Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

1986. FEBRUAR 6., CSÜTÖRTÖK Egyházi személyiség látogatása hazánkban Február 1 és 5 között ha­zánkban tartózkodott Jósé Maria Balcells, a piarista rend generálisa. Látogatása során találkozott Lékai László bíbo­rossal. esztergomi érsekkel és a magyar katolikus egyház több más vezetőjével. A piarista rendfőnököt fo­gadta Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke. Komszcmol-küSíiöttség a Találkozó az Alekszandr Zsuganov, a szovjet Komszomol Központi Bizottsága titkárának vezeté­sével négytagú küldöttség lá­togatott tegnap a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre, Sza­bó Györgynek, a KISZ KB osztályvezető-helyettesének kí­séretében. A delegációt dr. Bíró Fe­renc, az egyetem rektora fo­gadta, és tájékoztatást adott gödöllői egyetemen esti érákban az intézmény életéről, oktató­nevelő munkájáról. A vendégek ezután a mező­gazdaságtudományi kar életé­vel ismerkedtek. Az esti órák­ban pedig a kollégium Gorka- termébe'n találkoztak az egye­tem szovjet hallgatóival. Gö­döllőn tanuló hatvan honfi­társuk aktívan részt vesz az egyetem KISZ-fiataljainak munkájában, A minőség nem lehet alku tárgya A bérmunka színe és Tőkés bérmunka: ma már bevett gyakorlat, mégsem ál­líthatjuk, hogy megítélése egyértelmű. Akad, aki csak a negatívumokat látja ebben, a másik nézet képviselői éppen ellenkezőleg, hajlamosak a túlértékelésére. Mint rende­sen, most is valahol középen található az igazság. Mert tény, hogy a bérmunka az exportnak egy kezdetleges fajtája, hiszen nem adunk el egyebet, mint a kétkezi mun­kát, mintegy elismerve, hogy nálunk ez olcsóbb, mint a megrendelők országában. Van­nak azonban vitathatatlan előnyei is, amint ez több vál­lalat példáján jól igazolható. Az Érdi Ruhaipari Kisszö­vetkezet, közismert nevén ÉRUSZ ezelőtt hét évvel kö­tötte első, bérmunkára szóló szerződését, a második hosszú távú megállapodás aláírására pedig tavaly került sor az NSZK-beü Max Schröder céggel. Termelésük mintegy negyven százalékát teszi ki a partner számára végzett bér­munka. Ha annak idején be­levágtak, bizonyára megfon­toltan tették, latolgatva az előnyöket, hátrányokat egy­aránt. A vállalkozás folyama­tossága és megújítása azt bi­zonyítja: érdemes volt. — Több ok szólt amellett, hogy tőkés bérmunkára vál­lalkozzunk — világosít fel Nagy Mihályné, az ÉRUSZ elnöke. — Volt felesleges ka­pacitásunk, amit ki kellett tölteni, ehhez kerestünk ve­vőt. S noha termékeink na­gyobbik hányada hazai meg­rendelők számára készül, ma is azt tartom, az NSZK-ex- port termelésbiztonságot ad. Ez tehát az egyik oldal. Más­felől viszont gépekhez jutot­tunk ezen az úton, olyan kor­szerű masinákhoz, amelyekre egyébként nem lett volna pénzünk. Feltétlenül az elő­nyök közé kell sorolni, hogy átvettünk — át kellett ven­nünk — egy modern tech­nológiát, s azzal a korábbinál magasabb minőségi színvonal kötelezettségét, ha tetszik, kényszerét. Az már csak kis pluszt jelent, hogy minimális anyagmegtakarítást is el tu­dunk érni, s azt a magunk javára hasznosítjuk. Anyagmegtakarítás pedig azért lehet, mert itt szabják ki a ruhákat. (Van olyan bér­munka is, amelynél csak az összeállítást bízzák a ma­gyar partnerre.) Ez tehát egy magasabb fokozat. — Nem érheti szó a minő­séget, de mi tudjuk csak iga­zán, hogy mibe van ez ne­künk. — Ezt már Pécsváradi Andrásné szalagvezető mond­ja. — Rendkívüli precizitást igényel az exportmunka, és sokszor gyengébb minőségű alapanyagot kapunk kintről. Ez azonban nem lehet hivat­kozási alap; a mi kezünkből csak kifogásfalan darabok kerülhetnek ki. Egyébként akkor sem könnyű a helyzet, ha a ruhaanyagok tökélete­sek, mert bizony a légies muszlinok, a selyemdzsörzék csudamód csúszkálnak, éppen elég illesztgetni, igazítani a kelméket, hogy passzoljanak. Hát még, ha csíkosak vagy kockásak! Márpedig azok, erről meg­győződhettem a műhelyben. A szabászasztalt csíkos zsor­zsett borította, benne jelző­tűk hada, hogy még véletle­nül se csússzon el az anyag. Mi tagadás, szaporátlan mun­ka ez így, nem lehet sok ré­teget egymásra tenni, akkor ugyanis biztosan nem egyezne a mintázat. Bizonyára nem vigasz a szabászoknak, hogy a varrás is roppant figyel­mes munkát kíván. A látszó­lag egyszerű fazon sok mes­terfogással alakul ki, nem szólva akkor még a más anyagú, ráncosodásra éppoly hajlamos díszgallérról, az el­maradhatatlan ruhabélésről, ami mind-mind bonyolítja a dolgot. Nem is egykönnyű Ut tartani a varrónőket; megle­hetősen nagy körükben a fluktuáció. Ezen nincs mit csodálkozni, a még mindig gombamód szaporodó butikok adnak munkát bőven, s rá­adásul a kidolgozásra setn túl kényesek — hogy finoman fogalmazzunk. A jövedelem pedig, nos, az pont fordított arányban áll a minőséggel. — A tőkés vevő kényes, de ami a kezünk alól kikerül, azt egyik szalon sem szégyen­né — jegyzi meg Szilas Lászióné, aki már tíz éve varrja itt a ruhákat. — Én úgy látom, hogy a szövetke­zet jól járt ezzel a tevékeny­séggel, s voltaképpen mi is, de azért szívesen vennénk, ha a nyugatnémet cég job­ban honorálná a munkánkat. Akkor a varrónőknek, szabá­szoknak is több jutna. És így talán könnyebben megtart­hatnánk az embereket. Bár az egyéves, körülbelül 60 ezer forintos jövedelmünket ma­gam sem tartom rossznak, különösen, ha hozzáveszem, hogy itt helyben dolgozhatok, nem kell Pestre bumlizni na­ponta. Mégis az a helyzet, hogy sok asszony alighogy jött, már odébbáll, taníthat­juk be a következőt a kényes műveletekre. Kis szériák, magas köve­telmények. Érden már hoz­zászoktak ehhez, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy kezdetben kilenc márkát kap­tak egy-egy készruháért, ma ugyanazért csaknem a duplá­ját, tizenhat márkát fizet a megrendelő. Tegyük hozzá, nem automatikusan. Viták, kemény alkudozások árán si­került a tőkés partnertől ma­gasabb árat kapni, ám az igazán döntő érv a pontos szállítás, a kifogástalan ter­mék lehet. Szigethi Teréz Tarsolyukban társaik g Nehéz helyet találni az asztalon, félszáznál több kü- r, lönböző női táska sorakozik rajta. Fresz Ferencné, a £ PEVDI pilisszentiváni bőrdíszmű gyáregységének elő- ^ szabásza szabadkozik: — Bemutatóra készülünk, 300 C fajtából választhat majd a külföldi partner. AZUTÄN a munkára tere­lődik a szó: — Előszabászva­gyok, én nagyolom az anya­got. Amit a modellezők elkép­zelnek, azt kezdem valóra vál­tani, s összesen húszán ké­szítjük el a megálmodott tás­kákat. Amelyik tetszik, ame­lyikből rendelnek, abból ké­szül a sorozat. Azután invitál, nézzem meg a munkahelyét. A hatalmas állványon különféle anyagok tekercsei sorakoznak százával, s ő mindnek tudja a helyét, tapintással megismeri, me*' lyik melyik. Pedig nem is itt töltötte az élete javát. 1956-tól 12 évig Budapesten volt szövőnő, s már csitri fejjel textiles szak- szervezeti tag. — A bizalmim azzal hívott: lesz kirándulás, meg üdülés is. Az utóbbiból nem sok ju­tott, életemben egyszer kap­tam családos beutalót Lillafü­redre, amikor a fiam 9 éves volt. Akkor is öt közül sorsol­ták ki a nevemet. A kirándu­lással más a helyzet. Amikor 1967 januárjában ide jöttem dolgozni a PEVDI-be — s ez­zel a HVDSZ-be —, hamar bi­zalmat kaptam. Épp idén 10 éve lettem az üzemi szakszer­vezeti bizottság titkára. Be­jártuk busszal az országot, Egertől Sopronig, Gyulától Pé­csig. De a családdal is sokit utazom, nyaranta kempingezői indulunk. Ki kell pihenni a sok tanulást... S számolgatni kezdünk. A PEVDI-ben töltött idő alatt lett betanított munkásból tű­ző, azután bőrdíszműves szak­munkás, levelezőn tett érett­ségit Pilisvörösváron, ez leg­alább hat év. És akkor még nem számítottuk az egyéves marxista tanfolyamot, az éven­kénti, legalább egyhetes szak- szervezeti továbbképzéseket. Most, a legutóbbi választás­kor — titkos szavazás volt — egy kivétellel mindenki ‘smét a bizalmába választotta. Négy üzem, Kerepestarcsa, Érd, Bu­dakeszi és Pilisszentiván 17 bizalmi csoportjának 300 tag­ja, s még száznál több nyug­díjas, gyesen levő és bedolgo­véleménye zó ügyes-bajos dolgait intézi, persze csak azt, amit ott hely­ben nem lehet. Persze, persze hogy nehéz, de a társadalmi munka olyan: törődni kell az emberekkel, s néha nem köszönik meg. A legutóbb is mi történt? Vál­toztattak a korábbi gyakorla­ton, s nemcsak azt nézték meg a nyugdíjasok segélyei­nek elosztásánál, hogv Kinek mennyi a pénze, hanem figye­lembe vették a szociális kö­rülményeket is. S akinek most 100—200 forinttal kevesebb jutott, mint korábban, bizony megsértődött, mégha nem is volt igaza. A fő gond az: ke­vés jut a segélyezésre... A fiataloké a másik problémás csoport. Drága az albérlet, s ha a szülő nem segít, faluhe­lyen is nehéz otthont terem­teni. Ráadásul itt többet kell járni az építőanyagok után... A HVDSZ tagjait képviseli Frész Ferencné a Szakszerve­zetek Országos Tanácsában 1980 óta. Így beszél: — Sokat tanultam ebből is, olyasmire figyeltem fel, ami mellett korábban elmentem. Az őszinte vita formálja az embert, s az életet is. Nagy vívmánynak tartom például, hogy sikerült elérnünk a Következetesség szüli a sikert Ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap tartotta ülését, amelyen meg­jelent Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára. A soron kö­vetkező tanácsülés előkészíté­seként napirendre került a Pest Megyei Tanács hosszú távú terület- és településfej­lesztési koncepciójának, a bu­dapesti agglomeráció hosszú Napjainkban — az irányí­tás és a gazdálkodás új rend­jében — tovább nő a taná­csok, intézmények és a válla­latok önállósága, szélesedik döntési hatáskörük, s ezzel arányosan nagyobb a felelős­ségük is. Mindenben a minő­ségi jegyek kerülnek a figye­lem középpontjába, megnő a kockázatvállalás jelentősége, ind fontosabb lesz a folya- atokban a tervszerű és elő­relátó vezetői magatartás, s ezzel együtt az érintett közös­ségek bevonása a döntések előkészítésébe. Minden eddiginél nagyobb szerepe van a fegyelemnek, ennek kapcsán pedig az el­lenőrzésnek. A vizsgálatokat folytató szervezetektől új módszereket kívánnak a meg­változott követelmények: reá­lisan meg kell ítélni a dön­tések, a feltételek s a telje­sítmények összhangját, a működés törvényességét. Min­den korábbinál nagyobb hang­súlyt kap a törekvés a haté­konyabb gazdálkodásra, ezzel egy időben a közösség vagyo­nának fokozott védelme — s a szigorú eljárás a visszaélé­seket, szabálytalanságokat el­követők ellen. Ä testület tegnapi ülésén nyerte végleges formáját a végrehajtó bizottság idei el­Nem Pest megyei sajátos­ság, országos probléma az al­koholizmus. A végrehajtó bi­zottság napirendjén szerepelt a vb alkoholizmus elleni bi­zottságának tájékoztató jelen­tése arról, hogy mit sikerült elérni az utóbbi időben e té­mában, illetve milyen továb­bi feladatok állnak előttünk. Elöljáróban le kell szögez­nünk, hogy ebben az ügyben SZOT segítségével: rendezték végre az IKV-nál dolgozókel­maradt bérét. S hogy miként készülök a kongresszusra ? Nem tudom még, hogy szót kérek-e, de az tény: a ma­gyar szakszervezetek XXV. kongresszusa tiszteletére a PEVDI-ben kommunista mű­szakot szervezünk. A bevé­telt — talán mondanom sem kell — az alacsony nyugdíjúak támogatására fordítjuk. V. G. P. távú fejlesztésének, illetve rendezésének tervezete. Ez utóbbi témában vendégként részt vett a vitában Stadin- ger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese is. Balogh László tanácselnök vezetésé­vel a testület a fentieken kí­vül saját napirendjét is tár­gyalta, majd egyéb ügyekben döntött. lenőrzési terve. A program szerint az ellenőrzés kiterjed a gazdálkodás valamennyi területére. Új motívummal is gazdagodott, a piacfelügyeleti ellenőrzéssel, amelynek révén a fogyasztói érdekvédelemben kíván ismét egy lépést tenni a testület. Az állami ellenőrzés me­gyei tapasztalatainak alapján szóba került a végrehajtó bi­zottság ülésén, milyen sajná­latos — és mennyi fennaka­dást okoz —, hogy az egyes minisztériumok késlekedése miatt évről évre lehetetlenné válik az ellenőrzési naptár elkészítése. Rendelet kötelezi a tanácsok végrehajtó bizottsá­gait, hogy februárra eldöntsék az ellenőrzések programját. A tárcák azonban legfelebb témákat közölnek, időpontot és helyszíneket annál ritkáb­ban. Ez a már elfogadott me­gyei ütemtervben ütközéseket okoz, egy sor módosítást von maga után. Mi történik tulajdonkép­pen? Az a furcsa helyzet áll elő, hogy egy jó — a párhu­zamos ellenőrzések elkerülésé­re hozott — kormányhatáro­zatot ugyanezen kormányhoz tartozó tárcák nem hajtanak végre, hosszú évek óta. Ezen záros határidőn belül változ­tatni kellene. Több okból. minden centiméternyi előre­haladás egy-egy győzelemmel ér fel, mégsem lehetünk elé­gedettek. A számok maka­csul tanúsítják, hogy még mindig népes a túlzott menv- nyiségű szeszes italt fogyasz­tók tábora, hogy még mindig magas azoknak az aránya, akik betelepülve a megyébe nem találnak önmagukra, be­illeszkedési zavarokkal küsz­ködve a pohárhoz menekül­nek, önmaguk és környezetük nyakába zúdítva súlyos követ­kezmények egész sorát. Változatlanul nagy problé­mákat okoz az engedély nél­küli pálinkafőzés és -árusítás. Változatlanul magas a ven­déglátóiparban az alkoholos italok részaránya, az üdítők és az ételforgalom rovására. S változatlanul igaz, hogy az alakoholisták zöme a munka­képes, alkotó korosztályok ré­tegében található. Reprezen­tatív felmérések eredményei arról tájékoztatnak bennün­ket, hogy fokozatosan megnőtt a negyvenöt éven aluli fel­nőttek — alkoholizmussal ös­szefüggő — halálozása. Tud­juk, hogy az üzemi balesetek kiváltó tényezői között is mi­lyen előkelő helyen áll az al­kohol — bár ez csak részben kimutatható, hiszen az alko­holos befolyásoltságot a leg­ritkább esetben ismerik ei a jegyzőkönyvekben. Tavaly ja­nuártól szeptemberig tizen­nyolcán szenvedtek balesetet munkahelyükön, ittasság miatt. (Az összeshez viszo­nyítva 0,4 százalék!) Sajnála­tos, hogy a munkahelyeken egyáltalán nagyon ritkán — és csak igen kirívó esetek­ben — tesznek bejelentést al­koholbeteg dolgozók ügyében. A megyei ügyészség a meg­mondhatója. hogy gyámügy­ben, válóperek kapcsán, bün­tetőeljárások, egyebek során tisztességes környezettanul­mányt milyen nehéz készíte­ni: az alkoholisták szomszé­dai, családtagjai nem szíve­sen vállalják a tanúskodást. Egyrészt félelemből, másrészt azért, mert a társadalomban még mindig nem egyértelmű az alkoholfogyasztás elma­rasztaló megítélése. S van még valami, ami elsikkad: a lerészegítés, mint szabálysér­tés. A kocsmában összetöri valaki a berendezést, részeg­ségében egyéb botrányt okoz, megbüntetik. Ez rendjén való. Az már kevésbé, hogy nem sűrűn kutatják: hol, miként sikerült az illetőnek ilyen tö­kéletesen berúgni? Közismert az összefüggés a túlzott alkoholfogyasztás és a bűnözés között — különös te­kintettel a fiatal korosztályra. Esetükben nem csupán az a káros, ha maguk isznak, ha­nem az is, ha szüleik rabjai az alkoholnak. A közlekedési balesetek statisztikáját is rontják az ittasan vezetők. Ugyanakkor megállapítható, hogy a megyében a közúti balesetek összességében tavaly három százalékkal csökkent az ittas vezetés miatt bekö­vetkezettek száma. Ebben nem kis szerepe van — szak­értők szerint — annak, hogy nyilvánosságra kerül, kitől, mennyi időre vonták be azért ‘ a hajtási engedélyt, mert töb- bé-kevésbé részegen ültek a volánhoz, A végrehajtó bizottság ülé­sén szóba került, hogy ki mindenkinek jut feladat az alkoholizmus elleni társadalmi méretű küzdelemben. Elhang­zott, hogy a tájékoztató je­lentést előterjesztő bizottság negyvennyolc nagyobb válla­latot keresett meg levélben, kérve: készítsenek átfogó ak­cióprogramot a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorí­tására. A címzettek többsége megértőén reagált — saját jól megfontolt érdekében is. Vannak jó példák Százha­lombattán, Cegléden vagy a Csepel Autógyárban, hogy csak néhányat említsünk. Ám tény, hogy vállalaton belül még sokkal többet lehetne tenni, ha sikerülne alapvetően megváltoztatni a szellemet, a gondolkodásmódot. Kétségtelen, hogy tiltással nem megyünk olyan sokra, mint ha megkíséreljük a je­lenleginek ellenkezőjét elfo­gadtatni a társadalommal: olyan életforma modelljét ál­lítani követendő példaként, amelyben az alkohol nem ját­szik szerepet. Hogy ez a jö­vő? Igen. Az elképzelhető egyetlen, egészséges jövő. Megelőzni az alkoholizmust — csakúgy, mint a többi be­tegséget — célravezetőbb s talán könnyebb is, mint gyó­gyítani. Szakemberek tudják — nemzetközi tapasztalatból is —, hogy a kezelés eredmé­nye harmadolt: egyharmad gyógyul, egyharmad az úgy­nevezett szociális ivók szintjé­re jut (magyarán: megtűrt mennyiséget fogyaszt, alkal­manként), egyharmad pedig marad megrögzött alkoholista, pusztulásra ítélve önmagát. A gyógyítás során köztudottan korlátokat szab az eredmény­nek az is, hogy erre a mun­kára nehéz orvost lelni. Vall­juk be: nem véletlenül. Gá­tolja az elvonásra utalást az is, hogy személyes szabadsá­gában az alkoholistát sem engedik törvényeink korlátoz­ni, amíg bűncselekményt nem követ el, vagy súlyosan nem veszélyezteti környezetét. Kér­dés, hogy mi volna humánu­sabb? Hagyni, hogy igyon szabadon s tegye tönkre a családját, önmagát, vagy akarata ellenére meggyógyí­tani ? A végrehajtó bizottság teg­napi ülésén is kiderült a vi­tából ^ — a többi napirend kapcsán is —, hogy sikerre kizárólag következetes, össze­hangolt cselekvés vezet, le­gyen szó gazdálkodásról, el­lenőrzésről vagy éppen az al­koholizmus elleni küzdelem­ről. S e következetesség nem csupán a tanácsi testületek számára szab újabb követel­ményeket. Mindannyiunktól újfajta magatartást vár el a jövő — amit ebben az eszten­dőben alapozunk. B. I. Minden eddiginél nagyobb szerepe van a fegyelemnek Megelőzni az alkoholizmust célravezetőbb, mint gyógyítani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents