Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

4 1986. MÁRCIUS 10., HÉTFŐ Székben a fodrász A fodrászok munkáját könnyíti meg az itt bemutatott Ági forgószék. Az 'elmés ötlet segítségével a fárasztó álló munka megszűnik, mert e speciális bútoron ülve dolgozhatnak a frizu­rák mesterei. A különleges széket a Servitas Szövetkezet be­mutatta a brüsszeli, és a párizsi fodrászversenyen, illetve ki­állításon. A hasai üzletekben eddig már mintegy 100 forgószék segíti a fodrászok munkáját. (Balassa Ferenc felvétele) Megyei mankók nélkül Több mint egy éve fizetnek Első szánni beszédtéma Gödön ezekben a hetekben a szennyvízcsatorna építésének ügye. Asszonyok tár­gyalják a boltban sorban állás közben, nyugdíjasok a buszra várva, bejárók a vonaton. Mindenki tud vala­mit; hogy leáll a beruházás, feloszlatják a csatornamű- társulatot. Mit mond az orvosmeteorolégus? Frontok és emberek Ha jlamosak vagyunk azt hin­ni, hogy az időjárás szűnni nem akaró szeszélyessége ko­runk betegsége. Sokan tudni vélik, azért változékony az idő, mert a rakéták, az űrhajók, az űrben folytatott kísérletek megbontották a természetes egyensúlyt. Valóban így vol­na? Bártfai Erzsébet orvosmeteo­rológus feljegyzésekre, régi írásokra hivatkozik, amelyek bizonyítják: amióta a világ vi­lág, bolond az időjárás. A leg­szélsőségesebb példa erre az 1800-as évek vége, amikor is januárban kivirágzott a cse­resznye, júniusban viszont esett a hó. Aztán 1741-ben tél nem is volt. Az 1782-es hideg, kemény télen pedig több em­ber megfagyott. Idén január 24-én hajnalban Budapestiéi 6,4 Celsius-fokos hőmérsékle­tet regisztráltak, száz eszten­deje nem mértek ilyen mele­get. Egész hónapban a meleg napok voltak túlsúlyban, az időjárás szeszélyességét tekint­ve áprilisra emlékeztetett a ja­nuár. Már az ókorban megfigyel­ték, hogy a gyakori időjárás­változásokra rendkívül érzéke­nyen reagálnak az emberek. Csökken az ellenállóképessé­gük, gyakrabban kapnak fer­tőzést, bizonyos betegségek az átlagosnál sűrűbben lépnek fel. Ma azt mondjuk: frontérzé­kenyek vagyunk. Különösen az enyhébb, a melegebb időt szen­vedjük meg, a szervezetet túlságosan megterheli a hirte­len átállás, felhasználja az összes energiatartalékát. Van­nak, akik nehezebben viselik a gyakori és szélsőséges vál­tozásokat, különösen a na­gyobb városokban élők. Rosz- szullétekre, görcsös fejfájásra, fáradtságra panaszkodnak az emberek. Megfigyelték: ilyen napokon gyakoribbak és sú­lyosabbak a balesetek. A kevésbé teherbírók azon­nal gyógyszerhez nyúlnak, holott betegségről szó sincs. Arra viszont nem gondolnak az enyhülést remélők, hogy senki sem tudja pontosan, mi játszódik le a szervezetben az idöjárásáváltozáskor, tehát le­het, hogy éppen a gyógyszer­rel árt magának az ember. Ezért valóban csak végső eset­ben, kizárólag orvosi tanácsra és utasítás szerint szabad gyógyszert szedni. Tapasztalatok szerint a leve­gő egyéb eredetű szennyezése döntőbb, mint az űrkísérletek szennyező hatása. Két elmélet alakult ki. Az egyik szerint, ha a levegő szennyezése így folytatódik, v megszaporodik a felhozd es nem engedi at a Nap sugárzását, következés­képpen lehűlés várható. A má­sik felfogás szerint: az „üveg­házhatás” érvényesül; azaz a megnövekedett felhőzet a ma­gába szívott hőt nem sugá­rozza vissza a légkörbe, emiatt felmelegedés várható, s a sar­kokon olvadásnak indul a jég. Mielőtt bárki pánikba esne eme jóslatoktól, leszögezhet­jük: mindkét elmélet támoga­tói-nagyon távoli jövőre teszik az esetleges felmelegedést, avagy a lehűiést. Pontos, egy­értelmű válasz még nincs, csu­pán teóriák vannak arra, hogy mi az a ma még kevéssé is­mert mechanizmus, amely ki­egyensúlyozza a levegőszennye­zés hatását. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az időjárásváltozások kellemetlen következményei ki­egyensúlyozott, egészséges életmóddal jelentősen enyhít- hetők. H. T. Elutasított pályázat — Szokatlanul mozgalmas fogadóórát tartott az elmúlt hónapban dr. Mondok Pál, vá­lasztókerületünk országgyűlési képviselője, itt Gödön — mondja Mikes Mária, a nagyközségi tanács elnöke. — Egymásnak adták a kilincset a gödiek, és mintha összebe­széltek volna, ugyanazt kér­dezték: mi lesz a falu meg­kezdett beruházásával, a szennyvízcsatorna építésével? Ezen a fogadóórán ott volt Pálmai László, a dunakeszi városi pártbizottság első tit­kára és jómagam is. Érthető az emberek aggodalma, hi­szen régóta várnak a csator­na megépítésére. Ráadásul az is köztudomású, hogy ebben az ügyben már évekkel ez­előtt elkötelezte magát a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága. A gödiek éppen ezért joggal hitték, hogy a esator- naműtársulat megalakulása után hamarosan megépül a csatorna is. A lakosság már több mint egy éve fizeti a társulati di­jat, amely 20 ezer forint csa­ládonként. A vállalatok, in­tézmények és szövetkezetek 1984 óta törlesztik a rájuk eső részt és sok cég már befizette az idei összeget is. Aki végigmegy Gödön, itt is. ott is láthatja a csatorna- építés nyomait. Ám a gödi tanács nem kapta meg a beruházás foly­tatásához kért céltámogatást. — A pályázati kiírásoknak mindenben megfelelt a kérel­münk — magyarázza tanács­elnöknő. — A Pest Megyei Ta­nács ebben az évben a korlá­tozott anyagi lehetőségek, miatt szinte kizárólag olyan beruházásokhoz tud céltámo­gatást adni, amelyek áthúzód­nak, vagyis még az előző tervidőszakban kezdődtek. A gödi csatornaépítés több mint egy esztendeje, tavaly január­ban indult. Anyagilag is megalapozottnak számított, hiszen a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága még 1984- ben ígéretet tett a munkála­tok támogatására, ezenkívül lakossági és intézményi hoz­zájárulás, valamint a tanács saját anyagi ereje is segíti a munkát. Ennek ellenére nem kaptuk meg a kért céltámo­gatást. A nagyközségi tanács már a múlt évben sem kapott tá­mogatást, ezért ebben az év­ben mindössze egymillió fo­rintot tudnak kiszakítani a fejlesztésre fordítható össze­gekből. Viszont csaknem 27 millió forint kellene áhhoz, hogy az erre az esztendőre tervezett munka elkészülhes­sen. Vita a tanácsülésen — Ügyszólván létkérdés ez a Kilián György Általános Is­kola számára, mert az eredeti terv szerint már 1987 január­jában az új csatornán vezet­ték volna el innen a szenny­vizet. Az emésztő állapota olyan, hogy jó, ha eddig az időpontig kitart. Hasonlóan súlyos a helyzet a Pest Me­gyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthonánál is. A ter­vek szerint odáig érne a megépítendő csatorna. Az in­tézmény rendkívül nagy szennyvíztermelő, hiszen ha­talmas mosodája és konyhája van. A legrégebbi tanácstagok sem emlékeznek hasonlóan viharos tanácsülésre, mint amelyiken a csatornaépítés volt a téma. Arról folyt a vita. hogy az önálló tanácsi gazdálkodás keretei között miként tudnák állami támo­gatás nélkül folytatni a be­ruházást. A végeredmény: csupán helyi erőből lehetetlen továbbépíteni a csatornát. — Országgyűlési képvise­lőnk megnyugtatta a gödieket, hogy nem fogják feloszlatni a csatornamű-társulatot, s hogy a beruházást előbb- utobb folytatni kell — mond­ja Mikes Mária. — Magunk is ebben bízunk, s mivel az idén nem kaptunk céltámo gatást, beadtuk pályázatunkat a VII. ötéves terv céltámoga­tási kérelmei között. Dönteni kell — Folytatódhat-e a csator­naépítés Gödön? — tettük fel a kérdést Horváth Imrének, a Pest Megyei Tanács vízügyi főelőadójának. — Erről majd a Pest Me­gyei Tanács soron következő ülésén dönt. Osztályunk két változatban készítette el ja­vaslatát a gödi csatorna ügyé­ben — válaszol a főelőadó. — Az egyik az úgynevezett mi- nimálprogram. Eszerint az építést fel kell függeszteni vagy esetleg leállítani, abban az esetben, ha a gazdasági helyzet nem alakul megfele­lően. A másik megoldás sze­rint, ha lassúbb ütemben is, de tovább folytatódhat a munka. Valószínűleg a terv­nek ezt a változatát fogadja majd el a tanácsülés. — A céltámogatásért pá­lyázó hasonló községek kö­zött milyen eséllyel indul Göd? — Erre azért nehéz vála­szolni, mert jóformán nincs is hasonló település. Szobon befejezés előtt áll a szenny­víztisztító telep, Visegrádon alig egy kilométeres szakasz hiányzik a csatornából. Ezen­kívül szennyvízcsatornára pá­lyázat alig van, és szinte ter­mészetes, hogy az olyan tele­pülések pályázatait kell tá­mogatni, ahol a vezetékes ivóvízbázis kialakítása a cél, olyan településeket, ahol szennyezett, fertőzött az ivó­víz. A gödieknek is természe­tesen a maguk gondja a leg­fontosabb, de tudomásul kell venni, hogy az eddigieknél nagyobb áldozatokat kell hoz­ni céljaik elérése érdekében Tiszteletre méltó és népszerű dolog a strandépítés, de ak­kor dönteni kell, strandot akarnak vagy csatornát. Móza Katalin Mv 14-15 Intenzív fajták Űjabb, bőtermő búzafajtá­kat hoztak létre a Magyar Tu­dományos Akadémia marton- vásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében. Az igen korai éré­siek csoportjába tartozó Mv— 14- es, a középkésöi érésű Mv— 15- ös búza már az állami el­ismerést is megkapta. A mező- gazdasági nagyüzemek ebben az esztendőben körülbelül 3—3 ezer hektár bevetésére elegen­dő vetőmagot kapnak belőlük, A két új búza összetett ke­resztezésből származik, igen kiváló tulajdonságokat örö­költ. Mindkettő középmagas, s megfelel,az intenzív termesz­tés követelményeinek. Létre­jöttükkel minden érésesoport- ban van már jó minőségű, ha­zai búzánk, így elterjedésük után feleslegessé válhat a je­lenleg még jelentős összeget igénylő vetőmagimport. A nemesítők már csaknem két évtizede dolgoznak a kor­szerű mezőgazdaság követel­ményeinek megfelelő, bőtermő fajták előállításán. Eddig 15 új búzát adtak a termesztőknek. A továbbiakban a termőképes­ség növelése, a hektáronkénti 12—13 tonnás hozamok eléré-. se, valamint a mind jobban differenciálódó minőségi igé­nyek kielégítése a fő céljuk. A hazai búzanemesítők mun­kájának eredményeként éven­te 135—140 kilogrammal emelkednek az átlagtermések. Mozgássérültek bálja Budaörsön Igazi, jó mulatság volt D eresedő hajú, zömök szerelő hajolt a kád fölé. Dudorászva, íütyürész- ve reparálta a zuhanyozót, a csapokat, amelyek olyan hamar megkoptak a la­kás átalakítása után. Az ajtófélfának dőlve néztem nyu­godt, tempós mozdulatait. Azon töp­rengtem; mit is kérdezzek tőle, hogy ne képzeljen nagyképű nyárspolgárnak, aki közömbösen, érdektelenül szemléli, ellenőrzi a munkáját. Mintha megérezte volna ezt, felém fordult. — Azt hiszem, hamarosan megint tiszteletemet kell tennem — mondta —, mert ez az egész hóbelevánc leérté­kelt árunak látszik, szóval mindig baj lesz ezzel, amíg ki nem cserélteti. — Akkor mihamarabb sort kerítek rá. — Tessék beszólni megint a főnök­nek, ás kérni, hogy engem küldjön, a Bartos Feri bácsit. Mert hárman is va­gyunk ott alkalmi melósok. Én csak két hónapja járok be a műhelyébe, amióta nem ingázom. Hunyorgott, mintha lámpába bámul­na. Arcvonásai kiélesedtek, elmélyül­tek. — Sokáig ingázott? Cigarettával kínáltam, rágyújtottunk. — Sokáig. Kellett a pénz. Otthon meg nem mindig akadt munka. A kere­setemet majdnem mind félretettük, mert a feleségem a nagy kertben ker­tészkedett, jószágot tartott. Építkezni kezdtünk. Amikor megalakultak a gmk-k, beléptem én is az egyikbe. Vas­tagabb lett a boríték, aminek roppant örült az asszony. Legyintett. — De hát semmi sem tart örökké. — Feloszlott a brigád? — Nem, nem. Egyszer lekéstem a buszt és akkor változott meg köröttem minden. Kérdőn pillantottam rá. Talán a szemöldökömet is felhúztam, mintha nagyon csodálkoznék. — Igen, igen, magam sem tudom, ho­gyan késhettem akkor el, de lemaradt még Fekete Jani is, akivel egy gyárban dolgoztunk. Fordulni akartam rögtön haza, de Jani meghívott egy pohár pá­linkára. A konyhában ültünk le náluk, hogy ne zavarjuk fel az alvó gyereke­ket, hiszen alig múlt még hat óra. It­tunk, beszélgettünk, és tepertős pogácsát eszegettünk. Nyolc óra is elmúlt már, amikor elindultam haza. Amikor belép­tem a kapun, meglepődve láttam, hogy az ól előtt egy ember áll, kezében a moslékos vödör. Valamit dörmögtem, amikor köszönt és mentem be a lakás­ba. A gyerekek már elmentek az isko­lába, az asszony a konyhában volt, kol- bászos rántottát készített. — Hát te? — villant rám a szeme. — Lekéstem a buszt. Most Fekete Ja­nitól jövök. Behívott egy pohár pálin­kára. Ki eteti a disznókat? Az asszony elzárta a gázt. Hallgatott egy kicsit, aztán nyugodtan azt mond­ta: — Bálint, aki a takarmányt hordja a gazdaságból. — Gyakran jár ide? — Gyakran. Majdnem mindennap, amikor te el mégy. Hátrább lépett, talán azt várta, hogy most aztán ütni fogok. — Jóban vagytok? — Jóban. — Régen? — Esztendeje múlt. Leültem, de a kis utazótáskámat még mindig a hónom alatt szorongattam. Azon töprengtem, hogyan lehettem én vak egy esztendeig. Azután apró kis képek villantak elém: az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordult, hogy ha nyúltam az asszonyhoz, amikor a gye­rekek már aludtak, majdnem harago­san súgta, jaj, ne, elmegy az álmom, vagy: mért nem hagysz békén, amikor oiyan fáradt vagyok, hogy lélegzeni is alig bírok? Szóval megértettem, ott, akkor, hogy mindezt azér mondta, mert együtt volt a Bálinttal vagy lélekben már készülődött a másnapi találkozóra. Nem szóltam neki erről egy szót sem. Higgyen, amit akar. Már csak a gyere­kekre gondoltam. Nem akartam, hogy szenvedjenek. Majd, ha már nagyok lesznek, elmondok nekik mindent, de mindent és nyugodt lelkiismerettel vá­lók el. Addig meg külön élünk. H avonta kétszer megyek haza, vi­szem a pénzt, de csak a főkere­setemnek a felét A többit félreteszem, mert lakást akarok venni magamnak. Kezdetben morgott az asszony. Azt mondtam neki, hogy menjen a bíróság­ra és akkor fizetek annyit, amennyit megítélnek, persze, ha az ingóságnak, az ingatlannak a fele árát megkapom. Azóta nem berzenkedik. Hát így jár­tam én az ingázással. Pedig tudja, mi­lyen nagy szerelem volt a mienk? Nincs arra szó! És mivé lett? No, de befejezem már ezt a kis munkát és me­gyek tovább, mert várnak még másutt is. Dúdolni, fütyürészni kezdett megint. Meglepett rendíthetetlen nyugalma. Ide­ges lettem. Üjra rá kellett gyújtanom. Gipszelt lábbal A Mozgáskorlátozottak budaörsi klubja szeretettel meghívja önt 1986. március 8-án, 14 órától 22 óráig a Jókai Mór Művelődési Házban tartandó műsoros far­sangi bálra. A sorok olvastán felidéződő első képsor egy régi filmből való: a háborúban találat éri 'gy szov­jet pilóta gépet, lezuhan. A súlyos sebesült évek múl­tán megtanul táncolni művégtaggal... telmében. Éppen a mai nap­ra szerelték fel. a lépcsők mellett a két Kapaszkodó kor­látot, s a rokkantkocsival ér- . kezőknek az enyhe lejtésű deszkafeljárót a Budaörsi Építési és Költségvetési Üzem, valamint a GAMESZ szocia­lista brigádjai, Természetes, hogy a terembér költségét, a műsorét a ház fedezi, a meg­hívókról is mi gondoskodtunk. Itt serénykedik, segít terí­teni. felszolgálni a budaörsi gyógyszertár Galenus szocia­lista brigádja. Magától érte­tődő, hiszen ők a klub patró- nusai. Harnóczi Éva, a patika szakasszisztense mondja: — Akkor kezdődött, amikor öt esztendeje meghirdették a rok­kantak évét. Az az év elmúlt, de a jó kapcsolat megmaradt. Mi adjuk a klubprogramok egy részét, például egészség- ügyi előadásokat tartunk, a rászoruló klubtagoknak ház­hoz visszük az orvosságot. Most is gyógyszercsomaggal jöttünk, bárkinek lehet fájdal­ma. S persze hoztunk mást is — mutat az asztalra. A fán­kok, pogácsák, édes és sós sü­temények bizonyítják: hajnal óta tüsténkedhettek a konyhá­ban. A következő képsor már va­lódi. Rázendít a Melódia ama­tőr zenekar, s mindjárt az első taktusokra fölpattan egy pár, azután a második, a harma­dik, s vígan ropják. A táncban első volt Szegedi József és a felesége Ceglédről — Látja, ez van — mutatja a férfi sérült jobb kezét —, de azért átfogom vele a nőm de­rekát, s a lábamnak szerencsé­re semmi baja. Farkas Margit, a budaörsi klub vezetőségi tagja tolóko­csiban jött, nem tud a lábára állni az operáció után, egyéb­ként bottal jár. A kocsit egy fekete bőrű fiatalember tolta, Alpha Diallo Guineából. A lá­ba gipszben. — Az Országos Orvosi Re^ habilitáeiós Intézetben ismer­kedtünk meg — mondja a hölgy —. nekem ugyanis íran cia a vőlegényem, Alpha pe­dig kiválóan beszéli ezt a nyelvet. Autóbalesetet szenve­dett, három hónapja itt gyó­gyítják, két kéz- és két láb műtét vár még rá. S a szemlélődő maga is lát­hatja: a bál a majd száz résztvevőnek kiváló' mulatság. Hatalmas sikere van a tombo­lának, egy-egy nyeremény gaz­dára találását hangos tetszés- nyilvánítás kíséri, akárcsak a budapesti Perem amatőr szín­pad társulatának Lecsó habbal című műsorát, a régi slágere­ket operettrészieteket, Rom- hányi-szövegeket, Zerkowitz- dalokat. Kapcsolat maradt Hogyan is mondta a bált megnyitó szavaiban Joósz Jó­zsef, a városi tanács általános elnökhelyettese? Helyet ad­tunk a klubnak, de ez önma­gában kevés. Kézzelfogha­tóbb feladatunk, hogy a kö­zöttünk élő sérült embereknek segítsünk, amiben csak lehet S ez nem közhely. A buda­örsi klub titkára, Ecseri Imre név szerint köszöntött szinte minden pártolót. Az övék a szó. — Makkegészséges létem­re három kitüntetést is kap­tam a humanitásért eddig a mozgássérültektől — büszkél­kedik Kősó Pál, a művelődé­si ház igazgatója. S, hogy nem ok nélkül, annak bizonyítéka megfogható, a szó szoros ér­Sorstársak közösségei Megszólalhatnának még so­kan, például a körzeti orvos, dr. Nagy Vilmos, aki feleségé­vel. két lányával jött a bálra, vagy a hozzátartozók, akik­nek nemcsak a szürke hétköz­napokon térmészetes, hogy a nehéz körülmények között élő társuk mellett álljanak, ha­nem ilyenkor is. Van azonban valami, ami különös figyel­met érdemel: a mozgássérül­tek budaörsi klubja kétheten­te szervez programokat. Dr. Chikán Csaba, a Mozgás- sérültek Eg.yesületei Országos Szövetségének elnöke mondja: a Medosz most 18 ezer ta­got számlál. 26 érdekképvise­lete, 5 sportegyesülete. 100 he­lyi szervezete, s ugvanennyi klubja van. A legtöbb klub Pest menyében található, ösz- szesen 25. s közölük is 14 Bu­daörs körzetében. A mai nap sikere is bizonyítja: érdemes pályázatot kiírnunk a klubok között. Elvégre nem mindegy, milyen közösség a sorstár­sainké. V. G. P. Eába Mihály: *3ngázó őzerelem

Next

/
Thumbnails
Contents