Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
1986. FEBRUÁR 12., SZERDA Budapest-Visegrád Kerékpárút épül Tovább fejlődik a Dunakanyar idegenforgalmának infrastruktúrája. Ezen a nyáron már hozzávetőleg tízezér turista veheti egyszerre igénybe a szálloda- és kempinghájéza- tot. Az idén megtörténik a legrégebbi, s időközben elavult kempingek korszerűsítése is. Modernizálják a Szent- endre-papszigeti, a nagymarosi táborokat. Kisorosziban szép vízi kempinget alakítanak ki. Ez lesz a dunai csónaktúrák egyik állomáshelye. Visegrádon a régi, szedett- vedett pavilonok helyett tetszetős szolgáltatóközpontot hoznak létre. Bővül a sportlétesítmények köre. Kisorosziban tovább, bővítik az ország első golfpályáját. Budapest—Visegrád között bicikliút épül. Az első szakasza már. idén elkészül. Nagymaros új teniszpályákkal gazdagodik, a váci Ónná-parton a labdajátékok kedvelői kapnak pályákat, Leányfalun ifjúsági sportpark épül, Vác- rátóton szabadidőközpontot adnak át. Bővítik a strandokat is, öltözőket építenek, zuhanyozókat szerelnek fel. Hogyan hat a hőérzetére? Az Építéstudományi Intézet szentendrei telepén a Mikroklíma Laboratóriumban az lnnovatex Kutató és Fejlesztő Intézet megbízásából szudáni állampolgárokkal höérzeti vizsgálatokat végeznek. A vizsgálóhelyen 27, 30, és 39 Celsius hőmérsékletet állítanak be és 50 százalékos relatív nedvességtartalom mellett összehasonlítják a normál nyári európai és a szudáni népviseletnek — a zsellábiának — megfelelő ruházat hatását az emberek hőérzetére, folyadékkiválasztására. Az eredmények alapján Mirghani J. A. szudáni aspiráns értékeli a különböző ruházatok, textilanyagok szudáni felhasználási lehetőségeit Hét-három gyerek a jellemző A telepet régen felszámolták Gondozott; tiszta település Páty. Meglátszik — bár lakói nem a legtehetősebbek —, hogy szeretik falujukat. Természetesen nem mentesek a gondoktól, főleg az ihatatlan víz aggasztja őket. Nem hanyagolják el a társadalompolitikai feladatokat sem. A tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a cigány lakosság helyzetével foglalkozott. Tanulnak — A négyezres lélekszámú községben háromszázötven cigány származású lakos él. Mit tesz a tanács beilleszkedésükért? — fordulok Balogh Ká- rolynéhoz, a beszámoló összeállítójához. — Nyolc évvel ezelőtt szán moltuk fel a cigánytelepet. Az ott lakók részben tanácsi bérlakásokba költöztek, részben maguk építkeztek. Üresen álló házakat is utaltunk ki számukra. OTP-kölcsönnel több család jutott megfelelő otthonhoz, s így a község különböző kerületeibe kerültek. Ezek a családok nagy gondot fordítanak lakókörnyezetükre, annak tisztaságára. Sajnos, akad persze ellenpélda is még. — Járnak-e rendesen iskolába a gyerekek? — Nemcsak beiratkoznak, hanem nagy részük el is végzi a nyolc általánost. Az 1984—85-ös tanévben ötvenkilencen tanultak, tizenöten jártak napközibe, hátuk étkezését gyámügyi segélyből fizettük. — A veszélyeztetett gyermekek között hány a cigány származású? — Harminchat nyilvántartott gyerekből tizenkilenc. Jelenleg tizennégyen állami gondozásban vannak. Szüleik lakás-, élet- és munkakörülményeit minden évben felülvizsgáljuk, de nagykorúságuk elérése előtt nem kerülhetnek vissza családjukba. — Tovább tanulnak-e az általános iskola elvégzése után? — Többségük jelentkezik középfokú oktatási intézményekbe, azonban arról már nem kapunk értesítést, hogy el is végzik-e. Dolgoznak — A felmérés szerint száz- nyolcvan a munkaképes korú cigány származású lakos. Mennyien dolgoznak? —• Mivel a községünkben egyetlen gazdasági egység, a Zsámbéki Medence Tsz működik, inkább eljárnak a községből. összesen százhuszonnyolcán rendelkeznek , állandó munkaviszonnyal. Szép számmal akadnak szak-, illetve betanított munkások; negyvenegy, illetve harminchárom. Mindehhez még hozzá szeretném tenni, hogy öten alkalmi munkából élnek, tizenegyen pedig munkaképtelenek. — A korábbi rossz lakás- és szociális körülményeik miatt is bizonyára több gondot kell fordítani egészségi állapotukra. — A cigány lakosság egészségi, közegészségügyi és szó. ciális helyzetének javítása valóban további fontos feladat. Azonban a hatvanöt hatéves kor alatti gyermek mind időben megkapja a szükséges védőoltásokat. Az újszülötteket a védőnők rendszeresen látogatják. Az anyák meg is fogadják a gyermekek gondozására vonatkozó előírásokat, és rendszeresen járnak a tanácsadásokra. Politizálnak — Jellemző-e még ma is itt a településen a sokgyerekes cigánycsalád? — Nem. Körükben is általánossá vált a két-három gyermek vállalása. Huszonhárom családban csupán egy gyermek van, huszonötben pedig csak kettő. Három gyermek mindössze kilenc családban van. Egyetlen családban várják most a tizenegyedik gyereket, az ő gondjukat növeli az, hogy öt gyermekük gyógypedagógiai iskolában tanul. A családot rendkívüli szociális és gyámügyi segélyben részesítjük. Rekordmennyiséget főztek Bővül a választék Befejeződött a soproni sörgyár egy hónapig tartó karbantartása, újból feltöltöttek az erjesztő tartályokat, s megkezdték a főzést. A nagy múltú soproni sörgyárban fennállása óta az elmúlt évben főzték a legtöbb sört, több mint félmillió hektolitert. Ezt a rekordot az idén is tartani akarják. A választékot is tovább bővítik. A két újfajta soproni sör közül az egyik 14 fokos barna, a másik alkoholmentes világos lesz. Először kísérletképpen és piackutatási célból mindkettőből 6—8 ezer hektolitert készítenek. A legtöbbet azonban a jövőben is a legolcsóbb és legkedveltebb fajtából, az ászoksörből főznek. — Milyen tapasztalatokat szereztek Pátyon a társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatban? — Nemigen kerülnek összeütközésbe a törvénnyel; tízen aktív közéleti tevékenységet folytatnak. A tavalyi választásokig egy tanácstag került ki soraikból, jelenleg egy pótta- nácstaguk van. Vannak közöttük munkásőrök, önkéntes rendőrök és vöröskeresztes aktívák is. A reális képhez hozzá tartozik azonban, hogy többen — ez nem speciális jelenség — csak a jogaikat ismerik el, követelik a társadalom segítségét, anélkül, hogy bármiféle erőfeszítést tennének problémájuk megoldására — összegzi Balogh Károly- né. A község tehát nagy figyelmet fordít a cigány lakosság helyzetének, életkörülményeinek javítására. Vennes Aranka KiSZ-kongresszus előtt Például a dabasi Fehérakácban Nem papirszagú beszámolók rögzítik a tetteket Kezdeményezések A KISZ XI. kongresszusához közeledve egyre gyakrabban kerül szóba az ifjúsági mozgalom megújításának igénye. A változásokra kétségkívül szükség van, ám nem valószínű, hogy ez volna az egyetlen gyógyír a felhalmozódott problémákra. Azért sem, mert a mozgalmi élet mindenkori kereteit tartalommal kell megtölteni. Ahol ez eddig nem sikerült, sikirüi-e majd a jövőben? A helyi kezdeményezéseket ugyanis semmi sem pótolhatja. Ahol akarnak és hagyják dolgozni a fiatalokat, ahol nemcsak a papirszagú beszámolók rögzítik a tetteket, hanem azoknak látható jelei is vannak, ott eddig sem kellett megkongatni a vészharangot. Mint például a dabasi Fehérakác Termelőszövetkezetben. ebben jól állunk. Kiemelném a KISZ kongresszusi tézisei közül azt is, hogy erősíteni kell a rétegmunkát. Ezt évek óta úgy értelmezzük, hogy a dolgozó fiataloknak kell segíteniük a többi réteget. Ezért rendezünk az általános iskolásoknak pályaválasztási fórumot, látjuk vendégül őket a termelőszövetkezetben. Gyakran találkozunk a Debreceni Agrártudományi Egyetem hallgatóival is. A gimnazistákkal nehezebb a dolgunk. Erre akkor döbbentünk rá, amikor a harmadikosokkal beszélgettünk, s alig tudtuk felkelteni az érdeklődésüket. Hihetetlenül tanácstalanok... A jónak hamar híre száll: e sorok íróján kívül egy országos lap munkatársa eregeti a füstöt Burik Gyula párttitkár szobája előtt várakozva. Nem telik bele tíz perc, s egy harmadik kollégánk jelentkezik be telefonon. Nevezhetnénk ezt véletlennek is, pedig nem az ... — A dolog nyitja az, hogy az itteni fitatalok maguk találnak ki feladatokat, amelyeknek teljesítését magukon kérik számon — világosít fel Burik Gyula. — A teljesség kedvéért meg kell vallanom: nem volt ez mindig így. A kedvező változás fő okának azt tartom, hogy megfelelő emberek vették a kezükbe a KISZ-élet irányítását. A KISZ-bizottságban most olyan fiatalok dolgoznak, akik megosztják egymás között a tennivalókat, s amit elvállalnak, azt meg is csinálják. Sok a helyi kezdeményezés, amelyek átszövik a gazdasági, a politikai munkát és a szórakozásban is érvényesülnek. Hadd legyek egy kicsit elfogult: különösen tetszik a KISZ párttaggá nevelő szerepe. Csak tavaly tíz fiatal lépett a párttagok sorába, többségük KISZ- ajánlással. Néhányan a nagyközségi és a termelőszövetkezeti pártbizottság, egyikük a végrehajtó bizottság tagja. Hasonlóan látja a helyzetet Kosztolányi Ferenc, a traktorüzem vezetője, KlSZ-bizott- sági tag, pártpropagandista. — Szerintem is a helyi mozgalmak és az összmunka révén tudtunk előbbre lépni — mondja a 26 éves fiatalember. — A KISZ ne legyen egy felülről irányított, kényszerpályán mozgó szervezet. Egyetértek azzal a törekvéssel, amely a helyi kezdeményezéseket sürgeti. Ügy hiszem, mi terheit, az otthonteremtés, a lakásépítés gondjait enyhítsük — ismeri el Kosztolányi Ferenc. — Egy tsz KlSZ-bizott- sága csupán annyit tehet, hogy javasolja az illetékeseknek* kik kapjanak kedvezményesen parcellázott telkekből, s hogy kiket segítsen a tsz fuvarral. Más vonatkozásban viszont a KISZ igenis tud adni, ezt nem szabad lebecsülni. Fogadjuk, beszélgetünk a friss diplomásokkal, hogy ne érezzék légüres térben magukat. Nem feledjük el azokat sem, akik távol vannak, katonai szolgálatukat töltik. Rendszeresen elküldjük nekik a tsz újságját, amelynek szerkesztőbizottságában szintén benne vagyunk. Kirándulásokat szervezünk, havonta egyszer színházba megyünk. A tsz jelentős anyagi támogatásával és a magunk munkájával helyrehoztuk a pinceklubot, amelyre nagy szükség van, mert még mindig tatarozzák a községi művelődési házat. Minden évben megrendezzük a vonzás- körzet fiataljait is mozgósító tömegsportnapot. Fiataljaink részt vesznek a szlovák nemzetiségi múlt értékeinek feltárásában, ápolásában is. Több feladatot! — A klubesteken, a folyosói beszélgetéseken állandó téma a közelgő KlSZ-kong- resszus — mondja Kosztolányi Ferenc. — Mi is feldolgozzuk a Mi a teendőnk és a Közös dolgaink című vitairatokat. Sokféle vélemény fogalmazódik meg .A helyi kezdeményezések és a rétegmunka hangsúlyozása mellett én személy szerint azt ragadnám ki: legyen több beleszólásuk a fiataloknak a nagyobb horderejű kérdésekbe. El tudnám képzelni például, hogy a gazdasági szabályozók kidolgozásakor hallgassák meg a fiatal agrárszakemberek véleményét is. Hátha azt is lehetne hasznosítani. Mert vannak ötleteink. Figyeljük csak meg, ha egy gmk-t kell alakítani ... Ebből az alkotóerőből a mozgalom is profitálhatna. Kövess László Arcck a mezőgazdaságból Próféta—saját hazájában... jobbító szándékkal megáldott, köztiszteletben álló férfiú: Fehér Sándor, harminchat éves fiatalember, a tápiógyörgyei Zöldmező Tsz általános elnökhelyettese. Nem matuzsálemkorú, szakállas aggastyán tehát, inkább sportos termetű, nyílt szavú és tekintetű ember. Kertészmérnök. Nős, két gyermek apja, felesége a helyi postahivatalban dolgozik. S ama bizonyos saját haza: Tápió- györgye és Újszilvás területe, utcák, terek, dűlők, mezők, táblák — több mint hétezer hektáros birtok. A jó hírű gazdaság birtoka. Fehér Sándor munkája sokrétű, s annak legfontosabb területe a háztáji gazdaságok irányítása, kapcsolat a tagokkal. Szerződéskötések, felvásárlások zökkenőmentessé tétele. Vagyonvédelem. Kapcsolat azzal az 1200 emberrel, akinek hat-, illetve háromezer négyzet- méteres háztáji földje van. — Itt születtem. Györgyén — kezdi többszöri unszolásra az önmagáról való beszélgetést —, talán még az ükapám is e tájon látta meg a napvilágot. Ismerek minden zugot, s ami ennél fontosabb, tudom az itt élő nép nyelvét. Szót értek és váltok velük, tanulok az emberektől, s ők is hallgatnak rám. Szerencsére eddig töretlen volt ez a kapcsolat... — S az életútja is? — Hát... Az amár kevésbé. Mint friss diplomás kertészmérnök, a messzi Tótkomlóson dolgoztam 1975-ig. Akkor megkerestek szülőfalum vezetői, s rábírtak, térjek haza, szükség van rám. — Miért Tótkomlóson kezdte szakmai pályáját? — Megismerkedtem egy szlovák anyanyelvű kislánnyal, aki ott, a Békés megyei nagyközségben élt... Szóval, ott ragadtam. Munkahelyemen több volt a szlovák, mint a magyar ember, s hogy szót érthessek velük, s higgyenek is nekem, megtanultam a nyelvüket. Olyannyira, hogy Györgyére kerülésem után hetekig szlovákul köszöntem az embereknek. Véletlenül, persze... — Tizenegy esztendeje hazajött tehát. S mióta elnökhelyettes? — Napok híján pontosan egy éve. Előtte kertészmérnökként dolgoztam. Kertes, családi házban lakom, s persze, nekem is van háztájim ... — Tavaly mi termett azon a „birtokon”? — Gyógynövény. Ligetszépe a neve. Jó néhány tagot sikerült meggyőznöm, jobban járnak, ha takarmánynövény helyett ezt a gyógynövényt vetik. Közel harmincán rá is álltak, s bejött a számításuk. Az idén sárgarépát vetek a földembe, most győzködöm az embereket, ők is ezt tegyék. Azon vagyok, minél jövedelmezőbb kultúrát vessenek kis háztáji földjükbe, s így nagyobb lesz az ő jussuk is. Elhiszik, hogyne hinnék: ha már az elnökhelyettes is elöl jár a példával... — Azért, úgy gondolom, a tagok többsége a hagyományos növények — kukorica, cukorrépa — termesztésével foglalkozik... — így igaz. bár pontosítanom kell: nem a tag, inkább a szövetkezet vállalja a munka nagyobb részét, például a cukorrépa esetében. —S hogy van ez a gyakorlatban? — A sok közül vegyünk egy esetet, mondjuk Pali bácsiét. Pali bácsival januárban szerződést kötünk, miszerint az ő háztájiján cukorrépát termeszt a család. A szövetkezet elveti a magot, elvégzi a talaj- és növényvédelmi munkákat, betakarításkor gépeink fölszedik, elszállítják a termést, cukorfokot mérünk — s fizetünk. Pali bácsinak csak annyi a teendője, hogy megkapálja a répasort. S persze, állja a költségeket, melyek kifizetése után is szép summa üti a markát az eladott répa nyomán. Tavaly hatvan hektáron cukorrépát, százharmincon kukoricát termeltek a háztájiban. — Milyen mérvű volt a háztáji ágazat tevékenysége? — A tagok 6250 sertést, 200 szarvas- marhát, s több mint másfél millió forint ára tejet értékesítettek, összesen 33.5 millió forint árbevételt értünk el a háztáji ágazatban. — Naponta számtalan helyre kell eljutnia. Van gépkocsija? — Szolgálati motorom, s egy Dáciám van, az sem saját. Nemrég fejeztük be az építkezést, jócskán vannak még fel nem adott OTP-csekkek ... — Hogyan telik el egy napja? — öt óra körül kelek — nekem is vannak jószágaim —, megetetek, megreggelizik a család is. s indulok munkába. — Hova megy először? — Oda, ahova kell. Olyan területre, mely az adott időszakban különösen fontos. A szőlőmetszők vagy a fóliások közé. Délben otthon ebédelek, s általában este öt körül bevégzem a napot. Általában, de nem mindig. Gyakran este nyolc, kilenckor nyitom a kert.kaput: hol egy népírontülésen, hol a Teszöv összejövetelén vesznek részt. A helyi népfrontbizottság elnökhelyettese, a megye; Teszöv elnökségi tagja vagyok. — Hisz a helyi „prófétaságban”? “ n nem akarok próféta lenni. Csak olyan ember, akire hallgatnak a többiek. Örülök, hogy ez a célom eleddig sikerült.., B. I. A. E Amiben illetékes A dabasi fiatalok kezdeményezőkészsége a gabonaprogram feletti védnökségben a legszembetűnőbb. Az első konkrét eredmény az volt, hogy KISZ-bizottsági szintű keretvállalást készítettek. Később ehhez csatlakoztak az alapszervezetek. — A gépszemlék idején a fiatalok egy hónapon át önként vállalták a túlórákat, az éjszakai és a hétvégi műszakokat — mondja Kosztolányi Ferenc. — Betakarításkor pedig a szemveszteség csökkentése volt a cél. Az idén továbblépünk: bemutatót tervezünk a megye fiatal agrár- szakembereinek. Megnézhetik azt a húsz hektáros táblát, ahol huszonkét búzafajtát nevelünk, s ahol a vetéstől a betakarításig mindent mi csinálunk. A fiatalok mást is várnak a KISZ-től. Azt, hogy segítse problémáik megoldását, s hogy keretein belül, a szabadidejükben is kellemes elfoglaltságot találjanak. — Arra nincs lehetőségünk, hogy az ifjúság legnagyobb
