Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
1986. FEBRUAR 22., SZOMBAT 9 PEST Mtt. rm j EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Gulyás Gábor: — Pest megye fő- és mellékútjai mindenhol járhatók. A havas, hideg időjárás következtében azonban főként az alsóbbrendű utakon hókásás, jeges szakaszok lassítják a tempót. A csúszásveszély miatt óvatos vezetést kérünk, számoljanak hosszabb menetidővel. Az utak hegyi szakaszain a korábbi olvadást követően vízátfolyások keletkeztek, melyek lefagyva, síkosságot okoznak. Szinte állandó témánk lett a dobogókői sípályákhoz vezető utak és parkolók forgalma. Minden hétvégén, így ezen a szombat-vasárnapon is torlódás várható. Kérjük, aki teheti, előbb parkoljon le gépkocsijával és a Pilisszentkereszt—Dobogókő közötti útszakaszt Volánautóbusszal tegye meg. A ráckevei Duna-hídon új forgalmi rend lépett életbe. A járművek egyirányú haladását jelzőlámpa szabályozza, a hídfőknél így esetenként kisebb várakozásra számíthatunk. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabalesetünk színhelye Vác. B. J. harmincegy éves hírlapkézbesítő ittasan vezette autóját, és egy oszlopnak ütközött. A karambol következtében ő maga és tizenhét esztendős utasa .súlyos sérülést szenvedett. B Ez a baleset sincs tanulság nélkül. Az egyik egyenesen lehangoló. Nem szokás ezeken a helyeken az újságíró személyes ügyeiről írni, lelki problémáiról pedig még kevésbé. Most mégis megtesszük. Számtalanszor írtunk már az ittas vezetés veszélyeiről, s mégis egyre- másra esnek italos szenvedélyüknek áldozatul a Pest megye útjain közlekedők közül nem kevesen. Persze ritka a visszajelzés, hogy az ily módon megsérültek olvasói voltak-e lapunknak, kedvelték-e rovatunkat, vagy sem. Am ezúttal olyan valaki — egy hírlapkézbesítő — az áldozat, akinek hivatalból olvasnia kellett mindazt, amit ez- ügyben írtunk. Nos, most a saját bőrén tapasztalta, hogy megfelel a valóságnak, amit évek óta prédikálunk. Tudniillik az, hogy az ital veszedelmes áolog, ha utána jármüvet kíván vezetni valaki. Hírlapárusunk a saját kárán tanulta meg ezt, az okos pedig — a közmondás szerint —. más kárán tanul. HALÁL A SÍNEKEN avagy mennyit ér egy embernek a saját élete? Megint meghalt valaki a fénysorompónál. Hétfőn délelőtt. Szabó Sándor 31 éves eladó, monori lakos a fénysorompó tilos jelzését figyelmen kívül hagyta — azaz annak ellenére, hogy a villogó vörös fény figyelmeztette a reá leselkedő, sőt, felé robogó veszélyre —, a vágányokra hajtott, és összeütközött a Budapest felé haladó debreceni Személyvonattal. Természetesen nem élte túl a karambolt, a helyszínen meghalt. Érthetetlen és értelmetlen halál. S mint ilyenkor általában, felmerül a kérdés: megérte-e? A fénysorompó automatikus berendezés, ha tilosat jelez, az azt jelenti, vonat érkezik. Azt mindenkinek, aki jármüvet vezet, illene tudnia, hogy egy közúti jármű és egy vasúti szerelvény ütközésénél kevés az esélye az előbbiben lévőknek a túlélésre. Mégis újra és újra akadnak, akik személyesen kívánják kipróbálni ezt. El sem tudjuk hinni, hogy ezek az emberek nem az ön- gyilkosság szándékával indulnak el utolsó útjukra, a sínekre... AZ AUTÓKLUB PEST MEGYÉBEN Schmidt László, a dunaharaszti miniállomás üzemeltetője. Amikor ott jártunk, annyira tele volt a műhelye, hogy háza előtt az utcán javította meg egy útközben bajba jutott Skoda gyújtását. (A szerző felvétele) KETTES KESERGŐ Hosszú időn keresztül nyugtatgattak mindannyiunkat, hogy csak bírjuk ki még egy kicsit, és kitűnő úton közlekedhetünk majd Vácról Budapestre és vissza. A legfrekventáltabb útszakaszon voltak a legnagyobb kellemetlenségek. Dunakeszi térségében. Szűk, kanyargós útra terelték a forgalmat, s a főútvonal mindenre hasonlított, csak főútvonalra nem. Vártunk, mert mi mást tehettünk volna, s reméltük, hogy nem lesz ez mindig így. Mint ahogy nem is lett. Átadták az újjáépített 2-est, de az alig átadott út máris olyan, mintha nem újjáépítették, hanem megrongálták volna. Kátyúk és egyenetlen útfelület fogadja az új útra tévedőket. Igaz, a terelőutat is igénybe veheti bárki, s nem is kell attól tartania, hogy már nem főúton jár, ugyanis az elterelés idején indokolt, de most már hónapok óta felesleges — és a forgalmat akadályozó — táblákat kinnfelejtették. A vas- és műszaki b„... előtti stoptáblákat is. Mindez nem tetszik az arrafelé lakóknak, és nem lehet az ottaniakkal beszélni anélkül, hogy ne elítélően szóljanak a dunakeszi úttal kapcsolatban. Várjuk az illetékesek válaszát: ők hogyan látják a 2-es utat és milyen intézkedéseket terveznek ez ügyben és mikor? A LEYLAND-ÜGY Még el sem csitultak a csődbe jutáit Westland helikoptergyár körüli belpolitikai viharok, máris újabb feszültség támadt Angliában: Margaret Thatcher kormányfő a parlamentben bejelentette, hogy csal: igen korlátozott anyagi eszközöket hajlandó a súlyos pénzügyi hiánnyal küszködő British Leyland autógyártó cég rendelkezésére bocsátani. A miniszterelnök e bejelentésével kész tények elé állítja az 1976-ban államosított autógyárat, amelynek megvásárlására ajánlatot tett már az amerikai General Motors és a Ford is. A British Leyland kétségkívül bajban van. A múlt évi deficit elérte a hatvanmillió foníot, s az évek alatt összegyűlt pénzügyi mérleghiány közel félmilliárd font. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter POSTA BO N TÁS samni varjuk leveleiket, címünk: Budapest, pf.: 311 -1446 nrasaa szerint Még tavaly decemberben érkezett özv. Komjáthi Józsefné vecsési olvasónk panaszos levele, melyben a XVIII. kerületi, Gyömrői úti postahivatalban történteket sérelmezi. Egy 95 forint értékű naptárt szeretett volna feladni ismerősének, ajánlva. Bár sokallta a 83 forintos postai díjat, mégis rászánta az összeget. Arra azonban kíváncsi volt, hogy miért kerül ennyibe egy egyszerű naptár továbbítása? Panaszosunk levelét még decemberben továbbítottuk a pestlőrinci postahivatal vezetőjének. Nagy Zoltán hivatal- vezető válasza a napokban érkezett meg szerkesztőségünkbe. Lényege röviden: özv. Komjáthi Józsefné vecsési lakos panaszát megvizsgáltam, a felvételben érdekelt dolgozótól igazolójelentést kértem. Megállapítottam, hogy a panaszos küldeménye nem a postai szabályzatoknak megjelelő volt, mivel a szabályzat kimondja, nyomtatványt úgy kell csomagolni, hogy tartalmát könnyen meg lehessen vizsgálni és egyéb küldemény bele ne csúszhasson. Megvizsgálást gátló lezárás esetén a küldeményt a posta levélnek (esetleg csomagnak) tekinti. A panaszos a naptárt nejlonba csomagolta és szigetelő szalaggal ragasztotta le, ezért a kezelő nyomtatványként nem tudta felvenni, mert nem felelt meg az előírásnak (bontható „kötéssel” legyen ellátva). Mivel a feladó a felkínált csomagolópapírt és zsineget az alkalmazottól nem fogadta el, ezért a küldeményt a posta csak levélként tudta továbbítani. Annak pedig ennyi az ára. Vadkár a szőlőben A veresegyházi Kapitányföldön levő szőlőmben tetemes vadkár keletkezett még két évvel ezelőtt. A veszteséget őzek okozták, amit azonnal bejelentettem a vadásztársaságnak. Nemsokára kárbecslő érkezett, aki a fővadász társaságában megtekintette a feldúlt szőlőt, megállapította és elismerte az őzek által okozott pusztítást. Először csak ideiglenes, majd október 3-án végleges kárbecslési jegyzőkönyv készült, mellyel a helyi tanács is egyetértett. Ebben a kár összegét 4800 forintban állapították meg. Eddig minden .rendben is lenne. Ám az általam is elfogadott összeget hiába vártam, csak ígéreteket kaptam mindenhonnan, pénzt nem. Sürgetni kezdtem ügyemet levélben, majd személyesen. Beszéltem a Nédler Herbert Vadásztársaság elnökével ésHel- tay István megyei fővadászmesterrel, aki azt ígérte, hogy kilátogat hozzám, de ez is csak ígéret maradt. Közben teltek a hetek, hónapok. Tavaly nyáron levelet kaptam a MAVOSZ Pest Megyei Intézőbizottságától, hogy a megítélt vadkárt a vadásztársaság nem fizeti ki, mert ebben az ügyben a vadkár fogalmat nem tartja megfelelőnek, és a kártérítési határozatot nem tartja helytállónak. A MAVOSZ azt javasolta, hogy igazamnak polgári peres eljárással szerezzek érvényt. A.helyi vadásztársaság elnökének látogatását azóta is várom ebben az ügyben, bár a leiratban szereplő közeljövőt ők elég tágan értelmezik. Miért van szükség ennyi huzavonára? Veszteségemet hivatalos jegyzőkönyvben állapították meg, én elfogadtam a becsült összeget, a tanács pedig szentesítette az egészet. A csűrés-csavarás miatt mégis rétestésztaként nyúlik ez a szerintem nem is olyan bonyolult ügy. Peres eljárás indítására nekem se pénzem, se időm, se energiám, öreg vagyok már ahhoz, hogy a napnál világosabb igazamat bírósággal kelljen igazoltatnom. Takács József Veresegyház Halé, ha raem jé Lapunknak írta meg panaszát Farkas Béla kaposvári lakos, aki a Dunakanyarban járt február 4-én és a következőket tapasztalta. A reggeli órákban szeretett volna átjutni Nagymarosról Visegrádra, hogy onnan folytassa tovább útját. Erről azonban le kellett mondania, mert az átkelő kishajó üzem- képtelenné vált és nem közlekedett. Emiatt nemcsak ő, de sok útitársa maradt a Duna innenső partján. Bosszúságáért a Pest Megyei Kishajózási és Javító Vállalatot okolja, mert véleménye szerint nem fordítanak kellő gondot járműveik karbantartására, illetve az elromlott hajók pótlására. Tartalékhajó üzembe állításával ugyanis megoldható lett volna a menetidő szerinti járat elindítása, ★ Olvasónk észrevételeit a vállalat illetékeseihez továbbítottuk. Minden jót, doktor bácsi Bensőséges ünnepségen köszöntötték Pomáz község tanácsa és lakói 90. születésnapján a falu egykori főorvosát, a vasdiplomás dr. Tiszolczy Lajost, aki ötvennégy éven át hiba nélkül látta el feladatát a településen és környékén. Körorvos-helyettesként kezdte pályáját 1922-ben. Pomázon, Csobánkán, Szent István-tele- pen gyógyított, és szülésekhez gyakran hívták Budakalászra, Pilisszentkeresztre. Kinevezett körorvosként betegeinek úgy is segített, hogy saját zsebből fizette az arra rászorulók gyógyszerét, vagy meleg ételt küldött a szegényebb fekvőbetegeknek. Pácienseihez közvetlen viszony fűzte, és a mai napig is Lajos bácsinak szólítják a faluban. Évtizedekig házhoz vitte a gyógyulást, a bizakodást, a reményt — hol gyalog, hol lovas kocsival, vagy fiatal korában lóháton — még az olyan félreeső helyekre is, mint a Holdvilág-árok és a Kőhegy. A közelben nem volt mentőszolgálat, ezért rá várt a balesetek sérültjeinek ellátása, sőt, a dühöngő elmebetegek megfékezése is. Utóbbiak kezéből néha tőrt, vagy kést kellett kiütnie. Az 1920-ban orvossá avatott Tiszolczy doktor példamutató munkásságát több kitüntetéssel is elismert-'«. De minden kitüntetésnél többre, becsüli volt betegei szereteíét, hogy nem feledkeznek meg az öreg doktor bácsiról. Pomáz hálás lakói azt kívánják Lajos bácsinak, amit sokan tőle kaptak: erőt. egészséget! Kacsovszky Nándor Pomáz If Sssé különös téli spart A frissen esett hó tündöklő fehérségében különös látványra lettem figyelmes. Az Erzsébet királyné dombjáról „élő szánkók” serege viharzott lefelé Nem akartam hinni a szememnek: 20—25 gyermek kettesével összekapaszkodva háton és hason csúszkált, mit sem törődve kabátjuk. melegítőjük és csizmáik épségével, tisztaságával S mindez tanári felügyelet mellett! A 45 év körüli tanárnő békésen szemlélte az eseményeket, sőt, szemlátomást szórakoztatta őt a srácok han- cúrozasa. Ez lenne a modern pedagógia? Jómagam nem vagyok híve az olyan játéknak, amelyben a még felelőtlen gyerek azt tesai, ami neki tetszik. A játékot is meg kell tervezni, fel kell mérni a benne rejlő veszélyeket és esetünkben a károk lehetőségeit. Miért nem gondolt vajon a felügyelő pedagógus arra, hogy milyen fogadtatásban lesz részük a szakadt, piszkos öltözékben hazatérő nebulóknak? Az efféle „parttalan” nevelés talán tetszik a gyerekeknek, de a magam részéről csak elítélni tudom. Azt hiszem, véleményemmel nem vágyok egyedül. Remélem, hogy a kartársnő a legközelebbi téli sportdélután előtt figyelmezteti majd ta- nítványaiL hozzanak szánkót és sílécet magukkal. Így megmarad a mozgás, a sportolás öröme, és a gyerekek sem nyűvik szét a drága holmi,kát. Sík István ny. tanár Gödöllő i mi in— Nem hátulja a szemét? A falragaszokról ismert, szójátékon alapuló kérdést most a filmgyár illetékeseinek szeretném feltenni. Munka- területükön ugyanis lebontottak néhány épületet, s a törmeléket, a sittet kupacokéba terítették le a vasúti pálya szomszédságában lévő kerítés mellé. Mindez a főbejárat felől nem látható, sőt a filmgyárban sétálgató vendég sem veheti észre. De nap mint nap sok ezer utas — Veresegyház és Fót felől érkezve a főváros felé — gyönyörködhet a vigasztalan látványban. Kétségtelen, hogy a filmesek területén található szemét nem közterületet csúfít, de attól még szemet szúr. Amúgy is akad gond Fót környékén — no meg az egész országban — a környezet- védelemmel, hiszen az utak mentén orvul leborított, kidobott hulladéknak sosincs gazdája... Az említett szemétdombnak viszont van. Jó lenne, ha a filmgyáriak mielőbb megszüntetnék e látványos csúfságot. Kovács Miklós Fót Repedezneka tfáiyogházak * 31 Lukács Mihály galqahévizi olvasónk a Kossuth utca 32-ből telefonált szerkesztőségünk ügyeletére. Utcájuk — mint elmondta — a település egyik legkeskenyebb utcája. A zömében nyugdíjasok lakta soron a lakóházak 80-90 százaléka vályogból készült. A problémák még 1979-ben kezdődtek, amikor egy kocsma nyílt az utcában. Attól fogva a tsz különböző erőgépei gyakrabban vették erre útjukat. A házaikat és nyugalmukat féltő lakók 1981-ben 31 személy aláírásával kérelmet nyújtottak be a tanácsra, hogy tiltsák ki a dübörgő gépeket a keskeny útszakaszról. Az akkori tanácselnök továbbította a beadványt a tsz- hez, de nem történt semmi, a dolog „elaludt” valahol. Tavaly nyáron újraélesztették az ügyet, mert a zömében nyugdíjas háztulajdonosok szerint a gépek okozta rázkódásoktól károk keletkeztek a lakóépületekben. Felvettek egy jegyzőkönyvet, melyben azt is rögzítették, hogy véleményük szerint az említett járművek a másik két szomszédos utca felől — melyek szélesebbek is — meg tudnák közelíteni úticéljukat, vagyis a munkaterületet. Telefonálónk nem érti, hogyan lehetséges, hogy a tanács annyi éven át nem volt képes akaratát — a lakosság kérése alapján — a tsz-szel szemben érvényesíteni. ★ Barna János tanácselnök szerint a tsz vezetői ígéretet tettek arra, hogy csak akkor közlekednek lánctalpasaik az említett útszakaszon, ha az utca végében levő dűlőre hajtanak. Az elnök véleménye szerint azonban a számításba jöhető másik két utca burkolata még rosszabb állapotban van, mint a lakók által reklamált Kossuth utcáé. Megoldódott rejtély Tóth Judit dabasi olvasónk helyes keresztrejtvénymegfejtéséért kétszer Is, november 23-án, illetve november 30-án olvashatta nevét lapunkban a díjazott nyertesek között. Mivel az ajándékutalványokat hiába várta, január 20-án reklamálását eljuttatta szerkesztőségünkbe. Panaszát továbbítottuk a Hírlapkiadó Vállalat illetékeseihez, akik alábbi tájékoztatást adták: A postán feladott nyeremény könyvutalványokat 1985. december 3-án, illetve 6-án Unyi Józsefné, illetve Gogolok L énárdné — valószínűleg Tóth Judit munkatársai — átvették. A küldeményeket azonban a jelzett két dolgozó elfelejtette időben átadni a címzettnek — amelyről Fe- hérné Spanyiel Teréz vezető óvónő tájékoztatott bennünket — és ebből következett Tóth Judit reklamálása. Időközben az utalványokat a nyertesnek átadták, a késedelmeskedésük miatt okozott bonyodalmakért pedig az említettek elnézésünket kérték. Magasperon kellene A dunavarsányi vasútállomáson sárban, gödrök között, tócsákon át lehet csak a beálló szerelvényeket megközelíteni. A vonatra való felszállás, illetve onnan a leszállás alig lehetséges és igen balesetveszélyes. Az idős emberek, és a kisgyermekkel utazók helyzete a legnehezebb. Olyan magasperonra lenne szükség, amilyet Dunaharasztin is építettek. Ezzel biztonságosabbá válna a le- és felszállás. Egyébként a vasútnak ezen a vonalán a dunavarsányi állomás a legforgalmasabb — főleg nyáridőben, a délegyházi üdülőkörzet miatt—, és ezért különösen érthetetlen, hogy mostohagyermekként bánnak vele az illetékesek. Az állomás közelében található egy fénysorompóval védett vasúti átjáró, tritely szintén veszélyes az ott gyalogosan átkelőknek, mert nincs kiépített gyalogjárdája. Ijesztő a vasúti síneken, a teherautók és a személygépkocsik között csúszkáló iskolás gyerekek, öregek látványa. A Dunavarsányból a fővárosba utazók többsége Pesterzsébeten száll le. Itt sincs magasperon és hiányzik egy tető is, ami megvédené az utasokat az időjárás viszontagságaitól. Van ugyan egy füstös és hideg váróterem, de jtt nem célszerű várakozni, mert a beérkező vonatok általában száz, százötven méterrel az állomá- épület után állnak meg. Örök rejtély, hogy miért? így a szerelvény utolsó kocsiját is csak futva lehet elérni. Egyébként a pesterzsébeti régi, tornyos állomásépület is dülede/ik, rég megérett már a lebontásra. Név és cím a szerkesztőségben
