Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

MONORI K^cnian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, Z8, SZÁM_________________________1986. FEBRUÁR 3„ HÉTFŐ Szociális gondozók Visszautasítástól a bizalomig Karbantartók a magasban Télen sem, pihennek a DÉMÁSZ szakemberei. Napi munká­jukhoz tartozik a különféle hibaelhárításokon kívül a közvi­lágítás karbantartása is. Képünk Pilisen, a Kossuth Lajos úton készült, ahol létrás kocsiról cseréli ki a rossz higany­gőz égőket Kiss Tibor és Kerepeszki János szerelő. (Han- csovszki János felvétele) Közérdekű bejelentések alapján Érdekvédelem, vizsgálatok Aranykalász Tsz Zárszámadás A körzet mezőgazdasági üzemeiben ezen a héten meg­kezdődnek a zárszámadási közgyűlések. Elsőként február 7-én, pén­teken délelőtt 10 órakor a .pi­lisi Aranykalász Termelőszö­vetkezetben tartják meg a közgyűlést. A helyi Móricz Zsigmondi Művelődési Házban Puskás Imre, a közös gazda­ság elnöke nemcsak a múlt évi' gazdálkodásról ad jelen­tést majd a tagságnak, hanem értékeli a VI. ötéves terv tel­jesítésének eredményeit is, to­vábbá a most kezdődött terv- ciklus célkitűzéseit. Munkásruhák Fehér színű vászonból ké­szülnek az egészségügyben, élelmiszer-feldolgozó iparban használatos munkaruhák Nyáregyházán a Cegléd és Környéke Háziipari Szövetke­zet varrórészlegében. Képün­kön Macska Marianna — fia­tal kora ellenére — nagy szak­értelemmel állítja össze a fe­hér pantallókat. A szag sokáig, súlyosan ül bennem. Megpróbálok nagyo­kat lélegezni kint a hidegben, de még órák múlva is érzem a port, a korom, a macska, a vizelet nehéz bűzét. — Én nem itt lakom. Csak néha-néha jövök ide, eltölteni egy kis időt — mondja men­tegetőző mosollyal az idős asz- szony, s amikor a kályha ol­dalának támaszkodik, Kiss Já­nosáé halkan figyelmeztet: — Istenem, nézze a kezét... De szívesen megmosnám... Az ezer ránc között vasta­gon ül a szénpor. A láthatóan erőn felüli igyekezet a szobá­ban rendet teremtett ugyan: simák az ágytakarók, helyén a párna, a kis asztalkán ott a teríték két személyre — vajon miért kettőre? — de a füg­göny már magától is megállna az ablakok előtt, s a szőnye­gek porszívóért fuldokolnak. Nagyon-nagyon elkelne itt a segítség. Hivatásból teszi A néni meg van győződve róla, hogy ahol beszélgetünk, az az ő átmeneti lakása, és megnevez egy címet — ugyan­azt, ahol vagyunk — ami vi­szont szerinte már egy másik hely. És roppant csodálkozik, hogy mindkét községben ugyanaz az aszony árulja a kenyeret és a péksüteményt, vajon hogyan tud „megkétsze­reződni”? — Volt itt tegnap két férfi is. Azt mondták, ismernek en­gem, mert már jártak nálam. Kiss Jánosnéval egymásra nézünk. Már a kapuban szinte egyszerre jegyeztük meg: rossz a zár, ide csak az nem jön be, aki nem akar. — Mit akart az a két férfi? — Én. arra már nem emlék­szem. De hát ha ismernek ... Ki tudhatja, mi vezérli ide az idegent? Sejteni azért le­het: a ház a telekkel nem ke­veset ér. És a gazdája 91 éves lesz február 7-én. Ezt szinte kacérnak nevezhető, egyszers­mind mégis lányos mosollyal árulja el, és mi hüledezünk, mert az arca szinte ránctalan, s a lassú, téveteg mozdulato­kat inkább betegségnek tulaj­donítottuk, mint ilyen magas kornak. De a felajánlott segítség új­ra és újra visszautasításra ta­lál. Nem kell takarítani, bevá­sárolni, és nem kell meleg ebéd és nem kell barátkozó szó sem. A néni már csak a halált várja, mint az egyedül elképzelhető segítséget. Elkép­zelem, ahogy a ház azután benépesül a hirtelen előkerülő rokonokkal... Kiss Jánosné hivatásos há­zi szociális gondozó. Monoron még új ez a kifejezés, a két gondozó alig pár hónapja állt munkába, elsejével várják harmadik társukat, később egy negyediket is. így lesz lehető­ség arra, hogy a gondozás mellett „felderítő” munkát is végezhessenek Monoron, Mo- nori-erdön és Péteriben. Amennyire lehetséges, az öre­gek napközi otthonának veze­tőivel — a napköziben van ugyanis a főhadiszállásuk — már most is bővítik a hagyo­mányos gondozói munkát. Pé­teriben már jártak, s mint mondják, úgy tűnik, ott lesz a legkevesebb dolguk. A kis- köség lakói igen összetartók, a szomszédok figyelnek egy­másra, nem hagyják dideregni és éhezni azt, aki segítségre szorul, másrészt tartja magát a felfogás, hogy ingyen „sze­gényházi kenyérre” szorulni szégyen. Azok az idős emberek, aki­ket a gondozók felkerestek, roppant örültek ugyan a ven­dégnek és a beszélgetésnek — de még ha alig kétezer forint nyugdíjukból nagyon szegé­nyesen élnek is, nem kérnek társadalmi segítséget. Monoron és Monori-erdőn ellenben an­nál nagyobb a szükség, hiszen ezért is volt fontos a hivatá­sos házi szociális gondozók munkába állítása. Meghitt napközi — Magam is meglepődtem — mondja Kardos Lajosné, a monori tanács gyámügyi főelő­adója —, hogy két új munka­társunk milyen szép eredmé­nyeket produkál ilyen rövid idő alatt, hogy a szinte meg­oldhatatlannak látszó guban­cokat is megoldják. Olyan természetes, magától értetődő szeretettel kopognak a — vall­juk meg, sokszor bizony igen nehéz természetű — öregek­nél, hogy az láthatóan bizal­mat kelt és ragaszkodást ered­ményez. L. bácsi esete csak egyetlen példa erre. Kapuját senkinek ki nem nyitotta, kapcsolatot senkivel nem tartott. Amikor Kissnének sikerült bejutnia hozzá, az volt az első gondo­lata: vajon mikor sikerül majd elérnie, hogy L. bácsi hajlandó legyen tisztálkodni? Ez a sikerélmény hamarosan bekövetkezett: az öreg először levágta össze-vissza nőtt, ha­talmas szakállát. Aztán egyszer egy ebédhez már kezet is mosott. S most már ott tartanak, hogy pizsa­mát és ágyhuzatot vásárolta­tott magának, feltett egy új szőnyeget, új kávéspoharai pe­dig kizárólag azt a célt szol­gálják, hogy ha Ica megérke­zik, legyen miből innia a fris­sen főzött feketét. L. bácsi új­jászületett — de még nem nyílt ki egészen. Hiszen Kiss- né egy nap szabadságra ment, s amikor más vitte helyette az ebédet, L. bácsi annak már megint nem akart kaput nyitni... Amíg a történeteket hallga­tom az öregek végtelenül ké­nyelmes, meghitt napközijé­ben, amelynek családiasságát csak az fogja fel igazán, aki ott van a heti fürdetéseknél, ahol a gondozónők készítik a friss frizurákat is, vagy ott van egy-egy új „napközis” be­fogadásánál — folyton az jár a fejemben: miért vállalja, aki ezt csinálja? Szeretettel lehet Kiss Jánosné nehezen fo­galmazza a választ. Ami ma­gától értetődő, azt nehéz sza­vakba foglalni. — Nagy családban nőttem fel, ahonnan nem hiányoztak az öregek. Szeretem őket. So­kan mondták, mielőtt ezt a munkát elvállaltam volna, hogy fogalmam sincs, mit csi­nálok. S hogy mit csinálok? — Több háztartást vezetek, reggelenként sietek begyújtani minden kisöregemnek, útköz­ben bevásárolok, viszem a gyógyszereket, az ebédet, ta­karítok. A dolog többnyire úgy kezdődik, hogy: „itt ne nyúl­jon semmihez!” S amikor odáig eljutunk, hogy „kedve­sem, maga itt azt csinálhat, amit csak akar” — már meg­érte, hogy vállalkoztam rá. Ecseren hétfőn 14-től: a bé­lyeggyűjtőszakkör összejövete­le, 18-tól: filmvetítés. Gombán a Művelődési Filmszínházban, 17-től: Átve­rés. Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés, 16.30-tól és 18.30-tól: Folyóparti tangó. A Monori Népi Ellenőrzési Bizottság — az előzetes ter­vek szerint — az idén nyolc vizsgálatot tart. Az elkészült ellenőrzési terv egy központi, két megyei és öt saját vizs­gálat megtartását tartalmazza. A központi vizsgálat témája a közérdekű bejelentések in­tézésének ellenőrzése. A me­gyei témavizsgálatok a koráb­bi ellenőrzések tapasztalatait veszik számba, továbbá a diákélelmezés helyzetét az al­só- és középfokú oktatási in­tézményekben, valamint az ipari kisszövetkezetek tevé­kenységét. A mezőgazdasági gépek karbantartása, állagmegóvása Tizenhat férfi és egy női csapat jelentkezése bizonyítja a körzet érdeklődését a. meg­Maglódon a művelődési ház­ban filmvetítés, 16.30-tól és 18.30-tól: Ezermilliárd dollár. Mendén 15-től: röplabda­edzés, 17-től: honvédelmi ok­tatás és a Tápióvölgye Mgtsz népi együttesének próbája. Monoron a filmszínházban, 18-tól és 20-tól: Aranyoskám. a tsz-ekben című saját vizs­gálat bizonyára hasznosítható tapasztalatokat és tanulságo­kat hoz majd. Ugyancsak fontos téma lesz a belső el­lenőrzés helyzetének elemzé­se az ipari és fogyasztási szövetkezeteknél. Beszámoltatják a monori Kossuth Tsz-t a tavalyi vizs­gálat során feltárt hiányossá­gok megszüntetése érdekében tett intézkedésekről — utóel­lenőrzés formájában. A tanácsi ellenőrzések ha­tékonysága a kereskedelem területén című vizsgálat első­sorban a fogyasztói érdekvé­delem tükrében veszi számba a szakigazgatási szervek ilyen irányú munkáj ál­hirdetett Magyar Ifjúság Kupa kispályás labdarúgó-bajnokság iránt. A nők részére megyei szinten kezdődnek a küzdel­mek tavasszal. A férficsapatokból sorsolás­sal négyes csoportokat alakí­tottak a szervezők. Körmérkő­zések során két fordulóban, majd a négy csoportelső közül kerül ki a két pár megyei for­dulóba továbbjutó csapat. Az ősz végi első fordulóban a nevezetteknek nemcsak egy­mással, hanem a hideggel is meg kellett küzdeniük a há­rom helyszínen (Monor, Gyöm- rö, Gomba). Heves összecsa­pások, de sportszerű légkör voltak a jellemzői a mérkőzé­seknek, s az első forduló után a Sülysáp SC, a Zebrák (Üllő), a Senior (Sülysáp) és a mono­ri FŰSZERT állnak az élen. Hogy megtartják-e első he­lyüket, az a második forduló­ban dől el, ami március 1-ig kerül lebonyolításra, a területi döntőre pedig március 8-án kerül sor. N. M. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett édes­anyánk. Pintér Károlyné temeté­sén Pilisen megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fáj­dalmunkat részvétükkel enyhí­teni igyekeztek. Gyászoló fia és leánya. Köszönetét mondok mindazok­nak, akik felejthetetlen, drárla jó férjem. Benke Sándor temetésén Vasadon részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, mély fájdalmamban osztoztak özv. Benke Sándorné. {ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Kellemetlen sarok Még nem természetes f apzárta előtti percek a ■*-“ szerkesztőségben. Az egyik nagyközségi tanács elnöke hív bennünket, hogy közöljük a közleményt, amely szerint ekkor és ek­kor áramszünet lesz a köz­ség néhány utcájában. El­mondja, hogy az Elektro­mos Müvek vecsési kiren­deltségétől ők is az utolsó pillanatban kapták az érte­sítést. Ezért nem tudták a lakosság tudomására hozni az áramszünetet, lapunk nyilvánosságát kérték fel erre. Az említett üzemeltető nem először késett a tájé­koztatással, emiatt már na­gyon sokszor magukra ha­ragították az áramfogyasz­tókat. Nem ismerjük a rá­juk vonatkozó belső sza­bályzatot, de ők azt mond­ják, hogy csak a nyolc órát meghaladó áramszünetet kötelesek előzetesen beje­lenteni a közületeknek, il­letve a lakosságnak. Akkor talán az sem véletlen, hogy az időszakos áramszünetek általában hétórásak csak ... Gondolják, minek csinál­junk nyolcórásat, akkor be kellene jelenteni. De így? Mossák kezeiket... Az áramfogyasztók áldásai úgysem jutnak el hozzá­juk. Felvetődik azonban a kérdés, kinek jó ez így? Ezzel kapcsolatos az is, hogy a DÉMÁSZ monori kirendeltségén kívül sem az ELMÜ, sem az ÉMÁSZ so­hasem értesíti lapunkat az áramszünetekről. Mondhat­ná bárki, a DEMÁSZ-nak könnyű a helyzete, hiszen csak felemelik a kagylót. Ez valóban így is van, csak éppen ezzel a cselekede­tükkel azt is bizonyítják, hogy ők törődnek a fo­gyasztókkal, idejében tud­tunkra adják az időszakos áramszünet időpontját. Nem tudná ugyanezt meg­tenni a másik két vállalat ú? A múlt pénteken megint bosszankodtunk a gyömrói posta melletti autóbusz- megállóban. A vasútállo­másról reggel 7 óra 5 perc­kor induló járat — mint majdnem mindig — ezúttal is negyedórás késéssel állt be a megállóba. Haragunk azonban nem tartott soká. Arról van szó, hogy má­tól ez a járat ismét a gyömrói laktanya érintésé­vel indul csak tovább Mo- norra. Mindezt udvarias hangnemben közölte a gép­kocsivezető, főleg a diákok figyelmét hívta fel erre a tényre, nehogy elkéssenek az első tanítási óráról. — Én minden tőlem tel­hetőt megteszek, hogy tart­sam a menetidőt, s beérjek 7 óra 32 percre a monori főtérre — mondta a mik­rofonba a gépkocsivezető. összenéztünk az autóbu­szon, s mindjárt szóba hoz- x tűk, hogy no lám, így is lehet... Amikor néhány évvel ezelőtt a közlekedési vállalatok 120 százalékkal emelték a menetdíjakat, ak­kor az illetékesek szájából elhangzott az ígéret, meg­teremtik a kulturáltabb utazás feltételeit, udvaria­sabbak lesznek a gépkocsir vezetők, jobban betartják a menetrendet. Hogy mindebből keveset tapasztaltunk eddig, annak bizonyára van éppen elég oka. De hogy az ilyen busz­vezetői magatartásnak na­gyon örülünk, az bizonyos. Csak az a baj, hogy egye­lőre kuriózumszámba megy ez a magatartási forma. Jó lenne, ha gyakrabban ta­lálkoznánk ilyen dicséretes figyelmességgel a Volán­busz járatain, //”ét példánkból kiderül az is, hogy mindezt a „fogyasztók” védelmében írtuk le. Az áramfogyasz­tók, az autóbuszutasok is joggal várják el az üzemel­tetőktől a hiteles tájékozta­tást. Hiszen mégiscsak az ő forintjaikból él az emlí­tett két vállalat. S ha így van, akkor ezekért a fo­rintokért a színvona- las(abb) szolgáltatást, tá­jékoztatást is joggal elvár­ják. Gér József Próbapadon a kapcsolók Hanvonta körülbelül 7 millió forint értékű különféle kapcsolót szerelnek össze Monoron a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyá­rának helyi telepén. Bajári Bálininé és Máté Sándorné nrlnö^ ségellenőrök a próbapadon vizsgálják a pillanatkapcsolók ezreit Uancsovszki János felvétele K. Zs. Kulturális programok Mexikó Kupa ’86 Ki jut a megyei döntőbe?

Next

/
Thumbnails
Contents