Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

prsr MIC II. ^ 1986. MÁRCIUS 18., KEDD A gyorsuló időnek dolgoznak Számítógépet az iskoláknak Tízperces szünet volt a szakmunkásképző­ben. A'jövő boltosai életkoruknak megíele- lőer vidámkodtak, hancúroztak, élvezték a kis időnyi lazítást. A folyosó végén, egy asztalnál csipogó dobozt ösztökélt munkára néhány leány és fiú. Számokat, betűket ko­pogtattak a billentyűrendszerén, miközben a dobozhoz csatlakoztatott mini televízió kép­ernyőjét lesték. A képernyőn vonalak, be­tűk, jelek cikáztak, miközben a gyerekek sok jó ötlettel látták el a dobozkán zongo­rázó társukat. Cincogó bip-bip sorozat a gép részéről, harsány kacaj a srácokéról. Visongva, haho- tázva lökdösik egymást, a többiek is odase- reglenek a szenzációra. A mini képernyőn egy szó áll: malac. — Malac, malac! Mit programoztál be? Ugye, nem tudod? Ugye, nem tudod! A Commodore egykedvűen teszi a dolgát, közvetíti, amit beléadagoltak akarva, vagy véletlenül. A szót törlik, piás program jön, mivel megszólalt a csengő és vissza kell tér­ni a tanterembe. Kétezer program Kis epizód számítógépes kor­szakunk gyerekcipös idősza­kából — ha a nyolcvanas esz­tendőket még ilyennek lehet mondani. Tulajdonképpen ná­lunk hamar felismerték a számítástechnika, informatika jelentőségét, fontosságát, s ve­le együtt a képzését is. Mint egy összesítő jelentésből ki­tűnik, egy 1979-ben jóváha­gyott javaslat nyomán lehe­tőség nyílt az alapismeretek elsajátítására széles körben, általános iskolás kortól, isko­larendszerben és tanfolyamo­kon egyaránt. Az oktatók, ta­nárok képzése szintén elkez­dődött. Tavaly december 31-ig or­szágosan 739 középiskola ren­delkezett saját számítógéppel, összesen 2765-tel, tehát egy iskolában átlagosan 3,7 gép volt. Az iskolák az említettek­ből 835 gépet maguk szerez­tek be, sokat ajándékba kap­tak, vagy kihelyeznék hozzá­juk használatra. Az általános és középisko­lák, középfokú oktatási intéz­mények saját forrásból 5490 számítógéppel rendelkeztek, számítástechnikai szakoktatá­son a múlt ötéves terv évei­ben 7500 tanár vett részt. A gépekhez — pályázatra — úgy 200 programot fogadtak el. A Művelődési Miniszté­rium előterjesztésére a szá­mítástechnikai tárcaközi bi­zottság 1979-ben, 68-ik ülésén fogadta el a számítástechnikai szakemberképzés hosszú távú programját. Ennek egyik pontja, hogy a középfokú ok­tatási intézményekben el kell terjeszteni a számítástechnikai alapismeretek és alkalmazási ismeretek oktatását, előre kell lendíteni felsőbb fokon is ezeket. Ám mindehhez a jö­vőre nézve alapot már az ál­talános iskolákban kell terem­teni. A mostani, 1985—86-os tan­évben kísérleti oktatás szin­te minden tizedik általános iskolában indult, népesebb gépparkkal, részben szakköri foglalkozások keretében. Szak­körök egyébként már az előző esztendőkben is voltak. A ta­nárok. oktatók felkészítéséből oroszlánrészt vállalt a Bolyai János Matematikai Társulat, az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat, az MTESZ számos tag­egyesülete. Módszertant te­kintve az Országos Pedagógiai Intézetre hárult komoly fel­adat. Pest megye általános és kö­zépiskoláiban is egyre több a számítógépes szakkör, klub, egyre több gyerek ismerkédik meg a jelen s jövő fontos, nélkülözhetetlen tudományá­val. A napokban, a tanulást és az oktatást segíteni a ráckevei Aranykalász Termelőszövetke­zet kezdeményezésére és fel­hívására országos mozgalom indult, Számítógépet az isko­láknak címen. A termelőszö­vetkezet maga jó példát mu­tatva, rögvest számítógépet ajándékozott a helybeli álta­lános iskolának és kilátásba helyezte a középiskola segíté­sét is. A termelőszövetkezet elnöke, Szomor József és párt­titkára, Répási István elmond­ták: természetesen számítanak arra, hogy a számítógép al­kalmazásának ismeretével rendelkező fiatalok pályavá­lasztáskor majd a helybeli gazdaság igényét is figyelem­be veszik. Választanak a kí­nálkozó számtalan munkaal­kalomból, hiszen a tsz-ben is az adminisztrációs munkakö­rök legtöbbjét gépre progra­mozzák át. Tervező gazdaság Az ünnepélyes eseményen részt vet't dr. Páris György, a Tudományszervezési és In­formatikai Intézet igazgatója. Számos kérdésre adott felele­tet, válaszai az oktatás fon­tosságát támasztották alá. — Rohamos változásnak, fejlődésnek vagyunk tanúi — mondta. — Az elektronika, a modern számítástechnika be­kerül az élet minden terüle­tére, a legkülönbözőbb szfé­rákban. Az oktatási program célja — és egyben a Pest me­gyei termelőszövetkezet dicsé­rendő felhívásának is, amely az ügyet támogatja —, hogy a lakosságot erre megtanítsa, le­gyen kisiskolás korú vagy fel­nőtt. Milyen általános és szak- műveltség kell a számítógép­kezelés elsajátításához? Sok szintje és rétege van a prog­ramoknak. Van, amivel már egy elsős, másodikos általá­nos iskolás elboldogul,, elját­szik, és van, ami magas fo­kon képzett diplomásoknak szól. Ám korunkban a lehe­tőséggel élve az alapokat cél­szerű elég korán megismerni. Ha gyerekekről van szó. alapvető az írás-olvasás isme­rete. A számítógépek kezelésé­nek tudományát, nyelvezeté* nem nehéz elsajátítani. — A számítógép-ismeret a gyerekek gondolkodókészségét, kreativitását. fegyelmezett munkáját, figyelmét fejleszti. Az eredménvek megbeszélése kanosán fejlődik gondolkodás- módjuk. közlő- és vitakészsé­gük. Eléggé szertelen gondol­kodású néo vagvimk, szoktam volt mondani. Talán fegyel­mezettebbé. logikusabbá, ke­vésbé ösztönössé alakítja ez a tudomány a jövő nemzedé­két. A munka készséget is be­leértve. fizikai és értelmiségi szinten egyaránt. Az intézet eddig úgy 22 ezer programot juttatott el, 400 fé­léből lehetett választani. Egy videoszalagos program is el­készült már. Képzett számí­tástechnikai oktató az ország­Tcrmészetvédők vakációja Vár a jurta Visegrádon Visegrád szomszédságában Mogyoróhegy már ébred. A napsugártól lassan felenged a föld, a hóvirágkeresők, ki­ránduló szemlélődök apró őz- paták, nyúltappancsok nyo­mát láthatják a csalitosban. A jurtatábornak is hama­rosan indulót fújn. k. A Na- tours Gyerekutazási Iroda már most, az Utazás 86 ide­genforgalmi kiállításon szer­vezi a táborozókat, számító­gépbe kódolja az előjelentke- zőket, akik majd később a Natours központi irodájában véglegesíthetik kérelmüket. A jurtások 10—14 évesek lehetnek, nyaruk a természet- védők vakációja. M’^ismer­kednek az erdővel, réttel, madarakkal, fákkal, vadakkal, rovarokkal, lovagolhatnak, ki­próbálhatják az íjászkodást. Lepencei strandolás, esti tá­bortűz, mogyoróhegyi rönk- várcsata és megannyi hasznos és felejthetetlen élmény vár az egyhetes turnusok tagjai­ra. ban körülbelül 20 ezer lehet. Ám egyre többre lenne szük­ség. Nagy vívmány lenne — A ráckevei termelőszö­vetkezet kezdeményezése, elő­relátása felgyorsíthatja azt az országos programot, amely a VII. ötéves terv éveire a szá­mítógépes képzést szorgal­mazza. Ha előbb jutnak az is­kolák megfelelő eszközökhöz, oktatókhoz, ha megteremtődik a rendszeres és általános kép­zés lehetősége már általános iskolás fokon, akkor nem öt, hanem már három-négy év alatt lehet egyre több gyerek­nek ilyen ismeretet adni. Nem kell külön hangsúlyozni, mi­lyen lényeges dolog lenne ez, milyen komoly vívmány. Az iskolák tanácsot kérhetnek a beszerezhetők közül a szá­mukra javasolt gépek vásár­lásához. A következő hetek­ben úgy 4 ezer iskolához kül­dünk tájékoztató levelet. Az lenne igazán jó, ha egy isko­la több géppel rendelkezhet­ne. A kül- és a belföldi gé­pek garanciális és javító szol­gálatáról a gyártónak lenne kötelessége gondoskodni. Jó volna, ha ez is szervezetten csatlakozna az akcióhoz. Egyébként a gyártók szintén tudnak a kezdeményezésről. A hazai gépeket például egy pá­lyázaton zsűrizték, megállapí­tották. hogy melyik milyen szintű és fokú .oktatáshoz fe­lel meg, melyeket lehet java­solni az általános és melye­ket a középiskolások számára. Szoftver, gépek A Tudományszervezési és Informatikai Intézetre az ügy érdekében óriási feladat há­rul. ök készítik a teljes elekt- ronizációs programot, .össze­hangolják a részprogramokat, szervezik a szoftver és a gép­ellátást. Oktatási, pénz- és technikai ügyeket intéznek. Nagyon megéri. A gyorsuló időnek, a jövőnknek dolgoz­nak. Eszes Katalin Tavaly óta ismét itthon A fotográfus megtette a magáét Olyan csodálatosan, mély­ségesen zöld a táj Kása Béla székelyföldi fotográ­fiáján, amilyen a valóság­ban talán nincs is. Elhi­szem neki mégis, hogy olyan. Tudom, hogy olyan, hiszen magam is hasonló­nak láttam. Tisztelgés Idézet a kiállítás megnyitó­jából: ... Kása Béla az egyet­len lehetséges realista meg­oldás mellett döntött: bemu­tatja nekünk ezt a lassan is­meretlenné váló tájat, az el­felejtődő embereket, hétköz­napjaikat, ünnepeiket és mind­ezt megélt és átélt fotográ­fiákon ... Tudjuk, hogy a ha­gyományos népművészet nap­jai sokak szerint meg vannak számlálva. Mégis tiszteleg­jünk most a szövőasszonyok, a fazekasok, a mezőségi ze­nészek, az udvarhelyi malom­építő ezermester és a többiek előtt. Ök még őrzik a világ és az ember, a környezet és a mesterségek, az anyagok egy­ségét, általuk érthetjük meg egy emberszabású kultúra lé­nyegét ... Kása Béla Erdélyét át- és átszövi a muzsika, a ze­nélő, a mulató, a táncoló em­ber. A fotográfus megtette a magáét: elment, felkutatta azt a világot és érzékletes erővel, elgondolkodtatóan örökítette meg. , — Húsz évig az NSZK-ban éltem. Tizenhárom éves ko­romban kerültem el Magyar- országról, egy csomó élményt vittem magammal. Egy idegen országban éltem, mindig az volt az érzésem, hogy ez nem az én hazám, egyre inkább tudtam, hogy ez nem az a hely, ahol meg szeretnék öre­gedni. Sikerek — Egy nyáron a barátom­mal elindultunk autóstoppal megkeresni, hogy hová is tar­tozunk. így jutottunk el Ma­gyarországon keresztül Er­délybe. Egy-két hetet szándé­koztunk ott tölteni, több mint egy hónap lett belőle. És örök szerelem. Azóta,, ha csak te­hetem vissza-visszajároik. — És fényképezed, meg­örökíted a tájat, az embere­ket, a szokásokat. — Megkapott az építészetük, s az hogy őrzik viseletűket, dalaikat, táncaikat. Minden át van szőve a hagyományokkal, amelyeket féltve őriznek. Nyu­gaton addig azt láttam, hogy az emberek elvetettek mindent, ami a múltjukra emlékeztet. Kása Béla szakmája, hiva­tása a fotográfia. Munkái a Stern magazinban és més NSZK-beli lapokban jelentek meg. Sikereit éppen az Er­délyben és Magyarországon Ádám Sándor széki kontrás és felesége készült képeinek köszönheti. S még ennél is többet... Hatások — Az az óriási hatás, amit az erdélyi kultúra, az ottani hagyományok, a nyelv gyako­rolt rám, az vezetett vissza Magyarországra. Tavaly óta ismét itthon élek, Tordason egy parasztházban. Feleségem fazekas, én bőrdíszművesség­gel és népzenével foglalkozom — mindkettőt Erdélyben ta­nultam — és természetesen fo­tózom is. Kása Béla Isszák az idegen vizet, falják az árva kenye­ret című fotókiállítása a Gö­döllőt Galériában látható áp­rilis 11-ig. M. N. P. Muzsikáló tájak Múltat idéztek a táncok Harmincöt esztendő leg­alább két emberöltő -egy tánc- együttes életében. A Magyar Állami Népi Együttes alapí­tása óta generációk váltották egymást. Három és fél évtized múl­tán a mostani csoport szép gesztusként átnyújtotta a haj­dani táncok látványát azok­nak, akik annak idején rop­ták. Különleges hangulata volt a Budai Vigadónak a ta­vaszi fesztivál nyitányán. El­Radiófigyelő SZOMBAT DÉLELŐTT. A hétvégi műsorban két órán keresztül jelenségekből hallot­tunk. A témák váltakoztak, ám a gondolat egy tőről fa­kadt: egymás után születnek a jobbnál jobb kezdeménye­zések, aztán a megvalósítás vagy a kibontakozás valahol elakad. Így van ez például a játékfronton is. Egymás után nyílnak meg a különböző já­tékkiállítások, egymás után kapunk híreket, milyen ötle­tes tárgyak születnek. Legutóbb fiatal iparművé­szek mutatkoztak be a Duna Galériában. Bár a kínálat ép­penséggel nem volt túlságosan nagy, mégis számos érdekes­séget találunk. Minden játék­nál alapvető h;ányosság: gyár­tót keres. S ha néhanapján mégiscsak talál vállalkozót, gond van a minőséggel, kivi­telezéssel. Ügy tűnik, mosta­nában reneszánszukat élik a fajátékok. Egyik újfajta vál­tozata az úgynevezett terep­asztal. A fából faragott vi- rágskkal, állatfigurákkal be­népesíthető asztal megmozgat­ta a gyerek fantáziáját. Dévai Kovács Gyula szombat dél­előtt feltette a kérdést: el­játsszak a játékot? Mert a művelődési házak játszóházai­ban kipróbált terepasztalnak is kétséges a sorsa. Igaz, a viendei faipari szövetkezet vállalkozott a gyártásra. Csak­hogy itt menedzser kereste­tik. aki a forgalmazást' is megoldaná. A feltalálók nem­igen törődnek bele, hogy ilyen lassan mennek a dolgok. A rádióriport során vett érde­kes fordulatot a forgalmazás. Bizonyára hónapok óta folyik a vita a Skála és a feltalálók között. A rádió mikrofonja kellett ahhoz, hogy a vitás kérdés egyik pillanatról a má­sikra tisztázódjon. A keres­kedelem ragaszkodott a kül­földi értékesítés monopóliumá­hoz. Éi’dekes módon a beszél­getés során az ötlet birtokosa m'ndent elért, amit addig képtelen volt. Ismételten csak arról morfondírozhatunk: egy­szerű ügyek elintézéséhez miért szükséges a tömegkom­munikációs eszköz? Miért nem lehet egymás között — mindkét fél érdekeit figye­lembe véve — megegyezni? EDZETTEK VAGYUNK? Megdöbbentők az adatok, amelyek arról szólnak, hány gvereke' mentenek fel a tor­naórák alól, hányán szenved­nek valamilyen mozgásszervi betegségben. Nem véletlen, jöíttek a régi táncosok, éneke­sek, zenekari tagok. Múltidé­zőbe érkeztek, amelyet meg­erősített a műsor is. A Muzsikáló tájak csokorba gyűjti az együttes repertoár­jának legértékesebb műsor­számait. Az előadás részleteit óhatatlanul meghatározta az ötvenes évek korszelleme. Mert a történelmi idők lenyo­mata visszatükröződik a mű­fajokban, még ha táncról is van szó. A néző úgy érezte, mindezt tudatosan vállalták a maiak. Az eredeti szépségek fel­mutatása ugyanis három és fél évtizeddel ezelőtti felfogás, ban népi nélkülözhette a se­matizmus vonásait. Az ábrázo­lásmód mai szemmel kissé gro- teszkül heroizál. Akkor, amikor a tiszta for­rásból merített az előadás, igazi értékeket mutatott fel. Így például feledhetetlen a Galga menti táncok vagy a Kim verbunk előadásmódja, koreográfiája. A történelmi kor levegőjét érzékeltető első részt követően inkább a szü­net után érzékelhettük a tán­cok színpadra állításának szépségeit. A Békési esték, a Madocsai táncok vagy a Tar- donai karikázó kidolgozottságá­val aratott sikert. A Hegyközi lakodalom stílusában vegyes, leginkább a táncbetétek a si­keresek. Az énekkar, zenekar, tánc­kar hármas egységének egyko­ri virágzását mutatta fel a Muzsikáló tájak összeállítása. Azon kívül, hogy tetten ér­hettük egy, már letűnt stílus felidézését, érdemes elgondol­kodni mindezen. Korunk új követelmények elé állítja a tánckarokat. A profi előadás­mód akkor képvisel igazi ér­tékeket, ha a technikai tudás eredeti művészi elgondolások­kal ötvöződik. Erre a törek­vésre van példa a művész- együttes életében. Ám ez nem a Muzsikáló tájak volt. Erdősi Katalin hogy a Jó reggelt műsorában a szokásosnál kissé hosszabb­ra nyúló jegyzetben elmélke­dett Fodor Lajos minderről. Ez esetben megvizsgálta a le­hetőségeket is. Ismét elhang­zott, hogy vannak iskolák, ahol nemhogy sportpálya, de még tornaterem sincsen. Egészségtelen körülmények között nő fel a következő ge­neráció. Az sem véletlen, hogy Kárpáti Rudolf vívóbajnok a gondolatmenethez kapcsolód­va a tömegsport-lehetőségek sivárságáról adott számot. Mert érdemes körülnézni köz­vetlen környezetünkben. Ki­nek van arra pénze, hogy te­niszpályát béreljen, hogy megvegye a drága sífelszere­lést? Kinek van arra ideje, hogy rendszeresen eljárjon az uszodába? Természetesen le­het mozgás nélkül élni. Csak­hogy milyen az ilyen élet? Nem is tudiuk, miért vagyunk nap nap után fáradtabbak, miért támadnak oly eredmé­nyesen az influenzavírusok. A jegvzetíró kimutatásából nem felejtette ki az infarktu­sok számát sem Rohanó vi­lágunkban csak futunk a munkánk után s elfeledjük, hogy mozgás nélkül nem ju­tunk túl messzire. Er. K.

Next

/
Thumbnails
Contents