Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

1986. MÄRCIÜS 11., KEDD „ .....'jr y* R A D I Ó F I G Y E L Ő' NÓRI. „A babaszoba be van zárva, a kulcsát is elveszítet­tük.” Tömören így fogalmaz­za meg Nóra mama az eman­cipált asszony mai helyzetét. A mai Norik, ha akarnának sem tudnának' . többé vissza­menni a babasznbába. Minden összeesküdött az ellen, hogy ma egy nő bemenekülhetne a védett, puha családi fészek­be. Fenákel Judit hangj átoké­ban nem titkolt céllal fordítja meg Ibsen hősének sorsát. Nó­ra lánya úgymond beleszüle­tik az egyenjogúságba. (Az más kérdés, Hogy ez az eman­cipáció valódi, avagy csupán látszat.) Tény, hogy minden­képpen más a sorsa a husza­dik század végén a dolgozó nőnek, mint annak, aki az el­múlt század végén próbált szárnyra kapni. Nóri — édesanyjától örök­lötten — önálló ember. Főnö­ke jobbkeze. mindent feltesz egy lapra karrierje miatt. Nyelveket ., magol és vidékre jár, hogy kinevezzék osztály- vezetőnek. Csupán halogató­dik a dolog, mert ha meg­kapja a beosztást, főnöke el­veszít egy kiváló titkárnőt. Természetesen közben ottho­ni tennivalói elakadnak, öt­esztendős -kisfia egyre köve- telődzőbb: szeretné, ha anyja többet foglalkozna vele. Reg­gelente nagy a rohanás: a kislányt bölcsődébe viszi, a fiút apja hozza-viszi az óvo­dából. A családi munkameg­osztás azonban minduntalan felborul. Állandó vita: ki le­gyen a gyerekkel. Ám szeren­csére a férj tud egy kis sza­bad időt teremteni. így ő vál­lalja az otthoni tennivalók ja­vát. Csakhogy elérkezik Nóri önmagára ébredésének pilla­nata. Rájön: semmi sincs fon­tosabb, mint a gyereknevelés. Ott is hagyna mindent,1'hiva­talt, beosztást, nyelvvizsgát. A fordulatra hogyan reagál a környezete? Édesanyja meg­dorgálja, a férj bizonytalan, egy fizetésből nem lehet eltar­tani a családot. Különben is, mit szólnának m barátok, a mun kg lássák t. 'Nóri e 1 k esere- désébén belenyugszik a meg- változtath'atallanba. „Milyen pocsékul ‘ nevetséges ez az egész” —..tömören így jellem­zi valóban kiúttalan helyze­tét. Hát ide vezetett a nagy harc az egyenjogúságért! Nincs Visszaút a babaszobá­ba, ám a mostani sem meg­oldás. Hiába verekedett any- nyira Nóra, sok-sok oka van, hogy a Nórik helyzete nem oldódott meg. Berek Kati, Bánsági Ildikó, Sinkó László, Kállai Ferenc neve jelzi a nagyszerű szereposztást. vállalás és vallo­más.- A hét végén az irodal­mi megfogalmazás mellett számtalan műsor szólott a nőknek vagy a nőkről. Az ün­neplés jó alkalom volt arra, hogy a köszöntők mellett a rádió különféle sorsokat is bemutasson. Gáspár Sarolta mikrofonjánál négy asszony szólalt meg. Mindegyik a maga módján vállalt valamit. A val­lomások cseppet sem a gyenge nemet mutatták meg. A négy asszony erőteljesen tör célja felé — nem mindig a legszim- patikusabban. Természetesen az egyórás riport meglehető­sen kevés idő ahhoz, hogy igazán megismerkedjünk a riportalanyokkal. A kissé fe­lületes megközelítési mód ki­kerülte a gondokat. Négy egyenes ívű pályát bontakoz­tatott ki, olyan emberekét, akik sikerre vitték elképzelé­seiket. Erdősi Katalin Európa kiadó Készülő könyvek A tavaly útjára indított Fe- mina sorozat hét új darabbal gyarapodik. Közöttük lesz Daphne Du Maurier a Man- derley-ház asszonya című re­génye, amelynek történetét Alfred Hitchcock is feldolgoz­ta. Lilian Heilman amerikai drámaíró Egy befejezetlen asszony című könyve egy ti­pikusan XX. századi női sors­ról fest képet. Űj kötete jele­nik meg Edith Brucknak, a Magyarországon született olasz írónőnek. Kisregényeinek cí­me: „Tranzit” és „Gyönyörű romlásom”. A világirodalom klassziku­sai című könyvsorozat tizen­két műve! folytatódik. A spa­nyol drámákat két kötet­ben közreadó könyvben hét színmű is helyet kap. Az angol késő középkor leg­nagyobb költője, Geoffrey Chaucer Canterbury mesék cí­mű költeményei új fordítá­sokkal immár teljessé bővül­ve először jelennek meg ma­gyarul. Ismét kiadják Homé­rosz „Odüsszeiá”- ját, James Joyce „Ulysses”-ét és Thomas Mann tetralógiáját, a „József és testvérei’’-1. A világiroda­lom remekei című sorozatban jelentetik meg Csingiz Ajtma- tov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regényét. Ifjúság programjaiból Tavaszi fesztivál A VI. budapesti tavaszi fesz­tivál változatos programot kí­nál a gyerekeknek és a fia­taloknak, s hagyományos mű­sorok mellett sok újdonsággal is szolgálnak a rendezők. Játékos sportversenyeken, vetélkedőkön vehetnek részt a legkisebbek három napon át — március 14—15—16-án — a Vörösmarty téren. A budai Várban is többféle program közül választhatnak majd a gyerekek: a Tárnok utcai is­kolában játékcentrum, a Dísz téren felállított nagyszínpadon különféle gyermekműsorok, tánc- és sportbemutatók, kon­certek szórakoztatják 22-én és 23-án az odalátogatókat. A Pe­tőfi csarnokban többek között zenés-táncos irodalmi-történel­mi játék, gyermektáncház, né­pi játékok, népmesék várják a kisiskolásokat a fesztivál idején. Ugyanitt rendezik meg az első bohóctalálkozót már­cius 21-—23 között Bohócok ünnepe a ligetben címmel. A nagyobbak érdeklődésére tarthat számot 21-én és 22-én az utcai zenészek találkozója a Belvárosban, 15-e és 23-a kö­zött a Deák téri aluljáróban és a Vörösmarty téren a com- media dell’arte. — színjátszó csoportok előadásában — a Boráros téri aluljáróban 20— 21-én pedig a különböző ama­tőr együttesek, előadóművé­szek műsora. A közös tapasztalatok haszna A politika iránt érdeklődő közvélemény az egész világon figyelemmel kísérte a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának mun­káját. A burzsoá sajtó is bő terjedelemmel foglalkozott ve­le. Gyakran még ugyanazon lapban is egymásnak ellent­mondó vélemények jelentek meg róla. Érdekes lenne eze­ket egymás mellé rakni. A józan burzsoá politiku­sokat is komolyan foglalkoz­tatja a kongreszus mondani­valója. Az angol liberális The Guardian figyelmeztet: „itt az ideje, hogy a nyugati kor­mányok és elemzők gondos­kodni kezdjenek arról, mi tör­ténik, ha Gorbacsovnak sike­rül az a terve, hogy Oroszor­szágot a posztindusztriális korszakba emelje.” A washingtoni Fehér Ház, a Német Szövetségi Köztársa­ság, de más burzsoá kormá­nyok szóvivői is arról nyilat­koztak, hogy kormányaik gondosan megvizsgálják, elemzik Mihail Gorbacsov előadói beszédét. Egyenrangúság Ha a szocializmus ellensé­gei lényegesnek tartják, hogy tanulmányozzák testvérpár­tunk kongresszusának anya­gát, akkor számunkra, kom­munisták számára fokozottab­ban feladat, kötelesség annak megismerése. Pártoktatásun« keretében is megtaláljuk an­nak módját, hogy párttagsá­gunk, ezen belül is elsődlege­sen a tisztségviselők minél jobban megismerjék és meg­értsék a kongresszus anyagát, an--iak lényegét. Lehetséges, hogy helyen­ként felvetődik: miért szüksé­ges kiemelt figyelmet fordíta­ni egy másik ország kommu­nista pártja állásfoglalásainak tanulmányozására. Egy másik párt kongresszusán elfogadott határozatok ránk nem érvé­nyesek — mondhatják. Való igaz, hogy egy párt kongresz- szusa elsődlegesen az adott pártnak, ha hatalmon, lévő párt, akkor az adott ország­nak a belügye. Állásfoglalá­sa, határozatai a saját tagjai­ra kötelezőek. Nincs a kom­munista mozgalomnak vezető pártja, olyan értelemben köz­pontja, ahonnét a többi pár­tokat irányítanák. Ismert alapelv, hogy a kom­munista pártok egyenrangúak, akár kis vagy nagy létszámú pártok. Ez elvi és gyakorlati kérdés kapcsolatainkban. Elvi és gyakorlati kérdés az is, hogy minden párt munkájáért saját országa munkásosztá­lyának, népének, de a nem­zetközi kommunista mozga­lomnak is felelős. Egyenran­gúak a pártok, de a realitá­sok talaján vizsgálva látni kell, hogy* pártjaink helyzete, lehetősége, ebből adódóan az emberiség, a mozgalom jövő­jéért vállalt és viselt felelős­sége sem egyforma. A mozgalom több mint száz pártja, amely a világban mű­ködik, különböző körülmények közt fejti ki tevékenységét. Vannak kis és nagy létszámú kommunista pártok. Egy ré­szük a szocializmus viszonyai közt a társadalom vezető ere­je, mások tőkés viszonyok közt, esetleg illegalitásban dolgoznak. Vannak, amelyen a forradalmi harcokban, az új társadalom építésében nagy tapasztalattal rendelkeznek, de fiatad pártok is, amelyek kevesebb tapasztalattal ren­delkeznek. Számukra még sok minden a közeli vagy távolab­bi jövő abból, ami más pár­tok számára már a múlt vagy a jelen. Ezek a pártok sok hi­bát elkerülhetnek, ha mun­kájukban, harcukban mások tapasztalatait felhasználják. Amióta a munkásmozgalom létezik, mindig így volt és így lesz a jövőben is. Volt időszak, amikor az angol, majd a né­met munkásmozgalom sugár­zott ki a világ munkásmoz­galmára anélkül, hogy szerve­zetileg irányította volna. Tanulságok Nera lehet kétséges, hogy korunkban a Szovjetunió, an­nak kommunista pártja az a párt, amely helyzeténél fogva a legnagyobb hatást gyako­rolja nemcsak a mozgalomra, hanem az egész emberiség jö­Coahuiílanban mint néprajzkuta­tó dolgoztam, főleg a településsel, annak szerkezetével, házaival, ház­típusokkal, a temetővel, az eszköz­anyaggal, Viselettel és a temasca- lokkal foglalkoztam. Azt vizsgáltuk, hogy melyek azok a tárgyak, eszkö­zök. amelyeket a prékolumbián kor­szakból őriztek meg, illetve vissza­mutatnak erre az időszakra. Az épít­mények közül hasonló gondot fordí­tottunk a temascal tanulmányozásá­ra, mivel az a kőépület, vagy kuny­hó, amely fürdésre, izzasztásra szol­gál — amolyan gőzfürdőként —, már a tölték korszakban is megta­lálható volt. Szinte minden ház mö­gött volt, és a totonákok tisztaság­igényét mutatta, hogy két-három naponként rendszeresen fürödtek benne. De nemcsak a tényleges tisz­tálkodásra szolgált, hanem — aho­gyan ezt Lammel Annamária folklo­rista megfigyelhette —, a lelki meg­tisztulás helyszíneként is funkcio­nált Ezt a rítust a-gyermek feleme­lésének szertartásaként mutatták be; tulajdonképpen olyan pogány ke­resztelőként is felfogható, amelyen a pap nem vesz részt és a gyermek­nek nem is adnak nevet. Mégis va­lami olyan dolog történik, ami után a csecsemő már a közösség elfoga­dott tagjává válik, és ezután jöhet a katolikus keresztelő. Mindezt li- tokban folytatják, és számunkra igen nagy szerencse, hogy ilyet lát­hattunk és fényképezhettünk. Az anya a temascalban fürdette gyer­mekét a szertartás előtt, és ahogyan elmondták, ekkor a kicsi lelkileg is megtisztul. Lammel Annamária folkloriszti­kai gyűjtést végzett. Mintegy negy­ven különféle mítoszt és mesét sike­rült a totonákoktól magnetofonra felvennie. Gyógyító, ráolvasó asszo­nyokat és sámánt is talált az indiá­nok között. Tevékenységük tanulmá­nyozása egyik legfontosabb munká­ja volt. Két olyan esetről is beszá­molhatunk, amelyek számunkra ma­radandó élményt jelentettek és ugyanakkor fontos megfigyelések voltak — elsősorban rendkívüli rit­kaságuk miatt. Az elsőnél úgy sike­rült rávenni a gyógyító asszonyt Magyar expedíció Mexikóban (4.) A Tollas Kígyó földjén titkolt tevékenysége gyakorlására, hogy e sorok írójának törött lába szolgáltatta a döntő okot. Az idős totonák asszony, látva, hogy komo­lyan szükség van a segítségére, ne­kilátott és a rítus folyamán ráolva­sással próbált gyógyítani. A mag­netofont és a fényképezőgépet le­hetőleg titokban, diszkréten kellett kezelni, nehogy elriasszuk. A másik esetet egy síkvidéki totonák faluban figyelhettük meg. Itt Plan de Hidal- goban egy sámánhoz látogattunk el, aki rendszeres gyógyító tevékenysé­get folytatott. Éppen olyan időben érkeztünk, mikor „rendelés” volt nála. Ahogy megállapítottuk, itt na­gyobb volt a betegek létszáma, mint a faluban található valódi orvosi rendelőben. Legnagyobb megdöbbe­nésünkre, Luis, a sámán, prekolum- bián gyógyító szertartásain, régésze­ti leleteket alkalmazott, amelyeket kukoricaföldjén talált. Egy szobor­ról letört, könyökbe hajlított kart tartott a beteg szívéhez, ezen fel­tört egy tojást és pohárba öntötte. A pohár tartalmának vizsgálata után állapította meg a betegség okát és a gyógymódot. Szertartási kellékei fölértek egy kisebb régészeti mú­zeum anyagával. Két természettudósunk, Nemes Csaba meteorológus-ökológus és Tenkely István agrármérnök-hallga­tó kutatásai a komplex program egyik legfontosabb részét alkották. Humán­ökológiai vizsgálatot folytattak Coa- huitlanban. Lényege az volt, hogy az ember hogyan tud alkalmazkod­ni környezetéhez, miket tud abból hasznosítani a maga javára, és mi a véleménye az őt körülvevő világról. Tanulmányozták a földművelést, a termesztett növényeket és folklorista kollégájukkal közösen az agrárrítu­sokat, a termesztett növényekhez kapcsolódó hiedelmeket és sajátos naptárukat, valamint világképüket. Vízgazdálkodásuk is több meglepe­tést tartogatott számunkra. Most csak a forrásokhoz épített kutak igen magas számát említem —dur­ván negyven —, amelyet a lakosság viszonylag kis száma egyáltalán nem indokol. Ismét prékolumbián hagyo­mányokra gyanakodtunk. A totonákok között elvégzett te­repmunkánkhoz felmérhetetlen se­gítséget nyújtott Coyutla municipális központ katolikus papja, padre Sil­va, aki nemcsak befogadott minket a parókiára, hanem ötleteivel és többször személyes kíséretével tá­mogatott a kutatásban. Spanyol anyanyelvén kívül angolul és toto- nákul is beszélt, így az indián fal­vakban totonákul tarthatta meg a misét. Gyertyaöntésből és igazol­vány-fényképek készítéséből szárma­zó bevételekkel egészítette ki szerény jövedelmét. Kis japán terepjárójá­val — amelyet nyugatnémet kutatók ajándékoztak neki —, a legjárhatat­lanabb utakon is közlekedni tudott, kiválóan lovagolt, és rendkívül ki­tartóan gyalogolt, valamint mászott föl hegyekre. Ismerte az összes kör­nyező indián falut, az ide elvezető legkisebb ösvényeket, az útbaeső narancs- és mandarinligeteket, ahol a szomjas vándor felfrissíthette ma­gát. Egy kisebbfajta múzeummal felérő régészeti, illetve néprajzi ma­gángyűjteménnyel rendelkezett. A totonák ünnepekről, szertartásokról és viseletről jelentős számú diapo- zitívot készített, amatőrfilmeket csi­nált, festett, rajzolt, és még humora is volt. Az ő révén jutottunk el egy totonák lakodalomba, ahol ő adta össze az ifjú párt. Európai barátai­ként mutatott be minket, és ezért rögtön befogadtak bennünket. Az esküvői mise után a háziaknál ő is részt vett a táncban. Tuzapan rom­városba ugyancsak ő kalauzolta el csoportunkat. Rendkívül sokat kö- szönhetünkj neki. Kézdi Nagy Géza Régészeti zóna Veracruz államban vőjére is. Ez a párt a világ legnagyobb és legerősebb szo­cialista országának vezető­ereje. Több mint nyolc évtize­des létezése alatt a legtöbb ta­pasztalatot szerezte a forra­dalmi harcban, a szocialista építésben, a legtöbb áldoza­tot vállalta és vállalja az em­beri haladás érdekében. Ezért e párt kongresszusai­nak jelentősége túlnő saját or­szága határain, állásfoglalá­sait, munkáját tanulmányoz­nunk kell és saját munkánk­ra is le kell vonni a tanulsá­gokat, következtetéseket. En­nek kapcsán nem lesz meg­lepő számunkra, ha a burzsoá propaganda jövőbeni tevé­kenységünkben, a szocialista országok pártjai által hozan­dó határozatokban „Moszkva utasításait”, a szovjet gyakor­lat másolását véli felfedezni. Nekünk azonban világosan látnunk kell, hogy a szovjet testvérpárt tapasztalatainak tanulmányozása, saját viszo­nyainkra való alkalmazása és a szovjet gyakorlat másolása között nagy különbség van. Történelmi tapasztalatunk, hogy magunknak, a magyar- országi szocializmus ügyének ártottunk elsősorban azzal, hogy a szocializmus építésé­nek kezdeti éveiben másoltuk a szovjet gyakorlatot. De más tapasztalatra is em­lékezünk. Mennyivel másként hatott volna hazánkban a szocializ­mus sorsa, ha az SZKP XX. kongresszusának mondaniva­lóját komolyan tanulmányoz­za a párt, az egész párttagság, ha abból idejében levonjuk a tanulságokat, meghatározzuk a realitás alapján a tenniva­lókat. Ma már felesleges azon meditálni, mi lett volna ak­kor, ha nemcsak az ellenfor­radalom után értjük meg a XX. kongresszus lényegét. Ab­ban az esetben biztos nem tűzhették volna zászlójukra a szocializmus jobb- és balolda­li renegátjai a XX. kong­resszus „szellemét”, ezáltal gok becsületes embert megté­vesztve sőt becsapva. Hasonlóságok Mások a viszonyok sok te­kintetben a világban és az országban, mint 30 évvel ez­előtt. De van hasonlóság is. Ezért nem véletlen, hogy nemzetközileg és hazai! ag a XXVII. kongresszust éppúgy történelmi jelentőségűnek ér­tékeli a haladó közvélemény, mint a XX. kongresszust. Ak­kor is az volt a fő kérdés, hogy a kommunista világ­mozgalom — és azok egyes osztagai — képesek-e a meg­újulás útjára lépni, szakítani sok mindennel, ami elavult. Ma is fordulatot igénylő helyzet alakult ki. Ennek programját fogadta el az SZKP XXVII. kongresszusa, a szovjet nép, a kommunista mozgalom, az egész emberiség iránt érzett feMősségtudattól áthatva. Ezért kommunista köteles­ségünk, hazafias feladatunk tanulmányozni és a magunk számára levonni a tanulságo­kat testvérpártunk kongresz- szusának gazdag anyagából. Göndics Zoltán, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója T utanhamon magtárosa Ritka lelet Kairótól délre, a Szakkara- sivatagban érdekes régészeti leletre bukkant rá Geoffrey Martin angol és Jacobus van Dijk holland kutató közös ex­pedíciója: az ókori Memphis város területén egy Maja ne­vű előkelőség sírjának bejá­ratára. A két négyzetméteres előtér falait jó állapotban le­ve feliratok ékesítik, de ma­gának a sírnak az állapota még ismeretlen, mivel zúza­lék borítja el. Maja a 3300 évvel ezelőtt országló Tutanhamon fáraó magtárfelügyelője volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents