Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

1986. FEBRUÄR 4., KEDD 5 A hét végén Busój árás Február kilencedikén, vasár­nap rendezik meg az idén a mohácsi busójárást, a bara­nyai sokácok híres farsangi vigasságát. A délszláv eredetű tavaszváró ünnep időpontját a hagyomány rögzíti: minden esztendő húsvét előtti hetedik vasárnapján tartják meg. A másfél száz busójelmezes felvonulása vasárnap délután háromkor indul a Kóló térről a főtérre. A félelmetes maska­rák viselői fülsiketítő lármá­val érkeznek a város központ­jában rakott hatalmas mág­lyához, amelyet az est leszáll­tával lángra is lobbantanak, s a tűz fényénél fergeteges kör­táncot járnak. Országos ünnepségsorozat Berzsenyi Dániel emlékére A tavaly alakult Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ün­nepségek sorával emlékezik meg az idén a magyar költészet kima­gasló alakjáról — jelentették be a Magyar Írók Szövetségében a kolto nevét viselő társaság képviselői hétfői sajtótájékoztatójukon. Kiss Dénes főtitkár a tár­saság tevékenységéről szólva elmondta, hogy megalakulása óta mintegy háromszázan kérték felvételüket. A poétá­ra, születésének 210. és halá­lának 150. évfordulója alkal­mából Egyházashetyén, illetve Nikién koszorúsági ünnepsé­gekkel emlékeznek. A Berzse­nyi Dániel országos vers- és prózamondó verseny előké­születei már megkezdődtek. A megyékben és Budapesten márciusban rendezik meg az elődöntőket, a döntőt április 17-én és 18-án tartják. A fel­Pest-Pilis-Solt vármegye Modern várostörténet Az 1876. évi XXXIII. tör­vénycikk megszüntette a Jász­kunság közigazgatási különál­lását és területét a szomszéd megyékhez csatolta. A Kis­kunság Dorozsma kivételével Pest-Pilis-Solt vármegyéhez került, amely ekkortól az or­szág legnagyobb kiterjedésű megyéje lett, és a Duna—Ti­sza közének nagyjából a fe­lét foglalta el. Kiskunfélegy­háza 1876—1950 között Pest megyéhez tartozott; azóta Bács-Kiskunhoz. Vagyis a város egyik nagyon jelentős történeti szakaszában Pest megye keretei között fejlő­dött.' írott források Az Olvasókönyv Kiskunfél­egyháza történetéhez című forráskötet Bánkiné Molnár Erzsébet, Fazekas István, Fe­kete János és Fekete Pál, valamint Romsics Ignác mun­kája. Mint a bevezetőben el­mondják, evvel a kötettel nem szándékozzák kitölteni azt az űrt, ami a 100 évvel ezelőtt megjelent kiskunfél­egyházi városmonográfia óta csak növekszik. Tény, hogy a modern várostörténetre már régen szükség volna itt is, megvan rá a társadalmi igény. Ez a mostani kötet feladata szerint azonban csak arra vállalkozik mintegy 650 olda­lon, hogy a megőrzött írott források tengeréből emeli ki azokat, amelyeknek az olvasá­sa révén ki-ki megismerked­het a legfontosabb adatokat nyújtó iratokkal. Ezt a célt pedig az első irattól az utol­sóig, az 1244-től 1975-ig ter­jedő hatalmas időben elérte ez a könyv, amelyik mosta­nában került az olvasók ke­zébe. A történeti bevezető a leg­régibb időktől kezdve régé­szeti áttekintést is ad addig, amíg eljutunk az írott forrá­sokkal már megvilágítható korig. Kiskunfélegyháza ese­tében ez a kunok betelepü­lésének az időszaka, annak ellenére, hogy Félegyházát csak 1389-ben említi először oklevél. Régészeti bizonyíté­kok alapján úgy látszik, hogy Félegyháza nem tartozott ere­detileg a kun településterület­hez, de a közelében már ko­rán kun szállások létesültek (Csólvos, Csengek, Kígyós, Bu­gac stb.) Török pusztítás Félegyháza község a mohá­csi csata és Buda elfoglalása után 1526 szeptember-októbe­rében a visszavonuló török hadseref oek esett áldozatul más falvakkal és városokkal együtt a Duna—Tisza közén. Űjjátelepülése, telepítése csak az 1730—40-es években zajlott le. Mária Terézia 1745-ben engedte még a Jászkunság különleges jogállásának visz- szaállítását visszaváltás (re- demptio) útján. Félegyháza mezővárosi fejlődésének ez vetette rneg az alapját, s 1774.-ben nyerte el mezővárosi rangját, ami csak úgy volt le­hetséges, hogy a közben eltelt 30—40 év alatt jelentősen fej­lődött. Kiskunfélegyháza város 1849 márciusában az osztrák sereg fenyegetése ellenére szi­lárdan kitartott a forradalom és szabadságharc mellett. Pol­gársága korán felismerte a vasút jelentőségét is, mert a Pest—Szeged—Orsóvá vasút­vonal szamára ingyen aján­lotta fel a vasúti nyomvonal alá szükséges földeket 1852- ben. Még ebben az évben a vasúti pályaépítő munkások bérkövetelő megmozdulására is sor került a városban. A kiskun város fejlődése az 1880-as évektől bontakozott ki elemi erővel Holló Lajos országgyűlési képviselő és Zámbó Géza polgármester működése idején. Az első vi­lágháború alatt Pest megye legnagyobb háborúellenes tö­megmegmozdulása 1918. feb­ruár 24—26-án Kiskunfélegy­házán. Munkástanács vette át a város vezetését már 1919. február 19-én, május 3-án pe­dig megalakult a Félegyházi Kiskun Vörös Ezred. A város súlyos harcok árán szabadult fel 1944. október 23-án. A kibontakozó szocia­lista építést 61 dokumentum mutatja be. A legutolsó ezek közül az 1975. február 26-án hozott tanácsi rendelet a vá­ros címeréről és zászlójáról. Neves személyiségek A kötetben igen hasznos a függelékben közölt idegen szavak, pénz- és mértékegy­ségek, nevezetes személyisé­gek jegyzéke, az időrendi át­tekintés és a dokumentumok mutatója. A várossal kapcso­latos irodalmat Urbán Mik­lósáé és Zvara Pál tárta fel és állította össze. Végül 70 fekete-fehér képmelléklet te­szi még elevenebbé Kiskun­félegyháza történetét. Kiadta Kiskunfélegyháza Városi Tanácsa 3000 példány­ban. A tudományos szerzők és munkatársak mellett a vá­ros vezetését is elismerés il­leti ezért a nagyon szakszerű, fontos és szép kivitelű for­ráskötetért. Horváth Fajos nőttek Marcaliban, a közép- iskolás diákok Celldömölkön versengenek Berzsenyi-szava­latokkal és más régi magyar irodalmi alkotások tolmácso­lásával. Április 19-én a cell- dömölki gálaestet a televízió is közvetíti. Február végén a társaság mintegy 50 szerző társadalmi munkájával meg­jelenteti a Berzsenyi kincses emlékkalendáriom című kö­tetet, amelyben a mai ma­gyar irodalom jeles alakjai írnak a történelmi tudatról s Berzsenyi munkásságáról. Az ünnepségsorozat már február 6-án megkezdődik Kaposvárott: az ottani emlék­ülés témája Berzsenyi jelen­léte az irodalomban. Február 24-én, halálának évforduló­ján Marcaliban irodalmi estet rendeznek. A Fészek Klubban és az Egyetemi Színpadon májusban Berzsenyi-emlékes­tet tartanak. Vers- és prózamondóverseny Falun élőknek A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és a Népművelési In­tézet országos falusi vers- és pró­zamondóversenyt hirdet az 1986- ban sorra kerülő mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa tiszteletére. A rendezők azoknak a 30. életévüket betöltött mezőgaz­dasági szövetkezeti tagoknak, al­kalmazottaknak. családtagoknak, valamint a falvakban, községek­ben lakó más dolgozóknak, nyug­díjasoknak a jelentkezését várják, akik szeretik a magyar népművé­szetet, a magyar irodalmat és szí­vesen szólalnak meg közönség előtt is. Hazánkban első ízben kerül sor olyan versenyre, ahol a szövetke­zeti tagok és alkalmazottak, illet­ve azok családtagjai indulhatnak. Remélhetően a versenyre jelent­keznek és megszólalnak mindazok, akik szívesen mondanak verset, vagy korábban színjátszó együt­teseknél léptek fel. A pályázat egyúttal a környék, az adott te­lepülés néphagyományánaik gyűj­tésére. és a történelmi mondák, legendák, anekdoták, mesék, tré­fák. szakrális versek összegyűjté­sére, a magyar folklór és iroda­lom népszerűsítésére is ösztönöz. A verseny két kategóriája: 1. Magyar népköltészet (mese, monda, anekdota stb.). 2. Magyar irodalom (vers és próza). Jelentkezni a magyar folklór és a magyar irodalom alkotásaival egyaránt lehet, A folklór kategó­riában indulók 5 percnél hosz- szabb művet ne adjanak elő. A magyar irodalom kategóriában 3 vers, illetve prózai alkotás felso­rolását kérjük a jelentkezési la­pon. A jelentkezési lapokat a he- lvi termelőszövetkezet titkárságá­ra kell eljuttatni. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek területi szövetségei és a megyei művelődési központok kö­zösen szervezik a megyei elődön­tőket, 1986. márciusától. A közép­döntőkre 1986 szeptember 27—28- án Egerben. 1986. október 4—7-én Szarvason, 1986. október 11—12-én dombóváron. 1986. október 18—19- én Zalaegerszegen kerül sor. A döntő 1936. november 29—30-án Budapesten lesz. Ezt a rádió is közvetíti. A döntőbe jutott versnyzők kül­földi jutalomutazásban részesül­nek. Emberközpontú, élő építészet Családi hajlék legyen a ház Amikor legutóbb ott jártam, hó borította a Visegrád közeli, mogyoróhegyi jurtatábort. Sárgán és üresen dom­borultak a jurták, titokban őrizték a nyár emlékét. Szánkós, siléces kirándulók merészkedtek a dimbes- dombos vidékre, tájimádók, hóimádók meg kíváncsiak. A kíváncsiakat Mogyoróhegy éledező híre ösztökél­te útnak, feltankoltak a biztonság kedvéért amúgy fő- városiasan háromnapi hideg élelemmel, termosz kávék­kal és teákkal. Mentek gyönyörűséget látni, az ember és a vidék karöltését, a tartalom és a forma egységét. A visegrádi idegenforgalmi erdészet jurtatáborát s kör­nyékét, meglevőségeivel, hozzá képzelve mindazt, amit még megálmodni lehet. Stílus, szemlélet Elejtett szó volt, így emlí­tette valaki: mogyoróhegyi Makoveczfalva. Mint kiderült, az elnevezés az épületek ter­vezőjét idézte, Makovecz Im­re Ybl-díjas építőművészt. Pest megyében, látványában ez a fő munkája. Ennek is a köz­ponti része, a most épülő er­dei művelődési központ, amely remélhetőleg teljes szépségé­ben kibontakozik és szolgála­tát kezdi a turistaidényre. A fából, kőből készült, óriási jurtát formázó épület úgy il­lik a környezetébe, mint kagy­lóba a gyöngyszem és a ter­vező jóvoltából itt, Mogyoró­hegyen több kisebb gyöngy­szem is található. A kialakuló szakirodalom­ban úgy nevezik: élő építé­szet. Nem stílust, hanem szem­léletet jelent a szó. A gyakor­latban a szakmabelinek em­ber- és természetcentrikus al­kotási lehetőséget, egy fajta dialektikát és reneszánszot — bármily furcsán hangzik együtt ez a két szó. Dialektikát a va­lamiből keletkezés gyűrűző folyamatában, reneszánszot a stílus és célszerűség, az anyag­felhasználás jegyében. Építészetünkről, társadal­munkról legutóbb Budapesten a Kossuth Klubban tartott diaképes előadást két társá­val, Csete György és Szász János építészekkel Makovecz Imre. Mint visegrádi alkotót, kértük fel, szóljon munkájá­ról, hitvallásáról. Hogy csak néhányat említsünk meg a reá valló épületek sorából, a Ba­latonhoz utaztukban bizonyá­ra sokan rácsodálkoztak a ve­lencei Cápa étteremre, Tata­bányán a Csákányosi csárdá­ra, Kaposvárott és Sárospata­kon az áruházra, a szentend­rei sárkányforma szolgáltató­házra és a Duna étteremre, Dobogókőn a síelők pihenő­házára, amelynek láttán óriás embert vélhetünk az épít­ményben. Keresetlenül tolul elő a szó, hogy lám, a háznak homloka, szeme, szemöldöke, Rádiófigyelő 168 ÖRA. Mindenkit érdek­lő műsora a szombati Kossuth rádiónak, ám a Pest megyeie­ket és különösen a mogyoró­diakat közvetlenül érintette és érdekelte az a riport, amely a Forma—1 autópálya építésé­vel és rendeltetésével, fenn­tartásával volt kapcsolatos. Nemzetközi autóversenyek színhelye lesz a település köz­vetlen környéke. Szó volt a versenypálya minőségi köve­telményeiről, anyagi hátteré­ről, kivitelezése több megyei céget érint, hiszen villamosí­tás, csatornázás, tehát alap­közművesítés jár megépítésé­vel, Ám a mogyoródiakat olyan kérdés is foglalkoztat­ója, amely a település közvet­len lakosságát érinti. Ez a versenyre érkező nézők ezrei­nek ellátása, netán étkezteté­se, elszállásolása, lehetőségte­remtés a pauzák kitöltésére, szórakozásra. A községbeliek­kel már fizetővendég-szolgá­lat szervezés ügyén kapcsola­tot kezdeményezett egyik ide­genforgalmi cégünk. Az kilá­tást is sikerül remélhe óén megszervezni, ami pedig a szórakozási lehetőségeket ille­ti, az egykori Rákospfelotán át a főváros központja felé ha­dadé gyorsforgalmi úton tény­leg csak egy ugrás lesz Buda- azokról pest. RÁZÓS ÜTŐN. Vasárnap délben árulta el országnak, világnak egyik hobbiját Bajor Nagy Ernő: névjegyeket gyűjt. Valakitől kapott egy ízben egy pakkot, nem is akármilyen névkártyák seregét. A múlt században, a Bach-korszakban a monarchia társasági életé­ben forgolódó tisztek névjegy­kartonjai kerültek a birtoká­ba. Gyűjteménye megbecsült tagja Móricz Zsigmond kis kártyalapja és Kossuth Lajos fiáé, Kossuth Ferencé. A gyűjtemény összességé­ben érdekes képet mutat kor­szakokról, szokásokról, sőt, emberi tulajdonságokról is. Akár, ha a mostaniakat néz­zük. Mint említette Bajor Nagy Ernő. igen beszédesek ezek a kis lapok. Van, amelyi­ken a tulajdonos a neve alatt több sorban sorolja a foglal­kozásait, funkcióit, kitünteté­seit. Van, amelyiken a javítá­sok, névmódosítások az élet alakulását, változását jelzik: doktori cím elérését, vá­lás és új párra találás adta névváltozást mutatnak, a lakcímváltozás is rang­létrán lépegetésre utalhat. Ám, mintegy kesernyés csattanóul, név je ékről is szólt, amelyek i' gén nyel­vűek és külföldi i élő, ott al­kotó hazánk fi ú pályafutásá­ról, érdemeiről, karrierjéről tudósítanak. Argentin, hol­land, szingapúri, chicagói, taorminai magyarokról, akik hazát változtatva próbáltak szerencsét. A legyezőszerűen kiteregetett névjegyekhez a kérdést nyitva hagyta: miért nem itthon került sínre pá­lyájuk, életük. UTAZÓ KUTATÓK. Magyár tudományos kutatók külföldön, külföldiek Magyarországon. Érdekes téma, amelyet Bán László-fejtegetett a hazai ér­dekeltek segítségével félórás műsorában. Ki mit profitál, ki hogyan illeszkedik be a válto­zás adta új körülményekbe, segítenek-e a külföldinek ma­gyar kollégái, kap-e segítséget a magyar tudós Európában vagy más kontinensen, ahová szerződése szólítja, nem he­tekre, hónapokra, hanem esz­tendőkre? A beszélgetés során Váradi András biokémikus a Magyar Tudományos Akadé­mia Enzimológiai Intézetének munkatársa kapott szót, aki két esztendőt töltött nemzet­közi teamben az 'jSA-ban. L. K. gerince és szárnya, kapuszár­nya van — mintha vízió len­ne az egész. A Farkasréti te­mető kegyeleti épületsorán a ravatalozók egyikét is 6 ter­vezte. Emberi mellkast for­máz, s valahol a szív helyén nyugszik, akire a búcsúzta­tók szívből emlékeznek. Nem a márvány — Három megújuló bakonyi község építésze vagyok. Igen szép, de roppant nehéz fel­adat ez. Általában olyan mun­kákat vállalok, amelyeknél szükséges a társadalmi össze­fogás, az akarat, a helyi lehe­tőségek kihasználása. Jó, ha a költségvetési üzemek a ki­vitelezők, és jó, ha indulás­ként például közművesítésre már nincsen gond — sorolta tapasztalatait. — Zalaszent- lászlón például tetőtér-beépí­téssel és -bővítéssel öltött szép formát a tucatépületnek ké­szült művelődési ház, és nem­csak küllemében változott. Te­tőterét most célszerűen ki tud­ják használni. A társadalmi munka jelentőségét azért hangsúlyozom, mert az épület jövőjét tekintve ez lényeges. Az emberek az ilyen művelő­dési házba bemennek. Érdek­li őket, mi folyik ott, ahol részt vettek az építésben, ta­núi voltak formálódásának. Makovecz Imre ismeri az ország számos települését, a felszabadulás előtti időkből örökölt, egyletekből lett mű­velődési házakat. Az újakat is, melyekre kimondták — mintegy kipipálva, látszatel­ismerésbe beskatulyázva — hogy lám, azok színvonalasak. — A színvonal? Az bizony nem attól van, hogy márvány­lapokkal borítják, clasp-rend- szerrel építik, meg előregyár­tott homlokzati elemekből, amelyeket szinte már vízszin­tesen fel sem tudunk rakni — hangzik az építész jogos, epés bírálata. A városok házgyári és panel lakótelepeiről említi: az 1950—1960-as években a természetes emberi igényeket tömegproblémaként fogták fel. Ehhez készültek a típustervek és ezt a felfogást szolgálta az építőipar centralizációs poll tikája. így születtek a ház­gyárak. — A lakótömb. Általában ötvenhárom négyzetméter egy- egy lakás, ahol egy-egy csa­lád él, és minden lakásban fix pont a lehetőség szerint elhelyezett televízió. Este több ezer honpolgár ül a szobákban és néz ugyanabba az irányba. A világra nyíló ablakot, a képernyőt nézik. Van, aki a lakberendezéssel, némi átala­kítással próbál kibújni ebből az egységes csigaház-unifor- misból. Ezt kell megváltani, ebbő! kell kihámozni az em­bereket. — Hiszek abban, hogy a ház­gyárak komoly rekonstrukció­val igenis képesek lennének olyan termékeket gyártani, amelyek ebben segítenek! A lehetőség városon és falun a magánépítkezőknek adatik meg elsősorban. Otthonokat kell teremteni! Három osztatúak' Szó kerül építészeti tervek­ről, tervezésről. Vallja: úgy kell a tervezést kezdeni, hogy meg kell nézni a kör­nyezetet és meg is kell is­merni. De a látvány nem elég. A falvakban gombamód szaporodó, két-három szintes családi házakról esik szó, cél­szerűségükről, esztétikájukról. — Milyen legyen az a gaz­dálkodó vidéki, akinek min­denki azt sugallja, hogy a felemelkedés egyetlen útja, hogy gazdagnak mutatkozó kispolgár legyen? Tisztahá­zat épít tisztaszoba helyett, amelybe a hátsó traktuson át lehet bejutni, mint régen a cselédlépcsőn az úri ház­ba. A típusterveket városi tervezők készítik a számára, akik a dolog könnyebbik ré­szét vállalják, s nem azt, hogy falura menjenek megis­merkedni a környezettel, a lehetőségekkel, és úgy ter­vezzenek, ezek után. — Bakonyi falvaim tanul­sága késztet arra, hogy ezt kijelentsem. Mint mondtam, amit kaptam és vállaltam, roppant nagy feladat. Igazi családi hajlékok kellenek. Nem volt ostobaság az egy­kori, három osztatú épület a mindenféle munkára és pi­henésre is alkalmas konyhá­jával, a tisztaszobával, amely családi ünnepek, a vasárna­pok tiszteletben tartott helye volt. Ebből az alaprajzból kellene most is kiindulni az újak építésénél. A ház köze­pébe nem az előszoba kerül­ne a lakókonyha helyére, ha­nem egy tágas, lakható elő­tér, amely a család igazi nappalija. Ebből kellene nyíl­nia közvetlenül a konyhának és a többi helyiségnek. A mindent elválasztó közlekedő helyett élettel telített közepe keletkezhetne így a családi háznak, az otthonnak. És itt vannak a városi lakótelepek. Azt mondjuk, csúnyák. De nem arra kellene elsősorban felfigyelnünk, hogy az élet­forma tarthatatlan bennük?! Mogyoróhegyen A Mogyoróhegyre kerül a szó. — Vannak tanítványaim, követőim. Ügy harminc, har­mincöt fiatal építészmérnök. Az élő építészetet próbálják csinálni úgy, ahogy lehet, ötödik esztendeje járnak nyaranta a lányok, fiúk Visegrád mellé, az egykori Szent István bánya elhagyott területére. A munkákhoz egy kis anyagi támogatást a Nép­művelési Intézettől sikerült szerezni, és a parkerdészet megértő pártfogó. Meghívunk előadókat, de itt kiváltképp fizikai munüa van. Pályáza­tot írtam ki nekik, feltétele­ket szabva. Természetes anyagból kell összehozniuk valamit, ami a közösség befo­gadására képes. A srácok pá­lyáztak, és a legjobbnak ítélt tervet az egész gárda építette meg. Görgettek követ, fát munkáltak meg. Óriás kast fontak maguk vágta kőris­ágakból a fal alapjaként, ri­tuálisan annyit, mint ahá- nyan dolgoztak. Készült az­után híd, ház is. A megvaló­sítás lett az itteni diploma- munkájuk. A kis. hangulatos építmé­nyek mellett az impozáns nagy az Ybl-díjas építőmű­vész jurtát formáló erdei művelődési központja. Teteje boltívén, középen nappal be­mosolyoghat az ég. Belső el­rendezése lehetővé teszi, hogy egyszerre több funkciót tölt­sön be, egyszerre több fog­lalkozásnak adhasson helyet. A belső falsíkot fák osztják meg, beépítve, eredő termé­szetességükben. Mintha szelíd erdő fogná közre és védené bajtól, széltől, esőtől az em­ber céljának szolgálatára ki­szabott területet. — Ezt a felfogást élő építé­szetnek nevezzük. Velem együtt többen képviseljük, úgy a hatvanas évek ejeje óta. Emberközpontú építészet ez. Reméljük, eléri a célját. Utalunk ezzel arra, hogy csak a saját akaratunk vihet előbbre minket, és ahogy em­bercentrikus épületeinket, úgy alkotjuk meg saját sor­sunkat, jövőnket is. Eszes Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents