Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

BEFEJEZŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA ben oldjanak meg közös ér­dekű feladatokat? Ez feltehe­tően azért van így, mert nem ismerik eléggé egymás mun­káját, gondjait és lehetősé­geit, mert 'sokkal igényeseb­bek vevőként, mint eladóként, s Inert nem ismerik fel, vagy ha felismerik — olykor a sza­bályozás korlátái folytán — nem tudják jól érvényesíteni valódi közös érdekeiket. A jövőnek itt a vitában Is sürgetett feladata, hogy a gaz­dálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbízható társ- és érdekkap­csolatok rendszerré váljanak. Végezetül — mondotta — a kormányzati munka to­vábbfejlesztése keretében a SZOT-tal meglévő kapcsola­tainkat több új elemmel kí­vánjuk gazdagítani. Az a szándékunk, hogy jö­vőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcs­kérdést és hosszú távú fejlesz­tési elgondolást tűzzünk na­pirendre. A legközelebbi megbeszélé- , seinken megtárgyaljuk majd, hogy a szakszervezeti kong­resszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon va­■ lósíthatók meg, s azok miként ■ illeszthetők be az éves. a kö­■ zéptávú és a hosszú távú ter­veinkbe. • Szándékaink közösek 1 A várakozásnak és az itt is 1 elhangzott javaslatoknak ele­get téve, mi is tájékoztatást ■ kívánunk adni a SZOT és a ' kormány képviselőinek meg- 1 beszóláséiról, a döntésekről. • Arról is, hogy milyen alterna­tív megoldásokról esett szó, ' milyen alapon sikerült, avagy miben és miért nem sikerült ' megállapodnunk egymással. Ezek a kormány szándékai, ' s meggyőződésünk, hogy a ha­■ tározathozatal,; után elmond- ' hatjuk: eick'közösek! Érez- > zék, hogy szaktársainknak és 1 egész társadalmunknak a biz­J g: . !U < . Falttvégi 'Lajos wm." tapssal r fogadtítt 1 beszéde után dós . Vahdecruys,. a Munka Világ- . szövetségének küldötte, dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis . Orvostudományi Egyetem ér- . és szívsebészeti klinikájának . igazgatója, E. K. Afrini, az j Afrikai Szakszervezeti Egy- sógszervezet küldötte, Gergely . Máriaa Közalkalmazottak . SzaksZervezetéhek Hajdú-Bi- . har megyei titkára, Amal . Mukherdzsi, a Nemzetközi _ Munkaügyi Szervezet képvi- _ selője, Bucsai Julianna, a L 611. sz. Alfredo Lima Ipari i Szakmunkásképző Intézet ta- . nulója, Kovács László, az . ELTE szb-titkára, Szelei ! Emil, az Alföldi Nyomda- szb-titkára, Kovács József, a . Magyar Villamosművek Tröszt . szb-titkára, Bajusz Rezső, a , MÁV vezérigazgatója, Kovács i Lajos, a MEDOSZ Csongrád z Megyei Bizottságának titkára i és Rédei Alajosné, a KPVDSZ- a vendéglátó és idegenfo*-­- galmi titkárság titkára szólalt i fel. Ezzel a kongresszus másn­- dik napi munkája véget ért. Vasárnap folytatódott a kongresszus. Részt vett a ta­nácskozáson Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyet­tese, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Faluvégi Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese cs Pál Lcnárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az elnök bejelentet­te, hogy a dolgozó kollektívák újabb üdvözlő táviratok­kal köszöntötték a kongresszust. Ezt követően Gál László, a határözatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapskabáíyszövegező bizott­ság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alup- szabdlymódosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűz­tek. A dolgozók nagyobb ré­tegeit érintő javaslatokat át­vezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglaltá a vitában elhang­zottakat. A SZOT. elnöke a tanácskozás munkáját értékel­ve rámutatott, hogy a kong­A kongresszus harmadik munkanapjának első felszóla­lója, Farkas György, a 4$. sz. Állami Építőipari Vállalat szb- titkára volt, majd Horváth Jó­zsef, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető tit­kára, Dolecskó Kornélia Ró­zsa Ferenc-díjas újságíró, Papp Sándor, az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyár fő- technológusa, Hrabovszki^lnd- rás, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság er­dőmérnöke, Matuszkü István, a Közalkalmazottak Szakszer­vezete néphadsereg: bizottsá­gának vezető titkára és dr. Kóbor József főorvos, a Bara­nya Megyei Tanács egészség- ügyi osztályának vezetője kért szót. Tetszett, hogy akár az autó­gyárban, itt is megfogalmaz­ták: a többletmunkában elfá­radnak az emberek (nálunk a 9 ezer dolgozó egynegyede vgm-tag); s a fő munkaidőben folytatott tevékenységet kel­lene kiemelten kezelni, szer­vezettebbé tenni, s jobban el­ismerni. Ami a határozatot illeti: ezt a kongresszus nem a tagság helyett, hanem az ő javaslataik alapján, képvise­letükben hozta, s a végrehaj­tás sikere is a tagságon mú­lik. , Soltész Lajos, a HVDSZ Pest megyei bizottságának titkára: — Az imént úgy fo­galmazott a SZOT elnöke: a mozgalom megkapta a meg­rendelést a következő kong­resszusig. Olyan munkatervet, feladattervet kell készítenünk ezután — végiggondolva a ha­tározatot és ágazatunk sajá­tosságait Pest megyében is —, amelyben konkrétan megha­tározzuk teendőinket. Az ipar­ban például ilyen a termelési feladatokról' való véleményal­kotás, az anyag- és energia­takarékosság fokozása, a mi­nőség javítása, a szolgáltatás­ban pedig a színvonal továb­bi emelése — ezt is várja az ágazattól a többi szakmában dolgozók sokasága. Nehéz len­ne most kiemelni a hatalmas halmazból egyetlen fő tenni­valót. De az újszerűek közül egyet azért hadd említsek: az ifjúsági tagozatok ügyében döntés született, ám teendőik körének megszabása, tartalmi- munkájuk kialakítása még a közeljövőben vár ránk. Vasvári G. Pál mennyi dolgozótársa javát szolgálja. A szakszervezetek leginkább a?zal segíthetnek, hogy tevékenységükkel az ed­diginél határozottabban tá­mogatják a vállalati igazga­tók, az üzemi vezetők és bri­gádvezetők újító és rendte­remtő törekvéseit. Úgy gon­doljuk, hogy e tekintetben az alapszervezetek mozgalmi mér­legének a tartozik oldalán akadnak még rendezni való tételek. A bér- és kereseti arányok­kal kapcsolatban több ágazat­ról, szakmáról, de megyéről is elmondották, hogy ott a ke­resetek elmaradnak a népgaz­dasági átlagtól, s hogy ezt mi­előbb orvosolni kell. A VII. ötéves terv azzal szá­mol, hogy a reálbérek a terv­időszak derekától 5 százalék­kal növekedhetnek. A fogyasz­tói árak emelkedése is mér­séklődik. Így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és.jövedelmi arányok javításához, Ttrint ' az előíő években, .... ■>- «. ■swap**«,.»:­Kulturáltabb gazdálkodás Vita folyik arról, hogy a szabályozók nem eléggé sta­bilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól. Nem téveszt­hetjük szem elől, hogy a sza­bályozók változásának meg­vannak az objektív törvény- szerűségei. Ezek elemzése után Faluvégi Lajos így folytatta: A vállalati középtávú ter­vek készítése kedvező lehető­séget kínál arra is, hogy né­hány — ha szabad így mon­dani: a gazdálkodás kultúrá­ját és etikáját érintő — kér­désre új választ keresünk. A mai vita szellemében valóban érdemes közösen elgondolkod­nunk azon, hogy a gazdálko­dó szervezetek miért nem használják ki az együttmű­ködés adta lehetőségeket, mi­közben pedig termelésük, ki­vitelük, fejlesztésük nagyon is, és egyre jobban egymásra épül? Miért oly ritkaság az tervgazdálkodásunk viszonyai között, hogy a különböző vál­lalatok és szövetkezetek ve­zetése és dolgozó kollektívái — s bennük a szocialista bri­gádok — Jó együttműködés­A kongresszus szünetében Kádár János eszmecserét folytatott . Baranyai Tiborral , Foglalkoztak a túlmunkának és ezzel kapcsolatosan a kü­lönféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gaz­dasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintük is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen ke­reshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Ezért ér­demben meg kell javítani a fö munkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát megtakarító korsze­rűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kell használni a munkaidőt. Kiemelkedők megbecsülése Azért, hogy a bérek ösztön­ző ereje fokozódjon, a legtöb­bet a termelés közvetlen kör­nyezetében kell tenni. A leg­fontosabbnak a vállalati bel­ső érdekeltségi rendszer álta­lános kiépítését és ösztönzőb­bé tételét, az- alkotó és újító -..líi&líWrtíiiaSo enable,- megterem­tésében nagy szerepet vállald műszakiak és kiemelkedő szak­munkások megbecsülését, va­lamint a rugalmas foglalkoz­tatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuje. Ám meg kell győzni nálunk még na­gyon sok embert, hogy a fe­gyelmezettebb és szervezet­tebb munka a saját és vala­IRÁNY VAN MÁR, LÉPNI KELL LECKE ÖT ESZTENDŐRE következő öt esztendőre a tag­ságtól. • Ami az SZMT-t illeti, mun­kánk középpontjában áll to­vábbra is a területi érdekkép­viselet, a munkahelyen kívüli, foglalkozunk a kereskedelem, a nevelés, szolgáltatás, az el­látás minden gondjával-bajá- val, eredményével. A megyei vezetés egészével együtt azt tekintjük alapnak: fel kell tárnunk, s talán az eddiginél is még jobban kell képvisel­nünk a dolgozók minden ér­dekét, legyen az üzemi vagy lakóhelyi; a kettő kölcsönö­sen hat egymásra .., Sarkadi Károly, a Csepel Autógyár vállalati szakszerve­zeti bizottságának titkára: — Első alkalommal vettem részt országos szakszervezeti kong­resszuson, s lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy tényle­ges problémákat vetettek fel a küldöttek, saját munkájukat is kritizálták. Igaznak érzem: nem lehet minden hibát, té­vedést a gazdasági helyzetre, vagy a kemény télre fogni. A vezetés, szervezés erősítése, a mozgalmi munkában a tag- sí ggal közös jobb döntés-elő­készítés és végrehajtás kell, ez számomra a fő tanulság. 3 a másik, hogy amikor a tagság a szakszervezet mun­káját kritizálja, önmagáról is véleményt mond, s ez egyben azt jelenti; bízik a szakszer­vezetben, a kiutak megtalálá­sát is tőle reméli. — A kongresszus szerintem reális helyzetelemzésből kiin- ' dúlva határozta meg a célo­kat, mindenekelőtt a gazda­sági munka javítását, s ennek alapján az életszínvonal eme­lésével kapcsolatos igényeket. tagságon is áll, hogy megte­remtődjenek az életszínvonal jobbításának feltételei. Két­ségtelen, hogy növelni kell a nemzeti jövedelmet, s ezt tud­va a megye húsz nagyüzemé­ben már az esztendő eleje óta figyelemmel kísérjük, gyűjt­jük az évkezdés tapasztala­tait. — Ide kívánkozik: a mos­tani tanácskozás, valamint az ezt előkészítő korábbiak, pél­dául az ágazati kongresszusok (magam háromnak is részese lehettem) és a megyei kül­döttértekezlet fő témái hason­latosak voltak. Ott is, itt is szó esett megélhetésről, a tár­sadalomban fellelhető visz- szásságokról, a fő munkaidő becsének növeléséről. S aho­gyan a SZOT. úgy a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa is kapott bőven feladatokat a Sarkadi Károly, Soltész Lajos és dr. Arató András válaszolt f kérdésünkre a szünetben. Talán nincs is olyan, em­berek százait, ezreit, millióit érintő kérdés, fontos közéleti téma, amiről ne esett volna szó a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán. A há­rom napon át szót kérő, s ka­pó delegátusok, hazánk dol­gozó millióinak küldöttei szin­te minden lényegeset felemlí­tettek. Békéről és építőmun- káról, érdekekről és egészség- védelemről, mozgalmi felada­tokról és életszínvonalról ír­tak, beszéltek, hadd ne sorol­juk tovább... Pest megye három szak­szervezeti vezetőjétől kértünk választ a kérdésre: mit adott számukra a kongresszus, ho­gyan tovább? Dr. Arató András, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsának vezető titkára: — Felfogásában, munkájában jártunk Kill, kongresszusá­nak egyenes folytatása volt a tanácskozás. Legfőbb kérdésé­nek azt tartom, miként javít­hatnánk az ország gazdasági helyzetét. A szakszervezeti A kormány nevében kö­szöntőm a szakszervezetek XXV. kongresszusát. Meg­tisztelő megbízatásom, hogy ebből az alkalomból kinyil­vánítsam: a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt, az értékes tevékenységet, amelyet a.magyar szakszer­vezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dől-. gőzök érdekeinek képviseleté­ben, a gazdasági és társadal­mi feladatainkra való mozgó­sításban — mondotta elöljá­róban. Észrevételek, ajánlások Immár évtizedes múltra te­kinthet vissza az. együttműkö­désnek az a formája, hogy a SZOT és a kormány képvi­selői — évente több alkalom­mal is — ’találkoznak egy­mással, megvitatják az éves népgazdasági tervet, a gazda­ságszervezési feladatokat s megállapodnak az életszínvo­nal-politika időszerű kérdé­seiben. Együttműködésünknek kü­lönösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előké­szítése. A szakszervezetek mindvégig támogatták a terv­nek az MSZMP XIII. kong­resszusán megszabott gazda­ságpolitikai irányvonalát, egyetértettek a fő célokkal. Állásfoglalásuk ereje, hatása az egész tervezőmunkára és az azt kísérő társadalmi vita más területeire is kisugárzott. A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szakszerveze­tek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervei-. ; gondolásokkal. A tervkészí­tésnek mág .az ■ utolsó .szaka­szában, a tervtörvény javas­latóhoz is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tízet a kormány elfogadott. Akadt persze néhány olyan igény is, amellyel kapcsolat­ban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvona­lán nem teljesíthetők. Pél­dául a kormány most nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy a reálbérek már 1986-tól kezdve folyamatosan emelkedjenek, hogy a nyug­díjak vásárlóerejét rövid időn belül teljes körűen megőriz­zük, s hogy a tanácsi bérla­kások építésének arányát már a tervidőszak elején megnö­veljük. A kormány megérti és na­pirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítésük föl­tételei csak akkor teremthe­tők meg, ha — a szakszerve­zetekkel összefogva — lénye­gesen fokozni tudjuk a nép­gazdaság jövedelemtermelő képességét. Mindazonáltal az életkörülmények , javítása . ér­dekében már ar ‘idén jsor* ke- rült bér- és nyugdíjintézke­désekre, a gyermeknevelés és a lakáshoz jutás támogatásá­nak növelésére. A fő munkaidő tartalékai Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való te­kintettel — egyetlen életszín­vonal-előirányzattól sem lép­tünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytáll­tak a szénbányákban, a mun­kapadok mellett és a földe­ken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodószervezet évek óta képtelen megfelelni a na­gyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetle­nül termel, szállít és értéke­sít. Örömmel nyugtázzuk, hogy a hozzászólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az országgyűlés által elfoga­dott munkaprogramját és a VII. ötéves tervben foglalt fö célokat. Ügy látjuk, hogy nagy fontosságot tulajdoníta­nak azoknak — a terv gerin­cét alkotó — kormányzati programoknak, amelyek a műszaki fejlesztés kulcsterü­leteire, a tudományos kuta­tásra, az anyag- és energia­takarékosságot segítő tech­nológiai korszerűsítésre és az életkörülmények fö területei­nek: a lakásellátásnak, a köz­oktatásnak és az elmaradott térségeknek a fejlesztésére irányulnak. Az eddig elhangzott hozzá­szólásokból az a biztató kép is* kirajzolódik, hogy dolgo­zóink a munkahelyükön töb­bet és főként jobban akar­nak dolgozni. A továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, amelyek visszatérően elhang­zottak a hozzászólásokban. — A munka szervezettségével és becsületével kapcsolatban az elmúlt esztendők nehezebb körülményei miatt valóba»1 mutatkozott némi elbizonyta­lanodás, bizonyos értékzavar. S az is igaz, hogy a munka tiszteletére és becsületére való nevelést nem a munka­helyen kell elkezdeni. Sokan szóltak arról is, hogy jobban meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. FAUJVÉGlLAJOS, KÖZÖSEN FORMÁLJUK JÖVŐNKET IS Péterné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára és Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára után Falu­végi Lajos, a kormány elnök- helyettese, a tervbizottság el­nöke lépett a mikrofonhoz. (Folytatás az 1. oldalról.) ranya Megyei Távközlési Üzem üzemvezetője, Juhász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents