Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

A gyár szívében Három műszakban, nyugdíjig Megállás nélkül, éjjel-nappal zakatolnak a gépek a kötődében. A folyamatos üzemhez három teljes gárda kell, három vezetővel. Kevesen bírják hosszú távon a három műszakot, de azért mindig van olyan, aki ki­tart. Na, nem különleges vasszervezetű, gumi idegzetű emberek ök. Ugyanúgy rámehet az egészségük, hiszen ezt megszokni nem lehet. Miért csinálják mégis? Talán még ismerik a jelentését ezeknek a szavaknak, köteles­ségtudat, hivatástisztelet. Súth János nem írja harsány betűkkel e két fogalmat zászlajára, ..csak” dolgozik. Harminckét éve kezdte ugyanitt a Kötöttárugyár kö­tődőjében, mint betanífolt munkás. Ma ugyanitt megbe­csült művezető, olyannyira, hogy nemrégiben megkapta a Munka Érdemrend bronz fo- kqzatát. — Amikor 1954-ben ideke­rültem, csupa férfi dolgozott itt. Nyolc évig voltam gépke­zelő. Ezalatt befejeztem az ál­talánosból akkor még hiányzó két osztályt és leérettségiztem a Bolyai Gépipari Technikum­ban. Budapestre kellett járni iskolába, ami nem volt köny- r.yű. Nem kaptunk munkaidő- kedvezményt. Meg kellett kér­nünk a váltótársunkat, hogy maradjon tovább helyettünk, »mit aztán másnap visszaad­tunk. — Az érettségi után átkerül­tem a meósokhoz csoportve­zetőnek. Egy év után segéd­művezető lettem, ismét a kö­tődében, ami tulajdonképpen gépjavítói munkát jelentett. Négy, vagy öt év után nevez­tek ki művezetőnek. — Ezek szerint volt módja megismerni a szakmának min­den oldalát. Változott valami azóta, vagy ugyanúgy készítik a termékeiket? — Ma magasabbak a köve­telmények. Minőségben és mennyiségben is többet kell teljesíteni. — Milyen ön szerint a jó kötőmunkás? — Olyan munka ez, amire érvényes a mondás, aki sokat dolgozik az keveset keres. Ugyanis a gép kezelőjének el­sőrendű érdeke, hogy minél kevesebbet álljon a gépe. Ép­pen ezért it*. ésszel lehet a legtöbbre menni. Az jár jól, aki előre megtervezi a mun­kát. Egy dolgozónak ugyanis 3—7 gépe van. amit folyama­tosan figyelni kell, nem fut-e le róla a szál, vagy nem tör­ténik-e valami hiba. — Ha nem figyelmes és egy leállt géppel kezd pepecselni anélkül, hogy megnézte volna a többi rendben van-e, akkor könnyen előfordulhat, hogy még néhány leáll. Emellett a minőségre is oda kell figyel­ni, hiszen a gyár szíve a kötő­dé. ha nem megfelelő anyagot gyártunk, akkor a végső ter­mék se lesz elfogadható. — Többszörösen nehezebb munka lehet ez, mint a gép mellett volt. Itt ugyanis nem elég csak a szervezésre, a tech­nikára is figyelni kell, az em­berekkel is tudni kell bánni. Ez nem könnyű, főleg akkor, ha férfi létére a nők nyelvén kell beszélni. — Valóban így van. Nem könnyű emberekkel bánni, meg kell értenünk minden gondjukat, bajukat. A mi fel­adatunk az is, hogy adott eset­ben megértessük, miért szük­séges másik gépre menni, eset­leg olyanra, amit nem ismer annyira. Elvem, hogy először soha sem utasítok, csak kérek. Igyekszem meggyőzni az ille­tőt, elmondom miért fontos. Legtöbbször be is válik. So­kan a bizalmukba is fogadtak és nemegyszer véleményt, ta­nácsot kérnek, ha a magánéle­tükben. baj van, — Ilyenkor, ha nem is tu­dok segíteni, akkor is jó, leg­alább meghallgatta őket vala­ki, de észre kell venni magam­tól is, ha valaki letörve jön dolgozni, hogy valami baja van. Amikor átveszem a mű­szakot mindig körbe járok és mindenkit üdvözlök, külön- ktilön is. Ha ilyenkor véletle­nül kimarad valaki, mert ép­pen nincs a gép mellett és ké­sőbb elfeledkezem róla, akkor már meg is kérdezik: mi van főnök, talán haragszik? — Ha ilyen nehéz és kényes beosztás az öné, akkor mégis miért vállalta? — Akármilyen nehéz is, szí­vesen csinálom. Szeretek em­berekkel foglalkozni. Fiatal koromban úgy terveztem, ta- nár leszek, de a szüleimnek nem volt módjukban taníttat­ni. Talán itt sikerül kamatoz­tatni azt a képességet, amit — ha tervem megvalósult volna — tanárkén*, gyakorolnék. Műszakkezdéskor mindenkit külön is üdvözöl. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) Tavaszt váré javaslatok Tudom, s ki ne tudná, még (sajnos) messze a tavasz. A ta­vaszi munkákat viszont most tervezik. A tervezéshez szeret­nék két témakörben hozzászól­ni, abban a reményben, hogy talán lesz foganatja. Mindkét javaslatom környezetünkkel összefüggő és a (közös) pénz­tárcánkat érinti. Ha eljön az idő, a parkok kezelői, legalább az idén ne ássák fel a lakótelepi parkok valamennyi „szolgalmi” útját. Sokévi megfigyelésem bizonyí­totta ugyanis, hogy ez hiába­való munka. Amolyan sziszi­fuszi küzdelem, mert az a mezsgye vagy út, amelyet az emberek egyszer kitapostak, azt hiába ássák fel, hiába ve­tik be fűmaggal, akár drótke­rítéssel is védhetik, mert az' újra és ugyanott kitapossák. Elismerem, a gyakorló gya­logosoknak nincs esztétikai érzékük s a sátautakat szeb­ben, sőt sokkal szebben meg lehet tervezni a rajzasztalokon. De elég egy újságosbódé át­helyezése vagy i'albolt meg­nyitása, s a terv máris felbo­rult. Ugyanakkor kárba vész minden munka és sok-sok pénz. Próbálják meg a kitaposott utakat egyszer véglegesíteni. Van rá jó példa a Földvári téri óvoda mögötti parkban. Az addigi „ezerszer” felásott szolgalmi utat lekőlapozták és bevált. Ma a gyalogosok a le­rakott kőlapokon járnak. De ha nem vált volna be, a kőla­Mesemondók találkozója Mesemondók találkoztak a minap a Madách Imre Művelő­dési Központ előcsarnokában. A képen: a váci Hámán Kató Általános Iskola mesélői A szegény ember királysága című mesét játszották el a nagyszámú közönségnek. (Papp László felvétele) pokat másutt le lehetett volna rakni. Szép és jó példa ez, pró­bálják meg másutt is. Leg­alább az idén. Sokáig nem tudtam — s ez a második javaslatom —, hogy a Földvári téri „dühöngő”, melletti padokat miért törde­lik szét. Ma felrakták, holnap­ra széttörték. Nem a „vásott kölykök” az okai a dolognak, csupán ré­szük van benne. A dolgok in­doka a két pingpongasztal! Tanúsíthatom, hogy még télen is játszanak rajta, tehá' köz­kedvelt játék. Egyedüli hiá­nyosságuk, hogy nincs rajtuk háló! Ezt pótolják a kitördelt padlécekkel! Igen, ez vandál módszer. Tévedés ne essék, nem azt javaslom, hogy ve­gyenek pingponghálókat — ki kezelné, ellopnák stb., újabb bonyodalmak —, de mint azt már több strandon is láttam az asztal közepén, annak anya­gából kiképeznek egy hálót he­lyettesítő válaszfalat, s így a padok megmenekülhetnének nem hivatásuknak megfelelő funkciójuktól. Javaslataim nem újítások, nem kell iktatni, elbíráltat­ni... mert a tavasz gyorsabb ennél. Radányi Lajos A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1986. FEBRUÁR 8., SZOMBAT Egyszerű a recept Nyereséges esztendő után A sződi Virágzó Föld Ter­melőszövetkezet kollektívája derűvel várhatja a zárszám­adást. A tervezett harminc- 'millió forintos nyereséggel szemben 41,8 miliőt teljesítet­tek. A dolog veleje ennyi, mégsem zárhatjuk le a hírt kommentár nélkül, Mert az is fontos, hogy milyen körülmé­nyek között született a kiemel­kedő eredmény. Ennek elmondására a legil­letékesebb Lévák József, a sződi termelőszövetkezet örök optimista, sajátos stílussal megáldott elnöke. Jel fizetett — Mi nem panaszkodunk a szabályzókra. Tudomásul vcsz- szük, hogy vannak, állami ér­dekeket képviselnek, velük kell élni. Éppúgy, mint az idő­járással. Azonban felmértük a várható hatásaikat. Azt, hogy a rendelkezésünkre álló fold, technika és személyek mire lehetnek képesek. Azt mond­tuk: tegyük meg, ami raj­tunk múlik. Egy csomó elma­radt őszi munkát nyújtott mű­szákban tavasszal végeztünk el. Kifagyott 390 hektár rep­cénk. Búzát és kukoricát tet­tünk a helyébe. — A legjobb vetőmagot használtuk, időben ültettük, a bemérésekkel egyező sűrűség­ben. A földjeink 14 aranyko­rona alattiak, tehát gyengék. A hektáronkénti 40 és a 3G mázsás búza-, illetve kukorica­termés kitűnő eredmény. Jól fizetett a napraforgó, de vesz­teséggel zárt a szőlő- gyü­mölcságazat. A tenyészüsző és hízómar­hatartás, a törzslibák és a nyérctelep mérlege kis defici­tet mutat, a keltetőüzem, a róka, görény és növendékliba piacán elért eredmények azon­ban egalizálják ezt az össze­get. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknek a me­zőgazdasági termelésért járó ártámogatással az alaptevé­kenységünk nyereséges lett, mintegy 10 százalékát teszi ki az aktívumunknak. — A húzó ágazat még min­dig az ipar... — A szürkevas- és alumí­niumöntödében, a lakatos, mű­anyag és dekorációs üzemben, a vegyesipari részlegben a gépalkatrésztől a cipőtalpig 2S01 Vác, Pf. 32. Mindent a vevőárt Megfogadtam az oly sokszor hallható tanácsot és nem tar­talékoltam kenyeret. Egy ki­csit rosszul számítottam, ezért vasárnapra csak egy kis vek­ni maradt. Eszembe jutott, hogy a Lottó cukrászdá­ban ilyenkor is lehet kapni pékárut. Délelőtt 10 órakor volt is egy kosár kilós, igaz, nem friss kenyerük. Kértem az eladótól fél kilogrammot. Ö már adta is volna, de közbe­szólt a másik eladó, hogy csak egy kilogrammos van, és nem kaphatok fél kilogrammot, vi­gyek egy egészet. — Péksütemény van? — Nincs — volt rá rögtön a válasz, így aztán nem kértem semmit. Kíváncsi vagyok, ha egy pohár tejet kértem volna egy szelet kenyérrel, akkor is egy kilót kellett volna vennem? Ha elviszem az egész kenye­ret, ami amúgy sem volt friss, dobhatom ki hétfőn több mint a felét. (Mert a kereskedő túl sokat rendelt, vagy mert a vásárlók nem vettek annyit mint máskor. Miért én fizes­sem ezt meg?) Hol van az elő­írva, hogy nekem bármiből is többet kell megvennem, mint amennyire szükségem van? Így tehát ki jár rosszul? Én is, ők is. Nekem nem volt ke­nyerem, nekik meg megma­radt. Ságomé Sági Ildikó Mozi Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 10-től 12-ig, csak fél 4 órakor A kis egy­szarvú című japán rajzfilmet vetítik. — Február 10-én és 11-én III-as helyáron tekint­hető meg fél 6 és fél 8 óra­kor a Segítség, felszarvaztak! című olasz filmvígjáték. — Február 12-én fél 6 és fél 8 órakor a Zűrös hétvége című szovjet filmet játsszák. számtalan árut gyártunk. En­nek köszönhetjük a harminc­milliós nyereséget. Valamelyik termék mindig kapós. Persze a dolog azért nem ennyire egyszerű. Mások is könnyen produkálhatnának, ha a recept mindössze ennyi lenne: állj sok lábon, s biztos a nyereség! Mert a sződi ter­melőszövetkezetben sem has- raiitéssel döntik el, hogy mit gyártsanak vagy termessze­nek. S itt van még az ösztön­zőrendszerük. Amely bonyo­lult, de a lényege a részlegek teljes önállósága. Igaz, min­denhónapos részletes beszá­molási kötelezettséggel. A si­ker és kudarc egyaránt zsebre megy. A lényeg azonban az, hogy 1985-ben minden mun­kabérre kifizetett forint 92 fillér nyereséget teremtett. Az egy főre eső haszon 65 ezer forint. Az év végi részesedés kifizetése az elosztható összeg 14: százalékáig terjedhet. Ki­számítható, hogy a sződiek ese­tében 6 millió 300 ezer forin­tot figyelembe véve differen­ciáltan 3—12 ezer forint kerül a dolgozók borítékjába. Kevecebb energia — Mit fognak másképp csi­nálni 1986-ban? — Továbbfejlesztjük az ösz­tönzőrendszerünket. Ennek lé­nyege az lesz, hogy az anyag- és energiaköltségek elszámo­lásának alapja a felvett bár. Mert a hatékonyság nemcsak a termelékenységen múlik, ha­nem az anyagtakarékosságon is. Vagyis az anyagbeszerző — ha 10 milliméteres tengely gyártásához vásárol anyagot — érdekelt legyen abban, hogy ne 16-os, hanem 12-es vasat hozzon haza. S ez a szemlélet uralkodjon a mun­kadarab előállításának egész folyamatában! A lehető legke­vesebb energia- és anyagfel­használással készüljön el a termék. Együtt élnek — Ebben az esztendőben másképp fogjuk kezelni az is­tállótrágyát. A földekre még éretlen állapotban kiszállítjuk az oda szükséges mennyiséget, s ott érleljük. Szállítási költ­séget és tápértékeket takarí­tunk meg. Szeretnénk növelni a segédüzemágakban a pénz forgási sebességét. — Az csak óhaj marad, hogy megszüntessük azt a rossz és a termelőszövetkeze­tek számára komoly plusz- költséget jelentő gyakorlatot, hogy a műtrágyát nem akkor szállítják, amikor arra ne­künk szükségünk van, hanem akkor, amikor a gyártó érde­kei úgy kívánják, vagy éppen rendelkezésükre állnak a va­gonok. Aztán mi tárolhatjuk. De ezzel a gonddal éppúgy együtt kell éljünk, mint az időjárással és a szabályzókkal. A sződiek kollektívája ma, február 8-án 9 órakor tartja a zárszámadó közgyűlését a község iskolájának tornater­mében. Vicsotka Mihály A rendőrség tanácsa Ellenőrizzük az üdülőket! A kora reggeli órákban a Tungsram váci gyárában fu­tótűzként terjedt el a hír: az éjszaka betörtek a gyár bü­féjébe. Ezt azok is tapasztal­hatták, akik aznap reggeli nélkül maradtak, hiszen nem nyithatott ki a büfé, nem le­hetett friss tejet, péksüte­ményt és forró lángost kapni. Helyette a váci rendőrkapi­tányság nyomozói láttak munkához, kattogott a fény­képezőgép, rögzítették az ujj­lenyomatokat és keresték a kiürített pénztár körül az árulkodó jeleket. A lábnyo­mokat kakaóporral gondosan felszórta ugyan a betörő, de a felfeszített bejárati ajtón és a kidöntött ajtófélfán ked­vező nyomokra találtak a rendőrkapitányság munkatár­sai. Nagy rutinnal és szakér­telemmel láttak munkához, hiszen nap mint nap talál­koznak hasonló esetekkel. Betört kirakatok, feltört üz­letek, butikok, lakások nem kis feladatot adnak a rend őreinek a tettesek felderítésé­hez, elfogásához. — hlilyen betörések voltak városunkban az elmúlt idő­szakban, amelyek a közvéle­ményt foglalkoztatták? — kérdeztük meg Kasó Miklós rendőr századost, a rendőrka­pitányság vizsgál ti alosztá­lyának vezetőjét. — Két ilyen betöréssoroza­tot említenék meg. Az egyik ilyen bűncselekménysorozat­ban kirakatüvegeket törtek be több helyen, és elsősorban műszaki cikkeket tulajdoní­tottak el a betörők. A nyo­mozás jelenleg is folyik, és mindent megteszünk a tette­sek kézrekerítésére. A másik betöréssorozatnak most tet­tünk pontot a végére. A múlt év novemberétől folyamato­san kaptuk a feljelentéseket Nagymaros és Verőcemaros üdülőterületeiről. Elsősorban hétvégi házakat törtek fel az ablakzsalu és az ablakrácsozat kifeszítésével. A betört ablakon keresztül hatolt be a betörő. Mindezt a helyszínen talált eszközök­kel, feszítővassal, ácskapocs­csal követte el. A nyomozás során megállapíttotuk, hogy a rongálással nagyobb kárt okozott a betörő, mint az el­tulajdonított értékekkel. Több helyszínről távcsövet vitt magával, ruhaneműket, élel­met és mindazon dolgokat, ami önellátásához szükséges volt. — Ma már gyanúsított, a többszörösen büntetett előéle­tű Szlama Tibor előzetes le­tartóztatásban várja megér­demelt büntetését. Bűnlajst­román eddig tizenkét betörés van, ezek feltárása és bizo­nyítása befejeződött, de négy esetben még tart a szakértői vizsgálat. A vagyon elleni bűncselekmények miatt négy­szer volt büntetve és a leg­utóbbi kiszabadulását köve­tően már az ötödik napon is­mét elkövetett betprést. — A lakosságnak milyen tanácsokat tudna adni a be­törések megelőzésére? — A hétvégi házakat, üdü­lőket a téli hónapokban is gyakrabban kell ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Erre azért van szükség, mert sokszor hónapok telnek el, mire a tulajdonos felfedezi a betörést és feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen. Ez nagyon megnehezíti a mun­kánkat is, és a betörő is hó­napokig garázdálkodhat há­borítatlanul. Papp László ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents