Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
Vöröskeresztes eredmények, gondok, tervek Segíteni - színvonalasabban Válaszol: Aranyosi László megyei titkár A szemüvegtől az acélkapliig Van is, nincs is, pedig kellene Rozoga Trabantom, amely a sora kegyének kB- szönhcti, hogy alkalmanként hivatali gépkocsiként szolgál, még sosem gördült be ennyire akadálytalanul egyetlen gyárkapun sem. A szokásos gyanakvó pillantások, ellenőrző telefonok és adatrögzítő cédulák helyett udvarias intés a reakció a felmutatott igazolványra. Be kell ismerni, ez nem az újságíró Igazolványnak szól. Ctltársam, Riblnszky Tibor munkavédelmi felügyelő, előtte nyílnak meg a kapuk. Többek között a Magyar Hajó- és Darugyár váci konténergyárábán. Ahol bepillanthatunk a munkafolyamatokba, az ellenőrzés során kiderül, mennyire vigyáznak Itt a dolgozók egészségére. Minőségi kifogások Esztendőfordulás idején mérleg készült a Vöröskereszt Pest Megyei Vezetőségénél: mi teljesült a tervekből, mi nem, s mit kell változtatni, hol kell erősíteni a humanitárius szervezet százezer Pest megyei tagjának tevékenységét. Ezekről kérdeztük Aranyosi Lászlót, a Vöröskereszt megyei vezetőségének titkárát is. — Ügy vélem — kezdte a választ —, alapvetően eleget tettünk feladatainknak, s ebben megerősített az is, hogy az MSZMP Pest Megyei Végrehajtó Bizottsága tavaly augusztusi ülésén áttekintette, e elismerte munkánkat. Amit nem terveztünk, azt is valóra váltottuk: a felszabadulás 40. évfordulójára egymillió forintot gyűjtöttünk össze, hogy segítsük az idősek újabb szociális otthoni helyeinek létesítését. — Az újdonságok éve volt a tavalyi. Mi változott? — Elsőként említem a tisztasági mozgalom korszerűsítését. Objektívebb, egységesebb lett az értékelés, s javult az ösztönzés, a mozgalom gazdái, támogatói magasabb összegű jutalmakat adnak, s kidolgozták az erkölcsi elismerés új rendszerét. Megkezdtük a véradók szervezését a korszerű, plazmaferezises vérvételre, ebből tavaly több min! kétezer történt — ezzel Pest megye országosan az első lett. A kezdeti tapasztalatok után — mert a komplex családvédelmi szolgálatok beváltak — irányt vettünk arra, hogy gyakorlatukat, módszereiket általánosan elterjesszük, új szolgálatok sorát hívjuk életre. A KÖJÁL egészségnevelési osztályával és az alkoholizmus elleni bizottsággal közösen meghatároztuk az egészséges életmódra nevelés tartalmi és formai korszerűsítésének teendőit, s megkezdtük a különleges segélyszolgálat újjászervezését. Végül, de nem utolsósorban: kísérleti jelleggel beindítottuk Tökölön, Vácott és Márianosztrán a közeljövőben börtönökből szabadulók egészségnevelését, felkészítését » társadalmi beilleszkedésre. — A fiatalokra különös gondot fordítottak tavaly. Talán az ifjúság nemzetközi éve indokolta ezt? — Az is, bár tény, hogy egészséges és családi életre való nevelésük több évtizede egyik fő feladatunk. Tavaly újabb háromezerrel nőt az általános iskolákban a taglétszám, az ifjú vöröskeresztes csoportokban tevékenykedik minden ötödik tanuló, huszonötezer kis és ifjú egész- ségör. A középfokú tanintézetekben ötvenhét alapszervezetünkben ötezernél több a tag, minden harmadik diák és szakmunkástanuló, ami országosan is kiemelkedő szám. Csupán még néhány tényt, százezer forintnál többért vásároltak az iskolák tanulói tavaly segélybélyeget, kifejezve a nehezebb körülmények között cseperedő kortársaik iránti szolidaritásukat. Tavaly először szervezett a megyénk a monori-erdei kempingben nyári tábort 26 halmozottan fogyatékos gyereknek, s ezen kívül Dömsödön, Törökmezön, Balatonfenyvesen még más- félszázan táboroztak. — Hagyományosan segítik a gyógyítók, az orvosok munkáját. Tavaly mit tettek az egészségvédelemért? — Túl azon, hogy részt vettünk a szentendrei egészség- nevelési konferencia szervezésében, s megrendeztük háromszáz iskolában a fogászati hónap vetélkedőit, bemutatóit, pályázatát, megvizsgáltuk, hogyan támogathatnánk jobban a szűrővizsgálatokat. Ezeken ugyanis mind kevesebben jelentek meg, a megbetegedések száma pedig növekszik. Megállapítottuk, hogy meggyőzőbb érvelésre, szélesebb körű propagandára, hatásosabb szemléletformálásra van szükség. Ebben számítunk — az eddiginél inkább — az üzemi és helyi sajtóra, kiadványokra, .« szeretnénk élni a terjedő video lehetőségével. Végül az is ide kívánkozik: ha a korábbinál nehezebben is, de túlteljesítettük 13 ezer 700 literes vérvételi tervünket. 15 ezer 100 literrel zártuk az évet — S hogyan tovább? — Talán az imént említeti tény is jelzi: figyelembe kel! vennünk a nemzetközi vöröskeresztes mozgalom idei jelszavát: véradás — életmentés! S a figyelmünket az önkéntes donorok megnyerésén túl az elsősegélynyújtók oktatására, a szociális gondozás szervezettebbé tételére, az ifjúság hatékonyabb nevelésére, kádereink, vezetőink alaposabb felkészítésére kell fordítanunk. Tervezzük, hogy ebben az esztendőben felmérjük a szakmunkástanuló fiatalok élvezeti cikk fogyasztásának helyzetét, a felvilágosításban nagyobb hangsúlyt kap az onkológiai megbetegedések megelőzése, családvédelmi munka- ,bizottságunk javaslatot dolgoz ki a házi betegápoló tanfolyamok nívósabbá tételére, summázzuk a családgondozói hálózat tapasztalatait, s a börtönökben kezdett egészségnevelését, valamint az elsősegélynyújtás oktatásával kapcsolatosakat. Végezetül: tovább kell erősítenünük a különleges barlangi- és hegyimentő segélyszolgálatokat. Ám hiába járjuk végig a lemezdaraboló műhelyt, hu- nyorgunk a konténerhegesztők és húzódunk a fal mellé a szikraesőben dolgozó csiszolók közelében, nem találunk egyetlen szabálytalanságot sem. Amerre a szem ellát, védőkesztyűben, hegesztőpajzsban, bakancsban és más, előírásos egyéni védőfelszerelésekben dolgoznak a hajógyáriak. — Nálunk nem is 1 az a probléma, hogy nem viselik az emberek a védőfelszereléseket — mondja, már az irodában Nagy Frigyes, a gyár munkavédelmi vezetője. — Inkább a minőséggel kapcsolatban merül fel sok kifogás. Több gyártóval próbálkoztunk már, de sehol nem lehettünk elégedettek a kesztyűkkel. Volt olyan téesz, amelynek 600 párat küldtünk vissza. Végül kikötöttünk a Humanitás Szövetkezet mellett, de ezek a termékek sem tökéletesek. Tavaly 14 300 pár munkavédelmi kesztyűt használt el a gyár 350—400 fizikai állományú dolgozója. A bakancsok talpa néhány hét alatt eltörik. Tavaly sokáig nem is lehetett megfelelő lábbelit kapni, az a hír járta, azért, mert nem tudtuk megvenni hozzá az import accl- kaplit. A hegesztöpajzsok bepárásodnak, használat közben orrba vágják a dolgozót, s ráadásul, a varratköszörűsök szemét nem védik meg a pattogó szikrától. Tavaly három ilyen üzemi balesetünk volt. mindhárom esetben viselték a dolgozók a védőfelszerelést. Egymást éri a sok kifogás, s ráadásul valamennyi jogos. A gyár az elmúlt évben 3 millió 382 ezer forintot költött védőruhára és felszerelésre. de lehet, csak a felébe került volna, ha mondjuk, a lemezdarabolók nem kényszerülnének néha három pár kesztyűt is elnyűni fejenként egy műszak alatt Szerencsére, előrelátónk voltunk. Harmadik, védőfelszerelés-ügyben illetékes útitársunk a Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet dolgozója: Kertész Zsolt, az intézet tudományos kutatója, a kérdések javára — ha választ nem is — legalább magyarázatot tud adni. — Egyrészt számolnunk kell azzal, hogy a megvizsgált, minőségileg ellenőrzött termékeket sem készítik mindig azonos színvonalon, előírás szerint. Másrészt, az általános tájékozatlanság is hozzájárul, hogy bizonyos helyeken nem a megfelelő védőfelszerelést használják. Ma például három év egy munkavédelmi katalógus nyomdai átfutási ideje. Mire megjelenik, egy része elavul, s helyette, a bevezetett új technológiákhoz számtalan új felszerelést fejlesztünk ki. Ha a vállalat illetékese nem igazán lelkiismeretes, csak a látszat kedvéért megvetetheti a legolcsóbbat, azt már senki nem ellenőrzi. Import alapanyagból készült Nagy Frigyes bebizonyította, ez nem érvényes a konténergyárra. Hiszen ő az, aki név szerint ismer mindenkit a kutatók közül, aki a köszörűsöknek különleges arcvédő pajzs kifejlesztését kérte, s aki ma is őrzi azt az acél- kaplit, amely egy baleset alkalmával hatmázsás teher alatt sem morzsolódott össze, bár nem tudta megvédeni az amputálástól a bakancs gazdájának lábujjait. — Valóban, vannak ellentmondások is. A bakancsok talpa például jó minőségű import műanyagból, poliure- tánból készül. Az anyag jó tulajdonságai közé tartozik, hogy olajálló. Ám minőségét csak egy esztendeig tudjuk szavatolni, utána törik. Ha az év nagyobbik részében a gyártó, a kereskedő, majd a felhasználó cég raktáraiban hever, érthető, hogy a kihordási idő előtt elfárad az anyag, a talp törik. Az acél- kaplik importja is arra utal, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelő minőséget igyekszünk tartani. Itthon nem gyártanak olyan minőségű, állóképességű acélt, amilyenből ezek a bakancsbetétek készülnek. S ha a szem- és arcvédő felszerelések között nézünk körül, akkor is el kell mondani, hogy valamennyi import műanyagból, normál optikai tisztaságú lemezekből készül. Ha célszerű - olcsóbb Következő állomáshelyünkön, az Egyesült Izzó váci fényforrásgyárában Balogh Zoltán munkavédelmi vezető már előre összekészített C30- maggal fogad bennünket. Tapasztalataik szerint az üvegszilánkok szórásait, vágásait kevéssé viselik az egyébként könnyű, vékony cérnakesztyűk. Talán ennek a következménye, hogy tavaly 140 ezer párat használt el belőle a 800 dolgozó. Az asztalon árválkodó, az esztergomi Granvisus által gyártott védőszemüveg igaz, hogy ütésálló. de olyan nehéz és riasztóan csúnya, hogy a csupán üvegszilánkoktól védekező asszonyok, lányok, egyszerűen nem hajlandók hordani. Az átlagos minőségű bakancsok pedig, amelyek bőrének a törött üvegtől kellene védje a lábat, most másfajta gyengeséget tanúsít: talpát néhány hét alatt szivacsossá roncsolja az üzemcsarnokok földjét borító üvegszilánk. — Az Egyesült Izzó a jelek szerint kevesebb figyelmet fordít a védőfelszerelések minőségére — összegezi a tapasztalatokat Kertész Zsolt. — Hazánkban körülbelül 600- féle védőkesztyűt gyártanak, valószínű, hogy akad köztük az itteni körülmények tűrésére alkalmasabb, mint a termékvédelem céljára készült cérnakesztyű. Ha mégsem, úgy megrendelésre szívesen tervezünk bakancsot, szemüveget. Egy könnyű, kellemes védőszemüveg-típus csak az elmúlt évben hagyta el a tervezőasztalunkat, s most kísérletezünk egy fémszálas, tehát vágásálló kesztyűvel is. A fénycsőgyár műhelyeiben már kevésbé veszik komolyan a védőfelszerelések viselését, mint a hajógyárban. Ribinsz- ky Tibor talál is itt-ott feljegyzésre, bírságolásra érdemes jelenségeket. Tapasztalatból tudja, hogy a jóindulatú figyelmeztetésnél többet ér el a bírsággal: a váci fénycsőgyár üzemi baleseteinek a száma tavaly a felét sem érte el az öt évvel ezelőttinek. — Tény, hogy amióta a SZOT helyett állami intézményhez, az Országos Munkavédelmi Felügyelethez tartozik az ellenőrzés, szankcionálás joga, kicsit szigorúbban, következetesebben járnak el a helybeli munkavédelmi felelősök is, s ennek itt-ott már érezni az eredményét. Ám valódi előrelépést csak úgy érhetünk el — ahogy Komárom megyében is tettük —, ha együtt ellenőriz a felügyelőség és a kutatóintézet képviselője. Mi ugyanis csak azt tudjuk megállapítani, hogy betartják-e az előírásokat, hordanak-e a dolgozók védőfelszerelést. De arról, hogy az a kesztyű, cipő vagy szemüveg tényleg alkalmas-e a célra, s valóban csökkenti-e a balesetveszélyt, csak a kutató dolgozói tudnak felvilágosítást adni. Ok mondhatják meg azt is, mit érdemes a korszerűtlen, alkalmatlan holmik helyett az újak közül beszerezni, s javaslatot tehetnek, melyik .gyártóval vegye fel a cég a kapcsolatot. A nagy többség ma is próbálkozik: azt veszi, amit a kereskedő éppen kínál, vagy az anyagbeszerző jónak vél. S ha melléfog, legfeljebb rendel még 100—140 ezret. A lényeg, hogy a felügyelő kész- tyűt lásson a kezeken. A pénz ezek szerint nem számít? Márvány! Ágnes Tegnap történ! TáliSKot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt 1 dVlídl. főtitkára táviratban köszöntötte Fidel Castrót, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárává történt újraválasztása alkalmából. Találkozások a népfrontban. találkozóra került sor a magyarországi egyházak és a Hazafias Népfront vezetői között hétfőn délelőtt a mozgalom székházában. Pozsgay Imre főtitkár — a napirend előtt köszöntötte ár. Lékai László bíborost, aki tíz éve esztergomi érsek, — tájékoztatást adott a nemzeti egység erősítése szolgálatában elért eredményekről, a VII. ötéves terv céljairól. Szólt gazdasági, társadalmi gondjainkról, s rámutatott a reménység forrásaira, amelyek e gondok leküzdésére biztatnak. Megnyilatkozásaikban az egyházak vezetői hangsúlyozták: nemcsak elfogadják azt a változást, amely a magyar társadalomban és az emberek szívében meggyökerezett, hanem ezeket a gyökereket erősíteni is igyekszenek. Közjóra törekvőként jellemezték a magyar egyházpolitikát. Pozsgay Imre főtitkár délután a magyarországi nemzetiségi szövetségek elnökeivel és főtitkáraival találkozott. Eszmecserét folytatott velük a népfrontmozgalom időszerű feladatairól, a nemzetiségi lakosság körében végzendő közös munkáról. A négy nemzetiségi szövetség (délszláv, német, román, szlovák) elnöke, illetve főtitkára beszámolt a két nemzetiségi kongresszus közötti félidei munka értékelésének előkészületeiről. Interparlamentáris Unió. Hétfőn az Országházban ülést tartott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson Barcs Sándor, a csoport elnöke tájékoztatást adott az IPU tavaszi, mexikói konferenciájára való felkészülésről. KülkapcsoSataink. Csen Pin-csüannak, a Kínai Szakszervezetek Országos Szövetsége alelnökének vezetésével a Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására hétfőn szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Szlo- vatsik Károly, a SZOT titkára fogadta. Jelen volt Zhu Anhang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Szakszervezetek Országos Tanácsa székházában fogadta a küldöttséget, és ezzel megkezdődtek a hivatalos magyar—kínai szakszervezeti megbeszélések. A küldöttségek tájékoztatták egymást a hazájukban folyó gazdasági építőmunkáról és a szakszervezetek időszerű feladatairól. Véleményt cseréltek a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom helyzetéről, valamint a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Vasvári G. Pál Arcok a mezőgazdaságból A csapatmunka híve vagyok Szakmai berkekben azt tartják Lévák Józsefről, a sződi Virágzó Tsz elnökéről, hogy szigorú, határozott ember, ám amit mond, azt érdemes megszívlelni. Több. mint negyedszázadot töltött el a szövetkezeti mozgalomban. Fiatalon állt az akkor sok bajjal küszködő helyi termelőszövetkezet élére. A tagok bizalmából azóta is betölti ezt a tisztséget. Naplót nem vezet, mégis jól emlékszik a gyorsan lepergett időre. Sok keserűségben, de sok örömben is volt, része. Arra kérem, beszéljen önmagáról, életút- járól, munkájáról. Tiltakozik. — Én a csapatmunka híve vagyok. Beszéljünk inkább a szövetkezet eredményeiről, mert abban egy kicsi rész az én munkám eredménye is. Ahogy vázolja az életútját, visszakanyarodik a közösséghez. A csaknem 5 ezer hektárnyi területen gazdálkodó tsz-ben a zárszámadások idején már évek óta elhangzik egy örömteli jelentés: A termelés és a jövedelmezőség tekintetében ismét jó eredményeket értünk el. Igaz, nem akármilyen erőfeszítések árán. Az elnök most mégis meggyőződéssel jelenti ki: — Ha újra kezdhetném az életemet, ugyanezt választanám. Pedig messziről vezetett idáig az út. Szegény munkáscsaládból származik, ahol rendes munkaszeretetre tanították. Már általános iskolás korában kapcsolatba került a földdel: a váci otthon háromszáz négyszögölnyi kertjében próbálta ki elképzeléseit. A gondosan megtermelt burgonyából, szőlőoltványból már csekély zsebpénzre is futotta. Nagy volt az öröme, amikor 1850-ben a váchartyá- ni gépállomásra került dolgozni, ahol később mezőgazdászként irányította a munkát. Majd a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőinek soraiba lépett. 1960-ban került a sződi termelőszövetkezet élére megbízott elnökként. Vitatkozó, szókimondó, ám megfontolt magatartásáért hamar megszerették. — Ismerve az itteniek szorgalmát, szívesen jöttem a községbe. A legnehezebb feladatom mégis az volt, hogy elfogadtassam magam az emberekkel. Szavaiból úgy érzem, életének nagy elégtétele, hogy olyan kollektívát irányíthat, amely hosszú évek szívós munkájával a legjobbak közé küzdötte fel magát, öt éve elnyerték a kiváló szövetkezet címet is. Tavaly csaknem 300 millió forint árbevétellel és 42 milliós nyereséggel zárták az évet. A szövetkezet fennállása óta első alkalommal volt nyereséges az alaptevékenység is. — A gazdaság életében a nagy fordulat az összevonások után következett be — emlékszik az elnök. — Élve az önállóság jogával, több új kezdeményezés szerepelt a tervben. Így például a növénytermesztésben a búza és a kukorica került az előtérbe. Úttörő vállalkozás volt évekkel ezelőtt a prémesállat- és a lúdtartás meghonosítása, több ipari tevékenység bevezetése. — Az eltelt több mint negyedszázad alatt mi jelentette a legnehezebb feladatot? — Talán a maradiság elleni küzdés. E tekintetben a szövetkezet vezetősége mindig megtalálta — a tagság megelégedésére — az újhoz vezető utat. Általában nem sokat teketóriázunk egy-egy javaslattal, újítással. A kollektíva hamar eldönti, hogy jó ez, vagy sem. Ha igen, akkor gyorsan szabad utat kap a kezdeményezés. — Munkájának mi a legfontosabb vezérlő elve? Állandóan figyelni kell az élet mozgását, ebből lehet a legtöbbet tanulni. Nyílt, világos beszédre van szükség. Ez megnöveli az emberek bizalmát és a felelősségét. Surányi János