Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
A vizsgálat nem zárult le, ns feEeJIse eí! Mindenki esalc másra mutogat Riasztók a statisztikai adatok Világhírű a magyar konyha, ám köztudottan nem arról nevezetes, hogy kíméli zsigereinket. A hozzánk látogató külhoni kuriózumként kóstolgatja az aranyló zsírkarikákkal ékes levest, a bőven kövérkés gulyást, pörköltet, de valószínűleg még a gondolatától is lúdbőrös lenne, hogy mindennap ilyesmit egyen. — Sa másik oldalon? Igen, statisztikáink riasztó adatait, a szív- és érrendszeri megbetegedések számának gyarapodását, a jóllakottságot kísérő mozgásszegény életmód következményeit is láthatjuk. Tudott, ha az utóbbi tényeken változtatni szeretnénk, életvitelünket, étrendünket is módosítani kell. Akinek inge * S Hír, lapunk március 6-i számának 8. oldaláról: Két esztendőn át tartó országos lakossági táplálkozási vizsgálat kezdődik hazánkban, mely Pest megyére is kiterjed, Pilisvörösvár, Gomba, Bénye, Vác, Nagykőrös és Leányfalu lakosai reprezentálják majd az itt élőket... — Ha tudjuk, hogy mi a baj, mi indokolja ezt a vizsgálatot? Aki válaszol: dr. Kelemen Erzsébet, a Pest Megyei Köjál élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztály vezetője, aki a megyében irányítja a felmérést, adatgyűjtést. — A táplálkozás anomáliáiról. visszásságairól sokat beszélünk, ám ezt az inget senki nem veszi magára, gondolván: a másé. Ám az élelmiszer-fogyasztás alakulásából már önmagában kitűnik, hogy a magyar ember átlagosan naponta 3—500 kalóriával többet vesz magához, mint amennyire szüksége van, s ezen belül is szembeötlő az állati eredetű — főleg sertés — zsiradék magas aránya. Rengeteg finomított kristály- cukor fogy, fejenként 10 kilóval több évente, mint a kívánatos mennyiség. Ugyanakkor a kelleténél kevesebb zöldség- és salátafélét, gyümölcsöt, hal- és marhahúst, rostos étket,, tejterméket találunk étrendünkben. Bár évek óta mondjuk, írják a lapok is e tényeket, ettől még senki vem változtatott a szokásain S mintha nem akarnánk elhinni az ok és az okozat közötti összefüggést. Pedig vannak jelek! Például, hogy túlsúlyos a felnőtt lakosság 40 százaléka, s rengeteg embernek magas a vérkoleszterin- szintje. A mostani vizsgálat célja, hogy pontosan jeltárja a lakosság táplálkozása és az egészségi állapota közötti kapcsolatot. Azt hiszem, Magyarországon, s talán a világon sem volt még soha eny- nyire kiterjedt alapos vizsgálat ez ügyben. — Ezen mit ért? — A népesség-nyilvántartás adatai alapján — néhány szempont, mint a nem, az életkor, a lakóhely figyelem- bevételével — véletlenszerű kiválasztással állították össze a mintát, melyben szerepel hazánk minden ötszázadik polgára, közöttük mintegy kétezer Pest megyei. A Köjál vizsgálócsoportja csupán az adatokat gyűjti össze, az elemzés számítógépes lesz. — Mi mindenre vagyunk kíváncsiak? Egy hétköznapi és egy vasárnapi teljes étrendre, a táplálék minőségére, elkészítési módjára, meny- nyiségére, arra. hogy miből áll össze a népesség zömének leggyakoribb élelme, érdeklődünk a táplálkozási szokásokról, a káros szenvedélyekről, a vizsgálatban részt vevők életmódjáról, fizikai igénybevételéről gyermekkori étkezési szokásaikról. Ezeken túl megmérjük a résztvevők testsúlyát, magasságát, felkarkörfogatát, bőrhőmérsékletét, s a zsírpárnák méretét jelző bőrredővastagságot. Tudakozódunk arról, vannak-e szív-, máj- és epepanaszaik, emésztőszervi problémáik, azaz informálódunk egészségi állapotukról. Ami pedig egyedülálló: egyszeri vérvétellel — az erre önként jelentkezőknél — 32-jéle laboratóriumi vizsgálatot folytatunk, hogy adatot kapjunk olyan tényekről is, amelyeket eddig csak az infarktusgyanús betegeknél ellenőriztünk. Gyakorlatilag feltérképezzük az illetők egész anyagcseréjét, így tudomásunkra juthat a még tüneteket nem okozó betegség megléte, a kezdeti stádiumban. — S milyen eredményre számítanak ? A vizsgálattól megváltoznak tán hibás szokásaink? — Közvetlenül aligha. De az imént említettek alapján már a körzeti orvos gondozásba veheti azt, akit fenyeget kór, felér tehát egy óriási szűrővizsgálattal e próbálkozás. S mindenkinek általános tájékoztatást adunk, ismeret- terjesztő füzeteket a kívánatos táplálkozásról, valamint személyre szóló tanácsokat a fogyókúráról vagy hízókúráról, a testedzésről, az életmódról. A helyszín a pilisvörösvá- ri művelődési ház, reggel 9 óra. Tétlenül vár vizsgálati alanyokra hat egészségőr, Köjál-ellenőr, orvos. Pedig mindenki névre szóló meghívót kapott. Igaz, nem kötelező részt venni a vizsgálaton. Nem kötelező — Nem értem, miért jöttek eddig ilyen kevesen, talán az influenzajárvány lehet az oka — tanakodik Keszlé- ri János, a tanács elnöke, s hozzáteszi: — Engem ugyan nem hívtak, de önként jelentkeztem. Hogy miért? Mert hasznos, jó dolognak tartom az ilyesfajta kutatást. Bige Péterné közegészség- ügyi ellenőr: — Döcögősen indult az ügy, az első napori a meghívott 37 emberből csak 2 jött el, másnap 4, harmadnap 8. Ma — igaz, még korán van — eddig senki. Végigjártunk vagy húsz címet. Volt, aki friss epeműtét után még nem mozdulhatott, s akadt, aki influenzával nyomta az ágyat, de olyan is szépszerivel, aki „csak” nem kívánt részt venni a vizsgálatban. Pedig a munkahelynek orvosi igazolást küldünk, ha kénytelen távol maradni onnan, vagy várjuk az illetőt az általa megjelölt időpontban. Dr. Salamon Zsuzsa, a Köjál orvosa veszi át a szót: — Tény, hogy hibáztatható az érdektelenségben a hagyományos, gyógyítással összefüggő szemlélet. Hiszen aki nem érez betegségtüneteket, miért lenne kíváncsi testi állapotára. Pedig itt kiderülhet, hogy igenis volna oka érdeklődni, és még nem késő elejét venni a nagyobb bajnak, a súlyos kórnak. Mintegy varázsütésre négyen is érkeznek gyors egymásutánban 10 óráig. Az első idős férfi, 77 éves, s miközben lesegítik a kabátját, mondják: miért nem üzent, felkeresték volna otthonában is. Büszkén magyarázza, hogy makkegészséges, még a tyúkszemét is maga vágja ki. Ám távoztakor dr. Salamon Zsuzsa hümmögve mondja az étrendjére: sajátos. Valóban az. A kisöreg nem reggelizik, vastagon ebédel, főleg zsírban sült, zsírral készített ételeket, s napi 1 liter sör az adagja; vacsora helyett. Egy súlycsoportban Németh Lászlóné, a PEVDI betanított munkása a következő, s vallja: ő igazán egészségesem táplálkozik. Két év alatt több mint 20 kilót fogyott le, a férje örült is, hogy ismét egy súlycsoportba kerültek. Esténként tornázik, sok gyümölcsöt, főzeléket fogyaszt, s évek óta nem vacsorái. Hogy miért jött el a vizsgálatra? — Örülök a lehetőségnek. hiszen kiváncsi vagyok magamra, s ez az alkalom jó, hogy többet tudjak meg. Azt hiszem, az egészség a legfontosabb. Kaptam hozzá kilencféle útmutatót, tanácsot is, hogy mozogjak még többet, s egyek kevesebb tésztát. Dr. Gábeli Zoltán fogorvos sem tért ki a felmérés elől: — Szeretem a könnyű ételeket, kerülöm az édességet (a fogaim érdekében is), s reggelente fél órát tornázom. Csak az baj. hogy a délutáni munka után megéhezem. így bőséges a vacsora. De ha hízásnak indulnék, legfeljebb bevezetném az esti kocogást ... Peregi ístvánné nyugdíjas olajjal főz, de főleg sertéshúst esznek otthon és tésztát, krumplit, rizst. A reggeli csak tejeskávé és kenyér, de minden napra jut sajt, gyümölcs. — Idáig nincs panaszom, leszámítva, hogy a vérnyomásom kicsit magas — mondja. — Nem rossz ez a vizsgálat, az ember tisztába jöhet azzal, milyen is az állapota. Havonta járok vérnyomás- ellenőrzésre, és lehetnék tán pár kilóval kevesebb ... Vélhető, hogy az iméntiek a még ódzkodókat is meggyőzik arról: érdemes életükből rászánni egy órát a vizsgálatra. Bizonyosan állíthat, hogy a résztvevők között lesz, akinek életét évekkel hosz- szabbítja meg az orvostudomány az itt kiderülő adatok ismeretében. S remélhető, hogy két év múlva többet tudunk majd a táplálkozás és az egészség összefüggéséről. Hogy ezeket az új ismereteket hasznosítjuk-e? S hogy változtatunk-e konyhánkon, asztalunkon, életmódunkon? Hogy magunk fontosabbnak tartjuk-e egészségünket azután? Ez már rajtunk áll... V. G. P. NEB-iilés A Népi Ellenőrzési Bizottság városi szervezete március 28-án, pénteken délelőtt tartja a soron következő ülését a városi tanácson. A bizottság tagjai a Pest Megyei Temetkezési Vállalat városi kirendeltségének és a hozzá tartozó fiókok munkájának vizsgálati tapasztalatait vitatja meg. VÁCI 'jr A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1986. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Nagy a lakossági hátralék Kosdot bekapcsolták a gyűjtésbe Nehéz évet zárt a Kommunális Költségvetési Üzem. A januári rendkívüli hideg miatt több dolgozójukat is kényszerszabadságra kellett küldeniük. Ennek ellenére az előirányzott 101 ezer forintos termelési-szolgáltatási feladatot 105 és fél ezerre teljesítették. Ez a szám természetesen az üzem egészére vonatkozik, egyes ágazatokban, főleg az építőiparban némi visz- szaesés volt. A vonzáskörzetben A munkát a tanácsi megbízatások elsődlegessége szerint végezték. Ezzel szemben a tervezett nagyobb munkák közül néhány elmaradt, így a Deákvári fasor útfelújítása és a Fürj utcai 270 lakáshoz tartozó úttest aszfaltozása. Kiemelt feladat volt viszont Deákváron 133 lakás előköz- művesítése, szennyvíz- és csapadékcsatorna, valamint kisfeszültségű elektromos hálózat létesítése, amit az ütemezés szeriint teljesítettek. Az új gépjavító műhely kivitelezését nem tudták a tervezett idő alatt elvégezni. Ennek okát az alvállalkozók késedelmének tudják be. A vonzáskörzeti tanácsoknál tervezett aszfaltozási és szen.nyyíz- csatorna-építási munkákat 'rendben elvégezték, sőt túl is teljesítették. A tanács által le nem kötött építőipari kapacitásúikat vállalati munkákkal használták ki. Az összes teljesítményben mutatkozó elmaradás ellenére az ágaza-t eredményét az üzem jóinak tartja, mivel az egy főre jutó termelési érték a tavalyihoz képest 2.4 százalékkal magasabb lett. Másik fő tevékenységük a köztisztasági. Elsőként a házi szemét elszállítása, amit mind a városban, mind a vonzáskörzetben elláttak. A második negyedévtől Kosdot is bekapcsolták a körzetesí- tett hulladékgyűjtési rendszerbe. Vácott a korábbi • korlattól eltérve nagykonténeres módszerrel végezték a lomtalanítást. tfőtt az elszállított hulladék mennyisége anélkül, hogy a gépparkot gyarapították volna. A változást tehát a kapacitás jobb kihasználásával, jobb munkaszervezéssel érték el. A korábbiakhoz hasonlóan gondot okoz a lakosság szemétfuvardíj-hátraléka. Jelenleg 690 ezer forintra rúg ez az összeg, ami többéves tartozást jelent. Fenntartás Harmadik fő feladatkörük a parkfenntartás. Itt alapos elmaradásokat könyvelhettek el az üzem vezetői, ugyanis az év második felében anyagi fedezet hiányában különböző fenntartási műveletek elmaradtak. összesen 330 ezer négyzetméter belterületi és 42 ezer négyzetméter külterületi parkot kell gondozniuk. Átcsoportosítás Az elmaradt munkák sajnos tovább rontották a fenntartás színvonalát, ami a jövőben is hatással lesz e közterületek állapotára. Bár a negyedik negyedévben a hiányok enyhítése érdekében átcsoportosításokat hajtottak végre, .ez még nem oldja meg az elöregedett, szakmailag kevésbé képzett dolgozókkal rendelkező részleg gondjait. Az alaptevékenységen kívül szolgáltatásokat is nyújtottak, amelyek szép bevételeket hoztak, Ilyenek a félkész beton-, betontermék-eladás, a bérfuvarozás és a munkagép bérbeadása is. A feladattervben meghatározottakon kívül jelentős mértékű társadalmi munkára jutott erejük, idejük. 2 millió 367 ezer forintot tett ki az így létrehozott érték. Dudás Zoltán Magas a törzsgárda tagság aránya Áprilistól bérfejlesztés A Völán Fuvarozó és Szolgáltató Vállalat váchartyáni üzemének létszáma valamivel több, mint kétszáz. Nyilvánvalóan a jó munkahelyi légkörre, s munkakörülményekre is visszavezethető, hogy a létszám ötven százaléka fél évtizednél régebben dotgozjik az ipari üzemben, de magas azoknak is az aránya, akik tizenöt év feletti munka- viszonnyal bírnak. A fluktuáció is évek óta stagnál. Tavaly a ki- és belépők száma nem haladta meg a harmincat. Ez éz eredmény'szemmel látható- csökkenést mutat a korábbi évek ötven ki- és belépőjével szemben. Erre az üzemre jellemző, hogy minden műhelyre, és az ott dolgozókra személyenként is meg van határozva a ledolgozandó éves órakeret, ami 1890. E számot beszorozva a műhely létszámával, minden ilyen kisebb kollektíva teljesítménye pontosan kiszámítható, s tervezhető. A. L. A. Környezetvédelmi nap után Kezdődhet a tavaszi halfogás B Hogy a kérdésre válaszolni lehessen, ahhoz vissza kell kanyarodni az elmúlt év eseményeire. Először is arra, a Ráckevei-Dunán sűrűn emlegetett panaszra, hogy tavaly kevés hal akadt horogra. E felé a vélemény felé hajlik — a maga példáján — e sorok írója is, aki szintén sokszor távozott üres szákkal a vízpartról. Ám az is igaz, hogy a horgász már csak olyan ember, aki egy jó szezon után is hajlamos a do- hogásra. Ezért ebben a kérdésben legcélszerűbb a statisztikákra támaszkodni. Ezek szerint a múlt évben sem zsákmányoltak kevesebb halat a megyében, mint a megelőző esztendőben. Több év átlagában pedig minden egyes horgászra 21 kiló nemes hal jut évente. A statisztikának persze szépséghibája is van, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem mindig valódi adatokon alapul. A fogási napló vezetése ugyanis nem tartozik valamennyi horgász erősségei közé... S még valami, amiről a számok nem beszélnek. Mégpedig arról, hogy sokak véleménye szerint az őslakosok és a nyugdíjasok tizedelik meg leginkább az állományt. Tehát azok, akik több időt tölthetnek a vízparton, mini azok, akik csak a hétvégeken vagy a szabadságuk alatt, hódolhatnak szenvedélyüknek. Vagyis lehet, mi több, biztos, hogy az átlagon belül nagyok, helyenként ki- rívóak az aránytalanságok. Mondhatnánk azt is: kevés a hal, sok a horgász. Nos, a horgász valóban sok. Míg 1980-ban csak 49 egyesület 15 ezer horgásza tartozott a MOHOSZ Pest Megyei Intéző Bizottságának kötelékébe, addig öt évvel később már 85 egyesület csaknem 30 ezer halfogója aprította a vízi sereget. Még csak márciust írunk, de már újabb két egyesület alakult a megyében. A horgászat továbbterjedését ma már mesterségesen emelt gátak akadályozzák. Szabad vízterület nem lévén, szinte lehetetlen bejutni egy egyesületbe. De mi a helyzet a halakkal? Esztendők óta a területi jegyek bevételének 75 százalékát fordítják halasításra. Tehát a horgászok befizetései nem egy láthatatlan kalapba kerülnek, hanem sportjuk űzésének feltételeit teremtik meg. Tavaly 18 tonnánál több halat telepítettek a Ráckevei-Dunába és mellékvizeibe. Hogy ez sok vagy kevés? Jövő ilyenkorra kiderül... ill Hogy azért időnként mégis van mit tenni a szákba, az elsősorban az intézőbizottság mellett működő ráckevei halgazdálkodási bizottságnak köszönhető. Szakértelmüket bizonyítja, hogy a 48 hektáros makádi tógazdaságban 29 mázsánál több pontyot tenyésztenek hektáronként, amely majdnem duplája az országos átlagnak. Jó eredményeket érnek el a süllővel is, amely a ráckevei halkeltetőből a szigetbecsei előnevelő tóba, majd a horgászvizekbe kerül. Mindenképpen jó hír a pecások- nak, hogy Makádon újabb 48 hektáros mesterséges tavat létesítenek. Többszöri határidőmódosítás után valószínű, hogy az idén ősszel már ott is megkezdődhet az aranyha- súak nevelése. Ez azt jelenti, hogy a halgazdálkodási bizottság többé nem szorul vásárlásra, hanem saját termelésből fedezhetik a szükségleteket. Aminek köszönhetően nemcsak ősszel, hanem tavasszal is lesz haltelepítés. Valószínű, hogy ezzel javul majd a fogási arány. HifK A horgászat eredményessége, az idei fogási kilátások azon is múlnak, hogy milyen lesz a Duna vízminősége. Kedvező jel, hogy a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a MOHOSZ-szal egyeztetve elkészítette az öt évre szóló vízvédelmi programját, s o helyi tanácsok is több intézkedést terveznek. Ide tartozik az is, hogy maguknak a horgászoknak is jobban kell ügyelniük környezetük védelmére. A MOHOSZ március utolsó szombatjára hirdette meg a vizek partján esedékes tavaszi nagytakarítást. Természetesen az egyesületek más időpontban is megtarthatják akciójukat. S ha már a felszerelések rendben vannak, a horgászhelyek tiszták, rendezettek, s a nap is egy kicsit erősebben süt, akkor tényleg megkezdődhet a nagy tavaszi halfogás. Kövess László ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A tél olyan a horgásznak, mint a nyár a síelőnek. A holtszezonban jobb híján a felszerelését rendezgeti, javítgatja és feleleveníti a régi élményeket. A tavasz legapróbb jeleire azonban viszketni kezd a tenyere, legszívesebben botot ragadna, kitelepedne a víz partjára. S a vállalkozó kedvűek nemcsak ábrándoznak róla, hanem a csípős márciusi időjárással dacolva fel- csalizzák horgaikat. Az elmúlt héten már vörös szárnyú keszegeket zsákmányoló horgászokkal találkoztunk a ráckevei híd tövénél, ahol itt-ott szabad vízfelület töri meg a jég egyhangúságát. Nagy kérdés: milyen lesz az idei horgászszezon?
