Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
198«. MÁRCIUS 18., KEDD s Egy napig sem dolgoztak az üzemben Bérkifizetés mások nevére Közérdekű bejelentés nyomán lepleződtek le Sajnálatosan közismertté vált az utóbbi időben a fiktív foglalkoztatás fogalma. Ha valaki mégsem ismerné, akkor íme a tartalma: bérkifizetés nem létező dolgozók nevére — másoknak. Hogy ez a valóságban miként történik, arra szemléletes példát adtak a FOR- CON Forgácsolószerszámipari Vállalat délegyházi gyáregységének vezetői. Tékozlunk és takarékoskodunk Ma már a víz alatt vagyunk Nem lehet külön-külön lépni egy-egy területen > Negyedszázada még főként a tudományos-fantasztikus ■ í filmek, könyvek vetítették elénk a jövőt; megyünk a ? víz alá. Ma már. nem túlzás azt állítani : ott vagyunk. ^ Nem egészen úgy, ahogyan azt a szórakoztató művek ^ szerzői elképzelték — óceánok alatti városok formájáig ban —, ám a világ kőolajtermelésének lassan egyhar- $! mada a víz„ alól, az úgynevezett kontinentális talap- ^ zatról kerül ki és gyors ütemben bővül a tenger alóli Í fémbányászat lehetősége is. Fizikaiakkal nem Közérdekű bejelentés nyomán derítették ki a népi ellenőrök, hogy Pallag Lajos, a gyáregység fűrészüzemének dolgozója, összesen 84 ezer 800 forintot vett fel a vállalattól Fábián Sarolta, Kovacsics An- talné és Cseszkó Györgyné nevére, jóllehet e három idős asszony egyetlen napig sem dolgozott az üzemben. Ezt Duró Imrének, a fűrészüzem vezetőjének a saját kezűleg írott nyilatkozatából tudjuk. Azt meg, hogy a pénz felvételekor mindig Pallag Lajos kanyarította alá az asszonyok nevét, Rakó Lászlóné szemtanúként igazolta. De hogyan kerültek olyan nyugdíjas asszonyok a délegyházi gyáregységbe, akik ott se nem dolgoztak, se pénzt nem kaptak? Erre a kérdésre két saját kezűleg írott és betű szerinti hűséggel idézett nyilatkozat. ad választ. Tölgyesi Zsuzsanna ügyintéző: „Cseszkó Györgyné felvételét én intéztem, miután az munkaköri kötelességem. Nevezett dolgozó a felvételnél nem volt jelen, nem is ismerem. Felvételhez a munkakönyvét a munkaügyi vezető, Rintye Fülöpné adta nekem azzal, hogy ezt a felvételt meg kell csinálni. A felvételi lap kitöltése után a felvett dolgozó nevét a munkaügyi vezető, jelenlétemben, saját kezűleg írta alá, a felvett dolgozó helyett.” Rintye Fülöpné e szokatlan eljárást a következő nyilatkozatával magyarázza: „A fizikai dolgozók felvételével személyesen nem foglalkozom, kilépésnél sem találkozom a fizikai dolgozókkal. A bérek, bérjavaslatok tartoznak a munkakörömhöz. Amennyiben a műhelyátlag feletti munkabérben kívánnak foglalkoztatni dolgozót, úgy kérem a munkakönyvét, és iskolai és gyakorlati idő , szerinti indokolt esetben aláírom a bérjavaslatot. Cseszkó Györgyné felvételi lapján a dolgozó nem írta alá az adatait, így állt a felvétel miatt a bérelszámolás, szóltak a zárásnál a munkaügyön, hogy nincs itt a dolgozó, én az adatait aláírtam, de nem saját nevemet, hanem a dolgozóét... Az aláírásommal kapcsolatban semmilyen bérutalásra nem gondoltam, anyagi haszonhoz nem jutottam .. Megrovással sújtotta A munkaügyi vezető nem indokolja azt a maga nemében páratlan eljárást, hogy a dolgozót csak akkor veteti fel, amikor már fizetni kell neki — tételezzük fel: — az elvégzett munkáért. Nincs jogunk kifogásolni a munkakörök tartalmának a gyáregységben történt meghatározását, de ha egy ilyen kis telephelyen a munkaügyi vezető ennyire nem kíváncsi a fizikai dolgozókra, mint ahogy az Rintye Fülcp- né szavaiból kiderül, hát akkor legalább annyit mondhatunk: ez sem szokványos. Nyilatkozatának elhitető erejét egyébként Gulyás Imre vállalati igazgató sem találta lenyűgözőnek, mert megrovás büntetéssel sújtottá a névhamisító munkaügyi vezetőt. Noha Csomány Lajos gyáregységigazgató és Duró Imre üzemvezető nem tagadta, hogy tudomásuk volt a fiktív foglalkoztatásról, mentséget ők is találtak a vétségre. Mint mondták, a fűrészüzemben Pallag Lajos volt az egyetlen dolgozó, aki — műszer hiányában — kizárólag nagy szaktudására támaszkodva, be tudta állítani a megfelelő értékre az edzőberendezés hőfokát. A legkényesebb munkákat mindig Pallag Lajosra kellett bízniuk, ezért gyakran havi háromszáz órás munkaidőben foglalkoztatták ezt a kiváló szakembert. A különlegesen nagy szakértelmet és a különösen sok munkát egy ember nevére nem tudták honorálni, ezért használtak több nevet. Védekezésükben még előadták, hogy a tervteljesítés érdekében választották ezt a szabálytalanságot; senki anyagi előnyhöz ezzel nem jutott; bércsalás nem történt, mert a kifizetett bér mögött valóban munka volt. A vállalati igazgató ezeket az érveket sem találta eléggé meggyőzőnek, mert mindkét felelős vezetőt megrovás büntetésben részesítette. E döntésében alighanem figyelembe vette azokat az ügyviteli szabálytalanságokat is, amelyekre szintén a népi ellenőrök derítettek fényt, s amelyek a védekezésként előadott állításokat is legyengítik. A bedolgozásról például analitikus nyilvántartást nem vezettek. A bérek átvételét a dolgozók csak a bértasakon írták alá, bérlistát nem alkalmaztak. Az úgynevezett órafeladásokról, jelenléti ívekről az üzemvezető aláírása hiányzott. A különféle bizonylatokon gyakoriak a javítások, meszelések, ritkák viszont az aláírások és keltezések. Elhi- hetjük, hogy ebben a gyáregységben jogtalan anyagi előnyhöz jutás és bércsalás nem történik — miként a vezetők állítják —, de ha a bizonylati fegyelem említett kirívó hiányosságai miatt valaki ezen állításokban kételkedni kezd, hát azon sem nagyon csodálkozhatunk. Nyomoz az ügyészség A ráckevei ügyészség mindenesetre nyomozást indított az ügyben szereplőkkel szemben magánokirat hamisításának vádjával. Ennek a vétségnek a tanulsága azért mutat túl önmagán, mert a fiktív foglalkoztatás és az ahhoz kapcsolódó okirat- hamisítás másutt is előfordul. A lelepleződés szintén. S bár az ilyen ügyekben szereplők tagadással is, a csoportérdek önzetlen szolgálatának bizony- gatásával is próbálkoznak, tetteik következményeit mégis viselniük kell. Akik tehát a fiktív foglalkoztatás gondolatával kacérkodnának, okuljanak azoknak a példáján, akik már megpróbálták. A leves leve A víz alá terjeszkedő világ lehet jelkép is; az alapanyagok és az energiahordozók kitermelése világszerte egyre nagyobb költségekkel jár. A KGST-országok 1971-ben elfogadott komplex programja ilyen okok folytán helyezte előtérbe a közös beruházásokat, közülük elsősorban a nyersanyag-kitermelő egységeket. Az összefogás nem pusztán szükségszerűség, hanem forrása a gazdaságosságnak is. A nagy kapacitások — ahogyan a feldolgozó iparban a nagy sorozatok — erőteljesen mérséklik az egységnyi termékre jutó fajlagos költségeket. Maradjunk a már említett víznél, mert ez a közönséges folyadék nem közönséges példákkal szolgál. Egyebek között azzal, hogy — az eléggé át nem gondolt, azaz az ésszerű takarékossággal nem számoló, hatvanas évekbeli ipartelepítés során — vízszegény területeken öt esztendő alatt vízigényes iparágak huszonnégy telepet hoztak létre, 30 ezerrel növelték a foglalkoztatottak számát. Azután megkezdődött a huzakodás: kinek a dolga lenne a termeléshez szükséges vizet előteremteni? Az ipart hívó tanácsoké? Magáé a vállalatoké? A konkrét ügyekben semmiről nem tudó felsőbb szerveké? A tizenöt, húsz esztendeje, negyedszázada nem tisztázottak, az akkor mulasztottak sokféle mai vízgondban visszaköszönnek, mert azóta is megoldatlanok, olyannyira azok, hogy napjainkban forintok milliárdjait követeli az elfogadható állapotok megteremtése. Egyetlen év alatt a megyében a vízművállalatok 50 millió köbméternyit adnak át a felhasználóknak ebből a nélkülözhetetlen folyadékból. Amihez számítsuk hozzá az ipari, a mezőgazdasági üzemek stb. saját forrásokból származó vízfogyasztását. Ä közüzemi vízszolgáltatóktól kikerülő minden száz köbméter ivóvízből — és itt a hangsúly azon a három betűn van, mely a legmagasabb minőségi fokozatot jelöli — negyvenet nem a lakosság kap, hanem döntő mértékben olyan közületi felhasználók, amelyeknél a technológiai folyamatok részévé válik ez az értékes anyag. Jó lenne nekik a gyengébb — olcsóbb — minőség is, de nincsen kiépítve az iparivíz- hálózat. Amint nincsen kellő hálózata a szennyvizek tisztításának sem. Szakemberek becslései, számításai, elemzései egybehangzóan azt mutatják, hogy ma már a megyében a vízszeny- nyezés okozta közvetlen kár forintok tízmillióival fejezhető ki. A védekezés nemcsak ezt a közvetlen kárt mérsékli, hanem szinte beláthatatlan közvetett következményeit is, a megelőzés hasznáról csupán lehetőségként említést téve. Ennek ismeretében már érthetővé válik, hogy a megyében a szocialista szervek környezetvédelmi beruházásainak minden ezer forintjából nyolcszáz a vízkészletek védelmét és ésszerű hasznosítását célozza. Ezzel együtt — vagy: mindezek ellenére — a megye lakosságának huszonhat százaléka ma még nincsen ellátva vezetékes vízzel, ahol igen, ott is gyakori a mennyiségi, minőségi gond — elegendő itt Érdre, Dunakeszire, Gyálra utalni —, települések egy csoportján megszokott helyzet, hogy a csecsemők csakis palackozott vizet ihatnak ... Reális veszedelem ma már a megye több területén, hogy — a teljes társadalmi ráfordításokat nézve — lassan többe kerül majd a leveshez a lé, azaz a víz, mint a hús! Ha már a levessel példálóztunk, folytassuk a hússal. A vágóhídi, feldolgozói csonttal, bőrrel, az emberi fogyasztásra alkalmatlan , húshulladékkal, melyet évszámra jobb esetben elégettek, rosz- szabb esetben a szemétbe löktek. Ma már ugyan dolgoznak — a megyében is lelhetünk ilyet — üzemek, amelyek az ásványi sókban, fehérjékben gazdag hulladékot a takarmánytápok anyagául dolgozzák fel, azaz sikerül értéket csinálni a látszatra értéktelenből, ám az ilyen hulladék nagyobb része még mindig veszendőbe megy, környezetet szennyez. Érzékeny mérleg Egy további példa, de most az érem ellenkező oldaláról, bizonyítva, mennyire bonyolult érdek- és teendőhálózat a tékozlás és a takarékosság. Az ún. könnyűszerkezetes