Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
1988. JANUÁR 7., KEDD Tanyavilág szerelmese A Szarvason élő dr. Domán Imre nyugalmazott fö- állatorvosnak egész életét kitöltötte munkája mellett a környék tanyavilága, annak szellemi és tárgyi kultúrája iránti szeretete. Cegléd környéki tanyavilágban született, így első élményei is a parasztkultúrához kötötték. Gyűjtőmunkáját az ötvenes években kezdte. Képünkön: Domán Imre gyűjteményével. Egy testület forintjai Mindnyájan nyertesek leszünk? ..Azokat a tendenciákat kell erősítenünk, amelyek továbbviszik a szórakoztatás hagyományait, bátran kapcsolódnak a mához, a jelen valóságos társadalmi és egyéni törekvéseihez, a humánus örömökhöz." Nem véletlenül hangzottak el a fenti szavak a legutóbbi országos közművelődési tanácskozáson. A szakemberek ezúttal a magas kultúra és a mindennapi közművelődés között tátongó szakadék s az évek óta folyó vitára kívántak ezúttal pontot tenni. Igaz, a művelődési intézményekben kibontakozó sokszínű tevékenység már jelezte a polémia hiábavalóságát. Maga az élet volt a döntőbíró, amikor hebizonyosodott: sok minden megfér egymás mellett. Szórakoztatás Ennek a folyamatnak, úgymond, nyertese a kultúra és az idegenforgalom egymásra találása. Ma már senki sem vitatja a művészeti események idegenforgalmat vonzó erejét. Ugyancsak elfogadott, hogy azokon a helyeken, ahol megfordulnak a hazai és külföldi turisták, mindenképpen szükséges magas színvonalú, szórakoztató műsort nyújtani. S ez esetben a szórakoztatás fogalma is átváltozik. A komoly zenei eseményektől a színházi előadásokig, a tárlatokig s az úgynevezett komplex' közművelődési formákig minden beletartozik. Mindösz- sze egy feltétele van: mind az idegenforgalom szakemberei, mind a művészeti események létrehívói összehangolt, színvonalas szolgáltatást nyújtsanak. Vajon a kulturális rendezvények vonzzák az idegenforgalmat, avagy a jól szervezett utak feltételezik a magasabb igényű szórakoztatást? A kérdés kimondva, kimondatlanul megfogalmazódik, valahányszor a két terület találkozását szembesítjük. Ez történik évek óta a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság kulturális szakbizottságának évadzáró és -nyitó összejövetelein. Még néhány esztendőveil ezelőtt az volt a fő gond: mikor készüljenek el a következő esztendő tervei? Már a tavaszi napfény csalogatta a Dunakanyarba a turistákat, s a testület még csak a feladatokon tűnődött. A tavaszi fesztivál szervezési jellemzőit követve az új év beköszönté- vel kézbe vehettük a pontos terveket. Érdemes megemlíteni, hogy a tavaszi fesztivál eredményein felbuzdulva — amely eseménysorozathoz Szentendre is kapcsolódik — a Dunakanyar műsorajánfata is kiszélesedik. Kora tavasztól késő őszig sokszínű rendezvénysorozat várja az erre járókat. Újdonság az is, hogy a turistákat megpróbálják Szentendrén és Visegrádon kívül a Duna másik oldalára, valamint a délibb részekre is odacsalogatni. így aztán tulajdonképpen a társadalmi szervezet az egész szezonban érdekelt a maga területén. Most már csak az a kérdés: miként tudnak segíteni az egyes vidékeken, hogyan vállalhatják fel a partner sze repet. Duna menti események Dr. Scheer Béla, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság kulturális szakbizottságának elnöke szerint sajnos az anyagi támogatás mértéke ebben az esztendőben sem nö vekedik. Manapság félmillió forint a kiemelt jelentőségű program támogatásához nem túl sök. A szakbizottság