Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
198«. FEBRUÁR 12., SZERDA vÁÍiJíiP 5 Egyetemisták a közművelődésért Terepgyakorlat Szentendrén A3 első nap' programjában szerepelt a műhelygaléria meglátogatása. Kolozs Magdolna a Barcsay-albumot nézegeti. Mögötte Dobrosi Ágnes, Tóth András és Gáncs Andrea Éppen tíz esztendeje foglalkoznak Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársai egyetemistákkal, A mozgalom jelszava: egyetemisták és főiskolások a közművelődésért. A szabad idő hasznos eltöltéséhez járulnak hozzá a szentendreiek. Mégpedig oly módon, hogy a fiatalok az itt hallottakat nemcsak saját életükben hasznosíthatják. ’ * Érdekes emberek A tíz napig tartó terepgyakorlat legelső papján beszé'- getünk a művelődési központ otthonos-hangulatos presszójában arról: mit várnak e részvevők e néhány naptól? — Egy hatodéves kollégától hallottam erről a lehetőségről — kezdi Kolosz Magdolna, aki a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem másodéves hallgatója. — Biztos nagyon érdekes lesz, gondoltam. Némi ismeretre tehetek szert az üdülés, a szórakozás, a természetjárás, valamint a természetvédelem körében. Olyan elképzelésem is kialakult, hogy megpróbálok monográfiát készíteni egy itteni körzeti orvos segítségével. Az egyedüli fiú, Tóth András, negyedéves gépészhallgató, így vélekedik: — Nálunk a közművelődési titkárságon volt kiírva a lehetőség. Engem izgat, hogy ez az élet és munka más, mint amit eddig megszoktam. Vonzott, hogy érdekes emberekkel, és másfajta gondolkodás- móddal is megismerkedhetek. Új a feladat Gáncs Andrea, a szombat- helyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola diákja, a szentendrei közművelődési problémák iránt érdeklődik a legjobban: — Milyen gondokat okoz a nyári turizmus, az üdülőket milyen szórakoztató programok várják — sorolja tovább. — Én a legszívesebben a Néprajzi Múzeummal foglalkoznék. Hasonnló korú, fiatal, barna hajú nő kíséri nagy figyelemmel az elhangzottakat. Be mint kiderül, ő már nem hallgató: — A nyáron végeztem! — mondja Dobrosi Agnes. — Programszervező vagyok a SZOT építőmunkás üdülőjében, Leányfalun, ahol a népművelési gyakorlat részvevői laknak. Azonban nekem is legalább annyira új ez a feladat, mint nekik, hiszen első ízben kaptam megbízatást. — Mibe kerül a részvétel? — fordulok Takács Gáborhoz, a művelődési központ munkatársához. — A megyei tanács pénzügyi osztálya az ifjúságpolitikai alapból ezer forint támogatást ad minden egyes egyetemi és főiskolai hallgatónak. Majd a végén Tóth András veszi át a szót: — Nem igen van többe az itt-tartózkodásunk, mint ha az egyetemen lennénk. Annyi kedvezményt kaptunk, hogy felmentettek az előadások látogatása alól. — Mit vár ettől a tíz naptól a népművelési gyakorlat vezetője? — kérdezem Takács Gábortól. — Jó összetételű a csoport, s nagyon lelkesen fogtak a munkához. Azonban, hogy mennyire sajátították el az itt elhangzottakat, milyen tapasztalatokat szereztek, az majd a végén derül ki. Ugyanis akkor összesített beszámolót készítenek élményeikről, észrevételeikről. Erről is hírt adunk majd, hiszen a terepgyakorlat utolsó napján ismét felkeressük Szentendrét. Vennes Aranka Kolozs Magdolna, Gáncs Andrea. Tóth András és Dobrosi Ágnes a műhelygaléria vezetője, Erdész László tájékoztatását hallgatják. A háttérben Takács Gábor látható. (Erdősi Ágnes felvételei) Országos színházi találkozó előtt IÁLLÍTÓTERMEKBŐL A művészet maradandóságáról A nagykőrösi óvónőképzősök kiállításán az Arany János Művelődési Központban Csupor László: Csónak Immár ötödik alkalommal rendezik meg május 15 és 31 között az országos színházi találkozót. A Magyar Színházművészeti Szövetségben és a színházaknál a találkozó előkészítésén dolgoznak: szakemberek nézik meg az előadásokat, hogy kiválasszák, melyek kerülnek be a májusi programba, s javaslatot tegyenek a szakmai díjak odaítélésére. A Magyar Színházművészeti Szövetségben elmondták: a találkozó programját új elvek szerint szervezik meg, készítik elő. A korábbi évek tapasztalatai azt igazolták, hogy nem megfelelő forma sem az, ha valamennyi fővárosi és vidéki színház, sem az, ha csak a vidéki színházak vettek részt az országos találkozón. A fővárosi színházak ugyanis kevéssé törekedtek arra, hogy a találkozóra új, magas színvonalú előadásokat hozzanak létre, a vidéki színházak is többé-ke- vésbé sikeres vagy annak tartott produkcióikat hozták Budapestre. Előfordult az is, hogy egy-egy darab több színház találkozórepertoárján szerepelt, s az összehasonlítás esetenként nem bizonyult szerencsésnek. E tapasztalatokból kiindulva — s a találkozó rangos színházművészeti eseménnyé emelése érdekében — szakmai elözsűri állítja össze a programot a fővárosi és a vidéki színházak előzetes .ajánlata alapján; ezeket az ajánlatokat a társulatok vezetői április 1-ig küldhetik meg a szövetségnek. Ugyancsak a színházak vezetői tesznek javaslatot az évad során folyamatosan arra is, hogy kit vagy kiket tartanak legméltóbbnak a szakmai díjakra (legjobb rendezés, legjobb női és férfialakítás, legjobb női és férfi epizódszerep, legjobb díszlet, jelmez, dramaturgia). A szakmai díjakat az elő- zsűri ajánlásai alapján a kilenctagú szakmai zsűri ítéli oda — ezeket a díjakat nemcsak a találkozón bemutatandó előadások, hanem más, a repertoárokban szereplő darabok is megkaphatják. Az idén lehetségessé válik, hogy nem minden színház vesz részt a találkozón, s az is elképzelhető, hogy egy társulat több előadással szerepel majd. A TÁRLATLÁTOGATÓ közönség gyakran nehezen szakad el egy-egy kiállított tárgytól. Többször visszatér hozzá, alaposan szemügyre veszi, igyekszik jól elraktározni az emlékezetében. Legfeljebb akkor van szerencséje, ha a katalógusban véletlenül helyet kapott a neki tetsző mű is. Azt szinte dőreség remélni, hogy valamely közszemlére tett kollekció teljes anyagát magával vihesse, akit érdekel. Tóth István Balázs Béla- díjas fotóművész most ezzel az örömmel ajándékozta meg a felvételeit kedvelők népes táborát. Mi tagadás, hosszú ideig váratott magára a közelmúltban megjelent testes fotóalbum, ami némileg kárpótlást is nyújt a késedelemért. A Cegléden élő alkotó világjáró képeinek kópiáit szerkesztette kötetté, szám szerint 194 alkotását. A képeskönyvet lapozgatva a művész három alkotói korszaka tárul elénk. Pillanatok címszó alatt sorako«'■ .................* ...... a G ábor Éva Mária plasztikáit í a Derkovits ösztöndíjasok tár- J tatán nézheti mej a közönség j februárban, a Műcsarnokban. C Csupor László festményei a Lenin körúti Derkovits-terem- z ben vendégeskednek február V 14-ig. A nagykőrösi óvónőkép- / ző hallgatóinak rajzait, alko- ' tásait mutatta be az Arany Já- / nos Művelődési Központ Nagyit kőrösön. Festői lelkiismeret Minden alkotói törekvés hozzájárulás a művészet egyetemes értékrendjéhez. Névtelenül; jobb, szerencsésebb esetben névvel ellátva a művészet maradandóságát eredményezi. összességében: minden időszakban szükség van hagyományőrzőkre és újítókra — egyetlen árnyalatot sem nélkülözhetünk. Csupor László esztétikus alkat, aki megszerezte és megtartotta élete független nyugalmát, amely egybevág művészetével. Csupor László kizárólagosan festő. Ez az ő köz- életisége. Munkája az alkotás, minden idegszálával a képet kutatja magában és a világban. Korrekt, Glatz Oszkárnál elsajátított rajztudással — hiszen már 1940-ben elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát —, és összpontosított, színekké írt érzelmekkel, megrendülésekkel, élményekkel. Becsületes és választékos. Mindenképpen az. Az őszt vihar-1 úgy láttatja, hogy a lombozat nyugodt marad, csak a fa törzse és ágai örvénylenek, mintegy érzékeltetve, hogy a viharok nemcsak a természetben, hanem bennünk is tombolnak. Az Elhagyott tanya sem házomla- dék csupán, hanem beszédes színei révén egy öregember portréját is vázolják. Nem az anatómiát, hanem a mű lelkű- letét tekintve. Minden szín a barátja; de a lila tónusok uralkodnak. A lila árnyalatok eltérő vatőrjeivel, mértékével ad hangzást a kép színvilágának. Akkor is. ha Itáliában az' Isola Bellát festi, vagy ha őszi évszakot tömörítő csendéletet, budai részletet a Parlamenttel, vagy a Pilis hegycsúcsait. Mindig helyén van a szíve, a tudása és a festőd lelkiismerete. Régi az újban Gábor Éva Gyömrőn él, alkot férje, Pál Mihály szobrászművész társaságában. Izgatják a romok, összefüggő érmeit ezért mintázta az ókori falmaradványokról a Kaukázó zsánerképeit, gyerekekről és vénekről készült portréit, a magányt, a vetélkedést, a gyászt, a gyűlöletet, a szerelmet és az elmúlást képpé formáló alkotásait az 1954-et követő húsz esztendő leforgása alatt fotografálta. Mély emberség, érzelmek és élethelyzetek biztos megfogalmazása jellemzi ezt a fotográfusi periódusát, amelyet a Nehéz út volt című fotó barázdált arcú örege, a Vaskohászok, a Boszorkánytánc, a Térdeplő akt és sok más, nemzetközi díjakkal méltán elhalmozott felvétele tesz emlékezetessé. Művészi jelentősége mellett legalább ugyanakkora kortörténeti dokumentum szerepe van az 1974 és 1982 között fényképezett Kortársak című felvételsornak, amely a hazai művészeti élet jeles alakjainak portréiból szerveződött arcképcsarnokká. A ceglédi Benedek Péter parasztfestő, Patkós Irma színésznő, a megyénk* beli Barcsay Jenő, Miházusban. Izgatják a romok — s a szobrászat új térnyerése. Kutatja tehát a múlt plasztikává sűrített emlékeit most bemutatott terra sigillata húsvörös, égetett agya «kompozícióiban. Olyan elmélyült a kutatás, olyan tisztázott, annyira egyedi, hogy a megtalált forrás távlata lett. Tu Mu kínai költő versét idézi mintegy értelmezőnek, s ez a néhány sor körülhatárolja álmait a régi amfiteátrumokról, a dőlni készülő, magukba fogyó falakról, altemplomokba vezető lejáratokról: az antikvitás bennünk élő illúziójáról, amely életünk szerves, nem feledhető része. A meggyűrt falak, a roncsolt ókori fér, az idő belső földrengése, olyan rom, amely teljessé válik emlékezetünkben; talán éppen Gábor Éva Mária szobrászi emblematikálitz Pál, Czóbel Béla, llos- vai Varga István, Farkas Adám, Csikszentmihályi Róbert, Pirk János, Van- káné Dudás Juli és az országos mezőnyből többek között Illyés Gyula, Déry Tibor, Borsos Miklós, Tóth Menyhért és Somogyi József arcmása sorakozik a magas művészi és technikai igénnyel készült képeken. A befejező szakasz a Gyermekkorom emlékei fejezetcímet viseli és az 1982 utáni, merőben más témájú, hangvételű fotográfiáit adja közre az Alföld, a szülőhely tanyavi-. lágáról, részben máig változatlanul megmaradó arculatáról, lakóiról. A SZERZŐ kiadásában megjelentetett fotóalbum a kecskeméti Petőfi Nyomdában készült. Xantus Gyula festőművész irt hozzá előszót, amelyet több nyelvre lefordítottak, számítva a kötet külföldi terjesztésére is. Tamasi Tamás ja révén, mert kínai költő szavaival: „Eltűntek a birodalmak,/ akár a vadludak őszszel.” Csak a művészet maradt meg. A régi világot sűrítő, új anyagba álmodott emlékezés, amely méltán aratott sikert a Monoron kapott elßö díj után most Budapesten is, a Derko- vits-ösztöndíjasok évi munkabeszámolóján. Vizuális krónika Molnár Elekné immár évtizedek óta irányítja a nagykőrösi középiskolások rajzi fejlődését úgy, hogy a rajzi alapfokhoz helyi környezetük élményeivel juttatja el őket. Ezáltal a rajzi helytörténetírás igényével a táj vizuális krónikáját is építi. Rajzok, gyermekjátékok, élő népművészet ez a javából: üdvözölendő tett, társadalmi szott,gálat: azaz jövő. Akárcsak az, hogy a gyáli Balogh Krisztina, az aliig tizenegy éves kislány, Fegyó Béla festőművész tanítványa, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold nemzetközi gyermekrajz-pályázaton arany oklevelet kapott. Losonci Miklós Pantomimtalálkozó A gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban a Magyar Színházművészeti Szövetség pantomim szekciójának támogatásával február 14 és 15 között pantomimtalálkozót rendeznek, amelyen hivatásos pantomimtársulatok és szólisták vesznek részt. Február 14-én 19 órakor a Pingvin Pantomim Együttes Vakító éjszakák címmel ad elő darabot, majd a Karsai RT Válogatás című etűd- össZeállítását láthatja a közönség. Ezután Kecskés András Négy évszak címmel mutatja be önálló műsorát. Február 15-én 15 órakor az Artus Mozgásszínház a Pierrot és a szomorú királylány című mesejátékot játssza el a gyerekeknek, majd 18 órától Lacz- kó Vladimir és Kiss Tamás műsora következik, Hogyan kell járni címmel. Este 19 órától az Artus Mozgásszínház a Vakok című groteszk látomását viszi színre. N. P. J. Több nyelvre lefordították Érzelmek és élethelyzetek sora
