Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

Valamit lépni kell y7 Kórházi látogatás, akadályokkal Idős olvasónk felesége sú­lyos betegen fekszik a kere- pes tárcsái kórházban. Éz már önmagában is nagy baj, de a baj ez esetben sem jár egye­dül. A kórházi látogatások ugyanis — mint olvasónk írja — olyan körülmények között bonyolódnak a közlekedés jó­voltából, hogy egyet-egyet alig lehet kiheverni, pedig ő 74 évesen is ott van minden láto­gatási napon. Egy alkalmat részletesen is leír. A Monorról induló busz no­vember 22-én már az indulás­nál tömve volt, de hát nem hagyhatta az útba eső közsé­gekben a megállóban a többi utast. Aki fel bírt-nyomckod- mi, az bepréselte magát. Hogy hogyan zajlőtt az utazás, ar­ról az egyéb tényeken kívül ékesen beszél a húszperces ké­sés is. „Mire felértem a hato­dik emeletre, félórás késésben voltam, a látogatási idő pedig korlátozott. Miért nem hozzák előbbre az indulási időt, és miért nem indítanak Gyomrá­ról is buszt, ami felvehetne a maglódi és ecseri utasokat?’’ — kérdezi olvasónk, majd to­vább meséli a történetet, amely szerint visszafelé sem volt jobb a helyzet. A busz vezetője a sötétben félreállí­tott kocsiban aludt, míg a két buszra való utas szorongva várta az indulási időt. „Az utolsó percekben állt be a megállóba a busz, el lehet képzelni, milyen jelenetek játszódtak le, mindenki törte- zúzta a másikat, hogy le ne maradjon!” December 29-én újabb elke­serítő esemény játszódott le: a monori pályaudvaron s a községi megállókban várako­zók megtudhatták, hogy ezen a napon nincs járat a kór­házba, ugyanis „nem vasárnap van, hanem szombat!” Miért keserítik meg így az életün­ket? Hiszen mindannyian, akik a kórházba igyekszünk, amúgy is nehéz szívvel me­gyünk! — írja a panaszos le­vél végén olvasónk. Aki többször próbálta, tud­ja, hogy okkal, joggal panasz­Kis rókák a zacskóban Alig pár éves múltra tekint vissza a kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezet gesztorságában működő MÜFÉMSZER GT. A főleg játékokat gyártó társulás egyik fő üzemága a Gyom­ron létrehozott textilipari ágazat. Itt körülbelül 123-féle állat­figurát készítenek, műszőrméből. Haloka Istvánné az apró ró­kafigurákat csomagolja műanyag zacskókba a központi rak­tárban Hancsovszki János felvétele kodik. Tusák Márton, a Vo­lánbusz monori üzemigazga­tója maga is azt mondja: a viteldíjért az utas joggal vár­ja el a kulturált utaztatást, ezen egy percig sem lehet vi­tázni — azután sorra vesszük a levélben feltett, sokakat érintő kérdéseket. — ... hogy miért nem indí­tunk újabb járatot, amely csökkentené az eredetileg is induló busz zsúfoltságát? Mert számunkra is van bizonyos kötelező közlekedési koncep­ció, s új eszközök beállítása csak igen komoly indokkal le­hetséges. Nem akarok felelőt­lenül ígérgetni, de a kerepes- larcsai kórházi járatok eseté­ben az indok valóban komoly­nak tűnik, mi is érezzük, hogy valamit lépni kell. Ezért azt mondhatom: a lehető legrövi­debb időn belül felmérjük, .megvizsgáljuk a járatok hely­zetét, s a változtatásról a Mo­nori Hírlap szerkesztőségét is értesíteni fogjuk. — Ami pedig a másik konk­rét esetet illeti: buszvezetőink számára kötelező, hogy az in­dulási idő előtt negyedórával ibeálljanak a megállóba. Aki ezt a kötelességét megszegte, s a járműben aludt, amíg az utasok várakoztak, nem ke­rülheti el a felelősségre vonást. Az ünnepi járatokkal kapcso­latosan pedig annyit: a módo­sításokat igyekeztünk előre közölni, reméltük, hogy az érintettek él is olvassák. A kórházak viszont velünk nem közölték, nekünk nem jelez­ték, hogyan alakulnak a láto­gatási idők, így ezeket az ün­nepek közötti rendbe nem il­leszthettük be. — Szeretném azonban ismé­telten élmondani: azon igyek­szünk, hogy szolgáltatásunk ne adjon okot jogos panaszok­ra, ezért a kórházi járatokat illetően rövid időn belül tel­jes felülvizsgálást rendelek el. Ennek eredményére, s a re­mélhetőleg megnyugtató meg­oldásra lapunkban is vissza­térünk. K. Zs. Kulturális program Monoron kedden a moziban, 18 és 20 órától: Életben ma­radni. Vecsésen a művelődési ház­ban, 17 óráitól: művészi tor­na. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1986. JANUÁR 7„ KEDD Téli reggel Suhog a seprű, ébred az állomás Téli reggel... Hó borít be mindent, hűvös szellő borzol- gatja a kopár fák ágait. Üllő utcái elhagyatottak, a vasút­állomás is néma, csak egy-két embert látni,'ők szolgálatukat töltik. Az arra járót akarat­lanul is elkapja egy közismert sláger hangulata: , .. Már csak néhány csillag él / Újság­papírt hord a szél / Felébred az állomás / És vár, újra vár / Dülöngél egy nagy­kabát / Álmosan néz rá a lány / Szemében még különös álma jár...” Nyitott ajtó A vasútállomás valóban vár... Újra vár. Majd fel­ébred a vasútállomás, aho­gyan a slágerben és talán éj­szakai különös álmukon me­rengenek azok is, akik lassan induló, de egyre elevenebb életet lopnak a hallgatag táj­ba hangtalan, nesztelen lép­tekkel ... A seprű kényelmes tempó­ban, de szakadatlanul suhog Tóth Antal málházó kezé­ben. Egymagában takarítja a vasútállomás épületének kör­nyékét. Miközben egyhangú munkáját végzi, szinte látni arcán gondolatait. Ceglédi otthonára gondolt, a családra, a négy gyerekre, az ünnepek­re, a csillogásra, villogásra, az örömre, gyermekkacagásra ... Néhány perc múlva a váró­teremből neszezés hallatszik. Séf fér József né lát hoöá, hogy még a szokásosnál is szebben kitakarítsa a várót. A nyitott ajtón fagyos lehe­lettel tör be a tál a helyiség­be. A melegített víz hamar kihűl a vödörben, percek múlva már gémberítően hi­deg ... Falatnyi épület a szomszéd­ban. Már reggel négy óra óta nyitva az újságos pavilon, s Pardi Sándorné szinte bocsá­Lehet, hogy egykor igaza volt... Feloldhatók az ellentmondások Sokan mondják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem mennek nyaralni. Indo­kolják is állításukat, s esze­rint az állatok gondozása ál­landó elfoglaltsággal jár, így sem idő, sem lehetőség nincs 'a gondtalan pihenésre. Meg­toldják azzal is, hogy a pa­rasztembernek igénye sincs az üdülésre. Lehet, hogy egy­kor igaz volt ez az állítás, ám mostanra gyökeresen megváltozott a helyzet. Több, mint a hely A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgo­zók fiatalabbak, mint elődeik, növekedett a szakmunkások aránya, sokan gépesítették a háztáji gazdálkodást. Mind­ezeknek következménye, hogy nőtt az igény és a lehetőség is a szervezett üdültetésben való részvételre. A mezőgaz­daságban, erdészetekben és a vízügyi vállalatoknál dolgo­zók közül jelenleg évente több mint 160 ezren tölthetik szabadságukat üdülőben. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezetéhez tartozó vállalatok évente 80 ezer embert üdül- tetnek saját üdülőikben, több mint 25 ezren utaznak pihen­ni SZOT-beutalóval, a ME- DOSZ pedig saját, üdülőivel 4 ezer 500 helyet tart fenn. Mindez kevés, a helynél több az igény, különösen nyáron szeretnének többen pihenni. A szakszervezeti központ­ban dolgozókra nagy nyomás nehezedik az üdülőjegyek el­osztásakor, ezért mindenáron szerették volna bővíteni az üdülési lehetőségeket. Sike­rült is, hiszen egyetemi kollé­giumokat bérelnek a nyári hónapokban, amelyekben jó körülmények között tölthetik szabadságukat a szakszerve­zeti tagok. Másik, ugyancsak fontos tö­rekvése a szakszervezetnek, hogy a gyógyüdülőkben bő­vítse a férőhelyeket. Az ag­rárgazdaságokban dolgozók között nagy az igény erre, hi­szen esztendőkön át nehéz körülmények között dolgoz­nak az emberek. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsával közösen a MEDOSZ ezért újabb gyógyüdülőt épít. A 176 millió forintos beruházás szeptemberben kezdődött, s a tervek szerint 1987 őszén már vendégeket fogadnak benne. Évente több mint hatezer ember pihenhet majd ebben az üdülőben is. Balatoni'üre- den 16 millió forintos költ­séggel felújítanak egy ME- DOSZ-üdülőt, amelyben egy­szerre harmincötén találnak pihenést és gyógyulást. A nyári hónapokban családos beutalót adnak, az elő- és utószezonban viszont szanató­riumként működik az üdülő s a szívbetegeknek nyújt gyógyulást. Elmaradt arányok A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának felmérése szerint a termelőszövetkeze­tek tulajdonában 110 üdülő, illetve hétvégi ház található. Többségük azonban magán­ház vagy valamilyen közületi helyiség volt korábban, eze­ket vásárolták meg a közös gazdaságok, s rendezték be tagjaiknak. Az épületek több­sége gyógy-, illetve melegvizű strand közelében van. Fönn­tartanak üdülőt a termelőszö­vetkezetek területi szövetségei is, ezek többsége is gyógyvi­zek közelében található. A legnagyobb s legnevesebb a harkányi üdülő, amely 160 termelőszövetkezet közös tu­lajdona. Lehetőséget ad a szövetkezeti tagok üdülésére a mezőgazdasági szövetkeze­tek háza, amelyben mintegy háromezer tag pihenhet. Együttműködési megállapo­dást kötött a TOT a Szak- szervezetek Országos Taná­csával, így 2 ezer 700 be­utalóval pihenhetnek szövet­kezeti tagok SZOT-üdülők- ben. Igyekeznek tehát megtalál­ni a közös gazdaságok dolgo­zóik pihentetésének lehetősé­geit, ám az arányokat tekint­ve elmaradnak a szakszerve­zeti mozgalom mögött. A sta­tisztikák szerint 4,5 millió szakszervezeti tagból 1,5 mil­lió üdülhet, a 887 ezer ter­melőszövetkezeti tagból vi­szont csak 56 ezer, azaz a tagság 6,3 százaléka. Roppant ellentmondásos te­hát a termelőszövetkezeti dol­gozók üdültetése. Egyfelől nőtt az igény, másfelől egyes szövetkezeti üdülőkben ki­használatlanok a helyek. Ezt egy kis költséggel beszerezhe­tő személyi számítógéppel, el lehetne kerülni, ám a be­utalók koordinálása még nem tart itt. Az ellentmondásokat szaporítja az a valamennyi üdülési formára érvényes kö­zös gond, miszerint nemcsak az üdülés színvonala, ára, hanem a finanszírozás rend­je is eltér a szokásostól, sőt, a testvérszövetkezetek — ipa­ri és fogyasztási — gyakorla­tától is. Újabb üdülők építését aka­dályozza. hogy korábban a gazdaságok fejlesztési alap­jukból fordíthattak erre pénzt, januártól pedig az érde­keltségi alapjukból. A' ter­melőszövetkezetek egy részé­nek a termelés bővítéséhez sincs mindenkor elegendő pénze. így a termelőeszközök­nél jobban nélkülözhető üdü­lőterületekre már eleve kevés helyen szánnak fejlesztési fo­rintokat. Pénzügyi szabály Számos ellentmondás ta­pasztalható a meglévő üdülök fenntartásánál is. A társulá­soknál például a pénzügyi szabályok nehezítik a műkö­dést, hiszen a közgazdasági szabályozás gazdálkodó szerv­nek tekinti a kifejezetten szo­ciális és kulturális szolgálta­tást nyújtó üdülőtársuláso­kat. Az ellentmondások felol­dására minél gyorsabban szüksége volna a termelőszö­vetkezeti mozgalomnak is, hogy az igényekhez igazit- hassák lehetőségeiket. V. F. J. natkérően mondja, hogy ma reggel nem kapott napilapo­kat, de ajánl helyettük ren­geteg színeset. Közben fél szemmel a drótkerítéssel vé­dett kerékpártároló felé san­dít, mert azt is ő vigyázza, mint nem egyszer a szomszé­dos Utásellátó pavilont. A ke­rékpártároló tömve „kenyér­gőzüzemű” járművekkel, gaz­dáik már javában dolgoz­nak, vagy éppen vonatoznak munkahelyük felé... Közben néhány utas érke­zik, köztük a nyugdíjas Kar­dos ' János, aki Budapestre igyekszik haza. Üllőn isme­rősöknél volt, akiknél hús­csirkét tenyésztenek. Ez a munka jó elfoglaltság neki, s nem utolsósorban mellékjöve­delem is ... Nagyobb fagyok Az ugyancsak nyugdíjas Horváth János szintén a fő­városba igyekszik haza har­mincnégy éve vásárolt üllői telkéről. Elvégezte az utolsó simításokat a kertben, a még nagyobb fagyok beállta előtt. S ha már beszélgető partnerra akadt bennen a vasútállomá­son, elmeséli, hogy a Csepeli Papírgyárból ment nyugdíjba művezetőként. Facsiszolö volt. Hosszan, érdekesen ecseteli, hogyan született meg kezük munkája nyomán a papír, amelyre lehet, hogy lapunkat nyomják. Talán az ő törté­nete is éppen a saját maga által gyártott papírra ke­rült .., Régi dolgok B. Béláné helybeli. A nagy­vásárcsarnokba igyekszik, ki­használva a 20 százalékos me­nettérti kedvezményes jegyet, ami csak 12 forint, de annál jóval többet takarít meg, hi­szen a fővárosban olcsóbb mindaz, ami Üllőn is meg­terem. — Nem vagyok magányos és nem is unatkozom oda­haza azért, mert nyugdíjas vagyok. Az egyik fiammal és a férjemmel élünk szép nagy családi házunkban. — S várom haza a másik fiamat, aki ötéves külföldi kiküldetésének félidejét tölti éppen. Persze nem tagadha­tom, hogy hiányzik a mű­szaki egyetem, ahol pénzügyi csoportvezetőként dolgoztam 30 évet. Az ünnepek azon-, ban nem hagynak időt a régi dolgokon való - morfondírozás- ra ... ,Tc Hát ennyit egyetlen téli reggelről... Aszódi László Antal Jegyzet Áthidaló megoldás T^sik a hó. Ahol letapossák, ott csúszik is. A felnőtt ember ennek nem tud eléggé örülni, hol van ő már attól, hogy jövet-menet jókat csúsz­káljon ... Jön is egy olvasó, mondja, hogy megszámolta: a Mátyás király utcában, a Schönmann utcai lakótelep ottani háztömbje előtt egészen rövid idő alatt hat férfi majd’ a nyakát törte ki. Egyik sem volt berúgva! — tette hozzá, nehogy félreértés keveredjék a dologba. De nem is értettük volna félre, ugyanis lehetetlen nem észrevenni, hogy a vendéglátó, ipari üzemegységek előtt nincs balesetveszély. Ha más nem, hát maga a vendég táncoltat­ja vidáman a söprűt meg a lapátot. Láttuk, tudjuk. Ellen­ben azt is látjuk, hogy a la­kótelepi házaknál már koránt­sem ilyen nagy a buzgalom. A bérlők és tulajdonosok többnyire egymásra mutogat­nak, és addig mutogatnak. míg vagy a lábát tori valaki, vagy elolvad a hó. (Ugyanez tapasztalható a szemételtaka- ritást illetően egyéb alkalmak­kor.) Tj'gyetlen áthidaló megol- dást tudok. Ha esik a hó, az ónos eső — a földszinti ré­szeket bérbe kell adni a ven­déglátóiparnak. Bármibe lefo­gadnám, hogy minden hajnal­ban szorgos sereglet takaríta­ná a havat, szórná a homokot. Ez olyan biztos, mint ahogy most sorban hasra esünk. —ez Élménybeszámolók Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió főszerkesztője politi­kai élménybeszámolót tart ja­nuár 11-én, szombaton 18 óra­kor Ecseren, a Rábai Miklós Művelődési Házban és ugyan­ezen a napon este fél 9-kor Pilisen, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Mostoha feltételek Omlik a fal, hull a por Mindössze 36 négyzetméter­nyi — egy nagyobb szobányi — alapterületen működik az 5 jári községi könyvtár. A köl­csönzésre nagyjából elegendő ez a hely, más munkára azon­ban alig-alig van lehetőség, pedig hát jól tudjuk, a könyv­tárnak nemcsak ez a feladata. Mégis a könyvtárban a leg­nagyobb gondot nem a szű­kösség, sokkal inkább a he­lyiség rossz állapota jelenti. Az erősen megrongálódott he­lyiségben a szokásosnál is ha­marabb mennek tönkre az irodalmi alkotások, követke­zésképpen állományvédelemről nem lehet beszólni. Omlik a fal, a téglatörmelék, a por el­lepi a könyveket... Ugyancsak a gondok közé sorolható, hogy a heti kétsze­ri .fűtés nem elegendő. Egész­ségtelen. nyirkos a levegő, s nem ritkán gyakori vendégek a könyvek között az egerek is... A VI. ötéves tervben évről évre csökkent az úri könyvtár beszerzési kerete — elsősor­ban a növekvő áraik miatt. Ke­vés a folyóirat, a gyerekeknek például egyáltalán nem ren­delhetnek valamilyen újságot. Jelenleg hétezernél valami­vel több könyv között válo­gathatnak a kisközség olvasói. Tavaly négyszáztizennyolcan iratkoztak be a könyvtárba, ez valamivel több az előző évekénél. A könyvtárba láto­gatók száma — nyilván nem véletlenül — viszont rohamo­san csökkent, több mint ezer­rel volt kevesebb az előző évinél. Ugyancsak kevesebb könyvet kölcsönöztek az úriak 1985-ben. mint előtte. A Sülysápi Nagyközségi Kö­zös Tanács legutóbbi — tava­lyi — ülésén határozatot ho­zott az úri könyvtár működési feltételeinek javítására. —ér (ISSN 0133—2851 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents