Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1986. FEBRUÁR 7„ PÉNTEK Széthullás után újrakezdés Megőrzik a múlt emlékeit Majdhogynem véletlenül csöppentem a kör egyik esti beszélgetésének kezdő perceibe — és ottragadtam, olyannyira, hogy két órával később, amikor már kabátban, sapkában készülődtünk hazafelé, még mindig nem mozdult a kilincs, még mindig volt téma, amit nem lehetett elhalasztani. De hogy is kezdődött? Együtt maradtak A momori családi iroda ad otthont a helytörténeti körnek. Aznap este is melegen hívogattak a kinti zegernyéből az iroda kivilágított ablakai, sorra be is toppantak a kör tagjai, s mert az elnök, Monori Für Dezső elfoglaltságára hivatkozva kimentette magát, Burján István irodavezető vitte a szót. Aki ismeri Burján Istvánt, az tudja, milyen egy roppant agilis ember, a jó értelemben vett „lángoló lokálpatrióta”. Ö mondta el a körbe újonnan érkezetteknek, hogy mit is csináltak eddig, s hogy a legalapvetőbb lehetőségeknek is híjával már az is eredménynek tekinthető, hogy az elmúlt évben a helytörténeti kör képes volt együrt maradni. Mert ennek előtte hányszor széthullott már, s hányszor kellett újra kezdeni... Szerencse, hogy a lelkesedés szikráját azért a csalódásokon is sikerül átmenteni és felszítani. így hát az egy éve életre keltett kör tavaly kapcsolatokat keresett és terveket szőtt: járt a monori Kossuth iskola múzeumában, a nagykátai tájházban, tervezte a monori füzetek — községi vonatkozású helytörténeti kiadványok — előkészítését, s mindeközben hívta és várta azokat, akiknek nem közömbös Monor múltjának megőrzése. S bár úgy gondolják, hogy külső elvárásokkal nem kell számolniuk, elkészítették az idei tervet a tagok szóbeli és írásbeli javaslatai alapján. Méghozzá olyan bő programmal, hogy az akár 15 évre is adhat munkát, ezért hát válogatni szükséges. Ki-ki elmerülhet az őt leginkább érdeklő témában, értő szakmai segítséget ad ehhez Máté Bertalan, a kör tagja, a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársa. Néhány kiválasztható feladat a munkatervből, érdekességként: megkeresni a Mono- ron született, innen elszármazott neves embereket, értékelni a községgel való kapcsolatukat, később bábáskodni a Monor Baráti Körének megalakításánál. Vagy: a szőlészet-borászat hagyományainak gyűjtése, megismerése a Strá- zsahegyen. Ami már kész Mert tegyük a kezünket a szívünkre: kijár ugyan a Strá- zsára a fél község — de mit tud a múltjáról? Más irattári anyagok és visszaemlékezések felhasználásával bemutatni az 1930-as évektől a felszabadulásig a monori kisiparosok, kereskedők társadalmát; megint más a helytörténeti diasor ösz- szeállítása és bemutatása az 1986-os év októberében, a múzeumi hónap alkalmával. Akad, ami — lelkes önkéntes közreműködők révén — máris kész anyagnak számít. Ilyen például a Szervomecha- nikai Kisszövetkezet — a volt vasipari ktsz — története a megalakulástól 1984-ig, vagy a Monori Sportegyesület múltja 1901-től 1944-ig. De emellett bizony korántsem lenne érdektelen felkutatni a község életében jelentős szereppel bírt maggyár és kefegyár történetét. Pályázatot is tervez a hely- történeti kör, a fiatalok érdeklődésének felkeltése végett. A gyerekeket már a Kossuth iskolában létrehozott iskolamúzeum is hihetetlenül megmozgatta, bizonyítva, hogy felébreszthető az utánpótlás kíváncsisága is. Ezúttal a község történetének egy adott időszakát személyes kapcsolataik révén ismerhetik meg és mutathatják be írásban, a pályázat címe akár az is lehetne: Mit mesél dédnagyanyám? Hogy megmaradjon Szép volt ez az este a „honismerőkkel”. Nekem úgy tűnt, azért még sokan hiányoznak közülük, akik tapasztalataikkal, tudásukkal hozzájárulhatnának az őrző, mentő munkákhoz, bár neveket nem szívesen sorolnék, hiszen tény, hogy a már többször is hamvukba holt próbálkozások nem növelték a kör presztízsét. De ha már él — ezentúl éltetni kell. Segítséggel, aktív közreműködéssel és azzal is, hogy figyelünk rá. K. Zs. Kulturális program Ecseren pénteken 14 órától: körzeti szavalóverseny, 18-tól: számítástechnikai tanfolyam, és a népi tánccsoport próbája. Gyomron az úttörőházban, 14.30- tól: a bélyeg- és az ügyes kezek szakkör foglalkozása, 15- től: kondicionáló torna, 9-től: játszóház, 10.30-tól: filmvetítés. Maglódon a művelődési házban filmvetítés, 16.30-tól és 18.30- tól: Kék hegyek. Mendén 15-től: röplabdaedzés, 17-től: pingpong kezdőknek és haladóknak, 18-tól: MAFAK-gyűlés. Vecsésen 14-től: a Napsugár bábcsoport próbája, 17-től az A 48-as galambász-; 19-től: a honismereti kör foglalkozása. A KISTELEPÜLÉSEK ellátása soha nem szerepelt any- nyi tanácskozás, megbeszélés, tárgyalás és ülés napirendjén, mint mostanában. Korábban ugyanis az ellátás gondjai általánosak, az egész országra szinte egyformán érvényesek voltak. Később az országos szolgáltató hálózat kiépültével az éles feszültségek mérséklődni látszottak, a szervezeti korszerűsítés nyomán azonban új vetületben jelentkeztek. Az országos vagy megyei hatókörű nagyvállalatok köpenye alatt ugyanis békével megfért egymás mellett, egymást kiegészítve a nagy és a kis forgalmú szerviz, felvevőhely. Ügy is mondhatnánk: kiegészítették egymást. Nem így manapság, amikor a nagyokból tanácsi felügyelet alá tartozó, ám önállóan gazdálkodó kisvállalatok let’ek, amelyeknek anyagi eszközeik kisebbek, jövedelemérdekeltségük viszont nagyobb, nem engedhetik meg, nem képesek elviselni a veszteséget. Ezért sorra zárták, zárják be a kistelepülések kis forgalmú szolgáltató helyeit. Ügy mondják: a szocialista szektor — a vállalat, szövetkezet — kivonul a lakossági szolgáltatásokból, s helyét nagyrészt, de kisebb helységekben ma már szinte kizárólagosan a kisipar foglalja el. Ezért rendkívül aktuális téA legkisebbeknek készül Javában tart a téli idényjellegű játékok gyártása a Poliloys Ipari Szövetkezet -ecseri telepén. Műanyag sílécből például 60 ezer darab készül és kerül folyamatosan az üzletekbe. Képünkön: Hajdú János kiszedi az automata fröccsöntő gépből a legkisebbeknek ajánlott sportszert, a 80 centiméter hosszú sílécet. (Hancsovszki János felvétele) Szorító tanteremgondok A fiatalokat kívánják segíteni ? Már az új esztendő máso- ^ dik hónapjában vagyunk. ^ Január 1-cn érvénybe lepett '/ a tanácsok új gazdálkodási ? rendszere. Hogy ennek elő- ^ nyei, esetleg buktatói hol, ^ mikor mutatkoznak majd ^ meg, pontosan nem lehet ^ tudni, de az biztos, ott jár- , nak jól, ahol igyekeznek az ^ elméleti lehetőségekből mi- ^ előbb gyakorlati hasznot x kovácsolni. A bevételek egyik lényeges eleme — politikai jelentősége miatt is — a lakosság által megszavazott településfejlesztési hozzájárulás. Az sem mindegy tehát, hogy az ebből befolyó összeget hol milyen célok megvalósítására fordítják. Veszélyes átkelés Pilisen és a hozzá tartozó társközségben, Nyáregyházán az általános iskolák tanteremgondjai a legszorítóbbak. Az anyaközség 1. számú általános iskolájában a pedagógusok és a tanulók is érzik ezt nap mint nap. A váltott mű- szakpan zajló tanítást akaratlanul is az oktató-nevelő munka színvonala sínyli meg. A gyerekeket nemcsak a főépületben, hanem a sportpályán és a Móricz Zsigmond Művelődési Házban is oktatják. Mindez különösen sok nehézséget okoz, hiszen mindkét helyre a 4. számú főközlekedési úton kell átkelni. Ez pedig nemcsak balesetveszélyes, de időigényes is. Előfordul, hogy fél óra is eltelik, amíg az egyik óra után a szükségtanterembe érnek a gyerekek. A helyi párt- és állami vezetés idejében észlelte a hiányosságokat, s három évvel ezelőtt sikerült két új tanteremmel bővíteni az 1. számú általános iskolát. Ám ez is csak a bajok ideiglenes enyhítését jelentette, azóta tovább nőtt a zsúfoltság az intézményben. Ezért határozták el, hogy öt tanteremmel bővítik az iskolát. Három éven keresztül a teljes fejlesztési összeget tartalékolták erre a célra. Tavaly a Pest Megyei Beruházási Vállalaton keresztül versenytárgyalást hirdettek meg, amelyen a Monori Építők Ipari Szövetkezete kapott jogot a beruházásra. Az elkészült tervek szerint a négy tanterem és a hozzá kapcsolódó tornaterem, továbbá a járulékos beruházások több mint 24 millió forintba kerülnek. A Pest Megyei Tanácstól ötmillió forint céltámogatást igényeltek, de csak kétmillió forintot szavazott meg a testület a legutóbbi ülésen. Ezért határozott úgy a Pilisi Nagyközségi Közös Tanács, hogy az idén is törekszik a saját bevételének növelésére. Az elképzelések szerint a tehóból befolyt összeg — évi 2—2,5 millió forint — nagyobb részét is a tanteremépítésre fordítják. Az első két évben — 1986-ban és 87-ben — Pilis, a következő években Nyáregyháza kapja ezt az összeget. A pilisi és a nyáregyházi családok évenként 800 forintot fizetnek majd, ez az összeg évente 50 forinttal emelkedik. A lakosság 72 százaléka szavazta meg a településfejlesztési hozzájárulást. A körzetben egyedülálló az a pilisi gyakorlat, hogy a teho összegének 30 százalékából úgynevezett tanácstagi alapot képeznek, vagyis ezt az összeget egyenlően felosztják a 45 körzet között. Körülbelül 15 ezer forint lesz az az összeg, amelynek felhasználásáról egy- egy tanácstag — választóival együtt — közvetlenül dönt. Ám a nagyobb részt — 70 százalékot — az iskolabővítésre kívánják fordítani. Ez is kevés lesz azonban, ezért bárkitől szívesen fogadják az önkéntes pénzfelajánlást, erre a célra számlát nyitott a nagyközségi közös tanács. A közeljövőben együttműködési megállapodásokat kötnek a helyi gazdasági egységekkel, akiktől szintén várják a segítséget. Tarlós használatba A tanácsnak Pilisen 70—75, Nyáregyházán 40 építési telek van a tulajdonában. Ezek iránt a korábbi években nagy érdeklődés mutatkozott a lakosság részéről. Amikor azonban kitudódott, hogy a telkeket „csak” tartós használatba adhatja a tanács, akkor sokan meghátráltak, visszavonták telekigényüket. Pedig több éve született meg az a rendelet, amely szabályozza az állami telkek értékesítését. A jelenlegi szabályok szerint a telkeket 70 évre adhatja a tanács tartós használatba, az öröklődés ugyanolyan, mint a magántulajdonú ingatlanok esetében. Semmilyen hátránya nem származik annak, aki ilyen telken kívánja felépíteni családi otthonát. A pilisi nagyközségi tanács évekkel ezelőtt csaknem egymillió forintot fordított ezeknek a telkeknek a villamosítására, az utak rendbetételére. Most már szeretnék, ha nem hevernének parlagon, hanem a rászorulók építkeznének rájuk. Általában 50—60 ezer forintért kínálják a telkeket, jóval olcsóbban, mint a magán- forgalomban levő ingatlanokat. Az OTP helyi fiókjával együttműködési megállapodást kötöttek, amely szerint igyekeznek gyorsan intézni az építési hiteleket. A tanács ingyenesen biztosítja a típusterveket is. Nézzük, hol találhatók ezek a telkek. Pilisen a Toldi, az Űjerdő. a Bicskei és a Táncsics utcákban, Nyáregyházán a Széchenyi utcában. Alig több, mint 10 ezer forint az úgynevezett igénylési letét, a többi összeget az OTP mindenkinek megelőlegezi. Elsősorban a fiatal házasok jelentkezésére számítanak, hiszen a velük való törődés országosan is kiemelt program. Természetesen ők részesülnek majd a szociálpolitikai kedvezményekben. A pilisi tanács zártkerti ingatlanok tartós használatba adásával is foglalkozik. Ezeken a külterületi telkeken általában szőlő és gyümölcs, valamint konyhakerti növénytermesztésre — no és nem utolsósorban — hét végi kikapcsolódásra van lehetőség. Már sok száz ingatlant vettek — ily módon — tartós használatba, de még számtalan telek vár új gazdára, illetve művelőjére. Az ingatlanok zöme villamosított, meghatározott alap- területű víkendházat lehet építeni rájuk. Olcsó telkek Az érvényben levő rendelkezések szerint a családoknál egy lakó- és egy üdülőingatlan lehet a tulajdonukban. A pilisi zártkerti ingatlanok nem esnek semmilyen korlátozás alá, tehát akiknek van üdülőjük és lakóházuk is, azért lehet zártkerti ingatlanuk. Ezért számítanak az idén is sok jelentkezőre, elsősorban a fővárosi nagyüzemek dolgozóinak igényeit szeretnék kielégíteni a zártkerti telkek tartós használatba adásával. Ezeket a telkeket 5—6 ezer forintért vehetik birtokba több évtizedig az „új tulajdonosok”. Gér József Jegyzet Masni Tiflindig sokan vannak a pilisi vasútállomás melletti italboltban. Természetesen az italokon kívül mást is ajánlanak a „kedves vendégnek”, például ízlésesen elkészített szendvicset és nagy sóskiflit. A minap ez utóbbira jött meg az étvágyam. A közepes nagyságú kifli ott hevert a tálcán. Igaz, hogy készítői csak a közepére szórtak sót, de mégis kedvet kaptam, hogy elropogtassam, amíg a vonatra várakozom. Szóval magamhoz vettem a kiflit, s a gyönyörű téli napsütésben máj szolgáltam. Amikor a közepéhez értem, hirtelen rossz érzésem támadt. Egy darab spárga akadt a számba, szépen masnira volt kötve. Mintha az lett volna a töltelék a süteményben .., TS énytelen voltam a kif- lit szép óvatosan a szeméttárolóba pottyantani. Attól féltem, újabb masnikat találok benne ... Bízni a helyiekben Kistelepülés - kisipar? ma a kistelepülések szolgáltatási helyzete, amelyet a közelmúltban tűzött napirendjére a Fogyasztók Országos Tanácsa. A kutatók úgy számoltak, hogy kistelepülésnek a kétezernél alacsonyabb lélekszá- múak száfnítanak. Ezek teszik ki több mint háromezer településünk háromnegyed részét; itt él a lakosság 16,2 százaléka, 1,7 millió ember. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az ipar az ötezernél nagyobb lélekszámú helységekbe települ szívesen, ezért az ennél kisebb falvak már magukon viselik a kistelepülések jellegzetes vonásait. Így hát az említett 1.7 milliónál jóval többen vannak, akik a szolgáltatásokhoz az alapellátás szintjén sem jutnak hozzá, vagy csak nagy üggyel-bajjal, s a városiaknál aránytalanul és érdemtelenül több idő- és pénzráfordítással. Azt mondhatni, s mondják is erre sokan: a kistelepüléseken mások az igények. Sok szolgáltatásra nincs is szüksége az ott élőknek. Félő azonban, hogy ezúttal is a tyúk és a tojás problémájával van dolgunk, legfeljebb újabb vetüle- tében. Hiszen talán éppen azért nem jelentkezik az igény, mert úgy sincs ott a szolgáltató. Sőt, egyre kevésbé van ott. Példa rá egy Szolnok megyei község esete. Itt a megyei Patyolat Vállalat felvevőhelyet tartott fenn, s az jól működöri. Annyira azonban nem. hogy meggyőzően nyereségesnek találtassák. Ezért hát a felvevőhelyet bezárták. Helyébe túrajárat lépett, s hamarosan ta- pasztalhatóvá vált a következmény: a forgalom az eddigi egyharmadára esett vissza. Nem véletlenül. Senki sem ellensége ugyanis a saját érdekeinek. éljen falun vagy városon. A túrajúrat kéthetente közlekedett, oda kellett cipelni a ruhát, várni a buszt, ma jd a cseppet sem rövid határidő letelte után az ellenjáratot. Expressz, vagy egyébfajta szolgáltatást meg persze egyáltalán nem lehetett igénybe venni. Amikor a vállalatnál észlelték, mi történt, ismét intézkedtek: visszaállították a felvevőhelyet. S csodák csodájára a forgalom most megháromszorozódott, azaz visszazökkent az eredeti szintre, bizonyságául annak, hogy a hiba bizony gyakran a kínálat körül keresendő. Hogyan lehetne kimozdítani a falusi szolgáltatások kátyúba jutott szekerét? A jelenlegi, nagyrészt fusira—önellátásra—kisiparra szervesen ráépülő, valamiféle laza szervezeti keret például sokat segíthetne. Lehetne falu- szövetkezetet, bedolgozói rendszert kialakítani, elenyésző adózás mellett, és kihasználhatók a jelenleg meglevő, esetleg szabad kapacitások a termelőszövetkezetekben, Áfé- szekben. A LEGFONTOSABB szempont azonban, hogy mindezt rá kell bízni a helyiekre. Ök tudják, mikor, mire van a leginkább szükségük, öntevékenységük segíthet a legtöbbet a falusi szolgáltatások javításában. V. Zs. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk és nagyapánk. id. Kobicncz Sándor temetésén Mo- noron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, és fájdalmunkban osztoztak. Gyászoló család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
