Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
1986. MÁRCIUS 26.. SZERDA Központi ügyelet Ráckevén URH-s kocsival Gyakran zavarban voltak a ráckeveiek, ha este, de főleg a hét végén orvosért kellett szaladni. Hamarjában ki kellett deríteni, hogy melyik orvos van szolgálatban, s hogy hol lakik. A helyismerettel rendelkező őslakosok még csak elboldogultak valahogy de az üdülők, a hétvégi házak tulajdonosai nem tudták, hová kell fordulniuk, A központi örvöst ügyelet szervezése megoldotta ezt a gondot. Pénzügyi és személyi okai voltak annak, hogy csak most hozták létre a központi ügyeletet. Megyei segítség kellett ahhpz, hogy gépíró is, gépkocsivezető is rendelkezésre álljon. Majd március elején a Kosztá utca 26. sz. alatti rendelőben, mindjárt a híd tövében megkezdődött az új szolgáltatás. Az orvos URH-s autóval járja a települést, s így baj esetén könnyen elérhető, riasztható. Kamionparkoló Terminál közlekedési szolgáltató betéti társulás néven gazdasági társulás létesült a Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat, a Fővárosi Garázsipari Vállalat és az Állami Fejlesztési Bank részvételével. A társulás első vállalkozásként nemzetközi kamionparkolót épít az M5-ÖS autópálya budapesti bevezető szakasza mellett. Nem életcél a közigazgatás A jogkörhöz presztízs is kell Ki tudja, létezik-e pályaválasztási tanácsadó, amely a hozzá forduló gyereket tanácsi munkára tartja a legalkalmasabbnak. Ahol a kiegyensúlyozott, állatszelídítői akaraterővel, angyali türelemmel és cicerói rábeszélőkészséggel megáldott ifjút valamely közhivatalunk ügyfélfogadó asztala mögé ültetni javasolják. Betanulnak és... elmennek Valószínűleg nincs még ilyen pályaválasztási tanácsadó. Mert ha lenne, bizonyára ritkábban fordulna elő. hogy modortalan és rosszkedvű hivatalnokok szereznek kellemetlen perceket az — egyébként nem kevésbé modorta- ian és kedvetlen ügyfeleknek. S hogy kinek a borús hangulata indokoltabb? Az ügyfél tájékozatlanságát, nehéz felfogását és fegyelmezetlenségét nehezen viselő ügyintézőé, vagy a rideg bürokratától idegenkedő állampolgáré, azt nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a tanácsi apparátusoktól inkább a dolgozók szöknek meg, mint az ügyfelek. Am nem valószínű, hogy ez a tendencia kizárólag a neveletlen ügyfeleknek köszönhető. Hogy mi mindennek még, annak a megye különböző településein. és az Államigazgatási Főiskolán igyekeztünk utánanézni. Törökbálinton például, Weisz József vb-litNépi ellenőrök az iskolai konyhákon Túl gyakori a gr ízes étel A diákélelmezés gyakorlatát az utóbbi hónapokban Pest megye minden nagyobb köz- igazgatási egységében vizsgálták a népi ellenőrök. Legutóbb a Budaörsi Népi Ellenőrzési Bizottság a Pilisvörösvári Szakmunkásképző Intézetből, a százhalombattai 1. és 2. számú általános iskolából, valamint a Törökbálinti Kísérleti Általános Iskolából szerzett tapasztalatokat összegezte. Helyszíni bírság A vizsgálatnak itt egyéni vonást kölcsönzött az, hogy abban a Pest megyei Köjál területi kirendeltségének szakemberei is részt vettek, s a DEPO Szolgáltató Közös Vállalat üzemi konyháján rögtön helyszíni bírságot is kiszabtak, minthogy e konyha dolgozói ételmintát eltenni és takarítani is elfelejtettek. (A DEPÓ konyhájáról szállítják a meleg ételt a törökbálinti iskolába, ezért toppantak be oda is az ellenőrök.) Budaörs, Érd. Százhalombatta és e három város vonzáskörzete 19 községének, általános és középfokú iskoláiban 9402 tanuló étkezik, s fejlődésben levő szervezetük számára nagyon fontos, hogy elegendő fehérjéhez, szénhidráthoz és zsírhoz jusson, de az is, hogy az ételek szállítása és tárolása megfeleljen a higiéniai követelményeknek. A főzőkonyhák étlapszerkesztését a népi ellenőrök az eíimúlt év januári, májusi és szeptemberi adatai alapján minősítették és elég sok kifogásolnivalót találtak. A már említett DEPO-kony- ha például szeptemberben mindössze egyszer adott gyümölcsöt az ebédhez. A százhalombattai 1. számú iskola konyhája még egyszer sem (gyümölcsszezonban!), ugyanitt május második hetében az étrend egyhangúságát a következőképpen sikerült elérni: kedden csőtésztaköret, szerdán krumplis tészta, csütörtökön pirított gríz, pénteken t.