Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1986. JANUÁR 4., SZOMBAT ASbertirsa tervei Gyorsabb tempóban gyarapodtak Közép- és felsó fokon Munkájuk mellett tanulnak Álbertirsán nőtt azoknak a tábora, akiknek a tenmiakará- sa a településfejlesztést szol­gáló cselekvésben nyilvánult meg. Nagyon sokan pénzzel, közhasznú létesítményeken végzett társadalmi munkával — vagy mindkettővel — já­rultak hozzá lakóhelyük fej­lesztéséhez. A helybeli gazda­sági egységek, intézmények, hivatalok kollektívái a VI. öt­éves terv időszakában a ko­rábbiaknál még többet vállal­tak a közös feladatok megol­dásából. Együttes erővel Közülük Is kiemelkedik a Micsurin és a Szabadság ter­melőszövetkezet értékterem­tő tevékenysége. De nélkülöz­hetetlen segítséget nyújtott a Dél-Pest Megyei Áfész, a Bu­dapesti Kötőipari, a Szolida­ritás Háziipari, a Haladás Cipőipari, a Kéziszövők Szö­vetkezete, az OVIT, a MÁV és a postások közössége. Hasznos voflt a PVCSV és a költségve­tési üzem, a TSZKER gyógy­szercsomagoló részleg dolgo­zóinak társadalmi munkája. A kisiparosok szintén csatasorba álltak, amikor igényelték szakmunkájukat. A mozgósításban, társadal­mi munkák szervezésében élen jártak a tanácstagok és a népfrontbizottsági -tagok többsége, a pedagógusok, óvó­nők és egészségügyi dolgozók zöme. A tanácsi apparátus, valamint a gazdasági ellátó szervezet tagjai szintén többet tettek a közösség asztalára. Természetesen más közössé­gek is — a csecsemőotthon, bölcsőde, OTP-fiók — egy-egy feladat megoldásából részt vállaltak. A fővárosba járó dolgozók közül sokan — hét végén vagy szabadságuk ter­hére — szorgoskodtak a tár­sadalmi munkások között. Albertirsa fejlődése valami­vel gyorsabbá vált: amit ma létrehoztunk, az holnap már nem újdonság, a ma kielégí­tett igény helyett holnap újak jelentkeznek. Ez így van rend­jén. Már lassan elfelejtjük, hogy a Poltízer-emlékpark és a központi orvosi rendelők helyén alig 4—5 évvel koráb­ban a gyom és elvadult lí­ciumbokrok között szemétku­pacok voltak. Sok dologban előbbre jutot­tunk, ám szép számmal akad­nak olyanok, amelyekben el­maradtunk, vagy csak rész- megoldás született. Utóbbiak közé tartozik az alapellátás, a felszíni vizek elvezetését szol­gáló árokréndszer felújítása, a közvilágítás és az úthálózat javítása, az újtelepi gyermek- intézmény hiánya, a falu köz­pontjában futó járda felújítá­sa. A második medence Ezek ismeretében készült el Albertirsa VII. ötéves terv-e. Az MSZMP nagyközségi bi­zottsága, a nagyközségi tanács, és a népfrontbizottság a fel­adatok megjelölésénél ismét figyelembe vette a lakosság javaslatainak java részét. Szá­mításba kellett venni azt is, hogy a községbeliek több mint 60 százaléka a településfej­lesztési hozzájárulás fizetésé­vel egyetértett. Az így befolyó pénzből a piactéri árusak kap­nak tetőt a fejük fölé. A vá­sártér a strand mellől új hely­re kerül, Újtelepen óvoda, a Szabadság-telepen szilárd bur­kolatú út épül. Ebből a pénz­alapból kell továbbfejleszteni c termálfürdőt és az iskolát. A környezetszennyezés el­kerülése érdekében elkezdődik B csatornamű tervezett építé- »e, új járművek és eszközök beszerzésével a település egé­szén lehetővé válik a szemét összegyűjtése, elszállítása. A vízműhálózat további bővítése mellett a vízhozam növelésére egy új kút fúrása indokolt. Az eddigi vizsgálatok és a fürdővendégek véleménye alapján jó gyógyhatással ren­delkező termálfürdőt köteles­ségtudatból is tovább kell fej­leszteni. A második medence tervei készen állnak. A lakosság áruellátását ja­vítja majd a vasútállomás mellett épülő ABC-áruház, és más tervezett üzlethelyiségék megnyitása. A magánerős csa- ládiház-építés támogatása ér­dekében a tervidőszakban száznál több építési telek ki­alakítása várható. Szükségessé vált a művelődési ház és a könyvtár felújítása, illetve bővítése. A célfeladatok kö­zött szerepel a meglévő há­zasság-kötő terem bővítése. — Hogyan vészelték át az esztendő végi küldemény- özönt? — kérdeztük az I. szá­mú postahivatal vezetőjétől. — Szerencsére létszámgon­dunk nem volt, mert ahol szál­lítási és feldolgozási feladato­kat kellett teljesíteni, ott a meglevő teljes állománnyal, illetve túlórákkal igyekeztünk eleget tenni a kívánalmaknak — mondja Nagy László. — Sejthető, hogy ezúttal is­mét nőtt a forgalom. — A tavalyi év végéhez mérten nagyjából 10 százalék­kal. Ebben benne van az a több ezer levél is, amit az Ál­lami Biztosító épp ezekben a napokban adott fel az ügyfe­leinek. — Sikert aratott-e az egyen- csomag? — Nem mondanám. Azt hi­szem, a legtöbben sajnálnak 13 forintot adni a dobozért. Pedig nem csupán egyszer használható, ráadásul a to­vábbítási díja is kedvezmé­Vállalati pénzeszközök fel- használásával a TÜZÉP — a korábbi tervek alapján — kor­szerűsíti telephelyét; a MÁV befejezi az állomás-épület mo­dernizálását és az elkezdett pályatest-felújítást. A kisipa­rosok a Pesti út mellett KlOSZ-székházat 'építenek. Épül, szépül Valamennyi célkitűzés is­mertetésére most nem vállal­koztunk. Csak a legfontosab­bakat emeltük ki, utalva ar­ra, hogy Albertirsa a jövőben is a fejlődő, szépülő, épülő te­lepülések sorába tartozik. A terv feltételezi a kisebb-na- gyobb közösségek tevékeny közreműködését, a kollektív és egyéni kezdeményezések te­lepülést gazdagító akcióit. Nagy Gábor, az MSZMP Albertirsai Nagyközségi Bizottság titkára nyes. Egyébként december 17- től a szokásos egy helyett két csomagkézbesítő gépkocsi jár­ta a várost, így olyan helyek­re is eljutottunk, ahová más­különben. kapacitás híján nem visszük ki a csomagot. — Persze, egy csomóan me­gint az utolsó pillanatban kap­tak észbe ... — Nem, mert az utolsó pil­lanatban, december 23-án alig néhány csomagot kellett csak felvennünk. — A munka- és szabadna­pok felcserélgetése kissé meg­zavarhatta a totózókat, lottó­zókat. — Valóban, az 52. heti lot­tószelvényeket a szabály sze­rint csupán december 23-án estig fogadtuk el. Igen ám, de másnap, 24-én a lottózó nem nyitott ki, a postaládákban pedig rengeteg szelvény hal­mozódott fel. Ezeket össze­szedtük, s gyorsan egy jára­tot indítottunk Pestre. A Dél-Pest Megyei Áfész ceglédi központjában arra vol­tunk kíváncsiak, hogy milyen lehetőséget tud adni a szövet­kezet a továbbtanulni vá­gyóknak. Kiderült, hogy ösz­töndíjasként és tanulmányi szerződéssel többen kereske­delmi szakközépiskolába jár­nak, vagy felsőfokon áruforgal­mi, ellenőri, mérlegképes könyvelői ismereteket sajátí­tanak el. Mások főiskolai elő­készítőre. vezetői továbbkép­zőbe járnak. Megint mások es­ti vagy levelező tagozaton ta­nultak tovább közép- és fel­sőfokon. Szakemberek — A továbbtanulást vagy maguk a dolgozók, vagy a szövetkezet kezdeményezi. Utóbbi azért, hogy valameny- nyi szakterületen lehetőleg sa­ját létszámból teremtsük meg az utánpótlást. Az elért ma­gasabb végzettség mellett ná­lunk természetes, hogy ki-ki megfelelő iskolája és képessé­ge szerinti helyen . dolgozzék — válaszolta Péter Lászlóné oktatási előadó, majd mind­járt meg is jegyezte, hogy sokan fizikai munkakört töl­töttek be, és saját szorgalmuk által lettek kvalifikált szak­emberek, hozzáértő vezetők. Példaként említette Lázár- né Csoh Ilonát, aki szakkép­zett eladóként került a szö­vetkezethez, a 40-es számú áruház illatszerosztályára. Mindjárt munkaviszonya kez­detén beiratkozott Kecskemét­re, a kereskedelmi szakközép- iskolába, s annak sikeres el­végzése után az illatszerosz­tály vezetője lett. Aztán Szol­nokra, a kereskedelmi és ven­déglátóipari főiskola levelező tagozatára is beiratkozott, s másodéves hallgató volt, ami­kor kinevezték a központban belső ellenőrnek. Tavalyelőtt elvégezte a főiskolát, s utána átkerült az áruforgalmi főosz­tályra kereskedelmi osztály- vezetőnek. Biztos boldogulás Miklós József né. aki 18 éve dolgozik az Áfésznél, egy zöld­ségboltban mint eladó kezd­te, majd helyettes boltvezető­ként folytatta pályáját. Ceg­léden közgazdasági szakkö­zépiskolát végzett, s a 40-es áruház illatszerosztályának vezetője lett, ezt követően a szövetkezet szakszervezeti tit­kárává választották, majd az áruforgalmi főosztályon ke­reskedelmi osztályveztő lett.' Ö felsőfokú áruforgalmi tan­folyami végzettséggel rendel­kezik. Zsemlye Margit személyesen mondta el nekünk, hogy édes­anyja szellemi, édesapja fizi­kai foglalkozású. Középisko­láig Cegléden tanult, majd pénzügyi és számviteli főisko­lát végzett 1981-ben, az utol­só évben volt a szövetkezet ösztöndíjasa. Az iskola után gyakornok lett, majd munka­ügyi előadó, aztán csoportve­zető ugyanott, s idén már­ciustól osztályvezető. — Nem volt olyan nehéz az út idáig; de most utólag örü­lök. hogy alacsony beosztás­ban kezdtem, így ma jobban átlátom a területemet. Ko­rábban adódott lehetőségem a számviteli osztályra kerül­ni, de nem volt kedvem hoz­zá, hát vártam, s közben sa­ját, magam kezdeményeztem, hogy a szövetkezet ösztöndíja­sa lehessek. Érdemes volt várnom, meg­kaptam az osztályvezetői mun­kakört. Szeretem, amit csiná­lok a munkaügyi osztályon, különösen az tetszik benne, hogy nagy a jövés-menés, sok- sok emberrel foglalkozhatom naponta, és ami a lényeg, hogy korántsem csupán pa­pírmunka, amit csinálok én és tizenhárom beosztottam — mondta Zsemlye Margit, Nem vesznek el És még jó néhány nevet említett Péter Lászlóné okta­tási előadó, bizonyítandó, hogy náluk a szövetkezetnél a ta­nult, szorgalmas és tehetsé­ges emberek nem veszhetnek el. Aszódi László Antal Krimik és kacajok Nevetést, izgalmat, felhőtlen szórakozást ígérő filmek vált­ják egymást ebben a hónap­ban a ceglédi Szabadság Film­színházban. Amerikai szuper- produkciók, krimik, kalandos történetek elevenednek meg a filmvásznon. Szovjet, új-zé- landi, olasz, francia és kana­dai aikotásoik sorakoznak a plakáton. Műsorra tűznek a hónap végén egy új magyar filmet is, amelynek magvas címe ígv hangzik; Hülyeség nem akadály. Nem nehéz megjósolni, hogy a pénztár előtt hosszú sorok­ban állnak majd jegyért, akik másképpen nem tudván elüt­ni az időt, a kalózok és gengsz­terek viselt dolgain szórakoz­nak. V. S. Megszólalnak a néma dobozok Az utóbbi időben sokan kérték elromlott tv-készülékeik megjavítását a Kolor kisvállalattól Cegléden. A televíziók többségét a helyszínre kiszálló műszerészek javították meg. Itátkai Bé­la cs Hajdú Zoltán a tranzisztoros műhelyben rádiókat szerel Apáti-Tőth Sándor felvétel« Én ott se A ház hangos robajjal összedől. Azon nyom­ban felelősségre vonják az illetékeseket. Először a tég­lát. — Kérem, nem értem az egészet, én helytálltam — így a tégla. Aztán a ha­barcsot. — Semmi közöm hozzá, én éppen kötöttem — így a habarcs. Végül a cement kerül sorra. — En­gem hagyjanak ki a cécó- ból, én ott se voltam. Nyomott betonföldi lelkü­letűnk egy sor keserves viccet terem. — Aztán tud­ja-e, jóember, miért csap­pant meg oly tetemesen a toronyház tövében lévő cse­mege sörforgalma? Na, töp­rengjen csak! Hát azért, mert időközben levonultak a Dutép emberei az épít­kezésről. Lakógyűlés van a Beloian­nisz 15-ben. Egy lakógyű­lésre nem illik hidegvérrel beállítani. Különösen ke­rülendő a megfontolt jó­zanság, a birkatürelem és a langyos szerénység. Egy lakógyűlés kiváltságos pil­lanat az időben. Mert ilyenkor, ha elveszünk is mind egy szálig, a szemébe mondjuk, kipakolunk, a fe­jéhez vágjuk, nem lacafa- cázuník meg tellebellézünk tovább, nyíltan és vitézül, oda, neki. Aztán harci buz­galmunk — mint lenni szo­kott — hamar lekonyul, hi­szen belátjuk, amit monda­nánk, hiába mondjuk. Hasztalanul szónokolnánk, még ha veretes mondatok­kal, letaglózó érvekkel is arról, amit meglehet, már szégyellünk inkább, hogy potom 700 ezer forintért selejtet vásároltunk; hogy ez irányt szab életünknek, karistolja idegpályáinkat, elszívja hangulatunkat, ked­vünket szegi, s amit bár súlyos százezrekért, de ez idáig ajándéknak láttunk, az kietlen váróterem csu­pán, melyből előbb-utóbb útra indulunk; hogy a be­költözésünket követő hó­napokban máris újabb la­kásigényünk támad, jobbra, emberibbre — majd be­nyújtjuk, majd építünk. Mindezt, noha nincs kinek elmondanunk, juszt is szó­vá tesszük, s belátjuk, hiá­ba, mert válasz nem érke­zik. Lakógyűlés van a Be­loiannisz 15-ben. És ömlik a víz. Most éppen a hideg. A közös képviselő feljegy­zéseiből derül ki, hogy szemben a múlt februári 230-cal, novemberben 600 köbméternyi hideg vizet folyatott, fogyasztott el a 60 lakást magába záró ház. Pedig nem hirdettek ver­senyt, és szó sem volt év végi hajráról. 1T gye mesébe illő a kü­^ lönbség? Még akkor is, ha netán februárban né­hány lakás üresen állt. De mitől, hogy triplára szökött voltam... a vízszint? Az asszonyok folyton folydogáló WC-öb- lítőket emlegetnek, meg azt, hogy legalább tíz per­cig kell hűvös vízzel no­szogatni a csapot, míg me­legre vált. És van itt va­lami garanciális jog, hát persze, szóltak, hogyne szóltak volna, de attól még nem jött a szerelő. Lakógyűlés van a Be­loiannisz 15-ben. És tessék, nem előhozakodnak a fű­téssel is. Hogy fáznak, azt állítják, fáznak. Pedig tud­niuk kellene, hogy a hőér­zet nagyon is egyéni, vi­szonylagos dolog. Ha a hi­vatalt kérdezik, akkor me­leg van, ha a lakót, akkor hideg. Kifordítom, befor­dítom, mégis bunda a bun­da, amit bárki magára ve­het odabenn, ha szikrázik a levegő odakinn. Szóval rémesen viszonylagos min­den. kivéve az ablakokat, mert azokat hozzávetőlege­sen sem lehet becsukni, hogy jól zárjanak. Ám amíg rosszul zárnak, addig le­hetetlen hitelesen hőt mér­ni, anélkül pedig fityfenét sem ér a reklamáció. Lakógyűlés van a Be­loiannisz 15-ben. De még mindig nem szálltak le a fűtésről. Egy férfiember tö­redelmesen bevallja, hogy ő démászos, és ezért ol­csóbban jut hozzá az áram­hoz, hát természetesen él is a helyzeti előnyével, szé­pen bekapcsolja a hősu­gárzót, hogy ne fagyoskod- jon a család. Azon mor­fondírozik, mi lenne, ha a központi fűtést viszont ki­kapcsoltatná. Elvégre az is egy szolgáltatás, de mert kevéssé hatékony, nem tart igényt rá. Igaz, egy-két százassal többet vinne el a hősugárzós megoldás, de legalább jól érezné magát a saját hajlékában. Érde­kes ötlet, megfontolandó. Kár, hogy nem dolgozhat mindenki a Démásznál. T akógyűlés van a Be­■*J loiannisz 15-ben, me­lyen bejelentik, hogy az eddig tapasztalt (és orvos­lásra hiába váró) szigete­lési, fűtési hiányr ágok, beázások, csőtörése' rossz panelillesztések stb., stb. miatt levélbeli kérelemmel fordultak az Építésügyi Mi­nőségellenőrző Intézethez. Már választ is kaptak. Egyenesen a minisztérium­ból. Ahol ismerik a gondo­kat, ám tudatják, hogy az intézet nem foglalkozik ilyesféle panaszokkal, ha­nem főleg műszeres vizs­gálatokkal foglalkozik, fő­leg állami cégek kérésére. Egyébként forduljanak a bírósághoz. A bírósághoz? — szakad fel mindenkiből a meg­könnyebbülés a Beloian­nisz 15-ben, ahol éppen la­kógyűlés van. Varga Sándor ISSN 0133—2S00 (Ceglédi Hírlap) Csupa csomag Lottos járat isidylt

Next

/
Thumbnails
Contents