Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1986. JANUÁR 8., SZERDA Kire merre vár a nyár? Amíg út van, utas is lesz Zések önmagukról Elit osztálynak nevezi a szakma Mindenkinek mást mond e szó: tenger. A halásznak ha­lat, a matróznak is megélhe­tést, ' a turistának úticélt. Csakhogy újabban sokak szá­mára lehangoló képzettársítás csatlakozik hozzá, látván az idei prospektusokban, hogy tengernyi pénz kell a nyári örömökhöz. A . tárgyilagosság kedvéért gyorsan hozzátesszük, hogy nem mindenki sokallja az út­ra szánt forintokat. Azok a ceglédiek például, akik a Ka­nári-szigeteken koccintottak szilveszterkor, aligha vonták meg a szájuktól a betevő falla­tot... Év elején az utazni vágyók mohón lapozgatják az utazási irodák kiadványait. Nézik a naptárt, a legfrissebb valuta­árfolyamokat, felütik az úti­könyveket, és kilométereket számolnak kontinensünk autó­atlaszán. Az áraknál többen megtorpannak, de nem adják fel, legfeljebb alább. Rövi- debb útra, kevesebb időre vágnak neki a világnak. Né­mi átrétegződés ment végbe az utóbbi időben. Az örökös turisták a második vonalba szorultak, és mások vették át a vezetést. „Irhás járat" ' Az IBUSZ ceglédi irodájá­ban Fodorné Mészáros Piroska igazgató hét új munkatársával fogadja a betérőket. Tőle tud­juk, hogy az 1985-ös esztendő sikeres évük volt. Több mint tíz százalékkal emelkedett a forgalmuk. Sokan az NSZK-t keresték fel, hat túrát indí­tottak a Bajor-erdőbe, de slá­ger volt a Szovjetunió tenger­partja, Csehszlovákia, Ausztria és Törökország is. A három­napos bécsi utakra összesen 86 csoport indult, egyenként negyven személlyel... A ku­riózumok sorában tartják számon a japán hajóutat. Ajánlatoknak 1986-ban sin­csenek híján. Főleg az olcsóbb kirándulások a kapósak. Bul­gáriába sokan indulnak. A jugoszláviai tengerparti üdü­A Május 1. Ruhagyár ceglé­di üzemében január 6-án kezd­ték el az 1986-os évet. Decem­ber 20-tól eddig tartott a munkaszünet, hogy otthon le­hessenek a gyermekes anyák a szünidőben a gyerekeikkel. A műszakba érkezőket fű­tött terem fogadta. Ez alól csak az ipari tanulók terme volt a kivétel, ahol még tíz órakor is csak 12 Celsius-fokot mu­tatott a hőmérő, és így nem csoda, hogy a lányok télika­bátban voltak. A légkör még­sem volt dermesztő, vidám énekléssel kezdték a műsza­kot. — Milyennek értékeli az 1985-ös teljesitményt? — kér­deztük Kisgyörgy Csilla meg­bízott igazgatótól. — Részletes kimutatással még nem rendelkezünk, de a megbízható, eddig feldolgo­zott eredmények alapján a ceglédi gyár minden termelé­si és gazdálkodási mutatót eredményesen teljesített. De­cemberben több fontos ese­mény történt a vállalat éle­tében. Megalakult a vállalati tanács 25 taggal, és újravá­lasztotta Bognár Ferenc ve­zérigazgatót. Ceglédről a min­denkori igazgató és a most megválasztott munkásküldött, Szeker Józsefné a tanács tag­ja. Másik újdonság, hogy a nagyvállalat szállítási leány- vállalatot hozott létre. Ez íu­lés is kapós. Autóbusszal 5—8 napos programok kínálkoznak. Elterjedtek az úgynevezett Bácska-túrák, amelyek há­romnapos szomszédolást kí­nálnak Szabadka, Újvidék és Belgrad érintésével. Az NDK- ba repülővel utazhat a ven­dég. Az NSZK-ba autóbusszal és saját kocsival is eljuthat a turista. A lakossági valutakeret ter­hére kapósak a törökországi kirándulások, amelyek válto­zatlanul „irhás járat” néven szerepelnek a köztudatban. Spanyolországba még mindig sokan szeretnének eljutni.- Kuba vonzása is a régi. Akik tavaly megtapasztalták a mál­tai üdülést, kedvezően nyilat­koztak róla. Szicíliával össze­kapcsolt programra is befi­zethet, akinek telik rá Színházi busz Aki fiókjában hagyja az út­levelét, annak sem kell otthon ülnie, mert a belföldi turiz­mus egyre szervezettebb és népszerűbb. Nyugat-Magyar- ország a leggyakoribb úticél. A ceglédiek szeretik Sopront és környékét, szívesen elmen­nek egy hétvégére Pécsre. Mások meg Gyulát és Szarvast ejtik útba. A dunán­túli túráknál Bükfürdő, Har­kány, Zalakaros szerepel az útitervben, ahol ki-ki meg­mártózhat :a gyógyvízben. Gyulára is érdemes fürdőru­hát vinni. A ceglédiek változatlanul kedvelik a környék színházait. Az irodának jó kapcsolata van valamennyi fővárosi in­tézménnyel, tud jegyet sze­rezni egy-egy autóbuszos cso­portnak. A kecskeméti Katona József Színház pedig nagysze­rű újítást vezetett be. A ked­ves nézőnek elegendő Ceglé­den megváltani a belépője­gyet. A megadott időpontban megérkezik a színház autóbu­sza, és ingyen viszi-hozza a nézőközönséget. Ügy látszik, átmenetileg még ezt a több­letköltséget is hajlandók le­nyelni, hogy visszacsalogassák varoz majd ezentúl, és már le is mondtuk a Volán kocsijait Az eredményes gazdálkodás lehetővé tette, hogy karácsony előtt 200 ezer forintot osz- szunk szét dolgozóinknak. — Hogyan kezdődött az 1986-os év, és milyenek a ki­látások? — Jó hangulatban, teljes lét­számmal láttunk hozzá az új évhez, s így már az első nap teljes értékű volt a termelés. Szükség is van rá, mert már itt van a Markert cég techni­kusa, aki az elkészült és szál­lításra váró nadrágokat, blú­zokat, blézereket minősíti. Az 1986-ra szóló tervek még nincsenek a birtokunkban, de az áthúzódó megrendelések folyamatos munkavégzést tesz­nek lehetővé. A részletes ter­vet bizonyára hamarosan meg­kapjuk, és ezentúl sem lesz zavar a ceglédi gyár munká­jában. Egységgyűlés Ünnepélyes évzáró-évnyitó egységgyűlésre készülődnek a ceglédi, nagykőrösi és a kör­nyékbeli munkásörök. Az ese­ményre január 11-én, szomba­ton délelőtt tíz órakor kerül sor a ceglédi városi torna- csarnokban. Pásztor István, a nagykőrösi városi pártbizott­ság első titkára köszönti a munkásőröket. az utóbbi időszak színházi vi­harai miatt elpártolt közönsé­get. Fiókiroda A ceglédi IBUSZ-kirendelt- ség sikeres terjeszkedési pró­bálkozását jelzi, hogy hama­rosan megnyílik nagykőrösi fiókirodájuk, a Patay utca sarkán álló vasbolt szomszéd­ságában. Január 9-én 10 óra­kor lesz az ünnepélyes meg­nyitás, amelyet már régóta várnak a helybeliek. Nem kell ezentúl Ceglédre vagy Kecskemétre utazniuk, ha az IBUSZ szolgáltatásaira van szükségük. A ceglédi iroda az idei szezon beindulásáig új mun­katársakkal egészül ki. Még két kisasszonyt vesznek fel a külföldi és a hazai utazások intézéséhez. Nagyon kell igye­kezniük, hogy minden hiba nélkül menjen, hiszen a ked­ves ügyfél joggal elvárhatja a pontos és gyors ügyintézést az — egyre több — pénzéért. T. T. Színház Január 13-án: kétszer ugyan­az. Mégpedig Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című színműve. Először 13 órakor a helybeli szakmunkástanulók számára, másodszor 16 órától a középiskolás bérlet keretén belül. (A Pécsi Nemzeti Szín­ház vendégszereplése.) A lányok a legszebb ruhá­jukban szorosan egymás mel­lett állnak, és nagy izgalom­mal várnak. A fiúk a terem másik oldalán, velük szemben, fehér ingben és elegáns cso­kornyakkendővel. Szép szál szegfűt szorongat mindegyik. A két sorfal mögött a háttér­ben a szülők, rokonok zsúfo­lódnak össze, hogy tanúi le­gyenek csemetéik vizsgabál fá­nak. Lűr István, a Kossuth Mű­velődési Központ és Torna- csarnok igazgatója nyitja meg az összejövetelt, majd Tetz Hédi tánctanárnő vezényli a tanulóit. Átadják a fiúk a szegfűt a lányoknak, és a Csanád-trió zenéjére máris kezdődhet a csárdás. Kettő jobbra, kettő balra pergő rit­musban, majd a bécsi keringő következik. Elhangzik még néhány intelem, Húzd ki ma­gad, közel tartás! De ki tud ennyi érdeklődő tekintet előtt ilyen apróságra figyelni. A Egy kicsit a véletlen is köz­rejátszott abban, hogy éppen a ceglédi Táncsics Mihály Ál­talános Iskolában, s ahnak nyolcadik z. osztályában ke­rült sor a beszélgetésre az utolsó órán. Véletlen volt annyiban, hogy a találkozót nem beszéltük meg előre, így senki sem ké­szülhetett fel, tehát azt nem lehet mondani, hogy a vára­kozás izgalma befolyásolta volna a kérdéseinkre adott válaszokat, vallomásokat, az önkéntelen megnyilatkozáso­kat. Annyiban nem volt véletlen a találkozás, hogy a szakmai vezetés, és egymás között a pedagógusok ezt a. zenei osz­tályt tartják tréfásan fekete báránynak. ^ Amikor három megkérde­zett diák közül kettő mond­ta, hogy nem olyan jó az osz­tályközösség, mint amilyen le­hetne — a harminchármas létszámú tanulócsoport na­gyobb része helyeselte ezt a véleményt —, közbeszólt az osztályfőnök, Nagygyőr Árpád: — Nekem négy év alatt az a véleményem alakult ki, hogy azért nem is lesz már jobb közösség a jelenleginél, mert a gyerekek között sok az igen erős egyéniség, s ők nemigen hagyják magukat irányítani, a maguk érveit hiszik helyes­nek, megfellebbezhetetlennek, s érvényre juttathatónak. Elit osztálynak is nevezi őket a szakma, bár ezt maguk a diá­kok nem mondják ki, ugyan­akkor aki valamiben tehetsé­gesnek véli magát, képessé­geit az iskola keretein belül tűzön-vízen át igyekszik ki­bontakoztatni. Egyébként ez meglátszik a kiváló tanulmá­nyi átlagon. Persze, kérdeztem már tő­lük, hogy ki mit tett azért, hogy jobb legyen az osztály közösségi élete. Hát akkor na­gyon csendesen válaszolgat- tak, s tennék most is, ha új­ra megkérdezném. Ugyanak­kor egyetlen osztályfőnöki óráit sem állt* föl sehld nagy­képűen szónokolni, főleg nem az ő képességeiről. Egymás közötti beszélgetéseikben ter­mészetesen előfordulhat, hogy bemutató után a bálozók a szüleiket kérték fel, majd megkezdődött a mulatság. Amíg bent szólt a zene, addig Tetz Héditől érdeklődtünk a tánctanítás mai jelentősége felől. — Újabban az általános is­kolába járó nyolcadikosokat tanítom táncolni. Az illemsza­bályokat és a viselkedési for­mák alapelemeit is megtaní­tom. Ebben a korban a leg­könnyebb elsajátítani a har­monikus mozgást és az illen­dő viselkedést. Aki egy ilyen tanfolyamot elvégez, az- jóval magabiztosabb lesz a későb­biekben. ' Ezért támogatják munkámat az iskolák igazga­tói és az osztályfőnökök, hogy a gyerekek műveltsége, visel­kedési kultúrája is gyarapod­jon. Ezen a vizsgabálon egyébként a Várkonyi István Általános Iskola diákjai sze­repeltek. f egyik gyerek a másikkal a kelleténél kicsit „magasabb polcról” beszél. Köztudomású, hogy a tehetségek mindig is nehéz emberek voltak, velük nem lehetett ugyanúgy bánni, mint a nagy többséggel. No, előzetesként talán elég ennyi arról az osztályközös­ségről, amelynek több tagját is megszólaltattuk. Azt kér­deztük: féltek-e valamitől, valakitől, kitől, mitől kell tar­tani, van-e jövőtök? Ságodi Nándor: „A felvé­telitől félek, hogy miért, azt nem tudom. Egyébként az atombombától sem félek ... Van jövőm, csak kérdés, hogy miként fog alakulni. Ugyan­is repülőgép-szerelő szeretnék lenni, ehhez viszont el kell jutnom Szolnokra, a Szamuely Tibor Szakmunkásképző Isko­lába. Süli Nikolett: „Hogy félni kell-e valakitől? Szerintem nem! Ha valakinek elég ha­tározott a fellépése, bárkit le­szerelhet. Én éppen tegnap győztem valakivel szemben, akitől mindenki fél, s erre nagyon büszke vagyok. Fel­nőttet győztem le!” Tatár Márta: „Nem félek különösebben. Olyan szemé­lyektől távol tartom magam, akikkel nem rokonszenvezek, magatartásuk, gondolkodás- módjuk, durvaságuk miatt... Mindenkinek van jövője. Csak gimnáziumba iratkozom be. Addig sejtem a jövőmet. Igaz, a gimi egy kicsit időhúzás is, de ha már odáig eljutottam, nyilván könnyebb lesz dönte­nem a jövőmet illetően.” Mohos Anita: „Tanulmá­Lám, ismét bevált a köz­mondás, a kutya bizony nem ette meg a telet, de még a havat sem. A szilveszter éjje­lén lehullott hótákárón kel­lett sok embernek megtenni az utat a munkahelyéig az új év első napján. Több helyen nem akarták, esetleg nem tudták megtisztítani a saját területüket. Ilyenkor sóhajt fel értetlenül az olvadó hólé­ben toporgó állampolgár. — Hol van most a tanács? Miéri nem bünteti azokat, akik el­felejtkeznek a közterület kö­telező tisztántartásáról ? Mi is ezzel a kérdéssel for­dultunk a városi tanács fő­előadójához, Kis Istvánhoz. — Mit tesz a tanács a kö­telező hóeltakarítás érdeké­ben? — Az 1/1981-es tanácsi ren­delet intézkedik a közterület tisztításáról és a használatá­ról. Kimondja, hogy télen a bérlő, illetve a tulajdonos kötelessége a tulajdonában, bérelményében lévő ingatlan előtt található járdaszakasz tisztítása. Régebben egy em­ber foglalkozott a kötelessé­güket nem teljesítők bírságo­lásával. Ez olyan nagy mun­ka volt, amivel egy személy­nek nem lehetett megbirkóz­nia. Ezután több ember hatás­körébe utaltuk a közterület ellenőrzését és a bírságoláso­kat. Ez a megoldás sem hozta a remélt eredményt, mert a magánszemélyek, de még a közületek sem vették komo­lyan a működésüket. Látva ezt a helyzetet, a tanács 1986- tól két jól képzett szakembert bízott meg a közterületek el­lenőrzésével és a bírságolás­sal. — Mekkora a helyszíni bír­ságolás összege? — Munkatársaink az adott helyzetnek megfelelően bün­tetnek 100—500 forint érték­ben. Ha ez sem használ, ak­kor szabálysértési eljárást kezdeményezünk, ami elérheti a háromezer forintot, és ezt ismételni lehet, ahányszor kell. Vannak persze egyedül élő, idős emberek, akik kép­telenek a havat eltakarítani. Ilyenkor a szomszédokhoz, esetleg az utacabizalmikhoz fordulunk segítségért. A város fontos, forgalmas útszakaszait és átkelő szakaszait a Város­gazdálkodási Vállalat munka­társai tartják tisztán, de ez nem elég. szükséges a mi se­gítségünk is. nyaim során félek elég sok­szor, ha írásban apróságokat elvétek. Tudom, amit tudok, mégis félek attól, hogy vala­hol hibázok, s a rossz jegyek­nek otthon sem örülnének. Egyébként senkitől sem tar­tok, de a természeti csapások­tól félek, meg az atomhábo­rútól. Szerintem van jövőm, azt mi magunk alakítjuk. Ám van, aki már ebben a korban, amiben én vagyok, elrontja a dolgot, rossz társaságba ke­veredik. Akinek életcélja van, s nem hagyja el magát, erős az akarata, annak van jövő­je, ha tehetsége is van hoz­zá!” . Mihaji Sándor: „A félévi bizonyítványtól félek, mert Kecskemétre szeretnék menni a kertészeti szakközépiskolá­ba ... És félek a nevelőktől is, van akitől kimondottan tartok. Jövője mindenkinek van, csak az emberek külön­bözőképpen használják ki a lehetőségeket, negatív vagy pozitív irányban.” Végül ismét osztályfőnöktől érdeklődtünk. — Nehéz-e a fegyelmezés ebben a sajátos osztályban? — Időnként nem kis gondot okoz — mondja Nagygyőr Ár­pád, a gyerekek harsányan helyeslő közfelkiáltása, neve­tése közepette. Eléggé kriti­kusan figyelnek, s látnak a diákok, ezt én meg is enge­dem nekik ötödikétől kezdve, azaz, hogy észrevételeiknek hangot adjanak. Bár a szak­mában nem mindenki ad ne­kem ebben egyöntetűen iga­zat. Aszódi László Antal — Hogyan bánunk más év­szakokban a közterülettel? — Mi örülünk, hogy Ceg­léden szaporodnak a családi házak, de annak nem, hogy az építkezés minden fázisában az anyagtárolástól kezdve a betonozáson át a vakolásig mindenre igénybe veszik az utcát, miközben elfelejtkeznek területfoglalási engedélyt kér­ni. Sokan féltik a szépen ge­reblyézett udvarukat, inkább eltömik az utcai csatornát. Ha ezután jön egy pár napos eső, több szomszédos pince, kert kerül víz alá. Pusztulnak a közeli épületek a megemel­kedett talajvíz miatt. — Mennyi a területfoglalási díj? — Havonta négy forintot kérünk négyzetméterenként. Ez az engedély fél évre szól. Indokolt esetben persze meg­hosszabbítható. — Milyen a városi szemét- szállítás helyzete? — 1984. december 1-től a város teljes területén intézmé­nyesített szemétszállítás fo­lyik. Ennek ellenére számunk­ra megmagyarázhatatlan okok miatt még mindig léteznek illegális szemétlerakó helyek. Ezek: a benzinkút környéke, a Pesti út és a Nagykátai út sarka, a Nagykőrösi út Síp utca sarok, a Török Ignác utca vége és a temető kör­nyéke. Legszomorúbb az egészben, hogy a Gerje csa­tornát is sokan még mindig szemétgödörnek nézik. Azért reménykedem, hogy eljön majd az az idő, amikor min­den ceglédi úgy kezeli a köz­területet, mint sajátját. Kiss Sándor Nagy földet bejárnak A Ceglédi Postás Termé­szetjárók Egyesülete az idén tizenegy túrát tervez. Több­ször felkeresik a fővárosi színházakat, elmennek a Du­nakanyarba, a Dunántúlra, Szegedre, a szabadtéri játé­kokra. Felkeresik a szarvasi botanikus kertet és eljutnak Pusztaszerre. A külföldi útitervek között szerepel a Jugoszláviát, Bul­gáriát, Törökországot és Gö­rögországot érintő körutazás, a Magas-Tátra felkeresése és a romániai kirándulás. ISSN 013J—asoo (Ceglédi Hírlap) K. S. Csárdás, bécsi keringő, slow-fox, polka, cha-cha-cha és más táncok alaplépéseit sajátítják el a fiatalok a ceglédi Kossuth Művelődési Központ tánctanfolyamán. A táncvizsgán a Várko­nyi iskola nyolcadikosai adtak számot arról, mit tanultak Tetz Hédi tánctanárnőtől Apáti-Tóth Sándor felvétele Folyamatos lesz a munka Tánclépésben vizsgáztak Ketten a közterületen /

Next

/
Thumbnails
Contents