-rizs. ízletes és elég : A két százhalombattai iskolai konyháján egyébként túl gyakran — tíz-, tizenhárom naponként — készítenek alacsony tápértékű, csupán a jóllakottság múló érzetét keltő grízes ételeket (grízes metélt, pirított és tejbegríz). Minden ellenőrzött konyháról elmondható, hogy a szükségesnél ritkábban juttat szárnyashúst a tanulók asztalára, ami érthetetlen, hiszen a csirkehús viszonylag olcsó. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik az is, hogy a népi ellenőrök által megkérdezett pedagógusok és tanulók között egy sem akadt olyan, aki az ételek ízét vagy az adagok mennyiségét bírálta volna. (Csak a törökbálinti iskolában említettek olyan esetet, hógy a DEPO-konyháról odaszállított étel nagyon kevés volt.) A valóságos vagy látszólagos elégedettség oka az lehet, hogy a korábbi NEB-vizsgálatok óta figyelemre méltó javulás következett be a tanulók étkeztetésében. Élelmezés-egészségügyi követelmény, hogy az ételt az elkészítésének időpontjától számított két órán belül meg is egyék, mert százhúsz percen túl a benne elszaporodó mikroorganizmusok miatt az ételfertőzés veszélyével is számolni kell. A törökbálinti iskolában a gyerekek nyolc turnusban ebédelnek. Ez hosszú időt vesz igénybe, s ráadásul az ételszállító kocsi menetideje is hozzáadódik. Az iskola tálalókonyhájában nincs berendezés az ételek átsütésére (csak melegítésére van), ezért itt egy sütő beszerzéséveii jó lenne megelőzni a bajt. A javulás feltételei Szakképzett szakács sem a százhalombattai iskolákban, sem. a pilisvörösvári szakmunkásképzőben nem dolgozik, de az utóbbi intézményben az étel készítője már 15 éve tölti be jelenlegi munkakörét. A budaörsi NEB tárgyilagosan feltárta a jelenlegi fogyatékosságokat. Még azt is például, hogy a DEPÓ konyhája mindig ugyanazokon a napokon küldi a vagdalt húst és’ a natúrszeletet az iskolába. Azt összefoglalásként mégis megállapíthatta, hogy ,,a gyermekélelmezés területén — legalábbis a vizsgált egységekben — javulás következett be." E javulás folytatódásának a feltételét a főzőkonyhák technikai felszereltségének korszerűsítésében és a konyhai dolgozók szakmai felkészültségének növelésében látják a népi ellenőrök. Cseri Sándor kár véleménye szerint talán soha nem lesz megállítható a fluktuáció. — Az elmúlt hat esztendő alatt körülbelül kétszer cserélődött ki nálunk a teljes létszám. Mire beletanul egy ügyintéző a feladatkörébe, már veszi is a sátorfáját, s megy valamelyik főváré i üzemhez, természetesen magasabb fizetésért. Az új dolgozó felvételéig, a betanulás ideje alatt a viszonylag stabil csoportvezetők kell hogy helytálljanak, így jelentősen megnövekednek az ő terheik. Könnyebben, többet keresni Dunaharasztin, viszonylag szép számban, felsőfokú végzettségű tanácsi dolgozókkal dicsekedhetnek. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a diplomások kivétel nélkül nők. Németh Jánosné tanácselnök szerint lenne azért néhány munkakör, amelyet célszerűbb lenne férfinak betölteni. — Hatásosabb, ha egy szabálysértési ügyben vagy építéshatóságiként nem asszony, hanem férfi jár el. Arra azonban, hogy szakképzett férfiakat meg tudjunk tartani, igen kicsi az esélyünk. Legutóbb, két éve vettünk föil egy pályakezdő fiatalembert, aki egy év után 1500 forinttal magasabb fizetésért — érthető módon — elhagyott bennünket. A megyei tapasztalatok szerint főként az agglomerációt sújtja a termelőüzemek magasabb kereseti lehetőségeitől könnyen elcsatoló munkaerő okozta fluktuáció. A távolabb eső településeken, főikéttí a gyermeküket nevelő családanyáknak biztos és megbecsült munkaadó a tanács. Jogos azonban az az elvárás, hogy a járási hivatalok megszűnte óta még bonyolultabbá, felelősségteljesebbé vált feladatköröket nagyobb arányban töltsék be nemcsak tanfolyammal, szakvizsgával, hanem szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezők. Az Állam- igazgatási Főiskola főigazgatója, dr. Kelemen Ferenc azonban elmondta, hogy a náluk végzettek körében folytatott vizsgálatok szerint a pályával való elégedetlenség, a keresletkínálat egyensúlyának megbomlása néhány éve érzékelhető. Tenni azért lehetne valamit — Az államigazgatáson kívüli területeken elhelyezkedők aránya évről évre nő. A nappali és esti tagozaton végző fiatalok szívesen keresnek magasabb bért és konfliktus- mentesebb munkaterületet igéid állásokat. Ezt annál is inkább megtehetik, mert szakképzettségük konvertálható, tudásuk akár a gazdasági szférában, akár az államigazgatás egyéb területein — a rendőrségnél, pénzügyőrségnél — felhasználható. — Elképzelhető, hogy csupán a viszonylag alacsony béreknek tudható be a tanácsoknál észlelhető nagy arányú pályaelhagyás? — Felméréseink szerint a pályakezdők szakmával szembeni kifogásai három pontban foglalhatók össze, s ezek között a bérezéssel való elégedetlenség nem az első helyen szerepel. A fiatalok elsőként az urbánus létfeltételek igényét jel-öltók meg. Számukra a munkahely megválasztása nagyjából egyet jelent a lakóhely megválasztásával, s inkább döntenek a városias jellegű települések mellett, ha el is kell hagyniuk a közigazgatási munkaterületet, Csak ezt a szempontot követi a bérezés, amellyel szemben tulajdonképpen nem merül fel túl sok panasz, mióta megemelkedtek a kezdő fizetések. Most inkább a több évtizedet pályán töltők lehetnek elégedetlenek. (Duna,haraszti« a tanácsi dolgozók átlagfizetése 4769 forint. Az átlagos életkor 36 év.) — A harmadik, igen lényeges szempont a munkakörrel való elégedetlenség, amely a szakmai karrier, a társadalmi presztízs miatt rendkívül fontos. A nálunk végzettek számára egy községi tanács vb-tiitkári posztja nem kínál továbblépési lehetőséget, perspektívát. Ha pedig képzettségüknek megfelelő részterületen — adó-költségvetés, lakás vagy egyéb — kínálnak állást a frissen végzetteknek, nem biztos, hogy a felajánlott szaikterület hosszú távon a leginkább megfelel érdeklődési körüknek. — Milyen kiutat lát a jelenlegi helyzetből? Hogyan lehetne a tanácsok szakemberellátottságán javítani? — Az adminisztratív kötöttségek lazításával, előrelátóbb személyzeti munkával, esetleg pályázati rendszerrel a betöltésre váró munkahelyeket és az egyéni elvárásokat jobban összhangba lehetne hozni. Természetesen az államigazgatás presztízsének helyreállításához szükséges a bérek rendezése is. S nem utolsósorban, némi rugalmassággal, átszervezéssel is enyhíteni lehetne a szakemberhiányon. Össze lehetne vonni több községből azokat a munkaköröket, amelyek ellátása szakirányú végzettséget igényel, de alkalmazásukra viszonylag ritkán kerül sor. így több településen egy ember foglalkozhatna kisajátítási vagy építési ügyekkel, szabálysértésekkel. E jó tanácsoknak, javaslatoknak azonban egyike sem olyan, amelynek végrehajtása a, községi-nagyközségi tanácsok hatáskörébe, tartozna. : -Máéváflji Agnes Fogadókészen Számítógép Solymáron KüSön tanfolyam a vezetőknek A számítástechnika végre helyér® kerül közgondolkodásunkban. Nem misztifikáljuk, nem várunk tőle csodát, mint néhány évvel ezelőtt, s ha anyagi okok miatt a kelleténél lassabban is, de végre kezd teret nyerni mindennapi életünkben. A solymári tanács például már régóta birtokol egy Commodore személyi számítógépet, amelyet nagy reményű tervek megvalósítására vásároltak meg. — Egyetlen problémánk, hogy senki sem ért hozzá — panaszolja Bogdán Istvánná, aki 1985 nyarától vezeti a községháza munkáját. — Egyetlen ember értett hozzá régebben, ő azonban már nem dolgozik nálunk. — Szekrényben porosodik a Commodore? — Azt azért nem! Drága csecsebecse ez ahhoz, hogy vitrinben tartsuk. Számítógépes tanfolyamot szerveztünk, a PEVDI szakembereinek irányításával a gyerekek ismerkednek meg a számítástechnika rejtelmeivel. Tudomásunk szerint a megyében egyedül Solymáron található számítógép, bár a távoli jövő azt sejteti: idővel minden községházára kerül majd belőlük egy. Ez azonban egyelőre még álom, s a megyei központban is csak az űj technika fogadására igyekeznek felkészülni. Igaz, ezt dicséretes gyorsasággal s fogékonysággal teszik. Susa Erzsébet, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója egyike az újjal ismeretséget kötőknek: — Óriási volt az érdeklődés a tanfolyam iránt, hiszen az első felhívásra 120-an jelentkeztek. Ez némi gondot is okozott, mert a gyakorlásra mindössze bárom Commodore 64-es gép áll rendelkezésünkre. Egy-egy berendezésnél pedig legfeljebb hárman dolgozhatnak. A gordiuszi csomót végül is kis csoportok szervezésével oldottuk meg. — Meddig tart a tanfolyam, s mit tanulnak a részvevők? — Az ismereteket három blokkban lehet elsajátítani, melyek mindegyikét tesztlapos felmérés követi. Először általános számítógépes ismeretekre tettünk szert, előadásokon. A második blokk során az előadások mellett már konkrét gyakorlás is folyik, amit újabb előadássorozat követ majd. A féléves tanfolyam, július elején fejeződik be. — Ügy tudom, még egy csoport ismerkedik a számítástechnika rejtelmeivel. — így igaz. Külön tanfolyamot indítottunk a vezetőknek. Az ő oktatási programjukban nem a számítógép kezelésén van a fő hangsúly, hanem előnyeit, felhasználási lehetőségeit taglalják részletesebben. Bár természetesen ők is megtanulhatják a programozást és a gépkezelést, ha kedvük van hozzá. Az irodákból egyelőre még hiányoznak a manuális munkát kiváltó, a tévedést nagy mértékben csökkentő személyi számítógépek. A most folyó tanfolyamok azonban mégsem számítanak kárbav«*- szett időnek, hiszen a legfejlettebb munkatechnika csak ott tud gyökeret verni, ahol a dolgozók nemcsak szeretnének. hanem tudnak is új nyelven „beszélni”, a korszerűbb eszközökkel dolgozni. A fogadóbázis kialakulóban van a Pest Megyei Tanácsnál, s remélhetőleg a gépek nem késnek sokáig... Volt már, hogy éjjel kellett festeni Mindenki egy hetet dolgozik iVern szenzáció, mésr csak nem is kuriózum, hogy a kisiparosok ingyen építik a szigetbecsei André Kertész-emlékházat. Harmincán fogtak össze azért, hogy méltó helyre kerüljenek a híres fotóművész alkotásai, s hogy ezzel is gazdagodjék a község. Voltak már hasonló akciók, tehát tényleg nem számít különlegességnek, amit tesznek, mégis ez irányította rájuk a figyelmet. Ez szívügy — Nem volna érdemes tagadni, sok tanácsi terv eleve úgy készül, hogy megvalósításukhoz társadalmi munkára van szükség — mondja Takács József, Szigetbecse elöljárója. — S a segítséget nemcsak a vállalatoktól, termelő- szövetkezetektől várjuk, hanem a kisiparosoktól is. Ők a legrugaimasabbak, a leggyorsabbak, ha valamit meg keil csinálni. Az utóbbi években 300 méternyi járda építéséhez járultak hozzá a szakmunkájukkal. A művelődési ház vizesblokkjának megépítése 200 ezer forintba került volna, de segítségükkel 60 ezerből kihoztuk. Nem számítva a festést, a lambériázást. Az óvodában is dolgoztak társadalmi munkában. — Jó szó és megfelelő cél kell, s akkor nem mondanak nemet — folytatja az elöljáró. — így történt az André Kertész Múzeum ügyében is. Az idős művész három esztendővel ezelőtti látogatása megdobogtatta a szigetbecseiek szívét, nem kevésbé az egy évre rá megrendezett kiállítás. Ezeknek nyomán fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy állandó kiállítás létrehozásával emlékezzenek arra a művészre, akinek a pályáját meghatározták a Szigetbecsén töltött gyermekévek. Tavaly nyáron megvásároltuk azt a régi parasztházat, amely megfelelő színhely lenne. Átalakításához pénz is, kivitelező is kellett összehívtuk hát a kisiparosokat is, beszámoltunk a tervekről. I gént mondtak. Csak azt kérték: olyankor dolgozhassanak, amikor kevesebb a munkájuk. Ezt nem lehetett teljesíteni, a munka mégis megkezdődik ezen a héten. Feigl Nándor szigetbecsei kőművesmester. a KIOSZ körzeti szervezetének vezetőségi tagja irányítja az építkezést: — Jobb lett volna, ha nem a tavaszi szezonban kell munkához látni, de így sem lesz baj. Ha minden szakma egy- egy hetet dolgozik, akikor nem csúszunk ki az időből. Eddig is mindig segítettünk, ha hívtak, a múzeumot pedig mi is a szívügyünknek tekintjük. Harminc szigetbecsei, ráckevei iparos fogott össze. Gépház, iskola Szigetbecsén anekdoták keringenek arról, hogy az André Kertész-kiállítás megnyitása is a kisiparosokon múlott. A bemutató előtti napon derült ki, hogy újra kell festeni azokat a tablókat, amelyekre a fényképeket erősítik. A FÖFOTÓ munkatársad, a kiállítás rendezői reménytelen helyzetbe kerültek. Akkor szaladt el valaki az egyik szigetbecsei festő kisiparoshoz. Az kocsiba vágta magát, átrobogott Kiskunlacházára, s egy másik festővel érkezett vissza. Éjszaka mázolták le fehérre a tablóikat. Másnap megnyílt a kiállítás. Kevés olyan közületi építkezés, tatarozás akad(t) a környéken, amiben az iparosok ne vennének részt. Legutóbb a hamarosan megnyíló ráckevei autósmozi gépházát falazták fel. Jövőre a sziget- becsei iskolát szeretnék négy tanteremmel bővíteni. Beadták a pályázatot a megyei tanácshoz. Az onnan remélt pénzt társadalmi munkával akarják kiegészíteni. Az elöljáró és a kőművesmester is azt bizonygatják, hogy az együttműködés alapja a tanács, a pártbizottság és a KIOSZ között kialakult jó viszony. S azt sem volna érdemes eltitkolni, hogy a sok segítségért cserébe a tanács olykor kedvez a kisiparosoknak. Kedvezmények — Tavaly január óta a helyi tanácsok kedvezményt adhatnak a kisiparosoknak — mondja Takács József. — Ez annyit tesz, hogy a KIOSZ ajánlására, az iparos kérelmére a végrehajtó bizottság 20— 50 ezer forinttal csökkentheti az adóalapot. A döntés előtt számításba veszik, hogy az illető kisiparos mennyi közületi munkát esetenként társadalmi munkát vállal. — Általában megkapják ezt a kedvezményt? — tudakolom Feigl Nándortól. — Megkapjuk, jól is jön* de nehogy azt gondolja, hogy azért csináljuk — mondja a kőművesmester. — A rendelet életbe lépése előtt is segítettünk, s ezután is ezt fogjuk tenni. Már épül az új makádi iskola, de sokan emlékeznek rá, ho,gy mi történt 1983 őszén. Két héttel a tanítás megkezdése előtt szóltak, hogy sürgős beavatkozásra van szükség, mert az épület életveszélyes. Augusztus 20-án kezdtük a munkát és szeptember elsejére készen lettünk. Igaz, jól megfizettek érte, de ki csinálta volna meg ennyi idő alatt? Vagy amikor a fűtési szezon elején le kellett bontani, s újra építeni a becsei művelődési ház öt kéményét. Jött a két bátyám, az apám. a tanulóim, s hét nap múlva már fűteni lehetett. Az akkori tanácselnök megállított az utcán: — Feigl úr, ezt azért nem hittem volna... m. l.