elnöke szei'int a szerény lehetőségek ellenére az elkövetkező időben érdemes lenne azon töprengeni, miként emelhet nék ezt az évek óta változatlan összeget. Egyelőre megpróbálkoznak az összegek koncentrálásán. Tehát inkább a központi, kiemelkedő eseményeket támogatják. Ám úgy tűnik, a kultúra forintjai így is kevésnek bizonyulnak. Elég, ha arra gondolunk, hogy. Szentendre, Visegrád, Ráckeve, Vác és környéke, valamint Esztergom nyári rendezvényei tartoznak ide. (Természetesen annak tudatával állítjuk mindezt, hogy a KDIB csupán segít, a művelődési intézmények, a helybéliek közös összefogása, a központi támogatás és természetesen a bevételek jelentik az alapot.) Érdemes átlapozni, hogy a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság által meghirdetett pályázatra milyen kérelmek érkeztek? A visegrádiak pályázatában 114 ezer forint szerepel. Történelmi játszóház, irodalmi estek, nosztalgiafilmklub, kastélyklub. gyerekműsorok jelzik a kínálat körvonalait. Érdekességként megjegyezzük, hogy az Idegenforgalmi Alaptól a kért támogatás: 110 ezer forint. A tervezett bevétel 37 ezer forint. Ugyancsak Visegrádon a Mátyás Király Múzeum két kiállítása 95 ezer forintot kért. Ráckevén a művelődési központ 174 ezer forintot szeretne a nyáresti mulatságokra, a barokk zenei táborra. Itt 250 ezer forint az IFA-támogatás. Ám a bevétel százezres nagyságrendű. Már most érdemes lenne elgondolkodni, miként támogathatnák a barokk zenei tábor hazai résztvevőit. Ugyanis az elmúlt esztendőben a magas szállásköltségek miatt a hazai érdeklődök közül sokan kinnrekedtek. A valamivel több, mint félmillió forint koncentráltabb elosztása máris azt jelzi, hogy hozzájárulhatnak a színvonalasabb műsorkínálat kialakításához. A m Uj színek Hosszú sora lenne a Közép- Dunavidék nyári kulturális eseményeinek felsorakoztatására. Mindenképpen kedvezőnek bizonyuló újdonság, hogy a főidényt ezúttal legalább három hónapra széthúzzák a szervezők. Egyelőre a próbálkozás szintjén mozog a szentendrei teátrum megújulása. Gazdagodik a zebe- gényi képzőművészeti szabadiskola. Vácott, Szentendrén folyamatosan adnak helyet a környék képzőművészeinek a bemutatkozásra. Nem csupán a forintokon múlik, ám tagadhatatlan, hogy a különböző szervek támogatásától is egyre inkább függ egy terület kulturális életének pezsdü- lése. Mert manapság már nem elég a tervek elkészítése időben, a továbblépésen sem lenne érdemtelen elgondolkozni ... Erdősi Katalin Érd középkori történetéből Két királyé és a török bégé Noha Kézai Simon krónikájában már találkozunk az Érd nemzetség nevével, a mai város történetének kezdetei annál is korábbra nyúlnak. Az egykori falu, amely a Duna szigete mellett feküdt, északi és déli szomszédjai Ebén, illetve Százhalom voltak, okleveles forrásainkban legelőször 1243 körül fordul elő. Az ócsai prépost és Tádé fia János együttesen birtokolták az érdi szigetet meg a rajta élő hat szabadost. Őket adták el a Nána- Beszter nembeli Mihály veszprémi ispánnak, aki ezzel az üzlettel nemcsak az érdi szigetet bírta, hanem a szőlőkön és a kigi kaszálón kívül még az ő zsebére szállították révészei a Dunán átkelőket. Adómentesség A sziget nemcsak jó szántóföldekkel és szőlőkkel rendelkezett, hanem az iméntiek- ben említett révészkedés oly jövedelmezőnek bizonyult, hogy az ócsai prépost emberei és a királyi fegyverhordozók között, akiket Érd első, nevükön ismert polgárainak tarthatunk (Érdi Cheme és Ivánka), 1270-ben per keletkezett annak egyértelmű birtoklásáért. Hogy hogyan dőlt el, nem tudjuk. Ugyanis a következő információnk már csak Károly Róbert uralkodásának delelőj érői .maradt ránk. Ekkor — úgy tűnik — nem is egy, hanem már két Érd volt egymás mellett. A törvényes örökös nélkül elhalt Berky Tamás birtokait 1333-ban az uralkodó István visegrádi várnagynak adományozta. Zonuki Tamás vajda ezt az egykori Szovjet—magyar Közös könyvkiadások Az ungvári székhelyű Kárpáti Kiadó az idén 25-féle magyar nyelvű könyv megjelentetését tervezi a Kossuth, az Európa, a Magvető, a Gondolat. a Zrínyi, a Móra kiadóval, valamint az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadóval közösen. A Szovjéturiió kárpátori- túli területének kiadója — amely idén ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját — 27 éve adja közre orosz, ukrán és magyar klasszikusok, kortárs szovjet szerzők alkotásait, jelenteti meg magyarul a Szovjetunió népeinek nyelvén írt műveket. A kiadó eddig mintegy 3300 könyvet jelentetett meg, több mint 48 millió példányban. Ebből félezer kötet, csaknem 15 millió példányban magyar könyvműhelyekkel közös kiadványként látott napvilágot, szolgálva a két testvéri szocialista ország népeinek kölcsönös megértését, a kulturális kapcsolatok erősödését, a tapasztalatok cseréjét. A kiadó elsőként 1958-ben a Móra Kiadóval vette fel a kapcsolatot. A közös könyvkiadás fejlődése lehetőséget adott arra is, hogy a magyar olvasók szélesebb körben ismerkedhessenek meg az ukrán irodalommal. A szépirodalmi alkotások mellett ukrán—magyar és magyar—ukrán szótár is megjelent. Az együttműködést gazdagítják az iskolai tantervben szereplő, közösen kiadott olvasmányok is. A kiadó rendszeresen részt vesz magyarországi könyvkiállításokon a Mezsdunarodna- ja Knyiga országos egyesülés, a Magyarországi Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatala budapesti kirendeltsége szervezésében. Az ungvári könyvműhely évről évre bemutatkozik Budapesten az ünnepi könyvhéten is. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadóval először készülnek közös kötetek. A Madrid határán című könyv Zalka Máté életét eleveníti fel, s megjelentetik Bállá László novel- láskötetét. A legtöbb kiadványt ezúttal is a Mórával együttműködve gondozzák. Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye mellett 12 szovjet szerző művét adják ki, közöttük Valentyin Kata- jev híres ifjúsági regényét, a Távolban egy fehér vitorla címűt. E könyvműhellyel együtt jelentetik meg a vogul mondákat közreadó, Medveünnep következik című könyvet és a Hatlábúak égen-föl- dön című, képes rovartan- kiadványt. A Kossuth Könyvkiadóval négy könyvet gondoznak. Közöttük lesz Stern Dezső kötete, a Nehéz utakon, amely egy magyar internacionalista visszaemlékezéseiről szól. Valentin Pikul történelmi tárgyú regénye, a Rekviem egy hajókaravánért, a II. világháború idején játszódik, s egy, a Szovjetunióba fegyverutánpótlást szállító hajóraj sorsát eleveníti fel. Az Európa Könyvkiadóval három közös kiadványt terveznek, közöttük Kvitka-Osznovjananko Hrihorij klasszikus ukrán szerző Haljavszkij úr című regényét, amely sajátos képet ad a XVIII—XIX. századi Oroszország falusi életéről. A Gondolat, a Magvető és a Zrínyi Katonai Kiadóval egy- egy közös kötet megjelentetését tervezik. Berky Tamás-féle birtokot erős másfél évtizedig birtokolta (1364-ig) forrásaink szerint. Az Anjouk évszázadából több hiteles adatunk nem is maradt fenn. A Hunyadiak korában az elnéptelenedett érdi tájat Gu- tori Nagy László és Kálnai István leszármazottai próbálták betelepíteni. Az elhagyott telkekre letelepedőknek 17 évi adómentességet ígértek, ahogyan akkor fogalmazták: szabadságot. Engel Pál, a jeles XV. századdal foglalkozó történész, elkészítette Hunyadi János itineráriumát (hogy mikor. merre vonult az országban), s ebből tudjuk, hogy Nándorfehérvár hőse Érden is tartózkodott egy alkalommal rövid ideig. 1464-ben pedig Mátyás király a frissen felemelkedett hű embereit: Sárkány Bertalant és Benedeket, Kezy Benedeket és Kánay Miklóst, valamint a korábban említett Gu- tori Lászlót az érdi és berki birtokok királyt illető adójával ajándékozta meg. Hogy Érdet és környékét nemcsak az egyszerű adás-vevés, a királyi kegy megnyilvánulása befolyásolta, arra jó példa, hogy Sthoz Günther budavári polgár érdi birtokhoz úgy jutott hozzá, hogy a hamispénzverésért elítélt Salgói Miklós jussát Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben neki és Héderváry Imre királyi főaj- tónáliló mesternek juttatta. Sárkánycímer A XV. század derekától kezdve Érd értéke megnő Buda közelsége miatt. Országos méltóságok, így az előbb említett Héderváry Imrén kívül Szécsényd Frank országbíró fia. László is birtokolt. 1485- ben pedig Bornemissza János királyi kincstárnoki jegyző cseréld el Készéi László érdi, berki, rétsági és kőkeszá tulajdonát ingatlanaival. A birtokfejlődést az is bizonyítja, hogy 1490-ben már két malomról is tudunk, melyek Dóczi Orbán kincstárnok kezére kerülnek. Bornemissza János, akiről tudjuk, hogy 1528-ban még érdi birtokos volt, prédiumát 1540-ben Nádasdy Tamás és Kerecsent Zalay László kapja meg. Érd legnevesebb birtokosai mégsem ők, hanem a Jagellók idején káprázatos karriert befutó Ákosházi Sárkány család. Ákosházi Sárkány Ambrus 1522-ben kelt végrendeletében olvashatjuk, hogy ő az érdi Szent György egyházban akarta magát eltemettetni, s ezért erre a templomra hagyta valamennyi ruháját, készpénzben ezer forintot, a budavári Szent György egyház átellenében levő házát — így lett az érdi egyház Budán birtokos! — meg annak az ezüstneműnek, amit személyes használatra magával szokott vinni: a negyedét. Ha nem is maradt ránk, mint tárgyak, de a végrendeletből tudjuk, hogy az érdi templom nem tartozott az egyszerű kegyúri egyházak sorába: színezüst monstranedája és tizenhárom szentnek képe vagy szobra a templomát nagylelkűen ellátó földesúr képét rajzolta ki elénk. Ezeket a tárgyakat az érdi kúriájában őrizték, s csak a jeles napokon — melyekből a vasárnapokon kívül mintegy száz akadt — díszítették az érdi templomot velük. A XIX. század folyamán az érdi kastély pincéjében sárkánycímeres ezüst tárgyakat találtak, melyek a végrendeletet évszázadok elteltével hitelesítették. Helyőrség A végrendelet nem tekinthető úri passziónak, hiszen négy évvel készülte után, 1526-ban az Érden átvonuló II. Lajost követte Sárkány Ambrus is a mohácsi csatatérre, hogy ura végzetében osztozzon. Amikor az ország két királyt is magáénak tudhatott, akkor az értékes érdi javadalmak fölött mindketten: János Zsigmond és Ferdinánd is rendelkeztek. Ebinek az áldatlan helyzetnek Hamza bég vetett véget 1567-ben. Neve is eltűnik a török deftere-ben, s csak Hamza-bég szerájának nevezik, melyből mindmáig megmaradt a török ittlét jellegzetes emléke: a minaret. Lakóit — a török katonákból álló helyőrségtől eltekintve — Hamza bég „iastól-fiastól alá küldte Terekorszégban”. Így teljesedett be a középkori Érd sorsa — őslakói kényszerű eltávolításával elnéptelenedett. Dr. Rászlai Tibor művészettörténész ADIOFIGYE LO MUNKÁSOK. A munkás fogalmát sokáig a nagyapámmal azonosítottam. Annyit jelentett ez nekem, hogy az évtizedek alatt fényes-feketére kopott bőrtáskába pakolt neki ennivalót nagyanyám — még akkor is ebbe, amikor régen megengedhetett volna magának egy újat —, s vagy nagyon korán kelt, vagy nagyon későn jött, máskor meg mukkannom se volt szabad, ha délelőtt aludt. Ennyit jelentett nekem akkor, hogy valaki három műszakba jár dolgozni. Meg még annyit talán: nagyapám arca, háta már kora tavasztól kezdve barna volt, mintha csak a nappal süttette volna magát; emlékszem, még irigyeltem is ezért. Ezek egy gyermek elképzelései a munkásról. De nem élnek-e még mindig hasonlóan gyermeki vagy méltatlanul általánosító nézetek a munkásokról? Nem mondják-e sokan: persze, hogy nem jutunk egyről kettőre, mert az üzemekben lógnak a melósok, az építkezéseken mást sem csinálnak, csak isszák a sört? Ilyen véleményt ma már csak az formál, aki közelében sem járt még üzemnek, gyárnak, aki soha még nem próbálta, mit jelenthet a kemény fizikai munka. Azért szerencsére ma már korántsem általános ez a vélemény, s a várt eredmények elmaradását egyre inkább más, valósabb okokban keressük. Ennek ellenére jó hallgatni az olyan riportokat, amelyek nagy szavak nélkül is ékes cáfolatai lehetnek téves nézeteknek, elhamarkodott véleményeknek. A PESTI UTCÁN. Antal Éva riportjában olyan emberek szólaltak meg, akiknek munkájával naponta találkozunk: a Vízműveknél járt, Tóth László csoportvezetőt hallgatva, újabb előítéletek foszlottak semmivé. Egyszerű szavakkal értette meg a riportalany, hogyan dolgoznak folyamatos műszakban, a szabad ég alatt csőtörések elhárításán a többnyire vidékről bejáró munkások. Mert a viszonylag magas fizetés ellenére is, fővárosi ember nemigen vállalkozik arra, hogy hóban, sárban, kánikulában, nappal és éjszaka beálljon a gödörbe ásni, szerelni. S ami ennek ellenére meglepő: ezek után nem a megszokott panasz következett, hogy nincs elegendő emberük, hogy nagy a fluktuáció, s ezért elmaradnak a munkával. Éppen ellenkezőleg, azt tudhattuk meg, hogy viszonylag stabil a gárda, s hogy legfeljebb minőségi cserékre kerül sor néha. A magyarázat nem hangzott üres szólamnak, legalábbis aki mondta, komolyan gondolta: a város szeme láttára, folyamatos társadalmi ellenőrzés mellett dolgozunk. A HÉT EMBERE. Kapusi Rózsa ezúttal egy munkásnak adományozta a címet, ugyancsak olyannak, akivel az utcán találkozhatunk. Bi- hácsi János a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat gépkocsivezetője. Azok közé tartozik, akiknek munkája ilyenkor, télidőben kerül reflektor- fénybe. Mint most, szilveszterkor és újév napján, amikor 93 társával dolgozott a pesti utcákon, hogy a lehetőség szerint eltakarítsák a lehullott havat. Bihácsi János számára teljesen természetes — szavaiból legalábbis ez derült ki —, hogy az ünnepek alatt kocsira ült, s a 12 órás szolgálatban mintegy 150 kilométert vezetett, tolta le a havat és szórta az utakat. S talán egy Forma—1-es versenyző sem képes olyan szeretettel beszélni autócsodájáról, mint ő arról a Mercedes gépről, amivel munkáját végzi. Nagy szavakat ő sem mondott — talán nem is hittük volna el —, arról, hogy mennyire szereti ezt a munkát. Annyit jegyzett meg csupán: ez egy szolgáltatás, az ember részéről pedig szolgálat. M. N. P.
