Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

A Geika helyén ELAK

Tavaly is nyereséggel zárta az évet az ELAK, a lakosság szolgálatában álló Elektroakusztikai Tanácsi Kisvállalat. Gyorsabban javítják a tv- és a rádiókészülékeket, mert a gyakran hiányzó alkatrészekből sikerült feltölteni, a raktárukat. H. Nagy Imre színes tv javítása közben. (Hancsovszki János felvétele)

Szovjet vígjáték

Ma történik

Részközgyűlések. A Vác és

Vidéke Áfész tagjai ma két helyen, Sződön a művelődési házban és Radon a tanács épületében tartják beszámoló és küldöttválasztó részközgyűlésüket délután öt órakor.

A Tízen Túliak Színháza Abérletében délután 3 órakor Gáti Oszkár a János vitézből. Nagy Attila pedig a Toldiból mond el részleteket. Közreműködik Kiss Tamás kobzon.

A Dunakanyar eszperantó csoport mai klubnapján farsangi mulatságot rendeznek.

A Kultúr Filmszínház a délutáni előadásokon az Olaszok hihetetlen kalandjai Lerrin- grádban című szovjet vígjátékot mutatja be.

Egykori tanítványok, mai kollégák

Ma már ritkák az olyan sorsok és életek, amelyek harminc-negyven esztendeig egy helyen és a hivatásul választott pályán képesek kamatoztatni értékeiket. A legtöbb ember vándorolni szeret. Előbb-utóbb nyugtalan lesz egy helyen és másfelé vágyik. Az állandóságnak és a változatosságnak is van ereje. Míg az előbbi elmélyít s megérleli az alapvető emberi életértékeket, addig az utóbbi az élmények és a lehetőségek nagyobb gazdagságát tárja elénk. A helyünket azonban mindenütt meg kell találni, hogy ne veszítsük el önmagunkat.

A következő sorok olyaín emberről szólnak, akiben az elvándorlás nyugtalansága soha nem kísértett, aki 38 évig egy munkahelyen kovácsolódott becsületben, szorgalomban és emberségben.

Küldetéshit

A nagymarosi általános iskola folyosóján várakozók. Az ügyeletes fiúktól megtudom, hogy néhány perc múlva ki- c^öngetnek. Addig- az iskola képzőművészeti szakkörének munkáiban gyönyörködöm. Egy hatalmas falrészen a gyermeki lélek finoman árnyalt, ötletgazdag élményvilága elevenedik meg a vidám színekben, a bájosan . egyszerű vonalakban. A legtöbb rajz illusztráció, amelyhez a gyerekek írtak meséi. Maga az iskola régi, patinás épületnek tűnik, bár minden ízében kívánná már a felújítást. Miközben így fejtegetem a régi falak, íolyosófor- dulók üzenetét és sóhaját, megszólal mögöttem egy hang.

— Ne is találgassa, milyen régi ez az épület! 1914-ben tervezték Fiúmé ben. Innen a lapos tetőzet, a mozaikkockás homlokzat. Jelenleg 489 kisiskolás birodalma. Persze ösz- szeszámlálni is nehéz lenne, hány nemzedéket szolgált már ki az iskola — mondja, s közben bemutatkozik. — Mundi Jánosné vagyok, az iskola igazgatója.

Amikor megemlítem neki jövetelem célját, elismerő, méltató szavai nyomán héhány pillanat alatt képet kapok arról az emberről, aki miatt idejöttem: Jakus Mi- hálynéról, a kollégáról, a tanárról, az emberről. Az igazgatónő nem használ nagy szavakat Nincs szükség rá. így is pontosan érzékeltetni tudja azt az őszinte tiszteletet, szeretetet és megbecsülést, amellyel az egész iskola — s ö mint régi tanítvány is — körülveszi Jakus Mihálynét. Aki a hosszú évek során emberi mentalitásával, pálya- és gyermekszeretetével mindezt kivívta.

Hogy küzdelem volt? Egész biztosan. Hiszen emberi értékeinkért önmagunkban önmagunkkal is meg kell kezdenünk, hogy kiérdemelhessük mások, a környezetünk bizalmát, elismerését, szereteíét. S mindezt megvalósítani egy életen keresztül egyetlen helyen, ahhoz bátorság, hűség kell, küldetéshit. Ezt egyesítette magában Jakus tanárnő.

Temperamentumossága, derűs kedélye s az arcán ott élő örökös munkaláz — ahogy jöttömre kifordult az osztályteremből — igazolni látszott, amit egyik fiatal munkatársa, . az iskolatitkár, Rácz József né mondott róla:

— őbenne annyi fiatalos lendület, energia van még mindig, hogy lelkesedése, optimizmusa magával sodor mindannyiunkat.

— Mit is mondhatnék önmagámról, munkámról? sóhajt fel, miután félrevonultunk beszélgetni egy kis terembe. — 1948-ban végeztem a tanítóképzőt Budapesten az angolkisasszonyoknál. Akkoriban a nőnek nem volt sok választási lehetősége. Pedagóguscsaládban nőttem fel, így én is a pedagóguspálya felé orientálódtam. Soha v - n bántam meg. A család mellett — három fiam, öt unokám van — mindig is életelemem volt a munkám. 1948 októberében kerültem Nagymarosra.

— Férjemmel együtt itt kaptunk lakást, itt telepedtünk le. Ebben az iskolában kezdtem tanítani, s innen mentem nyugdíjba. Tanítottam alsóban, majd felsőben a magyart, ipari rajzot, s miután elvégeztem a testnevelési főiskolát, a testnevelést. De voltam napközis nevelő is. Mint fiatal tanerőt oly szeretettel és emberséggel fogadtak a nagymarosi általános iskolában a kollégák és a gyerekek egyaránt, hogy úgy éreztem, nemcsak magánéletemben, de munkámban is otthonra találtam itt.

— Soha nem vágytam el. S ez a hűség — ne tűnjék ez nagy szónak! — visszatekintve a 38 évre, számomra soha nem volt teher. Olyan gyerekek nőttek fel a kezem alatt, akik ma már kollégáim. A jelenlegi tantestület 80 százalékát tanítottam. Tudja, ez milyen nagyszerű, szóval aligha kifejezhető boldog érzés az emberben.

— Amikor 1982 szeptemberében nyugdíjba mentem — három évvel így is tovább dolgoztam —. azt hittem, megállt körülöttem és bennem az élet. Nem találtam a helyem. Három hónap múlva, amikor visszahívtak tanítani, mintha puskából lőttek volna ki, úgy jöttem. Akkor napköziben tanítottam, most szeptembertől pedig az I. osztályt viszem váltótársammal. Hoffmann Mátyásnéval együtt. Ugyanis három éve iskolaotthonos rendszerben működünk.

— Reggel nyolctól délután öt óráig itt vannak a gyerekek, foglalkozunk velük, leckét haza nem visznek. Az oktatás és a napközi ily módon való egymásra épülése, egymásba olvadása jó, mert kézben és szem előtt vannak a gyerekek.

A szakszervezetben

— Az elmúlt hetekben búcsúztatták önt a pedagógusszakszervezet váci körzeti bizottságának év eleji első bizalmi testületi ülésén, Vácott. Mint gazdasági vezető tíz évig látta el ezt a tisztséget a pedagógus-szakszervezetben

— 1948 óta tagja vagyok a szakszervezetnek. Kezdetben csak besegítettem, majd hét

évig a járás, majd 1983-ban. amikor sor került a városi és a járási pedagógus-szakszervezetek összevonására, az egész testület gazdasági felelőse lettem. Erről mondtam most le. Ügy éreztem, ez már sok nekem, hiszen mintegy 2300 tagot számlál az összevont szervezet.

Eredményes pedagógus- és népnevelő tevékenységét jelzik még más kitüntetések is. Megkapta a Kiváló Pedagógus kitüntetést, a Pedagógus Szolgálati Érdemérmet, a Miniszteri Dicséret és a Nagymarosért kitüntetést.

Osztani magad

— Tudatosan soha nem törekedtem tekintélyre. Azt tartom, aki arra törekszik, annak soha nem lesz tekintélye sem a felnőttek, sem a gyere kék előtt. Egyszerűen ember nek kell maradnunk, és meg kell tanulnunk úgy elfogadni a másikat, ahogy van, úgy szeretni, amilyen. Ez az egyetlen titka — véleményem szerint — a jó emberi kapcsolatoknak, az egészséges együttműködésnek. És még valami. Az életigazságokat sem elég csak megtanulni, hanem meg kell azokat valósítani is!

Búcsúzóul még utánam szólt. — Olvassa el Váci Mihály Eső homokra című versét, s megérti, miért szép ez a pálya.

íme álljon itt a versből néhány gondolat. ,. .’’osztani magad:/ hogy így sokasodjál: kicsikhez hajolni / hogy magasodjál; Széjjel szóródni / eső a homokra / sivatagnyi reménytelen dologra, s ha nyár se lesz tőled js a táj se zöldebb / kutakká gyűjt a mély: / soká isznak belőled!'

Szórád Ágnes

VÁCI

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM

1986. FEBRUÁR 20., CSÜTÖRTÖK

Gyalogosok a tilosban

Az akciót tovább folytatják

Tiszteletet - a sorompónak

Vácott és környékén minap a városi rendőrkapitányság, valamint a Budapesti Vasútigazgatóság illetékes szakvezetői vasútiso- rompó-ellenőrzést tartottak a forgalmasabb út—vasút kereszteződésekben. Az akció része volt annak a korábbi megállapodásnak, amelyet a Pest Megyei Rendőrkapitányság kötött a MÁV Budapesti Igazgatóságával.

ehhez hasonló rendszeres sorompó-ellenőrzéseket, különösen a nagyobb forgalmú, veszélyesebb helyet: Érd, Vác,

Monor, Cegléd térségeit látogatják meg sűrűbben ...

Kép és szöveg: Sera Sándor

Az ellenőrző közegek ez alkalommal arra voltak kíváncsiak, hogy a sorompók az előírásnak megfelelően működ- nek-e, és természetesen azt is megfigyelték: a gépjárművek, a kerékpárosok, a gyalogosok tiszteletben tartják-e a villogó vörös fényt, amelynek figyelmen kívül hagyása bizony már sok tragédiát okozott. A most vizsgált útátjárók közül az úgynevezett AS—296. számú (Vác—Göd között) a leg- hírhedtebb. ahol három évvel ezelőtt egy személygépkocsi került a robogó vonat elé, amelynek következtében az autó három utasa szörnyethalt.

Az ellenőrök — most is, mint más hasonló esetben — rangrejtve végezték munkájukat. így sikerült megfigyelni, hogy az arra közlekedő járművek vezetői önszántukból tartják-e be a szabályokat.

Az akció során a rendőrség és a vasút munkatársai elégedetten nyugtázták, hogy megfigyeléseik során egyetlen gépkocsi sem próbálkozott áthajtani a villogó vörös fénynél. Akadt azonban két gyalogos, aki a Vác—Gödöllő közötti sorompón a tilos jelzésen ment át. Igaz, a két szabálysértő mielőtt a sínekre lépett, alaposan körülnézett, s így csak 100—100 forintjukba került a körülbelül másfél perces időmegtakarítás.

Az akcióban részt vevők a későbbiekre vonatkozóan elmondták, hogy Pest megye területén tovább folytatják az

A

■MBs

V«

• !WM: . <-r,, .

Megnyugtató látvány a robusztus mozdony és a törékeny gépkocsik békés közelsége

Fésűs Éva világa

Mese - jó illatú réten

Móricz Zsigmond végvári vitézei a szabad portyázás után elnyúlva a zöld füvön, vagy rongyos dolmányaikon henteregve, éhesen hallgatták Miklós hajdú meséit az Ökes- és Magdapurgáról. Mannaként, az égből hullott aranytallérok adták a mese ábrándos fonalát. Kornyadozó gyomrokkal várták a tallérok megváltásával a jóllakottságot, de a mese csak álomkép maradt és szomorú sorsukon nem változtatott.

A váci Fésűs Éva könyvekkel, az éter hullámaival, a televízió képein át gyermekeink álombamerülésének egyik kedves mesemondója, Ö nem vitézekről, királyokról, fejedelmekről mesél, hanem állatokról, akik csendben, emA válogatottságról áhítoznak

„Sínen” a női evezősélet

bereket iá meghazudtoló sze- retetben élnek jó illatú réteken, egymással megférve, mint az apokrif írásokban Noé (Naomi) bárkájában a szelídek és a ragadozók együtt. Mesével átszőtt ez az állatvilág, amelyben itt is a jó jutalmát, a gonosz büntetését nyeri el.

A Magyar Televí-,ó az elmúlt év karácsonyán ismételte meg Fésűs Éva a Tapsikáné fülönfüggője, ma ’ ‘ az ú j évben a Nyúl a cilinderben című bábjátékát. Mi, felnőttek is csudáljuk a rét állatainak, növényeinek a bemutatását. Olyan sodró ez a kép, mint a klasszikus nagy orrúnak bemutatása Gascogne legényeiről. A Csupafüllel, a Kajlatapsival és az Alamuszival a réti nyulakat. a Ravaszdi rókával a rét veszedelmét, aki a ritkabúza játszótéren szövi a cselvetést ellenük. Tüskeböki- ben a minden jóra fogékony sündisznót, a kattogó Ürge- gyurit, a rét belbiztonságát őrző Főtörzshörcsögöt, az általa megtalált bűnüldöző alkalmatosságot, a Pókhálóakciót, a piros pipacsot mint állj jelzőt, a nagy találkozó- helyet, a rét presszóját a Mézes-madzag cukrászdát.

Csupafül első kötete még 1968-ban jelent meg a Móra Könyvkiadónál, majd ezt követte a rádióban a Palacsintáskirály című 50 perces hangjátéka, melynek szereplői között említhetjük Bessenyei Ferencet és Rajz Jánost.

Fésűs Éva Vácott született és itt érettségizett 1944-ben a Karolina Felsőkereskedelmi Középiskolában. Édesapjától örökölte irodalomszeretetét, aki nyugdíjas közjegyzőként, szép életkorral él városunkban. A Magyar Nemzet már középiskolás korában elfogadta írásait. Ezek nem mesék voltak. Egy írására emlékszem. Hereieg Ferencről szólt, a kor koszorús kormányírójának valamelyik születésnapján szükségelt ajnározásról. Kaposvárra ment férjhez. Har- matsúlyával három gyermeket szült és azok kilenc unokával ajándékozták meg.

Petővári Gyula

ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

A csípős hideg és a havat hordó szél ellenére sokan vannak, akik délutáni sétájuk színhelyéül a Duna parti korzót választják. Amikor a régi VSE csónakház előtt elmennek, bentről nehéz súlyok csattogását hallják, s az épület melletti lépcsősor is szinte állandóan foglalt az edzésüket végző evezősöktől.

Sokan meglepődnének, ha belépnének a pár évvel ezelőtt még csónakházként megismert helyiségbe, mert ott jelenleg már súlyzókkal felszerelt kondicionáló terem van. Meglepetésre ad az is okot, hogy a felkészülésüket végző sportolók közt nagyon sok a lány. Edzőjükkel ifjabb Buchnitz Zoltánnal, a női szakág vezetőjével beszélgettem a lányok eredményeiről és jövőbeni terveiről.

A fiatal edző az elmúlt évvel kezdte áttekintését, bár mint azt elmondta korántsem egyéves munka gyümölcse amit elértek, mert csoportja már 1982 óta dolgozik együtt. Visszatérve tehát az elmúlt, 1925-fis esztendőre a Ián-ok igencsak szép sikereket értek el. Az ifjúságiak közül a nyolcas, megelőzve a nagy fővárosi nevelőegyesületeket biztosan szerezte meg a bajnoki címet, de egyaránt bronzérem jutott a kormányos nélküli kettes és a kormányos négyes egységnek.

A szép sikert elért egységekbe a következők eveztek: Forberger Mária, Mojzis Katalin, Struve Katalin, Fidel Ildikó, Molnár Krisztina, Si- kora Zsuzsa, Mojzis Andrea, Parádi Barbara és a kormányos Paulik Veronika. A lányok közül eredményei alapján a Forberger, Fidel, Struve. Mojzis K. bekerültek az országos ifjúsági válogatottba, igaz a Vasas-lányokkal közösen nyolcast alkotva, de részt vettek a bulgáriai IBV-n, ahol a kevés közös edzés ellenére is a VI. helyen végeztek.

Ami a jövőt illeti, kisebb változások történnek az egységek összeállításánál, hisz Sikora Zsuzsa sikeres egyetemi felvételije ős Mojzis L., valamint Forberger felnőtt korcsoportba való kerülése miatt változtatni kell az ossz állításon. Jelenleg négyen vannak, akik esélyesek n nyolcasba való bekerülésre és felkészülésüket, valamint lelkesedésüket illetően bizonyára nem lesz gond és meg tudják ismételni az elmúlt évi sikert.

Az elmúlt évinél is eredményesebb egységként jöhet számításba a Fidel—Struve kormányos nélküli kettes, akik még három évig tartoznak az ifjúsági korosztályba. Mivel a nyolcasba is több serdülő szerepelt és a bekerülésre áhíto- zók is a legfiatalabb korosztályba tartoznak ez az egység hosszabb távon még eredményesebbé válhat a nemzetközi mezőnyben is. Biztos, hogy ezért a Szönyi, Nagy, Szatmári, Noé négyes minden tőle telhetőt meg is tesz. További cél az idei esztendőre, hogy legalább négy versenyző bekerüljön az ifjúsági válogatottba, közülük is a már említett Fidel—Struve kettőstől pedig sikeres IBV-szereplést várnak, mellyel biztosíthatják helyüket az ifjúsági VB-n is.

A férfiak kiemelkedő szereplése mellett, ha nem is annyira közismert, de el kell mondani sínen van a váci női evezősélet. A szakosztályban nagyon sok tehetség és csinos leány bontogatja szárnyait, hogy méltó utódai legyenek egykori kiváló női evezőseinknek Kőhalmi Évának, Ribárinénak és Szentkirályi Ildikónak. A szakosztályban a feltételek adottak a többi most már csak a lányokon és edzőjükön múlik. További sok sikert kívánunk nekik.

—ri—