épületek egy négyzetmétere átlagosan kétszer, két és félszer annyiba kerül, mint a hagyományos anyagokkal, módsze-5 rekkel készülteké. A mérleg másik oldala: összehasonlíthatatlanul rövidebb ideig tart a munka a könnyűszerkezettel, bontása, bővítése, átalakítása sokkal egyszerűbb, mint a szokásos épületeké. Ezért azután megtörtént, a könnyű- szerkezetes hűtőház két év alatt visszatérítette a többlet- költségeket — abból a nyereségből, amit az egyébként csak jelentős árengedménnyel eladható áruk teljes áron való értékesítése fialt —, ám mert közben alapvetően megváltoztak a szabályozási, hiteltörlesztési feltételek — és visszamenőleges hatállyal változtak meg! —, a vállalkozás egésze furcsa módon veszteséges lett, már-már a tönk szélére juttatta azokat, akik okkal vélték úgy, a társadalmi érdekeltség irányában haladnak cselekedeteikkel. Annak, aki ésszerűen, tehát takarékosan kíván gazdálkodni — és ez nem csupán a gazdálkodó egységekre, hanem az irányításra is érvényes —, szem előtt kell tartania: minden mindennel összefügg. Kivitel és behozatal, a beruházások növekedése vagy csökkenése az építőanyag-ipar termelésének bővítésével vagy mérséklődésével, az építőanyagok előállításának fokozódása a szállítási lehetőségekkel... A Cement- és Mészművek váci gyárában például nem emlékeznek olyan összefüggő három évre, amikor a kiszállítás körül hiányoztak volna a feszültségek. Hol szinte marokba töltötték az árut — kocsisorok várakoztak rá —, hol a tárolósilók dugig teltek ... Nem lehet külön-külön lépni egy-egy területén a gazdaságnak, s ha mégis, akkor az nem több, mint az ésszerű gazdálkodásnak a látszata. Tagadhatatlan, hosszú évek óta, miközben ezernyi minden hiányával küszködtünk, küszködünk, az ilyen látszatoknak nem voltunk, nem vagyunk híjával. Népgazdasági méretekben a szelektív fejlesztési politika a takarékosság fő forrása. Az a politika, mely tekintetbe veszi a változtatás, a növekedés, a visszafejlesztés anyag-, energia-, eszköz- és élőmunka-igényességét, s annak megfelelően határozza meg, mit miként szükséges, lehetséges mozdítani, korszerűsíteni. Érzékeny mérlegre helyezi az ilyen szelektív politika a termelőerők területi elhelyezkedését, összetevőik súlyát, a munkaerő szakepzettségét, az importigényességet, de még azt is, az ún. infrastruktúra színvonala az adott körzetben milyen ... Napjainkban még sok a gond ezzel az érzékeny mérleggel, s még több baj mutatkozik az ilyen érzékeny mérőeszközök helyi megfelelőinek alkalmazásánál, használatánál. Túlságosan a megszokás rabjai vagyunk még, a kelleténél kevésbé észleljük, alapvetően megváltozott a gazdasági környezet, ma már nem az dönt egy-egy beruházás hasznosságáról — annak idején sem erről szólt a verdikt —, hol és kik bólintottak helyeslőén a fejlesztés megvalósításához. Igaz, magának a hasznosságnak sincsen még kellő súlyú szerepe, hiszen a megyében tizenegy olyan lehetséges beruházásról tudunk, melyek népgazdasági haszna vitathatatlan — s ami nagy szó, nem vonja kétségbe senki sdm —, ám nincsen kellő fedezet a munka megkezdéséhez. Ezért szükséges óvatosan kezelni az olyan divatos sürgetéseket, hogy éljenek önállóságukkal a vállalatok, reagáljanak érzékenyebben a piaci jelzésekre és így tovább. Tagadhatatlan: a vállalatok, a szövetkezetek körében is békésén megfér egymás mellett a tékozlás és a takarékosság — mert a rendetlenségre, a pocsókolásra, a szervezetlenségre nincsen mentség sehol sem! —, ám az is gyakori eset, hogy a sürgetésekbe foglalt kívánalmak irreálisak, az adott szabályozási körülmények között teljesíthetetlenek a gazdálkodó számára. Véli bűvös kerbsn Voltak, vannak olyan fejlesztések a megyében, melyek egyértelmű előnyeik ellenére — például licenciavásárlással bizonyos szerelvénycsaládok korszerű típusainak gyártása, az elektronika új eredményeinek felhasználása a vezérlés- technikában stb. — nehezen kapták meg a zöld' utat. A lassúság: időveszteség. Az időt vesztés hasznot veszejtés. A haszon késedelme a befektetések megtérülésének késése. A késedelmes megtérülés az újabb fejlesztések forrásainak hiánya ... ezt nevezik bűvös körnek. Csak azt ne higgyük, ezt a bűvös kört valami kideríthetetlen erő húzza meg! Mert akkor már azt is elhittük, . hogy ebből a körből kitörni lehetetlen. Mészáros Oüő Előkészületek a BVT közgyűlésére. az Országos Béketanács székházában Sebestyén Nándor- nénak, az OBT elnökének, a BVT alelnökiének vezetésével tanácskozást tartottak a Békevilágtanács magyar tagjai. Megvitatták a BVT április végi szófiai közgyűlésének előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Hazánk elsősorban a fiatalok körében folytatandó tevékenysége, a nyugat-európai békemoz- galmakkal való együttműködése és munkastílusának megújítása terén nyújthat segítséget a három és fái évtizede munkálkodó béke-világmozgalomnak. S vad ‘XtíV'ÁvnXV.rth Svéd agrárnapok kezdődtek hét- 36W ©gidlSIapím. főn Budapesten. A háromnapos rendezvényen svéd vállalatok mutatják be mezőgazdasági és élelmiszeripari technológiai megoldásaikat, továbbá svéd szakemberek számolnak be legújabb eredményeikről és technológiai fejlesztési elképzeléseikről. Az agrárnapokat Svante Lundkvist svéd mezőgazdasági miniszter nyitotta meg. Ván- csa Jenő mezőgazdaságii és élelmezésügyi miniszter előadásában a két ország kapcsolatairól beszélt. A svéd szakminisztert fogadta tegnap a Parlamentben Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Együttműködési megállapodás. sági évben megkezdett közös munka folytatásaként második alkalommal kötött együttműködési megállapodást az Állami Ifjúsági Bizottság és az Állami Biztosító. A megállapodás értelmében az Állami Biztosító az általános kármegelőzési tevékenységek keretében 1986-ban a tavalyinak a kétszeresét, hatmillió forintot bocsát az Állami Ifjúsági Bizottság rendelkezésére azzal, hogy abból ifjúságpolitikai akciókat támogasson. A Magyarországi Görögök Kulturális EwCASjjjblMJ. Egyesülete tisztújító közgyűlést tartott Budapesten. Az egyesület elnökévé ismét Szárisz Trasszoszt, álelnökká dr. Iliász Dimisztriszi, titkárrá dr. Atanásziu Krisz- tofóroszt választották meg. Cseri Sándor A magyar ivar is egyre több helyen alkalmazza korunk egyik technikai vívmányát, a robotokat. A Csepel Autógyárban a hegesztőrobotok mellett egy robotkiszolgálású úgynevezett gyártócella is részt vesz a termelésben. A hegesztőrobotok az autóbusz alvázának tízféle elemét hegesztik, a gyártócella pedig — amely két számjegyvezérléses esztergagépből áll — 21 különböző tengelyjellegű alkatrészt tud gyártani. A képen: Schme- lek Mihálynak csupán a hegesztendő alkatrészeket kell előkészítenie. Robotok az autógyárban
