Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1988. FEBRUAR 4., KEDD 3 Javuló gyógyszerellátás Exportra is A VI. ötéves terv időszakában a gyógyszeripari vállalatok mintegy 80 százalékkal növelték termelésük értékét. A belföldi szállítások ennél is nagyobb ütemben nőttek, az igényeket azonban így sem tudták mindig maradéktalanul kielégíteni. Volt olyan év, amikor a számított 8—10 százalék helyett 17 százalékkal emelkedett a hazai kereslet. A gyártás bővítésével — ha átmeneti zökkenőkkel is — lényeges hiányok nélkül elégítette ki a gyógyszeripar az igényeket. Tavaly a gyógyszergyárak mintegy 8,8 milliárd forint értékű készítményt adtak át a gyógyszertári hálózatnak. Kínálatuk tavaly 8 új gyógyszerrel bővült. A VII. ötéves tervben a központi gazdaságfejlesztési program keretében a gyógyszeripar további jelentős fejlődése várható. Az elképzelések szerint 1990-ig 65 százalékkal nő itthon a gyógyszerek értékesítése, a szocialista export 44 százalékkal bővül, a konvertibilis kivitel pedig csaknem duplájára emelkedik. Az idén azonban csak mérsékelt fejlődés várható a gyógyszeriparban, mert több, nemrég megkezdett beruházás a későbbiekben érzékelteti hatását a termelés bővítésében. A hazai gyógyszerellátás várhatóan a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb lesz. A múlt év végi szállítmányokból már tartalékolásra is jutott. Hajtóművek szövőgéphez A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat váci gyárában 15 éve készítenek szovjet megrendelésre az SZTB-szö- vőgépekhez hajtóműveket. A tervek szerint az idén több mint 4 ezer garnitúrát gyártanak. (Barcza Zsolt felvétele) KISZ-bizottsági ülés: felmentés, megbízás Mindig a feladatok izgatják Tegnap délután rendkívüli ülést tartott a KISZ Pest Megyei Bizottsága. A tanácskozáson a testület tagjain kívül részt vett dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára és Domonkos László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Az ülésnek egyetlen napirendje volt, amelyet Domonkos László terjesztett elő. Javasolta, hogy Halasi Mártont mentsék fel KISZ-bizottsági tagsága és első titkári funkciója alól, mert tegnap délelőtt a Magyar Diák Sportszövetség ideiglenes intéző bizottsága a szervezet országos központjának veAZ MÄR jelent valamit, ha egy embert több százan a keresztnevén szólítanak. Nem Halasinak, nem Mártonnak, hanem egyszerűen Marcinak. Ifjúsági rendezvények, viták, értekezletek hevében alakult ki, ragadt rá a becenév, s ezeknek során ismertük meg: milyen ember valójában. A közös élményekből mindig a legelső jut eszembe, talán azért, mert nagyon jellemző. Évekkel ezelőtt Pest megye volt a házigazdája az egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozóján. Egyhetes rendezvény, amely rengeteg futkosást, szervezést igényelt és menet közben is akadt néhány buktató. A ve- röcemarosi Express-tábor egyik faházában esténként összegyűlt a rendezőstáb. Mindenki elmondta aznapi benyomásait, s azt: milyen problémák vannak, mit és hogyan kellene csinálni. Halasi Márton imponáló biztonsággal döntött, osztotta ki a feladatokat. Tíz perc múltán minden rendben volt. Hasonló szellemben tartotta a hétfői vezetői értekezlete két. vezette a KISZ-bizottsági üléseket. Társai, felettesei kreatív embernek tartják, aki alkatóan tud gondolkodni, dolgozni. Mindehhez persze rutin is kellett, amelyet Halasi Márton megszerzett a mozgalomban töltött hosszú évek alatt. Középiskolás korában alapszervezeti szervező titkár, a Közlekedési és Távközlési Főiskolán kari szervező titkár, a seregben a zászlóalj KISZ-bi- zottság tagja volt. Majd a ceglédi Kossuth Gimnáziumban tanított, részt vett a fakultáció bevezetését megelőző kísérletekben. Az ehhez szükséges diplomáiét munka mellett, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola tanári szakán szerezte meg. A pedagógus KTSZ-alap- •zervezet titkára, majd a cegzetőjévé választotta. Egyúttal javasolta, hogy a megyei küldöttértekezletig hátralévő időben Solymosi Sándor, a megyei KISZ-bi- zottság titkára kapjon megbízást az első titkári funkció ellátására. Domonkos László és dr. Balogh Pál meleg szavakkal méltatták, ismerték el Halasi Márton munkáját, aki olyan időszakban töltötte be az első titkár felelős tisztjét, amikor sok gonddal bajlódik az ifjúsági mozgalom. Az előterjesztést a testület egyhangúlag elfogadta. ban, amelynek hatása megmutatkozott az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások alkalmával. Amit három és fél év alatt tett, felmutatott, azért nincs oka szégyenkezni. MOST IS a feladat izgatja. A Magyar Diák Sportszövetség vezetőjévé választották. Olyan országos kitekintésű mozgalom élére került, amelynek tevékenységét, munkáját kell megszervezni. Ahogy mondja: az egészet ki keli találni. Most is van benne egy kis félsz, ám sokkal több a tettvágy. Ügy, mint amikor a megyei KISZ-bizottsáeon kezdte. Kövess László Tékozlunk és takarékoskodunk Amikor füst száll a szemünkbe Nem alakult ki ésszerű/ célszerű közmagatartás Szakemberek körében nemzetközileg ismert mondás: a kőolajat már bűn elégetni, de megenni még nem lehet. A tréfás megfogalmazásban sok az igazság. Sikeres kísérletek igazolták, nagy tápértékű élelmiszerek állíthatók elő — természetesen különböző közbeeső állomásokkal — nyersolajból. Az olaj valóban a legsokoldalúbb anyagok egyike. Feldolgozása, nemesítése során több származéka az induló ár huszonötszörösét, ötvenszeresét éri el. Volt olyan esztendő, amikor tizenkét hónap alatt a mosószerek egyik nélkülözhetetlen összetevőjének, a dodocilbenzolnak az ára — kőolajszármazék ez is — a korábbinak a háromszorosára ugrott... Tyúk is, tojás is lédi KISZ-bizottság titkára lett. Három év múltán választották meg a megyei KISZ- bizottság első titkárvá. Felemás érzésekkel, kicsit szorongva foglalta el új pozícióját. A KISZ törekvései, céljai ismertek voltak előtte, rendelkezett tapasztalatokkal és akadtak elképzelései is: hogyan tehetné legjobban a dolgát. De bele kellett tanulnia az irányításba, s abba hogy munkahelyi vezető is egy személyben, és hogy több nagyságrenddel növekedett az a pénzeszköz is, amelynek helyes felhasználásáért felelős. Fél év elteltével azonban már otthonosan mozgott területén. Inspirálta, hogy korábbi elképzeléseit nagyobb mozgástérben, alkotói szabadsággal valósíthatja meg. Voltak sikerek és akadtak kudarcok. Az előbbiek közé lehet elkönyvelni azt, ahogyan a KISZ élt a véleményezői jogkörével egy új lakásügyi jogszabály életbe lépésekor. És azt is, hogy a megye ifjúsága aktívan részt vett, felelős véleményt nyilvánított a VII. ötéves terv koncepciójának vitájában Nem sikerült viszont előbbre lépni a lakóterületi munkáÉvek óta kilencmillió tonna közelében van az importált kőolaj mennyisége hazánkban — döntő részét Százhalom baltán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál fogadják —, a lényegesen nem módosuló árutömeg fejében viszont kétszer akkora összeget kell kifizetni, mint kellett 1980-ban, holott a KGST-országok közötti árak késleltetve követik a világpiaci árak változását... Ez a helyzet érzékelteti, milyen értékek — és milyen takarékos- sági lehetőségek — fordulnak meg kezünkben termelőként, felhasználóként. Másfelé tekintve. A megyében a háztartásoknak szolgáltatott villamos energia meny- nyisége egy évtized alatt több, mint a háromszorosára növekedett, az egy háztartásra jutó felhasználás pedig ez idő alatt két és félszeresére gyarapodott. Ami elgondolkoztató jeleket is rejt magában: miközben a megyében a lakosságnak átadott vezetékes gáz mennyisége egy évtized alatt megnégyszereződött (!), az egy háztartásra vetített fogyasztás mennyisége csekély mértékben t- csökkent. Igen, nincsen tévedés, mérséklődött az elégetett mennyiség. Arra következtethetünk a tényből, a célszerű, ésszerő felhasználói-fogyasztói magatartásnak kiala- kíthatóak a keretei, de ehhez, a belátás mellett tagadhatatlanul szükség van olyan eszközökre is, mint például a tényleges költségeket valamivel jobban tükröző ár ... Ami természetesen fájdalmas dologként jelenik meg a családi költségvetésben, de megteremthet — rászorítva erre — egy másfajta fogyasztói magatartást. Amit sokkal kevésbé mondhatunk el — a megyebeli kedvező példák ellenére sem — a közületi felhasználók esetében. Az itteni lassú változást — eddig — még az sem gyorsította meg, hogy a megye iparában a termelési költségeken belül egyre nagyobb az energiaszámla; az anyagköltségek mindén száz forintjából hatvankilencet fizettek ki az ipari vállalatok és szövetkezeOrszágos program A földminőség javítására Az Agrober vállalkozó partnerek bevonásával országos programot indít a földek minőségének javítására. Szakemberei abból indultak ki. hogy az utóbbi években, az intenzív műtrágyázás hatására is, sokfelé az országban meglehetősen elhasználódott a talaj, s kémiai összetétele kedvezőtlenül változott meg. Ez a mezőgazdasági termelés sikerességét egyelőre álfalában nem veszélyezteti, ám a későbbiekben — amennyiben nem sikerül fokozni a talajjavítás hatékonyságát — ez a kedvezőtlen jelenség megmutatkozhat a hozamok csökkenésében is. Az Agrober ezért a talajok meszezésére új program koordinálását vállalja; az arra vállalkozókkal, közös érdekeltséggel megszervezi a talajjavító anyag komplex kijut, tatását. Számítógépben tartják majd nyilván az ország talajtani helyzetét, és a feltérképezés alapján ajánlatot tesznek az érintett üzemeknek arra, hogy megbízásukra elvégzik a szükséges munkát. A mészbányákat is nyilvántartják, ily módon csökkentik a szállítási távolságokat. Kiválasztják a meszezéshez szükséges, gazdaságos géprendszereket is. Az Agrober a meliorációs munkák talajcsöveinek gazdaságos felhasználására szintén számítógépes programot adott; ezzel könnyen kiszámíthatják, milyen átmérőjű csövek szükségesek a talaj vízgazdálkodásának javításához. A tapasztalatok szerint ugyanis gyakran előfordult, hogy túlméretezték a csövek átmérőjét, és indokolatlanul sok csőanyagot használtak a talajjavításhoz. A földek tápanyagtartalmának visszapótlását különleges öntözéses eljárással is segítik: az istállókban keletkezett szerves anyagot gazdaságos módszerrel, öntözéses formában juttathatják ki a földekre. Az Agrober ezzel kapcsolatos kísérletei sikerrel biztatnak. tek 1984-ben az energia ellenértékeként. Ami annyit tesz konyhanyelvre lefordítva, hogyha sikerül a megye iparában egy százalékkal csökkenteni az anyagköltségeket, akkor abból — abból: egymilliárdból — 690 millió forintot érne a fel nem használt energia értéke! Meghökkentően nagy összeg, érzékeltetésül leírjuk, akkora, hogy — a megyei átlagot tekintve — futná belőle százhetven (!) általános iskolai tanteremre, több mint kétszer kitelnék belőle a nagykőrösi városi vízmű építésének költsége. A régi hasonlattal élve, az anyag, az energia, a termelésben felhasznált eszköz tyúk is, tojás is egyszerre, nem lehet eldönteni, melyik volt „előbb”; az anyag kitermeléséhez energia kell, az energia előállításához energiahordozó, ez utóbbi felszínre hozatalához megint csak energia ... Kclíséges tévedés Ezért, hogy a bedöglött cement, a törött tégla, a hulladékba jutó fém, a fölösen bekapcsolva hagyott tűzhely, televízió anyag- meg energiapocsékolás is egy füst alatt. S mennyi ilyen füst száll sűrűn szó szerint a szemünkbe, mégsem csípi.eléggé azt, mert furcsa módon — de nem függetlenül a közgondolkodás más természetű torzulásaitól — mindig csak mások pazarolnak, mások bánnak felelőtlenül a köz- és a magán- tulajdon értékeivel. S ami még furcsább, még nyomatékosabban töprengésre késztető: mind gyakrabban találkozunk azzal a felfogással, amelynek hangoztatói szerint, ha ők kifizetik a mind drágább árat a tüzelőre, az üzemanyagra, a villamos áramra, senkinek sincsen semmi köze ahhoz, jogos — a vásárlással az övéké lett — tulajdonukkal miként bánnak, gazdálkodnak. Ebben a felfogásban nem a hamis okoskodás a legnagyobb veszedelem — mert hiszen az ár korántsem hű tükre annak, a népgazdaságnak, azaz a társadalomnak mibe került ténylegesen és devizában az adott áru —, hanem az a vészes benne, hogy leszerel ez az okoskodás, megnyugtat, a pazarlásra, a fölös fogyasztásra felmentést ad, s ha egy területen, egy dologban így, akkor másutt sem hat másként. Furcsa útra tévednék azok tehát, akik úgy gondolkodnak: takarékoskodjon az állam, de ne a mi iparágunkon, vállalatunkon, háztartásinkon, ne az én szokásaimon. Való igaz, van okulni valója az államnak is, ma már kézenfekvő, hogy például téves döntés volt az atomerőmű-program halasztása, átmeneti felfüggesztése. Amint költséges tévedésnek bizonyult a szénbányászati rekonstrukciók késedelmes megkezdése, az új bányák nyitásának halogatása. Ugyanakkor — a dolgok más összefüggéseit előtérbe állítva most — a paksi atomerőmű üzemkezdése — el ne feledjük, ma hazánkban, valamennyi erőművet figyelembe véve, itt állítják elő a leggazdaságosabban a villamos energiát — lehetővé tette annak a kőolajmeny nyiségnek a csökkentését, me lyet a Dunamenti Hőerőmű Vállalat felhasznál. Az ezen a módon szabaddá tett anyagból — ismét egy jó lépés — a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakküzemében mind bel-, mind külföldön keresett ún. fehérárut lehet előállítani. A többi között benzint, amiből napjainkban is még tetemes behozatalra szorul rá a népgazdaság. A krakk- üzemi fejlesztés — és a jelenleg is folyó fejlesztések a finomítóbirodalomban — egyben annak lehetőségét is megteremtette, hogy a korábbiaknál több közbeéső anyagot adhasson át Százhalombatta a növényvédőszer-, a gyógyszer- gyártásnak, a műtrágyatermelésnek, a műanyagiparnak. Folytatva a megkezdett gondolatmenetet: ha én nem takarékoskodók, akkor az állam sem tudja megtenni azt. Rákényszerül tehát az import növelésére. Amire módja van. Ha — s ez a ha szócska most nagyon fontos — a vállalatok, a szövetkezetek megtermelték ennek a többletbehozatalnak az ellenértékét. S mivel a plusz csakis tőkés devizáért vásárolható meg, természetesen a fedezet is ilyen pénzben kell. Szónokinak hat a kérdés, pedig nem az: ha ez a helyzet, nyugodhat-e egy vállon — a tőlünk elvonatkoztatott állam vállán — az ésszerű fel- használás kialakítása, a minden tekintetben célszerű takarékosság érvényesítése...? A kérdés azért nem szónoki, mert mindennapos tapasztalatok igazolják, korántsem alakult még ki ésszerű, célszerű közmagatartás az energiafelhasználásban, mindenféle anyag, eszköz értékjellegét tisztelő, tükröző hasznosításában. Ez a közmagatartás olyannyira csak óhajtott ma még, hogy a szakemberek becslései, számításai, valamint gyakorlati elemzései szerint a most megkezdett, hetedik ötéves tervnek az a célja, hogy a nemzeti jövedelem egyszázaléknyi növekedéséhez az energiafelhasználásnak a 0,4 százalékos bővülése tartozhat, a minimum csupán. Nyersebben szólva: sokkal nagyobbak a lehetőségek, a terv — a realitásokkal számot vetve — beéri a minimummal, s nem lehetünk benne biztosak, az eddigi tapasztalatok intenek erre — erre is —, vajon sikerül-e ezt a »minimumot elérni. A megye iparában és mezőgazdaságában a legutóbbi fél évtizedben mérséklődött a fajlagos anyag- és energiafelhasználás, a termelőhelyek, iparágak ilyen eredményei — s még előbb, erőfeszítései — között azonban szembetűnően nagyok az eltérések. Azok az eltérések, amelyek már nem az objektív feltételekre, körülményekre, sokkal inkább az ott dolgozók — és elsősorban a vezetők — gondolkodás- és magatartásmódjára vezethetők vissza. Szépítés nélkül Tékozlás és takarékosság furcsa együttélésében valójában szépítetlenül látjuk azt a sokszor szépített folyamatot, mely a tulajdonosi tudat kialakulásához kell, hogy vezessen majd hosszú távon. Sokféle jele van ma már annak, erről a tulajdonosi tudatról másként gondolkodnak, beszélnek az emberek, mint öt, tíz esztendeje. Másként gondolkodnak, és másként beszélnek, a körülmények kényszerítő hatása ugyanis megtette a magáét. A baj ott van, a lehetségesnél, a szükségesnél kevesebb a másként gondolkodás, a másként beszélés nyomán a másként való cselekvés. Ne becsüljük !e a gondolatok a szavak fontosságát, de tartsuk fenn a fő helyet a cselekedeteknek Mert gondolataink, szavaink nem érhetnek többet, mint ameny- nyit tetteink érnek. Az átváltási arány alakulása egyben annak is meghatározója, holnapunk miként alakul. Mészáros Ottó
