Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

Felújítják a gépeket Felújítják a nagy teljesítményű dózereket, kotrókat Nagykő­rösön a Volán 21Les számú Vállalat műszaki üzemegységében. Tóth János és Csontos István szerelők a feszítő kereket szere­lik be a lánctalpas futóműbe. (Hancsovszki János felvétele.) m m A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1986. FEBRUÄR 4., KEDD Tízezerféle nyomtatvány Híre távoli vidékekre is eljutott Valószínűleg nem sok üzlet lehet az országban, amelynek polcain legalább tízezerféle árucikk található. Gondolhat­nánk, hatalmas áruház képes csak ennyi mindent tartani, de meglehet, ha leltárt készíte­nénk benne, néhány' ezer tétel után elfogyna a számolni való. Szegedről is Akkor pedig a Rákóczi úti kis bolt túl tesz rajta, mert abban — semmi ámítás — bi­zony fellelhető a fentebb emlí­tett igen gazdag választék. Jól­lehet. valamennyi cikk csupán egyetlen gyűjtőfogalomba so­rolható: nyomtatványok. Tudom, aki most olvassa e sorokat, csalódottan húzza el Meleg szavakkal köszöntötték — Hogyan választotta az or­vosi hivatást? — kérdeztük dr. Mikó Miklóstól. — Közhelynek hangzik: de soha más nem akartam lenni! Édesanyám diplomáciai pályá­ra szánt. Igen fontosnak tar­totta ezért is a korai nyelvta­nulást, bizonyos zenei alapmű­veltség megszerzését és az ol­vasottságot. Édesapám és bá­tyám orvosok voltak. így csa­ládon belül e hivatás szépsé­geit és nehézségeit is megis­mertem. Jeles érettségim után 1939- ben beiratkoztam az orvosi egyetemre, a diplomámat 1944. november 18-án vettem át. Szerencsémnek tekintem még ma is, hogy olyan nagyszerű emberek voltak a tanítómes­tereim, mint Bakonyi, Gömöri, Frenreisz, Szentágothai pro­fesszorok. Sokunk alakuló sze­mélyiségére — egyéniségükből adódóan más-más módon — nemcsak szakmailag, de embe­rileg is igen nagy hatással voltak. — Friss diplomával hol kez­dett dolgozni? — A háborús viszonyok miatt a kötelező kétéves kór­házi gyakorlatra később került sor. Tatabányán bányaorvos­ként kezdtem, majd édesapám halála után egy rövid ideig az ő utóda lettem a szülőfalum­ban. Kezdőként nem volt túl könnyű örökség. Gyakran a legelemibb feltételek híján kellett dolgozni, hiszen nem békében éltünk. Emlékszem, hogy az első „szülésemnél” a köldökzsinórt forró vasalóval fertőtlenített gatya madzaggal kötöttem el, s az egészségesen felsíró újszü­löttet gyertyafény mellett, fegyverropogás kíséretében fü- rösztöttem meg. 1948-ban, ak­kor már saját családdal, a Pest megyei Gyón község orvosa lettem, ahol majdnem húsz évet dolgoztam. Bizalmat, befogadást — Mit jelentett akkor falu­si körorvosnak lenni? — Az önálló működést az apámtól és bátyámtól kapott orvosi felszereléssel kezdtem el, ezt szorgalmasan gyarapí- tottam. Az ellátási területem nem szorítkozott csupán a fa­lura, hanem annak kiterjedt tanyavilágára is. Lovas kocsi­val, lóháton, gyalog úttalan utakon értem el a célt hol a sebészeti, hol a szülészeti, hol az általános orvosi táskát ví- ve magammal. Később vettem egy használt DKW autót, amelyet a falube­liek „büdös bogárnak” nevez­tek el. Igen találóan, hiszen kicsi volt, rettenetes füstöt eregetett és jellegzetes köhé- cselő hangja mindig jelezte, hogy éppen merre járok. Köz­ben a szükséges kórházi gya­korlatot is megszereztem, ko­moly gyakorlati tapasztalatok birtokába jutottam. Ez a fele­lősségteljes, időt, energiát igénylő munka sohasem volt terhes, mivel mindezért érez­hető szeretetet. bizalmat, befo­gadást kaptam családommal az ott , élő emberektől, akik nemcsak betegségükben, ha­nem egyéb bajaikban is rend­re felkerestek. Az adott szó súlya Ügy érzem, így léptem apám nyomdokaiba, amelyre mindig is törekedtem. Nemcsak a be­tegágynál voltunk mi együtt, hanem — családi események kapcsán — a fehér asztal mel­lett emberközelbe is kerültünk. Attól soha sem féltem, hogy ez az orvosi tekintélyem rovásá­ra megy. — Hogyan került városunk­ba? — Családi változások miatt úgy alakult, hogy 1985-ben Nagykőrösre kerültem körzeti orvosnak. Bevallom, a kezdet kezdetén, mint volt falusi or­vos, a körösi ember tartózko­dását, a „gyütt-mönt” ember­rel szembeni előítéletet is éreztem. Hiányzott a meghitt, ismert környezetem. Mint or­vost és mint embert — gondo­lom a munkámhoz és a bete­gekhez való viszonyom miatt és néhány alakuló barátság kapcsán — egyre jobban elfo­gadtak és itt is megszerettek. A mai orvosi műszerezett­ség és technika mellett is na­gyon fontosnak érzem a kör­zeti rendelőkben az olyan lég­kör kialakítását, amelyekben a beteg mer őszintén és bizal­masan kitárulkozni. Ez megte­remtődik, ha érzi, hogy a problémája fontos, az orvosok nemcsak „hivatalból” foglal­koznak vele. A személytelen, gépies kapcsolat tőlem telje­sen idegen. Mindig sokat ad­tam az adott szó súlyára, ha megígérem a látogatást, még ma sem tarthat vissza a késő este, az időjárás vagy más elfoglaltság. A beteg és hozzátartozóinak bizalmával nem szabad vissza­élni. 'Jelenleg a III. körzetnek vagyok betegek és kollégák ál­tal megbecsült orvosa. Mind­addig szeretnék is az maradni, míg nem fáraszt ez a munka, míg azt az örömet adja, ame­lyet naponta érzek. — Elmúlt 40 éve, hogy or­vos lett. Milyen elismerések­ben részesült? — Minden gyógyult beteg maga az elismerés, de az a há­lás mosoly, a baráti kézfogás, a szívből jött köszönöm, sőt a betegek ragaszkodásának megannyi apró jele is. 1984- ben a törzsgárdaünnepélven 40 éves orvosi működésem elis­meréséül a Népegészségért ki­tüntetést kaptam, majd 1985- ben Kiváló munkáért minisz­teri dicséretben is részesül­tem. Nagy meglepetés volt a lá­dagyár vezetőinek és munkás­kollektívájának szervezésében sorra került bensőséges ünnep­ség, ahol meleg szavakkal kö­szöntöttek, mint üzemük 20 éve dolgozó orvosát. Nem szé­gyellem bevallani, hogy köny- n.vekig meghatódtam. Gyóni látogatásaimkor hamar terjed a hír a faluban, hogy „itt a mi orvosunk” — ez is elismerés és nem is akármilyen. Megállt az idő — A hivatás mellett mi je­lenti a kikapcsolódást? — A családom körében töl­tött idő elsősorban, ez a háttér kiegyensúlyozott légkörével, a társ, a gyermekeim és a hozzá­tartozók szeretetével biztos forrása a íeltöltődésnek. Saj­nos aktív muzsikálásra már csak családi ünnepeken kerül sor, akkor szívesen ülök a zon­gorához. Az opera és a hang­versenybérlet előadásai mara­dandó zenei élményeket nyúj­tanak évről évre. Kirándulá­sok, egy jó rejtvény, könyv vagy a barátokkal töltött idő jó lazítási lehetőség. Tényleges életkorom súlyát még nem érzem. Betegeim gyakran mondják: „o doktor úr felett megállt az idő”. Ha ez nincs is így, egyelőre mun­kabírásommal és egészségem­mel elégedett vagyok. Gyer­mekként választott hivatáso­mat ma sem cserélném fel semmivel. Eddigi életutam örömei és megpróbáltatásai mellett rpa is gazdag, tartal­mas életet mondhatok a maga­ménak. Befejezésül egy számomra nagyon kedves örténet. A Bok­ros dűlőbe, délidőben, sürgő­sen hívtak egy férfi beteghez. A megfelelő ellátás után a be­teg felesége őszinte szívélyes­séggel hívott a terített asztal­hoz. Asszonylánya megjegyez­te: „ugyan anyuka, a doktor úr nem ilyen eledelhez van szok­va”. Az idős asszony határo­zottan így válaszolt: „Ide fog ülni közénk. Majd meglátod, ő olyan, mint mi vagyunk”. Szendrődi Judit a száját, s nem tudja mire vél­ni e fölöslegesnek tűnő sejtel­meskedést, arról nem is szól­va, hogy nyomtatványokból nem kunszt mindezt kiállítani, egy komolyabb szakbolt akár duplájával is rendelkezhet. Hát ez elvileg így is van, de tiszteletre méltó produkciónak számítana, ha a gyakorlatban ezt meg is tudná valósítani: Aki ismeri az ország nyomtat­vány-ellátásának jelenlegi helyzetét, az tehát nem csodál­kozik, miért tulajdonítottunk eme papírhalmaznak ekkora jelentőséget. Persze, nemcsak nekünk tűnt fel, az ország távoli vidé­keire is eljutott az Áfész nyomtatványboltjának híre, mégpedig azzal a kísérőszö­veggel, hogy ott minden kap­ható. Nos, ez túlzás, de az biz­tos, hogy ha éppenséggel nincs is valami, legkésőbb három hét múlva megérkezik. S ez me­gint nagy szó, főleg, ha meg­gondoljuk, hogy Kecskeméten például egy évre előre veszik fel a megrendeléseket. Így az­tán nem megy eseményszám­ba, ha Szegedről, vagy éppen a Tiszántúlról szalajtja ide járművét valamelyik közület anyag-, és pénzügyi nyilván­tartó kartonokért, számlaköny­vekért, egyebekért. Példás viszony A több mint évtizede létező boltot,a lakosság inkább csak „látásból” ismeri, magáncélok­ra elenyésző mennyiségű nyomtatványt vásárolnak, de a vállalatok, üzemek már nem tudnák e kereskedelmi egysé­get nélkülözni. Elégedetten szóltak róla korábban is, de igazából az utóbbi években nőtt meg a becsülete. Ügy gon­dolom, nem sértünk meg sen­kit, amikor jórészt csak Szűcs Albertné boltvezető és mun­katársa, Lantai Istvánná sze­mélyéhez kötjük a nyomtat­ványkereskedés fellendülését. — Mi a titka a jó ellátás­nak? — Semmi egyéb, mint amire sokan mások is rájöttek. Ma­napság nem elég csak eladó­nak lenni, az áru jó részét ma­gának a boltosnak kell besze­reznie. Nem egészséges hely­zet ez, de meg kell békülni vele. Nekünk nem valami nagy keresetünk van, egyedül csak a forgalom emelkedésétől re­mélhetjük, hogy több jut a pénztárcánkba. Mondanom sem kell, rengeteget vagyok úton, s ilyenkor gyakran meg­esik, hogy a megrendelőnek is leszállítom a küldeményt. Az ilyen kiszolgálás csak javára van a kapcsolatoknak — sorol­ja a boltvezető. — Bizonyára a nyomdákkal is példás a viszony ... — Hát persze, enélkül nem sokra jutnánk. Itthon a Mészá­ros János Termelőszövetkezet sokszorosító üzeme a partne­rünk, Pesten a Pátria Nyomda, de a legnagyobb volumenben — s ami fő, gyorsan — az ugyancsak budapesti illetőségű Űj Barázda Termelőszövetke­zet nyomdája dolgozik nekünk. A duplájára — Tavaly milyen volt a for­galom? — Elég jó, az elmúlt három év aiatt duplájára sikerült fel­tornászni a bevételt, előfor­dult, hogy egyetlen hónapban 7—800 ezer, sőt egymillió fo­rint értékű áru kelt el. — Végezetül egy aggályos­kodó kérdés. Tényleg igaz, hogy nincs olyan igény, amit előbb vagy utóbb ne tudnának teljesíteni? — Sajnos van: egyedül gép­kocsi menetlevelet ne kérjen senki, mert még azt hinnénk, rosszban sántikál... Miklay Jenő Nők akadémiája Szerdán, február 5-én, este 6-kor újabb előadást tartanak a nők akadémiáján. Ezúttal dr. Novák László: Nagykőrös népművészete címmel tart elő­adást. Gólrekord a hetedik fordulóban A városkörzeti kispályás öregfiúk teremlabdarúgó mér­kőzéssorozat hetedik forduló­ja döntötte el, hogy melyik csapatok játszhatnak majd ez­után külön a végső 1—6., il­letve 7—13. helyekért. Gólre­kord, összesen 58 találat szü­letett a Petőíi-iskolai csarnok­ban. Az I. csoportban Konzervgyár—Körösíetétlen 6-2 (3-1). Igen kemény küzde­lemben a góllistavezető ered­ményessége, döntött. Góllövők: Tóth F. (5) és Patay L., illet­ve: Lakos (2). Pedagógusok—21-es Volán 14-2 (2-1). A győztes kiváló teljesítményt nyújtott és re­kordkülönbségű győzelmet ara­tott. Gólok: Szabó T. (6), Su­ba (3), Májé (2). Kurucsai (2) és Erdey, ill. Dudás (2). Törtei—Nyársapát 3-1 (4-0). A technikásabb fél nyert. Gól­szerzők: Sebők (4), Fehér (2), Dunai és Csajbók, ill. Bíró. csatárjáték döntött. Góllövők: Varga (egyet hetesből). Orbán (3), Abonyi (2), Kalmár P. (öngól), ill. Kalmár P. és Pé­csi A. Vízmű—Mészáros Tsz 4-4 (2-2). Változatos találkozón igazságos döntetlen. Gólok: Menyhárt (2), Marton, S. Sza­bó, ill. G. Kovács (2), Dávid és Csontos. Kocsér—Információtechni­ka 3-2 (2-1). A gólképesebb szomszéd községiek 'győzelme megérdemelt. Gólszerzők: dr. Pipicz, Juhász, Dér, ill. Köl­tési és Gujka. A II. csoport végeredménye: A tökéletes feleség Barátom kopogtatás nél­kül nyitotta rám az ajtót. Ha' nem szólt volna, akkor is látom, valami sérelem érte. Szemei villogtak, ke­ze remegett, arca vörös volt, mintha egészben le­nyelt voljia egy cseresz­nyepaprikát. — Nem lehet kibírni! Évekig tűrtem, de most már elég! — mondta dühösen. — Nekem otthon nem szabad a padlóra lép­ni, úgy kell egyik szőnyeg­ről a másikra ugrálnom, mint a békának. Nem néz­hetek ki az ablakon, mert a. leheletem meglátszik az üvegen. Az ünnepi ebédhez kínált feketekávé fogyasz­tása közben — ahelyett, hogy vidám, érdekes té­mák megbeszélésével űz­nénk ki fejünkből a hét­köznapi, szürke, kellemet­len eseményeket — nejem szózuhatagát kell hallgat­nom arról, hogy mennyit dolgozott, mennyit mérge­lődött a hét végi jbevásár­lás és az ebéd elkészítése közben. Minden felvarran- dó gombért, kimosandó zokniért, vagy egy várat­lan vendég megkínálásáért megjátssza a mártírt. Kez­dem gyűlölni az otthono­mat — aminek felépítésére ráment több mint a fél életem — s az lesz a vége, hogy egy szál ingben, ga­tyában elmenekülök. Váratlanul ér a válasz­adás kényszere, mert esen én még soha nem gondol­kodtam. Azt his.zem, a jó feleséget észre sem lehet venni. Él együtt a férjé­vel, megosztva vele a ház­tartás gondjait, örömeit, a gyereknevelés nem könnyű teendőit. Azt gondolom, ez az asszonyt, házastársi jó­ság csak úgy jön. Már akinek. Akinek viszont nem jön, annak hiába magyarázzák. Mégis milyen legyen? Koránkelő, friss, takarékos, csinos, de hű­séges, kedves, család- és gyerekszerető, de minde- nekfelett legyen vidám, zengő, dalos szavú, apró hibákat elnéző, botlásokat megbocsátó. — Ez igaz, -minden sza­vad találó — mondja ba­rátom, miközben kijelenti. — Megyek, elmondom az asszonynak. Mosolygok magamban Még megérem, hogy a fe­lesége mellemnek szegezi a kérdést: milyen a tökéletes férj? Akkor mit fogok vá­laszolni?! F. M. Az I. csoport végeredményes 1 Pedagógusok 55-------45-22 10 2. Konzervgyár 5 4 — 1 35-16 8 3. Törtei 5 4 — 1 45-16 8 4 21-es Volán 5 2—3 19-3.9 4 5, Kőröstetétlen 5 1 — 4 20-25 2 6 Nyársapát 5 ------- 5 20-41 — 7, Építők törölve 1. Iparcikk-ker. 6 4 2 __ 34- 8 10 kor. 2. Mészáros Tsz 6 3 1 2 15-14 7 3. Inform, techn. « 3 1 2 12-12 7 4. Tangazdaság 6 2 1 3 14-21 5 5. Toldi « 2 1 3 14-21 h Kéz- és 6. Vízmű « 1 2 3 18-20 4 szerdától 7. Kocsér 6 2 4 13-24 4 szombaton Keddi sportműsor Tekézés. Temetőhegyi teke csarnok, 16.30: Nk. Mészáros Tsz SK—Kecskeméti MÁV NB Il-es barátságos csapatmérkő­zés. na Mozi A nagyteremben Zűrös hétvége. Színes, szink­ronizált szovjet film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Egy asszony és négy férfi. Színes szovjet film. Fél 6­A II. csoportban Iparcikk-kereskedők—Tan­gazdaság 10-2 (3-2). Szikrázó első félidő után a sokkal jobb A góllövőlista élcsoportja a következő; 17 gólos: Tóth F (Konzervgyár); 15: Szabó T. (Pedagógus); 14: Sebők (Tör­tei); 10: Suba (Pedagógus) és Varga (Iparcikk-ker.); 8: Ká­roly M (Nyársapát), Meny­hárt (Vízmű). Orbán (Ipar­cikk-ker.) és Patay L. (Kon­zervgyár). Ezután az eddigi csoportok 1—3., illetve 4—7. helyezettjei külön vívnak helyosztó mér­kőzéssorozatot a végső helye­zésekért. S. Z, —14-ig. Lévayné, Nagykőrös, Ceglédi u. 5. Autós-motoros iskola tanfolya­mot indit február 4-én du. 16-kor jelentkezni a művelődési Házban naponta de. 8-től 18-ig az emele­ten. Figyelem 1 Az ATI nagykőrösi iskolája személygépkocsi-, mo- lorkerékpár- és segédmotorkerék- pár-vezetői tanfolyamot indít feb­ruár 4-én. Jelentkezés a központi újságárusnál. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents