Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

1986. MÁRCIUS 14.. PÉNTEK *»rvf * mi mEii A megye harmonikus képéért Megbízás után talpaló tervezők A gazda szeme hizlalja a jószágot! E sokat emlegetett szólás is eszébe juthatott 25 esztendeje a megyei illetéke­seknek akkor, amikor a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat megalakulásakor azt az útravalót adták: legyenek iga­zi gazdái, jó tervezői a megye tanácsi beruházásainak. Ezt a tulajdonosi szemléletet •erősí­tik ma is minden fórumon, ahol a terület «csinosításáról, az egységes városképről, a.tör- ténelmi emlőitek méltó hely­reállításáról, vagy új lakóne­gyedek kialakításáról van szó. Az eltelt negyedszázad ta­lán azt tenné ildomossá, hogy visszatekintsünk. Felidézzünk sikereket, emlékeztessünk olyan munkákra, mint a Gö­döllői Művelődési Központ, a váci belváros rekonstrukciója, a szentendrei Amos Anna Mú­zeum, vagy az ottani Móricz gimnázium, a monori Forrás Áruház, a fóti általános isko­la. Mind-mind a PTTV terve­zőit dicséri. Azokat, akik kö­zött nem kell nagyítóval ke­resni Ybl-díjast, vagy magá­nak a megyén kívül is érde­meket szerzett, pályázatokon díjnyertes sikerembert. — Hosszú évekbe telt, amíg a javarészt fővárosban élő tervezőkben motoszkálni kez­dett az érdeklődés a megye legeldugottab települései iránt is — mondja Závodszky Ist­ván, a PTTV igazgatója. — Ma már mindannyiunk szá­mára természetes, hogy a le­hető legtöbbet adjuk szőkébb pátriánknak, s emellett kilép­jünk az ország más részeire, sőt a határokon túlra is. Az élet diktálta azt, hogy a be­ruházások visszafogásának idején külföldi megrendelők­nek is dolgozzunk. Terveink alapján épült például két is­kola Algériában. Díjtalan ajánlatok A beruházási stop hatásá­ra az elmúlt esztendő végéig 30 százalékkal csökkent lét­számunk. Ma összesen har­minc a nem termelő foglal­koztatott, 178 tervező és mű­szaki rajzoló mellett. A PTTV-ben az osztályok veze­tői is rajzasztaloknál ülnek ... — És munkh után talpal mindenki — teszi hozzá az igazgató. — Másképp nem le­het felvenni a versenyt a töb­bi vállalattal, illetve a gazda­sági munkaközösségekkel. Ta­valy elkészítettünk egy pros­pektust, amelyben felsoroljuk, mire vállalkozunk terület- és kertrendezésben, magas- • és mélyépítésben, közlekadés- val amint önálló szaktervezós- ben. Ezt a nyomtatványt el­küldtük a megye minden te­lepülésének tanácsához, hoz­záfűzve azt is, hogy dönté­seikhez díjtalanul adunk mű­szaki adatokat tartalmazó ajánlati terveket, s javaslatot teszünk a kivitelezőkre is. Szigetmonostorról, Dánszent- miklósról, Vasadról, Csévha- rasztról, Pencről és Gödről már kértek ingyenes ajánlati terveket iskola, egészségügyi tanácsadó, szabadidőközpont építéséhez, óvoda bővítéséhez. Tisztességes versenyt — Az árban, vagy a határ­időben, esetleg a minőségben mutatkozó különbségek okoz­Síüvás gombócot főz a fiú és Szakmunkásképző •/ Az Élelmezési Tiszthelyetíes­p Lapos Mihály vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg had­fi tápfőnökének első helyettese. A hadtáp, miként az a se­regben megfordult férfiak szá­mára közismert, munkájával közvetlenül befolyásolja a ka­tonák hangulatát. Kiváltkép­pen annak az a része, amely a honvédség élelmezéséről 'gondoskodik. A magyar kato­nák naponta négyszer étkez­nek — reggelit, tízórait, ebé­det és vacsorát kapnak —, s a szakácsok szakmai felké­szültségén, munkaszeretetén múlik, hogy a nyersanyagnor­mák szabta határokon belül mennyire ízletes és változatos táplálékot juttatnak a csapa­tok asztalaira. A magyar néphadsereg had- tápbiztosítási rendszerében 1082-ben kezdődött meg a szakácsszakmunkás-képzés és tiszthelyettes-képzés egysége­sítése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 8 általános el­végzése után ide kerülő fia­talok három év alatt elsajá­títják a szakácsmesterséget, a negyedik évben pedig tiszthe­lyettes-képzésben vesznek részt. Ha később érettségit tesznek, utána a tisztté ava­tásra is sor kerülhet. A fővárosi X. kerületben le­vő hadtápi-yképző központban Széli Ferenc alezredes, az is­kola vezetője mutatja meg a szakácstanulók kollégiumát. A négyágyas szobákban még te­levíziókészülék is van, jólle­het a társalgóban és a játék- szobában is található fekete­fehér és színes képernyőjű ké­szülék, továbbá hatalmas könyv-, folyóirat- és hangle­meztár, nyelvi labor; s a tár­sas szórakozás sok más kellé­ke járul hoz iá. nogy a tanulók kedvük szerint, de kulturáltan töltsék el itt a szabadidejükön is. Különösebb gondjuk sem lehet, hiszen a kollégiumi el­helyezéshez háromféle ruha, meg zsebpénz járul. A negye­dik évfolyamon a havi zseb­pénz 600 forint, s ha a fiatal tanulmányi eredménye jeles vagy kitűnő, akkor havi 500 forint jutalmat is kap. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt három évben mindössze egy tanuló bontotta fel az iskolá­val kötött szerződését. A tankonyhán húsz-egyné- hány fehérköpenyes fiú szeli a húst, gyúrja a tésztát. Kö­zöttük van Győri János, aki Nyáregyházáról jött a kollé­giumba, s most a szilvás gom­bóc elkészítését kapta felada­tul. Termetre nézve ő a kiseb­bek közé tartozik, de eredmé­nyei a legjobbak közé emelik. Már megkapta az élenjáró cí­met, osztályfőnöki és nevelői dicséretekkel büszkélkedhet, pedig csak augusztustól tanul itt. Először hajószakács akart lenni, de ma már nem bánja, hogy eredeti terve nem sike­rült. Évfolyamtársa és barát­ja a monori Vass József, aki szintén nagyon jól é~zi itt ma­gát. Az eddigi kedvező tapasz­talatok alapján jövőre szak- középiskolává fejlesztik ezt az oktatási intézményt. S akik akkor kitűnő tanulmányi ered­ményt érnek el a falai között, azok érettségi után — felvé­teli vizsga nélkül — beirat­kozhatnak a katonai főiskolák második évfolyamára. Ha a fiam most állna pályaválasz­tás előtt, ezt a? iskolát java­solnám neki. Cseri Sándor zák, hogy a PTTV-nek komoly konkurenciát jelentenek a különböző gazdasági munka­közösségek? — A tisztességes verseny ellen nem tiltakozunk, mert helyes törekvés az, hogy a jobb kerüljön ki győztesen. Hangsúlyozom azonban, hogy csak korrekt feltételekkel sza­bad beállni a ringbe — mondja Závodszky István. — Egy-egy mérnöki nap ára ná­lunk sem magasabb a .gazda­sági munkaközösségekben al­kalmazott díjtételeknél, mi is csak akikor maradhatunk tal­pon, ha a magállapodás sze­rinti időpontra és kiváló ter­veket teszünk le az asztalra. — A PTTV nem dúskál a feladatokban, ennek ellenére dolgozóinak több mint a fele vállalati, illetve külső gmk tagja. — Mint mondtam, az egész­séges versenyt támogatjuk, így házon belül igyekeztünk egyenlő esélyeket teremteni. A vgmk-k akkor dolgozhatnak, ha a tagok teljesítették a részarányos vállalati tervet. Nekik lehetőséget biztosítunk arra, hogy a megyén belüli munkákat is elvégezzék, még­hozzá a PTTV altervezőiként. A külső gmk-kban dolgozó kollégáinknak a vállalat mű­ködési területére eső felada­taikra bejelentési kötelezettsé­get írtunk elő, ennek alapja a kölcsönös bizalom. Nem hi­szem, hogy ezzel valaha is visszaéltek volna! S-medeü az építészetben Kizárólag állami megrende­lésekből, tanácsi beruházások­ból manapság egyre kevesebb akad, a lakásépítések arányai is eltolódtak a magánerő ja­vára. Pest megyében például az otthonok 95 százaléka ké­szül így. Ezért a PTTV január 1-től létrehozta három másik résztvevővel a Lakinform iro­dát. Budapesten, az Arany János utca 34-ben működik a betéti társulás, mely az adott helyszínre adaptált terveket kínál magas minőségi színvo­nalon. Erre az nyújt garan­ciát, hogy a munkákat Ybl- díjas tervezek és belsőépíté­szek bírálják el. Az iroda megalakulásának előzménye: a megyei tervezőváUalatokkal kötött megállapodás szerint országszerte készülnek az in­tézetek saját kockázati alap­jának terhére családtház-ter- vek. A hatósági engedélyezte­tés rögös ösvényednek bejárá­sát a PTTV vállalta magára. A Lakinform iroda törekvése az, hogy a lakossági igényeket rugalmasan elégítse kj, még­hozzá a kor színvonalának — az új építési és hőtechnikai szabványnak — megfelelő, ex­kluzív munkákkal. Olyan tisztet kívánnak vinni, mint az üzlethálózatban az S-mo- dell boltok. Kis szóriás, művé­szi terveket akarnak az embe­rek kezébe adni, méghozzá el­fogadható áron. Ezek kivi­telezhetek akár kalákában, akár szakembereikkel, a lé­nyeg: az épület ülik a tájba, esztétikus megjelenésével megfogja az idegent, belső harmóniájával igazi otthont ad lakójának. Fazekas Eszter Pillanatkép a tankonyhából. Az előtérben jobb oldalon a nyáregyházi Győri János. (Veress Jenő felvétele) A hagyomány is nemzeti kincs Beresz János nyitotta meg a szentendrei tavaszi napokat Kötetlen beszélgetős a Pest Megyei Művelődési Balogh László, Krasznal Lajos, Berecz János, Központ és Könyvtárban. A képen balról jobbra: Xurcsányl Imréné és Ekler György. Szabolcs-Szaímár tájai és kultúrája Másodszor nyitjuk meg ma itt, Szentendrén, a budapesti tavaszi fesztivál egy «rendez­vénysorozatát, a szentendrei tavaszi napokat — folytatta a KB titkára —, amelyhez ha­sonlóra több városunkban is sor kerül. Idézem a jelmonda­tot: fiz nap alatt, száz helyen, Ismerkedés a szentendrei főtérrel. A képen balról jobbra: Eklcr György, Nagy Sándorné és Színi István. Barcza Zsolt felvételei 2 Tegnap — amint az lapunk első oldalán olvasható — £ megkezdődött a szentendrei tavaszi napok rendezvény- j! sorozata. Az ünnepségen Berecz János mondott megnyi- f. tó beszédet, amit az alábbiakban ismertetünk. Múzeumok városa, művészek otthona Szívemhez közelálló felada­tot vállaltam — mondotta Be­recz János — a szentendrei tavaszi napok megnyitásával. Ennek együk oka, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye szülőföl­dem, s ez olyan bázis és tá­masz az embernek, amely nél­kül szegényebb lenne az éle­te. A másik ok az, hogy Szent­endre sem áll messzebb tőlem. Szentendre nevét hallani gazdag kulturális hagyomá­nyokat, múzeumok kincseit és a magyar táj szépségét jelen­ti. Amikor a Dunakanyar tá­jaira, Szentendre bájaira gon­dol az ember, eszébe jut a ka­nyargós Tisza, a Túr, Szat- már, s mindaz, ami kedves neki. Szentendre mindinkább a magyar kulturális élet terüle­tileg kicsiny, de tartalmilag gazdag és büszkeségre okot adó központja. Hosszú időn keresztül az emberek, de a művészek is csak a szépsé­gért jöttek ide, de idővel ho­nosak lettek, s ma már több mint száz művész vallja ma­gát idevalósinak. De mások is örülnek annak, ha ebben a városban fölléphetnek, ha itt bemutatkozhatnak műveik­kel. Ha valaki látta már a Szentendrei Teátrum előadá­sait, tapasztalhatta, hogy a művészek jókedvvel, belső együttérzéssel játszanak, s az egyszerű színtéren szinte töb­bet nyújtanak, mint gyönyö­rű, bársonnyal borított néző­tér előtt. Aat a pluszt adják, amit a környezet kivált belő­lük. Így vannak ezzel a képző­művészek is, minden itt szü­lető művészeti alkotás tartal­mazza ezt az átsütő jókedvet. Különösen áll ez a világhíres Kovács Margit-művekre. Ezért mondhatjuk el, hogy Szent­endre egy új kulturális za­rándokhely, központ. S ma már a megyei vezetés is úgy kezeli és ehhez méltó megbe­csüléssel veszi körül. Több megyei intézmény is itt tevé­kenykedik, s ezáltal is erő­södik kulturális centrum jel­lege. Nehéz egy fővárosi me­gye sorsa, mert nincs igazi székhelye, igaz, így viszont le­het több központja, miközben körülzárja a fővárost. S jog­gal és nyugodtan mondhatjuk, ho,gy ezek egyike Szentendre. Tizenhat múzeummal és kiál­lítóhellyel büszkélkedhet ez a kisváros, köztük az ország leglátogatottabb gyűjtemé­nyével. S ebben az évben megnyílik a Vajda Lajos Mú­zeum is. Berecz János ezer rendezvény. Ezek a szá­mok tartalmat takarnak. S reméljük, hogy tízezrek gazda­godnak, kicsit felüdülnek és lélekben, szellemiekben erő­södnek. A tíz nap programjá­ban nagyon gazdag tartalom kapott helyet. Ezeknek két vo­nását emelem ki. Az egyik, hogy Szentendre felvállalta az egész megye bemutatását, kü­lönösen a népművészetét, s ezzel a magyarországi nemze­tiségek kultúrájának fölvil- lantását. Büszkék vagyunk arra, hogy ennek az ország­nak a hazafiai ők, s művelik azt a nyelvet és kultúrát, ami a szomszédos országokkal ösz- szeköti őket, s ezáltal minket is, s erősítik azokat a bará­ti szálakat, amelyek nélkül szegényebbek lennénk. Kölcsönösen gazdagító értékes találkozások Büszkék vagyunk arra is, hogy Szentendre idén felvál­lalta Szabolcs-Szatmir megye bemutatását. Ezzel újabb ér­tékes kapcsolódások jöttek létre, bár nem ez az első eset, hogy Szabolcs-Szatmár itt bemutatkozik. Az a megye — meggyőződésem szerint — ugyanolyan gazdag természeti szépségekben, mint Szentend­re és környéke. A Nyírség, a Mezőség, a Tiszahát és Szat- már tájegységeinek különbö­zőségeiben is egységes meg­nyilvánulását tükrözi majd ez a programsorozat. Bemutatják a szabolcsi ember gondolko­dását, kultúráját és az ahhoz való ragaszkodását. Mint ahogy nagyon gazdag Szent­endre kulturális öröksége és sok nagyon kiváló művésze volt, van és lesz, ugyanígy el­mondhatjuk, hogy Szabolcs- Szatmár megye is sok ilyen személyiséget adott az ország­nak. Váci Mihály írta: bal ol­dala ez a hazának és a szív is e tájon dobog. Krúdy a Nyír­ségről úgy írt, mint Magyar- ország legszebb tájáról, s val­lotta, hogy írni róla csak olyan gyöngédséggel lehet, mint a halott menyasszonyról. Krúdy- nak akkor igaza volt, de ma már egy élő menyasszonyhoz hasonlíthatjuk a megyét. De Kölcsey, a Himnusz szerzője is ugyanúgy itthon volt e tá­jon, mint ahogy Petőfi is szí­vesen megállt a kanyargó Ti­szánál. Ezen a tájon is emberek él­tek, kínlódtak és dolgoztak. És bíztak benne, hogy egyszer majd jobb jövő néz rájuk. És ezek az emberek termelték azt az almát, amelynek szerintem az egész világon a legjobb az íze, olyan zamata van, amit az ember nem tud elfelejteni, ha egyszer megkóstolja. A me­gye dohányföldjei és belvizei — ma is — ho! a felemelkedés, hol pedig az átkok forrásai, de az embert nem tették tönkre, sőt felemelték, hogy még ke- ményebbeh, még szívósabban állja meg a helyét. VaAnak fe­kete vonatok, de azért bá­nyáinkban, üzerheinkben az or­szág minden részében megta­lálható a szabolcsi munkás. Nem mindig büszkék erre, mert szeretnének otthon dol­gozni, olyan ipart teremteni, mint a Taurus gumigyár, a dohánygyár, a konzervgyár vagy mint a cipőgyár. Ezek termékeit is bemutat­ja itt a megye. És kultúráját, történelmi és népművészeti ha­gyományait. Színjátszói, nép­táncosai lépnek fel. Ezek a találkozások akkor emlékeze­tesek, ha tartalmasak, ha nyo­mot hagynak az emberben, ha érdemes emlékezni rá.iuk. Re­méljük, hogy ez a találkozás ilyen lesz és kölcsönösen gaz­dagabbnak érezhetjük magun­kat általa — fejezte be meg­nyitóját Berecz János. M. Nagy Péter \

Next

/
Thumbnails
Contents