Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám

2 ^míop 1986. MÁRCIUS 4., KEDD NYIKOLAJ RIZSKOV ELŐADÓI BESZEDE (Folytatás az I. oldalról.) Ebben egész sor tényező ját­szott közre. A fogyatékosságok alapvető okai abban rejlenek, hr,gy a gyakorlati tevékeny­ségben nem vették figyelembe idejekorán a megváltozott gaz­dasági helyzetet, amely alap­jában véve az extenzív növe­kedés lehetőségének kimerü­lésével függött össze, nem mu­tattak kellő állhatatosságot a tudományos-műszaki haladás eredményeinek felhasználásá­ban, s a népgazdaságnak és az irányításnak az idő köve­telményei szerinti átalakításá­ban. Megengedhetetlen mér­tékben gyengült a fegyelem és a rend. Csökkent az igényes­ség és a felelősség. Tömegessé vált a tervmódosítás helytelen gyakorlata. Ezeket a jelensé­geket nem értékelték elvi­politikai szempontból, nem vonták le a szükséges gya­korlati következtetéseket. A párt kritikusan elemezte a kialakult helyzetet, és in­tézkedéseket tett a gazdasági építés vezetésének megerősí­tésére, mindenekelőtt a szer­vezettség és a munkafegyelem növelésére. Ezek az intézke­dések az egész nép támogatá­sára találtak, és lökést adtak előrehaladásunkhoz. Ennek eredményeképpen 1983 elejé­től némi előrelépés történt, bizonyos fokig megjavult a XI. ötéves terv teljesítésének menete. Az abszolút . íUífV,0-: Ä veúeJes ,* 85-ben, mii- 1976—80-hoz ,r, liárd rubel- viszonyítva, ben milliárd s*|”"^kban rubelben szazaieKban Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem Ipari termelés Mezőgazdasági termelés (1983-as árakon) Teherforgalom az összes szállítási fajtában (trillió tonna km-ben) Állóeszközök üzeinbehelyezése Beruházások Kiskereskedelmi áruforgalom Az előadó kiemelte a nép­gazdaság néhány fontos ered­ményét, majd hangoztatta, hogy minden nehézség ellené­re a párt maximális erőfeszí­téseket tett a XXVI. kong­resszuson jóváhagyott népjó­2398 3778 1010 37,1 813 842 1466 353 628 5.7 147 125 226 117 120 118 122 117 118 léti tervek megvalósítására. Emelkedett a munkások és alkalmazottak átlagos havi ke­resete, a termelőszövetkezeti dolgozók bére, növekedtek a társadalmi fogyasztási alapok. A XXVI. kong­resszus célkitűzései Tényleges teljesítés A munkások és alkalmazottak átlagos havi munkabére, 1985, az 1980-as év százalékában 113—116 113 Termelőszövetkezeti dolgozók átlagos havi kereseté, 1985, az 1980-as év százalékában 120—122 129 Társadalmi fogyasztási alapok, 1985, az 1980-as év százalékában 120 125 Átadott lakások 1981—1985-ben, millió négyzetmeter összterület 530—540 552 Átadott gyermekintézmények 1981—1985-ben, millió hely Átadott általánosan képző iskolák 1981—1985-ben, millió tanulóhely 2,5 2,9 4,3 5,2 Kórházi ágyak száma, 1985, az 1980-as év százalékában 108—110 108,7 Felső- és középfokú szakoktatási intézményekben végzett szak­emberek száma 1981—1985-ben, millió fő 10 10,5 Nyikolaj Rizskov rámuta­tott: az öt év alatt tehát nem keveset tettünk, ugyanakkor nyíltan meg kell mondani, hogy nem sikerült teljes mér­tékben elérni az ötéves terv feladatait. Számos ágazat nem tudta teljesíteni a kitűzött cé­lokat. Egészében véve az öt év alatt a termelés adós maradt 35 millió tonna kész henge­relt áruval, 145 miiló tonna szénnel, több mint 50 millió tonna olajjal és 16 milliárd ru­bel értékű fogyasztási cikkel. Nem hozták meg a szükséges eredményeket a mezőgazda­ságba befektetett jelentős rá­fordítások. Rendszeresen nem hajtották végre a hatékonyság növelésének feladatait, erőtle­nül valósult meg a tudomá­nyos-műszaki haladás. Mind­ez nem maradhatott hatás nélkül az egész gazdaság fej­lődésének eredményeire, ará­Stratégiai feladatok A beszámoló második feje­zetét bevezetve az előadó a fő irányok tervezetét úgy jel­lemezte, hogy az konkrét fel­adatokban és számokban tes­tesíti meg az SZKP-nak tár­sadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását szolgáló, 2000- ig érvényes programját, a szovjet társadalom új állapo­tának elérését, az ország ter­melőerőinek mélyreható át­alakítását, a termelési viszo­nyok korszerűsítését. A fő irányok tervezete — mondotta a kormányfő — olyan jelentős problémák és nagyszabású komplex célprog­ramok tudományosan megala­pozott kidolgozásán alapul, amelyek lényegében átfogják a 2000-ig tartó időszakot, ilye­nek: az élelmiszer- és energia­program, a gépipar és a kemi- zálás fellendítése, a közszük­ségleti cikkek termelésének fokozása és a szolgáltatások fejlesztése. Azokat a célokat, amelyeket a kitűzött időszak alatt kizáró­lag előrehaladásunk hatékony­ságának lényeges növelése és ütemének lényeges gyorsítása útján lehet. Ennek megfelelően fokozni akarjuk a nemzeti jö­vedelem dinamikáját. Növeke­désének üteme az előző ötéves tervidőszak évi átlagos 3,1 szá­zalékáról 5 százalékra emelke­dik a XIV. ötéves tervidőszak­ban. Ezáltal leküzdjük azt a negatív jelenséget, hogy az el­múlt három ötéves tervidő­szakban lelassult a növekedés üteme. Még nagyobb mérték­ben emelkedik a nemzeti jö­vedelem abszolút növekedése. A gyorsítás folyamatában ki kell alakítani a termelés olyan harmonikusabb szerkezetét, amely jobban megfelel a nö­vekvő és változó társadalmi szükségleteknek. Az ütem növekedését a min­denoldalú és következetes in- tenzifikálás alapján kell elér­ni. Nem csupán a munkater­melékenység növelését tűztük ki célul, hanem azt is, hogy csökkenteni kell az anyag- és 'eszközigényességet,, s nem egyes ágazatokat, hanem a népgazdaság egészét kell átál­lítani az intenzifikálás vágá­nyaira. A szocializmus alapvető prob­lémái megoldásának fő iránya végső soron a társadalmi mun­ka termelékenységének növe­lése. A fő irányokban azt a cél. tűztük ki, hogy népgazda­sági szinten 2000-ig 2,3—2,5- szeresére növeljük a munka­termelékenységet. Ennek ered­ményeként a szovjet gazdaság a fejlődés minőségileg új útjá­ra lép: a termelés növelése el­ső ízben valósul meg a munka­erő-szükséglet egyidejű csök­kentésével. A gazdaság anyagi erőforrá­sok iránti szükségleteinek ki­elégítésében távlatilag az a fel­adat, hogy a tüzelőanyag-, ener­gia-, nyersanyag-, fém- és egyéb anyagszükségletek nö­vekményét 75—80 százalékban megtakarításból fedezzük. Tör­ténelmi jelentőségű feladat, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányai alapján végrehajtsuk a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját. E nagyszabású célok és fel­adatok megvalósítása lénye­gesen előbbre viszi az orszá­got a társadalmi haladás útján, jelentősen megerősíti világgaz­dasági helyzetét, s még jobban növeli a szocializmus vonzere­jét. Ehhez mozgósítanunk kell minden erőnket és tartalékun­kat, működésbe kell hoznunk a szocialista termelés növelé­sének és hatékonysága foko­zásának valamennyi tényező­jét. A legfontosabb az emberi tényező sokoldalú aktivizálása. „ A növekedési Növekedés az ötévé. ü m ememe­tervben (százalékban) dése (plusz)j illetve csők­1981— 1986—1990. évek kenése (—) 1985. a főirányok ter­ével« vezete szerint 1. TERMELÉSI EREDMÉNYEK Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 17 19—22 plusz 2—5 Ipari termelés 20 21—21 plusz 1—4 Mezőgazdasági termelés (évi átlag) 6 2. LEGFONTOSABB ERŐFORRÁSOK 14—16 plusz 8—10 Az anyagi termelésben foglalkoztatottak száma 2,3 0,5 —1,8 Termelési állóalapok 37 30 —7 Termelőeszközök gyártása 17 15 —2 Az új ötéves terv egyik népgazdaság olyan szintet ért Fontos új szakasz Nyikolaj Rizskov e beszámo- gyakorlati megvalósításában az ló következő fejezetében han- első és rendkívül felelős sza- goztatta, hogy a párt hosszú kasz a XII. ötéves terv. távú gazdasági stratégiájának Abszolút növek- . ... . .. ménv £vl atl,asnovckedés. milliárd rubelben százalékban 1983-ben, 1990-ben, Xl. öt- XII. öt­1980-hoz) 1985-höz éves terv éves terv viszo- viszo- a fő irá­nyítva nyitva a nyok tér­fö irá- vezete nyok tér- szerint vezete szerint alapvető sajátosságaként az előadó kiemelte: első ízben történik, hogy o nemzeti jöve­delemnek, az iparnak és az anyagi termelés más ágaza­tainak egész növekménye gya­korlatilag a munka termelé­kenységének emelkedéséből származik. Jelentősen felgyor­sul olyan fontos feladatok megoldása, mint az. hogy a takarékosságot a fűtő- és üzemanyagok, a nyersanyagok és más anyagok iránti új szükségletek kielégítésének fő forrásává tegyük. A követke­ző öt évben ebből kell kielé­gíteni a legfontosabb erő­források iránt mutatkozó többletszükséglet 60—65 szá­zalékát. A hatékonyság növelésének fő problémái közül Rizskov a legnagyobbnak és legégetőbb­nek nevezte a termékek és a munka minőségét. Rámuta­tott: ez nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai kér­dés is. Történelmileg rövid idő alatt sok termelési muta­tó tekintetében világviszony­latban élvonalba kerültünk. Most nem kevesebb energiá­val és szívóssággal kell mun­kálkodnunk a minőség prob­lémájának megoldásán. A el, amikor a minőségi muta­tók gyökeres megjavítása nél­kül nem lehet megoldani egyetlen fontos termelési és szociális feladatot sem. A fő irányok tervezete célul tűzi ki, hogy az ötéves tervidőszakban hozzávetőleg kétszeresére emelkedjék a magasabb mi­nőségű ipari termelés aránya. Nyikolaj Rizskov hangsú­lyozta, hogy a XII. ötéves terv folyamán teljes egészében biz­tosítani kell mindazt is, ami­re a szovjet fegyveres erők­nek a haza védelméhez szük­ségük van. Fordulatot kell tenni a terv­teljesítés megszervezésében is. Le kell vonni a tanulsá­gokat a múltból, amikor az ötéves tervidőszak teljesítésé­ben a súlypont annak utolsó éveire helyeződött. Az SZKP Központi Bizottságának állás- foglalása értelmében már 1986-ra, azaz az ötéves terv­időszak első esztendejére a népgazdaság fejlesztésének olyan ütemét irányoztuk elő, amely lehetővé teszi, hogy az ötéves terv feladatait egyen­letesebben osszuk el, s ezzel teremtsük meg a reális felté­teleket annak végrehajtásá­hoz. Műszaki haladás nyaira, s a nemzeti jövedelem több milliárd rubeles veszte­ségében mutatkozott meg. En­nek következtében nem telje­sítettük a népjólét emelésének számos feladatát, például a reáljövedelmek, a kiskereske­delmi áruforgalom növelését. Gyökeres változtatásokra és mélyreható változtatásokra volt szükség, és a párt kitar­tóan kereste az ország előtt álló feladatok átfogó megol­dásait. Erre az átalakításra ösztökélte a kommunistákat, az egész • szovjet népet az SZKP Központi Bizottságá­nak 1985. évi áprilisi teljes ülése, amely áttörést eredmé­nyezett társadalmunk életé­ben. A legfontosabb most az, hogy a szocialista tervgazda­ság előnyeit és növekvő lehe­tőségeit kihasználva követke­zetesen valósítsuk meg az SZKP gazdasági stratégiáját. Felhasznált nemzeti jövedelem 71 96—111 3,1 3,5—4,0 Ipari termelés Ezenbelül: 135 1C9—194 3,7 3,9—4,4 Termelőeszközök (a-csoport) 99 123—142 3.6 3,7—4,2 Fogyasztási cikkek (b-csoport) Mezőgazdasági termelés (az átlagos évi termelés növek­ménye az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva, 36 46—52 3,9 4,1—4,6 1983-as árakon) 11 28—32 1,1 2,7—3,0 Kiskereskedelmi áruforgalom Térítéses lakossági szolgáltatá­46 59—73 3,1 3,4—4,0 sok realizálásának volumene 9,8 13,7—18,2 5,0 5,l*-7,0 a szovjet gazdaságnak a XX. század végére el kell érnie, az SZKP új szövegezésű prog­ramjának megállapításaival teljes összhangban határoztuk meg. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés megduplá­zását tervezzük, s lényeges mértékben növekedni fog és gyökeresen átalakul az ország termelő apparátusa. Ennek eredményeként az elkövetke­ző 15 év alatt olyan gazdasági potenciáit hozunk létre, amely nagyjából megegyezik a szov­jet hatalom évei alatt a mai napig felhalmozott potenciál­lal. A szocializmusban a társa­dalmi termelés legfőbb célja a nép anyagi és kulturális szín­vonalának állandó növelése. A jelenlegi szakaszban a kom­munista párt azt tűzi ki fel­adatul. hogy minőségileg új szintre emelkedjék a jólét. Az előadó ezután rámuta­tott: a társadalmi termelés és a népjólét ilyen szintjét elérni Az előadó leszögezte: a XII. ötéves tervnek meg kell vet­nie az alapot ahhoz, hogy a következő évtizedben felgyor­suljon az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének üteme. Ez szükségessé teszi, hogy a népgazdasági grányok kialakí­tása közben megkülönbözte­tett figyelmet fordítsunk a be­ruházási politikára. Az elmúlt három ötéves terv időszaká­ban folyamatosan és lényege­sen csökkent a beruházások növekedésének üteme, és ez elkerülhetetlenül azzal a kö­vetkezménnyel járt, hogy le­lassult az állóeszköz-állomány felújítása, az ország poten­ciáljának növekedése és vég­ső soron a népgazdaság fejlő­dése. A felgyorsítást célzó irány­vonalból kiindulva az SZKP Központi Bizottsága célszerű­nek minősítette, hogy a XII. ötéves tervben 25 százalékra emeljék a termelési beruházá­sok növelésének ütemét, szem­ben a megelőző időszak 16 százalékával. Természetesen mindez bizonyos változások­kal jár a nemzeti jövedelem megoszlásában: növekszik benne a felhalmozási alap aránya. Az elkövetkező idő­szakban a felhalmozási arány­nak állandó szinten kell ma­radnia, majd pedig valame- lyést csökkennie kell. Mindez olyan körülmények közepette történik, amikor emelkedik a társadalmi ter­melés hatékonysága. Ez lehe­tővé teszi a fogyasztási alap abszolút mértékének jelentős növekedését, amely végső so­ron meghatározza a szovjet emberek anyagi életszínvona­lát. A fogyasztási alap növe­kedése a XII. ötéves tervben 74 milliárd rubelt tesz ki az elmúlt időszak 55 milliárd ru­beljéhez képest. Felgyorsul a lakosság reáliövedelmének növekedése. Az eredmények növelését úgy kell elérni, hogy közben lényegesen csökken a legfon­tosabb erőforrások felhaszná­lása és javulnak a munka mi­nőségi mutatói. A sokoldalú intenzifikálás pártirányvonala a tudomá­nyos-műszaki forradalom je­lenlegi szakaszának óriási le­hetőségeire támaszkodik — folytatta az előadó. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsításának a párt által kidolgozott irányítási stratégiája abban foglalható össze, hogy a tudomány és a technika terén széles frontot alakítva, a kulcsirányokban összpontosítsuk a rendelkezés­re álló eszközöket. A tudományos-technikai ha­ladás egyik legfontosabb irá­nya a csúcstechnológiák széles körű bevezetése. A XII. ötéves tervidőszakban 1,5—2-szeresé- re kell bővíteni az egyes ipar­ágakban a haladó bázistech­nológiák alkalmazását. A má­sik irány a termelés automa­tizálása és gépesítése. Nép- gazdasági méretekben az auto­matizálás szintje átlagosan kétszeresére nő. A népgazda­ság elektronizálásában a szá­mítástechnikai eszközök ter­melése öt év alatt 2,3-szeresé- re nő, az ipari robotok állo­mánya pedig háromszorosára. Az új technika és technoló­gia bevezetésének az egész ötéves tervidőszakra előirány­zott méretei biztosítják a tár­sadalmi munkatermelékeny­ség növekményének több mint kétharmadát, s 28 milliárd ru­bellel csökkentik az ipari ter­helés önköltséget. Nyikolaj Rizskov a tudomá­nyos-műszaki haladás igen Érdről figyelve Hatása határon túl is érződik Az SZKP XXVII. kongresz- szusa új, bizakodóbb légkör­ben tanácskozik, mint a ko­rábbi kongresszusok. Ezt ér­zékeltem Mihail Gorbacsov beszámolójából és az elhang­zott felszólalásokból is. Opti­mizmus, változásokra való el­szántság, tettrekészség csen­dült ki az eddig elhangzottak­ból. A kilenc napig tartó ta­nácskozás minden bizonnyal új korszakot nyit a Szovjet­unió 70 éves történetében és meghatározó lesz a szocialista országok jövőjére is. A szocia­lizmus jövője is ennek a nagy jelentőségű tanácskozás irány­mutató döntéseinek függvé­nye. Ezért is kíséri kiemelkedő figyelem az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, amely — nyugodtan mondhat­juk — kiemelkedőbb jelentő­ségű, mint a mérföldkőnek számító, a személyi kultuszt és a visszásságokat felszámoló XX. kongresszus vilt. Az elmúlt közel egy év alatt gyökeres, mélvreható változá­sok következtek be a Szovjet­unióban. A fő téma a gazda­ság. A vezetés, mint ahogy 3 kongresszusi beszámolóból is érezhető, a gazdaság radikális reformját irányozta elő, az ex- tenzívről az intenzív gazdál­kodásra való áttérést. Ez pe­dig hihetetlen erőfeszítést, új közgazdasági szemléletet, a változtatásokkal való egyetér­tést, az azokkal összhangban levő tenniakarást igényli min­denkitől: vezetőtől, beosztottól egyaránt. A kongresszus vitájából egy­értelműen kicsendült ez a kö­zös gondolkodás, a változá­sokkal való szükségszerű egyetértés. Akár a kosztromai szövőnőt, akár a kormány egy- egy tagját hallgattuk. A közvélemény hangulata itthon is pozitív kicsengésű. Nagy érdeklődés kíséri a kong­resszuson elhangzottakat. Reg­gelenként nálunk, a munkahe­lyeken élénk vita folyik az előző nap eseményeiről és ez — mint másutt is hallottam —, nem egyedi jelenség. A na­pokban az egyik helyen épp arról folyt a vita, hogy ha csak a célok fele valósulna meg a gazdasági fejlesztés so­rán, nekünk, magyaroknak ak­kor is ez azt jelentené, hogy jelentős mértékben tudnánk gondjainkon enyhíteni, saját frontunkon előre lépni. Hiszen a szovjet gazdaság ilyen nagyarányú fejlesztése maga után vonná a kereskedelmi kapcsolatoknak, a termékek cseréjének magasabb színvo­nalát, a nyersanyagnak na­gyobb importját. A jobb minő­ségű árukra, a behozott áruk magasabb értékére gondolok. Mindezek mellett ugyanak­kor akadnak aggodalmaskodók is: ebben a feszült nemzet­közi légkörben ilyen nagy je­lentőségű gazdasági program az életkorú1 menyek iavitására irányuló törekvés megvalósít­ható-e? Van-e realitása a nagy tervnek, amikor oly sok kriti­ka hangzott el a szovjet gaz­daság mai helyzetéről? Meg­győződésem — és ezt sok la­kostól is hallottam —. el tud­ja érni a szovjet nép. amit maga elé tűz. A szovjet gaz­daság hatalmas potenciállal rendelkezik, kiapadhatatlanok

Next

/
Thumbnails
Contents