Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

1986. MÁRCIUS 22.. SZOMBAT S. (Folytatás az l. oldalról.) munkaerő-gazdálkodást stra­tégiai kérdésként kell kezelni. KOLTAI IMRE: Most készülnek a vállalati öt­éves tervek. Kapjon á tervek­ben ez a fontos kérdéskör ki­emelt jelentőséget. Termelés és támogatás — Ismét abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg­köszönhetem a kormánynak, amiért megerősítette, megkez­dődhet az Állami Tervbizott­ság által jóváhagyott rekonst­rukció a Cement- és Mész­művek váci gyárában, gondos­kodva a lendületesebb építés anyagi erőforrásairól is — mondotta bevezetőül a CEMÜ vezérigazgatója. Pest megye 28. választókerületének or­szággyűlési képviselője. Ez­után tájékoztatta képviselő- társait arról, hogy e rekonst­rukció nem csupán környezet­védelmi szempontból jelentős, hanem azért is, mert mivel megújíthatják az elavult technológiát, nagyobb lesz a termelési kapacitás, amellett, hogy az új kemencék kémé­nyében fölszerelt elektrofilte- res berendezés már a nyers­anyag-előkészítő malmoknál kiszűri a port, ami a levegő­be juthatna. Miközben b:~- tonságosabbá lesz a rekonst­rukció befejeztével a főváros és a környék cementellátása, magoldódik Vác régi problé­mája is: megszűnik a túlzott légszennyezés. Utalt arra a képviselő, hogy a cementipar rendszeresen ré­szesül jelentős ártámogatás­ban, adókedvezményben, a bérfejlesztési lehetőségei is jobbak az átlagosnál. Ennek oka az, hogy termelési lehe­tősége, a gazdálkodás minősé­ge nagymértékben függ kül­ső tényezőktől. Vannak belső gondok is, egyebek közt újabb másztermeiő kapacitásokat kell teremteni, korszerűsíteni a rakodást, szállítást, csoma­golást, és így tovább. Az ilyesmit Önerőből kell megol­dani — hangsúlyozta —, ám akadnak olyan kérdések, ame­lyekben segítségre szorulnak. Ezek közül a termelői ár és az állami támogatás okozta ellentmondásos helyzetet ele-, mezte, kiemelve, hogy a tá­mogatásnak ez a formája nem ösztönöz kellőképpen ta­karékosságra, korszerűbb anyagok felhasználására. A termelői árak rendezése a VII. ötéves terv során elkerülhe­tetlen, a dotáció átcsoportosít­va a tavaszi ülésszakon is ki­fogásolt lakás-áremelkedések mérsékléséhez járulhatna hoz­zá, a tárcán belül. A képviselő nem tartja ki­elégítőnek a munl^a- és tech­nológiai fegyelem javulását. Ezt tűzni konkrét célul a nem­zeti közmegegyezés egyik sar­kalatos pontja lehetne — hív­ta föl az Országgyűlés figyel­mét. Érintette a versenytár­gyalásos vállalkozói rendszer eredményeit — egyetértve eb­ben a miniszterrel —, majd befejezésül megállapította, hogy az építő- és építőanyag- iparban is a termelékenység növelését egyértelműen ösz­tönző szabályozókra van szük­ség. hogy az építőipari vállalatok kihasználatlan telephelyeit a magánlakás-építés szolgálatá­ba állítják. Mégpedig úgy, hogy vagy a félkész terméket, vagy a Tüzép-telepeken is ~forgalmazott építőanyagokat árusítanak ezeken a helyeken. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter előterjesztését es a fel­szólalásra adott válaszát jó­váhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az elnöklő Sar­lós István egy, a vitában el­hangzott képviselői javaslatra reagálva elmondta: az alkoho­lizmusellenes törvény megal­kotásának gondolatával a kor­mány foglalkozik, az ezzel kapcsolatos álláspontról vár­hatóan a következő ülésszakon tájékoztatják a képviselőket. Interpellációk hangzottak el Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Szín­ház művésze a belkereskedel­mi miniszterhez interpellált a szolgáltató és üzlethálózatban gomba módra elszaporodott idegen nyelvű elnevezések miátt Felkérte a minisztert, hozzon rendeletet, amely a kiemelt idegenforgalmi ' köz­pontok, intézmények több­nyelvű feliratainak kivételé­vel megtiltja a szolgáltató és kereskedelmi hálózatban »a Somogyi László válasza Somogyi László — a képvi­selői észrevételekre reagálva — árkérdésekről szólva elke­rülhetetlen tényezőként érté­kelte, hogy a telkek, a köz­művesített területek fogyásá­val a lakásárak továbbra is növekedni fognak. A tárca lé­nyeges feladatának mondotta ugyanakkor az árak emelke­désének mérséklését, korlátok között tartását. A „kalákában”, tehát csalá­di-baráti összefogással vég­zett munkával kapcsolatban kifejtette, hogy ezt a munkát a végcél szempontjából egyen­értékűnek tekintik bármilyen más lakásépítéssel, tehát se­gíteni kell azokat, akik ebben részt vesznek. A gondot ezek­ben az esetekben az okozza, hogy ki az építkezés lebonyo­lításáért felelős személy. Fog­lalkoznak azzal a gondolattal, hogy kötelezővé teszik: a ka­lákában végzett házépítésnél a felelős a tervező legyen. A jövő nagy feladatának nevezte a miniszter a paneles lakóházak felújítását. Az el­ső próbálkozások megkezdőd­jek Budapesten és vidéken is, s a tapasztalatok alapján kí­vánják eldönteni, hogy külö­nösen a gépészeti, hőtechnikai berendezések rekonstrukció­ját miként lehet elvégezni. A miniszter megerősítette a tárcának azt a szándékát, nem magyar elnevezések használatát. •Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter válaszában a helyzet pontosabb megvilágí­tása érdekében elmondta, a kereskedelmi és vendéglátó- egységek túlnyomó többségé­nek jelenleg is magyar neve van. Ugyanakkor a vendéglá­tásban használatos néhány olyan megnevezés — büfé, bisztró, eszpresszó —, amely már a köznyelv részévé vált. Az idegenforgalomban is kí­vánatos, hogy a nemzetközi szállodákban, éttermi láncok­ban, idegenforgalmi közpon­tokban legyen néhány nemzet­közi jelzésű felirat. Az interpelláció jogosságát a miniszter a tekintetben nem vitatta, hogy a magánkereske­delemben és az úgynevezett szerződéses üzletekben elsza­porodott a nem magyar elne­vezések használata. Elmondta, hogy tervezik a belkereske­delmi törvény, valamint a ma­gánkereskedelemmel foglal­kozó törvényerejű rendelet módosítását. Az interpelláló és az Or­szággyűlés Juhár Zoltán vá­laszát tudomásul vette. Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karban­tartó asztalosa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez interpellált két munkaszüneti nap, április 6-a és december 28-a munkanap­pá nyilvánításával kapcsolat­ban. Mint mondotta: válasz­tókörzetében azt tapasztalta, hogy a lakosság nagy része nem érti meg az intézkedés szükségességét, s a szülőket az is zavarja, hogy e két nap egybeesik a tavaszi és a téli isko'aszü n ettél. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Képviselőtársai gratulálnak Koltai Imrének felszólalásához Hivatal elnöke elmondta: visszatérő tapasztalat, hogy az évi nyolc fizetett munkaszü­neti • nap gyakori torlódása megnehezíti a termelés szer­vezését, esetenként zavarokat okoz a szolgáltatásban és a lakosság ellátásában. Ezért alakult ki a munkanap-áthe­lyezések eddig is alkalmazott gyakorlata. Idén azonban a hagyományos megoldás nem lenne kielégítő, mert 'a nyolc fizetett munkaszüneti nap mindegyike munkanapra esik. így néhány hónapban jelen­tősen összetorlódnak a mun­kaszüneti napok, s ez a már említett feszültségekhez ve­zetne. Ezért — más országok gyakorlatához hasonlóan — munkanappá nyilvánították április 6-át és december 28-át. Ez a megoldás két nappal megnöveli a társadalmi mun­kaidőalapot — tehát végső so­ron hozzájárul a nemzeti jö­vedelem növeléséhez —. erra pedig jelenlegi helyzetünkben nagy szükség van. Ugyanak­kor a dolgozók jogait is tisz­teletben tartja, mivel két sza­badnap kötelező kiadásával jár együtt. Rácz Albert államtitkár válaszát az interpelláló kép­viselő és az országgyűlés tu­domásul vette. Szalai Istvánné (Vas m., 1. vk.) a Latex fonó- és szövő­gyár művezetője, az Országos Anyag- és Árhivatol elnöké­hez interpellált a magyar ipar védelme ügyében, az import- termékek belföldi forgalmazá­sával kapcsolatban. Mint mon­A jegyzői poszton Balogh László (Pest m. 29. vk.) intézményesen szervezett ka­lákának is? A csúcs a kere- pestarcsai kórház. Ám azóta számos óvoda, bölcsőde, orvo­si rendelő, ABC-áruház, mi­egyéb létesült kisebb hordere­jű megmozdulással, de hason­ló módszerekkel. Azt mondja a tanácselnök, hogy erre nagy lehetőséget adnak a megye építőiparának szervezeti keretei. Jellemző ugyanis, hogy az állami ipar mellett szinte ugyanolyan ter­melési értékkel jelen van sző­kébb hazánkban a szövetke-. zetek, szövetkezeti közös vál­lalatok, termelőszövetkezeti ágazatok, gazdasági társulá­sok, egyebek sora. E kisebb szervezetek rugalmasabban képesek befogadni a társadal­mi munkát. Inkább alkalma­sak arra is, hpgy kisebb igé­nyeket kielégítsenek, amint Somogyi László miniszter is említette, jól szolgálják a vi­déki építkezéseket (hozzátéve, hogy nem szereti ezt a szót: vidéki, mert ennek valami­lyen leértékelő jelentést tu­lajdonítanak, teljesen mél­tánytalanul). Megértem a képviselőket, ha úgy vélik, lehet bízni a miniszter ígéretében. A tárca beszámolója rendkívül tárgyi­lagos volt, hasonlóan a mi­niszteri zárszó. Az építő- és építőanyag-ipart ért bírálato­kat megfontolva, önkritikusan reagált Somogyi László, az elhangzott felszólalásokra, szerértyen kérve, hogy mi, magyarok, vegyük észre azért azt is, amit jól csinálnak. Erre — kiváltképp ilyen őszin­te megnyilvánulás után — kérni sem kell minket. Bol­dogan dicsérjük azt, ami va­lóban szép, ami valóban hi­bátlan, hiszen mi is azt akar­juk. több legyen a siker a kudarcnál, ez állampolgári érdekünk. ÉRDEKES, amit a sikerről s a kudarcról szólva — nem a fenti összefüggésben, ha­nem az egész tavaszi ülés­szakra vonatkozóan — vallott Viola Károly, a megye 14. számú választókerületének képviselője, a néphadsereg üzemmérnök polgári alkal­mazóttja. Mint első ízben megválasztott képviselő, öröm­mel töltötte két napját a T. Házban, mivel úgy látja, nem akként mennek a dolgok, ahogy korábban, átlagpolgár­ként, az egyes ülésszakokról szóló — tisztesség ne essék: sematikus — tudósítások alap­ján hitte. A törvényhozó tes­tület tagjai valóban maguk hozták a törvényt — mint mondja —, aktívan vettek részt az előkészítésben, meg­vitatták a bizottságok ülé­sein, majd az Országházban, a plénumon. Így beszél: a legöregebb honatyák sem em­lékeznek arra, hogy valaha szavazatszámlálókat kellett volna az ülésterembe rendel­ni, mint csütörtökön, az ille­tékről szóló törvény kapcsán. S az, hogy az Országgyűlés egyik képviselőjének javasla­tát fogadta el, nem a kormá­nyét a konkrét témában, nem jelent mást, mint azt: a Par­lament a birtokában levő több, megfelelőbb információ alapján, alkotmányos jogával élve döntött a többség érde­kében. Ez siker vagy ku­darc? Kinek ez, kinek az? Egyik sem. Annyi történt csupán, hogy a korábbiakhoz képest életre kelt az Ország- gyűlés. TÖBBEN jól éreztük ma­gunkat ezen az ülésszakon, Viola Károly első ciklusos képviselővel együtt. Mintha megmozdult volna a víz, ami már-már állónak bizonyult. A legutóbbi pártkongresszuson többször elhangzott: pezsgőb­bé kell tenni a közéletet, benne a parlamenti demok­ráciát is kibontakoztatni. Ügy tűnik, sikerül. Erről tanúsko­dik az őszinteség, a nyíltság, a korrekt vitákra sarkalló légkör, ami körülvett ben­nünket a tavaszi ülésszak mindkét napján. dotta, egy korábban kiadott árhivateli rendelet hátrányos helyzetbe hozza a hazai ipart. A rendelet lényege, hogy az importtermékek forgalmazásá­nál a kereskedelmi vállalatok a hazai eredetű árukkal szem­ben nagyobb árréssel dolgoz­hatnak: a különbség két-há- romszoros. Ezért a kereskede­lem természetesen az. impor­tot szorgalmazza. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhi- vatal elnöke elmondta, hogy a kifogásolt rendelkezés csupán a f o gyas ztusic i kk-na gyk er es - kedelem néhány vállalatára tartalmaz az általánostól elté­rő árképzési előírásokat. Az áruforgalomban ugyanis még vannak olyan termékcsopor­tok, ahol nem megfelelő a vá­laszték és az árszínvonal. A rendelet ilyen területeken írja elő, hogy a nagykereskedelem csak akkor juthat a kalkulál- hatónál nagyobb jövedelem­hez, ha kedvezőbb beszerzési forrásokra tesz szert, például áralku révén csökkenti a ko­rábbi beszerzési árat, vagy szocialista importból szárma­zó termékeket értékesít. A többletjövedelem egy részét viszont más cikkek árának mérséklésére kell fordítani. A jogszabály tehát előnyben ré­szesíti a jobb kereskedelmi munkát, s a fogyasztót, a vá­sárlókat védi. Az olcsóbb, vá­lasztékot növelő importtal nem a hazai .termelőket akarják hátrányos helyzetbe hozni, ha­nem a verseny révén a fo­gyasztók számára előnyös vál­lalati magatartást és áruösz- szeitételt kívánnak elérni. A kormány Gazdasági Bizott­sága ugyanakkor már előírta a szóban forgó rendelkezés felül­vizsgálatát. Ennek célja ter­mészetesen nem a verseny ki­kapcsolása, hanem annak elemzése, hogy hód, milyen te­rületeken szűntek már meg a rendeletet kiváltó okok, hol alakult ki olyan, a kereslet- kínálat egyensúlyára utaló pia­ci helyzet, ahol a lakosság el­látása és az árszínvonal vé­delme már biztosított — mon­dotta végül Szikszay Béla. Az államtitkár válaszát a képviselő nem fogadta el, mert megítélése szerint az nem érin­tette a konkrét kérdés lénye­gét. Mint mondotta, vélemé­nye szerint sem az import le­állítására, vagy annak ható­sági korlátozására volna szük­ség, sokkal inkább arra, hogy ne működjék olyan érdekelt­ségi rendszer, amely hátrányos a hazai ipar számára. Az interpellációra adott vá­laszt az Országgyűlés sem fo­gadta el. így az ügyrendnek megfelelően az Országgyűlés elnöke a kérdésit továbbítja a kereskedelmi állandó bizott­ságnak, hogy az alaposan vizs­gálja meg. A testület az Or­szággyűlés legközelebbi ülés­szakán számol be munkájáról. Ezzel az Országgyűlés tava­szi ülésszaka, amelyen felvált­va elnökölt Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János, befejezte munkáját. Oszlopok közt fények, fények Az ülésszakról tudósított az MTI és Bálint Ibolya. Fotó: Barcza Zsolt.

Next

/
Thumbnails
Contents