrás darabonkinti bedol­gozói ára tehát, továbbra is 58 forint. A téves tájékoztatásért ezúton kérünk elnézést. Egyre gyakoribb, hogy vál­lalatok, szövetkezetek és in­tézmények védnökséget vál­lalnak egy-egy általános isko­la felett. Alsó fokú oktatásunk nem éppen rózsás helyzetét ismerve könnyen belátható ennek igen kedvező erkölcsi és — nem utolsósorban — anyagi hatása. A mi iskolánk is már több mint tíz éve tart rendszeres kapcsolatot három igen lelkes patronálójával: a helyi Egyet­értés Termelőszövetkezettel, a Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalattal, valamint az Űt- és Hídépítő Vállalat budapesti üzemével. Vala­mennyien igen sok segítséget nyújtanak nekünk, nélkülük már szinte el sem képzelhe­tő a zavartalan munka. Tő­lük telhetőén igyekeznek tel­jesíteni kívánságainkat, és munkájukat mindig kiváló minőségben végzik. Ügy érez­zük, nem kell külön alkalom, hogy mindezekért nyilváno­san is köszönetét mondjunk. Hogy most mégis ezt tesszük, annak oka, hogy az Üt- és Hídépítő Vállalat immár ti­zedik éve segíti gondjaink megoldását. A kerek évfordu­lón szeretettel emlékezünk minden dolgozójukra és veze­tőjükre. Köszönjük és to­vábbra is igényelnénk mun­kájukat. melyhez valameny- nyiüknek erőt és egészséget kívánunk. , Molnár Zoltán tanár Perbál ★ Talán emlékeznek olvasóink arra — tavaly télen írtunk erről —, sokat fagyoskodfak iskolájuk­ban a perbáli gyerekek. Valószí­nűleg a fenti vállalatok segítő- készségének köszönhetően szüle­tett meg az alábbi kedves levél is. Gyakori, hogy vendégek jönnek iskolánkba. Az aláb­biakban leírt látogatás azon­ban rendhagyó volt számunk­ra. Ezt nem előzte meg a tanfelügyelők érkezésekor a tanárok körében fellépő izga­lom, az osztályfőnökök és az igazgató bácsi sem tett közzé példamutató magatartásra ösztönző nyilatkozatokat. Már vidáman benne jártunk a télben, és békésen folytak a tanítási órák. Élveztük a vil­lanyfűtés minden előnyét, az egyenletes meleget. Egyszer csak kinyílt a tanterem ajta­ja, és belépett rajta az igaz­gató bácsi három—négy, ün­neplőbe öltözött felnőtt kísé­retében. Nagyon meglepőd­tünk. ennyi felügyelő még sohasem jött tanítási órára. Ijedtségünket Zoli bácsi tájé­koztatója oszlatta el. Bemu­tatta a vendégeket, akik a fű­tés korszerűsítését támogató üzemek képviselői voltak. A vendégek örömmel álla­píthatták meg munkájuk hasznosságát, az egvenletesen meleg teremhömérséklefat és láthatták az elégedett gyer­mekarcokat. Szentirmay Zsófia és Fodor Szilvia, perbáli általános iskolások tőkehúsok Tíz éve véd nőit tik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents