Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

1986. JANUAR 9., CSÜTÖRTÖK PKsr , ,WR,rn 5 • • Ötvenezer forint helye A játék is hasznukra válik Szépművészeti Múzeum Rekonstrukció Többéves előkészítő munka eredményeként elkészült a Szépművészeti Múzeum re­konstrukciójának átfogó terve. A részletes kivitelezési tervek elfogadása nyomán várhatóan az év második felében meg­kezdődhet egyik legnagyobb múzeumunk teljes, fokozatos felújítása. A felújítás célja, hogy az épület műszaki felújítása mel­lett az eddiginél több legyen majd a kiállító tér, kialakul­jon egy komplex restaurátor- műhelyrendszer, valamint úgynevezett szekunder galé­riákkal, tanulmányi raktárak­kal bővüljön a múzeum. Fon­tos szempont volt, hogy a felújítás során a műtár­gyakat — anyagi és vé­delmi megfontolások miatt — lehetőleg ne kelljen külső raktárakba szállítani, valamint az, hogy az építkezés a lehető legkisebb mértékben zavarja a múzeum folyamatos működését. 1 Repeta. öreg szülék, lelki ­ismeretes tanító bácsik máig mondogatják a nebulóknak, hogy ismétlés a tudás anyja. Sajnálattal tapasztalhatjuk azonban, hogy ez a szentencia az iskolafalakon is túlröppent, és láthatatlan jelszóként oda­került televíziónk Szabadság téri székházénak homlokzatá­ra. Igaz, akik rémálmaikban végigpásztázták ezt a néhány szót, úgy emlékeznek, misze­rint a volt Tőzsdepalota elül­ső oldalára ezt p ingái ták fel: ismétlés az unás anyja — de hát ezt a facsarintást ellen­őrizni lehetetlen. Tény viszont, hogy az utóbbi hetek tv-prog- ramjában a legtöbbet szereplő szó az ism., ism., ism., ism. És nem csupán akkor repe- tázik egyik-másik szerkesztő­ség, amikor tényleg egy régi vagy még régebbi celluloidter­méket újráz meg, hanem ak­kor is, amikor hit és szándék szerint újdonságot produkál. Ott voltak például a már érdemeinél sokkalta többet emlegetett szilveszteri műso­rok. Nos, azonban úgy kö­szönt vissza egyik-másik hír­adórészlet, hogy szinte moz­zanatról mozzanatra tudhat­tuk: mikor mi következik. (A franciák gyártotta katonai távközlési rendszer parabola­tükrének felcövekelését pél­dául vagy fél tucatszor láthat­tuk eleddig.) Mindez persze nemcsak bosszankodásaink forrásaként fogható fel, hanem ellenkező­leg, szórakozási alkalom — pontosabban: alkalomsor — gyanánt is. Az újból és újból elővett epizódocskák bámulá­sába belefáradt néző ugyanis kellőképpen felvidíthatja ma­gát akkor, ha akár fejben, akár papiroson, akár más­hogyan összeveti: ekkor itt kezdték, amakkor meg amott snittelték el azikszed- szer látott kockasort. Még az a sikerélménye is meglesz an­nak. aki így cselekszik, hogy tudományos munkásnak vall­hatja magát, hiszen amit vég­hezvisz, az nem más, mint televíziós filológia. Forrásku­tatás. forráselemzés: kiboga- rászása annak, hogy hol, mi­kor. milyen formában térnek vissza azok a bizonyos ván­dormotívumok. Egyik-másik játékosabb kedvű szerkesztő bizony isten pályázatot is hirdethetne _ e tárgyban, hadd lássa ország­világ: ki milyen szemfüles, il­letőleg. hogy a hazai tévések műsorfa1' • kálása mennyire hasonlít az egyes elemeket új­ból és újból felhasználó legó- záshoz. Mert hogy hasonlít, annyi szent... Gyarmathy. Tulajdonképpen a vasárnap este látott Mon­sieur Folies Bergére című pá­rizsi kukucska is a föntebb emlegetett kategóriába tarto­zott, azzal a különbséggel, hogy Ungvári Tamás és kis csapata nem a régi felvételek között keresgélt, hanem egy már meglehetősen sokszor lá­tott két lábon járó témát ka­pott ki a talonból Michel Gyarmathy, azaz Gyarmathy Miklós (mert annak nevezték hajdan!) személyében* — Olyan, de olyan jót . ját­szottunk! — mondta a bozon­tos, buksi fejű kis srác egy nyári végi napon, a napközis táborrá lett ceglédi külterü­leti, Budai úti iskola árnyas, nagy udvarán. — Olyan jót! — s csillogott a szeme. Nem tudta, hogyan is tudhatta vol­na, hogy az, amivel az időt jó kedvvel töltötte, tulajdon­képpen egy pályázat része, megvalósíthatóságának kont­rollja. Tanulmánynak szánva Pedig az volt. Ahhoz, hogy a többiekkel együtt ő is kel­lemesen töltse a napközis táborban a napokat, 50 ezer forint kivitelezési díjat adtak, amit adj’ uram teremtőm, de Újdonság csupán annyi volt ebben a túlságosan is bő negy­ven percben, hogy ezúttal nem csupán a világhíres Fali soros műsorát láthattuk, hanem odaképzelhettük magunkat Gyarmathy úr pazar otthoná­ba is, ahol az ő, civilben nem is olyan pompázatos szépsé­gű sztárjai eszegettek, iszogat­tak a pesti tévések kamerái kedvéért. Egyébiránt a derék öregúrtól hallott anekdoták is afféle vándormotívumokként csattogtatták poénjaikat, és amúgy egészében véve ennek a híradásnak olyan nagyon másod-, harmad-, negyed- — sokadkiadás íze-bűze volt. Vita. Szintén bűze van — de még milyen penetráns! — szépséges fővárosunk legpo­csékabb folyóvizének, az Ör­dögárok leírhatatlan elegyű tartalmának is. Mivel nyáron már-már elviselhetetlen az onnan felszálló ilióanvag, ezt a természeti képződményt le kell fedni. Igen ám, de a kör­nyék lakói egyáltalán nincse­nek egy1 véleményen, hogy mi­képpen történjen meg ez a befedés. Hogy mennyire nem, azt kiválóan példázta a ked­den kora este a második mű­sorban látott körzeti adás, amely a leghevesebb indula­tokat sem hagyta ki a kame­ravégre kapott lakógyűlés ve­szekedéseiből. Eltekintve at­tól, hogy kiknek és miben van. igazuk, ritka mód tetszett ez a nyesetlen, kendőzetlen tálalás! A szókimondás lehe­tőségére szolgált nagyszerű — és követendő — példával... Akácz László Nem véletlenül terjedt el a híre,, hogy az egyik legsikere­sebb produkciója a kaposvári színháznak, az Agyő kedve­sem! Ha kissé késve is, de megérkezett a gödöllői mű­velődési központ színpadára is. Így aztán az évad eddigi legjobb előadásának tapsol­hatott a Gödöllőre szokott közönség. Alex Koenigsmark művének műfajmeghatározása: zenekari bohózat, két részben. Az elő­adás az eredeti meghatáro­zást kiszélesítette. A bohózat motívumai ütötték meg az alaphangot, szatirikus fel­hanggal. Gothár Péter nagy­szerű, minden részletre ügye­lő rendezése a darab minden lehetőségét kiaknázta. Mi több, a hangsúlyok elhelye­zésével — bizonyos részek ki­emelésével — teljesen új színt kapott az eredeti darab. A prológból megtudhatjuk, hogy egy szimfonikus költe­ményt bonthatunk vonósok­ra, fúvósokra, ütősökre, hár­fára. Bemutatják, mintegy látleletét adják a polgári vi­lág hazugságainak, álnoksá­gainak, harácsolásának, szol- galelkűségének. Tapasztalhat­juk a minidiktatúrák sor­vasztó hatását, azt, ahol csak mindjárt, vagyis még a nyá­ron el kellett költeni. Hogyan is volt? — Ceglé­den az új gyógypedagógiai iskola igazgatóhelyettesi szo­bájában beszélgetünk erről Barnóth Zoltánnéval. Szívesen szól róla, ám mentegetődzik is kicsit. A pályázatot, mely­re elképzelésüket elküldték, amolyan tanulmánypályázat­nak értették, arra nem is gondoltak, hogy ha elfogad­ják, jónak minősítve azt, ak­kor rögvest pénz áll a ház­hoz, a valóraváltásához. Így hát nem is kopogtattak be tulajdonképpen sehová, fölöt- tes szerveikhez, hogy „jó na­pot kívánok, írtunk egy ta­nulmányt, kísérjék a sorsát figyelemmel”. Várták a be­küldési határidő leteltét és a hírt. Hetek múltak, s hír nem érkezett. — A pályázati felhívást a Művelődési Közlöny 1984. de­cemberi számában olvastuk dr. Tóth Katalinnal, a Kossuth Művelődési Központ munkatársával, akihez a köz- művelődés alakítását tekintve a külterületek is tartoznak. A Budai úti iskola és kör­nyéke á figyelmünk közép­pontjában volt. Sok állami gondozott gyerek jár oda. Vannak köztük, akik idős ne­velőszülők mellett csepered­nek. s vannak, akiket az összevont kisegítő osztályok valamelyikébe kellett beírat­ni' — Nem nyári táborozásra gondoltunk, hanem tavasszal két gyerekcsoportot a képes­ségeiknek megfelelő és azt javító foglalkozásra fogtunk. Az egyik csoportot önisme­reti, kreatív játékokkal igye­keztünk lekötni, a másik kéz­ügyességet fejlesztő, manipu­lációs játékra, munkára ka­pott lehetőséget. És ekkor jött kapóra a pá­lyázat, amely épp arra várt tippeket népművelőktől, pe­dagógusoktól, ifjúsági moz­galomban jártas vezetőktől, szakemberektől, egyetemi és főiskolai hallgatóktól, hogy hogyan lehet kisegítő iskolá­sokkal tartalmasán, haszno­san eltölteni a nyári vakáció napjait. A pályaműveket feb­ruárban le kellett adni, vá­laszt májusra várhattak. A ceglédi pedagógus és nép­művelő duó így hát a már meglévő programot kidolgozta a kívánalmaknak megfelelően és leadta. Vagy ötven oldalas lett a mű. Mivel sem üzenet, sem pénz nem érkezett, el­könyvelték, hogy nem sike­rült, amibe belefogtak. így a pénz az úr, minden csupán ennek alárendelt. Akinek mindez nem inge, még véletlenül se vegye ma­gára — sugallja a nyitókép. Itt csupán egy zenekarról van szó, akik egy üdülőhelyen szórakoztatják a közönséget. Teljesen emberi vonás, aho­gyan a karnagy vezényli a dolgokat, ahogyan a beosztot­tak félnek a vélemépynyilvá- nitástól, ahogyan belopódzik a lázadás szelleme. Ám ter­mészetesen, amikor a tettekre kerülne sor, mindenki a má­sikra mutogat. Igaz, minden­ki nagyszerű tehetségnek vall­ja magát, a maga területén. Nem titkoltan arról álmodoz­nak, hogy majd csak eljön az ő idejük! Addig bizony kín­keservvel tűrni kell az egyed­uralkodó. zsarnok karmester uralkodását. Ki merné meg­mondani neki, hogy a közön­ség szenved uralkodása alatt? Ki merné megmondani neki, hogy egészen más életre vágy­nak? Ki rnerné a szemébe vágni: elérkezett a zsarnoki uralom vége. jó lenne, ha át­adná a helyét egy hozzá­értőbbnek? Ám elérkezik az idő, amikor önként, adja át a pálcát, mondván, ő már csak a nyugalomra vágyik. Mi történik az újdonsült hát nem is terveztek külön olyan nyári napközis tábori csoportot, akikkel a tippeket kipróbálhatták volna. Július­ban tudták meg: ötvenezer forintot kaptak, hogy a pálya­munkát rögvest gyakorlatban alkalmazzák. Egyből kettő lett Partnereket szerezni nem volt könnyű, de sikerült. A gyerekcsapat sem lehetett válogatott, hanem azokkal foglalkozhattak, akik eleve napközis táborozok voltak és akiket sebtiben még hozzá­juk tudtak toborozni, kisegí- tősöket, veszélyeztetett körül­mények között cseperedőket. — Felső tagozatosok foglal­koztatására készült a terv. A Budai úti táborozok alsó­sok, így hát gyorsan átírtuk, hozzájuk méreteztük dolgoza­tunkat. Így most van egy fel­ső és van egy alsó tagozato­soknak szóló, ami nem baj — említette Barnóthné. — A szük­séges pénzt, aminek érkezé­sét jelezték, a Kossuth Mű­velődési Központ gyorsan megelőlegezte nekünk, nagy segítség volt. Milyen volt végül is a ki- segítős nyári tábor? Játék-1 kai, vidámsággal teli. Két íz­ben az Országos Úttörőelnök­ségtől is jártak, ellenőrizni. Jónak találták, amit ott csi­náltak. Igaz, az őszi értéke­léskor nem kaptak díjai, csak dicséretet, de ez sem baj. — Jó, hogy volt öt-hat plusz segítőnk a nyári táborban. Tiszteletdíjasként jöttek óvó­nők, gyógypedagógusok, nép­művelők. Újabb tippek Cegléden néhány éve élet- veszélyessé lett az egykori gyógypedagógiai iskola. Az épületet lebontották, a gye­reksereg a város más iskolái­ban kapott termet, vagy szük­ségtanteremben próbálták a tanítást lebonyolítani. A ne­héz időknek véget vetett az új, kétszintes és minden igényt kielégítő kisegítő is­kola átadása tavaly ősszel. Kétszázhatvan gyerek tanul itt, vannak bejárók, diák­otthonosok, az életre jól vagy nehezebben nevelhetők. Peda­gógusaik igyekeznek számuk­ra mindent megadni. Így hát az sem volna meglepő, ha az ott munkálkodók további öt­letekkel állnának elő, ha lesz újabb pályázat, ha nem. Csak, mert szeretik hivatásukat és mind többet igyekeznek adni. Eszes Katalin karmesterrel? Nagyvonalú terveket ad elő. Mindent meg szeretne változtatni. Szólókat kínál fel, a szakmai- kibonta­kozás lehetőségét. Csakhogy a zenekar tagjai csupán szájjal bírják. Amikor bizonyítani kellene, amikor valóban meg kellene csillantani tehetségü­ket, visszasírják a régmúltat. Mi több, még nagyobb ked­veskedéssel fogadják a vissza­térő karmestert. A hatalom megtestesítője pedig bizonyít­ja : tud fejlődni. Kissé más módszerekkel, de folytatja ugyanott, ahol abbahagyta. Bohózatot látunk — ígéri be a prológ. S egy pillanatig sem csalódunk. Egyik poén tetézi a másikat. Egyik hely­zetkomikum épül a másikra. Gothár Péter mesterien építi fel az előadás minden egyes percét. A második részben filozo­fikus síkra, szatirikus hang­nemre vált az előadás, válto­zatlan színvonalon. A siker záloga a nagyszerű szerep- osztás. Jordán Tamás Culik zenekarvezető megtestesítője­ként teljes színészi eszköz­tárával felvonult. Lázár Kati, Csákányi Eszter, Bezerédy Zoltán, Magyar Tivadar, Gyu- ricza István, Hunyadkürti György, Helyey László, Varga Mária kiemelkedő alakítása teszik emlékezetessé az elő­adást. Lukács Andor mini­diktátor házmester szerepében mindvégig uralja a színt. Erdősi Katalin ■Tv-FIGYELŐ« A kaposváriak Gödöllőn Egy világ természetrajza mHeti FILMTEGYZETP Kék Villám Boy Scheider a Kék ViUám egyik jelenetében Elintézhetnénk ezt az új (pontosabban: 1982-ben ké­szült) amerikai filmet annyi­val is, hogy izgalmas politi­kai krimi. És ha ezt monda­nánk róla, nem is tévednénk, mert kétségtelenül annak is felfogható. Kiindulási pontja ugyanis egy először csak si­ma rablótámadásnak tűnő ügy, melyben az áldozat bele is hal sérüléseibe —, de mivel ez az áldozat egy jelentős po­zíciót betöltő politikusnő, nyil­vánvaló, hogy az ügynek sú­lyos politikai kihatásai, ösz- szefüggései is vannak. Éppen ezeknek próbál a nyomába eredni az a rendőrtiszt, aki mielőtt a Los Angeles-i bűn­üldöző szervek szolgálatába állt volna, kijárta a vietnami háború kegyetlen iskoláját. Murphy — ez a neve — aka­ratlanul is egy összeesküvés szálait kezdi bogozni, s elke­rülhetetlen, hogy életveszély­be kerüljön, mert olyasmibe ütötte a.z orrát, ami a legcse­kélyebb mértékben sem tar­tozik rá. És itt lép be a filmbe a Kék Villám, a csodahelikop­ter. Murphy, aki Vietnamban tanult meg helikoptert vezet­ni, ezzel a fantasztikus masi­nával tudja kifigyelni áz ösz- szeesküvőket, s ezzel sikerül életben maradnia is. De a gép túl tökéletes és túlságosan fé­lelmetes ahhoz, hogy Murphy működni, illetve mások által is használni engedje, s végül elpusztítja. ’ Nos, amitől ez a különben nagyon izgalmas és profi mó­don megcsinált film igazán iz­galmassá és érdekessé válik, az tulajdonképpen ez a heli­kopter. A film elején felirat közli velünk: mindaz, amire ez a gép képes, nem filmtrükk, hanem a legridegebb valóság. Azaz: már léteznek olyan he­likopterek, amelyek a levegő­ből pontosan lehallgathatják a zárt lakásokban zajló be­szélgetéseket, beazonosíthatják a személyeket, követhetik a sebesen haladó autókban foly­tatott társalgást, telefonokra kapcsolódhatnak stb., stb. Amellett ez az ijesztő masina fel van szerelve a legmoder­nebb fegyverzettel is, amitől lényegében elpusztíthatatlan- ná válik. Mi tagadás, a néző hátán futkosni kezd a hideg, ha jobban belegondol, mi min­denre képes a modern tech­nika — vele, a védtelen pol­gárral szemben. A film fő­szereplője egyébként az a Roy Scheider, akit számos film­ben — A sakál napja, Mind­halálig zene, Maraton életre- halálra — láttunk már, s aki, mint mindig, most is kitűnő. Egy kirándulás képei Furcsa film ez a nálunk még ismeretlen rendezőtől, Pupi Avantitól származó olasz-mun­ka. Ügy indul, mintha egy öregasszony szomorú történe­tét akarná előadni, aztán egy hirtelen váltással visszaröpít bennünket az I. világháború kitörésének nyarára, 1914-be, hogy végül is elmesélje egy iskolai kirándulás kedves, bo­londos eseményeit. Amolyan flashback film te­hát; visszaemlékező techniká­jú alkotás, mely egy emlékező pillanatot tágít ki, kerekít tör­ténetté. Ismerős megoldás: Proust regényfolyama, Az el­tűnt idő nyomában is ezzel él, ha persze összehasonlítha­tatlanul magasabb és komp­lexebb művészi szinten is, mint Pupi filmje. De ne becsüljük alá ezt a nosztalgikus hangvételű fil­met. Megvannak ugyanis a maga értékei. Mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, milyen gördülékenyen és fordulato­sán meséli él Pupi ezt az egyáltalán nem izgalmas és fordulatos, szimpla kis törté­netet. Hogy mennyi apró fi­nomságot vesz észre egy ki­ránduló vegyes- osztály életé­ben, s a körülöttük megjele­nő világban. Mennyi bájt lop a fiúk és lányok néha nem is olyan hamvas első szerel­meibe. Mennyire érzi e rég elsüllyedt világ színeit, han­gulatait, humorát. Milyen ér­zéki szépséggel mutat meg egy erdei tisztást, egy esti er­dőt, egy éjszakai mulatságot. S hogy — főleg — mennyi be­vérzéssel és szeretettel ábrá­zolja a film főhősét, a csúnya, idősödő, félszeg kis tanárt, aki reménytelenül és titkon, de annál állhatatosadban szerel­mes a szép és nem éppen apá- oaerkölcsű rajztanárnőbe. A képzőművészetből isme­rős a fogalom: kismesterek. Annyit tesz: a szakmát nagyon értő, de nem igazán nagy- formátumú. viszont igen meg­bízható színvonalú mester. Nos, Pupi is ilyen kismester, akinek a filmjén ott van a szakmai biztonság és művé­szi érzékenység megannyi je­le. Szenvedély végszóra Francia film, amely Lon­donban játszódik. Érdekes va­riáció. De körülbelül ki is me­rül ezzel az érdekessége. Mert a sztori bizony eléggé érdek­telen, hogy azt ne mondjuk: lapos és elkoptatott közhe­lyekből építkező. Adva van egy felnőtt nagy­fiúval rendelkező atya, aki ugyan egy hangulatos francia bisztrót vezet Londonban, s adva van egy rádiós diszkó­műsort vezető fiatal nő. Mau­rice, a jó karban lévő ötve­nes, Dale, a nő az átlagnál sokkal csinosabb huszonéves. Maurice elvált, Dale férjnél van, ráadásul a férj dúsgaz­dag angol úr, aki mellesleg megszállott régész. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ki­találjuk: Maurice beleszeret a szép — és éppen kisbabát vá­ró — Dale-be, aki viszonoz­za is az érzelmeket. A többi már megy, mint a karikacsa­pás, egészeh a boldog happy- endig. Ezeregyszer látott história, ezeregyszer elsütött poénok­kal, fordulatokkal. Még a gya­nú árnyéka sem férkőzhet kö­zel hozzá, hogy valami különö­sebb mondanivalója lenne. Amin különben ne is csodál­kozzunk — legalább két okból. Egy: ez a bevallottan és ki­fejezetten szórakoztató film másfél óra időtöltést akar ad­ni, semmi többet. S ezt meg is teszi. Kettő: rendezője az a Michel Lang, akitől nemrég egy'hasonlóképpen lepkeköny- nyű komédiát láttunk, Szép­lány ajándékba címmel. Rá­adásul annak is a szép és módfelett szexis Clio Gold­smith volt a női főszereplője. Csak abban Velence szépsé­geit láttuk, most meg Lon­donnal ismerkedünk. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents