Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
1980. FEBRÜÄR 1., SZOMBAT 9 Zebegényi bizonytalanságok Ha kérdeznének, kapnának választ Reményvesztett község a Duna bal partján A keskeny, kanyargós utat egyik oldalról a vasút, fölötte meredek hegyoldal szegélyezi. Bal kézre, beljebb a kertekben víkendházak. A telkek végében, karnyújtásnyira folyik lomhán a Duna. Ilyenkor tál derekán mozdulatlan a táj, csendes a vidék. Becsukott zsaluk, elárvult kertek, az utca nép- telen. Nem így kora tavasztól késő őszig. Rügyfakadáskor, mintegy vezényszóra megjelennek a tulajdonosok, nagyot szippantani a friss levegőből, hunyorogni az első napsugárral, megmozgatni az izmokat egy kis ásással, kapálással. A Dunakanyar legszebb vidékén vagyunk. A lankák és hegyek szoknyájába kapaszkodó Zebegényben. Ott, ahol megannyi kert tapad fecskefészekként a Dunához. A Dózsa György úton, a község nyári paradicsomában. A Malom-patak vízszintje a viadukt közepéig ér majd. A cím jölött: Ma ilyen a község — madártávlatból. (Veress Jenő felvitelei) . Az 56-os számú ház Zebe- gényi Mártonék portája. Ök télen-nyáron élvezik a vizet, a környező hegyeket, a varázslatos csöndet vagy a színes forgatagot. Lassan ballagunk át a kerten, a folyó felé. Látszik, hogy a füvet ápolták és a kis gruppban nemrég virág bontotta szirmait. A most fakó környezetben egyedül Kapri kakas tűzpiros taraja virít. Mindenünk ez a ház — Tényleg igaz? Biztos, hogy el kell mennünk innen? — kérdezi szinte elcsukió hangon a házigazda. — Hová költözzünk? Nekünk mindenünk a Duna-part. Takaros házukra ugyanaz a sors vár, mint a soron levő többi hétvégi épületre. A nagymarosi vízlépcsőrendszer építése miatt kisajátítják a területet. El kell hagyniuk a háromszobás lakásukat, amiben már a központi fűtést is megcsináltatták. — Leszázalékolt nyugdíjasok vagyunk — szól az asz- szony. — Sokat dolgoztunk, hogy kényelmesen élhessünk itt. Ügy terveztük, hogy a gyerekeknek megcsináljuk a tetőtér-beépítést. De legalább előbb mondták volna, hogy telket nézzünk ... A „hét házak”-nak becézett földszintes épületek egyikében — szintén a Dózsa György úton — élnek Rítzlék. Az egyik lakrészben a szülők, a másikban a lányuk a férjével és a három gyerekkel. Zebegényben születtek és az öregek hallani sem akarnak arról, hogy elköltözzenek a községből. A kártérítést ők kapják majd. de egy esetleges építkezésbe már csak a fiatalok kezdhetnek. — Ha mi meg is szoknánk mondjuk Vácon, ott kell úi otthont teremtenünk, ahol anyuék akarják — mondja a fiatalasszony. — Fogalmam sincs, mi lesz, mert nekünk nincs pénzünk, magunk nem léphetünk. Délelőttönként a Szabadifjúsági út 3. számú házban csak Krebsz Jánosné tartózkodik otthon. Az ő lakrésze egy szoba, konyha, fürdőszoba, a nagyobb, elülső frontot a lánya lakja a családjával. — Zebegényben születtem, ez a ház az anyásomé volt. Még élt a férjem, amikor átépítettük, modernizáltuk — mondja. — Én is kevertem a maltert, cipeltem a vödröket. Megkínlódtunk mi ennek a háznak minden téglájáért ... Elmúltam hetvenéves, már nem szólok bele a gyerekek döntésébe. Megyek, ha muszáj, ahová ők, de gondolni sem akarok rá. Zebegényben teljes a bizonytalanság. Látogatásunk minden családot felkavart, mert az emberek nem kaptak tájékoztatást. Évtizedek óta beszélnek a kisajátításról, de az érintettek még ma is biza. kodnak. Kapaszkodnak az egyetlen szalmaszálba, a reménybe. Pedig a Dózsa György úton 43 víkend-. illetve családi házat sajátít ki az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat, mert e területen a duzzasztás miatt több méterrel megemelkedik majd a Duna vizszintje. A többi házat a Táncsics és a Szabadifjúság utcák egy részén szintén lebontják, hiszen a községet átszelő kicsiny Malom-patak is nagyra nő majd. Néhány épületet és egyéb ingatlant a 12- es főközlekedési út áthelyezése miatt kell a föld színével egyenlővé tenni. — A Bartóki út alsó részén talán néhány épületet megmenthetünk — mondja Flas- kay Kálmán, a községi tanács vb-titkára. — A VIZ1TERV egyik tervezője nyilatkozott úgy. hogy alapmegerősítéssel, pincebetömássel erre esetleg lehetőség lesz, de biztosat még; nem tudunk. A tanács vezetői azt kérték az illetékesektől, hogy a tervekben rögzítsék a Duna- part újrahasznosításának elképzeléseit, segítsék megoldani a község csatornázását és a majdan parcellázásra kerülő telkek közművesítését. Nem tagadhatjuk meg — Szűkös fejlesztési alapunkból a kiszemelt Malom- völgyet a magunk erejéből képtelenek vagyunk vezetékes vízzel, villannyal, utakkal ellátni — állítja Flaskay Kálmán. — A községben eladó néhány ház. illetve a magán- tulajdonban levő telkek drágák, állami lakást pedig nem tudunk adni. Mivel nincs a kezünkben a kisajátítási terv, támpontot sem nyújthatunk az embereknek. Az OVI BÉR kért az említett községrészekre területfelhasználási engedélyt, a munkálatok azonban nem kezdődtek el, az engedély pedig 1983-ban lejárt. Tehát aki azóta akart toldalékot építeni, tatarozni, nem tagadhattuk meg tőle. Tény viszont, hogy írásban közöltük — mert ezt a gyakorlatot örököltük 1973-ban a járástól —, erre nem kérhet majd kártérítést. Többen keresték fel azóta ilyen ügyben a tanácsot, s a határozat nyomán hozzáláttak a ház külső, belső csinosításához. Mert egyszerűen nem hitték el, hogy az évtizedek óta húzódó beruházásból mégiscsak lesz valami. Az érintett családok kétkedése a tanács bizonytalanságával szorosan összefügg. A vb-titkár állítása szerint utoljára évekkel ezelőtt hívták össze ez ügyben az embereket. Akkor is csak azokat, akiknek az ingatlanát a 12-es út áthelyezése miatt várhatóan kisajátítják. — ön mit mondott volna? — kérdezett vissza Flaskay Kálmán beszélgetésünkkor. — Jószerével mi is csak a lapokból szerzünk információt, illetve abból a néhány hivatalos tájékoztatóból, ahol eddig nem sok érdemleges hangzott el a községünkkel kapcsolatban. — Áprilisban, májusban várható, hogy dokumentumokkal alátámasztott konkrétumokat közöljünk Zebe- génnyel kapcsolatosan — mondja Farkas Mihály, az OVI BÉR beruházási főmérnöke. — Tény viszont, hogy az utóbbi hónapokban megkerestek bennünket például Nagymarosról, pilismarótról, Dö- mösről, Visegrádról a tanácsok vezetői, hogy községük nyilvánossága előtt kérjenek tájékoztatást. Egyetlen esetben sem tagadtuk meg a kérésüket. Kendőzetlenül beszéltünk a várható eseményekről, az adott települést érintő problémákról, a megoldás lehetőségeiről. Sőt, egyedi ügyekkel is kötelességünk foglalkozni, ha személyesen vagy levélben felkeres bennünket bárki az érintettek közül. A napokban éppen egy zebegényi lakosnak adtunk tájékoztatást arról, hogy várhatóan mi lesz a sorsa ingatlanának. Dr. Olajos Mihály, a váci városi pártbizottság első titkára is úgy vélekedett, hogy ahol azt igénylik, szívesen szerveznek ismertetést, felvállalják az összekötő szerepét az érintett tanács és a beruházó között. Annál is inkább, mert politikai kérdés, hogy a lakosság az őt foglalkoztató minden témakörben megnyugtató választ kapjon — elsősorban a szakemberektől. — Csak teljes nyíltság mellett várható el a lakosság azonosulása a beruházással, csak így számíthatunk a településükért végzett társad. 1- mi munkára. Ez a közös tevékenység adhatja maid az összetartozás érzését, s azt, hogy az emberek a későbbiekben is magukénak érezzék lakóterületüket, elfogadják annak megváltozott képét — mondja dr. Olajos Mihály. A gazda jogán — Valóban nehéz megtalálni most azt a határt, ahol még nem szükséges — mert fölösleges izgalmakat okozna —. illetve ahonnan már feltétlenül indokolt tájékoztatni — vélekedik Vágvölgyi József, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese. — A Minisztertanács döntése azonban már az elmúlt év augusztusában megszületett. Azóta ésszerű lett volna kezdeményezni a találkozást az OVIBER képviselőivel Zebegényben is. Mulasztásnak minősíthető, ha ez nem történt meg, ha nem is sok a konkrét információ. Remélhetőleg a február 12-1 Vácott megrendezendő esemény után minmondanivalója az általuk képviselt embereknek. A magam részéről azt ígérhetem, hogy a megyei tanács a helyi vezetésnek minden támogatást megad és kérjük, hogy osszák meg velünk gondjaikat. A véleményeket hallgatva, a bizonytalanságot látva az ember óhatatlanul párhuzamot állít. Nagymaros csak egy ugrásnyira van Zebe- génytől. Ott jóval a kisajátítások előtt összehívták a lakókat. megkérdezték ők .-t: lakást, telket vagy pénzt akarnak inkább. És egyálalán mi az elképzelésük, miben segíthet a hivatal? Ezzel megnyugtatták az embereket és fel is készítettek mindenkit a várható eseményre. Az OVIBER szakemberei ott voltak például a tanácsválasztások idején, mert meghívták őket, hogy tájékoztassák a lakosságot. Aztán a tanács birtokában volt egy levél, még a Közlekedési és Postaügyi Mir nisztériumtól, hogy erre meg erre a területre nem lesz szükség a 12-es út áthelyezésekor. Mégsem adtak ki oda építési engedélyt, mielőtt újra még újra nem jártak utána a dolognak. Az óvatosság indokolt volt: ma már biztos, hogy mégiscsak kell az a rész is. Talán még nem késő eléje menni a dolgoknak. A gazda jogán — saját emberi kíváncsiságból is. Nem kötelező ezt az utat járni, de a község hangulata miatt mégiscsak üdvös. Fazekas Eszfer „hét házak” Zebegényiék portájának sorsa is megpecsételődött den érintett tanácsnak lesz Mi lest velünk, hová megyünk...? A lebontásra ítélt
