Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
8 1986. JANUAR 4.. SZOMBAT Live Aid Hungary Ha kflnyv íródna a nyolc-: vana-s évek rockzenéjéről, abban külön fejezetet érdemelnének a jótékonysági koncertek. Ki gondolta volna a hatvanas évek elején, a hazai beat- korszak hajnalán, hogy a mindennek elmondott farmeres, hosszú hajú, lompos társaság egyszer majd hozzá akar járulni feszítő társadalmi problémák megoldásához? A dolog most is gyanús: sokan hosszú távon megtérülő reklámot, s annak eredményeként mesés jövedelmeket jövendölnek- Lehet, hogy van ebben igazság, de mégsem lehet csak ennek tulajdonítani azt, hogy a honi popzenészek pódiumra álltak. Közük volt az S. O. S. gyermekfalu javára adott koncertekhez, muzsikáltak a ber- hidai földrengés károsultjainak megsegítéséért, s legutóbb az afrikai éhezők helyzetének javításáért. A Magyar Média műsoriroda, a Magyar Vöröskereszt és a popzenészek jóvoltából múlt év december 26-án és 28-án zsúfolásig megtelt a Budapest Sportcsarnok. Az estek bevétele, valamint a közreműködők által készített lemez, a rádiós és televíziós jogdíjak, a helyszínen árult tombolák ellenértéke szép summát tesz ki. • Igazuk van azoknak, akik azt mondják: az ötletet az angol—amerikai Live Aid-szuper- koncert adta, s hogy a sport- csarnok küzdőterén ezúttal is akadtak kapatos, de magukról nem megfeledkező fiatalok. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a tisztességes szándék, a fergeteges siker. Természetesen vannak kérdőjelek, összeállításunkban ezeknek a számát szeretnénk csökkenteni. Védnök: a Magyar Vöröskereszt Az alap nem változik Aggodalom, vitát védekezés és táma dás Ahogy a szervezők átélték... az angol zenei élet felpezsdítéséhez — mondja Zorán. — De sem az, sem ez a koncert nem azért szerveződött. Mondják: válságban a szakma, de ez korántsem olyan súlyos, mint ahogy azt sokan beállítják. A sajtóban és főleg a televízióban gyakorta megkongatják a vészharangot. pedig ők is tehetnének a helyzet javításáért. Például azzal — amennyire tudom —, hogy a televízió hamarosan három olyan műsort is indít, amelyek régóta várt lehetőségeket nyújtanak a szakmának. — Találgatások, feltételezések kaptak szárnyra azzal kapcsolatban, hogy a televízió miért nem közvetítette egyenes adásban a két koncertet. Erről azt tudom mondani: féltünk attól, hogy olyan technikai problémákkal találjuk szemben magunkat, amelyeket nem célszerű a közönség elé tárni. Kimondottan nem használt volna ennek a műfajnak egy rosszul elsülő 14 órás közvetítés, két nap alatt. Ezért kértük meg a televízió illetékeseit, hogy csak összeállítást sugározzanak. A célok — De ezek a mi bajaink, amelyek teljesen másodlagosak a két koncert céljaihoz képest, s ebből a szempontból ugyancsak másodlagosak a magyar társadalom különböző gondjaihoz viszonyítva is. Ugyanis nem jobbá tenni akarjuk a rászoruló afrikaiak sorsát, hanem meg akarjuk menteni az életüket. Magyarországon senki sem áll az éhhalál küszöbén. A problémák között nagyságrendbéli különbségek vannak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk érzékenyek az itthoni dolgok iránt is. Ezt már többször is bizonyítottuk, s nem csak 1985-ben. A Magyar Vöröskereszt, mint a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Ligájának a tagja, rendszeresen részt vesz a különböző segélyprogramokban. Évente 20—22 millió forinttal támogatja a társszervezeteket: 1983-ban például a mozambiki és az angolai lakosságnak csaknem 50 tonna ruhaneműt adományozott, összesen 8 millió forint értékben. A segélyezés alapiát a különböző vállalatok, intézmények és a magánszemélyek adakozása — pénzben és áruban —, valamint a segélybélyegek megváltása képezi. A Live Aid- koncert megrendezése újabb, eddig szokatlan forrásul szolgál. Erről kérdeztük dr. Brüll Miklóst, a Vöröslkereszt osztályvezetőjét. — Nem a forma, hanem a szándék a fontos, hiszen az ügy szempontjából mindegy, hogyan segítünk. Amikor a Magyar Média képviselői, a zenészek nevében pedig Presser Gábor és Zorán Sztevano- vity megkeresett bennünket, nem lehetett kétséges a válaszunk. Nekünk is megtiszteltetés, hogy egy ilyen kezdeményezés védnökei lehettünk. — Nagyon óvatos becslések szerint 5—6 millió forint tiszta bevételre számíthatunk. A Budapest Sportcsarnok ingyen bocsátotta rendelkezésre a helyiségeit, a zenészeknek nem kellett gázsit fizetni, a televízió 300 ezer forintot ad a műsor rögzítéséért,- ugyanennyit kasszírozunk be a tombolákért. A hanglemezgyár elkészítette a Mondd, mit ér egy falat kenyér című nagylemezt, amelynek minden eladott példánya után 13 forint kerül az alapba. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a nemzetközi ENSZ-szervezet, a FAO szakembereinek javaslataira dől majd el, hogy a befolyt összegből milyen élelmiszereket vásároljunk. A segélyprogramnak az eredeti célnak megfelelő végrehajtását a liga megbízottai garantálják. — A két koncert tapasztalatait mérlegelve határoz a Magyar Vöröskereszt arról, hogy a későbbiekben felkarol-e hasonló kezdeményezéseket. Mi szeretnénk, ha nem maradna el a folytatás. Hozzátéve azt is, hogy ezzel nem változik a külföldre szánt segély összegé, csupán az összetétele, a forrásai módosulnak. Fontos részletkérdések Miért koncertezzünk? Sokak szerint — közéjük tartozik Benkő László, az Omega együttes vezetője — már az is óriási eredmény, hogy a hazai rock mozgósítható egy cél érdekében. Tíz évvel ezelőtt nemcsak technikailag volt elképzelhetetlen egy ilyen koncert megtartása, hanem azért is. mert könv- nyen előfordulhatott volna, hogy a zenekarok nem egymás mellett, hanem egymás ellen dolgoznak. A Live Aid koncerten azonban mindenki betartotta a kiszabott 20 perces műsoridőt, sőt hamarabb jött le a színpadról, mint kellett volna. A másik, s már egyáltalán nem részletkérdés az — amiről megoszlanak a vélemények —. hogy a közreműködők miért éppen az afrikai éhségövezet megsegítésére szövetkeztek. — Amikor ezt a hangver • senyt szerveztük, természetesen nem sejthettük, hogy földrengés lesz Magyarorszá gon, mert akkor a károsultak megsegítésére köteleztük vol na el magunkat — mondja Benkő László. — Mi akkor már leadtuk a voksunkat egv ügyre, ezért érezzük etikátlannak azt. hogy akik ebből kimaradtak, csináltak egy e’- lenakciót, meglovagolták a földrengést, mint akik kitalálták a spanyolviaszt. — Az angol—amerikai Live Aiöből kiindulva nekem személy szerint is volt néhány ötletem arra. hogy mi lenne számunkra itthon em- berközelibb cél. Mert már évekkel ezelőtt is énekeltek itt néhányan a vietnami háború ellen, meg arról, hogy ki ölte meg Kennedyt és megszületett a néger zongorista dala is. de én akkor nem éreztem igazán, hogy közöm volna ehhez. Más az a helyzet, amikor Londonban. a Picca- dillyn minden ötödik ember fekete, ott jobban átérzed a problémájukat, mint itt, ahol agy egyetemen összesen 15 fekete diák tanul. Sok éeető gond van itthon is. amelyek megoldásához hozzájárulhatnánk. Elvben meg is van erre a lehetőség, de nem tarthatunk kéthavonta segélykoncerteket. Mi ajánlottuk a Live Aid-koncertet, mások ráajánlo*ták a földrengéskoncertet, ez még elment, de nem szabad a végtelenségig folytatni. Benkő így látja, mások másként vélekednek. Az oldalt írta: Kövess László Fotó: Barcza Zsolt Nem akármilyen teljesítmény volt megszervezni a magyarországi Live Aid koncerteket. Nagyon sok ember jó szándéka és munkája kellett ahhoz, hogy a nemes cél megvalósuljon. A legtöbbet talán Molnár Mária, a Magyar Média műsorirodájának vezetője, valamint Presser Gábor és Zorán Sztevanovity tették. A telefonok ugyan más lesz, mint amit súgtam, de valahol valamit mégis őriz az eredeti egészből. Egyszer csak megindultak a telefonok, mindenki részt akart venni a munkában. Ügy, hogy a nyár közepére világossá vált: muszáj két koncertet tartani. Felmerült a vidéki hangversenyek lehetősége is, de azoknak a megszervezéséhez a műsoriroda önmagában kevés volt. így azután meg kellett húzni egy vonalat: kik szerepelhetnek, kik nem. Ez természetesen közös döntés eredménye volt Nyitottak — Mindenki azt kérdezi tőlem: ilyen érzékenyek, fogékonyak lennének a rockzené- szek? — kezdi Presser Gábor. — Erre csak azt tudom felelni, hogy minden szakmában, vagy művészeti ágban vannak olyan emberek, akik nyitottak efféle dolgokra. Akkor kezdtem komolyabban gondolkodni ezen az egészen, amikor a Vöröskereszttől felkértek, hogy írjak egy dalt, jótékonysági célra. Tudtam, hogy egy kislemezből nem lehet sok pénzt kihozni. Mivel az LGT-t meghívták az eredeti londoni Live Aid koncertre, arra gondoltam, hogy ott majd ellessük a szervezési fogásokat, s itthon is rendezhetünk hasonló koncertet. Az LGT végül nem utazott el, de az ötlet megmaradt, s a videofelvételekből is sokat tanultunk. — Most a koncertek után már könnyen beszélek erről, de meg kell vallani: nem emlékszem arra, hogy az életemben ennyit aggódtam, veszekedtem, verekedtem, védekeztem és támadtam volna. — Mások is, te is azt kérdezed: reklám-e ez nekünk? Ugyanennyi zenekar fellépett a hajógyári szigeten a könnvű- zenészek szakszervezetének megalakulása alkalmából, hogy legyen pénzünk segélyezésre, miegymásra. De az sem volt reklám, és másnap attól még nem mentek fordítva a villamosok a körúton. Most sem történt semmi különös. Akik itt voltak, vagy hallgatták a rádió egyenes adását, megnézik majd a televízió ösz- szeállítását és tetszik is nekik, azok azt fogják mondani: ezek rendesek voltak, hogy ezt megcsinálták. És ennél nem is várunk többet, azt se, hogy megdicsérjenek, kitüntessenek és váljon veregessenek. — A philadelphiai és a londoni koncertek kétségtelenül hozzájárultak az amerikai és — Az angol—amerikai Live Aid koncertek nyomán abból indultunk ki, hogy bár nem a rockzenészeknek kell megoldani a világ problémáit, de helyzetüknél fogva alkalmasak arra, hogy felhívják és ráirányítsák a figyelmet a gondokra — mondja Molnár Mária. — Nem szégyell tűk átvenni aiz ötletet, mert itt nem az a lényeg, hogy ki és hányadiknak csatlakozik egy ügyhöz, hanem maga az ügy a fontos. Amikor ezt önmagunk előtt is tisztáztuk, keresni kellett egy olyan személyiséget, akinek rangja, becsülete van a könnyűzenei életben és aki képes arra, hogy a kollégákat mozgósítsa. Ez az ember Presser Gábor volt, aki Zoránnal együtt vállalta a feladatot. — Olyan volt az egész, mint amikor a gyerekek játszanak: a füledbe súgok valamit, és az ötödik kimondja. Amiből
