Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

Közétkeztetés Csak áremeléssel lehet? Feleslegesen égetik a gázt NAGYKOROS! A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1986. FEBRUÁR 11., KEDD Harminc év színes históriája Megírták a saját történetüket kossággal való kapcsolat él- menyszerű elemzései, tulaj­donképpen minden, ami a tör­ténet része, s egyben kifejezi a -munkásőrség, az egység lé­nyegét, szerepét a társada­lomban. — Mint alkalmi krónika­írók bizonyára sok érdekes ta­pasztalatra is szert tettek ... — Nem is kevésre. Bár jó- előre tudtuk, mast bebizonyo­sodott, hogy ilyen naev léleg­zetű, és felelős munkába ama­tőrként nekifogni csak kollek­tívában szabad. Nemcsak a teherviselés megosztása érde­kében, hanem egymás kont­rollálása céljából is. Könyvterv A három város A Gondolat Kiadó tervei szerint idén lát napvilágot Novák László „A három vá­ros” és népe című munkája. Az idézőjelbe tett történeti és néprajzi összefoglaló elneve­zés Kecskemétet, Nagyköröst és Ceglédet takarja. E váro­sok történeti fejlődésében, a nép sorsának alakulásában, et­nográfiai arculatának formá­lódásában sok közös vonás fe­dezhető fei, ami indokolttá teszi összehasonlításukat és néprajzi jellemvonásaik révén kiemelésüket a környezetből. A mezővárosi nép szokásha­gyománya, hiedelemvilága, népművészetének sajátos meg­nyilatkozásai egységes, de mégsem egyforma néprajzi karakterrel ruházzák fel A három város népét. Novák László, a nagykőrö­si Arany János Múzeum igaz­gatója több mint két évtizede kutatja és publikálja a táj néprajzi jellegzetességeit. Csak azt, ami igaz Két-három évtized sok idő ahhoz, hogy mindent ponto­san visszaidézhessünk, az em- lékezök hajlamosak arra, hogy egyes dolgok felett túlzott szubjektivitással ítélkezzenek. Nos, az esetleges tévedéseket csak együttes munkával lehet korrigálni. Nem önkényesen és mindenáron változtatni rajta, csak akkor, ha az máskülön­ben az igazság rovására men­ne. Ilyen szerencsére ritkán for­dult elő, az elbeszélések fedték egymást, látszott,-hogy a fegy­vertársak egyformán látják, érzik az elmúlt időszak lénye­gét. Öröm volt tapasztalni, hogy egytől egyig büszkén vál­lalták múltjukat, s készséggel segítettek elkészíteni ezt az érdekességekben bővelkedő, színes, tanulságos krónikát. Nekik is- kijár tehát érte a babér... Miklay Jenő TRÜKKÖK A szegénység, a takaré- kosság vagy csupán csak a megszokás sokunkat rákényszerít különböző öt­letek, trükkök felfedezésére. Ezért nem dobjuk ki az el­használt cipőket, hanem suszterhez visszük, ezért törjük magunk száraz ke­nyeréből a morzsát, ezért varrjuk mi a család szá­mára szükséges ruhákat. Rettenetes öröm volt szá­momra is, amikor egy újabb lehetőséget találtam, mégpedig a zoknik vásárlá­sánál. Mert ugye a gyere­kek rengeteg zoknit hasz­nálnak el, és hiába stop­polja az ember, mindig úgy alakul, hogy csak az egyik megy tönkre, a másikat szinte újként kell kidobni. Rajtam nem fognak ki jelszóval úgy döntöttem, ezentúl két egyforma pá­rat, ugyanolyan színűt, mintájút veszek csak. Ha egy-egy kilyukad, még ma­rad akkor is egy pár. Nem sokáig v.Qlf, szerencsém, ezt a titkot az ipar valószínű­leg már ismerte, és az egy­formát sem gyártják egy­formára. Most nem lyukadt ki a zokni, fölül a gumíro­zott rész az egyik párnál szépen tartotta magát, a másiknál teljesen kirojto- zódott. Nem tudom össze­keverni őket, nincs lehető­ségem a spórolásra. Ezért sem adhatok magamnak újítási díjat. Verseny a Petőfi Kupáért A KÖZÉTKEZTETÉS — legalábbis a vendéglátó vál­lalatok számára — nem iga­zán kifizetődő. A költségek nőnek. Vendéglátós szakem­berek szerint az egyetlen meg­oldás a közétkeztetésben al­kalmazott 29 százalékos ha­szonkulcs növelése. Ez talán valóban megoldás. De nem az egyetlen. És nem is a legjobb. A vendéglátóiparban 29 szá­zalékos haszonkulccsal kizáró­lag a gyermek-, a diák- és az üzemétkeztetésnél dolgoznak. Más esetben ennél jóval ma­gasabbal számolnak, osztály­ba sorolástól függően akár 300 százalékkal is. Ha törté­netesen növelnék a közétkez­tetés haszonkulcsát is, az meg­emelné az árrést. Az árrés nö­velése viszont majdnem egyet jelent a fogyasztói áremelke­déssel, mivel a kormány arra törekszik, hogy csökkentse a dotációt. Elvben megoldás lehetne, ha az étkeztetést igénylő válla­latok maguk állnák a külön- bözetet. De ezek a gazdálkodó szervezetek már eddig is sok mindennel, például energiá­val, berendezések biztosításá­val segítették a vendéglátó vállalatokat. Valószínű, hogy az iparvállalatok, az intézmé­nyek további áldozatvállalás­ra már nem képesek. így hát az árrés növelése mégiscsak annak a mintegy másfél mil­lió személynek, felnőttnek, diáknak, gyermeknek a terhé­re történne, akik nap mint nap vendéglátós kosztot esz­nek. Pillanatnyilag 65 vendéglá­tóipari gazdálkodó szervezet van hazánkban. De ebből mindössze tíz foglalkozik dön­tő mértékben közétkeztetéssel. Központilag határozták meg a nyersanyag forintértékét, az általános iskolásokét például 13, a felnőttekét 16 forint na­pi átlagban. Hogy aztán ezért a pénzért mit kapnak, az már az üzlet- és a konyhavezetőn múlik. Mert határokat szabó előírás nincs. Nem szabályo­zott sem az étrend, sem a vál­tozatosság, sem a minőség. A mennyiség sem. Egy-egy sze­let nyershús súlya gyakorta a hat dekát sem haladja meg. Az ebédhez szükséges nyers­anyagokat többnyire a nagy­kereskedelmi vállalatoktól vá­sárolják meg az üzletvezetők. A termelőktől való közvetlen vásárlás hozna ugyan néhány forintot a konyhára, de ez nö­velné az adminisztrációt, s egyébként sem érdekeltek az olcsó alapanyag-vásárlásban így a szakácsok java része a konzervhez nyúl. Az üzemi konyhákon a fő­zőhelyek, a sütő- és főzőedé­nyek állapota gyakran kifo­gásolható: nem elég tiszták, el­használtak. elavultak, és ezért energiaigényesek. Jóllehet mindenki tudja, hogy a ven­déglátós konyhák általában pazarolják az energiát, változ­tatásra mégsem kényszerítik az ott dolgozókat. Sok helyen feleslegesen égetik például a gázt, de hogy ne így legyen, abban a személyzetet nem tet­ték anyagilag érdekeltté. Vagy: elkészült annak a höcsöves főzőüstnek a proto­típusa hazánkban, amelynek hatásfoka tíz százalékkal jobb, mint a hagyományosé. Igaz, az ára is magasabb. Ezért aztán az olcsóbb, de energiafalóbb, hagyományos üstöt használják általában. Érdekeltség nélkül nyilván merő ábránd, hogy az üzemi étkezők konyháiba lég­cirkulációs sütőket, kis fo­gyasztású. fotocellával be- és kikapcsoló fénycsöveket sze­reljenek fel. Alig akad vendéglátós gaz­dálkodó szervezel, amelyik külső hivatásos értékelemző­Autős-, motorosiskola-tanfolya- mot indít febr. U-én du. 16-kor. Jelentkezni a művelődési házban naponta de. 8— 18-ig az emeleten. sertéstartók, fisyelem! Dél-somo­gyi granulált hízó-, malactápok, háztajikeverék-tápok. búza, ár­pa, kukorica, szemestermények és takarmmykiegeszitok kiszál­lítással együtt megvásárolhatók, megrendelhetők. 5 mázsán felül szállítási kedvezmény. Nagykőrös, Botond u. 1. Jókai utcáról nyílik, bútorraktárral szemben. két kért fel a tartalékok fel­tárására. A minimális érdek­lődésből arra lehet következ­tetni, hogy ^ az értékelemzés­ben, az üzem- és munkaszer­vezés javításában sincs igazán érdekeltté téve a vendéglátós. VAN TEHÁT MIT javítani a közétkeztetéssel foglalkozó vendéglátóipari vállalatok gaz­dálkodásának színvonalán. Va­lóban kifizetődőbbé lehetne — és kellene — tenni az üzem­étkeztetést, de nem feltétlenül a haszonkulcs, azon keresztül pedig az árrés növelése az egyetlen lehetséges megoldás. Jó néhány vendéglátós ma­gánvállalkozás példázza: job­ban is lehet gazdálkodni a fo­gyóeszközökkel, az energiával, a költségekkel. H. T. Árpavásár Az ősszel megnyugtató in­formációkat kaptunk a közös gazdaságok vezetőitől, amikor a takarmányhelyzetről érdek­lődtünk. A’minap újra rákér­deztünk, a válaszokat most is hasonlóképpen foglalhatjuk össze: a bekészített eleség mindenütt fedezi a szükség­letet, az állatok gond nélkül telelnek. Valószínűleg nem le­het rosszabb a helyzet a ház­táji gazdaságokban sem. Elég csak bepillantani a kereske­delmi egységekbe, s meggyő­ződhetünk róla, tápok, sze­mes termények bőséggel ren­delkezésre állnak. Legfeljebb a szálastakarmány beszerzése jelenthetett problémát, de ha volt is ilyen gond, az is a múl­té. Az Arany János Termelő- szövetkezet jóvoltából a szé­na után sem kell már futkos­ni, a- Törteli úti raktárnál le­vő kazalból minden pénteken megpakolhatja szekerét a gaz­da. Ugyanitt kezdetét vette az árpavásár is, naponta 7-től 11 óráig szolgálják ki az igény­lőket. Amikor a krónikás magnó­szalagra, jegyzetfüzetbe rögzí­tette a legelső visszaemléke­zést, ijedten döbbent rá, mi­csoda nehéz feladattal kell majd megbirkóznia. Nem is csoda, hogy így érzett, hiszen nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy három évtized táv­latából apródonként össze­gyűjtse az emlékeket, s hoz­zá a féltve őrzött ritkaságo­kat, az első kitüntetést, a meg­sárgult fényképeket. Oktatni fogják Mint valami kincset, úgy fogta kezébe, csodálta a fiók, a sublót mélyéről nagy ritkán előkerült dokumentumokat, s boldog volt ha kunyerálásra, olykor könyörgésre kapott be­lőlük, s miközben lelkére kö­tötték, el ne veszítsen egyet is belőlük. Néha-néha már úgy tűnt, e sziszifuszi munka so­ha nem vezet célhoz, de szán­dékát pillanatra sem adta fel. Szorgalmasan látogatta a ve­teránokat, elbeszélgetett a fia- talabbakkal is, s ahogy teltek a hónapok, úgy vastagodott táskájában kötetnyire a ren­geteg iromány, gyűlt a hang­anyag. Minden érdekelte. Társai Cegléden, és Abony- ban tették ugyanezt, mígnem egy napon úgy találták, min­den együtt van, s nekiláttak rendbeszedni a gyűjteményt. Nem kis feladat volt ez sem, néha bizony estébe hajlott az idő, mire táncoló karikákkal szemük előtt felálltak az asz­taltól. Másfél esztendő telt el azóta, hogy hangyamód munkába kezdtek, s a napok­ban végre elkészült a nagy mű. Közel száz oldalon sereg­nyi dokumentum értékű fotó­másolattal, jegyzőkönyvekkel, s egyéb tárgyi emlékkel kiegé­szítve előttük 30 év históriá­ja. A Mészáros Jánosról elne­vezett munkásőregység törté­nete. Verbó Zoltán, az egység­törzs munkatársa volt a kis krónikagyűjtő-író munkacsa­pat irányítója. Szerencsés vá­lasztásnak bizonyult éppen reábízni ezt a feladatot, ugyanis mint alapító munkás­őr, jó ismerője a 30 évvel ez­előtti eseményeknek, de a történet későbbi fejezeteinek is; azon kevesek egyike, aki kezdettől fogva, mind a mai napig tevékeny tágjává testü­letnek. — Honnan eredt a történet megírásának gondolata? — Nos, az az igazság, hogy mi találtuk ki. de azt hiszem, ez sem változtat a tényeken. Központi utasításnak tettünk eleget, minden egység számá­ra kötelezően határozták meg a krónika megírását, összeál­lítását, a munkásőrség meg­alakulásától napjainkig. Ha úgy tetszik a 30. évforduló tiszteletére készült, de termé­szetesen a jövőben is hasznát látjuk majd. sokáig forgatjuk, ugyanis a benne foglaltakat rövidesen oktatni fogjuk az állomány körében. — Munkájukhoz kik adtak segítséget? — Elsősorban a megalaku­lás körülményeinek feltárása okozott sok fejtörést. Sajnos abból az időből elég kevés dokumentum maradt ránk, jobbára az alapítók visszaem­lékezéseire voltunk hagyat­kozva. Szerencse, hogy még ma is vannak közöttünk régi fegyvertársak, de az azóta le­szerelt, ' vagy tartalékba ke­rült elvtársak is nagy segítsé­günkre voltak. Szavahihető tanúk Nagykőrösön ár. Rétsági Oszkár, B. Szűcs István, Szé­kely Gyula, alapító munkás­őrök, és Pusztai János, Ceg­léden és Abonyban Gyarmati Mihály, Habony István, Sipos Bálint, Pásztor István, Sze- leczki Mihály, Kiss István és mások visszaemlékezései je­lentették a vezérfonalat, ame­lyen már el lehetett és érde­mes volt elindulni. Jól emlé­kező, szavahihető tanúi ők az akkori időknek — Tulajdonképpen tankönyv ez, vagy színes olvasmány? — Egyik se, talán úgy he­lyesebb mondani: a kettő együtt. Amennyire lehetett, igyekeztünk olvasmányossá tenni a benne megszólaltatott munkásőrök érzelemre, érte­lemre ható élményei 'által. Ezek kimeríthetetlen forrás­anyagok. Ugyanakkor vala­mennyit kritikával fogadtuk, ha kellett pontosítottuk, hi­szen minden szónak, mondat­nak tükröznie kell benne a valóságot. Anyagunk tulajdonképpen az egész testület történetének a része, tehát vigyázni kellett arra is, hogy az eseményeket ne elszigetelten tárgyaljuk. Helyet kaptak benne az egy­séget érintő fontosabb orszá­gos események leírásai, a tár­sadalmi szervezetekkel, más fegyveres testületekkel, a la­Most harmadszor került sor a Nk. Petőfi Sándor Általá­nos Iskola és Diákotthonban, s az 1943. számú Petőfi Sán­dor úttörőcsapat szervezésé­ben és szép rendezésében az általános iskolás teremkézi­labda Petőfi Kupa-viadalra, amelyen négy leány- és négy fiúcsapat 2x15 perces játék- idejű, körmérkőzéses rend­szerű összecsapásokon mérte össze erejét a Petőfi iskolai tornacsarnokban. A leányoknál a végső győz­tes kiemelkedett a mezőny­ből. A helyiek jó, szoros mér­kőzéseket vívtak, a nyársapá­tiak lelkesek voltak, de a végére elfáradtak. Városkör­zeti vonatkozású eredmények: Nk. Petőfi isk.—Nyársapáti isk. 4-4, —Abonyi Somogyi isk. 5-23. —Gödi Németh isk. 12-13. Nyársapát—Göd 7-10, —Abony 7-31. A leány-vég­eredmény: 1. Abonyi Somoe.vi isk. 3 3-------70-20 c 2. Gödi Németh isk. 3 2 — 1 31-35 4 3. Nk. Petőfi isk. 3 — 1 2 21-40 1 4. Nyársapáti isk. 3—12 18-45 1 A 3. helyezett körösiek: Varga és Juszku—Strifler (4), Kovács M. (1). Kovács K. (3), Halmi (8), Kecskeméti. Deák, Bukdosó (5) és Csikány. A nyársapátiak gólszerzői: Sá­fár (16) Kovács T. Cl) és Ko­vács G. (1). A fiúknál a színvonal erő­sebb volt, mint az elmúlt év­ben. Az erőteljes kocsériak (Tóth — Pintér 29. Mihályi 2. Várkonyi 4. Faragó 9. Tájt: 12. Vincze és Miklós 1) meg­érdemelten. veretlenül lettek elsők. A petőfisek a kecske­métieket időn túli hetessel győzték le. Kocséri isk.—Nk. Petőfi isk. 26-8. —Lajosmizsei Központi isk. 17-12, —Kecskeméti Rákó­czi isk. 14-9, Nk. Petőfi—Kecs­kemét 11-10. —Lajosmizse 13-15. A petőfisek csapata: Har- czi — Gazsi (20), Nagyszombati (2), Megyesi (2), Gorócz (1), Kerekes (1), Ragó (1), Ugi- Rácz (3) és Aszódi. A fiú-vég­eredmény: 1. Kocséri isk. 3 3 ------- 57-29 E 2. L a josmizsei Központi isk, 3 2 — 1 40-38 4 3. Nk. Petőfi isk. 3 1 — 2 32-51 2 4. Kecskeméti Rákóczi isk. 3 ------- 3 27-38 — A legjobb kapus különdí- ját a kocséri Tóth Pál és a legjobb góldobóét is szomszéd községbeli fiú kapta, Pintér Pál személyében, aki 29-szer volt eredményes. A kevés jelentkező (2 helyi és 1 vidéki csapat) és a nö­vekvő játékvezetői költségek miatt elmarad az eddigi ha­gyományos nagykőrösi felnőtt Toldi Kupa teremkézilabda- mérkőzéssorozat e télen. KEDDI SPORTMŰSOR Kosárlabda: Petőfi iskolai tornacsarnok, 18 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Gödöllői EAC II., felnőtt női megyei baj­noki mérkőzés. S. Z. Mozi A nagyteremben Gregory barátnője. szinkronizált angol film. Előadás 5 és 7 óraKor. A slúdióteremben Az elefántember. Angol film, fél 6-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Neveletlenek Világéletemben haragud­tam azokra a felnőttekre, akik előszeretettel szidják a fiatalságot. Talán nincs is olyan rossz tulajdonság amivel ne bélyegezték vol­na meg zsémbeskedő em­bertársaink az ifjú nemze­déket. Persze jól tudjuk, nemcsak a ma divatja a szapulás, éppúgy megkap­ta a magáét a száz év előt­ti generáció, s bizonyos, hogy a jövő században sem lesz ez különbül, legfel­jebb a rájuk aggatott jel­zők cserélődnek, módosul­nak valamelyest. Ámbár az okos, jó tanu­ló, becsületes gyerekeink­ről sok jót is hallunk, ne­héz tehát úgy bírálni őket, hogy annak valami alapja is legyén. Ezért szépen rá­juk fogtuk, hogy neveletle­nek. Tág fogalom, ebben aztán benne van minden, amit csak akarunk. Hát, igaz, ami igaz. a szolid ma­gaviselet éppenséggel nem mondható a mai fiatalság legfontosabb ismérvének, de vajon az volt-e valaha is? Szerintem soha. de nagy baj lett volna, ha a korral megalkuvó, lázadni nem tudó. közömbös, a fá­sult erkölcsi normákat el­fogadó emberek kezébe ke­rült volna a jövő. Soha nem lépett volna előbbre a társadalom. Sokak szerint nem is itt van a gond. a probléma, az hogy önzőek, csak a maguk érdekét tart­ják mindenekfelett, tudo­mást sem vesznek róla, hogy környezetükben más emberek is élnek akiknek tisztelettel, megbecsüléssel, hálával tartoznak. Ez bi­zony igen merész bírálat, nagyon meg kell gondol­nunk, hogy elfogadjuk-e. A magam részéről eleve el­vetem, mert tudom sokan csak egy-egy kirívó esetből általánosítanak. Valami alapja azért mégis lehet a lesújtó véle­ménynek, hiszen naponta láthatunk jeleneteket ami­ken még a legjobb indula- tú ember is kénytelen el­gondolkodni, visszaidézni saját fiatalságát, s elcso­dálkozik a különbségeken. Valahogy így éreztem én is legutóbb, amikor né­hányszor az iskolai busz­járatokkal voltam kényte­len vidékre utazni. A peronon középiskolá­sok várakoztak, s valóság­gal megrohamozták a buszt. A fürgébbjei azon­mód elfoglaltak egy-egy ülést, persze lent tolongó társaiknak is biztosítva az ülőhelyet. Pillanatok alatt tele lett a jármű, s a há­rom idős házaspár remény­telenül horgonyzott le az ajtóban. Csak felszólításra tápászkodtak fel néhányan, de abban sem volt köszö­net, csípős megjegyzések röpködtek a vérig sértett tizenéves gyerkőcök szájá­ból. Hát ilyenek vagytok ti fiatalok, tülekedtek, lökdö­sődtök, szemtelenkedtek — mondtam ki rájuk ma­gamban a szentenciát, amit gyorsan vissza is szívtam. Tíz- és százezreket sérte­nék meg igazságtalanul ha ez. most világgá kürtöl­ném. Egy perc múltán már nem haragudtam éh e dí­szes társaságra sem, újra csak a felnőtteket róttam meg, a szülőt, a nagyma­mát, a pedagógust, meg a többieket, akik csak mond­ják a magukét, szapulják a neveletlen ifjúságot ahe­lyett. hogy jó modorra ne­velték volna csemetéiket. Nagy kár, hogy a köznapi viselkedést úgy általában sehol sem oktatják, igaz félő, hogy esetünkben a legjobb nevelő is nehezen tudná már pótolni a mu­lasztást ... My. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents