Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA

A számvizsgáló-bizottság jelentése

Felszólalások a beszámoló feletti vitában

val a szakszervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb, viszonyok között él és dolgozik, mint korábban.

A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz.

A tömegek szemében a bizalmiak. főbizalmiak Cs helyetteseik testesítik meg a szakszervezet' munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzi 1 lsgérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását.

Az erőket összefogva

A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában. De a bizalmi nem egyszerűen „vélemény- összesítő”, aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleménnyel, s ha szükséges, nemet is kell mondania.

A nemzetközi "kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette:

— A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országok szakszervezeteivel való együttműködésnek. A szovjet szakszervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzései.

A szakszervezetek az egész világon bonyolult körülmények között dolgoznak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a globális világproblémákra, a világbéke megőrzésére, a gazdasági fejlődésre, az új gazdasági világrendre, a környezetvédelemre.

A Szakszervezeti Világszövetség legfőbb törekvése ma is — mint megalakulása óta mindenkor — a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióegységének erősítése. A magyar szakszervezetek — amikor részt vesznek az SZVSZ munkájában — abból indulnak ki, hogy a hivatásukból adódó feladatokat osztálytestvéreikkel, a haladó, erőkkel szorosan összefogva, együttműködve oldhatják meg.

Alapvető érdekeink arra kell hogy késztessenek bennünket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat nemcsak a szocialista vagy szocialista orientáltságú országok szakszervezeteivel, nemcsak a kommunista befolyású, hanem a szociáldemokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szakszervezetekkel is.

A SZOT elnöke végül összefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be:

— Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg.

gyelemre érdemes javaslatokat kaptunk. Ezek lényege: a szak- szervezeti tagokkal egyetértésben a tagdíjfizetési rendszer egyszerűsítése, például a bélyeg nélküli, levonásos módszer lehetőségének megvizsgálása.

A gazdálkodás társadalmi ellenőrzése a következő esztendőkben fejlesztésre szorul — mondotta Biszku Béla, rámutatva, hogy ennek különösen az alapszervezeteknél van nagy jelentősége, de például jelenleg a számvizsgáló bizottság is csupán utólag ellenőrzi a jelentősebb beruházásokat, felújításokat és egyéb kiadásokat.

(Folytatás az l. oldalról.)

seinek. Ezektől a negatív jelenségektől nem kell megijednünk, fel kell venni közös erővel ellenük a harcot.

Torz jelenségek

Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak.

A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együtt jártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kiterrrielte a maga „hordalékát”, életünk nemkívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét.

Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménnyel járó gond: a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyűesztettsége, becsületük alacsony színvonala. Így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között.

— A fejlődés jelenlegi szakaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. Előresietni pedig nem lehet. Adminisztratív módszerekkel 'erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek természetesen akkor is értékek maradnak, ha még nem tudnak tökéletesen érvényesülni.

Nem mi hangsúlyozzuk elsőnek, de vállaljuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet föl tagjainak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik.

Valamennyi dolgozó ember csak a közösségben válhat maga is boldogabbá és értelmesebb jövőt okkal remélő emberré. És hogy így van, s hogy így legyen, azt most, amikor a jelen helyzet ismét többlet- munkát igényel, újra hangsúlyozni kell, azért, hogy egy percig se hihessék az ügyeskedők, a közös érdektől elszakadni igyekvők, hogy feladtuk eszméinket.

El kell ismerni: az érdekek figyelembevétele nélkül nem lehet a szocialista társadalmat építeni- De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit. A munkásmozgalom mártírjai eszméikért vállalták az üldözést, a börtönt, sőt, még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak.

Ma nem kell ilyen veszélyekkel szembenézni. De küzdeni céljainkért, a szüntelen jobbért — igen. Ez ma is nagyon kemény és bonyolult küzdelem. Nem megy hit, meggyőződés, hivatástudat nélkül. Ez mostanában mintha egy kicsit elhomályosodott volna. Itt vannak közöttünk és körülöttünk a közösség dolgaiért cselekvők, a társadalmi aktívák százezrei, a szocialista brigádok tagjai, akik vállalják e küzdelmet, sokat tettek és tesznek. Becsüljük őket jobban, ismerjük el áldozatos munkájukat, terjesszük példájukat. A mi szocialista rendünk mindenekelőtt munkából, de lelkesedésből, hitből is épül.

Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni.

Biztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt, bíráljanak, de sok

helyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző érdekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nemegyszer megbélyegzik ezek szószólóit.

Ügy véljük, jobban kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakásszerzés kényszere, majd az ezzel járó kötelező terhek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulása. Ki tudja, mennyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csökkent.

Űtkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk-król is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, pluszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni:

Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk-jellegű munkát is tudjanak Végezni.

Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munka- szervezésben, a munkaerő-gazdálkodásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe.

Sorsfordító öt év

Élénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkavállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz: a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikai dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen.

A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat min-, den erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzésele megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban.

Ezért most a magyar szak- szervezeti mozgalomnak is a

VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióiprogramját. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetőségeinkkel.

A kialakult helyzetben a dolgozóknak az az érdekük,

hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé fejlettek, a műszaki színvonal alacsonyabb, 'mert ilyen helyen többet kereshetnek. Egyre toibben jutnak olyan jövedelemhez. amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatottságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük. Ezt egyesek igyekeznek valamiféle „idejét múlt szocializmuskép” tartozékának feltüntetni. Mi úgy véljük, hogy a gazdálkodás racionalitása szocialista viszonyok között nem valósítható meg a tőkés gazdaság eszközeivel.

— A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy. főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását.

— A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről vap szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

liiikiók nélkül

Az összefogás épüljön arra e jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult ki munkanélküliség, és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszközökkel korlátozni. De az összefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is. Aktivitást, kezdeményezést, szorgalmas munkát kell követelni

és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását munkájának gyümölcséről, azt nem.

Ezt nem szabad anyagiasságnak felfogni. A haladást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szakszervezeti szerveket, hogy a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny fejlődési gondokkal küzd. Jogos a bírálat. Hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, ezt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. De való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kell a módszereknek.

— Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóbbi esztendőkben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. — Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az elért fejlődés együttjár az életszínvonal, az életmód minőségi átalakulásával is: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma, csaknem minden családnak van rádiója, tévéje, alapvető háztartási gépe, és soknak személygépkocsija.

Van néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosszabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a lakáshoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált.

Ebben a helyzetben az élet- színvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe.

Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat.

Újszerű feladatok

A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése egyült- jár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval vagy a munka nélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézben tartaniuk.

— Normális körülmények

között az árak nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei. A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedés it lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

— A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni, hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább.

A fejlődéssel együttjárónak tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének • társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulókon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek.

— A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szak- szervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíted kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változasáGáspár Sándor nagv tapssal fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a szakszervezetek számvizsgáló bizottságának beszámolóját, szóbeli * kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között elmondotta: A SZOT anyagi helyzete az elmúlt öt évben az ország egészéhez hasonlóan nehezebbé vált. Mivel a gazdálkodás anyagi alapjának mintegy 75—80 százalékát a tagdíj képezi, ezért a jövőben a tagdíjfizetési készség erősítésére kell a legnagyobb gondot fo-dítani. Ezzel kapcsolatban a dolgozóktól fiA küldöttek ezután megkezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a határozattervezet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett. Az első felszólaló, Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára volt. Ezután Pctrikovics Ist- vánné, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője, HerA vasasszakszervezet delegátusainak csoportja figyelmesen hallgatja a vitát