Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 8. szám

1988. JANUAR 10., PÉNTEK Alkalmazkodás? Várjuk a vonatot. — Tavaly ilyenkor még tombolt a tél — jegyzi meg az egyik útitárs. — Az idei nagyon ked­vező — mondja a megszó­lított. — Várjuk ki a végét, — emeli íel a mutatóujját amaz, s végül kialakul a közös konklúzió arról, hogy ez a tél egyelőre olyan, ami­lyennek lennie kell, s ami­vel mindig — előre gondol­kodva — számolhatunk. A télhez alkalmazkodni is il­lik. A peron egy része azon­ban itt ezt nem tükrözi. Je­ges. Idős, nehezen járó em­berek is várakoznak, meg­csúszhatnak. A vasút ilyen szempontból is veszélyes üzem. A fogyasztót képviselik Ellenőrök a kereskedelemről Furcsa differenciálásnak le­hettek tanúi az ellenőrök az elmúlt év tavaszán egy isko­lai étkezdében. Panaszt hal­lottak, így hát ellenőrzésre in­dultak, s eleinte maguk is láthatták, hogy az ebédhez mért húsadag alig több három dekánál, majd a pár perccel később érkezők 10—12 dekás adagokat fogyaszthattak. Tájékoztatni — Mi történt? — néztek ösz- szie. — Felismertek bennünket — állapíthatták meg, bár az is igaz, hogy nem nagyon lep­lezik kilétüket a szakszerve­zetek szakmaközi bizottsága Dunakeszin, Foton és Gödön működő kereskedelmi ellen­őrei. Ahogy Lengyel Péter, az ellenőri csoport vezetője mondja: — nem csalókat ke­resünk, célunk az, hogy meg­ismerjük a helyzetet, s erről adjunk tájékoztatást a szak- szervezeti szerveknek, a fo­gyasztót képviseljük. A jegyzőkönyvbe időnként mégis bekerülnek a kritikus megállapítások, s bejelentést kell tenni a megyei tanács, vagy a helyi tanács kereske­delmi illetékeseihez. Szólni arról, hogy kisebb az eladott áru súlya, más az ára, mint ami az árjegyzéken lát­ható. Ha a gyakori változá­sokra való hivatkozással nincs kint a boltban az árjegyzék. Előfordul, hogy némelyik he­lyen ilyesfajta párbeszédre ke­rül sor, ha a vevő elég tájé­kozott, s ezzel a határozott­sága is párosul: A citrom ára — Hogy a citrom? — Kilója 25 forint. — Ennek? Vita nélkül nincs alkotás Három férfi — kék köpenyben Az ízletes ebédet együtt ka­nalazzuk az üzemi étkezdé­ben. ök azok. A három férfi munkaköpenyben. Találkozá­sunk első perceiben az egyi­kük felajánlja társainak a harmadik fogásként tálalt szil­vásgombócot. Tegnap is volt benne része valahol — mond­ja, s láthatóan vigyáz a test­súlyára. Ebéd után az irodá­jukba indulunk a gyárváros hosszú útvonalán. Elhaladunk a mellett az oldalsó irányiban mozgó híd melleit^ Is, amely akár egy folyó niedre fölött is ívelhetne, de itt vagonok állnak a rászerelt sínekre, s az alkotmányt tolópadnak ne­vezik. — Csak kávéval tudjuk kí­nálni — szerénykednek a ven­déglátók, s szerények a sza­vaik is, pedig volna okuk a büszkeségre. A három alkotótárs, akik nevét lapunk január 7-1 Szá­mában már említettük, Peták Tibor gépészmérnök, Döbör János elektromérnök és Egry Márton szerkesztő, a MÁV Du­nakeszi Járműjavító Üzem pár napja forgalomba került kom- fortvpnatának tervezői. Peták Tibor főkonstruktőr valamikor a repülőmérnöki szakon végzett, de a repülés mindvégig hobbi maradt a számára. Társadalmi munká­ban most ő vezeti az MHSZ helyi modellezőkörét, s május 1-én mindig szép bemutatókat láthat tőlük az ünnepi műsor közönsége. A tervező kollektíva vezető­je tizenöt éve dolgozik az üzemben, s alkotó elmének te­kintik, aki önmagával és tár­saival szemben egyaránt kri­tikus. Egry Márton pályája is ér­Egrjr Márton ssorkoonUS é* Szabó János meós a komfortvonaton dekesen alakult. Először az asztalosmesterséget tanulta, aztán a vasútgépészet! techni­kumba iratkozott be. Fiatalos alkata nem árulja el, hogy 20 év óta dolgozik a gyárban. Mint rrjondják, nagyon jó rajz- készsééű ember, aki ha teheti, nem marad hűtlen régi szerel­méhez, a fához sem. Vissza­álmodja a természetes anya­got a kocsikba, mint ahogy most a komfortvonat szerkesz­tésekor is tette, mert tehet­te. Ez ugyanis nem könnyű manapság, a takarékossági tö­rekvések korában. Pedig az alumínium és más fémek a kocsikban eléggé idegenek az ember természetétől. Döbör János most alkalmaz­hatta mindazt, amit az elekt­ronikában újabban lehetsé­ges, kamatoztatva a műszaki egyetem mérésautomatika sza­kán szerzett tudását. Neki is húsz esztendő nyom­ja már itt a vállát, megbecsült villanyszerelő volt az üzem­ben, amikor a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolya­mára került, s SZET-esként végzett 1983-ban. Nem csalód­tak benne. Többet is hoz, mint amire számítottak. A vasúti kocsik általa tervezett fűtés- szabályozó berendezései pél­dául jobbak a tőkés import­ból beszerzetteknél. Arról a jó érzésről beszél Peták Tibor a kávé mellett, amit a kész mű láttán érez az ember, bár erre a kocsira ő nemigen szállhat fel mosta­nában, mivel arra a vasutas szabadjegy nem érvényes. Az viszont biiztos — mondja, hogy sok ilyen feladatra len­ne még szükség. Feltárulnak munka közben az emberekben levő értékek, örömmel oldják meg az igényes feladatokat. Sajnos, csak egyedi gyártásról van szó. A nagy javítások nem kedveznek a szakmai am­bícióknak, s ha húsz ilyen ko­csit kellene készíteni, már biztos, hogy volna rá elég szakember. Mostanában sokan léptek ki az üzemből. — Milyen az összhang, a munkamódszerük? Vannak-e komoly vitáik? — Éneikül nincs munka — mondja ismét Peták Tibor Először mindig a megrendelők igényeit tanulmányozzuk, van úgy, hogy hetekig csak beszé­lünk róla, s közben egy vona­lat sem húzunk. Végül kiala­kul a kép, jönnek az ötletek. Elkészítjük az úgynevezett jellegrajzot, a műszaki leírást, s lassan elkezdődik a részletes kidolgozás. Az adminisztrátorokkal, ki­segítő munkatársakkal mind­össze 28 tagú az a kollektíva, amelynek keze nyomán újjá­születnek a vasúti kocsik, s időnként közös örömükre en­nél lényegesebb feladatokat is kapnak. Most például egy NDK megrendelésre van kilá­tás. Kemény munka várható, igényes partnerre kell számí­tani. — Ja! Ennék 21 forint. — Hiszen ez fonnyadt, se­lejtes. — Igaza van. Tizennyolc forint — mondja a kereske­dő, miközben jobban szem- ügyre veszi az árut. Eseteket említek, nem álta­lánosítok — mondja Lengyel Péter. A zöldségfronton egyébként is tarthatatlan a helyzet, rossz az ellátás. — Hogy lehet az? Hiszen a város körzetében két nagy termelőszövetkezet is műkö­dik, nagyon erős a kertbarát- mozgalom. Az ember azt gon­dolná, hogy ez a helyi keres­kedelem komoly hátországa. — Erre mi sem találunk magyarázatot, s gondolom, má­soknak kellene kiutat keres­niük. Az viszont tény, hogy gyenge a minőség, s ami kap­ható, az is kevés. A szakszervezeti ellenőrök részben a boltokat, vendéglá­tóhelyeket ellenőrzik, s teszik meg észrevételeiket. Ez bizo­nyos szakmai tájékozottságot is igényel. A 18—20 ta­gú ellenőri gárdát úgy igye­keztek megszervezni, hogy tagjai a foglalkozásuk szerint is hasonló területről kerülje­nek a csoportba. Az év első negyedében szakmai tanfolya­mat is rendeznek a városban a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsa káderképző is­kolája segítségével. ‘A szak­maközi bizottságnak természe­tesen szerepe van a dolgozók véleményének feltárásában, a kereskedelempolitika alakítá­sában. A dolgozók véleménye Bősze Attiláné, dr. Szekeres Erzsébet vállalati jogász az üzemeli dolgozóinak vélemé­nyével támasztja alá Lengyel Péter szavait Szerinte egy ekkora városban jobb áruvá­lasztékot kellene kínálnia a ruházati szaküzlebnek, ahol ritkán lehet hozzájutni a ke­resett gyermekholmüioz vagy más cikkhez. Sokszor meg­értjük a kereskedőket is — mondja —, akik a szállítások­ra panaszkodnak, de ettől még nincs áru. Nem érv, hogy a du- nakesziek úgyis Pesten vásá­rolnak. Azért teszik, mert itt nem találják azt. ami kellene. A megoldás elemi követel­ménye, hogy a közvéleményről szerzett információk nyomán intézkedjenek, akiknek ez a dolguk. Intézkednek? — A megye rendszerint — mondja isimét Lengyel Péter. — Ám a városi tanácson any- nyit változott a kereskedelmi előadók személye, hogy most azt sem tudom ki a partnerem, s nincs visszajelzés a bejelen­téseinkre. Itt az ideje ezen változtatni. D»JNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Egy évforduló munkaterve Kék és piros nyakkendők Húszéves koráig az ember szeretne korosabb lenni. Har­mincévesen még keveset tű­nődik az idő múlásáról. Negy­ven év után már jobban fi­gyel erre. Az élete delén is túl van már az a korosztály, akiknek emlékeiben mégis frissen élnek az első élmé­nyek. Azok a napok, amikor először kötötték fel a kék, ké­sőbb a piros nyakkendőt. Negyven éve bontott zászlót az úttörőmozgalom. Jelenlegi vezetői Dunakeszin és körzeté­ben is készülnek a méltó ün­neplésre. Összefogással — Azt szeretnénk, ha a program az egész lakosság ügye lenne — mondja Cseke Miklós városi úttörőelnök. — Reflektorfénybe szeretnénk állítani a mozgalmat azzal a céllal, hogy ismét a gyerme­kek kerüljenek a figyelem kö­zéppontjába. Sokféle elképze­lést dolgoztunk ki az évfordu­ló megünneplésére. A csapa­tok ennek jegyében tevékeny­kednek az év folyamán, gon­dosabban tervezve meg prog­ramjaikat. Vállalták azt is, hogy feltárják a még ismeret­len múltat, különösen az el­múlt 15 év krónikáját. Keres­sük az úttörőélet mai és egy­kori kiemelkedő személyisé­geit. Május 26-tól, a gyer­meknaptól kezdve június 2-ig úttörőhetet rendezünk. Ezalatt kerül sor a dunakesziek Szob mellett épülő táborának át­adására, melyet társadalmi összefogással, az üzemek köz­reműködésével adományoz a város. Főt méllett a Somlyó- hegyi úttörőtalálkozóra közel 2000 gyereket várunk a kör­zetből. Számháborúval, koruk­nak megfelelő sokféle szóra­koztató programmal. Ezek fö­lött a fóti nagyiközségi párt- bizottság és a tanács vállalt védnökséget. A fő események­kel egy időben mindhárom te­lepülésen kisdobos-találkozó­kat szerveznek, sok-sok csapat és raj bonyolítja programját, rendezi meg kiállításait, talál­kozóit. A mozgalom országos központja meghirdette a Va­Kincsek az iskolában Ősi forrás, közös értékünk káció akcióprogramot, amely a nyári szabad időt hivatott tartalmassá tenni. Ötletekkel — Nem lesz könnyű ennyi feladattal megbirkózni. Szá­míthatnak külső segítségre is? — Nagy összefogást remé­lünk. Keressük azokat az in­tézményeket, szervezeteket, sőt, egyes személyeket is. akik programot tudnak adni úttö­rőinknek a nyáron. Ugyanígy várjuk a jó ötleteket, javas­latokat. A MÁV Járműjavító­ban felügyelet mellett barká­csolhatnak majd a fúrás-fara­gás kedvelői. A mozik egy in­gyen filmvetítést ajánlottak fel. A Magyar Vöröskereszt helyi szervezete vízi mentést mutat be. — Mennyi úttörő van a kör­zetben ? — Tizenegy csapat 7 ezer kisdobost és úttörőt tömörít, vagyis az általános iskolások 99 százalékát. A vállalatok korábbi lehetőségei meglehe­tősen beszűkültek, pedig egy kirándulásra kölcsönadott autóbusz többet jelentett, mint a költségvetési támogatás. Most is sokat számít egy olyan lehetőség, mint amilyen a Dunakeszi Házgyárban adó­dik, hogy összeszedhetjük a területén lévő ócskavasat, amit aztán értékesítünk. A gyermekváros Foilt együttese egy koncertet ajánlott, fel a mozgalom javára — közölte végül is Cseke Miklós. Péntektől péntekig — Táncverseny. D 1 és D 2, két különböző osztályban ver­senyző táncosok lépnek a par­kettre 12-ón 11 órától a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. Közreműködik a Belvárosi Ifjúsági Ház Show- Dance csoportja. Műsorvezető: Auer Pál. — Szabadságharcaink zené­je. Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenye 13-án 15 órakor kezdődik a művelő­dési központban. Közreműkö­dik: Béres Ferenc és Havas Judit. — Klubest. A Magyar Ma­dártani Egyesület helyi cso­portja 15-én 17.30 órakor ren­dezi meg fotóelemző klubest­jét. Bemutatásra kerülnek: Prohászka Imre fotóművész alkotásai. — Műszaki klub. Évzáró és évkezdő klubest 17-én 17 órá­tól a művelődési központban. — Pinceszínház. Dunakeszi amatőr együttese január 17-én, 18-án, 25-én és 31-én 19 óra­kor mutatja be Albee: Nem félünk a farkastól című há- romfelvonásos színművét. Mű­vészeti vezető: Uray György. — Könyvtárak az új évben. Városi könyvtár. Az átépítés alatt egyelőre a Királyhágó ut­ca 8. sz. házban. Kölcsönzési napok: Hétfő—péntek 13—19, kedd—csütörtök 9—12 és 13— 19 óráig. Szombaton 12—17 óráig. A könyvtár 1. sz. fiókja az Állomás sétány 1. sz., a 2. sz. fiók a szabadságligeti klub­házban működik. — Orvosi ügyelet. 11—12-ig dr. Debreceni Lóránt. 13. dr. Varga Imre. 14. dr. Fehér An­tal. 15. dr. Vajta István. 16. dr. Debreceni Lóránt. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Lőrincz Arpáöné Az asszonyok télen nyárikát viseltek. A ruhadarab elneve­zése csalóka, mert a szép vat­tás mellény olyan meleg volt, hogy aki magára vette, nyarat érzett. A régi, dunakeszi népviselet gazdagsága szinte felbecsülhe­tetlen. Tarka színekben pom­pázott valaha a lakodalmas menet is, melyben más-más ruhát viselt az örömanya, másként öltöztek a nyoszolyó- lányok, fején díszes koszorú­val haladt a menyasszony, s más öltözetet adtak a me­nyecskére is. A dunakeszi 3. Számú Álta­lános Iskola folyosóján sora­koznak a vitrinek. Szakáll Lászlóné,igazgató a helytörté­neti bizottság vezetője, a vá­ros múltjának pontos ismerő­je. Szakszerű magyarázatából a téma mélységes szeretete ér­ződik. Sokáig nézegettük az egykor üveggel csiszolt ráncos, vagy eredeti nevén bimbós szoknyát, a ruha előtt viselt kék kötényt. Itt látjuk a gyűj­teményhez hozzájáruló ado­mányait. Békési Lajosnétól is szép darabok érkeztek, őt tartják az utolsó parasztvar­rónőnek. A slangéit ujjhegyű, vállfoltos ing Vörös Jánosné ajándéka, s ez a darab arra utal, hogy a dunakesziek palóc eredetűek. Feltehetőleg a Ga- ram folyó vidékéről települtek ide a török hódoltság után. A népművészet mai kultúránk ősforrása. A város minden is­kolájában működik helytörté­neti szakkör. Ezek céljáról Szakáll Lászlóné azt tartja, hogy az egészséges lokálpat­riotizmust kell erősíteniük. A hazafias nevelés alapja szerin­te is a helyi múlt, az értékek, hagyományok ismeretével, és továbbfejlesztésével kez­dődik. Dunakeszi története már a XIII. századtól ismert, de nem elég részletesen fel­tárt. Tehát sokkal többet kel­lene vele foglalkozni. Segítő­társként csatlakozott nemrég a kutatókhoz Torma Gyözőné és Terbe Józsefné is, s remélhe­tő, hogy e munka lelkes támo­gatója lesz az az utánpótlás­ként számon tartott két fiatal­ember, akik most folytatják még tanulmányaikat, s egyi­kük néprajzosnak készül. Régi használati tárgyak, a Tatabánya vidékéről ideszár­mazott csörgőskorsó, ami va­lószínűleg a váci vásáron kelt el. Mint megtudjuk, helytörté­neti beszélgetéseket is vettek fel magnószalagokra. Az anya­got szakszerűen kellene kezel­ni, s ez helyet, időt és isme­retet igényel. — Félek, hogy itt nálunk tönkremennek. — Aggódik az igazgatónő. — Megjelenik a moly, a szú. — Lesz-e valaha önálló épü­lete a helytörténeti gyűjte­ménynek? — Lesz. Ígérik, hogy az úgy­nevezett Csillag-házat kapjuk meg, de egyelőre meg kell ál­lapodni az árában, pénzt kell teremteni az átalakításra és a berendezésekre. — Mi legyen addig? — Aki akarja, nálunk is megtekintheti az anyagot. Szép ruhák, eredeti fotókon a régi idők emberei. Az épületben járatlan láto­gatót szívesen kalauzolják az udvariasan iskolás fiatalem­berek, mint ahogy azt a sorok írójával is tették külön kérés nélkül. A gyűjtemény kezelői várják az újabb adományo­kat, hadd váljanak azok kö­zös kinccsé. A Uísérőfülke, ahonnét műsort su­gározhatnak, Döbör János tervei szerint készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents