Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

Használják a tornatermet Közlemény A monori tanács értesíti a lakosságot, hogy a városi jo­gú nagyközségi közös tanács által alkotott 6/1985. sz. ren­delet a településfejlesztési hozzájárulásról, illetve az 5/1985. sz. rendelet a tanács és szervei szervezeti és mű­ködési szabályzatáról megte­kinthető hivatalos időben 1986. február 1. és 15. között a városi jogú nagyközségi kö­zös tanács titkárságán, Monor, Kossuth Lajos utca 78., az emeleten a 122-es szobában. A településfejlesztési hozzá­járulásról alkotott rendelet a szavazás eredményének meg­felelően természetesen csak Monori-erdő és Péteri lakos­ságát érinti. XXVIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1986. JANUAR 31., PÉNTEK A nap kulturális programja Ecseren pénteken 18 órától: a néptánccsoport próbája. Gyomron 15-től: batik szak­kör; 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás, 17-től: karate. Maglódon a művelődési házban filmvetítés 16.30-tól, 18.30-tól: Medvevadász. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: A selyemfiú. Vecsésen 14-től: a Napsugár bábcsoport foglalkozása, 17- től az A/48 galambász kör összejövetele. Egyik korábbi számunkban foglalkoztunk Vecsés általá­nos orvosi, egészségügyi el­látásával. A jelenlegi helyzet­ről Lőrincz Ferencné, a nagy­községi pártbizottság titkára, valamint Csányi János ta­nácselnök adott tájékoztatást. Gyógyszertár Beszélgetésünk során több kérdést és megoldatlan prob­lémát is fölvetettek a telepü­lés vezetői, amelyekkel meg­kerestük a legilletékesebb egészségügyi szakembert, dr. Csernus J. Alánt, a monori rendelőintézet igazgató főor­vosát, aki a következőket mondta el: Levelesládánkból Búcsú húsz esztendő után Kedves, családias ünnepség volt a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vecsési üzemmérnökségén. Kordás Antal hálózati szerelő nyug­díjba vonulása tiszteletére ünneplőbe öltözött a 25 főnyi kollektíva. Kordás Antal 1966. január 27-én került a vecsési üzem- mérnökségre. A vízmű üzem­be helyezésétől a mai napig 20 évet töltött el a cégnél. Az üzemmérnökség a Petőfi utca 10. szám alól, az egy helyi­ségből álló iroda-raktár-mű- helyből 1971-ben költözött a jelenlegi, végleges helyére, a vecsési Vigh 1. u. 9. szám alá. — Kedves Anti bácsi! Min­den ember életében eljön az a pillanat, amikor számot ad az eltelt időről. Ez történik ma itt is. A mai naptól az aktív munka utáni megérde­melt pihenés következik — így kezdte búcsúztató köszön­tőjét Kiss János üzemmér­nökség-vezető. Kordás Antal az eltelt 20 év alatt az építési vízbekötési és karbantartási munkákban mindig élenjárt. Több gene­rációt tanított be a munka fogásaira, fortélyaira. Munká­ja elismeréséül többször volt kiváló dolgozó. Térkép nélkül tudja, hogy hol vannak elhe­lyezve a tűzcsapok, tolózárak. Megmondja, hogy melyik ut­cában milyen átmérőjű csöve­ket fektettek. Nála jobban senki sem ismeri Vecsés nagyközség vízhálózatát. Anti bácsi — mindenki így hívja — keménykötésű, hatá­rozott ember. Olyan munka­társ „volt”, akire mindenkor lehetett számítani, szinte mindenben. Ezt tudták főnö­kei, kollégái. Az ünnepségen — a már nyugdíjba vonult — két munkatársa is ott volt. Medgyes Ferencné, aki a meghatódottságtól nem tudott beszélni. Így Gönczi Sándorné búcsúztatta, aki szintén el- csukló hangon emlékezett az együtt töltött tizennégy évre. Itt ragadta meg az alkalmat, hogy megköszönje azt a sok­sok segítséget, amit kollégá­jától kapott. A szakszervezeti bizottság nevében Varga Ferenc főbi­zalmi búcsúztatta a nyugdíjba vonulót. A finom disznótoros est-ebéd, a jókívánságok, a pohárköszöntő után, vidám mulatság, tánc következett. A zenét — magnóról — Brünner József üzemmérnökségveze- tő-helyettes szolgáltata. Kordás Antal életében hi­vatalosan elkezdődött a mun­ka utáni megérdemelt pihe­nés, a nyugdíj ideje. Szor­galmas munkáját, példamuta­tó magatartását nélkülözni fogja a kollektíva. De a lelkére kötötték, ha már kipihente magát és az egészsége engedi, az üzemmérnökség visszavár­ja, mint nyugdíjas dolgozót. Varga Ferencné Vecsés IV/I Eltüntetik a kátyúkat A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az idei tél változékony időjárása alaposan megrongálta az utakat Monor környéken is. Ezért már most januárban fel­tűnnek itt-ott a hibák kijavítására specializálódott szakem­berek. A Közúti Igazgatóság monori üzemmérnökségének dolgozói — Simon Sándor és Kaszás Péter — Vecsés határá­ban szurokkal öntik ki a 4-es műút kátyúit. (Hiancsovszki János felvétele) — A pártbizottság titkárá­nak és a tanácselnöknek a nyilatkozatával, amelyben Vecsés általános orvos-egész­ségügyi helyzetét taglalták, magam is egyetértek. Az el­mondottak, illetve leírtak sze­rintem is ' fedik a valóságot, magam is aláírhatom azt, amit a két községi vezető el­mondott. A központi körzeti orvosi rendelőt szükségesnek és a fejlődés egy újabb lépcsőfo­kának vélem. A szakorvosi rendelőben elképzelt kisegítő gyógyszertár azonban nem­csak Vecsés, hanem Monor igénye is, éppen azért, mert úgy célszerű, ha az orvosokat egyébként is fölkereső pá­ciens lehetőleg helyben kapja meg a kiírt gyógyszerét. Azonban ezeket az elképze­léseket csak anyagi áldoza­tok árán lehetne megvalósí­tani, mert a szakorvosi ren­delők kisegítő gyógyszertárát újonnan építendő helyiségben, toldaléképületben kellene el­helyezni. Döntés várható A bővítéseket azonban a helyi tanácsoknak kellene megvalósítaniuk saját költség- vetési keretükből, s ha ehhez sikerülne az anyagi fedezetet előteremteni, akkor a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja elvileg megadhat­ná a gyógyszerész-asszisztensi státust. A vecsési központi körzeti orvosi rendelő létesí­tése szintén a rendelkezésre álló anyagi eszközökön múlik. Maradva ennél a két igény­nél, elmondhatom, hogy ezek teljesíthetőségéről is dönt majd az a február eleji mun­kaértekezlet, amelyet a me­gye rendelőintézeteinek és a főváros egészségügyi intézmé­nyeinek igazgatói tárgyalnak. Ezeken túlmenően szó lesz a 'munkaértekezleten a rendelé­si és a látogatási időpontok esetleges változtatásáról, a betegellátás tárgyi és szemé­lyi feltételeinek javításáról is — mondta dr. Csernus J. Alán igazgató főorvos, majd végezetül egy, a vecsésieknek szóló jó hírrel is szolgált. CB-s kocsi Elújságolta, hogy az elmúlt évben igényelt CB-rádióval fölszerelt szolgálati gépkocsi február elsejétől a vecsési szakorvosi rendelő rendelke­zésére áll. A központi adó­vevő berendezést már fölsze­relték a rendelőben. A. L. A. Színházbusz háztól házig A maglódi Petőfi Sándor Művelődési Házban az évek óta megszokott eseménytelen- ség helyett mostanában pezs­gő élet fogadja a látogatókat. Az új igazgató, Székely Ákos fáradságot nem ismerve, ha­talmas ambícióval, szervező- készséggel látott neki, hogy ismét mozgalmas kulturális élet legyen a nagyközségben. Eredményességét az utóbbi hónapokban sok rendezvény és előadás igazolja. De voltak műsoros délutánok is több száz főnyi közönséggel a gyermekek részére. A kulturális program haté­kony szervezése érdekében létrehozták a nagyközség köz- intézményeit, üzemeit, gazda­sági és szakigazgatási szer­veit képviselő személyekből álló társadalmi kulturális bi­zottságot. A társadalmi veze­tőség segíti a művelődési ház feladatainak megvalósítását. Előzetesen felméri az igénye­ket az éves művelődési terv elkészítéséhez. Közreműköd­nek egyéb közművelődési in­tézmények terveinek össze­hangolásában. Javaslattevő, véleményező és ellenőrzési hatáskörük van. Terveik között szerepel a rendszeres kulturális, műso­ros, ismeretterjesztő és zenés szórakoztató előadások meg­tartása. Állandó programis­mertetőt dolgoznak ki, azokat hangosbemondón, plakátokon, esetenként a sajtó útján is­mertetik a lakossággal. Üjra meg szeretnék szervezni a disco- és nyugdíjasklubot. Rendeznek műsoros gyermek- délutánokat, játszóházat. Fa­luklubot is szeretnének ala­kítani, teadélutánokat ren­dezni. Tervezik: megfelelő létszá­mú jelentkezés esetén a ked­vezményes színházlátogatást, háztól házig busszal. Szíve­sen látják bárki jelentkezé­sét akár egyénileg vagy cso­portosan iparművészeti, hob­by- vagy egyéb kiállításra. Kapcsolatot létesítenek a kör­nyező községek művelődési otthonaival tapasztalatszerzés és műsoregyeztetés céljából. Bíznak benne, hogy munká­jukhoz a lakosságtól, a nagy­község intézményeitől, párt­ós állami szerveitől, a tanács­tól a jövőben is hathatós tá­mogatóst és segítséget kap­nak. Akinek ötlete, javaslata van a maglódi kulturális élet fellendítésével kapcsolatban, szívesen látják maguk között bármikor. M. F. Huszonegy tanulócsoportban négyszázhúsz alsó- és felső­tagozatos diákja van az «cseri általános iskolának. Évek óta gondot jelent számukra a kevés tanterem, hiszen már rég kinőtték a negyedszázados intézményt. Kétműszakos az oktatás, ezt tovább nehezíti az a tény, hogy öt helyen zajlanak az órák, többek között a Rábai Miklós Művelődési Házban és a tűzoltószertárban. Sok a holt idő az órák között, ez óhatatlanul befolyásolja az okiíató-nevelő munka színvo­nalát. Nyolc évvel ezelőtt két tan­teremmel gyarapodott az is­kola, de ez is csak részben oldotta a feszültségeket. Ezért határozták el az illetékesek, hogy újabb négy tantermet kell tető alá hozni. A főváro­si székhelyű Renova Lakás- szerviz Szövetkezet kapott megbízást a feladatra. Munká­jukhoz tartozik nemcsak a tantermek, hanem az új köz­ponti konyha felépítése is. Az építők késésben vannak, bár jelenleg is dolgoznak — kihasználva a jó időt (felső kép). Annál nagyobb öröm érte az iskola tanulóit. A közel­múltban birtokba vehették a jelentős társadalmi összefo­gással épült új — 11X18 mé­ter alapterületű — tornater­met. Képünkön: vidám gyere­kek a bordásfalon (alsó kép). (Hancsovszki János felvéte­lei.) Kihalóban lévő szakma A köszörűs nem élhet nagylábon Bevallom, ilyet még nem láttam. A kézi hajtású köszö­rű-csotrogány ott állt az egyik gyömröi falusi ház előtt. Gazdája valószínűleg az elszámolást intézte benn a házban. Vártam egy darabig, de hiába. Néhány órával ké­sőbb már szerencsével jár­tam, mert ismét az utamba akadt a vándorköszörűs, a Sallai és a Táncsics Mihály utca találkozásánál. w Szikár, barna bőrű ember Lakatos Adám, a ritka mes­terség egyilC utolsó képvise­lője. Megtudom tőle, hogy 1956-ban a nagy árvíz idején kerültek a Szabolcs-Szatmár megyei Fehérgyarmatról Mo- norra^A vándorköszörűs mes- TEfseg fortélyait édesapjától — Lakatos Sándortól — ta­nulta el a most 53 éves mes­ter. — Az már olyan rég volt, hogy nem is nagyon emlék­szem rá — mondja a kétke­rekű masinára támaszkodva Lakatos Ádám. — Sokan vol­tunk testvérek, kellett a pénz, ezért korán kezdtem dolgozni. Persze arrafelé sok volit a vándorköszörűs, én is sokáig a fővárosban kerestem a kenyeremet különböző mun­kahelyeken. — Régebben bizonyára sok­kal több munkája akadt a vándorköszörűsnek ? — Ez valóban igaz, de azért most is bőven van munkám. Monoron és környékén nem­csak én, hanem mások is művelik ezt a szakmát. A konkurencia tehát megvan közöttünk, de ez a jó. A há­ziasszonyok azzal dolgoztat­nak, aki jobban végzi a mun­káját. — Én ön jól dolgozik? — Kérdezze meg a gyömrői asszonyokat... Csak az a baj, hogy beteg vagyok, kiabálni sem nagyon tudok már, szív­ós tüdőasztma gyötör évek óta. A legszívesebben Mono­ron, Péteriben és Gyomron járom az utcákat, térek be a házakhoz, késeket, ollókat, húsdarálókat élesíteni. w — Hány kilométert gyalogol naponta? — Akár hiszi, akár nem, negyven-ötven kilométert is megteszek egy nap. Sok ut­ca másfél kilométer is meg­van, naponta eljutok húsz­huszonötbe legalább. Régeb­ben eljártam a Balaton mellé és a fővárosba is dolgozni, de most már csak a környék­beli községeket keresem fel. Addig dolgozom, amíg besö­tétedik. utána beteszem a kö­szörűgépet egy házhoz, ahol éppen utolér az este, majd buszra szállók, s hazamegyek Monorra a családomhoz. Másnap kezdődik minden elölről. — A család mit szól a vándorélethez? — Monoron, a Köztársaság utcában van egy szép kétszo­bás házunk. Ott lakom a fe­leségemmel és két gyerme­kemmel. Sok-sok év fáradsá­gos. verejtékes munkájába került, amíg felépítettük haj­lékunkat. — A családban nem örök­lődik tovább ez a ritka, érde­kes szakma? — Biztosan nem. A fiam 20 éves, a Fővárosi Finom- mechanikai Vállalat monori üzemében dolgozik elektromű­szerészként. A lányom 22 éves, ugyanott dolgozik pénz­ügyi előadóként. — Hogyan él a vándorkö­szörűs? — Régebben 80 forint SZTK-t fizettem, most száz­ötvenet. Kíváncsi vagyok, mennyi lesz majd a nyugdí­jam ... Persze addig még hét év hátra van, kóborolhatok eleget. Egyébként meg lehet élni belőle, ha nem is nagy lábon. w Búcsúzom Lakatos Ádám- tól. Kezet fogunk. Elindul a köszörűvel. Sovány alakja hamar tovatűnik a kora esti szürkeségben. Gér József Köszönetét mondunk mindazok­nak, a rokonoknak, szomszédok­nak. ismerősöknek, a Keíegyár dolgozóinak, akik szerető férjem, drága édesapánk, apósunk és nagyapánk Petrányi József teme­tésén, Monoron részt vettek, sír­jára koszorút és virágot helyeztek, bánatunkat enyhíteni igyekeztek, özv. Petrányi Józsefné és a gyá­szoló család. (ISSN 0133-2631 (Monori Hírláp) Hozzászólás cikkünkhöz A fejlődés újabb lépcsőfoka

Next

/
Thumbnails
Contents