Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

1986. FEBRUAR 18., KEDD

5

V^WfffOT

ADIOFIGYELO

ÖTÖDIK SEBESSÉG. Az ifjúság, politika, kultúra alcímű műsor ezúttal az ifjúság és közművelődés témakörének összefonását tűzte ki célul a hét végi összeállításban. Melyek azok a formák, amelyek megfelelnek a következő generációnak? Vajon a művelődési házak és spontán szerveződésű klubok egymás ellen dolgoznak-e, avagy megtalálják a közös hangot? Netán amikor a hivatásos népművelők átveszik az ötleteket, kioltják az újszerű kezdeményezéseket ?

Számtalan, napjaink köz- művelődési szakembereit foglalkoztató kérdés hangzott el az egyórás műsorban. Az elméletet megalapozandó, Neuman Gábor mikrofonja előtt megszólaltak az érintettek. Százhalombattára látogatott el a rádió stábja, tetten érni a művelődési egyesületek — közelebbről a SZIKE, a Százhalombattai Közművelődési Egyesület — sorsát. A megszólaló fiatalok az — úgymond — alulról szerveződő, spontán közösségek jelentőségéről szólották. Arról, hogy ők maguk tudják legjobban, mit is szeretnének. Az öntevékeny közösségek azonos érdeklődésű, társakat kereső ifjakból verbuválódnak. Életkori sajátosságaikra jellemző: mást akarnak, mint az előttük járók. Ezért találnak ki — a felnőttek szemében képtelenebbnél képtelenebb — újszerű ötleteket. Ezért jönnek maguktól és nem hívásra. Az egyik egyesületi tag találóan fogalmazta meg, mi a különbség az egyesület és a művelődési központ klubjai között. Míg az utóbbiak toborozzák a közönséget, addig ők maguktól szerveződnek. Természetesen a riportból kitűnt, hogy csak úgy életképesek az egyesületek, ha valóban tartalmas célt tudnak tagjaik elé állítani. A mást akarással jelentkeznek a százhalombattai fiatalok is. Szerencsére a helybéli népművelőkben partnerekre akadnak.

A GYED. Lassan mindenki megismerkedik az új fogalommal, a gyes párjával. A

március elsejével életbe lépő új gyermekgondozási forma sokakat érint. Nem véletlen tehát, hogy a tömegkommunikációs eszközök is műsorukra tűzik, egyre több magyarázatot adnak. Márpedig erre mindenképpen szükség van. Hiszen a napokban megjelent rendelet számtalan olyan kérdést vet fel, amely válaszra vár. A 168 óra a legjobb műsoridőben, szombaton délután foglalkozott a témával. A rádióhallgató azt is megtudhatta; kedvezőbb volt az elmúlt esztendőben a születések száma. Több gyermek született, s mindenki szeretné, ha ők jobb körülmények között nevelkednének. A rendelet szakemberei

— dr. Kis Lenke a társadalombiztosítás és dr. Szepesi György, a pénzügy értőjeként

— elemezték a kedvező változás lényegét. Már a műsor során is érezhető volt; nincsenek teljesen egyértelmű helyzetek. Éppen ezért a hallgatók kérdéseire, kételyeire adott válaszok rendkívül fontosak. A hírek ugyanis sok mindenről keringenek. A sajtóban ugyancsak sokféle megközelítés jelent meg.

Erdősi Katalin

Rákóczi menlevele

Értékes helytörténeti dokumentumra bukkant az esztergomi érseki levéltárban dr. Kamody László muzeológus. Kutatás közben rátalált II. Rákóczi Ferenc 1706. május 28-án Érsekújvárott aláírt menlevelére. A fejedelem Komárom vármegyében levő Almás község lakóinak kérelmét méltányolva elrendelte, hogy a maga, az udvari kapitány és a generálisok engedélye nélkül a szabadságharc katonái nem térhetnek be a községbe ételt, italt és lovaiknak abrakot kérni.

Rákóczi indoklása szerint a szabadságharc nem lehet ok arra, hogy tovább nyomorgas- sák, sanyargassák a hűsége alá tartozó helyeket, azok lakosait. „Hadakozásunk célja a nagy és elviselhetetlen iga alól való felszabadításuk" — írta a menlevélben.

A ma már Almásneszmély nevet viselő község Komárom megye nagy történelmi múlt-' tál rendelkező helységei közé tartozik. Lakossága példamutató szorgalommal ápolja a múlt történelmi hagyományait. Csokonai Vitéz Mihály és ifjúkori szerelme, Vajda Julianna — Lilla — használati tárgyaiból, eszközeiből emlékszobát rendeztek be a művelődési otthonban.

Magyar—jugoszláv együttműködés

Közös tévéprodukciók

Magyar—jugoszláv tévéfil- mek közös alkotására vállalkozott az MTV pécsi stúdiója, Valamint az újvidéki és a ljubjanai televízió. Az együttműködésre a magyar és a jugoszláv televíziók közötti általános megállapodás alapján került sor. Olyan témákat dolgoznak fel, amelyek kifejezik a két szomszédos nép sokoldalú kapcsolatait, megjeler nítik közös történelmi emlékeinket, kulturális értékeiket A műsorokat együtt forgatják a magyar és a jugoszláv tévések, s természetesen mindkét országban bemutatják majd az új alkotásokat.

Hazánkban először készül nemzetiségi (szerbhorvát) nyelvű tévéjáték. A „Meg- felezettek’’ című alkotás a Mohácson született és Budapesten élő Predrag Sztepano- vics nemzetiségi író és műfordító azonos című regényének lesz a televíziós változata.

Hunyadi Mátyás legendás alakja a középkor óta elevenen él a szlovén népben, része a szlovén nemzettudatnak és a szlovén népköltészetnek. S2irrte magától kínálkozott tehát a gondolat, hogy az eddigi legnagyobb magyar—szlovén televíziós vállalkozás a „Mátyás király nyomában” című dokumentumfilm legyen.

(3arcza Zsolt felvétele)

Ismét szép a Rudnay-kastély

Együtt élhetnek a természettel

Egykor Veress Pálné Be- niczky Hermina, a mágyar nők emancipációja és az oktatáspolitika prominens személyisége élt itt. Emlékhelynek is jelentős lehetne, ám ennek nyoma sem található a váchartyáni Rudnay-kasté- lyon.

Egy Budapesten élő, Budakeszin tanító biológia—kémia szakos tanár, Kovács Ferenc mesélt erről a középnemesi kúriáról, amelyben álmait látta megvalósulni.

Virágok és lovak

— Négy gyermekem van, a legidősebb 10 éves, s aztán követik egymást, mint az orgonasípok. Az én szakmai, emberi szenvedélyem a természet. Az élőlények, a fák, virágok, bokrok, szép tájak, a kutyák, a macskák, a lovak iránti szeretet — meséli. — Hosszú távú sportlovas va? E lap hasábjain már korábban

j; megjelent tudósítás az első, Latin- ^ Amerikába készülő komplex kutató- '■ expedícióról. Most végre arról írha- ^ tunk, hogy munkáját befejezve, si- ^ kérésén hazatért az Eötvös Loránd ^ Tudományegyetem Bölcsészettudo- ^ mányi Karának Folklore Tanszékén ^ működő Latin-Amerika Munkacso- í port komplex kutatóexpedíciója á Mexikóból.

Kétéves szervezőmunka előzte meg az utazást, mely csak másodszori nekifutásra jött létre. 1985. szeptember 20-án ugyanis már a Ferihegyi tranzitból vezényeltek bennünket vissza a Művelődési Minisztérium illetékesei. Előző napon történt az a sajnálatos katasztrófa, amely az egész világot megdöbbentette. A kontinens történetének egyik legnagyobb földrengése sújtotta Mexikóvárost, és a Richter-skála szerinti 8,1 erősségű rengés százával döntötte romba a főváros épületeit. Egy hónap várakozás után végre 1985. október 22-én indulhattunk el Budapestről, és Madridon keresztül október 24-én érkeztünk meg Mexikóvárosba. Itt átadtuk a Hazafias Népfront Magyar Szolidaritási Bizottságának segélyszállítmányát a mexikói nép számára, amelyet mi kísértünk idáig.

Kutatócsoportunk hat ösztöndíjasból állt: Gyarmati János régész, Horváth Domokos fényképész, Lammel Annamária folklorista, Nemes Csaba meteorológus-ökológus, Tenkely István agrármérnök-hallgató és Kezdi Nagy Géza régész-néprajzkutató. Mi állami ösztöndíjat kaptunk a Művelődési Minisztériumon keresztül a mexikói külügyminisztériumtól. Hetedik társunk, Pataky Zsolt fotós, turistaként tartott velünk.

Három hónapos kutatómunkánkat elsősorban a totonák indián népesség körében kívántuk elvégezni Mexikó Veracruz és Puebla államában. Célunk az volt, hogy egy komplex jellegű vizsgálatot végezzünk el, amelyben régészeti, néprajzi és természettudományi kutatások szolgáltatnak adatokat egy bizonyos terület lakosságának életmódjáról, kultúrájáról, hagyományairól.

A munka első fázisában a Mexikóvárostól mintegy 300 kilométerre keletre fekvő, döntően totonák lakosságú Papantla kisváros környékén elhelyezkedő falvakat jártuk be, hogy megismerjük és kiválasszuk a legalkalmasabbat kutatásaink helyszínéül.

Természetesen fölvetődik a kérdés az olvasóban: kik azok a totonákok és egyáltalán mi szükség van arra, hogy Magyarországon velük foglalkozzunk. Hadd idézzem egyik szeretett és tisztelt tanítómesterem, a neves néprajz- kutató Bodrogi Tibor gondolatait. Senkii sem ismerheti meg igazán a saját népének, hazájának kultúráját és nem képes ténylegesen értékelni azt az egyetemes kultúrán belül, ha nem ismerkedik meg más népek hasonló értékeivel és így nem tud mihez viszonyítaná. A világ manapság már nagyon kitágult és az általános műveltséghez hozzátartozik például a távol-keleti vagy éppen a latin-amerikai kultúrák ismerete is. Ezért van szükség olyan szakemberekre, akik például a fejlődő világ kulturális értékeit ismertetik meg velünk.

Amikor Hernán Cortes 1519. április 21-én spanyoljai élén partra szállt a mai Veracruz város közelében, a La Antigua folyó torkolatánál, totonák földre lépett. Ez idő tájt a totonákok a hatalmas azték birodalom adófizető vazallusai voltak és a II. Moctezuma által irányított államhatalom elnyomásával nem mertek szembeszegülni. A spanyolok megjelenése azonban megváltoztatta az addigi erőviszonyokat. Félelmetes hírük már korábban ideért, amit a februári, Tabascóban lezajlott harcoknak köszönhettek, amikor a maya indiánokat szórták szét meglepetésszerűen. Cortesnek sikerült rávennie a tötonákokat, tagadják meg az adófizetést és a spanyolok segítenek nekik megszabadulni az aztékok elnyomásától. fgy lettek a totonákok első szövetségesei a spanyol konkvisztádoroknak az azték birodalom elleni hódító harcukban.

Ma is őrzik a hagyományokat

Az azték elnyomás ellenére a totonák nép ekkor fejlett magaskultúrában élt. Rétegzett társadalmuk csúcsán egy arisztokrata vezető csoport állt és egy kaciká uralkodott népe fölött. Vallási rítusaikat, szertartásaikat nagy gyakorlattal rendelkező papi vezető réteg irányította. A földműves köznép a spanyol krónikák szerint mintegy harminc városban és több kisebb faluban élt. Fővárosuk, Cempola, amikor Cortes meglátogatta — a források és a régészeti kutatások ismeretében végzett becslések szerint —, mintegy 30—40 ezer lakost számlált.

E történelmi események következtében mi egy földműves paraszti társadalmat ismertünk meg a totonákok földjén. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy jelenlegi kultúrájukban melyek e prekelumbián hagyományokból megőrzött elemek. Kézdi Nagy Géza

(Jövő kedden folytatjuk.)

gyök, s bizony, Budán, a Böszörményi úton nem nagyon lehet lovat tartani. A bérlovardákat sem a tanári fizetéshez szabták, és mellesleg a szolgáltatásuk Is meglehetősen gyenge. Néhány esztendeje egy társaságot alapítottunk, amelyben különböző foglalkozású emberek hódolnak a már említett szenvedélynek. Közösen béreltük, a lovakat, így olcsóbb volt. Egy túralovaglás alkalmával láttuk meg Vácharty áriban, a nagy park közepén álló, romos épületet, és azon kezdtünk meditálni, milyen csodálatos lova&bázist lehetne itt létrehozni. Addig-addig, amíg rájöttünk, hogy nem beszélni kell róla, hanem inkább megvalósítani. Társadalmi .hasznosításra kibéreltük a kastélyt. Így csak a felújítási költségek terheltek bennünket. Mit mondjak? Végül mindössze hárman maradtunk, benne van minden pénzünk és 15—20 ember kétkezi. kemény munkája. Másfél év alatt hoztuk rendbe az épületet, amely fényes múltat futott be, mert ugye volt kastély, de volt libanevelde, terményraktár, szükséglakás és sportölitöző is.

Nem sematikusan

A lelkes, szakállas fiatalemberből szinte megállás nélkül ömlik a szó. Tetszik az a megszállottság, ahogy előadja elveit, mondandóját, hogy a már elkészült, 7 szobás, 20 ágyas, hideg-meleg vizes, fürdőszobás. fűthető házban — amelyet teljesen berendeztek, ahol konyha van, étterem és presszó, ahol a nagyterem eredeti freskókkal díszített és a vadászteremben természetesen trófeák is vannak — mi mindent lehetne csinálni. Nem beszélve a hatalmas parkról, a lovaspályáról és a 15 lóról.

— Tudja, közcélú hasznosítást vállaltunk. Most, hogy befejeztük a munkát, úgy gondoljuk, felajánljuk üdülő- szövetkezetnek. Éves szinten lehetne használni, hiszen erre mindig van szezon. Sokat beszélnek mostanában a szabadidő kulturált eltöltéséről Ügy gondoljuk, ezt itt a szó

nemes, valódi értelmében lehetne művelni. Nem sematikus üdülés várna a családokra, hanem a rekreációs életvitel lehetőségét biztosítanánk számukra, a népesség széles skáláján mozogva. Pihenhetnének családosok, fiatalok, nyugdíjasok. Van hintó, szánkó, nyergesló. televízió, videó, 10 percre egy szörfözésre, tstrandoiásra" alkalmas tó, horgászati lehetőséggel, van mód vadászatra is, s terveink szerint még építünk egy teniszpályát. Egyébként öt kilométernyire van a kastély Vácrá tóttól.

*

Értékmentés volt

Szó szót követett, s egy megszállott, a klasszikus pedagógiai elveket érvényre juttatni kívánó ember elképzeléseit ismerhettem meg. Az üdülésen túl valamiféle autonóm kisközösség kialakulására számít. Ennek tagjai elvégeznék a ház körüli tennivalókat — ki mihez ért alapon —, s ezzel „megvásárolhatnák” az egyes szolgáltatásokat. Tervez olyasmit ás, hagy nyári táborozásra visz a kastélyba gyerekeket, akik itt együtt élhetnének majd a természettel, és fölfedezhetnék azt a maga érintetlenségében. Ápolnák, ellátnák a lovakat, beléjük nevelhetne egyfajta egészséges paraszti mentalitást, megtaníthatná őket az állatról való gondoskodásra, s megismertethetné velük annak semmivel össze nem hasonlítható szépségét.

Kovács Ferenc egykori álma tehát valóra vált. S lehetőségük nyílik másoknak is ezáltal arra, hogy valóban a természetben, a nagyváros ér- a forgalmas üdülőhelyek zajától távol pihenjék ki az év fáradalmait és töltsék hasznosan szabadidejüket. Ám nem közömbös a másik oldal sem - egy középnemesi kúria, ame!" műemlékvédelmi szempontba1 talán nem olyan nagy érték, de mégis egykori építészetünket reprezentálja — s úgy mellesleg történelmünk egv jeles nőalakjának nyári rezidenciája volt —, ismét rég’ pomoájában áll, gyarapítva ezzel nemzeti kincseink sorát.

Körmendi Zsuzsa

Hangverseny Weimarban, Berlinben, Colmarban

Liszt-év — külföldön

Száz esztendeje, hogy elhunyt Liszt Ferenc, világhírű zeneszerzőnk és zongoraművészünk. Halála centenáriuma alkalmából szerte Európában és a tengeren túl is megemlékeznek róla, emlékünnepségekkel, zenei eseményekkel. A Német Demokratikus Köztársaságban Weimarban, ahol esztendőkön át élt és alkotott, igen rangos műsortervet készítettek

Május 5 és 10 közt zongora-, orgona- és kórushangversenyeket rendeznek Weimarban.

Októberben Berlin pompás koncerttermében, a Schau- spielhausban ünnepi Liszthangversenyt ad a Berlini Szimfonikus Zenekar.

Párizsban a Liszt-centenárium alkalmából már tartottak emlékhangversenyeket. Elzászban két hangverseny zajlott, az egyiket Colmarban tartották a nemzeti zeneiskolában.

Magyar expedíció Mexikóban (1.)

A Tollas Kígyó földjén